Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-09-29 / 39. szám
Í956. szeptember 29. 7 UTÓSZÓ Vitazáró cikk Kemény fába vágtam a fejszémet, amikor elszántam magam arra, hogy lezárom azt a heves vitát, amelyet az Üj Ifjúság számaiban olvasói folytattak a dohányzás káros avagy hasznos voltáról. Nem riadtam vissza a nehézségektől, mivel notorikus, megrögzött nemdohányzó vagyok. De ha a dohányzók sokmilliós táboiába is tartoznék, akkor sem bántam volna meg, hogy többhetes vita eredményeinek összefoglalására vállalkoztam. 1 A vitázók cikkei rendkívül érdekesek, ; sok mindent tárnak fel a dohányzás múltjából és jelenéből, éltető és romboló hatásaiból. A nemdohányzók önelégülten és derűs kedéllyel olvasták el e cikkekben az érvek nem csekély számát a dohányzás ártalmasságáról, olyan érveket, amelyeket addig egyáltalán nem ismertek, például, hogy a dohányzás „tömeghóbort’’. A dohányzókat viszont a közzétett hozzászólások oly érvek birtokába juttatták, amelyek még fokozni fogják a dohánymérgek fogyasztása által előidézett élvezeteiket. Ezentúl is nem csökkenő buzgósággal fognak dohányozni, hogy a cigaretta- vagy pipafüst körében minél többször átéljék a rüstnek idegcsillapító, bú-bánatot enyhítő, jóérzést növelő hatását. A dohányzó nők szintén nyugodtan szívhatják cigarettáikat akkor is, amikor ezzel magzataik egészségét veszélyeztetik, mivel a férfiakkal egyenjogúak. Mindenesetre ma még nehezen győződhetik meg a dohányzás káros voltáról a dohányfüst kedvelője. Hiszen a dohányárut állami vállalatok árusítják Azonkívül a dohánytermelés a nemzetgazdasági életben fontos szerepet játszik. Ezen nem szabad megütköznünk. A kormányzó és törvényhozó hatalom szervei nem tilthatják meg a dohányzást büntetés terhe alatt (rendelettel vagy törvény alapján). A múlt tapasztalatai azt bizonyítják. hogy llv módon nem lehet a dohányzást csökkenteni. A római egyház például az utóbb elmúlt évszázadban ismételten egyházi átokkal sújtotta a dohányzókat, de a dohányzás ennek ellenére még jobban elterjedt. Kétségtelen, hogy a dohányzás is a kizsákmányoló társadalmi rendszerek hagyatéka, csökevénve. Főleg a kapitalista rendszernek róható fel a dohányzás nagymérvű elterjedése az egész földkerekségen, mivel a dohánnyal való üzérkedés a kizsákmányolás jelentékeny eszköze lett Mivel a dohányzás mérgező hatása nem olyan gyors és erős, mint például az ópium élvezeténél, mivel sok esetben a mérsékelt dohányzóknál nincs káros hatása, vagy nem mutatható ki, hivatalosan nem lépnek fel ellene. Az állampénztárnak a dohányzás tetemes jövedelmet Is biztosít. A mezőgazda- sági termelésben nagy a dohánytermelés jelentősége. i De előbb-utóbb bekövetkezik az idő. ! amikor a dohányzás lassú és feltar- ‘ tózhatatlan hanyatlásnak indul. A ser- dülőkorúak körében, akik közül ezelőtt igen sokan rászoktak a dohány- ' zásra, a régi előítéletek hatása alatt. ' már terjed az egészséges sportszellem, * a józan sportolás. Ez a sportszellem 1 képes ellenállni a dohányfüst hódító j mámorainak, mert a sportoló ifjú ész- ' reveszi a dohányzás közvetlen, káros befolyását a testi szervekre, a tüdő, * szív, stb. működésére. Észreveszi, 5 hogy a nemdohányzó könnyebben és ' jobban tud futni, futballozni, úszni, [ menetelni, mint a dohányzó. Ezzel az ' egészséges sportszellemmel karöltve a dohányzás sírásója az egészségügyi nevelés is, amely az általános műveltségét nyújtó iskoláinkban sokatigérően ß egyen az a liáz... Legyen az a ház Földszintes, kétszobás. Fedele piros. Kéménye bóbitás És mosolygó két Világos ablaka Nap felé nyíljon. Mint a szép rezeda. Legyen kis kertje Ribizli bokrokkal, Udvara kiszórt Kavicsos homokkal. Ribizli bokron Pirosszemü termés, ^ homokban játszón csacska teremtés. SZEKERKA IMRE állandóan jobban bontakozik ki. Felnövekvő nemzedékünk százezrei már zsenge koruktól fogva megismerkednek testi szerveik károkozóival, testi és szellemi képességeik