Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-09-15 / 37. szám

10 1956. szeptember 15. ■1£ v&tofr.' AUTÓBUSZ „ viselt Tanuló (énekelve, iskolásán). Autóbusz, autóbusz, egy piros skatulya táblával: „Nincs hely”. Ez a tábla „tele van”, azt jelenti, hogy csak maximum 30 ember szállhat még fel. Ha az autóbusz megjön az állomásra, amit végállomásnak hívnak, a kocsi négy felé lesz vágva, hogy ki lehessen venni az össze­nyomott tartalmát. Ezért az utazás biztonsága és az utasok kényelme érdekében a jövőben bevezetik az autóbuszokon eze­ket a jegytípusokat: (rendes hangon beszél): Várakozó jegy: Minden állomáson kapható lesz. 60 fillérbe kerül, lehet egy órát várni, aki to­vább akar várni, új jegyet kell váltania. Lesznek eladásban egésznapi várójegyek is. Volt szó a heti várójegyekröl, de másképp döntöttek, mert a megállapítás után kiderült, hogy egy héten belül egész biztosan jön legalább egy autóbusz. Gyalogjáró jegy: Tekintettel arra, hogy az utcákon igen gyakoriak a különféle óriási munkálatok, az autóbuszok meg­állóinál adnak gyalogjáró jegyet is. Ezekkel a jegyekkel az utasok azokon az utakon közlekedhetnek, amelyeken lehetetlen a szállító eszközökön való közlekedés. Ennek a jegynek a tu­lajdonosa különféle módon és gyorsasággal .közlekedhet: négy­lábon járhat, gödröket átugrálhat, szaladhat, szemétbe léphet, stb. És aki több gyalogjegyet vesz, annak meg lesz engedve botladozni és hasraesni is. Lépcső jegy: A lépcsőre kétféle jegy jön használatba. Egy a felső lépcsőre, 80 fillérért, és egy az alsó lépcsőre, 90 fillér­ért. (T. i. itt jobb a levegő). Aki egy kézzel fog fogózkodni, az duplán fizet. A kocsi belsejébe szóló jegyek lassan elmarad­nak, mert ott úgy sem utazik senki. Tolakodó jegy: A jövőben csak annak lesz joga az állomá­sokon tolakodni, aki személyes tolakodó jegyet vesz, 50 filléres jeggyel csak hoxolni szabad, 70 filléres jegy megengedi az utasoknak a görög-római szabadstílű birkózást. Fekete jegy: Azoknak, akik szeretnek ingyen utazni, fekete jegyet hoznak forgalomba. Egy fekete jegy kétszer annyiba fog kerülni, mint a rendes jegy, de azért az utasnak az iesz az illúziója, hogy ingyen utazik, mert egyáltalán nem kell félni az ellenőrtől. A fekete jegyet tudniillik nem fogja kérni és ellenőrizni sem a kalauz, sem a revizor. Az utolsó a leugró jegy. Ezzel bármilyen gyorsasággal me­nő autóbuszról le lehet ugrani. Ez a jegy lesz a legdrágább. Lehet 100.- korona is, mert benne lesz a rendőri büntetés, gyorssegélyállomás, gipszkötések és még a temetési költségek is, koszorúval az autóbusz vállalatától. Konferenciér: Most bemutatok egy érdekes típusú állampol­gárt. A délutáni népi egyetemen az állami rendőrségnél buk­kantam rá, ahol a bratislavaf legújabbb autóbuszjegyekről je­lesre levizsgázott. (J. KALINA) „ Diákévek, hah, megboldogult gimnazista esztendők" — sóhajt jel ki kopaszon, ki fogatlanul, ha kezébe kerül egy régi kép, az asztalfiókban sárgára fakult cetli, — igen Vahulek küldte hátra Keszeg óráján — „mit gondolsz, hány szálból áll az öreg bajsza? — kérdezte. Az agytekervények meglassult forgatagából felködlik egy kép, nevetésre késztetve még ma is, amint Cimber tanár úr csekély száz kilójával eltűnik a katedráról. Dióhéjat tettünk a széke