Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-09-01 / 35. szám
4 1956. szeptember 1. A szuezi kérdés alakulása Nasszer hajlandó találkozni az „ötös bizottsággal" A Szuezi-csatorna államosítása óta ogy egész hónap telt el. IE kérdés azóta Is a nemzetközi politikai események előterében áll. Az eltelt egy hónap alatt sem sikerült eljutni a kérdés végleges megoldásához. Az a vihar, amelyet az államosítás váltott ki. már kissé elült. Igaz, még mindig hallatszanak hangok a nyugati gyarmatosító körökből, amelyek bosszúért kiáltanak és nem Hadnak vissza a háborúra való uszítástól sem. Az a tény, hogy Egyiptom a fenyegetések és a gazdasági megtorlások ellenére is szilárdan kitart álláspontja mellett, továbbá az arab országok és az egész békeszerető világ kiállása Egyiptom törvényes jogai mellett, lehiggasztotta a forrófejű kalandorok kedélyeit is. A három nyugati hatalom kezdeményezésére összehívott londoni konferencia — mint az várható is volt — nem hozhatott végleges döntést és megoldást a szuezi kérdésben. A konferencián két ellentétes nézet alakult ki. Az egyik az úgynevezett „Dulies-terv”, amely a Szuezi-csatorna nemzetközi ellenőrzését követeli. E terv va- lóraváltása lényegében Egyiptom önállóságának, függetlenségének megnyirbálását jelentené. Ezzel szemben áll az indiai képviselő által előterjesztett másik terv, *rse)y_ a szuezi kérdés békés rendezését irányítja elő oly formában, hogy teljes mértékben tiszteletben tartja Egyiptom nemzeti függetlenségét. A londoni értekezlet bezárult anélkül, hogy közös határozatot fogadtak volna el. A Duíles- tervet támogató országok külön megegyeztek abban, hogy •7. országok képviselőiből ötös bizottságot alakítanak, amelynek feladata a Duíles-tervet közölni Egyiptom kormányával és arról tárgyalásokat folytatni. Az egyiptomi nagykövet Londonban augusztus 28-án adta át kormányának döntését Men- zies ausztrál miniszterelnöknek, az ötös bizottság elnökének. Az egyiptomi kormány hajlandó tárgyalni az ötös bizottsággal az ügy békés megoldásának érdekében. ám a nyilatkozat ugyanakkor leszögezi, hogy Egyiptom nem fogadhatja el az ötös bizottság által beterjesztett DuMes-tervet. Az ötös bizottságnak adott pozitív egyiptomi válasz nagyon fontos, mert a csatorna államosítása után először teremt közvetlen kapcsolatot a két szembenálló fél között s ezzel a maga részéről hozzájárul a feszültség csökkentéséhez. Ugyanakkor a tárgyalásra való hajlandóság azt bizonyítja, hogy Egyiptom nagyon szívén viseli a Szuezi-csatorna kérdésének békés megoldását. A Szuezi-csatorna államosításától eltelt egy hónap alatt a csatornán 1.369 hajó úszott át. A kimutatás szerint 58-al több hajó úszott át ez évben, mint a tavalyi év ugyanezen időszakában. Ismert tény, hogy a csatornán sok külföldi szakember is dolgozik, főképpen franciák és angolok. Ezekre kormányaik nagynyomást gyakorolnak, hogy hagyják el munkahelyüket Ezzel azt szeretnék elérni, hogy a csatornán megbénulna a munka, s így akarnák bebizonyítani, hogy Egyiptom nem képes a csatorna igazgatására. A francia és az angol kormány e felforgató tevékenységnek minősíthető lépései következtében sem állt be semmiféle zavar a csatorna forgalmának lebonyolításában. Egyiptomban angol kémhálózatot lepleztek le ■A kémhálózat vezetője Jamas Swinburn angol újságíró A kémhálózat vezetőjénél fontos Egyiptomról szóló gazdaságig politikai és katonai jellegű okmányokat találtak FEL A FEDÉLZETRE 1946 történelmi határkő a világ diákságának életében. Ekkor született meg az annyit óhajtott Nemzetközi Diákszövetség. A tíz éves diákszövetség igazolta önmagát. Megmutatta, hogy képes küldetésére. Minden évben izmosodik és lombosodik. A célja kezdettől fogva a humanizmus, az összetartás, az egymásnak segíteni akarás. S tegyem még hozzá — ha már közhelynek is hat — a béke. Napjainkban tálán ez a szó a legfontosabb, mert a békét újra veszély fenyegeti. A fasizmus, mely minden emberiességnek: dühödt ellensége, újra születőben. van, helyesebben már meg is született. Oj Nérói születtek a földnek, akik gondolkodás és