Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-11-20 / 48. szám

7 1956. november 20. BUDAPESTEN NORMALIZÄLÖDIK A HELYZET Szombaton reggel Budapesten határozott fordulat állott be. Reggeltől kezdve siettek az emberek a munkába, javarésze még'gyalog. Még nem beszélhetünk a munka teljes megkezdé­séről Budapesten, de majdnem minden üzemben megtették az előkészületeket a normális munkához. Az EMAG-ban a mező- gazdasági gépgyárban szombaton részben megkezdték a mun­kát, hétfőn jóformán teljes gőzzel dolgoztak. „Mi magyaror­szági munkások a szocializmusért vagyunk“ — mondotta az üzem egyik munkása. Azt akarjuk, hogy a gyárak, a bányák, a dolgozók kezében maradjanak és ebből nem engedünk. Bízunk Kádár János új kormányában, dolgozni akarunk és a munka­kerülőket kihajítjuk az üzemből. Más, nevezetesebb ipari üzem­ben, mint pl. a csepeli vasgyárban, a K. Gottwald üzemben, a Ganz vagongyárban, megkezdődtek ■ az előkészületi munkák. Az ilyen nagy gyárak teljes üzembehelyezése még talán meg­követel néhány napot, de a munkások ellenzik a felelőtlen ele­mek anarchista garázdálkodásait, akiknek az a jelszavuk — minél rosszabb annál jobb. A szombati magyarországi lapok azt az örömteli hírt hozták, hogy a vasutasok többsége már dolgo­zik. November 17-én indult el az első vonat Szegedre. A cseh­szlovák határra is úgy mint Komáromig, Sátoraljaújhelyig, Bán­révig jöttek már vonatok. A reakció fejvesztett kísérletei elle­nére — mint például Lőríncen, ahol lelőttek egy munkást, aki a pályát akarta kijavítani — a vasutforgalom megindult. Természetesen meg kell állapítani, akadnak még olyanok, akik veszélyeztetik a budapesti utcákon a becsületes járókelők életét. Budapesten vannak olyan elemek, akik idegen interven­cióra várnak és olyanok, akiket a fehér terror még nem józa- nított ki és nem jöttek még rá a nyugati intervenció való lényére. A közvélemény azonban határozottan megváltozott és a város lakosai egyre inkább távolodnak a felforgató elemektől, akik igyekeznek a zavarosban halászni. Budapesten vasárnap megjelentek az első forgalmi rendőrök. Az emberek elbeszél­getnek a szovjet katonákkal, akik megmentették Magyarorszá­got a katasztrófától. EGYIPTOM Az üzenetek, amelyeket "N. A. Bulganyin a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke intézet Antonin Edenhez, Guy Mellét­hez és Ben Gurionhoz válaszként levelükre, azt igazolják. Hogy a szovjet korijiány figyelemmel kiséri a Közel-Keleten a fűz- szünet után előállott helyzetet. A Szovjetunió szilárdul elhatá­rozta, éberen őrködik afelett, hogy végrehajtsák az agresszor katonaságának Egyiptom területéről való kivonását követelő ENSZ határozatot és hogy meghiusoljon minden támadó kísér­let Egyiptom ellen és minden mesterkedés Egyiptom szuverén jogainak megsértésére. A Le Monde című francia burzsoá lap november 13-i szá­mában megállapítja, hogy valamennyi arab nép úgy tekint a Szovjetunióra, mint az egyedüli hatalomra, amely Egyiptomnak hathatos támogatást nyújtott az agresszió ellen és kivívta a fegyverszünetet. James Reston a New York Times kommentátora olyan messze megy, hogy a közel-keleti helyzetről így ír: „a Szovjet­unió most uralkodó hatalomként bukkant fel e területen“ Egyelőre sajnos a Nyugatról érkező hírek nem tanúskod­nak arról, hogy Anglia és Franciaország agresszív körei lemon­danának céljaikról, amelyekkel támadást indítottak Egyiptom ellen. Azokból .a hivatalos , és félhivatalos nyilatkozatokból, ame­lyek az- agresszorok erejének Egyiptomból vaió kivonulásáról és az ENSZ rendőri egységének feladatairól szólnak, ismételten kibújik a régi szándék: Egyiptomot meg akarják fosztani a Szuezi-csatornától. A brit News Chronicle azt írja, hogy a szuezi csoport vagyis a konzervatív párt jobbszárnya azt követelte, folytassák az angol-francia katonai előrenyomulást legalább Izmáéiig. A nem­zetközi jog szerint megengedhetetlen, hogy a brit és a francia haderők az ENSZ rendőri erejéhez csatlakozzanak. ' A nyugati agresszív köröknek azonban aljas szándékuk van a? ENSZ erőivel. Ezek az erők szolgálnák a- Szuezi-csatorna igazgatásának egyik variációját és az ENSZ erőinek • köpenyege alatt valóra váltaná a régen visszautasított és kudarcot vallott tervet, a Szuezi-csatorna nemzetközivé tételét. 