kedvező kifejlődésének tényezőivel, elsajátítják a helyes életmód készségeit, szokásait. Közvetve a dohányzás sírásói közé tartozik az iskoláinkban tervszerűen folytatott esztétikai nevelés is, amely kifejleszti a tanulókban a természeti és művészeti szépségek iránti érzéket. Ez a nevelés mindjobban feltárja a serdülőkorúaknak s ifjaknak a természeti szépség sokféle fajtáit, kimeríthetetlen sokaságát, az irodalmi, zenei és más művészeti alkotások embernemesítő értékeit, szépségeit. Amíg a letűnt kapitalista rendszer ezen a téren is mostoha volt ifjúságunkkal szemben, képviselői nem iparkodtak hozzáférhetővé tenni tagjai számára nagyobb méretekben a természeti és művészeti szépségek élvezetét, új ki- zsákmányolásnélküli rendszerünk az iskolai nevelés mellett a népművelés keretében mindent megtesz, hogy dolgozó ifjúságunknak és a dolgozó népnek a művészetek minden ágának, a turisztikának és az üdülés minden formájának rendszeres támogatásával lehetővé tegye a művészeti és természeti szépségek nagymérvű élvezését. A fent említett egészségügyi és esztétikai nevelés iskoláinkban a nők egyenjogúságának a társadalmi élet különféle ágaiban való megvalósítása, fel fogja nyitni a dohányzó nők szemeit is. Ráeszmélnek arra, hogy a nemes nőiesség, az igazi anyaság nem egyeztethető össze a dohánymérgek élvezésével. Rájönnek arra mindig többen és többen, hogy a dohányzás nemigen fér össze a férfiakkal való egyenjogúságukkal sem. Az emancipáció, a nők felszabadulása a férfiak hatalma alól, nem teljes, ha a felszabadult nő cigarettázással utánozza a férfit. Az ilyen nő nem szabadult fel a férfiak hatalma alól. s így nem egyenjogú, nem emancipált. Érvényesítsék a dohányzó és nemdohányzó nők egyenjogúságukat úgy, hogy a férfiakkal felveszik a harcot a főiskolai tanulmányokban, a tudományos és gazdasági munkákban. Még egynéhány szót adjunk a dohányzó férfiak ügyében. Sok szenvedélyes dohányzóval beszélgettem. Nem találkoztam olyannal, aki helyespite volna a dohányzást, de hivatkozva a szokás hatalmára, a dohányzást szenvedélyre, idegmegnyugtató hatására, lemondóan kijelentette, hogy nincs ereje abbahagyni a cigarettázást. Pejig a szenvedélyes dohányzók is menthetnének erőt az emberiség szabadságra törekvő harcaiból. Az ember nindig nagyobb, magasabb szabadság jtán vágyik. Ez a szabadság utáni rjgy vezeti az embereket a forradalmi itra, az új társadalmi rendszerek felépítésére. A szenvedélyes dohányzó abja a dohányzásnak. Szabadabb lesz, iá felszabadul a rabság alól. Jobban ogja élvezni a levegő üdességét. a 'irágillatot, jobb lesz az életkedve, zíve szabályosabban fog verni, az let szebbé válik számára. Érdemes zért a szenvedélyes dohányzónak Is larcba szállnia a személyi szabadságit, a felszabadulásért a dohányfüst “bilincselő, leigázó bűvhatalma alól. A győzelem kivívása ebben a harcán nem reménytelen. Nem egy volt zenvedélyes dohányzót Ismerünk, aki jszokott a dohányzásról, s íqy ön- taga felett győzött. Csak akarni és itartani kell! ZSIBRITA FAJOS a bratislavai Pedagógiai Iskola tanára. ■ Eszpresszó-titkok — Parancsolsz egy csészével? — Te hogyan készíted? — Eszpresszóm van, kéz alatt vettem. — Én leforrázom. — Magam az eszpresszót szeretem a legjobban. Amíg nem volt, inkább főztem és háromszor forráztam fel. — Úgyis jó, de akkor egy csipetnyi sót kell belefőzni, hogy megmaradjon a zamatja. Egyre gyakrabban van szó ily konyhatitkokról az én nemzedékemhez tartozó, az 1926 és 1936 közt született ifjak közt. Még orvostanhallgató _ koromban gyakran gondolkoztam azon, hogy rendjénvaló dolog-e, amit teszünk: a diákotthonban tiltott villanyrezsón főztük, kávéházakban külön hangsúlyozva, hogy igazi s erős legyen, kéríük- követeltük mindennapi mérgünket. — Nincs még egy ilyen remek anyag. Sohasem érzem magam olyan frissnek és felfogóképesnek mint egy csésze fekete után. — Én is úgy veszem észre, hogy jobb az ítéletalkotás, az