Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-09-08 / 36. szám

10

'y.üßtistgL

1956. szeptember 8.

A GÁZTŰZHELY

(Elbeszélés).

L

ábos János, a Mélyépítő Vállalat hídvári fiókjának igazgatója hétfőn reggel a szokottnál kissé korábban ment a hivatalába. Nem azért, mintha talán ötéves tervét akarta volna kurtábbra fogni egy nyúlfarknyival. Nem, egészen más dolog jött közbe.

Az előző este ugyanis összezördült a feleségével. Ebben még nem lenne egetrázó furcsaság, hisz megtörténik az a legjobb családban is. Csakhogy ez esetben az asszony olyasmit vágott Lábos igazgató fejéhez, ami őt, a máskor egyébként birkatürelmű embert végképp kihozta a sodrából.

Azt találta neki mondani az asszony, hogy — teneked is csak a szád jár az utóbbi időben, hiába vagy igazgató, ha semmi hatalmad nincs, ha még azt a rongyos gázvezetéket sem tudod elintézni.

— Vásári paprikajancsi vagy te csak — fejezte be a nyel: vetést az asszony.

Egyéb sem kellett Lábosnak, mint ez a sértő, fitymáló hang.

Egész éjjel hánykolódott az ágyában, háromszor is megszámolta a mennyezet nemlétező gerendáit. Mert annyira gondolkozott, gyötörte kobakját, hogy már a látomások kergették egymást megerőltette agyában, s valóságnak érezte a képzeleteit.

Tulajdonképpen ezért is jött be reggel a szokottnál előbb, hogy az előző este meg az éjszaka gondterhes jeleneteinek utóhatásait elhesegessse magától.

— Hogy is volt csak?

— Ja, igen!

Ügy volt az, hogy a főigazgatóságon Rőcey kollégája már három esztendeje, amikor a gázvezeték tervének jóváhagyására szükebbkörü értekezletet hívtak egybe, azt tanácsolta, a gázvezeték ne Sütőtelek mellett haladjon el, hanem Főzós- berek mellett. Ö ekkor élesen kikelt Rőcey ellen. Érthető okokból, hisz Rőceyék ott laknak, a házuk alig pár lépésre van attól a helytől, ahol a gázvezeték elhaladna. Es hát mi kell ahhoz, hogy egyúttal ez a Rőcey oda is bevezettesse a gázt, mármint a saját házába. Pár méter hosszú árkot kell ásni a csöveknek, meg az a T-alakú cső, az igazán pár fillér az egész. Ő azonban diszkrét maradt ebből a szemszögből, s megsemmisítő bírálatát egészen más alapról lövelte el addig

elég jó karfására. Gyanakvásában, irigységében arra nem is gondolt, hogy a Rőcey kollégának hátha esze ágában sincs olyasmihez folyamodnia, amire ő spekulál.

Eléggé jó hangzó baritonját megengedte a gyűlésen:

— Hallom Rőcey kartárs érvelését. En nem értek egyet vele. Nem érthetek pedig azért, mert az az útvonal, amit ó javasolt, egyáltalában nem megfelelő a gázvezetéknek. — Először is, túlontúl vizes a talaj, másodszor meg, ahogy hallottam, még 1539-ben, meg 1746-ban is földrengés pusztított azon a területen. Ne adja az isten, de most is előadódhat ilyesmi. Es akkor füstbe menne a rengeteg munka, a rengeteg anyag, a pénz.

— A pénz, a munkásosztály pénze, elvtársak, az nagy szó, igen, meg kell gondolni, hová, mire adjuk!

Es még egész sor érv következett, alapot nélkülöző szak- magyarázat, olcsó frázisokkal teletűzdelve, kicirkalmazva, a végén a munkásosztályt dicsőítve.

Ott volt az értekezleten Lábosnak egy-két barátja is. — Mikor szavazásra került a sor, leszavazták a Rőcey javaslatát.

Lábos nem mutatta, de azt sem tudta, hogyan jutott ki a teremből. A kollégák, persze a szolgálati autón mentek hazafelé. Útközben egy közös jóismerősüknél megálltak egy kis szájöblögetésre. Márcsak azért is, hogy a Lábos igazgató szájpadlásán fennakadt frázisok lekerüljenek a rendeltetési helyre.

