Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-11-03 / 45. szám

1956. november 5.

3

TDaHiilnáHk, ha..,

sokszor egymástól 100—200 méter távolságra is dolgoznak. Ez a körülmény lehetetlenné teszi azt, hogy rendszeresen felügyeljek munkájukra. Ezáltal aztán megtörténhet az is, hogy a tanulók felelőtlenül végzik munkájukat, vagy akaratlanul is rosszul csinálnak valamit. Ebből kétféle kár származik. Egyrészt anyagi károk, például az, hogy a vezetéket a tanulók rosszul szeretik fel, és ezt újból át kgll szerelni. ' Másrészt, és a legnagyobb kár az, hogy ez az állapot káros hatással van a tanulók tanulmányi előmenetelére is.

— Van itt azonban más hiba is — folytatta Dóra András. Mégpedig az, hogy anyagunk sincs elég. A kassai Stavomontáz n. v. nemcsak, hogy mestert nem bocsájt rendelkezésünkre, hanem elegendő mennyiségű anyagot sem biztosít a kiképzéshez. Sokszor megtörténik hogy a tanulók napokon át nem dolgozhatnak anyaghiány miatt. Vagy ha dolgoznak, akkor is csak befejező munkálatokat végeztetnek velük. Ilyen körülmények között szinte lehetetlen, hogy biztosítsuk a tanulók alaposa szakmai nevelését. Ezekre a hiányosságokra többször is felhívtuk a Stavomontáz n. v. igazgatóságának figyelmét, mivel vízve zetékszerelö szakosztályunk ehhez az üzemhez tartozik. A Stavomontáz azonban nem vállalja az anyaghiány miatt a felelősséget. Ők az eperjesi 18. szánni anyagellátót okolják.

lehet, hogy igazuk van és valóban az eperjesi 18. számú anyag ellátó a felelős az anyaghiányért. Lehet, hogy csak ki akarnak bújni a felelősség alól, bárhogy is van, azért mégis a kassai Stavomontáz n. v. igazgatósága felelős az intézet anyagellátásáért S ha mégis az eperjesi anyag- ellátó a hibás, úgy a Stavomontáz vonja felelősségre őket. Lehetetlen helyzet azonbari az, hogy nem gondoskodnak az intézet folyamatos anyagellátásáról s így akadályozzák, hogy a tanulókból jó szakmunkások váljanak.

Lehet, hogy ezek a hiányosságok nem fordulnának ' elő, ha a Stavo- montái n. v. vezetősége, de személyesen az igazgatója is, rendszeresen látogatná a tanulóotthont. Elbeszélgetnének a ’ nevelőkkel, mesterekkel, és a tanulókkal. Talán gyorsabban segíthet- sabban is segíthetnének a hibák eltávolításában, ha személyesen is hallanák a tanulók jogos panaszát, hogy: tanulnánk,

.ha megadnák rá a maximális lehetőséget.

A vetítőnép is. érdekli a tanulókat

A környező hegyekből sűrű köd szállott alá. A városban alig lehetett pár méterre látni. Itt az ősz, ezt jelentette minden. A kőd s a ködben csendesen zizegő, hulló falevelek elborítják a martokat, a fákkal szegélyezett utcákat. Ha állandóan söpörnének, akkor sem lehetne tisztán tartani a várost. Köd, levélhullás és csend, melybe csak itt-ott vegyül bele egy-egy autó búgása, szekérzörgés, amint keresztülrobog, vagy döcög az utcán, az egyik így, a másik úgy, természete . szerint. Így néz ki Pop- rád, egy őszi reggelen.

Azzal a szándékkal vágtam neki

beszélgetés közben. A levél ugyanis azt adta tudtára az intézet igazgatóságának, hogy a kassai Stavomontáz nemzeti vállalat nem tud• mestert biztosítani a vízvezetékszerelő tanon- cok mellé.

Nem kis ok ez a bosszúságra. Hogy. miért, azt Dóra András, az egyik mester magyarázta meg.

— Harminc vízvezetékszerelő ta- noncunk van — mondta Dóra elvtárs — mester pedig csak én vagyok egyedül. Egyedül pedig nem tudok harminc tanulóval a gyakorlati kiképzésnél rendesen foglalkozni. Ez már azért is lehetetlen, mert a tanulók

A tanulók egyik csoportja szerelés közben

Poprád csendes utcáinak, hogy megkeressem a Munkaerőtartalékok Szakintézetét, ahol kőműveseket, ácsokat, víz-, cső és villanyszerelőket képeznek. Kiváncsi voltam eze'-re a fiatalokra, hogy hogyan dolgoznak, tanulnak, és hogy töltik szabad idejüket távol a szülői háztól.