eszme társítás a koffein hatására. Fáradságot, álmosságot sem érzek... — Abban igazatok van, hogy a koffern könnyíti, javítja a testi és szellemi működést, de ez csalóka hatás. Később álmatlanságot, izgatottságot, ingerlékenységet okoz. — Akkor nyilván úgy vagyunk vele mint más anyagokkal... Megfelelő mennyiségben gyógyszer, túladagolva méreg. — De hiszen egészséges embernek nincs szüksége gyógyszerre. Mi hát De vajon lehetett-e másként? A tanuinivaló sok volt, éjfélig, sőt tovább is farm kellett maradni. Másnap, előadásra le kellett győzni a fáradságot. Délután mozgalmi munka - ez is kellő figyelmet kívánt. A test és a szellem szórakozni vágyott, klub- helyiség és kultúrpark híján hová térhettünk volna be pár évvel ezelőtt este? Feketére, ismét csak feketére. Azaz, volt más lehetőség is, nem egy. Mulatók. Különféle lebujókban szesz, nők, züllés. De a CSISZ-ben nevelkedett diákok számára ez a lehetőség már nem jelentett különösebb vonzást. Fiatalabb barátaimmal beszélgetek. — A tanuinivaló végeredményben ma sem kevesebb ... — Emellett még mindig kevés a diákotthonok férőhelye. Akár tanulni, akár alkotni akarunk, mi is a kávéházba szorulunk. Ha jól emlékszem, a kongresszus előtti aktíván Í6 szó volt erről. Fiatal íróink, költőink panaszkodtak így, s bizony nemcsak művökön, de családi életükön és egészségükön is mély nyomokat fog hagyni a lakáshelyzet kávéházi megoldása, a sok dohányfüst és a fekete. Harcot a feketeivás ellen? A feketekávé élvezetétől megfosztani az embereket éppoly vétek lenne, mintha valahol teljesen betiltanák a szeszfogyasztást. Már Amerikában és a Szovjetunióban is • próbálkoztak szesztilalommal, de nem értek el vele semmit. A kávé betiltása is meddő próbálkozás maradna. Nincs is rá ok, hogy az emberek ne igyanak feketét, amíg mértéket tartanak. Ezzel is úgy vagyunk mint a borral, a sörre! . .. Éppúgy mint a mértéktelen szeszfogyasztás alkoholizmussá, elég nehezen gyógyítható betegséggé fajulhat, a feketekávé fogyasztása is betegséghez, koffemizmushoz vezethet. Az élvezet nem bún, de az élvhaj- hászás igen megviseli az ember szervezetét és komoly kárt tehet benne. Érdekes vitát hallgattam végig valamelyik nap a bratislavai Metropol- ban, az úgynevezett medikus-kávé- házban. Jövendőbeli kollégáim bölcsel- kedtek: — Ki emlékszik, miből vonják ki ezt a finomságot? — kérdezte az egyik, feketéjét szürcsölgetve. — Előre is bakot lőttél, mert nem vonják ki, a Coffea arabica nevű cser-. jéröl szedik. A többiek nevettek: — Mintha még ' nem látott volna babkávé szemet... De azt mondjátok meg, ki jött rá el- , sönek. mire jó a kávé! — Valami Runge nevű ember. De ' ez nem lényeges... Fontos, hogy : nagyszerű dolgot fedezett fel. A ben- i ne !evö koffein csodálatos szer. Gyógyszer vagy méreg ? Jobban kezdtem hegyezni a füle- j met Érdekelt a medikusok vélemé- ( nye, hátha valami újat is tanultak már azóta, hogy elhagytam az egyetemet. í ■— ... az emberiség nagyrésze ká- . vépárti! — szegezte le valaki. — Nem mondhatnám — vetette közbe más. — Van aki előnyt ad a ’ sörnek vagy a bornak. i — Akár a pálinkának is, de egy-két , csésze jó fekete még a részegséget . is megszünteti 1 Magamban bólintottam. A vita to- 1 vább folyt: i az a mennyiség, amely a gyógyszeradagnál is kisebb és ártalmatlan élvezetet nyújthat? — Meg tudnak-e felelni a kérdésre' Igaz, már túl lehetnek a gyógyszer- tanon. tudhatják ... — Egy kávészem egy egész, három tized százalék tiszta koffeint tartalmaz. Egy csésze feketében, ha jó, körülbelül 10 centigramm koffein van. Ha azt vesszük, hogy komolyabb mérgezési tünetek fé! vagy egv gramm koffein hatására mutatkoznak, időnként egy csésze fekete nem árt meg. A halálos adag tíz gramm. Koffein az orvos kezében i A tiszta koffeint por, tabletta vagy injekciósanyag képében kapja kézhez az orvos. „Feketén” olykor más is ' hozzájut és abba a veszélybe kerül, hogy orvosi segítségre lesz