Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-11-20 / 48. szám

1956. november 20.

9

Amit én most elbeszélek,

— Lépjünk vissza ötven évet,

Akkor történt, akkor esett,

Nagy Ádámmal ez az eset.

Nem szükséges kiszínezni,

Humoros ízt hozzá tenni;

Kevés ilyet alkot az ész.

Olyan kerek, olyan egész.

Nem csűröm, csavarom, — minek? Elmondom, hogy mindenkinek Okulására szolgáljon:

Mint lehet a tukarságon Kárt vallani s bosszúságot.,. Kísérjük el Nagy Ádámot,

Tervét könnyű kivallatni:

Megy új mentét csináltatni.

Falujában szabó nincsen,

Sallő meg nincs messze innen;

Arra felé .iparkodik.

Pipa füstje bodrosodik Feje körül, s a zsebében Tömött erszény, — még nem régen. Mint rendőr, állt a sarokra.

— Nem rég vonult nyugalomba.

Fiát tengeren túl, messze,

Kerülgeti a szerencse,

Hites-társa, a jó örzsi Nyugvó helyét fejfa őrzi.

A földjeit bérbe adta,

Nem kell annak, csak a haszna! Gazdasszonya, Zsófi néne,

Sokkal több már, mint cseléde.

Krajcárokból gyűjtött bankót,

S lenézett minden fajankót,

Ki a korcsmában elázott.

— ö nem ivott, csak kártyázott.

— Suba mestert otthon lelte, Mércéjét elő vétette,

S naplementig alkudoztak,

Míg az árig eljutottak.

Suba nem csupán jó mester,

Onnét hire: pontos ember.

Időre kész lett a mente,

Nagy Adám magára vette,

S begombolta, kigombolta,

Szíve mintha dalolt volna örömében, ahogy, állt a Tükörben a mentét látva.

Zsófi asszony szemragyogva Nézegeti kézbe fogva.

Ne gyúródjék újjá, háta,

Délceg legyen a tartása,

A ládába nem teheti,

Körül tekint, s helyét leli; Ujjába vesszőt bújtatva, Felakasztja a fogasra.

Négy álló nap' le sem vette, Csak úgy magára képzelte Nagy Adám, ahogy vasárnap Megy az utcán, s kedve támadt Feipróbálni ismételve.

Óvatosan leemelte,

S Zsófi asszonyt szólította, Örömében, hogy osztozna.

Irta: CSONTOS VILMOS

All a konyha küszöbére,

Napfény ragyog a mentére.

Kósza szellő suhan arra,

Meglengeti, simogatja.

Zsófi asszony szól csendesen:

Úgy áll ez a mente kenden,

Mintha rá öntötték volna.

Forduljon csak, forduljon na!

Hetykén fordul Adám bátya:

Az ám, nézd; hogy áll a háta?

Zsófi asszony nézi, nézi.

Majd hányát dúl, jaj, mi éri?

Fakóra torzul az arca,

Két tenyerét össze csapja,

S jajdul: Teremtőm, a mente!

Háta közepét mi lelte??

Tenyérnyi luk tátong rajta.

Hozzá hajol, tapogatja;

Egér rágta ki, úgy véli.

— Nagy Adámot majd szél éri.

Ilyen csapás rég nem érte,

Torkában a szívverése,

S. eltökéli: — mást nem tehet, —

A szabóhoz megy egyenest.

Suba mester nézegeti,

S mindjárt, ahogy kézbe veszi, Fitogtatva szakértelmét,

Szól: meg lehet ezt a mentét Csinálni, bár sokba kerül,

Mert az egér kívül, belül, össze rágta, — ki kell vetni / Egész hátát, s újat tenni...

Nagy Adám most mást nem tehet, Hogy Suba ne mondjon nemet; Fukarságát félre teszi,

S Ígéri, hogy megfizeti,

Amit kér, csak szombat este,

Ojra ép legyen a mente.

Palástolja bosszúságát,

Sejtve az árnak dupláját.

Mintha mi sem történt volna,

Megy Nagy Adám, mint hú szolga, Szenvedélyét kiszolgálva,

Az újabb kártya-csatára.

Hogy, hogy nem- a mente eset,

Már itt s amott szóba esett,

S Kelemen, a vén kujon, Iám,

Már köszörül egyet torkán,

Ablakon függesztve szemét, így kezdi; — Adám, hogy belép; Mintha jöttét sem séjtené,

Suba szabót emlegető:

„Hát oszt mondja mester, — kérdem, Ennyi apró kis egérben Mi öröme, s mi a haszna?