Hosszú bolyongás után a város szélén akadtam rá a tanulóotthonra. lit is csend volt, akárcsak a városban. Az el"ö pillanatban arra gondoltam, hogy talán túl korán jöttem. De kiderült, hogy. aggodalmam jelesleges volt. Úgy látszik, serény fiatalok az intézet tanulói. Nem lopják a napot, hanem szorgalmasan tanulnak.

Két modern épület nagaslott elém. Mindkettőn a munkaerőtartalékok szakintézeteinek táblája. Hirtelenében nem tudtam, merre induljak, hol találom meg az intézet igazgatóját. Találomra léptem át az egyik épület küszöbét. Jó helyen járok, ötlött eszembe a gondolat, amint megláttam az egyik ajtón a felírást: Igazgatói szoba. Szerencsém volt. Az igazgató elvtársat itt találtam. Éppen a levelezéssel volt elfoglalva. Ügy látszik, valamelyik levél kellemetlen hírt tartalmazott, mert az igazgatón látszott, hogy kissé bosszús. Hogy miért volt bosszús, az is kiderült

A Z IFJÚSÁG HANGJA:

Bízunk a kommunista pártban

A Hundzsa családnak, Szádalmásra ( jó akarattal

Kedves Hundzsa bácsi, Verőn néni, Julis néni és mindazok, akik í érdekelve vannak ez ügyben, engedjék meg nekem, hogy most kivételesen az olyan irányú ígéreteimet és meg fogadásaimat, melyek szerint sosem írok már újságba falumbeli problémákról, sőt hogy más formában sem kerülök többé konfliktusba egyetlen szádalmási parasztemberrel, funkcionáriussal, baráttal sem — megszegjem.

Mint sokkzor, most sem tehetek róla, de emberségem kényszerít e szomorú dolog megírására, magukat okolják s ne engem, ne a toliamat.

Maguk is tudják, ritkán vagyok otthon, nem nagyon ismerem szülőfalum problémáit, még kevésbé az egyes családok belső ügyeit, viszályait. Ha valami mégis a fülembe jut, az csak pletyka útján, a pletykának meg sosem szoktam felülni.

Azért mondom el mindezt, mert kedves fiúkról, az alig hat éves fiúkról hallottam én már azelőtt is sok-sok csúnya dolgot. Szomszédoktól, falusiaktól. De hát, amint mondják is; minden gyermek kamasz egy kicsit, felnagyítják a dolgokat, asszonybeszéd, talán nem is igaz, túloznak stb. stb. — megvallom nem tudtam rossznak hinni a fiúkat.

Annál inkább meglepődtem és megbotránkoztam a minap. Szemtanúja voltam. A házuk előtt mentem el. A nyitott konyhaajtón át hallani is és látni is jól lehetett amint csúnyán tetszettek veszekedni. Förtelmes, szemérmetlen szavak, átkozódások és káromkodások rög- ködtek. S ekkor a gyerek, a maguk kisfia odaugrott a nagyanyjához, Verőn nénihez ezekkel a szavakkal: „az istent magába, ne káromkodjon már, mert én is odacsapok".

Nem hgllgatództam tovább, elmentem, csak csodálkoztam, nagyon szomorúan csalódtam. És kezdtem hinni a valóságot: és már hiszem a hetvenéves öregasszony szavát, ki sírva panaszolja, hogy a maguk kisfia minden szó nélkül megtámadta az utcán és kegyetlenül összerugdosta fájós lábát, hiszek az asszonyoknak, akik megbotránkozva panaszolták, hogy fiuk utánuk szaladt és szemérmetlenül felrángatto. a szoknyájukat, az embereknek, akiket meghajigált kővel, értem már miért óvják az anyák gyermeküket a fiuk barátságától, — mert ez a valóság.

Egy gyerekről van szó, aki nehéz körülmények között született, nevelkedik, aki iskolába még nem jár, óvodába nem járatják, aki ugye a család legfiatalabb tagja, akinek minden szabad, akit évek óta kényeztetnek, s örülnek neki, ha rosszat csinál, bátornak hiszik, védik, megmosolyogják, babusgatják, aki miatt a mostohaapja inkább elhagyja a családi házat és más faluba megy, csakhogy ne lássa.., romlik ez a gyerek.

Nagyon, nagyon csodálkozom Hiszen Hundzsa bácsi több gyereket is felnevelt. Szolid, becsületes emberek lettek. A faluban, a szomszédban is sok-sok jó példát láthatnak. Olyan családokban is, ahol még nagyobb anyagi gondokkal küzdenek, — nevelik a gyermeket. Csodálkozom, hogy mindezt a kisfiú és más gyermekek_ közötti különbséget, a fáik elka- nászkodását, rosszaságát nem látják ? Nem hallják ? Nem értem.

