Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-10-06 / 40. szám
Í966. október 6. ,<r 7 Döntsünk az emberiesség mércéjével ________________________ -* *-_________________________ Füle Lajos „Itt nehéz dönteni” című cikkében felvetett problémához (esküdjenek-e a fiatalok templomban is vagy ne) több olvasónk hozzászólt. Szerintünk Ha- raszty Gyula véleménye a legjobb, hozzászólását az alábbiakban közöljük. A vitát perszehogy továbbra is nyíltnak minősítjük. Örök mozgás, változás, szakadatlan harc az élet. É6 ebben nincs megállás egy percig sem. Nem is lehet, mert múlt. jelen és bontakozó jövő itt él egymás mellett, egyidőben, elválaszthatatlanul. A harcban trónok dőlnek össze, rendszereket váltanak fel újak és ha lassúbb folyamatban' is, de változik az erkölcs, változnak a szokások, formálódik az ember is. Egyesekben még elevenen élnek a múlt szokásai, még mélyen gyökereznek az évszázados megszokottságban, hitben, amikor már másokban fogamzik, formálódik az új. Csak nagyon egyenlőtlenül. Olyan nagyon, hogy sokszor egy család keretén belül mást hisz és vall az apa, mást a fiú. Ez természetes, hisz a fiatalság mindig élharcosa volt az új eszméknek, szokásoknak. Ettől ugyan élhetnek együtt békében, mert a békés együttélés nem az elvektől, hanen) inkább jellemektől függ. Á szülő és gyermek közötti meggyőződésbeli különbséget is áthidalhatja a családi kötelék, a szeretet, vagy a tisztelet egymás iránt. De csak áthidalhatja, egészen sohasem szüntetheti meg. Ez előbb vagy utóbb felszínre tör és annál erőteljesebben, minél jobban és minél tovább takargatjuk. Mert a régi és új között volt, van és lesz is harc és ez törvényszerű. Ezt letagadni egyet jelent a fejlődés tagadásával, amely pedig szinte percenként bontakozik ki előttünk. Harc tehát van. Ahhoz pedig hozzátartozik a győzelem és a bukás. így tartják ezt és nagyjából így is van. Erkölcsi és elvi síkon azonban csak részigazság van ebben a logikában Mert ezen a téren van vagy lehet a harcnak egy olyan változata is, amikor az „ellenfelet” nem megsemmisítjük, hanem elvi, vagy erkölcsi vonalon magunkhoz emeljük. S ha az ifjúsághoz hozzá tartozik a harc, akkor vívjon ifjúságunk az új erkölcsért, eszméért ilyen harcot. Nem könnyű ez. Rontani perszehogy könnyebb lenne mint építeni. De itt pedig építésről van szó, a bizalom kiépítéséről az új iránt. Azért a bizalomról beszélek, mert az ilyen esetekben a bizalom megszerzése a fontos. Mert ennek a megszerzése valószínűbb, gyakorlati szempontból megoldhatóbb. Gondoljunk arra, hogy ötven éves vagy idősebb emberekkel, szülőkkel állunk szemben. Nem kívánhatjuk tőlük, hogy óreg fejjel tanulmányozzák a marxizmust, materializmust. Elég valószínűtlen dologra vállalkoznánk, ha arról akarnánk őket meggyőzni, hogy mindaz, amit eddig, a teremtésről, az istenről hittek, az nem igaz. Ennek megértéséhez nem elég a szó, ehhez tudományos megalapozottság kell. Erről az oldalról tehát nagyon nehezen tudnánk eredményt elérni. Nem is az a döntő, hogy materialistává neveljük őket, hanem inkább az, hogy kialakítsuk bennük a bizalmat az új elv, szokások és erkölcs iránt. Ha nagyon akarjuk, ezt megtehetjük. De ehhez elsősorban magunknak kell szilárd elvi alapon állni. S ha mi úgy állunk, akkor nem szabad meggyőződésünket véka alá rejteni. Valljuk meg bátran amit hiszünk. De meggyőződésünk ne a szavainkban, hanem tetteinkben nyilvánuljanak meg. Az emberekhez, szüléinkhez való viszonyainkkal bizonyítsuk be, hogy az új, a kommunista