alá — „becsszóra nem gondoltuk, hogy felborul". Ezek és sok más emlék jut az eszembe, amint a budapesti Madách gimnázium II. D. osztá­lyának Krónikáját olvasgatom, az aranyköpéseket, a diák- szellemesség örök kifogyhatatlanságait. Két csintalanszemű lány hozta el nekem, telkemre kötve természetesen, hogy az égvilágon senkinek ne mutassam meg — Ősz matróna korukban akarják olvasgatni, gimnazista unokáiknak. Talán nem vernek meg, hogy elárulom őket. „Az ördögi kisért etekről." Szégyen ide, szégyen oda, az osztály nem ért a matemati­kához. Egy-egy feladat előtt a tagok behúzott nyakkal men­tegetőznek. . ----­Tetszik tudni mi humán osztály vagyunk, nehéz a mate­matika. Hja nem lehet mindenki Einstein. Mégis aki reggel az osztályba téved zúgó fejjel, lábát kimondhatatlan gyorsan szedve menekül. Az állítólagos „antimatematikus“ lányok hal­latlan pontossággal és körülményesséqqel számolgatják: felel­nek-e? miből? hogyan? — Tudjátok utoljára múlt héten feleltem ’az ízeltlábúakból. Ez azt jelenti, hogyha minden körülményt figyelembe veszek, miszerint osztályzataim köbgyökét tekintem alapul, szorzóm a tantárgyak számával, hozzáadok négyet (mert csütörtökön feleltem, s ez a hét negyedik napja) ebből kivonok huszon­hatot, ugyanis huszonhatodik vagyok a névsorban, osztom néggyel (jobbról a negyedik padban ülök s a harmadik csillár lóg a fejem felett). Szóval mindeme tények figyelembevételé­vel egyszerű a megállapítás — ma felelek. Nademostmár — ' miből? J, persze biológiából. S mivel legutóbb az Ízeltlábúakat kínoztam, s most a huszonnyolctól a harminckilencedik oldalig van feladva az anyag ismételni s ennek a középarányosa 33,5, a nevem összesen tizenhárom betűből áll... Jesszusom! . megnézzük a ... tessék?... ki szólít?.... mi az? Már becsöngettek? Hogy feleljek? Kern, azt nem. Egyes. No ezt könnyebben is kiszámíthattam volna. Hiába, humán osztály vagyunk. (diósdi) SOKAN NEM TUDJÁK... ... hogy az esőcseppek nyá-. ron sokkal nagyobbak, mint télen. A legnagyobb esőcsepp átmérője eléri a 8—10 milli-. métert, míg a legkisebb alig éri el az egy millimétert; . .. hogy rovarévá madaraink hasznos, munkáját mi sem. jellemzi jobban, mint az, hogy nélkülük a rovarok min­den gabonát és gyümölcsöt hét év alatt elpusztítanának; ... hogy a kígyóknak nincsen fülük és azt roppant érzé­keny mellizmuk helyettesíti, mely minden hangra meg- rezdül; . . hogy az Északi Jeges-ten­ger kétszer olyan mély, mint a Keleti tenger; . . hogy a vér az ember tes­tében 23 mp alatt teszi kör­útját; .. hogy a pilóta 1500 méter magasságban, feltéve ha tisz­ta az idő, már 225 kilomé­terre ellát; ., hogy a földre dobott kő sohasem repül kimondottan függőleges irányban. Ha egy követ ezer méter magasság­ból lehajítunk, a Föld forgása folytán a dobás és az esés között egy méter eltérés mutatkozik. Rövid, módszertan a felszólalásokról Mostanában nagy súlyt fék- ' tetnek arra, hogy a különféle beszámolók után parázsvita keletkezzen. Vagy legalábbis felszólalások visszhangozzál a beszámolók fontosabb pont fait. Ezért aztán az értekezle tét vezető elvtársak sorrafár ják a megjelenteket még a. értekezlet kezdete előtt, é rövid megjegyzéseikkel felszó lalásra ösztönzik a megjelen teket. Azt mondják, hogy e a „módszere“ a vita megszer vezésének, a felszólalások be biztosításának. Hasznos kutatás, elmélet előkészítés és gyakorlati ta pasztalatok után összegezten a felszólalások „módszerét“ ii Ezeket most közreadom azzo a megjegyzéssel, hogy szerén, művem bár úttörő a maga ne mében, még nem teljesen ki forrott. Különösen a forma te kintetében. Dehát mi nem va gyünk formalisták, sematikr. sok! A közreadott „módszere két“ fejlessze tovább ki-k a maga ízlése szerint! 