lelkiismeret nélkül mocskolják be e szót: Ember. A maroknyi jót, az emberiesebb életet, mit csak pár éve, hogy ízlelgetünk, újra embertelenné tennék, ha hagyjuk magunkat. S ezen a hagyjuk magunkat szón sok függ, ha befonja gyanútlan szívünket a Nérók kuszáit pókhálója. Igen, a diákok, mintha sejtették volna, hogy a fasizmus nincs porrá zúzva: csírái, fertőző bacilusai még élnek, terjednek és egyszer majd halálosan pusztítanának. Epp°n ezért volt a központi kérdés a fasizmus feltámadásának megakadályozása. Ez volt a szervezet minden munkájának summája. Amit sejtettek: beteljesült. Hogy a végszó kié lesz? még nincs eldőlve. De mi egy percig sem kételkedünk abban, hogy kié lesz a győzelem. — Hisszük, hogy a diákok végakaratának beteljesüléséhez minden józan gondolkozó ember összefog és mellénk áll, mielőtt még nem ’késő. Ez minden vágyunk és kérésünk az emberiesség felé. Prágában, ahol már negyedszer sereglettek össze a szélrózsa minden irányából a diákok, több mint harminc nyelven tiltakoznak minden olyan megmozdulás ellen, amely embertelen, melynek miatyánk ja: a háború, áldozata: az Ember, a vér! Noha a diákok mindenben nem is értettek egyet, de ami az emberiség jogát illeti, mint a láncszemek kapcsolódtak össze a gondolatok. A kongresszusnak eredménye az is, hogy több száz diákot lát vendégül a pompás, festőién szép, kultúrában és művészetben gazdag fővárosunk: Prága. A kongresszus a páratlanul szép Fucsík Kultúrpark- ban zajlik le, mely igazán felejthetetlen emlék marad nemcsak a külföldi, de a hazai diákoknak is. Aki még nem látta ezt a páratlan parkot, annak nehéz leírni fekvését, szépségét, tíz és tíz csodálni valóját. Kiváltképpen színpompás e verö- fényes nyárutói napokban, amikor kelettől nyugatig, északtól délig összegyűlt különböző színű viseletben, modorban, másmás emberek tarkítják. Amikor kattognak a fényképezőgépek, karbaöltve, sétálnak, beszélgetnek, magyarázgatnak, mutogatnak egymásnak a ma békeharcosai: a jövő reményei, a világ- szabadságot óhajtó diákok, kik száz és százezer kollégájuk nevében emelnek szót: a békéért, az embertelen fasizmus, a már öreg éveit járó gyarmatosítás ellen. Minden ellen, ami sértő, megalázó: az emberi nemnek! Nem kivagyiságból mondom: végtelenül örülök, hogy én is részt vehettem — hacsak egy pár napig is — e kongresszuson. Itt éreztem életemben először mélyen meggyőződve a világ ifjúságának és közöttük a diákoknak hatalmas erejét, mely ha összefog és végig kitart szent elve mellett, ott már más nem következhet, csak: a győzelem. E győzelemnek előbb utóbb be kell teljesülnie, mert amióta a világ világ, az igazság mindig győzött! Már pedig az igazság a mi oldalunkon van! Ennek a döntő szónak beiga- zolásaképpen szeretnék itt rögtör "zni egy olyan kérdést, mely látszólag kicsi, de valójában nagy. Mindjárt az első napon az egyik marokkói diák javasolta, hogy a kongresszus egy perces néma felállással szenteljen emléket a szabadságukért és a függetlenségükért elesett marokkói diákoknak. A javaslat, vagyis a kérés nem sok és mégis nagy vitát váltott ki, mely csaknem másfél napig tartott. Voltaképpen mi volt az, ami feltüzelte a diákokat arra, hogy minden nemzet képviselője elmondja (leginkább az amerikai, afrikai és az ázsiai diákok) véleményüket, állásfog- lásukat. politikai nézetüket a kérdéssel kapcsolatban ? Semmi egyéb, mint az, hogy ne csak a marokkói, hanem minden, szabadságukért és függetlenségükért elesett diákoknak szenteljünk egy perces néma felállást. Persze, hogy aztán volt egy pár téves és politikai baklövés is (de nem rosszindulatból). Véleményem szerint azért, mert eddig még kevés alkalom adódott a más-más nemzetiségi diákok kölcsönös látogatására. Honnét tudjuk mi, hogyan él és milyen gondja, nehézségei van a dán, angol, marokkói, brazil vagy más diáknak és viszont ? Bizony van még mit tennünk e téren is. Ügy vélem, ez is a béke kérdése, mert ha jobban ismerjük egymást, nagyobb a biztosíték az igazi barátságra, az összetartásra és végső esetben a közös harcra is. — S e téren, ahogy a kongresszus