erkölcs, jobb, tökéletesebb, emberibb, mint az az erkölcs amilyenben őket neveitek. Lássák bennük azt, hogy mi tiszteljük az ő meggyőződésüket annak ellenére, hogy ismerjük azok helytelenségét. Ezzel bizonyosan kötelezzük őket arra, hogy ők is tiszteljék a mienket. Lássák, hogy. jobbat, igazibbat, emberibbet akarunk mint régen volt. A szülők minden irántuk tanúsított szeretetni, gondosságot tízszeresen viszonoznak. Tőlünk függ, hogy mennyit fektetünk ebbe a jól kamatozó tőkébe. S ha a hozzájuk való viszonyunkból gondosságunkat, szeretetünket szinte percenként érzik, akkor megnyertük a csatát, s ha ők nem is váltak materialistává, megnyertük bizalmukat az új erkölcs számára. Erkölcsileg magunkhoz láncoltuk őket. Nagy győzelem ez és megvalósítható, csak teljes embernek, elvhűnek ke'l lenni és érezni kell a felelősséget azért a nagy és nemes célért, amit magunk elé tűztünk. Ezzel azonban nem válaszoltunk Füle Lajos fe'vetett kérdésére, mert akármennyire is szép az ilyen megoldás, az élet mégis ezrével hozza az olyan eseteket is, mint á Bárdoss Dittáé és Szilvái Pistáé. Sok esetben kerül összeütközésre sor szülő és gyermek között a meggyőződésbeli különbségek miatt. Legtöbbször o'yun- kor, amikor a fiatalok életük olyan lépése elé jutnak, amelyben^ nem kívánják, vagy egyáltalában nem tűrik mások beavatkozását. Még a szülőkét sem, ha azok meggyőződésük ellen va'ő lépésre köteleznék. A fiatalok életében ilyen a házasság, esküdjenek-e templomban vagy 6em. Ha a fiatalok és a szülők egyaránt görcsösen ragaszkodnak álláspontjukhoz, elkerülhetetlen az összeütközés. Ilyenforma a Füle Lajos cikkében em'ített Szilvái Pista és Bárdos Ditta, helyzete is. És itt valóban nehéz dönteni. Az első pillanatban úgy látszik, hogy a fiataloknak, vagy a meggyőződésükkel, vagy a családi békével ke'l szakíta- niok. Tehát komoly kérdés ez. S itt nem érvényesül semmiféle szabály, itt nem lehet kategorikusan kimondani az igent vagy nemet. Hisz emberek, családok békéjéről, boldogságáról van szó. Mit tegyenek hát a fiatalok? Az emberi érzésekké' nem tanácsos és nem is szabad játszani. Itt is erről van szó, persze nem egyoldalúan, hanem szülők és fiatalok szempontjából egyaránt. A fiatalok szeretik egymást, egymáséi, s boldogok akarnak lenni. Joguk van ehhez. Szeretik szüleiket is, és nem akarnák ókét megbántani De úgy látják, hogy ilyen esetben szü'eik boldogságuk útjában állnak, meggyőződésük megtagadására kényszerítik azzal, hogy templomban esküdjenek. Ők pedig, mint kommunisták, materialisták. még ezt a formaságot sem akarják, sokszor azért nem, hogy mit szólnak hozzá a barátok, a munkatársak, esetleg a fellebbva’ók. Az ő szempontjukból az látszik a legegyszerűbbnek, ha figyelmen kívül hagyják szüleik véleményét és mennek a maguk útján, keresik a maguk boldogságát. Hisz nincs mitől fé'niök még abban az esetben sem, ha szüleik kitagadják őket, hisz széles az ország, van munkahely elég és keresetükből nyugodtan megélnek. De valóban boldogok lesznek-e? Lehet, de nem valószínű. Attól függ, milyen mé'yen él bennük az emberi érzés. Mert ha szüleiket szerették, akármennyire is megtalálják helyüket az életben, lehetetlen lelkiismeretfur- dalást nem érezni azért, hogy családjuk békéjét dú'ták fel önmagukért Felvehetnénk ugyan úgy is a kérdést, hogy ha a szülők szeretik gyermekeiket, akkor miért nem engedik boldogulni őket, miért állnak boldogságuk útjába? A fiatalok részéről ez úgy látszik, sőt úgy van, hogy megalkuvásra kényszerítik őket. De valóban ezt