Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-10-06 / 40. szám
4 1956. október 6. A Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Arcvonalának küldöttsége Lidicén Kína ünnepel Amikor hét évvel ezelőtt október 1-én Mao Ce-tung a Tien Anmen-téren felállított emelvényről bejelentette, hogy megszületett a Kínai Népköztársaság. győzelmes harcáról adhatott számot: a tengerentúli pórázon vezérelt csangkajsekista hadsereg feletti győzelmet tárhatta a nép elé. Most a hetedik évfordulón ismét sikeres küzdelmekkel teljes a számadás. Ezek a küzdelmek azonban már a társadalmi és gazdasági élet frontján folytak: az önálló iparért, a nemzeti egységért, az asztalra kerülő nagyobb adag rizsért és az emberek arcán kivirágzó mosolyért. A győzelmek elválaszthatatlanok a nemzetközi politikában bekövetkezett tekintély-növekedéstől. Vitathatatlan, hogy Kína ma már óriási tekintéllyel rendelkezik az ázsiai és afrikai népek között, s ezt egyre több nyugat-európai ország is tudomásul veszi. Egyiptomban például gyakran hallani a politikusok körében, hogy amikor az arab népek a nemzeti önállóság megszilárdításáért szállnak síkra, úgy tekintenek Kínára, mint tapasztalt, idősebb társukra, amelytől sokat tanulhatnak a jelenre és a jövőre vonatkozólag. Igaz, Kína ma még nem tagja az ENSZ-nek, de ezt minden józan ember a nemzetközi jog legnyilvánvalóbb megsértésének tekinti, olyan állapotnak, amely semmiképpen sem lehet tartós. Kína igazi nagyhatalommá nőtte ki magát, olyan birodalommá, amely nem széliében, hanem felfelé, a bőséget ígérő jövő felé terjeszkedik. A SZUEZI-KÉRDÉSSEL FOGLALKOZÓ NAGYKÖVETI ÉRTEKEZLET, amelyet a nyugati lapok általában harmadik londoni értekezletnek neveznek, megkezdte tanácskozásait a londoni Lanches- ter-House-ban. A csatornát használók szövetségének megalakításának célzó tanácskozásokat Selwym Lloyd angol külügyminiszter nyitotta meg, aki kormánya nevében nyilatkozatot tett. A harmadik londoni értekezlet megnyitásának előestéjén a kairói félhivatalos A1 Gumhuria kifejtette:. a londoni tanácskozások előtt le kell szögezni, hogy Egyiptomnak teljes mértékben sikerült működésben tartania a csatornát: a biztosító társaságok már csökkentették a legutóbb felemelt biztosítási illetékeket; a csatorna bojkottálásának gondolata már nincs szóban. Az angol lapok közül az Observer úgv véli: ha a nyugati hatalmak a problémát állandóan „katonai síkon és a törvényesség síkján mérlegelik, ezzel csalódásoknak teszik ki magukat“. A lap leszögezi, hogy a kérdést politikai és gazdasági szemszögből kell nézni. Á News Statesman and Nation hangoztatja, hogy az angol Munkáspárt nem támogathatja azt az eljárást, hogy Nasszernak olyan feltételeket . diktálnak, amelyek tulajdonképpen lehetetlenné teszik a tárgyalásokat. Az Economis szerint: a nyugati hatalmaknak most gyengébb a helyzetük, mint azt annakidején feltételezték, amikor a világ úgy vélte, hogy Nasszer elnök képtelen lesz gondoskodni a csatorna forgalmának fenntartásáról. Az AFP arról értesül, hogy a Szuezi-csatorna övezetében kedvezően fogadták azokat a híreket, amelyek szerint a nyugati hajók nem változtatják meg útirányukat a Jóreménység fok felé -és a Lloyd angol biztosító társaság elhatározta, csökkenti