Kalitkában miért tartja?“

Adám meg-áll fülhegyezve,'

Felfigyel az egerekre,

S meglapul a fél homályban,

Izgulva kíváncsiságban,

Borzasztó sejtelmek réme Kezd el viaskodni véle.

S Kelemenből ömlik a szó:

„Ekkép válaszolt a szabó;

ANEKDOTÁK

„Ha az urat nem ismerném, Elmondani nem is merném.

Hogy mire kell a kalitka,

Böicsességes annak titka.

Úgy mondom el, ha ígéri.

Senkinek el nem beszéli“.

— Kelemennek halkul hangja,

Köhint, s suttogva folytatja:

„Kerülnek fukar emberek,

Kik napot se restellenek Alkuval nálam tölteni,

Rendes munkát követelni,

S az árát sajnálva érte,

Lealkudjak a felére ...

Az ilyet én megtanítok.

— S a kalitkára kacsintott:“

„Egyenlítek, de'nem mással;

Olcsó, s hasznos ráadással Adom haza a kész dolgot,

Előkészítve a foltot,

Amit majd rág a. kis egér,

Amely kis helyen is elfér.

Kabát háta, s mi egyebe.

Az állatkák rejtek helye.

Ide egyet, oda egyet,

Nagy titokban bele rejtek, *

S jön a kuncsaft, — mondom kurtán: Megcsinálom... S fizet duplán!“

— „A gazember!“ — Hördü Adám, „Azért volt hát mentém hátán ...“ Elharapta a szót s bámult...

Sohsem volt még ilyen kábult.

Alig, hogy mégvirradt másnap,

Suba szabó, Nagy Adámnak Dörömhölésére ébred,

S vád zuhog rá, szörnyűséges, Kalitkáról, egerekről.

Csalásról, meg egyebekről . ..

Hangja csak úgy csattog, recseg:

„Hol hát azok az egereik?“

A törvényt is emlegeti,

Nem csak kára: folt van neki ^Becsületén! — Szegény Subat kerülgeti már a guta.

Felesége sírva mendia:

„Ha az uram Ilyen volna.

Egy percig se élnék vele;

Nincsen annak kis egere“.

Nem ad Adám a beszédre,

Minden zugot szemre véve,

Hivatkozik Kelemenre,

Ki tanú az egerekre.

— Hogy a törvényt elkerülték, Onnét, van, hogy észre vették Az egérlukát a falon,

Mente alatt a fogason,

S csak a mesét másként kellett Elmondani Kelemennek.

Kebély Pál azzal az eltökéléssel jött az egyetemre, hogy karriert szerez

magának. Igaz, még akkor nem tudta, mit ma már világosan lát; „jegenyefák nem nőnek az égig". Ebből az is kitűnik, hogy a természettudomány legelemibb részét sem tisztázta még maga előtt. Ez eleve hátrányt jelent egy jövendőbeli „természettudó,is" számára.

Kevély azonban jellem a talpán és nem riad vissza ezektől az alapokat döngető veszélyektől sem. Látókörét lankadatlanul bővitette és rövid két év után odafejlődött, hogy kezdte felismerni tehetetlenségét. Ekkor fogam- zott meg fejében a sorsdöntő gondolat.

Funkcionárius leszek — jelentette ki egy szép május délutáni gyűlésen. Persze jót nevettünk rajta. Egyelőre senkisem vette komolyan a dolgot. Az elhatározás azonban nőttön nőtt és Kevély komolyan „diplomáciai" kapcsolatokba lépett egy bizonyos szervezetnek elnökével, ki lemondását már egy fél éve ígérgeti, és csak azért nem adta be, mert attól fél, elfogadják. A kapcsolat cigaretta kölcsönzéssel kezdődött, majd cipőtisztításon keresztül most az orrtörülés felé vezet. Egyes szakértő körökben ^és a szatyor-rádió híreiben nyilatkoztatott vélemények szerint Kevély bizonyos talpnyaló-karrierista tendenciákkal rendelkezik. A• radikálisabbak máris karrieristának bélyegzik és nagy kilátásba helyezik.