1. MEGNYITÓ. Senki ser, szeret elsőnek felszólalni. A értekezletet vezetők kínosa, pillantgatnak hol ide, hol odc Ilyenkor méltóságteljes moz dulattal kell felszólalásra je lentkezni és meg kell nyitr a vitát: Elvtársak! Elvtársnök A beszámoló elhangzott. Hall hattuk, hogy (itt hosszan idézr a beszámolóból). Most tehá mélet, elvtársak arra tanít bennünket, hogy vegyük fon­tolóra a XX. kongresszuson elhangzott (itt idézhetünk bár­mit a XX. kongresszus anya­gából). Fel tehát elvtársak az elmélet továbbfejlesztéséért, az alkotó marxizmusért! Egészen bizonyos, hogy né­hányon tapsolni fognak. IV. A GYAKORLAT, ELV­TÁRSAK! Ez a módszer ritkán használható, mert általában gyakorlati érzékkel mindenki rendelkezik. Ha mégis alkalom nyílik a módszer használatára, csekély változtatásokkal így szólhatunk: Elvtársak! Elég volt a locsogásból, a frázisok halmozásából. Ma nem beszéd kell, hanem tett. Az elmélet mitsem ér tettek nélkül. Mind­eddig csak beszéltünk, beszél­tünk, és még mindig nem tud­juk, hogy hol, hányán, kinél jelentkezzenek a fiatalok, akik brigádmunkára jelentkeznének a Nyílra és a Zsitva szabályo­zásához. Ne fecsegjünk tehát, tetteket, igenis tetteket köve­telünk. Mindenki tapsolni fog. V. A DIALEKTIKUS. Ezt a módszert akkor használhat­juk, ha a vita valóban kifej­lődött ' már. Nagyon hálás módszer, mert a képzettség látszatát könnyen megszerzi Már vastag sugárban szőkéit magasba a víz, amikor. a mű­hely dolgozói észrevették a csőrepedést. Fabula Béla ma­rós, ösztönszerűen rálépett a repedés nyílására, hogy ele­jét vegye a további kárnak. — Visszatartotta a vizet egészen addig, amig a röpgyűlésre hívó kolompolás elszólította innét. Gondolkodott, hogy menjen-e vagy ne, de a műhelytitkár józan hangja belátásra bírta. — Fabula szaktárs ez magá­nak is szól! Röpgyűlés van, nem hallotta? Hagyja ezt a vackot, ne gondolkodjék, hanem jöjjön, a műhelyünk létéről van szó. Látja, így vá­lik le, hogy ki érzi igazán ma­gáénak az üzemet. A röpgyűlésen elnöklő Hum- bula gondterhelt arccal rendez­gette jegyzeteit, néha beírt valamit, itt-ott javítgatott raj­ta. A többiek feszült figyelem­hogy dugjuk be egy darab ola'- jos ronggyal a csőrepedés nyí­lását, addig, amíg megérkezik a vízvezetékszerelő. Habár ez nem egészen hivatalos eljárás, mert a dolog nem ránk, ha­nem a karbantartó részlegre tartozik. Maradjon mindenki a saját mesterségénél. Ezt én már a szakmai oktatásnál is kihangsúlyoztam. Szaktársak! Ezúton szólok azokhoz, akik még nem rendezték tagsági díjukat. Ebédután nálam kifi­zethetik. Csak ne csoportosan jöjjenek, mint a múltkor, ha­nem egyenként, köszönöm szak­társak — azzal leült. Az elnök további felszólításokra buzdí­tott. — Tessék, tessék szaktársak, tessék. Fabula szaktársnak he­lyes meglátásai vannak, fonto­lóra lehet venni, de