Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-11-27 / 49. szám
Í956. nővemSe? 27. 7 CSAVARGÓK — avagy hiba van a nevelésben — Nem mindennapos dolog ugyan, amelyet a* mostani vitában felvetünk, de mert előforduló fekély, mert tény és olyan, amelynek helyes operálása csak közéletünk sok ágának harmonikus együttműködésével lehetséges, azért beszélnünk kell róla. « * « K. Pali 15 éves. Nem őt, hanem az apját, az ismert bányászt kerestem, amikor becsöngettem szobájukba. Apjának még nem telt le a műszakja, Pali nyitott ajtót. Szemében elszánt vadsággal vegyes félénkség ült. Homlokára hulló, szőke haja alól csak fél- szemmel mért végig, úgy adta tudtomra, hogy apja nincs itthon. — Megvárhatom? Kelletlenül nyitja szélesebbre az ajtót. A beszédre anyja szinte reszketve lép elő a konyhából. Már három nap óta így remeg minden csöngetésre, minden idegen hang hallatára. Paliért, a nagyfiúért remeg. Vajon nem érte jönnek-e, talán mégis átadták a bíróságnak? A tisztes család már napok óta így él. Hogyan jutottak ide? Hosszú lenne a történet, ha minden kis részletnél megállnánk, amelyből Pali félrecsúszott életútja formálódott. Csak a legjellemzőbbekről szólok. A szülők mindketten nagyon szerették a fiút. Csak mégsem egyformán. Persze a különbséget nehéz lenne lemérni, hisz, ha a szülők szeretnek, akkor szívük teljes melegével teszik azt. De különbség mégis volt, mégpedig abban: az apa úgy szerette a fiút, hogy mérnököt akart nevelni belőle, mert értelmes, fogékony volt a gyerek már kicsi korában, s hogy célját megvalósíthassa, minden feltételt megteremtett a fiú számára, ßondtalan életet, s még azt is, hogy az anyja állandóan a gyermek mellett lehessen, nevelje, mivel neki, a bányásznak, nincs ideje vele foglalkozni, ö inkább dolgozik. Az anya meg úgy szerette, hogy feltétel nélkül teljesítette a féltve őrzött, becézgetett, elkényeztetett gyerek minden kívánságát. Nem hiába szánta az* apja mérnöknek, a gyerek értelmes volt. Annyira értelmes, hogy az iránta tanúsított túlzott jóságot még túlzottabban kihasználta. Nem tanult rendesen, vagy éppen csak azt, ami őt érdekelte. Rendszerint a különlegességet, Fizikából például egész kísérleti kamrája volt. Sokszor félnapokat töltött „műhelyében“, de még többet csavargóit. Ezt tanítói is tudták, de ha foglalkoztatni akarták a fiút, akkor anyja védte és ezzel szemben tehetetlenek voltak. De az év végén 2,6 átlageredményes bizonyítványt vitt haza, így az apa álma összedőlt, mert a fiú ilyen eredménnyel nem mehetett tovább iskolába, hiába káromkodott az apja, hiába futott az igazgatóhoz, az sem tudott segíteni. _A fiú _ akkor 14 éves volt. Az apa az elvesztett reménység keserűségével akarta felelősségre vonni, de az anya sírva kelt védelmére, hogy még azt az egyetlent sem tudja megtűrni itthon. így ‘maradt Pali anyja örömére és apja bosszúságára otthon. nagylegénynek. Fejlett fiú volt. S ahogy egyre még férfiasabbá formálódott testileg, ugyan úgy változott lelkében, gondolkodásában is. Sokszor órákat ült magába- roskadva. Az azelőtt virgonc fiú gondolkodó lett. Nagy dolgokon törte a fejét. Fantáziája néha a hadvezérség- ig vitte, máskor a lányok jártak eszébe. Mindent akart, de alig félig