a biztosítási díjat a Szuezi-csatornán áthaladó hajók számára. Ez a két tény az optimizmus légkörét teremtette meg abban az időpontban, amikor — mint az AFP értesül — az aktualitás előterébe kerül az a terv, hogy Port Said-Ot szabad kikötővé alakítják át. SEPILOV KÜLÜGYMINISZTER KÉPVISELI A SZOVJETUNIÓT A BIZTONSÁGI TANÁCSBAN a szuezi-kérdéssel foglalkozó vita során. A TASZSZ közli, hogy Sepilov a legközelebbi napokban New Yorkba utazik. Egyébként máris több külügyminiszter jelentette be részvételét és minden jel arra mutat,' hogy feltűnően nagy számban jelennek meg külügyminiszterek a Biztonsági Tanács ülésén. A szabályzat ugyanis lehetővé teszi, hogy a külügyminiszterek mindig megjelenhetnek országuk képviseletében, külön megbízó levél nélkül. Eddig Sepilov (Szovjetunió), Pineau (Franciaország), Seivvyn Lloyd (Anglia), Dulles (Egyesült Államok), Kocsa Popavics (Jugoszlávia), Spaak (Belgium), Favzi (Egyiptom) jelentette be megjelenését. ADENAUER ÉS GUY MOILET TÁRGYALÁSAI A SAAR KÉRDÉSRŐL befejeződtek és a kiadott közlemény leszögezi, hogy „megoldották a még nyílt Saar-vidéki kérdéseket a Mosd hajózhatóvá tételét és a Rajna oldalesatonájának kérdését. A Saar-vidéki valuta átváltásának kérdésében is kielégítő megoldást értek el. A két kormányfő megállapodott abban is hogy mielőbb meg kell kötni a szerződéseket az európai atom közösségről és a közös piacról. Azt is hangoztatták, hogy Nagy Britanniának aktívan részt kell vennie a közös európai politikában. A Saar-kérdést véglegesen rendező szerződést október 23-án Írják alá Párizsban. A francia lapok közül a l’Humanité szerint: az új Saar- megállapodás „valósággal gazdasági Münchent jelent“. A francia közvélemény nyugtalansággal fogadja azt a hírt, hogy Guy Mollet voltaképp: beleegyezett a nyugatnémet hadseregnek, atomfegyverekkel való felszerelésébe, hiszen Adenauer ismét felveszi ebbe a hadseregbe az SS Nümbergben elitéit tagjait és — akárcsak 1933-ben Hitler — a Német Kommunista Párt betöltése mellett döntött. A Párisién Liberó felveti a kérdést, vajon a francia parlament hozzájárul-e olyan megoldáshoz, amely szerint a Saar-vidék már 1957. január 1-én politikailag csatlakozik Németországhoz, 1960. januárja előtt pedig Németország gazdasági kötelékébe is belép. A Borba kommentárja N. Sz. Hruscsov és Tito elnök Szovjetunióbeli látogatásáról A Borba vasárnapi számában „személyes találkozások“ címmel kommentárt közöl, melyben kitér N Sz. Hruscsov jugoszláviai és Tito elnök Szovjetunió - beli nemhivatalos látogatására, s hangoztatja, hogy az államférfiak személyes érintkezése és közvetlen eszmecseréje egyik legalkalmasabb formája és legsikeresebb módja a kölcsönös megismerkedésnek és az egymás közötti együttműködés fejlesztésének. A lap hozzáfűzi, hogy az eddigi gyakorlat teljes egészében igazolta a felelős személyek közvetlen találkozásának hasznosságát, . tekintet nélkül arra, Hogy ezek a találkozások hivatalos látogatások, vagy pedig akkor jönnek létre, ha valamelyik államférfi magánléto- gatást tesz egy másik országban. Nem vitás — fűzi hozzá a lap — hogy még az olyan országok között is, amelyek bará- tilag együttműködnek, a közösnézetek mellett vannak bizonyos nézeteltérések is, a sok hasonló