Rőcey, a kollégája, persze „leégett". Még szóbeli intést is kapott, hogy máskor alaposabban fontolja meg kinyilatkoztatását, s csak olyan dolgokat javasoljon, mivel biztosan használ a szocializmus építésének.

A főigazgatóságról levélben dicséretet kapott Lábos igazgató a javaslatáért. Egyik kollégája ugyanis sebtében költségvetést állított össze az ő javaslata alapján — arról ne szóljunk,

hogy hasból — és az a költségvetés kimutatta az önköltség csökkenését is, mégpedig 100 001 koronát.

Lábos igazgató hízott, az önelégültség piros rózsái fiatalították, öregedő, gödrösödő arcát, s még a homlokredők is mintha megúnták volna a gyakori harmónikázást, nyújtott tészta módjára kisimultak.

A munka a Lábos-féle terv alapján kezdetben jól haladt.

Mint mesebeli tengeri-kígyó csavarodott, tekeredett ez a békéscélú futóárok ott, ahol már nem mehetett el egyenesen.

Hanem vagy két hónap múlva Tárnoky, a munkacsoport- vezető a vállalat udvarán meglátva . az igazgatót, gyorsan hozzáfutott.

— Igazgató elvtárs, baj van.

— Mi a fene — mondtat az igazgató szokott szava járásával.

— Baj bizony. Egy helyen homokos, más helyen sziklás a talaj. Se haladni nem tudunk benne, más helyen meg nem tudunk biztos alapot teremteni. Ha továbbra is így lesz, nem tudom mi lesz!

Lábos igazgató erre dühbe gurult.

— Nézze Tárnoky kartárs, maga azzal ne törődjön, csak arra vigyázzon, az árok egy centivel se térjen el a tervtől. Azt hiszem érti a dolgot, — s azzal kezet nyújtott a megszeppent munkavezetőnek.

— Sietek, mert gyűlésre kell mennem, — s nagygyorsan elköszönt a munkavezetőtől.

Eszébe se volt azonban a gyűlés. Sőt, gyűlés nem is volt. Csak meg akart szabadulni ettől, a neki kellemetlen Tár- nokytól, akinek olyan hiúzszeme van, hogy néha úgy érzi, a veséjét sugarazza.

Bezárkózott az irodájába. A titkárnőnek meghagyta, senkinek nincs itthon.

Még a telefonkagylót, azt a fehér, jó-haszontalan jószágot is le akarta akasztani villás nyugágyából. De meggondolta s inkább jóleső érzéssel végigsímogatta a karcsú testet.

Leült az íróasztalához. Hazagondolt; a feleségére, gyerekére, meg arra, hogy náluk is lesz nemsokára gáztűzhely. Még vagy 200 méter, aztán elérik vizaví a házát.

Már a T-csövet is megszerezte. Dombi, a soffóre hozta a kocsival tegnapelőtt este. Otthon a kamrába rejtette el. Munka után többször is meg-megnézte, megsímogatta ez élettelen, hideg csőtestet. Szinte beszélgetett vele.

— így bizony, te teszed lehetővé, hogy a gáz hozzánk is eljusson.

Aztán azon kezdett elmélkedni, hogy milyen ügyes, eszes, gondos ember lehetett az illető, aki ezeket a T-csöveket ki- fundálta, megtervezte. Rá lehet parancsolni vele a gázra, hogy ne csak egy irányban menjen, de más irányban is, az ő házába is. —

— Inkább ide, mint Röceyékhez — morfondírozott magában.

így peregtek a gondolatai, míg egyszeresük megszólalt

a telefon.

— A főigazgatóság — dörrent bele a kagylóba egy recsegő hang.

— Lábos igazgató elvtársat kérem.

— En vagyok személyesen — szólt a kagylóba.

— Itt meg Péter János föszámvevő.

— Ó, te vén róka, hát miért nem szólsz hamarább?

— Szólok én hallod, Láboskám, de most jól hegyezd a füled.