vitára is alkalmas. Tessék Pöszméte szaktárs. mel nézték. A halálos csöndet csak az elszabadult víz cso­bogása törte meg. A helyzet komolyságát éreztetve, várt egy darabig, aztán halkan meg"- szólalt. Míg beszélt, gondter­helt homlokára kiült a fele­lősségtudat. — Szaktársak! Komoly ve­szély fenyeget bennünket. Az ebből származó kér meghaladja az évi termelési értékünket is. Szaktársak! Tennünk kell va­lamit, hogy megtárgyalhassuk a csőrepedés ügyét. Kérek öt­leteket és javaslatokat. Minél többen szóljanak hozzá! Tessék. Elsőnek Fabula Béla szólalt fel, egészen jól beszélt, míg el nem kapta a felszólalás láza. — Szaktársak, én javasolom, a felszólalóknak. Így hangzik: Nagy elvtárs azt mondta, hogy érdemes Nagykutyáson a szövetkezetben ifjúsági mun­kacsoportot szervezni. Kiss elvtárs felszólalásának a lé­nyege az volt, hogy nem ér­demes, nem lehet, stb. Nézzük a dolgot dialektikusán. A dia­lektika ugyebár azt tanítja, hogy a tézis és az antitézis harca adja a szintézist. Már­most vegyük Nagy elvtárs ál­lítását tézisnek, Kis elvtársét antitézisnek. Ebből kell kijönni a szintézisnek. A szintézis azonban a dialektika tanítása szerint valami magasabbrendü, fejlettebb mint a tézis, vagy az antitézis. Ezért javaslom, hogy kérdezzük meg a maga­sabbrendü, fejlettebb elvtársa­kat (akik a járáson, kerületen, központban dolgoznak), hogy mit mondanak ők. Néhányon, akik nem szeretnek gondol­kodni, tapsolni fognak. Ha ezen módszerek valame­lyikét sikeresen használta már valaki és a legközelebbi érte­kezlet kezdete előtt az érte­kezletet vezető elvtárs mégis felszólalásra akarja ösztönözni az illetőt, akkor megállapíthat­juk, hogy hiba van. De nem a módszerekben, ha­nem az értekezletet vezető elvtársak fejében! — Szaktársak! Azt hiszem, ez nem tartozik szorosan a cső­repedéshez, de nekünk soha­sem szabad szem elől tévesz­teni a vidéket, a falut, a bel­terjes kis tanyaközpontokat, ahová a telefon után megér­kezett á bábaasszony, s a fris­sen fúrt artézi kútból jéghideg forrásvíz csobog a pusztába. Szaktársak én erről beszélek, mert nekem fontos az, hogy a tej tápértékét meghaladja a magas sílótakarmány hoza­ma, egy tenyérnyi föld se ma­radjon lekaszálatlanul az EFSZ és állami birtokon és szem előtt tartom a szervezettséget. Ezek a szempontok késztettek szólásra, kedves szaktársaim! Recsege Brúnó kapott szót. — Szaktársak! Kétféle gaz­dasági rendszer van. Egyik a békésen termelő demokrati­kus országok, a másik a ka­pitalisták, élükön az imperia­listákkal. Ez ugyebár, két gaz­dasági rendszer, ez a két gaz­dasági rendszer létezik. így jellemezhető a mai világhely­zet. Szóval egyik az egyik rendszer, a másik pedig a má­sik rendszer. Tehát a másik gazdasági rendszer nem az egyik — fejezte be Recsege és a mögötte ülő szeminárium- vezető felé fordult, hogy meg­keresse tekintetét. A költői lelkületű Fellegi kért szót, gondolván, hogy most kivágja a rezet és meg­mutatja miként tud rögtönözve rímelni a csasztuskabrigád ve­zetőjéhez: — Nem jó kinn a meccsen. Ha a tribün reccsen! De ha a víz freccsen ... Humbala elnök nagy csobo­gással felemelkedett és közbe­szólt. — Szaktársak elnézést kérek, sajnos félbe kell szakítanom Fellegi szaktárs értékes fel­szólalását, mert már derékig ülök a