'ly-vßiw&L­A nemzetközi diákszövetség képviseli a fasizmus ellen foly­tatott közös harcot és érvénye­síti azt az igyekezetei hogy meg kell védeni a világbékét. A kongresszus kitűzte, hogy a főcél az: fel kell lendíteni és meg kell szilárdítani a világon a diákok egységét, biztosítani kell a diákok életfeltételeit, a főiskolákat, az összes fiatal számára hozzáférhetővé kell tenni, támogatni kell a gvar- mati országok függetlenségi harcát és fel kell lendíteni a nemzetközi diákság együttmű­ködését, a kultúra, tudomány, sport és a sajtő terén Ez év augusztusában — 10 évvel az első kongresszus után ugyancsak Prágában .lőtt össze a világ diákszövetség IV. kong­resszusa. A nemze’tközi .diáknapot á CSISZ-be tömörült munkás, pa­raszt és tanulóifjúság egységé-, nek szellemében ünnepelték meg. Ez az egység a fasizmus ellen folytatott harcban szüle­tett, a szlovák nemzeti felke­lésben acélosodon és a boldo­gabb jövőért, a szocializmusért folytatott harcban szilárdult meg. Diákságunk és dolgozó ifjúsá­gunk a világ haladó diákságával együtt napokban ünnepelte november 17-ét a nemzetközi diáknapot. November 17-én hagyományo­san megünnepeltük a világ diákságának egységét, szövetsé­gét és szolidaritását. Ifjúságunk gyűléseken és beszélgetéseken foglalkozott a világ ifjúságinak problémáival. Beszéltek a hala­dó diákmozgalom hagyományai­ról, november 17-e történelmi jelentőségéről és . örökéről, ki­hangsúlyozták. hogy a lényeg az, hogy a diákok - egységesek legyenek, szoros' kapcsolatban álljanak a munkásosztállyal és a dolgozó néppel. E napokban sokkal többet foglalkozunk az egység gondo­latával, vfsszaemlékszünk arra, hogy 1939-ben, amikor a fa­siszták a csehszlovák nép sza­badságára törtek, a diákok egy­ségesen ellenálltak, és 1939 október 28-án, amikor a de­monstrációk tetőpontra értek, a diákok . vezettek Prágában a Zitna utcában kilenc ember sú­lyosan megsérült. Közöttük négy munkás és két diák. A munká­sok és diákok vére folyt az utcákon; Otokar Sedlácek bá­nyász és Ján Opletal főiskolai hallgató belehalt sérüléseibe. A temetésen 2.500 diák vett részt, a manifesztációs temetés után a fasiszták kutattak a szerve­zőket és keresték az illegális CSKP sejteket. Kutatásaik ndm jártak eredménnyel. A fasisz­ták a legnagyobb gyűlölettel az mternátusokra vetették magu­kat, százával csukták le a fő­iskolásokat és koncentrációs tá­borokba cipelték el őket. Mi volt az eredmény? 1939 november 17-én a németek „el­rettentő példaként" kilenc diá­kot végeztek ki. A legyilkoltak között voltak olyanok is, akik a temetés szervezőihez tartoz­tak. összesen 2.000 diákot és tanítót hurcoltak el koncent­rációs táborba. A vérengzések után megjelent a hivatalos közlemény: „A cseh főiskolákat három évre bünte­tésből lezárják. Bizonyos számú főiskolai hallgatót biztonság alá helyeztek és kilenc főiskolást kivégeztek“. Ez történt. Ilyen körülmények között született meg az értelmiség és a dolgo­zó nép egysége. Az 1939 november 17-i ese­mények híre bejárta az egész világot. Hiszen a fasiszták más országokban is hasonló módsze­reket alkalmaztak. Nem vélet­lenül történt, hogy a diákok 1941-ben Londonban összejöttek .