Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-01-28 / 4. szám
(l 1956. január 27. NEVEHIIVIf Ha nem is minaennapi, de gyakori jelenség y/\\ f/ uasyszehu hu?; rrr arata'iis /l KUTYA f£ VÉZ KÁK/K. líégieudefet írta: Balázs Sándor '5 lu Romain Rolland emlékére uí/fe* * • V ft ■ L ‘ ** a w ír <1 VM I 34 4. L > Vízszintes: 1. R. R. egyik legnagyobb müve. 2. A költekező (ékezethibával). 13. Annáknak július 26-án van (névelővel). 14. A gázt is ezen vezetik. 16. R. R. ennek az életéről is írt (betűi keverve) — az indiai szabadság kivívásának vezére. 17. falevél őszi igéje. 18. Kertész igéje (ékezethiba). 19. Azonos magánhangzók. 20. Mezőgazdasági eszköz. 22. ... -zavar. 24. Visz- szafelé irány. 25. Rum kétharmada. 28. Francia város, selyméről híres. 30. Ra, re szlovákul. 31. Erről a nagy géniuszról (zenész) írt életrajzot. 34. Azonos magánhangzók. ÖJ IFJÚSÁG — a csisz Szlovákiái Központi Bizottságának (apja Megjelenik minden szombaton Kiadja a Smena a CSIS2 Szlovákiai Központi Bi.ottságának kiadóhivatala Bratislava, Prazska 9. — Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő Szőke József - Szerkesztősé# és kiadóhivatal, Bratislava. Prazská 9 Telefon 445-41, 42. — Nyomja Merkantil *n 9 ofijpfés <*qv ev 50.— Kcs, félévre t5.— Kés, — IVrjpszti f» nőst a szolga iát. — Rendelc'seKei minden postahivatal és minden kézbesítő átvesz. — Hírlapbélyeg D engedélyezve Bratislava 2 Kerületi Postahivatal Feladó és irányítópostahivatal Bratislava 2. T> Függőleges: 2. Két magánhangzó. 3. Szülő. 4. Negyedik betű helyére „a betű, Párkány melletti község. 5. Feslett életű nő (ré- - gies magyarsággal). 6. A róka jelzője. 9 Erről a nagy alkotó művészről írt életrajzot. 12. Ragadozó hal. 15. Kiskutya (ékezethiba) 21. ■ Háziállat (3. és 4. betű fel- , cserélve). 23. Verek. Virág- . tálán növény, fatörzset és kövekete fed. 27. Erről írt életrajzot (a francia fórra- - dalom kiemelkedő alakja). . 28. Pápai név.' 29. Nem — , idegen szóval. 30. Oj — görög szóval. 31. Ki ellentéte. 32. Igekötő. 33. Vén < mássalhangzói. nőm szürke kalap nyugodtan feküdt az úttest közepén. De ha érte menne, rögtön tovább ka- rikáznék. A milliomos ismerte a tárgyak alattomosságát .és nem volt hajlandó magát egy kalaptól kinevettetnl. — Csak feküdj, feküdj, majd az autó ellátja a bajodat — gondolta szinte kárörömmel, ahogy látta a kocsit egyenesen a kalao felé robogni. e ekkor egy kis fiú — a milliomos eddig észre se - vette — a túlsó oldalról gyors iramodással odaszaladt, elkapta az autó elöl a kalapot és átnyújtotta neki: , — Tessék, bácsi, — mondta , kedvesen és már futott is visz- y sza, be a szemközti házba. » — Mohó, várj csak — mondta , volna a milliomos, de a kis fiú ► már nem volt sehol. A milliomos szerette volna megköszönni, kezébe nyomni egy bankjegyet és elintézni a dolgot. — Nem szerette az elintézetlen » dolgokat. Ez a kis fiú szolgálatot tett neki és ezért jár neki valami. Lehet, hogy önzetlenül tette, kis fiúknál még\ előfordul az ilyesmi, de ez nem helyes, rá kell őket korán szoktatni a " józan gondolkozásra. Mi lesz belőle, ha így folytatja. » , A milliomos átment a túlsó , oldalra, hogy becsöngessen a y házmesterhez és tudakozódjék , a kis fiú után. De hirtelen fá- , radság fogta el és megelégedett , a házszámmal. 