gondolta át a dolgot, máris újabbra vágyott. S mert idejéből bőven jutott, sokat foglalkozott önmagával is. Kamasz voit. Azt a kort élte, amikor legjobban kellett voina a jó társaság, a közösség, a nevelés, de az iskolai környezetből kipottyanva, az életben még nem találta meg a helyét. Munkára még fiatal volt, anyja se engedte volna. Pedig benne szinte forrt a felhalmozódott ifjúi hév, tenniakarás. Később a férfivé érés érzése az idősebbek társaságába kergette, természetesen és törvényszerűen olyanokéba, akiknek ugyancsak volt idejük bőven és hajlamuk a legénykedésre, csavargásra. S ha őt fiatalsága miatt lenézték, márcsak azért is kitett magáért. Ahhoz pénz kellett. És anyja adott. Nem akarta, hogy az ő gyermekét lenézzék. Aztán jött sorban minden kocsma, kártya, ponyva- regény, kisebb, majd egyre nagyobb kalandok. Később az anyja is megsokalta a húsz meg ötven-koronákat. dé szólni nem mert, mert félt, hogy férje majd őt okolja. így is hallgatott eleget azért, hogy Pali sokat csavarog, későn jár haza. És Pali a rossz könyvek, meg a rossz barátok mellett egyre lejjebb süllyedt az erkölcsi posványbán. Néha maga is megijedt önmagától, de ha a „társak“ kicsúfolták, felütött benne a „csak azért is“. Egyik napon a kocsmában voltak. Egyiküknek sem volt pénze. És Palinak, mint befogadottnak kellett kitenni magáért. De hogyan? Anyjától ilyen gyorsan nem szerezhet. A pultnál egy munkás állt, fizetett. Száz koronát tett le a pultra. Ebben a pillanatban az utcai harangszóró a másnapi programot hirdette. Mindenki odafigyelt, a fizető férfi és a kiszolgáló nő is. Csak Pali nézte a pénzt. Alig kétméterre volt hozzá. Szinte ugrásra készen összehúzódott a tét láttán. De még nem mozdult. Szétnézett a társaságon. Mindenki kifelé figyelt. Csak a „barátok“ szúró tekintete szegeződött rá. Értette már azokat a szinte belefúródó nyilakat. Nem tudott tovább ellenállni. Odalépett a pulthoz. Még mindig nem figyelt senki. Keze már csúszott a pénz felé. Egy pillanat múlva már mindkét keze a zsebbe nyugodott, csak az ajka remegett egy kicsit, amikor hangosan öt féldecit rendelt és azonnal fizetett. Még mindenki kifelé bámult, amikor Pali már a helyén ült. ^Amikor a hangszóró elhallgatott, a fizető ember egy darabig még ott állt_a pultnál, s hogy nem kapott vissza a százasból, hát megszólalt: — Kérek vissza a százasomból. A kiszolgálónő előbb bámult, majd sértődötten rászólt: _ — Mit akar jóember, hisz maga még nem is fizetett. A férfi először tréfával próbálta elütni a dolgot. — Ne bolondozzon szép lány, hisz Idetettem a százast a pultra. — Ne tegyen bolonddá, nem vagyok én mai liba, — vágott vissza a lány, ismerem az ilyen trükköket. Ezt már nem tudta elviselni a munkás^ Először ugyan még ijedten kap a zsebeihez, de a pénz nincs sehol. Dühösen csap öklével a pultra: — Ide tettem, hát ki vette el, ha nem maga? Mindenki odafigyel. Az elárusítónő is ideges. Kihúzza a fiókot. Felül valóban ott a százas. Még nedves is a pulttól. Egy pillanatra megütközik, aztán csendesebben mondja: — Valóban itt egy százas — mondja elgondolkozva. —_ De hisz ezt az a szőke fiú adta, az fizette, vele az öt féldecit. Mindenki a fiatal társaság felé néz, de azok közben