és szervezkedtek. Megalakult a Nemzetközi Diákszövetség, amely november 17-ét nemzetközi diáknapnak jelentette ki. A második világháború után világos volt, hogy a diákok leg­főbb feladata 'az, hogy igyekez­zenek javítani a diákok életkö­rülményeit és a tanulási lehe-. tőségeket- továbbá, hogy elérjék a nemzeti függetlenséget és megszilárdítsák a békét. A diákság egysége, barátsága, szolidaritása egyre elmélyült és megszilárdult. A háború után 1945-ben november 17-én jött össze a diákkonferencia, amely a nemzetközi vezetőség számá­ra azt a célt tűzte ki, hogy dol­gozzanak ki javaslatot a nem­zetközi diákszervezet alapszabá­lyaira vonatkozólag. Egy évvel később 38 ország küldöttei jöttek össze, akik 112 millió diákot képviseltek a vi­lágon. hogy az első ifjúsági kongresszuson Prágában 1946- ban megalapítsák a közös diák- szervezetet Látogatás Toka Szolcsáknál Ha külföldi újságíró ellá­togat a tuvai autonom te­rület fővárosába Kizilbe,1 úgy okvetlenül meg kell, hogy ismerkedjen Toka Szolcsák- kal, ha nem személyesen, úgy a nép szavából és a hozzá fűződő szeretetből. Nékem mint^ első külföldi újságírónak szerencsém volt személyesen is megismerked­ni a tuvai nép 'kiváló fiával. Ahogy beléptem a kerü­leti pártbizottság épületének szép márványkönyvéből ki­rakott folyosójára és fel­mentem az első emeletre, hatalmas festett kép tárult elém. így fog kinézni Kizil a jövőben, olvastam el alat­ta a magyarázatot. A nagy festett képen, amely egy egész falat elfoglalt, gyö­nyörű lombos fák zöldjében úszó város látszott. A vá-. ros szélének gyárain kémé­nyek füstöltek, a Jenyiszej partján parkok sétányain fiatalok, öregek járkáltak. A folyó lapos kővel kirakott partján csónakok várták a pihenőket. Kinéztem az ab­lakon és összehasonlítottam a mai Kizillel. Az aszfalto­zott utcákon fák árnyékában szovjet emberek járkáltak, akik. meg fogják valósítani a tervet. Á mai város valóság­ban már nem messze áll at­tól a képtől, melyet négy­öt évvel ezelőtt festett meg egy jövőbe látó festő ecset­je. Vagy ■ tíz-húsz percig vá- rakozhatam a vezető titkár előszobájában^ amikor úgy gondoltam, hogy még sokáig fog tartani ott bent a meg­beszélés, hazaindultam az-' za! a szándékkal, hogy ké­sőbb ismét eljövök. Már a harmadik utcánál ért utói lihegve a kerületi pártbizott­ság egyik. dolgozója. — Jöjjön vissza azonnal elvtárs a pártbizottságra, Toka elvtárs beszélni akar magával. Toka Szolcsák, a kerületi pártbizottság vezető titkára már várt dolgozó szobájá­ban, mikor visszatértem. — Alacsony szemüveges férfi, ült az íróasztal mögöt, épp irt valamit. Kabátja hajtó­kájára hat Lenin-rend sza­lagja volt, kitűzve. Örömmel fogtam kezet ezzel az em­berrel, aki egész életét né­pének szentelte. Ráncos, gondterhes homlokáról meg­látszott. hogy sokat dolgo­zik, .de beszéde ellenkezőjét bizonyította. Vidám kedvű barátságos tréfálkozó tár­salkodónak bizonyult. A Szovjetunió Legfelső Taná­csának tagja és a kommu­nista párt központi bizott­ságának póaagja ő. De nem­csak mint politikai dolgozó, hanem mint író is elimerést és szeretetet váltott ki né­pének körében. Ismert köny­vét, az „Arát szava“, mely­ért Sztálin-díiiaJ jutalmaz­ták, már több nyelvre, köz­tük bolgárra, lengyelre ro­mánra is lefordították. He­lyet foglaltam vele szem­ben egv bőrfotelben. Meg­kérdezte. 