5£ Gorgonzda , utca 53. Majd holnap megint v erre jön és elintézi. De holnap már nem jött arra a milliomos, mert éjszaka szét- * ütés érte és többé nem kellett ‘ neki sétálni. Még csak annyi ideje volt, hogy végrendeletet diktálhasson, azután meghalt. Mikor a végrendeletet felbontot- ' ták, a legnagyobb meglepetést ' az keltette, hogy ötezer dollárt ’ hagyott egy ismeretlen kisfiúra, ■ aki a kalapját felemelte. Ügy■ védjének kötelességévé tette, ' hogy a kisfiút megkeresse, akiről mindössze csak annyit tudott, hogy a Gorgonzola utcában lakik az 53. szám alatt. A Gorgonzola utca 53-ban sok szegény ember lakott, rengeteg gyerekkel. A végrendelet kire az újságokból oda is eljutott és amikor az ügyvéd odaérkezett az örökség kifizetésére, harminc apa és tizennégy anya jelentkezett, hogy az ő fia emelte fel a milliomos úr kalapját. Hosszas kihallgatások következtek, kérdezgetések, kutatások, milyen volt az a kalap, puha, vagy kemény, a színe fekete, vagy fehér, netán szürke, milyen ve' a bélése, a szalagjav a bősége, be volt-e hajtva közepén, vagy gömbölyűre volt vasalva, a kérdések mindenre kiterjedtek, amit csak egy kalapról kérdezni lehet. Ahány- féle volt a kérdés, annyiféle volt a felelet. Volt egy kisfiú, aki azt állította, hogy ő emelte fel a kalapot, de az viszont úgy emlékezett, hogy a kalap fekete volt. Egy másik kisfiú pedig, aki ugyancsak azt állította, hogy ő vette fel a kalapot, szürkére emlékezett ugyan, de hogy keskeny karimájú volt. így ment ez végig és az ügyvédet ügyvédi lelkiismerete visz- szatartotta, hogy döntést hozzon. A ház forrongott, a lakók már mind haragban voltak egymással, a verekedések és szúr- kálások mindennaposak voltak. A botrány egyre dagadt, végül is a rendőrségnek és a bíróságnak kellett beavatkoznia A döntés úgy szólt, hogy mivel az ötezer dollár örököse megnyugtató módon nem volt megállapítható, az említett összeget a törvényes örökösök között felosztják, természetesen levonva belőle az ügyvédi költségeket, amelyek 4.690 dollárt tettek ki. Gorgonzola utca 53-ban csak sokára állott helyre a rend. Azóta abban az utcában, de Buenos Aires más , utcáin is folyton lesik a gyerekek, hogy mikor repül le valakinek a kalapja. Kalap még hullott, de q tulajdonosok közt nem volt milliomos. szántani akarná, újra tovább billent, de harmadszor. már nem, a milliomos hagyta, visszament a járdára, annál is inkább, mert az utca túlsó végén egy autó fordult be sebesen. — Ördög vigye el —bosszankodott a milliomos. Nem nagy eset, de azért mégis mérges volt. Olyan ember volt, hogy nem szerette, ha olyan dolgok történnek vele, amikre semmi szükség. Ez a kalap is teljesen oktalanul repült le a fejéről és elrontotta a hangulatát. Főleg, mert komikusnak találta az ő korának hajadonfővel járni. — Kedvetlenül simogatta gyér fürtjeit. A kalap, a nagykarimájú, fii, a nai A rosszkedvű és kövér mil- liomos Buenos Airesben szót fogadott az orvosáruik, kiszállott az autójából és elkezdett sétálni. Lassan és megfontoltan lépegetett, mint nem fiatal és tekintélyes emberhez illik, annyi gyár, vállalat és részvénytársaság elnökéhez, Buenos Aires, sőt egész Déí-Amerika egyik leggazdagabb emberéhez. Ritkán szokott sétálni, akkor is csak a parkjában, de ezt nagyon unalmasnak