akarják, ezt kívánják-e a szülők? Nemcsak azt kérik gyermekeiktől, hogy eleget tegyenek olyan emberi követelményeknek, amelyeket a szülőktől is követel a hit, amelyben nevelkedtek, a környezet, amelyben élnek? Vajon az ilyen esetekben nem kell-e számolnunk a szülők hitével, meggyőződésével, környezetükkel amelyben élnek. amely befogadja vagy megveti őket? Akármennyire furcsának látszik, mégis kell, mert ez napjaink természetes jelensége. Ebben a kérdésben nem lehetünk merevek. Mit tegyenek hát a fiatalok, ha a helyzet -olyan választás elé állította őket. mint Dittát és Pistát. Ogy hiszem már kész a válasz: esküdjenek meg nyugodtan a templomban. Ne féljenek attól, hogy egyesek elvük megtagadásával vádolják őket. Az tőlük függ, hogy hűek maradnak-e elvükhöz. Hadd fejezzem be azzal, hogy mindezt nem programnak, hanem véleménynek írtam, amelyről lehet és kell is beszélni, vitatkozni. Hisz az egyesek véleménye az egyszeri esetre igazán, helyesen is lehet téves, de a milliók véleménye az egyszeri esetre tévesen is igaz. HARASZTI GYULA PETR1K JÓZSEF: Nem csupán magadért... Haboztál szólni, tétovázva léptél mellettem, két heves fél csatázott benned, Ujjaid csak nem nyugodtak, — tudom már akkor valami merő-mást kerestél. Te megtagadtál minden érzést te a bizalmas szót is félted s a meghitt szobánk ígérete sem oldotta fel büszkeséged. Reményeink üvegkastélya romokba omlott; már nem hordunk közös szép terhet: tétováddal: kettéhasítottad a sorsunk. Hajad sötétsége a legszebb éjszakám volt, a hajnalomban a te arcod gyűlt — én éretted minden más lányt elhagytam, mégis: nem csupán magadért gyászollak: Te elűzted képzeletemből a meleg otthont, elvetetted asztalunk körét, mind kitépted a muskátlit az ablakunkból.., Te elprédáltad gyermekünket, nem lenni hagytad: fenn az égen marasztottad a szemét, szelekbe szórtad lágy arcát, tompa rögnek adtad mozdulatát ... S az éjben gyakran felzokog néma hangja: vádol, hogy nem született meg ... Te ezt nem hallod, megrabolta szivedet, lelkedet a mámor s a lázas, csókos reszketések ... De érzem benned, titkon mélyen érik már életed fájdalma: hogy könnyelműen elvetetted amit mi elérhettünk volna ... GYÜRE LAJOS: Szerelem Ugyan hol is terem A forró szerelem? Rózsám két karjában, Mikor megölelem? Teste melegében, A szeme fényében? Hogyha megcsókolom A szája hevében? Keble hullámzása, E tűznek forrása ? Attól oly ropogós. Dereka hajlása? Tudom énistenem, A forró szerelem, Csak az én rózsámnak, Hű szívében terem! (T Földünk egy népéről sincsenek régibb történelmi feljegyzéseink, mint az egyiptomiakról. A régi építkezési és egyéb maradványok többezer évre tekintenek vissza. A különböző dinasztiák uralkodói rabszolgáikkal olyan építkezéseket végeztettek. mint pl. a piramisok, melyek többezer év után is ámulatba ejtik az embert. A többezer éves emlékek földünk egyik legrégibb kultúrájáról tanúskodnak. Az uralkodók nemcsak építkezésekkel, hanem háborúskodásokkal is kitűntek. Az országot perzsák, macedo- nusok, ptolemeusok után a rómaiak foglalták el. A hét évszázados római uralom alatt az ország a birodalom éléskamrájává vált. A rómaiak uralmát Omár kalifa törte meg és az arab uralom alapjait vetette meg. Időszámításunk után á XVI. században a törökök foglalták e! az országot és uralmuk a XIX. századig tartott, mit később az angol-francia befolyás alatti uralom váltott fel. Amikor a nép 1882-ben az angolok nagy befolyása ellen fellázadt, az angolok az országot teljesen elfoglalták. Az angol védnökség 1936-ig tartott, amikor az akkori egyiptomi kormány az angolokkal egyezményt kötött, mely az angolok jelenlétét a .jövőben is lehetővé tette. 