Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-11-03 / 45. szám

V

1956. november 3.

Két uldútosüll

Ne sírj, ez nem méltó Tehozzád

Szenes Iván ZSOLDOS LÁSZLÓ:

Lassan

^ rm e f FJ rl? / / G gm f f G gnt t f ,

I

m

£

Ne sírj, ez nem méltóte*hozzád% Ha elmúlt, hát elmúltjiát vé-ge. Ne , G g7 /, /_______R c7 r > /4

_nw /,___/_ /f eym / /

A . '__tv

__/, / ^ Cí ' * n _ nm__' *

life - : 1 i

jf :tii<:

V' .../ -■ pó /

, /- ^ / /• m

— Mondd csak drágám, mikor lesz már puha ez a pecsenye?

vá rd, Hogy könnyek vissza hozzák a tzi árvány szinét az .ég- re. Ami

C ± D <?7 , , fí /— / G gm / r

É

Si

szép és el-fe-lejt-he- íet-Ien iNe félj, az mindig bennedél...

C cm /

___Cis

r> <i? ,

n go ■ ,i? go

mm

De

D A n A?

l^p

már • kővetkező perc-ben Lángra gvújt majd egy új «zen-ve - dély. Ne

É

C rm • /

O r/7 ,

G gm

m

C grri ,

sírj, mert csúnya lesz az arcod. Ha aj-kad már sitáa ra görbült. Menj,

G &

* p7

??'

PPE

vívd meg magaddal a harcot

F c7

~-=P

w

mm

és értsd meg a íüggöny le- göi dűlt S majd egy

, , A am , . o d?r-f>

=#=

oagy üb - Iái- ko zá* sou. ha egyszer szem -le jón w -led, fordítsd el

Ul\ r>

c gm

E*

C

one

Fine

gyorsan te-kin- te fed. Hiszen nem érdemelte meg, hogy sí mi lásson. Mit r. g? c A l> ,,7 C F Ff D_ ,;7 F. gm A

— Énekelj csak valamit, Gizikém, a hangoddal már többször mindenkit elűztél a közeledből...

ér » szerelem, ha már reménytelen S a csalódásra,csalódások jönnek. Ki C e7 G A n ,/? r, F j? "7 I , 0 gm ,/u

éft

£e£e}E5E

D. S. hí Fxv.e

Újítási javaslat: így készüljünk a melbourne-i olimpiára!

távozni a-kar, esek engedd el ha-mar es oe pazarold álmokra a könnyet. Ne

Ne sírj, ez nem méltó Tehozzád Ha elmúlt, hát elmúlt, hát vége.

Ne várd, hogy könnyek visszahozzák a szivárvány színét az égre.

Ami szép és élfelejthetetlen,

Ne félj, az mindig benned él ...

De már a következő percben Lángrag.yújt majd egy új szenvedély.

Ne sírj, mert csúnya lesz az arcod,

Ha ajkad már sírásra görbült,

Menj, vívd meg magaddal a harcot és értsd meg, a függöny legördült.

S majd egy nagy találkozáson,

b,a egyszer szembe jön veled,

fordítsd el gyorsan tekinteted,

hiszen nem érdemelte meg, hogy sírni lásson.

Mit ér a szerelem, ha már reménytelen,

S a csalódásra csalódások jönnek,

Ki távozni akar, csak engedd el hamar és ne pazarold álmokra a könnyet.

5

zróli Edét, a kondást jókedélyü embernek ismerik a faluban. Azt mondják róla, hogy a süldők mellett gyűjti magába a huncutságot. Igaz, a konda legeltetése mellett van is elég ideje törni a kobakját. Most is azon gondolkodik, kit viccelhetne meg, mert botjára támaszkodva nagyokat mosolyog magában: — Hát ez a Fodor Zsiga is vénségére fiatalodott meg — megvdkarta fületövét, mert egy szemtelen légy szállt oda és otthagyván lenyomatát sétára indult a testrészén.

