Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-09-01 / 35. szám
6 srejftSnber' I. PALOTAI BORIS: FIATALOK Vasárnap van s ez nem bolondság. Különösen így nyáron, amikor a tanoncotthon félig kiürül, ki erre, ki arra tart, ahová a lombok, meg a kedve húzzák. Van, aki meccsen dörömböl, csak úgy rúgja maga alatt a földet s estére úgy bereked a buzdításba, hogy alig tud egy hangot kiadni. Van, akinek arra jó a vasárnap, hogy nénjét, keresztanyját látogassa. Túróslepénnyel meg rácsostésztávai megrakodva jön az ilyen haza, s másnap is a vasárnapot morzsolgatja a reggeli kávéja mellé. Néhányan az udvaron kergetik a labdát, amely döccenve mozdul, mert agyon van már tömködve ronggyal. Öpra Sanyi a hosszú öntözögumival szónko- zik, szétterpesztett ujjain engedi keresztül a vízsugarat, s egyenesen a játékosokra irányítja. — Hé! Ha elkapom a gallérodat... Sanyi még tisztességből fröcsköl egyet-kettőt, nehogy azt higyjék, megijed tőlük. De már nem élvezi, hogy legyezőalakban permetezi a vizet s el-elkapva a tenyerét a cső nyílásáról, orrba találja a kapust. Alig- várja, hogy abbahagyhassa. Hasrafekszik a gyepen, a füvet rágcsálja. Innen jól látni a budai begyek bozontos mellét s feljebb a göndör felhőket... Micsoda hülyeség, hogy a költők a lányokat felhőhöz hasonlítják, meg fuvallathoz, gondolja. Hát a Zsuzsi például... Olyan a Zsuzsi mint egy felhő?! Vagy olyan mint a fuvallat, azzal a szúnyogcsípéses, lesült lábszárával? Azt is olvasta már, hogy hajnalcsillag ... Ez jó ... Hajnalcsillag!! _Inkább újkrumplihoz hasonlt, mert hámlik az orra s a barnaság alól már látszik az új rózsaszín bőre. Szatyorba gyömöszölve viszi magávalaz ócska cipőjét, hogy ne rongálja ott bent az újat és zsíroskenyoret meg zöldhagymát is pakol mellé — a hajnalcsillag ! És mekkora szája van egy ilyen ... fuvaliatnak! Azt vetette a múltkor a szemire, hogy nem tanul eleget, nem fejlődik. Mintha az egésznapi meló semmi se lenne! Majd éppen ö hagy magának beolvasni! S ha még valami nem tudom milyen lány lenne, de semmi sincs rajta, semmi az égvilágon! Felugrik, megrázza magát, lepöcköli a gallérját. A fémpántot, amellyel hátraszorítja a haját, most kiveszi,, lóghat a ha ja, ki. bánja? Jóska biztos ott lebzsel Zsuzsinál... Az is lehet, hogy kivillamoskáztak a Zuqligetbe, körözöttet esznek és sört isznak hozzá, kitelik tőlük! Jóska élmunkás, nem csoda, ha elszédülnek tőle a nők, rögtön karonfogva járnak vele és sebesen nyalogatják a szájukszélét, amikor beszél hozzájuk. Zsuzsiról nem lehet azt mondani, hogy vihogós, főzni se hagyja magát, komoly, rendes lány, ha nem is éppen felhő, meg fuvallat, meg a jóég tudja micsoda. Az utcán lépdel s még mindig úgy tesz, mint aki nem tudja merre tart, csak éppen viszi a lába előre. Kicsit háborog a Zsuzsiék kapuja előtt, nem kellett volna eljönnie... Reménykedik, hogy csukott ajtóra talál, de megijed attól, hátha hiába rázza a kilincset... Mert tulajdonképpen meg kéne az ilyen lányt büntetni, aki folyton piszkálgatja, hergeli, őrülhetne pedig, hogy ilyen fiúja akad. Jól van no. Nem olvassa el mindennap az újságot, épp csak átfutja a nagybetűs híreket, van úgy, hogy azokat se. És nem tudja, hogy mi az az extraprofit s a karburátort is jobban ismeri, mint a forradalmakat. Attól ő még eltarthatja tisztességgel. ha egyszer arra adja a fejét. De bolond lenne elvenni, hisz ez minden pillanatban a homloka mögé nézne azzal a két köménymag szemével. A konyhaablakon motoz, amikor be lény Mai: Mi a termelési viszonyok