— Halljuk.

— Baj van, vén dörmögö.

— Csaknem talán ?

— De igen. Panaszlevél érkezett névtelenül a főigazgatóságra. Az „illető“ kifogásolja, hogy a csővezetéknek a kijelölt helyen nem lehet árkot ásni, mert egyik helyen sziklás, másik helyen meg süppedös a talaj.

Gyors intézkedést kér az illető és még azt is írja, hogy az egyik újságba is megküldte a levél másolatát.

— Hű, a mindenségit az életnek — s Lábos igazgató olyan idegesen csapott le a könyökével, hogy a telefonösszeköttetés mindjárt megszakadt.

Még nagyobb csend lett, s Lábos igazgató a fotelben ülve mindezt végiggondolta, újból átélve, átérezve.

Ki tudja, meddig gondolkozott, elmélkedett volna még, ha nem kopogtatnak az ajtón?

Lábos igazgató kissé összerezzent a kopogtatásra.

Ilonka, a titkárnője lépett be.

— Jó reggelt igazgató elvtárs, s csalhatatlan hői szemmel végignézett a főnökén.

A főnökén, de úgy mint emberen.

— Sápadt tetszik lenni, igazgató elvtárs.

— Rosszul aludtam — volt a csendes válasz.

— Csináljak talán egy feketét?

— Az jó lesz — felelte az igazgató.

A titkárnő gyorsan előkotorta a főzöt, a kávét, a cukrot pedig az igazgató asztalára 'készítette.

— Hadd följön egy kicsit, — szólt az igazgatóhoz, addig felbontom a leveleket.

— Jól van Ilonka, csak bontsa fel.

A titkárnő kiment, az igazgató pedig az aznapi újságot vette elő. A sportrovat gyors átfutása után megnézte, nincs-e véletlenül valami bírálat valamelyik üzemre, vállalatra.

Mert a bírálatot nem kedvelte. Mégha másokat bíráltak, néhakorban valami nem túlnagyon örvendeztető mosoly végigfutott a szájaszélén.

jLJajd a harmadik oldalon különös kis cikkre lett figyel- mes. A bátortalani cementgyárat bírálták az utóbbi időben végzett rosssz munkájáért. Még az igazgató nevét is megemlítette az a kutya firkász.

Nem tudta azonban elolvasni a cikket, mert a kávé megunta magát az edényben s felfelé kívánkozott.

Hirtelen lecsapta az újságot, hogy leemeli az edényt a fűzőről.

Akkorára azonban belépett a titkárnő és megelőzte az igazgatót.

— Majd én — s olyan ügyesen lekapta az edényt, hogy Lábos igazgató csak elbámult.

A titkárnő, miután a kávésedényt letette az asztalra, csuk állt, meg nézett, de nem szólt semmit.

Kezében tartott egy levelet s nézett az igazgatóra.

■>. . .... _____

A harmonika lágyan szól.

Zene: Gejza Dusik Magyar szöveg: Mártonvölgyi László Tangó.

m

Az é - let úgy sza-lad, — nagy szerel- mem Te vagy.

az első csókod-na! ré-gen jól meg-é- reztern azt.— Olyan boldog vagyok,-^- szivem érted dobog mindig halk muzsi-ka szónál

csak Te rád gon-do - lók------ A harmo- ni - ka lá-gyan

tRe/rán.

szól.— s va-la -ki halkan át-ka-rőt—A ze-re huHá-ma-in

át, ér- zem forró szí- ved da - tát.----Az ég rőt lámpá ja kigyút,— szí-vem a szí- vedhez si-mul,— köröt- tem csendes nyár est

zr.

ül,S én még-sem vagyok e-gye-düt... A langyos éj-be hűl-ló csiliszól sva-la-ki lágyan át-ka-rőt.-— A tango lágyritmu sár/

át, ér - zem for-ró szí - ved da - lát-BÖLCS GONDOLATOK

Mi a siker? Az, ami másoknak fáj. (Heltai J.)