álláspont mellett nyitott kérdések Í6. A Borba a továbbiakban hangsúlyozza, hogy a Tito—Hruscsov nagánlátogatást megbeszélésekbe is felhasználják. Hruscsov jugoszláviai magánlátogatása kétségtelenül alkalmat nyújtott a közös érdekű kérdések nyílt megvitatására, különösen az államközi és pártközi kapcsolatok keretébe tartozó kérdések megbeszélésére. Feltételezhető, hogy ilyen nemhivatalos eszmecserét folytatnak most is a Krinien, ahová Tito elnök feleségével, Rankovics és Pucar elvtárssa! rövid pihenő céljából szeptember 27-én megérkezett. Nincs tehát semmi különös abban, hogy a Jugoszlávia és a Szovjetunió között bizonyos nyitott kérdések is vannak, sót némi véleménykülönbségek is íz egyes ideológiai természetű kérdésekben, amellett, hogy mind a nemzetközi politikát, mind a kölcsönös kapcsolatot érintő sok kérdésben teijes egyetértés áll fenn közöttük, ami egyébként világosan kitűnik a tavaly és az idén aláírt több jelentős okmányból is. A lényeg mindenesetre az- — fűzi hozzá a Borba, — hogy erőfeszítéseket tesznek az ilyen nyitott kérdések közvetlen és nyílt megvitatása érdekében. m\\E N f mit min iin Az Új Ifjúság lAlllLE K M,1£ ni IrXIIlLlU számára írta u íoI'tZídi (TiTTiiTííTl 1 Horváth S. íi nl^lmll lí IlUt! Todzsa, Todzsa! Több író együttes tudása kellene ahhoz, hogy hűen írják meg szépségedet, szüzességedet, sűrű tajgában rejlő érdekességeidet. Nagy művész festők ecsetje vagy filmfelvevőgép lencséje jegyezhetné. csak fel sebes folyóid ezüstös csillogását nagy és kis tavaid csendet varázsló szépségét, vadászaid életét, vad- regényes őserdőid romantikus tájképét. Én csak újságírói tollal próbálom leecsetelni mindazt, amit alkalmam volt Todzsában két napi tartózkodásom alatt átéini, látni és élvezni. Tuva legkeletibb részét, amely nagyságára nézv" kétszerese Szlovákiának, nevezik Todzsának. Ezen a nagy területen mindössze körülbelül három-négyezer ember él, pontosan azonban senki sem tudja mennyi. A statisztika 0006 embert számol egy négyzet kilométeren, vagyis 200 négyzetkilométeren egy embert. Szovjetunió leglakatlanabb, de természeti kincsekben egyben leggazdagabb területe Todzsa, ahol európai és külföldi újságírók körül nékem mint elsőnek, volt szerencsém megtekinteni, megszeretni és életem végéig emlékezetembe vésni az itt látottakat. Ügy tűnt fel, mintha valami óriási élőlény szájából emelkedett volna fel repülőgépünk Kizilben, mert szemünk eött nyíltak szét a nagy fogaknak tűnő magas sziklás hegyek. Előttünk mind tágabbá vált a láthatár. A Dongul-Tajga nevű hegy teteje már nem látszott olyan óriásnak, mint a földről. Fehér hósapkájáva! egy magasságban húzódott fel kétfedelű repülőgépünk, mely mind magasabbra emelkedett a hegyek felé. A földön egymásután maradtak utánunk a traktorállomás, az üzemek épületei, a kék füstöt eregető apró traktorok, melyek a fekete szűzföldet szántották és a faházas falvak. A Nagy-Jenyiszej kék tükrében fentről néztük az égen úszkáló ezüstös bárányfelhőket. Valami fenséges érzés fogott el itt Tuva felett nézve ezt a tájat repülőgépünkről, amelyre mindössze tíz perccel ezelőtt szálltunk fel unokatestvéremmel Oleggal, háromnapos várakozás után a repülésre kedvező időjárásra. Vadászfegyver és töltények, spárga, két