föbeszámolójából kitűnt, az elkövetkező években két lépést előre teszünk. De jő lenne, ha több lépést is tennénk előre és ha minél hamarább, annál jobb. — Jobb ma, mint holnap, mert holnap már mást kell tennünk. Minden nézeteltérésnek csupán az egymást nemismerő tudatlanság volt az oka. De végeredményben a lényeges kérdésben mindenki egyet értett és: ez a lő. Hisszük, hogy a legközelebbi kongresszuson má*kevesebb kérdés lesz, amely esetleges félreértést szülne. S, hogy ez beteljesüljön, ahhoz elsősorban a Nemzetközi Diák- szövetségnek jobb munkát kell végeznie, mint az elmúlt években. Ehhez persze szükséges az illető államok vezetőinek támogatása és a diákság kérésének nemcsak meghallgatása, hanem teljesítése is. Vagyis a diákság erőfeszítése, áldozatkész munkája csak úgy és akkor lesz eredményes, ha mindannyian kiállunk a fedélzetre és a közelgő vihar ellenére is célba érünk. Az iránytű veszélyt mutat, tehát még nagyobb összefogásra van szükségünk. A diákkongresszus küldöttei is az összefogást kiáltják világgá. Az erőnk egyesítése: hitele a békének, halála a fasizmusnak és vele együtt az emberiséget kísértő örökös félelemnek, a véres napoknak, a nyugtalan almoknak. Befejezésképpen még ennyit: E kongresszus már megmutatta eredményét és szükségét a gyakoribb — ha kisebbméretű — diáktalálkozóknak. Néhány tucat külföldi diáknak meglepetés volt tapasztalnia azt, hogy „a rab" országokban szabadon járnak az emberek és ami több, ők is. Meggyőződhettek arról, hogy mi igazi barátként látunk vendégül minden becsületes embert hazánkban. Tehát ha nagyobb lehetőség nyílik egymás életének kultúrájának a megismerésére, azzal csak nyerünk és előbbre visz- szük közös ügyünket: a béke ügyét! Török Elemér MOZAIKOK A DIÁKTALÁLKOZÓN Angol szocialisták, szakszervezeti munkások az NKP betiltása ellen A második legnagyobb angol szakszervezetnek, az Egyesült Gépipari Szakszervezetnek londoni bizottsága 18 ezer gépipari munkás nevében, egyhangúlag elítélte a Német Kommunista Párt betiltását. A határozat hangsúlyozza, hogy az angol kormány, mint az egyik megszálló hatalom kormányé, hívja fel a nyugatnémet kormányt, vonja vissza ezt az intézkedést. iíafsáriiap reggel Prága napfényben fürdött, így köszöntötte a világ minden tájáról idesereglett diákokat. S mmt márt azt megszoktuk, a fiatalod találkozásairól, most is megelevenült a kongresszusi palota előtti tér. Ének, kacagás, élénk beszélgetés hallatszik minden felól. A találkozás formai része — a kölcsönös bemutatkozás — itt könnyen elintézést nyer. Hisz a fiatalok az egész Hágón egyformák, tele élettel, kirobbanó temperamentummal és az új megismerésének vágyával. A legnagyobb vidámság a palota előcsarnokában volt. Nehéz lenne megmondani ki kezdett elsőnek énekelni, talán éppen a szlovákiai küldöttek egyike. Nem is ez a lényeg. Az ember tízig sem számolt, máris ropták á táncot. A kazahstáni leány és a marokkói napbarnítottá fiú ugyan nem ismerték a dal szövegét, de annak dallamát hamar elsajátították. Az ezt követő ropogós csárdás bizony sokaknak izzadság gyöngyöket csalogatott a homlokára. Leányaink nem sokat törődtek azzal, hogy néhány külAz Unita vezércikke Pietro Nenni, az Olasz Szocialista Párt főtitkára újabb nyilatkozatot adott arról a találkozóról. amely közte és Sarasat olasz szociáldemokrata vezető között szombaton a franciaországi Pralognanban zajlott le. Mi már hónapok óin foglalkozunk a szocialista egység problémájával — hangsúlyozta. Semmi sem mutat arra, hogy a kommunista elvtársakkal fennSIlö kapcsolatainkat — vagy a nemklerikális és a katolikus baloldallal — veszélyeztetnék a szocialista egység fejleményei és azok az önálló kezdeményezések, amelyek vele járnak. Az Olasz Kommunista Párt részéről még nem adtak ki hivatalos kommentárt. Az Unita vezércikkében kifejti, a szocialista egység problémájánál nem szabad elfeledkezni róla, hogy a tömegek között, például a legutóbbi választásoknál, milyen széles egység alakult ki. A kommunisták nemcsak szemlélői, hanem főszereplői is fiz egységtörekvéseknek, s ezért éberen