Fodor Zsiga alig töltötte be a hatvanhatodik életévét, amikor elvesztette szemefényét, a jó Francka asz- szonyt. Mivel, — nyugodjon békében, — a jó lélek nem volt jóban a gólyával, még a véletlen sem hozott gyereket a házhoz, így az öreg Fodor magára maradt. Temetés napja után, amikor körülnézett az el- csendesett házatáján, úgy döntött, ha csak szerét teheti, megnősül, asszonyt hoz a portára. Elég merész lépés volt ez hatvanhatéves korára, de hát aminek meg kellett történnie, az megtörtént, mert a vágyakozás hatalmas parancsoló az ember életében.

Az új asszonyt senki sem ismerte. Erős, pirospozsgású fehérszemély volt, csak úgy sürgött-forgott az udvaron. De lett is ebből sugdolózás a faluban: Hogy ilyen szép asszony nem szerelemből ment férjhez az öreghez, hanem érdekből. Lesz majd haddelhadd a Fodornak, koplalhat. Alig telt el fél hónap, már arról beszéltek, hogy kutya van a kertben de valójában mint éltek az új házasok, senki se tudta.

Szróli is ezen gondolkozott botjára támaszkodva, míg a kocák malacaikkal a szövetkezet heréjében dúskál- kodtak.

— Hé atyafi!; — valaki rákiáltott a háta mögött.

A kondás ijedten tekintet a csordára s csak amikor két kutyáját a disznók után küldte, fordult a jövevény felé.

— Maga az koma? — megkönnye- biilt mikor látta, hogy Fodor az, aki rászólt.

J assan közeledett egymáshoz a két újdonsült házas. A Szróli is nemrég kapaszkodott a harmadik asszonyba. — Kettőt elviseltem, á harmadikat aligha bírom túlélni — szokta mondogatni.

Melegen kezetfogtak, de mintha megnémultak volna, rgyiknek sem jött szó az ajkára. Nagysokára Szróli megtörte a csendet:

— Hát, csak megvan koma, ügyi? — Azbizony, megvónék — bólintott az öreg Fodor.

— És az asszony is ?

— Ö is.

— Becsüli-e kendet? — kérdezősködött a kondás.

— Hát? ... úgy vónék véle... — gondolt egyet az öreg, majd megtoldta mondanivalóját. — A kelmédé is nttran ?

— Az más.

— Az nem olyan?

— Jó asszony, dolgos asszony az, — Szróli dicsérte feleségét az öreg előtt.

— Hej . .. bizony . .. sóhajtozott Fodor.

— Korán kel, késön fekszik — folytatta mondokáját a kondás. — Reggel villásreggeli, pájinka, délben bécsiszelet, este rántotta, tea, vagy fekete.

— Tea is, meg fekete is? — Egyszeriben ráncos lett az öreg homloka.

Szróli ezek után belezökkent a szószaporításba:

Alig várja,. hogy a kondát betereljen; ott áll a kapuban s úgy meg- círógat, de úgy ..

Az öreg Fodornak még a fogai is összeszorultak, a botját is jobban marokra fogta a siavak hallatára.

Gonosz, mihaszna fajzatja! — fe- nyegetődzött az öreg. ,

— No, még meg is csókolgat.

— Juj.. ne mondja tovább Ede, beleszédülök ; még hogy bécsiszelet, tea, kávé, meg meg is csókolja. Ilyen asszony, hm ... ilyen asszony’.

— Hát a magáé nem olyan, koma? — Szróli igyekezett ’ még jobban lángra lobbantam a tüzet.

— Nem az a hitvány lélek, pedig ott a sok minden, meg néhány korona is jön a házhoz, hisz tudja, kelméd.

— Azért kérdem, mert tudom

___

De ide figyeljen koma! Tegnap az enyém két és félezer koronát nyomott a markomba és azt mondta: „Itt van e kis pínz, azért spórútam, hogy elmenj a szabóhó és egy szép öltönyt csináltass magadnak, no meg rólam se feledkezz meg, vegyél egy kendőt." Lássa, ilyen gordviselö az én párom!

— Elzavarom a mihasznát, elvá- lok ... elválok . .. torporzékolt az öreg Fodor felindultságában.

De majdnem elfelejtettem, mióta együtt éldegélünk, már új bútorra is került. A matracos, selyempaplanos ágyakban öröm hálni.