* * *

Mindenben a szív legyen a vezér, az ész csak az ellenőr. * * *

Az asszonyok a csúnya asz- szonyokat nem szeretik, mert csúnyák, s a csinosokat nem szeretik, mert csinosak.

* * *

Jobb örülni a rózsának, mint nagyító üvegen át vizsgálni a gyökerét.

* * *

Nincs szebb, mintha felejtünk, kivéve, ha minket felejtenek.

* * *

Sírás a csúnya nők menedéke, de a szépek veszte.

Minden sikerrel, amelyet az ember arat, egy-egy ellenséget szerez magának. Ahhoz, hogy az ember népszerű legyen, középszerűnek kell lennie.

* * *

Felületes bánat és felületes szerelem sokáig élnek. A nagy bánatot és a nagy szerelmet megöli saját teljessége.

* * *

Akik csak egyszer szeretnek életükben, sivár emberek: Amit ők hűségnek hívnak, nem más, mint vagy a megszokás álomkórja, vagy a fantázia hiánya. * * *

eretem azokat a férfiakat, akiknek jövőjük, és azokat az asszonyokat, akiknek múltjuk van.

— Mi az Ilonka? Csak nem történt valami?

Tovább nem folytathatta, mert a lány fejbólintással adta tudtára s átnyújtotta a levelet, majd kiment.

A levelet a jóigazgatóság küldte. Az állt benne, hogy bizottságot küldenek a gázvezetékcső árkának felülvizsgálására. Meg hogy ideiglenesen leállítják a munkát ezen a szakaszon, talajvizsgálatokat készítenek, aztán, hogy szakemberek felülvizsgálják az ő tervét is és ha az ő hibájából ered a kár, megfizettetik vele, mert ő volt a kezdeményező.

— A fővezetékcső árka — írják tovább, — Fözősberek mellett fog elhaladni, ahogy Rőcey mérnök tervezte.

— Borzasztó — s Lábos igazgató végigtörölte izzadó homlokát. — Ez a Rőcey megelőzött. Most aztán, hogy álljak a feleségem elé?!

Lábos igazgató elképzelte, hogyan semmisíti meg a felesége szóáradata, cseppet sem válogatott jelzői.

— Nem, ezt a szégyent nem lehet bevárni. Meg kell a dolgot előzni.

— De hogyan?

— Szent ség es egek, mi lesz velem? — s fejét a tenyerébe temette.

Gondolkozott erősen, még a gőzölgő kávéról is megfeledkezett. Rövid pár perc alatt végiggondolta élete sorát. Egészen onnan, ahonnan elindult. A nagy kalapácstól, attól a jelenettől, amikor egyszer dühében bedobta Sáray igazgató úr irodájába s a bérelszámolót majdnem a másvilágra küldte a vasszerszám. Ült is akkor, megismerkedett a dutyival.

— Nem, nem, ezt így nem lehet kibírni, itt tenni kell valamit, míg lehet — gondolta magában, majd mint az álomjutó felugrott és rohant, szinte észnélkül, haza.

Fejszével verte le a lakatot a kamráról, úgy rontott be. Elővette a tízkilós vasfakót, aztán felemelte a T-csövet, a fásszínbe cipelte és irgalmatlanul püfölni kezdte a súlyos kalapáccsal.

Akárcsak egy rossz kovácsműhelyben, úgy zúgott a pörölycsapás. Lihegett hozzá irgalmatlanul, mint a hízott kacsa.

A nagy zajra a felesége is felfigyelt, aki éppen a kertben gyomlált.

Még jóformán oda sem ért, látja, hogy a férjeura irgalmatlanul piiföli a csövet.

— Mit csinálsz János, —. kiáltott rá — talán megbolondultál ?

— Nem én, — most építem a gázsparhertet.

GÉRECZ ÁRPÁD

ÚJ IFJÚSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden szombaton. Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákiai Központ) Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztőség és adminisztráció. Bratislava. Prazská 9 Telefon 445-41 Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Merkantilné tlaclarne, 01 n. v Bratislava ul. Národného oovstania 41 sz — Flőfizetés egy évre 31.20 Kcs. — Terjeszti a Posta Hirlapszolgalata. A-65946