figyeli az eseményeket, hogy az egység valóban a dol- u ő nép. a béke érdekében ■ív * 'M-e dőlt nem ismerte a táncot. — Azok különleges viselet-ét sem igen vették tekintetbe. Erre fizetett rá a francia Guiena egyik feUVte küldöttje, aki sokszínű, földig érő tógát viselt. Ö sem akart partnernője mögött maradni, fürgén megfordult — s bizony a földön találta magát. Általános derültség közepette állt fel és indult egy másik csoporthoz, ahol a ,Jiuceravá Ráca..." című szlovák népdalt énekelték. * Az előcsarnok jobb szárnyában rendezték meg a diákság sajtótermékeinek és falragaszainak kiállítását. A küldöttek nagy érdeklődéssel tekintettek meg az érdekes kiállítást. Az ízléses üvegszekrénykékben megtalálhatták a tanulóifjúság folyóiratait a világ minden tájáról. Ezek a folyóiratok nem csupán azért érdekesek, mert színes képeket, rajzokat tartalmaznak. Tartalmuk arról beszél, hogy a fiatalok — az egész világ tanulóifjúsága eltérő politikai nézetre való tekintet nélkül — megegyeznek abban, hogy a hidegháború nem szolgálja a diákság hasznát és meg kell találni a kölcsönök megismeréshez és az egyesüléshez vezető utat az egész világon. * A kiitdöttek szükségleteiről és kényelméről sokoldalúan gondoskodtak. Szünetben a közeli falatozóban kapnak frissítőket, nem messze pedig különféle könyveket és fplyótra- tokat. Élénk a forgalom az emléktárgyakat tartalmazó pult előtt is. Bizsutériánk a határokon túl is jó nevel szerzett. Ezt igazolja a korái, a gyöngy és a gyengébb nem részére készült más apróságok iránti hatalmas érdeklődés. Ám a legnagyobb forgalom mégis a postahivatal körül van, ahol a küldöttek rövid időn belül ósz- szeköttetést kaphatnak a világ csaknem valamennyi tájával. Itt bélyegzik le képes levelezőlapokat is a kongreszus jelvényét ábrázoló alkalmi bélyegzővel. * A kongresszuson nincs hiány a tréfás eseményekben sem. Ezek közül csak kettőt választottam ki. A prágai fotóriporterek egyike, , akik érdekes felvételekre jöttek ide vadászni, észrevett egy termetes, jól öltözött, napszemüveget viselő leányt, óvatosan közelébe férkőzött, el- kattintotta a gépet és tört angol nyelven megkérdezte, melyik országból érkezett. A leány elnevette magát, válaszolt, de a nagy lármában csak az utolsó szótagokat értette meg: „... kia". „Az meg merre van7“ — erőltette angol tudását. „Négyszáz kilométer keletre. Tudja, én Szlovákiából jöttem." — A leány huncútkásan mosolygott és szempillantás alatt eltűnt a tömegben. A küldöttek közül sokan csak szombaton délután, néhányon pedig csak szombaton éjjel érkeztek. Érthető, hogy a hosz- szú út kifárasztotta őkét. — A kongresszus megnyitásakor az egyik — tapintatosságból az országot nem említem — az ülésteremben elaludt. Társai fülhallgatóját átkapcsolták kínai nyelvre. Fél óra múltán óvatosan felkeltették őt és megkérdezték, mit szól a beszámolóhoz. „Nagyon érdekes, csak néhány pontját másképpen kellett volna stilizálni" — írnia - szol! a zavar legkisebb jele nélkül. p p# Egyiptom kormánya augusztus 27-én este közölte, hogy széleskörű angol kém hálózatot lepleztek le. Abdel Kader Hetem az Egyiptomi Tájékoztató Iroda igazgatója kijelentette, hogy a kémhálózat hat tagját elfogták. Vezetőjük James Swinburn, volt angol újságíró, aki az Arabs Sajtóirodában tevékenykedett. A kémhálózat vezetőjét akkor fogták el, amikor lakásán a szervezet két tagjával tárgyalt. Beismerte, hogy kapcsolatban ál! egy idegen állam nagykövetségének munkatársaival. Swinburm közölte a kémhálózat további tagjainak névsorát is. Lakásán fontos gazdasági, politikai és katonai jellegű dokumentumokat találtak, amelyek arról tanúskodnak, hogy a kémhálózat Anglia számára tevékenykedett és komolyan veszédyeztette Egyiptom biztonságát. Az egyiptomi kormány — amint a kormány közleménye leszögezi — mér két évvel ezelőtt rájött az angol kémhátózat létezésére. Csak hosszas nyomozás után sikerült összegyűjteni a hálózat leleplezéséhez szükséges adatokat. A nyomozás eredményeként a közbiztonsági szervek augusztus 27- én kaptak parancsot a kémhálózat vezetőjének elfogására.