öt alapizéje... No mi? Amikor Irénnel járkált, arra gondolt, hogyan vágjon fel neki ezzel-azzal. mert a mesterségéhez aztán igazán ért s olyan hátvédet se igen találnak, amilyen ö. Ha meg rászorítja magát a szavalásra, máris szedhetik elő a zsebkendőjüket ... De ennek semmi se lég. Nem érti, mi ütött belé. hogy utána jött, amikor minden ujjára kap ő lányt, olyat, aki felnéz rá, akit kedvére dirigálhat. A vékony függönyön keresztül látszik már Zsuzsi feje. Jól gondolta az előbb... Persze, hogy Jóska az. mert nem nyugszik, minden kel! neki, minden, ami a másé! Rögtön eszébe jut; hisz Jóska mutatta meg neki, hogyan kell kést szerelni a forgótengelyre, hogy egyszerre köszörüljön kívül-belül. Ha ideje lenne utána gondolni, emlékezne még erre is, arra is, ami Jóskával kapcsolatos, mert azelőtt nagyon is jól bírta. Dehát nem fog ő most elmúlt dolgokkal bajmolódni, amikor avalmi daganat fészkelpdik a torkában, hogy nyelni se igen tud tőle. Kár volt idejönni! Mert lva megdühödik... — ..Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva” — hallatszik a szobából é6 Zsuzsi egy pepita füzetbe jegyezget, lábával meg veri a taktust. Meg vannak ezek kergülve? Vagy öt akarják átejteni ? — Azt akarjátok elhitetni velem, hogy ti csak itt ültök és danolásztok? — Azt hát! — Zsuzsi nevet, Jóska meg elvörösödik a méregtől, hogy a pattanásai egész lilák lesznek. — Hallhatod, ha van füled. — Hallani hallom, csak nem hiszem. — Lellére utazom a nyáron — henceg Zsuzsi — Balatonlellére. Addigra megtanulom az ösz- szes nótákat. Most már tudod! — Ott rá se érsz... Mert ha nem fürdesz, meg nem hancurozol eleget, szűk lesz a keresztmetszet. Zsuzsi a száját i6 kitátja, úgy nevet, s nemcsak az oldalsó hegyes fogai látszanak, de a leghátulsók csipkés teteje is látszik, meg a piros szájpadlása! — Én akarom megtanítani a töbtjieket, — mondja, amikor végre lecsillapodik. — Hogy kipróbáljam: jó üdültetési felelős lenne-e belőlem. Mert csak azt várják, hogy kicsit meg- korosodjak. Akkor aztán kiszemelnek tanfolyamra. — Nagy boldogság örökké lesni az embereket, oszt ide-oda ráncigálni őket, hogy ne unatkozzanak — vélekedik Sanyi s a székbe ereszkedik, cigarettát kaparász elő, nagy gonddal meggyújtja. — Majd éppen az a bolondság, ha az orrod körül keringsz! Mindig csak te, te! Te osztályidegen ! — Mi vagyok én? Mondd mégegyszer! — Osztályidegen. — Honnan veszed ezt a marhaságot? — Kirúgta a széket maga alól, *csak úgy dörrent. — Vajon kit zsákmányoltam én ki, arra felelj! Nálam csak Opra Sanyi dolgozik Opra Sanyinak. — Nyughass már — csitttja Jóska. — Nem látod, hogy húzni akar? De Sanyi nem tudta abbahagyni. Tovább tüzelt s olyanokat kavart fel magában, amelyről nem is sejtette, hogy benne volt. — Még, hogy én... — S a levegőbe kaszált a kezével. — Hiszen azért veszködtem mindig, hogy amit kispekuláltam, attól a többiek borítékja is nöjjön. Azt sem tudtam még, hogy brigád a neve, máris piszkálgattam Urbánt, meg Zimo- nyit, hogy álljunk össze, mert együtt jobban lehet dolgozni... S nem én mutattam meg Fotónak, hogyan kell^l®csis*oíni a rézdugattyút, hogy az embernek bele ne fájduljon a tenyere. — Nagyot fújt, hirtelen elhallgatott. — Miért kened rám, hogy osztályidegen-? Van neked dunsztod, hogy mi az? Zsuzsa megfogta a loafoátgombját. — Azt hittem, azt se tudod mi fán terem. — Tovább gyötörqette a gombjait. — S ha nem háborodsz így fel, én úgy éljek, szóba sem állok többé veled! Sanyi lefejti magáról a motoszkáló kas kezet. — Te engem