üveg vodka, amit összeszedtünk az útra ott volt mellettünk a vadászhátizsákban. Még fülemben csengett anyám aggódó szava, mikor elindultunk a repülőtérre. — csak nagyon vigyázz magadra fiam, ne menj egyedül a tajgába. Hát igen a tajgába, a beláthatatlan erdők sűrűjébe, a tajga kellős közepébe, vitt most minket ez a hat személyes kétfedelű utas és teherszállító ezüstmadár. zúgva, szelve a levegőt, erdők folyók tavak, hegyek felett. Velünk együtt két tuvai tutajvezető férfi tért vissza repülővel a Jenyiszej felső folyásához Todzsába, ahonnan a veszélyes sebes folyó hullámain a tutajokat Kiziibe vezették, Két-három napot is keüett volna lovagolniok sűrű erdőkben, hegyeken keresztül vissza lakóhelyükre, ezért inkább a repülőt választották. Ma még csak ez az egyetlen gyors közlekedési eszköz Kizilbő! Todzsába. Ügy látszik, őket nem érdekelte a táj, mert élénken beszégettek valamiről egymás között, számomra furcsa tuvai nyelven. Biztos nem először utaztak repülőgépen Todzsába. A mi tekintetünk azonban az ablakon keresztül ott futkosott a csillogó tavakon, folyókon, erdőkön, melyeket egy félóra múlva hosszú homokos unalmas sivatag váltott fel. A magasból aprónak . látszó te- vekarayán bandukolt a. sivatagon keresztül, port verve a homokos talajban. Majd ismét erdők következtek és vagy 20 percnyi repülés után elénk tárult a végtelen tundra, ahol pedig rénszarvas csordákat láttunk a magasból. A nagy kiterjedésű Ázsia minden éghajlati övezete képviselve "van itt, tundra, sivatag, tajga és megmunkált szántóterület. Melegövi teve, antilop, északi rénszarvas, medve, szarvas, jaki, róka és sok-sok más állat található itt Tuva területén. Légi utazásunk alatt bizony gyakran éreztem szívemet a gyomromban a nagy hintázástól, esésektől, emelkedélánál és körülötte a végtelen sötétzöld színű tajga rejtélyes járatlan sűrűjével. Kis tisztás felett ír le egy kört pilótánk, majd nem messze Tora-Chem faházas falujától a természetes repülőtéren érinti a földet a repülőgép kerekei, mely gyors gurulás után megállt. Megérkeztünk Todzsába. Újra hegyek és tajga köröskörül. A magas kilátás után úgy éreztem, mintha csapdába kerültünk volna az erdős hegyek fogságába. Mert, ha nem vinne minket innen vissza Kiziibe derék pilótánk, úgy bizony rostokolhatnánk itt akár hónapokat is. De Aiexej Jenzák a gép pilótája megnyugtatott, hogy az időjárás most kedvező a repülésre, és két nap múlva ismét eljön ide gépével. No, most merre menjünk Oleg, — kérdeztem unoka- testvéremet, ki szintén tanácstalanul nézett körül. A falu ferdeszemű napbarnított arcú lakói között, akik segédkeztek a repülő csomagjai fel- és lerakásában, hiába kerestük nagynéném férjét, akinek táviratilag jeleztük érkezésünket. Ügy látszik nem kapta, meg. Ö már három éve itt halászik és vadászik a tajgában és hozzá szeretnénk volna eljutni, de hogyan. Sem én sem Oleg egy árva szót sem tudtunk tuvai nyelven a köszöntésen kívül. Városi ruhában, félcipőben, puskával a vállamon távcsővel és fényképezőgéppel a nyakamban bizony nem úgy néztem ki, mint egy idevaló vadász, hanem inA Kalinyin-kolhozban a Tan Dzsiszk járásban tevéket is tartanak. A kolhoznak 100 tevéje van. sektől, melyet repülőgépünk a tuvai hegyek felett légáramlásoktól