vízben. Ajánlom, hogy szedelőzködjünk és menjünk fel az emeletre, ott nyugodtan folytathatjuk röpgyűlésünket. HAJDÚ ' ANDRÁS Martin István CJ IFJÚSÁG — a CS1SZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden szombaton Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesz- tőséo és adminisztráció Bratislava, Prazská 9. Telefon 445-41 Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Merkantilné tlaéiarne, 01 n. v. Bratislava ul Národného povstania 41. sz — Flfi- a ’ fizetés egy évre 31.20 Kcs. — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. A—7493 jük szó nélkül. Bizonyára mindenki tudja, hogy (itt egy­két jól dolgozó fiatalról, ifjú­sági munkacsoportról beszél­hetünk. Mindenhol akadnak ilyenek.) Ezek tények. Vagy hát mi ezt Kutyagumi? Nem, ezek tények, és cáfolják az előttem felszólaló otromba ki­jelentéseit. A jelenlévők fele egészen bizonyos, hogy tapsolni fog. Harmadik változat. Szin­tén tagadó. Így hangzik: Az előttem felszólaló elvtárs ar­ról beszélt, hogy ifjúságunk nevelése terén milyen eredmé­nyeket értünk el. Eredményről merészel beszélni, mintha nem tudná, hogy hány és hány fia­tal kerül napjainkban is a bí­róság elé (itt megemlíthetünk egy-két esetet. Mindenhol akadnak ilyenek). Ezek tények, stb. Ogn mint az előbb. A jelenlévők fele egészen bizonyos, hogy ekkor is tap­solni fog. III. AZ ELMÉLET ELVTÁR­SAK! Nem kell megijedni et­től a módszertől. Nem fontos se Marxtól, se Lenintől idézni. Elég, ha így szólunk: Elvtár­sak! Már sok szó elhangzott arról, hogy hány kört, milyen kört fogunk rendezni. Ez mind nagyon szép. Elfelejtkeztünk azonban az elméletről. Az el­rejtünk a sor. Bíráljunk, he kell. Ne felejtkezzünk el az önkritikáról. Vitassuk meg jól a problémákat. Ne felejtkez­zünk meg arról, hogy a téri lehetőségét megkeressük, mert a terv magában csak a siker fele. A többi rajtunk múlik Vitázzunk hát! Az elnöki asztalnál ülők egé­szen bizonyos, hogy tapsolni fognak. II. HOZZÁSZÓLÁS A HOZ­ZÁSZÓLÁSHOZ. Ennek a mód­szernek három változata van Mindhármat sikeresen hasz­nálhatjuk, ha már előttünk valaki valamit mondott. Első változat. A helyeslő Így hangzik: Szót kértem elv­társak, mert az előttem fel­szólaló, aki a gyakorlati mun­kában tapasztalt elvtárs és nem elméleti kukac, nagyon helyesen mondta, hogy . . . (itt idézni a felszólalásból) Tehát szükséges, nagyon szük­séges, hogy nekünk, a gyakor­lati érzékkel rendelkező dol­gozóknak ez az értekezlet igazságot szolgáltasson. Ha más nem, de az előttünk felszólaló tapsolni fog. Második változat. A ta­gadó. így hangzik: Az előttem felszólaló . elvtárs azt mondta hogy ifjúságunk nevelése hiá­nyos, hibás. Ezt nem tűrhet­Légy elnéző, ha a férjed éhes, rosszkedvű vagy fáradt. * * * A nő addig fél a jövőtől, míg nem megy férjhez. A férfi nem fél a jövőtől, amíg nőtlen. * * * Házaséletben legyen állan­dóan nyitva a szemed, a há­zasság előtt kissé csukd be. (Fuller) * * * Az anya mindig megbocsát, azért van. (Dumas) A férjek haragszanak és sértve érzik magukat, ha az asszony nem figyel olyankor, ha mondanak valamit. * * * Nem tapintatos dolog, még ha igaz is, szemére vetni anyó­sodnak, hogy elkényesztette 4 a fiát. * * * Pontosság a házasélet olajo- zója. Bölcs gondolatok

Next

/
Thumbnails
Contents