Tessenek nézni, ne szépítgessiik a dolgot: a gyermek neveléséért elsősorban is és főként, sőt ebben a korban kizárólagosan a család a felelős. S ha a család képtelen erre, nincs más mentség, mielőbb adják be a nevelőintézetbe. Nem szeretek jóslásokba bocsátkozni, de megmondhatom, ha továbbra is ilyen nevelésben fog részesülni a gyerek, sosem lesz belőle becsületes ember, csavargó, bunyik lesz. Sőt egy kicsit sem kétkedem abban, hogy ilyen nevelés mellett úgyis elkerül maguktól, intézetbe, de amdl.y intézetnek már „javítóintézet" lesz a neve. Ugye ezt a nagy szégyent maguk sem szeretnék megélni.

Még egyszer kérem magukat, ne haragudjanak, hogy ezt az elrettentő példát, amiért egyedül maguk a felelősek, megírtam, de vegyék ezt az írást olyan őszintén, mint amilyen őszintén és jóakarattal megírtam.

KARDOS SOMA

• ■t0«S<>t0llC<íft<>0»0»0«0M0»0M0»0l.0.(0iC0,

Mit tegyen aki nem utazhat?

Nemrég érdekes vita folyt a Szabad Földműves hasábjain. Az olvasók a vitában majdnem egyöntetűen állapították meg, hogy a Szabad Földműves igen kevés péidányszámban jár az újságelárus^ihelyekre, ezért az újságolvasókat nem tudják kielégíteni, nem tudnak' Szabad Földművest vásárolni.

Ehhez én hozzáteszem, hogy nemcsak a Szabad Földművessel van így, hanem az Cj ifjúsággal is, mégpedig fokozottabb mértékben. Például Nyit- rán Oj Ifjúságot az újságelárusítóknál több mint egy hónapja egyáltalán

a város közepéig. A templom melletti újságárust rohamoztam meg. Persze eredmény nélkül, mert nem volt már egy példány Oj Ifjúság sem nála, pedig alaposan átfürkésztem az újságos bódét.

Másnap Privigyén volt dolgom, és útközben leszálltam Tapolcsányban a vonatról. Majdnem lekéstem az új- ságvevés miatt a továbbtartó reggeli gyorsvonatot, de a lapot már ott sem kaptam meg. Az újságárus azt mondta, hogy néhány példányban jár, de igen hamar elfogy, szinte órák alatt. Itt újra megjegyzem, hogy Tapolcsány és a vidéke is szlovák lakosságú. Ehhez hasonló sors ért a privigyei állomáson és a városban is.

„Népünk politikai egységének erkölcsi növekedése, a második ötéves terv teljesítésében elért mélyreható sikerek bizonyítják, hogy a CSKP helyes politikát folytat, a X. kongresszus vezérvonala helyes és egyben megerősíti a CSKP országos konferenciáját is. Az ifjúság rendületlenül ezt a politikát támogatja és a CSKP országos konferenciája irányelveinek teljesítéséért küzd ...

UTUNK VILÁGOS

MEGHIÚSÍTJUK AZ ELLENSÉG TERVEIT

A brandysi járásban a fiatalok járási aktíván jöttek össze, ott tudták meg a magyarországi eseményeket és élesen elítélték az ellenforradalmárok kilengéseit és a demokrácia ellenes rendszer bevezetését. A CSKP KB-hez intézett levelükben a fiúk és' leányok ezt írták: „Hálásak vagyunk a pártnak és a kormánynak azért a gondoskodásáért. melyben a dolgozókat, különösen az ifjúságot részesíti és ahogyan az életszínvonal emelésével törődik.

Kijelentjük, hogy szilárdan a párt és a kormánv politikája mögött állunk és a CSKP vezetése mellett lehetetlenné tesszük az ellenségnek azt a tervét, hogy megbontsák szoros szövetségünket a Szovjetunió vezette népi demokráciákkal.

A brandysi járás ifjúsági gvülése

A bratislavai magyar Pedagógiai Iskola tantestülete és tanulóifjúsága a következőket írja a CSKP-nek és a köztársaság kormányának: „Biztosítunk benneteket, hogy szilárdan a központi bizottság és a kormány mögött állunk. Semmi körülmények között sem engedjük meg, hogy hazánkban, a Csehszlovák Köztársaságban ellenforradalmárok megzavarják a rendet.

Továbbra is szilárd barátságban akarunk maradni a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal a szocializmus építésében.