szüksége. Az orvos tudja, mikor kell koffeint tiszta állapotában használnia és egyedül ő jogosult erre. Az orvostudomány általános gyengeség, kimerültség, ideges panaszok, alkoholmérgezés esetén ■ alkalmaz koffeinos kezelést. A koffein fertőző betegségek kapcsán fenyegető szivbénulás megelőzésére is szolgál Az agy elégtelen vérellátásának megjavítására is alkalmas. Fejfájás ellen is szokás koffeint használni, más anyagokkal keverve a közismert Acylcoffin-tabletta alakjában. (Mindig jobb azonban a fejfájás okát kiiktatni, mint pillanatnyi enyhülést keresni ilyen vagy olyan gyógyszerekben!) Látjuk tehát, hogy a koffein az orvos kezében igen jó szolgálatokat tesz az emberiségnek. Csak a többi ember ne bánna vele oly könnyelműen. A fiatal értelmiség és a fekete Diákjaink, fiata' íróink és más értelmiségi dolgozóink olykor nehéz helyzetén a feketekávé pillanatnyilag talán segít, de ifjúságunknak ma már nincs oka, hogy koffeinistává váljon. Ne mondjátok: „Vizet prédikál — tort iszik”... E sorokat olvasva inkább gondoljatok az első cigarettátokra. Megelőzni a koffeinizmust is könnyebb mint kigyógyulni belőle, leszokni a feketéről1 — Hát hogyan maradjunk frissek? Az orvosok válasza egyöntetű: — A szellemi munkát tarkítsátok kel'ö testmozgással. Sportoljatok, kiránduljatok. szórakozzatok. Étrendetek is legyen változatos. Ha az üzemi étkezdében vagy a „diákmenzán" nem kapjátok, vásároljatok itt-ott zöldséget. gyümölcsöt. , Ha elég „üzemanyag“ van a szervezetben, az embernek bizony eszébe . sem jut a fekete! I A fiatal értelmiséget még idejeko- j rán el lehet téríteni a kávéháztól, a koffeinmérgezés felé vivő útról. , Minden a CSISZ vonzó kultúrmun- ; kajától, és sok esetben a lakáshiva- * talok és a diákotthonok körülményei- f töl függ. t s Régen és ma i Hajdanában tonnaszémra öntötték a jj bábkávét a tengerbe, hogy a tőke ér- e dekeinek megfelelő szinten tartsák a az árát. Ma tonnaszámra öntik a fe- 11 ketét az emberbe — az ára egyre s hozzáférhetőbb mindenki számára, i Hajdanában a kávé kiváltságosak él- J vezete és mérge volt. Manapság egyre * gyakrabban látjuk nemcsak az értei- • miséget hódolni a feketekávénak, ha- i nem azokat is, akiket régente „alsóbb ■ rétegeknek” neveztek. Mi, orvosok, cseppet sem örülünk * annak, hogy hovatovább több cukrász- • dában, büffében. kantinban, sőt hal- i üzletben is szolgálnak fel kávét. Hi- ( vatalokból. üzemekből nap mint nap J sokan ugranak el egy feketére (per- [ sze, a kapusnak mást mondanak)... • Hasonlóan kétes örömet kelt az em- ■ berben az, hogy értekezleteken sok ■ helyen kávéval tartják ébren a rés*t- J vevők figyelmét. ; Tán jobb munkaszervezéssel, keve- » ;ebb és rövidebb értekezletekkel, napi ■ életünk színesebbé tételével olcsóbban i és egészségesebben tarthatjuk fenn j az emberek munkakedvét és figyel- ! ■Pét. Mi a véleményetek? > SZÄNTHÖ GYÖRGY *' Elmerengek. Bizony, néha magam sem gondolom meg, hogy tulajdonképpen méreggel édesítem napi életemet. Hiszen nem időnként, hanem napjában többször is megszerzem magamnak a feketekávé keltette élvezetet. S eiismétlem magamban a szervezetembe jutó koffein okozta káros tüneteket, úgy ahogy a tankönyvből emlékezem rájuk „izgatottság, szédülés, fülzúgás, remegés, szívdobogás, szapora pulzus, szorongás, vizelési inger, görcsök, s ki tudja, még mi... ” Sőt, az én esetemben valóraválhat a gyógyszertan komolyabb fenyegetése, amely az idült mérgezésekre vonatkozik, hiszen már bátran mondhatom magam koffemistának: szívzavarok, idegesség, álmatlanság, gyomorbántal- mak. Szerencsére nem olyan forrón eszik a kását... és ha idejében leszállítom a napi kávéadagot — mástól kaphatok gyomorbajt és a kávé ártatlan maradi... Csupán egyetlen nyárspolgári ; szokásomról nem mondok már !e. ' s ezt tudományosan okolom meg: bö < étkezés után továbbra is megiszom a '• feketémet. Agyam ezáltal több vért ] kap és üdén kelek fel az asztaltői.