vizsgáztatsz? Egyetlen vasárnapom van, amikor kifújhatom magam és okkor álljak oda szeminánumozni ? ... Álljak oda, hogy egy ilyen.. . ilyen karrierista, amilyen te vagy, kiforgasson, sértegessen? — Én lennék a karrierista? — Zsuzsi arcán valami ingerkedő jókedv csillan, álla orra, alig észrevehetően mozgott, mintha elébe szaladna a válasznak. — Persze, hogy te... Élmunkáshoz dörgö*- lődzöl, csakhogy előnyökhöz juss általa. Férjhez akarsz menni hozzá, hiába is tagadod. Hogy lakást kapj a Hunor-utcában, meg Gallyára küldjenek, meg színházban, moziban parádézzál. — Csakhogy Jóskának már van párja, az a baj... Az a kis kontyos a Pamutiparból, akit most küldtek Pártiskolára. — Ismeri ő Margitot, dünnyögi Jóska. — Mintha nem tudná, hogy Margit meg én .,. — Láttam én már olyat, hogy egy lányt vízben hagynak. Az élmunkásokat sem sava- nyúcukortoól csinálták. Az ablakon megteöben* a fííggdnv ás Stnyi hirtelen azt gondolta, hogy őt is így lebbent- geti valami, ót is így fújja a harag s nem is ó az, aki beszél, csak a szája. — Látod, nem tudod, hogy mi az a karrierista — hallja Zsuzsi csúfondáros hangját. —1 Pedig az is benne van a jegyzetemben, amit kölcsönadtam neked. Még szidni sem tudsz tisztességesen. Aki nem fejlődik, az férjnek is csak olyan máié. Sanyi megcsavarta a lány öklét, aki sziszegett, egymásra nőtt sűrű fogai hangosan koccantak. — Eredj már! Ne az erőddel vágj nekem fel! — A vörös karperecét tapogatta, melyet Sanyi szorítása hagyott a csuklóján. — Még az ügyességes sem imponál. Jó, ügyes vagy, hát aztán? _ Lebiggyesztet-te a száját. — Ha csak egy kicsit beleszagoltál volna a füzetekbe, akkor nemcsak ennek, meg annak szólsz a műhelyben, csak úgy találomra, hanem szépen megszervezed a munkát. Akkor nemcsak azt gondolod, hogy hátha ez lesz jó, meg mi lenne, ha ezt tenném, akkor úgy fogod meq a dolgokat, mint most az én csuklómat, olyan erősen! Nem magolászni kell tenéked, hányszor verjem abba a kemény fejedbe! — S már fogta a fejét, azmos kis öklével rákoppantott, aztán mintha el akarta volna tűntetni az ütést, gyorsan megcsókolta, elsimította helyét, fürge ujjaival újra örvényt kavart a hajába s úgy folytatta; — Az kell, hogy a munkádban gyöjjön ki, amit a fejedbe szedsz, Hogy ne a vadonatúj, guszta kis lakásért akarj te éknimkás lenni, meg hogy a fejesek közt forgolódj, hanem azért, hogy nekem is jobb legyen, meg Veréb néninek, meg az öreg Vincének a tanyán, meg azoknak, akiket nem is ismersz. Az egész népnek, nos! — Sok a szöveg! — mondja Sanyi, pedig elhallgatná estig is, mert mindez már megfordult az ő fejében, csak éppen a szavakat nem találta hozzá. Igaz is... Az ő örege még a pü ffedt Som var y nak dolgozott, annak a Wert- heim-kasszáját tömködte, ő meg már a maga portáján gazdálkodik és ki tudja számítani, hogy jövőre így lesz, meg még úgyabbul. Otthon forgolódik az ágyán, amikor átsző! hozzá Futó; — Nincs neked jó eszed, hogy itthon gebed- tél, egész délután. A Dagály-utcai strandunkon voltunk, micsoda hely az barátom! Strandunkon ... Azt mond ja. Ő meg csak úgy emlegeti a gyárat „a mi üzemünkben”. És Petri Mihály a hazai kenyeret eképp kínálja: „a mi földünkön termett”. És könyveket vesznek a nyereségrészesedésből,_ meg saját fut- ballpályát csinálnak . . . Jelmezek is kellenének, hogy előadhassák azt a darabot arról a skót öregemberről, aki fogához ver minden garast. .. „Fösvény“-nek hívják, most már emlékszik. Majd lesz jelmez is ... Meg fúvószenekar. Lepilled a szeme az álmosságtól, de a