1945-ben megalakul az Arab Liga. 1946-ban módosítják ugyan az 1936-ban megkötött egyezményt, de a nép nyomására a kormány kénytelen az egyezményt felmondani. Az elégedetlenség a megszállók jelenléte miatt fokoződott és 1952-ben érte el csúcspontját, amikor a tüntetéseknek Kairóban 500 ház esett áldozatul. Néhány hónapi Dizonytalanság után ugyanez év júliusában Na- gib tábornok vezetésével a katonatisztek összeesküvése sikerrel végződött, átvették az uralmat és Faruk királyt az országból száműzték. Nagibot Nasszer ezredes váltotta fel. akit a nép ez év júniusában a köztársaság első elnökének választott meg. Egyiptom lakossága meghaladja a 23 milliót. Fővárosa Kairó, az afrikai kontinens legnagyobb városa, két és fél millió lakossal. A másik legnagyobb város Alexandria, melynek lakossága több mint egy millió Az ország legnagyobb jövedelmű forrása a gyapottermelés mely a kivitel legjelentősebb részét is képezi. Az országot a Nílus folyó szeli át, mely áradásaival az egész völgyet termékeny iszappal lepi be. A Nílus felső folyásánál Aszuannál a meglevő gát mellett egy duzzasztógát építését tervezik, mely áramszolgáltatása az ország jelentős részét villanyárammal látná el és így az iparosodást elősegítené. nal összeköti. A feljegyzések szerint Kleopatra időszámításunk előtt 50-ben már végig- hajőzott ezen a csatornán. Időszámításunk után a VII. században a számum a csatornát betemette és ettől kezdve nem volt víziút a két tenger között. Egyiptom földrajzi fekvésénél fogva a Közel-Kelet legfontosabb állama. Jelentőségét az emeli, hogy az országot a Szuezi csatorna szeli át. A csatorna múltja többezer évre tekint vissza, mert történelmi, feljegyzések már egy olyan csatornáról tesznek említést, mely a Földközi Tengert az Indiai óceánAz új csatorna történetét a múlt század közepétől számítjuk, amikor Lesseps Ferdinand, francia mérnök az egyiptomi parasztok és munkások százezres tömegével megépítette és 1869-ben a forgalomnak át is adta. A koncesszió értelmében a csatorna teljes berendezésévei, 1968-ban az egyiptomi állam tulajdonába került volna vissza A csatorna a világ egyik legfontosabb víziútja, melynek forgalma .‘nagy jövedelmet biztosított az eddigi tulajdonosoknak. A csatorna jövedelme évenként a 100 millió dollárt is elérte. Ebből az összegből Egyiptomra mindössze 1 millió dollár jutott. Az egyiptomi kormány egy új Aszuani gát megépítéséhez a külföldi nagyhatalmakhoz kölcsönért folyamodott, melyet a nagyhatalmak megtagadtak A gát megépítése viszont Egyiptom szempontjából elmaradhatatlan életfontosságú dolog s így a kormány a szükséges összeget úgy akarta előteremteni, hogy kimondta a „Szuezi-csator- na Vállalat“ államosítását. Ezzel a külföldi célokat szolgáló cég megszűnt és a csatorna forgalmának zavartalan lebonyolítását Egyiptom vette át. Ez az elhatározás egyes külföldi államokban elégedetlenségre és nagy nemzetközi bonyodalomra adott . okot, melyről napjainkban a napi sajtó részletesen beszámol. Az államosítással az egyiptomi kormány a saját önálló, minden külföldi beavatkozástól mentes politikát követi. Az egyiptomi kormány politikáját minden arab állam támogatja, de megértésre és támogatásra talál azon államoknál is, melyek a semlegesség és a béke politikáját űzik. Egyiptom politikai és gazdasági politikája nyomán vált az egész arab világ vezető hatalmává.