Tp odor nem bírta tovább, búsan,

*■ lehajtott fejjel elindult a közeli halastónak: Már vagy harminc- negyven métert tehetett meg; mikor utána kiáltott Szróli:

— Koma hé!, — Hagyjon fel véle, ne búsulják, ajz ’ enyém is olyan.

Fodor Zsiga megfordult, bólintott fejével és a falu felé vette az irányt.

T—o

★ ★ ★

&. Bernard Shaw.

E

gyszer álmomban belehuppantam, egy nyugtalan felhötömegbe. Valahonnan a végtelenből eshettem, mert a nyakam reccsenve tiltakozott az ilyenfajta további passziók ellen. A zuhanás után ott feküdtem élettelenül és finom ködfátyol lengte körül megsemmisült alakomat.

Ilyen kényelmetlen helyzet ellenére agyam bámulatos precizitással működött. Időnként papírzizegés, ajtócsap-' kodás, telefonberregés és írógépkat-' togás diszharmonikus zaja szűrődött el a fülemig. Testemen furcsa zsibbadtság vonaglott át — és újra ura voltam egész érzékelhető valómnak. A zaj kiszűrődésének irányát azon-' ban nem tudtam pontosan mégha- tározni. Tomboló, érzelmi és értelmi vívódásaim közepette azon tűnődtem, hogy miféle szférája lehet a világ: egyetemnek az a terület, ahová engem a sors kiszámíthatatlan szeszé- lye vetett. A körülölelő sejtelmes köd lassan szakadozott és én arra döbr bentem, hogy hatalmas kézirathalmaJ zoh unatkozom. A kéziratok ugrátT^ dozó sorait itt-ott piros vonalak tar- kították. Ilyen vegyes érzelmek lomha áramlása merevítette tompa ernyedtségbe tudatomat, amikor egy mesésen szép ló, finom, ívelt mózdu: latai feszítették meg figyelmem húr: fait. — Érdekes dolog — a lónak szárnyai is voltak. Még mindig kínzó bizonytalanság és misztikus félhomály ölelt körül. Nem tudtam, hol vagyok s á homály még mindig tit- kolózva rejtett el minden kis szög:

íCörséla a JDarnasszuscm

tetet. Mikor á köd lassan oldani kezdte szürke fátyolát, a lomha felhőtömeg sarkaiban ásító figurákat vettem észre.

Egy modern, vaskalapot viselő aktacsomagokkal birkózó, rokonszenves képű fiatalembert megszólítottam.

— Tessék... izé ... mondani — kezdtem akadozva — milyen területre tévedtem én. És ... és etnográfiai szempontból tekintve, milyen né: pék lakják ?

A fiatalember megigazította fején á modern vaskalapot és félszegen nevetett:

— Hm, fiatal barátom — mgndta 'nevetve — ez a mi birodalmunk egy mindentől, elvonatkoztatott, minden valótól elrugaszkodott, abszolúte szuverén terület. A neve: Parnasszus. Állami formája: diktatúra, az irányítója Pegazus nevű felelőtlen diktátor. Lakják írók, költők, kritikusok és más hasonszőrű bohémek ...

A fiatalember testét ruha helyett dosszié fedte, és a gombokat iratkapcsok helyettesítették. Cipő helyett tintásüveg volt a lábán. További beszélgetésünk <torán kiderült, hogy ebédre kéziratot eszik, és töl- tőtollténtával öblíti le.

A Parnasszus szerkezeti berendezkedésének bámulatos egysége a fia-'.

talember sokrétű képzetlensége és szubjektív jellegű irányzatai, elvet olyan bámulatba ejtettek, hogy az állam nagyot koccant a cipőm orrában. Mialatt az értelemzavaró eszmecserét folytattuk, körülöttünk frak- kos kritikusok siettek el, cilinderes költők ültek a kopott Remtngtonok mellett és kattogtak eszeveszettül. A fiatalember azt mondta, hogy alkottak. Közben újra ajtócsapkodás, telefonberregés és írógépkattogás tette még hangulatosabbá az alkotó magányt. A köd óvatos tapintattal ölelte körül az alkotólázas költőket és a futkosó kritikusokat. A Parnasszusnak jellegzetes vonása a köd, éppen úgy, mint Londonnak. A fiatalemberem közben itatópapírból készült cigarettára gyújtott, igazított egyet a rajta feszülő dosszién és belémkarolt:

— No, gyerünk, tolltárs — dör- mögte finom intonációval — megnézzük a futószalagot, amelyen a legmodernebb színmüvek és regények készülnél)

C élénkhangú érdeklődésemre a dossziés fiatalember tört pa- tagón nyelven elmondta a Parnasz- szus általános munkamenetelének egyes fázisait. Az általános munka- lendiilet éjfél után kezdődik, de teljes lendülettel csak a múlt héten indul meg. A múlt héten viszont a

tolttársak már mind kifáradtak. Késő délután van Parnasszus-zárta, ami- koris az újságírók és a kritikusok átugornak egy feketére a közeli felhő -espressóba. A szerkesztő termé: szetesen tovább szerkeszti az „Apró-' hirdetések" rovatot

A Parnasszus csodálatos régióin való átszellemült kóborlás közben a csodálkozástól úgy leesett az állam, hogy a dossziés fiatalember saját cipőfűzőmmel kötözte fel.

P

arnasszusi sétám utolsó megrázó élménye az volt, amikor vaskalapos barátommal a kritikusok barlangjában jártunk. Ez az élmény fcü- lönben annyira felkavart, hogy ott, a helyszínen drámai összecsapástól féltem. A barlang nem is barlang, hanem sátor, óriási toliakra kifeszítve. A sátorlap tintafoltos, íróasztali posztó. Mikor beléptünk a sátorba, három kritikus éppen egy kezdő írót oktatott írói magatartásra. Sarkánál fogva hatalmas tintatartóba mártották, mondván, ez az első fokozata az írói fejlődésnek. Ismerkedés a környezettel. A bemutatás után itató-' papírba tekerték. Ez a második ..

Ez az kérem, ami felkavart. Irtózatos robaj . . . Füst. . . Katasztrófa ... Oh, kérem csak a vekker...

(kelecsényi)

Vízszintes: 1. Színházi darabjának címe. 10. Rövid csövű fegyver. 11. A fa része (ék. h.). 13. Rejtőző, osonó. 14. Ipoly része. 16. Vízi-növény (ék. h.). 18. ... hegedű, de van üyen farkas és rigó is. Az ész központja. 20. Sodrony. 22. Nemes Aladár. 23. Vállalat. 24. Visszafelé ázsiai fensík. 26. Német női név. 27. Régi katonai fclbocsájtó levél (harmadik és negyedik betű felcserélve). 28.... az ég.

24. Német bölcsész. 30. Tata fele. 32. Hornt keverve. 33. LLO. 34. Teréz rövidítve. 36. Ilyen cipő is van. 37. Edda része. 38... Istók. 40. Helikopter része. 41. Nagy kitüntetés, melyet az író kapott 1906-ban. 43. A rendőr gúnyneve. 45. Jánosvitéz egyik főszereplője.

Függőleges: 2. Egy betűvel, mezőgazdasági eszköz. 3. Fonal három ötödé. 4. Tamsszibiriai így kezdődik. 5. Nagy ázsiai nép. 7. Budapest egy ismert kerülete. 7. Helikopter része. 8

....... mars! 9. Kettős mássalhangzó. 11. Egy közismert műve, a nyíl irányában. 12. I betűvel a végén olasz szabadsághős. 14. At, meg, alá, elé (ezek gyűjtőneve). 15. Közismert darabja. 17. Társasjáték, de jelmez is van üyen, rendszerint fekete. 19. A ceruza. 21. Tast. 23. Az örömnél szokott egy csep lenni. 25. PT. 26. Édes része. 30. Telefirkál. 31. Vágószerszám névelővel. 34. Rubuo. 35. Ázsiai naqy nép. 38. Erdei állat. 39. Ék. 41. NaA. 42. JKL. 44. Két azonos mássalhangzó. 46. Két magánhangzó.

ÜJ IFJÚSÁG —> a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden szombaton Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztőség és adminisztráció, Bratislava, Prazská 9. Telefon 445-41. Főszerkesztő Szőke József. — Nyomta a Merkantilné tlaciarne, 01 n. v. Bratislava, ui. Národného povstania 41 sz — Előfizetés egy évre 31.20 Kés. — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. A—72874