átélt. És íme már Todzsa felett repülünk, mely még máig is csak légiúttal van összekötve a külvilággal. Sem vasút sem országút nem vezet erre a vidékre. Csak a bátor pilóták vagy a magashegyi sasok juthatnak el ide. Már újra látni a gránit falak közé szorított Jenyisze- jit, mely követ aprító gyors folyásával száguld lefelé, habot verve a sziklabölcső fakább, mint egy tátrai turista céllövész. Sok tudakozódás után a faluban végre akadtunk egy tuvai tanítóra, aki beszélt valahogy oroszul. Mikor elmondtuk neki, hogy mi járatban vagyunk, megígérte, hogy se*ít rajtunk, mert oda, ahol nagynénénk férje és még két orosz vadász lakik, csak rénszarvason, , vagy gyalog lehet eljutni. Már már kezdtem aggódni, helyes voit-e Todzsába jönnünk, és anyám intő szavai jutottak eszembe, de Oleg megvigasztalt. — Ne félj, valahogy eljutunk oda, és nem fogod megbánni. Voltam már én itt a tajgában. csak ha jót emlékszem akkor gyágya Kolja még itt lakott nem messze. — Vagy egy félóra múlva ismerősünk egy tuvai emberrel és három rénszarvassal tért vissza a falu széles utcájának legvégéről. A rénszarvasokon nyeregféle is volt és mikor előttünk megálltak, a nagyszerű jámbor kinézésű állatok, a tuvai kézzel mutatott, hogy üljünk fel. De előbb megbeszéltük a fuvardíjat. Kétszer mutatta mind a tíz ujját kísérőnk, és ebből megértettük, hogy húsz rubelt kér egyenként fuvardíjul. — Jól van, csá esa, — bólintott Oleg, mondva tavaiul, hogy beleegyezünk. Most már jobban szemügyre vettem az alacsony jámbor állatot. Széles patái, kis csonka szarva, és hegyes fülei sem lóra, sem szamárra nem emlékeztet. Hogyan fogok én ezen lovagolni, mikor még lovon is legutoljára csak gyermekkoromban ültem. A rénszarvas pedig mely alám volt kiszemelve, úgy tűnt fel, mintha furcsán nézegetne rám. Mikor láttam, hogy a tuvai és Oleg már felültek, hát isten neki fakereszt, — gondoltam magamban — és megfogván a rénszarvas fülét, nehogy leessek, átvetettem hosszú lábaimat alacsony hátán. De úgy látszik nem nagyon tetszett neki, hogy a fülét fogom, mert fejének erős rángatásával tiltakozott ellene. így hát elengedtem és most már megfogtam a gyeplőnek használt spárgát. A medvebőrből készült nvereg ügy tűnt fel, mintha kényelmes lett volna, Nem adtam volna a világért sem, ha ebben a lovagló pózban pillantottak volna meg újságíró kollégáim és figyelték volna, hogyan utaztam rénszarvason riportra a tajgába. Ilyen élvezetes furcsa utazásban még ugyanis nemcsak bratislavai, de prágai újságírónak sem volt része. Kár, hogy nem fényképezhettem le magamat oldalról, ezt a fényképet eltettem volna a legbiztosabb helyre emlékül a tajgai utazásomról. És szavamra mondom, hogy akármelyik európai cirkuszban külön számnak vett volna fel az igazgató, ha így a rénszarvas hátán puskával a vállamon, fényképezövel,‘ távcsővel a nyakamban megjelentem .volna előtte. Csak hát a riporter útjai kiszámíthatatlanok. mert sohasem tudhatja előre, mily meglepetést hoz számára a holnap, különösen itt, Ázsia szívében a járatlan őserdő keskeny, alig taposott ösvényén. — Gyi te az anyád, — nógattam meg félcipőm sarkával sarkantyú helyett a jámbor jószágot, me'y ügetésbe ment át megelőzve O’oget s majd bandukolva ment a tajga sűrűje felé.