fejében tovább gurul a mai nap, mint egy golyó, amelyet messzire löktek... Ha egy gépkart készítenének, — majd ö elmagyarázza a többieknek, nem olyan nagy tudomány az egész! Egy gépkar kéne, az smirglizné a dugattyúkat — annak nem fájdulna belé a tenyere, mint az övék. — Te Futó... Gondoltál te már arra, hogy jutottunk mi idáig, hogy saját strand, meg ingyen Margitsziget, meg nekünk írnak az írók, meg mi választjuk a képviselőket, meg amit csak kifundálsz, valóra válik, ha csak nem valami ökörséget sütsz ki. Futó dünnyög, és a másik oldalára fordul. — Nem magolni kell te ... Te osztályidegen' Futó felnyög és találomra orrbavágja. — Az anyád! Én vagyok osztályidegen, akinek az egész pereputtya cseléd volt! Aki tudja, hogy hová tartozik. — Na látod! Csak ezt akartam kinyomni belőled, hogy tudod-e. Tisztában vagy-e vele. Mert te nem fejlődsz Futó... Csak zakatolsz a gép mellett, mintha magad is gép lennél. Pedig hát, hogy lett ilyen jó dolgod? Azt kellene a fejedbe szedned, meg azt, hogyan kell tovább vinni a harcot. Most már az ágyszélén ült, a lábait lógatta, s úgy hallgatta magát, mintha egy idegen szólna belőle, aki azonban mégsem idegen, mert ott bújt meg valahol a mélyben, csak éppen le kellett nyúlni érte, megrázni, idecipelni. — Holnap megcsináljuk a tanulóbrigádot. Hallod? Futó, Urban, Zimonyi. Rögtön reggel... Félórával előbb kelünk... Hé fiúk! Kidolgozzuk a gépkart. Térdét csapkodta, a többiek is lerúgták a pokrócot, melléje telepedtek s olyan titokzatos seppegés indult meg, mint mikor pöszén beszélő májusi eső veri az ablakot. Világos az éjszaka, a hold mintha bekrétázta volna a fákat, minden oly tiszta, érthető. Mesz- sziről a hegyek vonalai kirajzolódnak s a veteményeskertek felöl könnyű zöldséqszagot sodor a szél. — Fuvallat... nevet Sanyi. — Meg felhő, felhöcske . .. Ehhez mit szóltok? A költők felhőkhöz hasonlítják a lányokat, link kis felhőhöz, amelyik egyszer csak szétfoszdik. Zsuzsira kellett gondolnia s ettől meleget érzett a lapockája táján. S hirtelen mintha megtalálta volna, amit keresett, felkiáltott. — Én mozdonyhoz hasonlítanám a kedvesemet! És gyöngéden ujjongva ismételte: mozdony! Futó szerint még reggel is azt dünnyögte, olyan elérzékenyülten, mintha a hajnalcsillagot szólongatná ... Te is beszélj Nézem az erdőt szépen, csöndben e roppant sziklakoszorúról, alattam lent az álmos völgyben egy pásztor bús harci dalt dúdol. ■Ö, mi mindent élt át e pásztor e karcsú fenyők országába’ s szívében tán még mindig lángol a bérei láng, a harcok lángja. Nem is rég még e fenyők alatt a fűszálakat vér öntözte, . égöszemű hős partizán had a fasisztákat zúzta, törte. Nyögött a föld és sírt a fenyő, ám a törzse az szilárdan állt, pedig a vészes sötét felhő cikázó tűzcsóvákat hányt. Tíz év telt el. Mily’ csöppnyi idő, mint e gyors patak, tőlem balról. Ó, te patak, te fenyves erdő beszélj nekem a hősi harcról. Beszéljetek, de szépen csöndben, ne zavarjuk a halottakat, kik lenn mélyen a sírgödörben alusszák békés, szép álmukat. S te is pásztor, ó. te Í6 beszélj, szavaidat egy ország hallja, és ird majd fel acélvésővel a hősöket e sziklafair«. TAR EMIL Üdvözlet Fölöttem a Tátra, alattam a lába, ülök a derekán pgy dombos kő hátán es egy verset írok. Igen, innen írok, őriznek a fenyők, kökonytú hegytetők, s a partizánsírok beszélgetnek velem. Partizánsírok a Tátrában Hősök haltak meg itt a hegytetőn, a sírok sorban mint intő jelek; rajtuk a fejfák figyelmeztetőn állnak: Értetek haltunk, emberek! (Gy. J.)