már elszeleltek a kocsmából. Az elárusítónő már_ emlékezett rá, hogy a fiú akkor fizetett százassal, amikor mindenki kifelé bámult. Sőt már többen is emlékeztek rá. — — Ki volt az a kölyök? — kérdezte gyanúsan a munkás. És már ment is a fiú apjának, lakására. Csak az anyját találta otthon Amikor meghallotta miről van sző. először elszörnyedt, majd magához térve mindennek lehordta, s bírósággal fenyegette a munkást. De az nem tágított. Már nem is a száz korona bosszantotta, hanem az, hogyan beszél vele ez az asszony. Akkor érkezett haza munkából az apa. ö is meglepődött, de valahogy mégse érte váratlanul a hír. Érezte, vagy inkább sejtette, hogy az elrontott nevelés egyszer megbosszulja magát. Határozott hangon küldte a konyhába feleségét, ők pedig bementek a szobába. A két munkás hosszan elbeszélgetett a nevelésről, a mai fiatalokról A bányászban sajgott az apai lélek. De mégis jó! esett hallania munkástársa véleményét, mert abból nem a szabályok puffogtak, hanem az igazi élet. Mikor már jól benne jártak a beszélgetésben, akkor a bányász elővette pénztárcáját és odanyújtotta a százast a férfinek. Az sértődötten tiltakozott. — Nézze barátom, én nem ezért jöttem magához. — Majd akadozva folytatta: — Tulajdonképpen én nem is láttam és senki sem látta, hogy a maga fia vette el a pénzt. Csak gyaníthatja az ember, tanú nincs rá. Hisz maga akár be is perelhetne. Az apa azonban megnyugtatta: — Csak tegye el nyugodtan a pénzt. Tudom, hogy a fiam rossz társaságba került. Magát pedig ennyi kár érte. magának ez jár. Azért pedig, hogy felnyitotta a szememet, bátorságot, erőt adott ahhoz, hogy ennek továbbfejlődését megakadályozzam, azért pénzben megfizetni úgysem lehet. Azért őszinte szívből mondok köszönetét maqának. És melegen megszorították egymás kezét. Pali akkornap csak késő este tért haza. Anyja már sírt érte, az apja csak várta. Pali úgy lépett be, hogy a_ vak is láthatta róla, valami rosz- szat tett. Emellett a bal arcán ütések nyomai is kékültek (a kocsmából való távozás után összeverekedtek) Apja szigorúan szólította magához. Pali makrancosán, mindenre elszántan állt az ajtóban. Fejét mellére hajtva nem mozdult.. Apja idegesen lépett hozzá. — Mit tettél... ?! — sziszegte. Pali tagadott, még az első pofon után is. Anyja sírt és ki akarta szabadítani a fiút férje kezéből. De a bányász eltaszította az asszonyt és addig el nem engedte a fiút, míg be nem vallott mindent. Azóta Pali otthon van, az anyja egy pillanatra sem engedi el magától. Paliban háborog a lélek. Apjában is, de nem talál kiútat. Iskolában most sem küldheti, munkába peditj még is fiatal. Erről beszélgettünk a bányásszal. Az apa elkeseredett, tehetetlen. A nagy fiú meg ott áll a szoba sarkában, szemében vadul villog, a gyűlölet minden iránt. Magának se tudja megmagyarázni, hogyan jutott ide. Hisz nem_ ezt akarta ö. Az apa, akit évek óta kemény munkában nem tört meg a föld mélye, most elkeseredetten tör ki. — Mindent áldoztam rá és látja, csavargó lett belőle. ^ A fiú, aki eddig szinte egy rabló- gyilkos vadságával bámult a semmiségbe, a csavargó szóra úgy szisszent fel, mint akit tűvel szúrtak. Remegve tört fel belőle: — Nem igaz! Csak ennyit tudott mondani, a