NÉPÜNK EGYSÉGÉÉRT

A Veiké Mezirící-i kerületben nyolc CSISZ tag belépett a CSKP-be. A „Szabad Európa“ és „Amerika hangja“ nagyon téved, amikor most a magyarországi eseményeket arra használják fel, hogy Csehszlovákiát és a kommunista pártot támadják. A lázító beszédekben csak egy kis csoport hisz, azok, akiktől távol áll a szocialista eszme, míg a becsületes emberek túlnyomó része tettekkel felel a magyarországi eseményekre. Pepa Strnad, traktoros, Vláda Chlubna, Slávek Sedlácek, Jiri Navratil, Jozef Svec, Frantisek Kominek, Oldrich Poncar és Vitézslav Albert azok közé tartoznak, akik a magyarországi eseményekre való tiltakozásul felvételüket kérték a kommunista pártba. Ezekkel a szavakkal indokolták kérelmüket: „Kommunista akarok lenni,

hogy még inkább harcolhassak azok ellen, akik szét akarják verni népünk egységét”.

ÉPÍTJÜK A HATÁRVIDÉKET

„Mi, fiatal határvidékiek a chebi munkaerőtartalékök 041 számú szaktanintézetének tanulói élesen elítéljük a Magyarországon lejátszódó eseményeket. Mi sziklaezilárdan itt állunk a nyugati határon, hogy bebizonyítsuk a párt központi bizottságának hűségünket és ott segítsünk, ahol arra a legnagyobb szükség van. A skalskói EFSZ számára közvetlenül a határ mellett a szombati és vasárnapi műszakban tehénistállót építünk.

nem lehet .vásárolni. Azt mondták nekem az újságárusok, hogy egyáltalán nem kapják ezt a lapot. Kicsit bosz- szantott a dolog, mert nagyon szeretem olvasni ezt az újságot, sok olvasótársammal együtt, de mégsem estem kétségbe. A hivatalos beosztásom olyan, hogy sokat utazom és gondoltam, hogy majd máshol megtudom venni a kedvenc újságomat.

Először a surányi állomáson próbáltam szerencsét. Itt azt mondta az újságárús, hogy a lap néhány példányban jár, de igen hamar elfogy, ' pedig többen is keresik. Itt megjegy- vákok lakják és az Oj Ifjúságot itt zem, hogy a surányi járást főleg szlovákok lakják és az Üj Ifjúságra itt is nagy a kereslet. Tovább vitt az utam Érsekújvárba. Ott is először a pályaudvaron próbáltam meg az újságárusnál szerezni egy példány Oj Ifjúságot. — Ma kedd van, — mondotta mosolyogva az újsájjárús — hát mit akar tőlem? Az Uj Ifjúság szombaton érkezik, és ma már nincs belőle egyetlen egy példány sem — jelentette ki kárörvendően, mert látta, hogy mérges vagyok miatta. Épp az előbb kerestek hárman Oj Ifjúságot, azokat se tudtam kiszolgálni.

Fáradt voltam, de rászántam magam és megtettem a hosszú utat

Elhatároztam azután, hogy nem utazom többet az Oj Ifjúság körül, inkább tollat fogok, és megírom, hogy az Oj ifjúság sem kapható. Az Oj Ifjúságot olyan sokan olvasnák, ha többet nyomnának belőle és többet küldenének az újságelárusító helyekre, hogy egész héten kiszolgálhatná a vásárlókat az újságárus Oj Ifjúsággal. Tessék elképzelni a Posta Hírlapszolgálatnak milyen fölösleges mérgelődést jelent annak az újságolvasónak az eredménytelen futkosása, aki nem az Oj Ifjúság megjelenése napián akarja beszerezni a lapot, hanem mondjuk, két nappal később. Az Üj Ifjúság hetilap, tehát ez azt jelenti, hogy ne csak egy napig, legyen kapható az újságárusoknál, hanem egész héten. Ne féljen attól a Posta Hírlapszolgálata, hogy nem vásárolják meg, ha több példányt küldenek le az elárusítóknak. Elfogy ez az újság, mert jó, különösen az utóbbi időben megjavult és a közönség bizony mindig tudja, hogy melyik újságot vásárolja meg. De mi haszna van az olvasó- közönségnek abból, hogy az Oj Ifjúság jó újság, ha nem olvashatja, mert nem juthat hozzá. Például én egy fél kerületet beutaztam az Üj Ifjúság miatt, és mégsem tudtam hozzájutni. De mit tegyen az, aki még ezt sem teheti meg? Felelhetne erre valamit a Posta Hírlapszolgálata.

MÁRTONVÖLGYI LÁSZLÓ