'hol dolgozik, mi­lyen újságnál miiyen rovat­ban. Érdeklődéssel figyelte minden szavamat, s mikor már hosszabb ideig. beszél­tünk Csehszlovákiáról, ipa­ráról, 'mezőgazdaságáról, a következő kérdést adta fel. — Mennyi Csehszlovákiában a búza, árpa, rozs, zab. ku­korica, burgonya és len át­lagtermése. A gabonafélék hektárhozamát tudtam amit ő is pontosan feljegyzett noteszába. De a zab. len át­lagos ' hektárhozamát bizony nem tudtam, mert én- sem vagyok mindentudó. — Egy központi pártlap újságírójának mindent keil pontosan tudnia, ami orszá­gában történik, — mondot­ta komolyan válaszul. . — Mondja csak, jó orvo­sok vannak Karlovy Varv- ban. hallottam hogy ott na­gyon ió gyógyfürdő és for­rásvíz van qyomorbetegsép elten. — Világhírű fürdőhely és kitűnő orvosok kezelik Ott a betegeket. — válaszoltam kérdésére. — A legközelebbi hónapok­ban oda megyek qvógvkeze- lésre, — mondotta Toka Szolcsák. Kedvesen barátságosan ér­deklődött itt élő rokonaim iránt, akiket ö is személye­sen ismer. Megkérdezte, hogy érzem itt magamat, majd így szólt: — Ha majd megírja cikkeit Tuváról, az újságába, úgy egy számot . küldjön el nékem is. És jöjjön be még mielőtt el­utazik elmondani benyomá­sait az itteni vidékről, nép­ről. Mikor kimentem Toka Szolcsáktól. egv pár napig eljártam a kolhozokba szov- hozokba, tajgába. megértet­tem miért akarta vélemé­nyemet hallani. Mindaz, amit az utóbbi évek alatt végbe­ment. megváltozott a nagy építő munka, mozzanatai mind-mind szoros kapcso­latban van az 6 munkájával. Akármerre mentem, qvak- ran hallottam emlegetni To­ka elvtárs nevét, aki sokszor jár ki a szovhozokba. kol­hozokba, s ezért ismeri .őt és szereti annyira az ottan: nép. Szombat === Vasárnap EZER ÉV A bratislavai Állami Fa­luszínház magyar együt­tese helyesen választotta Karinhty ■ Ferenc Ezer év bemutatását, mert a prob­léma égető, amelyet tár­gyal,. akkor is, ha egy kicsit szokatlan a közön­ségnek. Lágymányoson két úton halad az embe­riség. Az egyik út Ben- csak József és fia út fa, a becsületes és dolgozók útja, amely gyönyörűen felfelé ível, a másik Rózsa Elemér és Ökrös - né útja és a magukkal rántott megtévesztett vádlottak útja, amely a múlt ezer év erkölcsével és tudatlanságával van teleszöve s *mint egy kő nehezedik az ember . lel­kére és lehúzza az em­bert. E két világ között folyik a harc. Az ezer év és az elmúlt tíz év erői között. Győz az új. Németh Viola, ez a na­gyon, tehetséges fiatal színésznő, Szabó Anna szerepében megint egy lépéssel tovább jutott. Alakítása az első felvo­násban, amikor megérke­zik, olyan mint az a rózsafa, amely Szabóék küszöbén virágzik, a har­madik felvonásban már Rózsa Elemérrel szemben is magabiztos, kemény. Az alakítás egy érzelmi szál, amely mindig mé­lyebb és- mélyebb húrokat pendít meg és a ieUem fejlődésével is fokozódik Bélát, a szomszédban lakó diákot, 'aki Annába szerelmes, Várady Béla játsza. Alakja, fellépése, mozgása, kitűnő Bélára ád lehetőséget. Minden­nek ■ ellenére, mégis azt érezzük, hogy érzelmileg és színben nem jutott még el odgig, hogy An­náért folyó harcában el- hihessük neki, hogy Anna is szeretheti őt. Rózsa Elemért, a csá­bítót, Lengyel Ferenc, a társulat egyik legjobb színésze hozta színre. Minden igyekezete és te­hetsége ellenére, alakítá­sa egysíkú maradt, a ha­tározottan sémátikusm fri­zurája és jelmeze miatt. Nem hagyta a tervező, hogy a színész játékával adja a színpadon Rózsa komplikált jellemét, ha­nem maszkjával, jelme­zével és frizurjóval pró­bálta kihangsúlyozni. Júliát, Szabó Anna nő­vérét kitünően alakította Lengyel Ilona. Lengyel Ilona munkája az előadás egyik legnagyobb alakítá­sai közé tartozik. Mélyen és hatásosan kerül kife­jezésre Szabó Júia mély, anyai, és felületes, ordi­näre jelleme. Ha Németh Violánál Anna szerepe egy lépést jelentett előre, Lengyel Ilonánál Júlia sokkal többet. Szalay Rózsika Laciká­ja jó és szívet megnyerő. Seregi■ Juraj rendezé­sében több a pedagógia, mint a. rendezés, de jó munkát végzett s tovább­fejlesztette az együttest. K. L. a A Német Demokratikus Köztársaság segítséget nyújt a magyar a népnek. e A bizmutbányák dolgozói kilenc egészségügyi autóval és egy t teherautóval értékes gyógyszereket küldtek Magyarországra. Képünkön látjuk, amint a gyógyszereket az autókban elhelyezik.

Next

/
Thumbnails
Contents