Kpvély nem törődve a közvelémény- nyel kutyát szerzett valahol, melyen a parancsolgatást gyakorolta az e célból készült legújabb kézikönyv alapján.. Minden lépést megfontoltan és a dolog fontosságának legmélyebb tudatában tesz. A könyvből egyes szakaszokat (például az állatkínzást, bűn-, tető törvények) kihagy, másokat pedig saját megfigyelései alapján bővít. Pl. a fegyelemre való nevelés című szakaszhoz ezt jegyezte fel: „Ha a kutyát mindén áron szófogadásra akarod bírni, a testi fenyítés mellett az éheztetés is jelentősen segítségedre lé- hét". Másutt pedig így ír: „Az ütést mindig váratlanul és magyarázat nélkül mérd a szófogadatlan kutyára".

Ez a komoly munka körünket anyagira lekötötte, hogy az vizsgákról teljesen megfeledkezett. Így történt, hogy egy szép napon kék borítékot talált Kevély az asztalán. Kis ideig nem tudta meglepetésében felbontani. Azon gondolkozott, hol tartanak a közeljövőben nagyobb konferenciát, mert szentül hitte, hogy ez a boríték meghívót rejteget.

Mi a fene?! — vágta mérgesen földhöz a „jövő embere“' a papirost — hogy mer engem felszólítani egy tanár! No jő! Ezt feljegyzem magamnak — jelentette ki határozottan és feljegyezte.

Nemsokára vakációra mentünk. Az új iskolaévben tegnap találkoztunk először. Nevelő egy tanulóotthonban. Funkciója is van és mások tisztítják remegve az ő cipőjét.

— Felfigyeltek rám! — jegyezte meg kevélyen búcsúzáskor Kevély és a tekintetében csakugyan valami fölényesség volt, ahogy végignézett rajtam.

SZENK SÁNDOR

Anyuka végre rájött, hogy Béla most így tanulja meg a legbiztosabban a leckét.

. Az első világháború ideién W. Churchiilt a miniszterségétől félmentették és sokan „politikailag elintézett" egyénnek tartották. Show bemutatásra kerülő egyik darabjához két jegyet küldött levél kíséretében, melyben az író azt írta: Küldök két jegyet, egyet az ön részére, a másikat egy barátja részére, - feltéve, ha van még. Churchill a jegyeket visszaküldte ezzel a megjegyzéssel. Sajnos, a bemutatóra más elfoglaltságom miatt nem mehetek, de kérek két jegyet a - második előadásra, feltéve, ha a darab egyáltalán a második előadását megéli.

Amikor az első amerikai útjáról az író visszatért, a következőket mondta el: Mindenütt a gúny mesterének ismernek, de nekem sem jutott volna eszembe a newyonki kikötő előtt egy nagy szabadság jelképező szobrot felállítani.

Az írót egy családhoz meghívták. A vendéglátó lánya mutatni akarta zenei tudását és hozzáült a zongorához és így kérdezte az írót: „Ugye mester, ön szereti a zenét?"

Természetesen, nagyon szeretem — válaszolt, a mester, — de az nem baj, játszón csak.

Az okos emberek nem hazudnak, de a hazug emberek •okoskodnak.

Sok mindent ismerünk, de magunkat nem. Úgy látszik idő előtt születtünk meg ...

Fiatalok akartok kellemesen és - jól szórakozni! Alakítsatok népművészeti

együtteseket

Shaw egy fiatal drámaíró művét ajánlotta a ‘színházigazgatónak. Az igazgató kérte Shaw-t mondja el néhány szóval a darab tartalmát.

Az első felvonás — válaszolt az író ~ férfi szereti a nőt, a nő. szereti a férfit. Második felvonás: férfi szereti a nőt,' nő szereti a férfit, Harmadik felvonás: a férfi szereti a nőt, a nő szereti a férfit.

Bocsásson meg mester, de az ön által ajánlott műben nincsen semmi drámai bonyodalom.

A bonyodalom abban áll,' hogy a nő, akit a férfi szeret, mindig egy ugyanaz a személy, míg a férfi mindig egy másik.

*

Az író dolgozószobájába berohan a szobalány és kikelve segítséget kér az írótól, mert a konyhában tűz ütött ki. Az író nyugodtan ülve maradt és így szólt: mondja meg a feleségemnek, hisz maga tudja, hogy én a háziteendőkke! nem törődöm.

És most dr Pirula tanár tart előad ast, a címe: „Hogyan védekezzünk a. meghűlés ellen“.

Ilyen meglepetések érnek a tisztítóban.