találta, fű, fa, virág — mind egyforma, ezért tehát inkább üldögélt és szundikált. Ilyenkor szundikálás közben jöttek a legjobb üzleti ötletei és mire felkelt a karosszékből, megkeresett egykét milliót. Ezt jobban szerelte. mint sétálni, ez jobban szórakoztatta, de az utóbbi időben gyakran szédült és az orvosa szigorúan ráparancsolt, hogy most már tessék vigyázni, húst alig, dohányzást semmit, de sétálni annál többet. Ami a húst és szivart illeti, még hagyján, micsoda húsokat evett ő már. és micsoda szivarokat szítt és mennyit, három embernek valót, de sétálni — azt nem neki találták ki. No mindegy. Ha muszáj, muszáj. A milliomos jó üzletember volt és tudta, hogy az üzletért áldozatokat is kell hozni Ha ez a napi félórás séta csak egy-két esztendővel hosszabbítja meg■ az életét, már megéri a fáradságot. De már nem a parkjában sétált, azt nagyon unta. hanem kint az utcán, többnyire a külvárosban, ahol nem járt ismerős. Aki ismerős, az mind akar tőle valamit. Utoljára ezelőtt tíz évvel beszélt valakivel, aki nem akarta megvágni, az is az édesanyja volt. A milliomos tehát sétált, még pedig egyedül. Eleinte arra gondolt. hogy magával hozza Pau- lettet, a ragyogó színésznőt, de aztán letett róla. Csak unatkoznék elbűvölő mosolya mögött és azt számítgatná magában, hogy mit kérjen egy ilyen sétáért. A milliomos reális üzletember volt és küldött az isteni Paulettenek egy gyönyörű karperecét, azért, hogy nem sétált vele. Még mindig keresett rajta. Akkor már inkább egy jó baráttal sétálna, de hol van ilyen. Sehol. Ifjabb éveiben nem törődött velük, most meg már nem szerezhetők be. Egy darabig hitt egy volt osztálytársában, akivel egy padban ült, de ez is csak szemtelenül pum- polta és még egy Őszinte szót sem kapott a pénzéért. Lemondott tehát a barátokról, mint ahogy mostanában lemondott a húsról és szivarról. így hát egyedül sétált. A kis külvárosi utca piszkos volt és füstölt hatszagú. Két viseltes ruhájú ember ment előtte és hangosan vitatkoztak arról, hogy ki legyen az új elnök. A milliomos elmosolyodott.. Mégis csak furcsát Alig van mit en- niök és ez a gondjuk, mintha az javítana a helyzetükön, ö a maga részéről soha egy gondolatát sem pocsékolta arra. amiből nem volt haszna. Szívesen megmondaná nekik: nézzék. barátaim, maguknak ehhez semmi közük, törjék olyasmin a fejüket, ami hoz valamit a konyhára, mondjuk egy újfajta húsdaráló gépen, akármin, csak ne az úi elnökön. De nem szólhat bele, az ő dolguk, még kikérnék maguknak, különben is, azok nem várták meg, hogy kioktassa őket, hanem bementek a sarki kocs.nába egy pohár italra. A milliomos visszafelé indult az autója felé. Mára elég volt a sétából. Nem is' volt rossz, mindig akad valami. Holnap maid a szomszéd utcába megy körülnézni, A ddig jutott el, mikor egy kis baj történt. Nem is bai. hanem egy kis bal.eset, illetve még az sem, mert még balesetnek sem lehet mondani, ha jön egu váratlan szét és leviszi az ember fejéről a kalapot. A milliomos utána kapott, de későn, a puha nagykarimájú kalap elrepült, mint egy lomha nagy madár és leszállt az út közepére. A milliomos utána sietett, lenyúlt érte. de abban a pillanatban a kalap pár lépéssel tovább karikázott. Ez még eguszer megismétlődött, a kalap mintha szándékosan bosz1 I ) ( i