többit már elfojtotta a tehetetlen zokogás. Igazságtalannak érzett mindent, az egész világot, mert őt nem _értik meg. Erre még az apa is elérzéke- nyült. mert látnia kell, hogy fiában még él az emberi érzéseknek, a becsületnek a szikrája. Csak a nevelés következtében jutott ferde ösvényre. A szülők gyermekeikkel szemben talán elfogultak, s egy tizenötévessel szemben még inkább azok. Ezért várják a mások tanácsát, véleménvét. Segítsünk nekik megtalálni a helyes utat. HARASZTI GYULA i t Haraszty Gyula „Csavargók“ { című cikkét vitaindító cikknek t szánjuk. Nagyon érdekes, elot- ■ bevágó problémáról van szó, í kérjük olvasóinkat, amennyiben | ismernek hasonló tanulságos i eseteket, írják meg, hogy ezen | új vitánk még érdekesebb, szí- ' I nesebb és főleg hasznosabb le- j gyen, mint az előbbiek voltak. | A szerkesztőség. Gyalogúton Megyek, megyek a gyalogúton, S hogy merre megyek még nem tudom. Csak ballagok rajta csendeseit, S régi emlékeim keresem. Köröttem megannyi Urgelvuk, Ilyen volt mindig e gyalogút. Emlékszem rá, ahogv réveteg Apámnak vittem az ebédet. Nem láttam olykor csak az eget. Fejemig értek a rozsfejek. Ha ilyen az ösvény vagy olyan, Én csak megyek rajta boldogan S nem bánom bármerre tekereg — Lepjetek el újra rozsfejek. TÖRÖK ELEMÉR Nem akarlak már... H. Gabriellának Az álmaimat tépted széjjel s ez örült szív mégis szeret: álmatlan éjórák sorján dajkálja az emlékedet. Beletolakodsz te mindenüvé: a hulló lomb azt az őszt idézi': állunk a, parton, az alkonyodó nap' magát a habokban nézi. Lenge ritmus a tárt ablakon át idéz egy bejiiggönyzött szobát és annyi holt, bolondos álmot! Egy tétova elakadt verssor, vagy halványkék levél-töredék: mindbe, mindbe benne élsz. Csók-adó szám elé odajárod az ajkad, hogy te kapjad, egyedül te kapjad. Ölelő karomat bilincsbe zárod csendes suttogásom széjjel kiabálód; Mindenütt mindenbe belevarázslod magad, álmaimba lopod égő ajkadat! — A csend üvölt, a vihar csendes: nélküled semmi sem teljes pedig úgy nem akarlak már ... ! Élni szeretnék s mint tény a térben zavartalanul szállrti ezer új ösvényen; de bilincsbe ver, szorít, üldöz a lényed pedig nem akarlak már, nem akarlak léged'. K0MLÖS1 LAJOS Katicabogár Ezüstszín köd szitál... 4 téren Mindenki fázósan halad. Itt vagy lakásunk melegében, — S a nyirkos ősz kívül marad. — Most ráhajolsz a zongorára, Rapszódiát játszol nekem: ... A tovatűnt nyár délibábja Csillog fényszomjas telkemen ... Zsibbasztón zsong most minden hangja, Pedig csupán emlék a nyár . .. — Nézd csak! — A sárgult kottalapra Rászállt egy katicabogár! Csak pillantásunk simogatja, Becézgeti balga szavunk. — Künn az ősz a nyarat siratja, Benn, hírnökével vígad ’k. — ZALA JÓZSEF Elröpült a fecskemadár Elröpült a fecskemadár, Pici fészke üresen áll És bámul ki az utcára, Hol annyi megrakott szekér Jár, s rajtuk zászló módjára Ökörnyálat lenget a szél. A bús októberi égen, Laza, ködös szürkeségben Egy károgó varjúsereg Vonul át az erdő fölött. ' A Nap mélázva szendereg Az alkony függönye mögött Az én szívem, fecskemadár, Tavaszra ismét visszavár. Hogy fölvidítsa keblemet. Ne félj, ott az eresz alatt, Míg megjön az új kikelet. Pici fészked épen marad! KASNYIK IMRE
