Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-08-25 / 34. szám
1956. augusztus 25. TU-Üföiisí&L Az a sok levél, hozzászólás, amit naponta kapunk — és helyszűke miatt csak rövidítve, vagy csak későbbi számunkban tudunk közölni lapunkban — is bizonyítja, hogy ez a vita nem hiábavaló Sőt, nagyon is hasznos, érdekes, — s valószínűleg sok dohányzó, vagy dohányozó akaró fiúnak és leánynak segítségére lesz. Mai számunkban néhány fiatalnak, orvosnak, és tudósnak közöljük véleményét a dohányzásról. Az eddigi hozzászólások közül Sápi József vitacikkéhez lenne egy megjegyzésünk: Magunk sem tartjuk ízlésesnek, még kevésbé egészségesnek, ha a nő — aki anya, vagy anya lesz — dohányzik. De mégsem szabad megvetnünk, s „könnyüvérűnek“ bélyegeznünk azokat a nőket sem, akik ennek a szenvedélynek a rabjai. Minden vitázónak, hozzászólónak köszönetünket fejezzük ki, s a vitát folytatjuk. MUDr. Czítner Aurélia komáromi orvosnő nyilatkozata: A szülőket gyakran foglalkoztatja az a kérdés, hogy káros hatással van-e a dohányzás gyermekük egészségére, és vajon milyen mértékben. Ahogyan az eső, szél és a fagy kárára vannak a fiatal fácskának, ugyanúgy kárára van a dohányzás is a fiatal emberi szervezetnek. Amikor azonban a fa már megerősödött, az eső, a szél vagy a fagy sem tud benne oly’ nagy kárt okozni. Hasonlóan a felnőtt ember szervezetének sem árt már annyira a dohányzás, különösen, ha azt mértékletesen végzi. A dohányzás közben keletkező füst különböző mérges anyagokat tartalmaz. Ilyenek pél- dáu a carbondioxid, monoxid, az alkáliák, stb, amelyek közül kétségtelenül a nikotinnak nevezett illő alkaloid a leghatékonyabb; 5 ctgr nikotin elégséges ahhoz, hogy a felnőtt embert megölje. Ismeretes az is, hogy ha kisebb állat (kutya) vé.íbe 25 milligramm nikotint juttatunk, ez az állatot megöli. A nikotin két úton jut az emberi szervezetbe: a légző utakon és a nyálban feloldva. A nikotin ingerli az izmokat, növeli a vérnyomást, meggyorsítja a lélegzést és a vérkeringést. Azoknak,' akik sokat do- h nyoznak elhalványul a színük, és a szervezetük is elgyengül. A túlzott dohányzás a látó és hallő szerveket is megviseli, és gyakran étvágytalanságot is okoz. Aki fiatalon rászokik a dohányzásra, később egyáltalán, vagy pedig csak nehéz áldozatok árán tud róla leszokni. A napi adag mennyisége a szervezet öregedésével egyre növekedik, s növekednek a káros, hatásai is. Az egészséges felnőtt embernek is mértéket kel! tartania a dohányzásban, mert a nikotin mérgező hatása különösen az idegekre és az erekre nézve veszedelmes. Érgörcsöket vált ki és a görcsösen összehúződott erek által szűkített vérpálya igen nagy megterhelése a szívnek. Különösen rossz hatással van a nikotin az olyan egyének szervezetére, akiknek érelmeszesedésük, vagy magas vérnyomásuk van. Az idegekre gyakorolt akut mérgező hatás émelygést, hányást, fejfájást, szédülést okoz. Gondoljunk csak az első cigarettára! A krónikus nikotinmérgezés szabálytalan szívverésben és szívdobogásban nyilvánul meg. A szívbajos embernek nagyon ajánlatos, hogy mielőbb szokjon le á dohányzásról. Több esetről tudok, amikor a dohányzás abbahagyásával a különböző szívbetegségek is megszűntek. Itt megemlítem még, hogy az emberi szervezetre a legártalmasabbak a nehéz szivarok és a pipa dohányok. Azok a felnőtt emberek, akiknek foglalkozásuk különféle izgalommal jár, megengedhetnek maguknak öt, legfeljebb tjz cigarettát naponta, mert tagadhatatlan, hogy bizonyos izgalmi állapotokon a dohányos embert könnyen átsegíti a cigaretta. És ha már dohányzik valaki, ne szívja a cigaretta- füstöt a mellére, éhgyomorra ne gyújtson rá és dohányzás után öblítse jól ki a száját, ho y a nyálban feloldott nikotin eltávolodjon. A dohányzó ncfkhdz A bolond lúgot iszik vagy gyufaoldatot . . . Bölcsebb út visz a sírig: Csak dohányozzatok A cigarettát tartva be’ szép az ujjatok — a jód sem olyan sárga. Csak dohányozzatok. Oly „jóízű“ a szátok s „hamvas" az arcotok hogy bármit szólnak mások. csak dohányozzatok. Szép kebletekre szíva férfiasod jatok. Tán megbánjátok sírva — Csak dohányozzatok. Szántó György Üdvözlöm a második napot...! £ ' s kibírtam! íme: még néhány perc, már csak kettő, egy, és a hatoson a mutató. Reggel van újra, — és ez kerek huszonnégy óra! Igaz lehet ? Megtapogatom magamat; számat, arcomat... milyen hihetetlennek tűnik. Huszonnégy óra! De jó érzés. Kerek egy nap; egyetlen cigaretta nélkül, egyetlen szívás nélkül. Fenséges ér- *zés. Ez az erő érzése. Erős vagyok ... » Igen, igen, le lehet szokni a dohányzásról, most már ne is mondja senki, hogy nem. Jó apám jut az eszembe. Valahányszor rágyújtottam, fanyar mosolyra húzódott szája. Sajnált engem. — Igaz, senki sem épített várat még abból a pénzből.. . De mikor olyan sápadt vagy, fiam — csak ennyit mondóit, szóval sem többet. Nem mondta, hogy ne dohányozzak, nem tiltotta meg, nem beszélt le róla, nem magyarázkodott. De sápadt vagy fiam, — csak eny- nyit. S ezt szomorúan, fájdal- ..igsan mondta. Több volt ez a tiltásnál. Félteit! Valamikor ö is dohányzóit. Sokat. Harminc éves koráig. Naponta harmincötöt is. £s egyszer azt mondta , az orvos: Vagy, vagy. Vagy leszokik a dohányzásról, vagy búcsúzzon el az élettől barátom. Ez, ez a fenyegetés cikkázott át mindig az agyán, valahányszor rágyújtottam. Ezért féltett. IVÍekem nem mondott az or- ■f* vos semmit. Csak nem ízlik már. Sem a cigaretta, sem az ctel, és valóban sápadt vagyok. Ogyhogy nem kell. Nem nekem! Annál inkább nem, mert megtettem a legnagyobb tépést. Nehéz volt, de megbirkóztam vele. íme: elmúlt már hat óra ... Szívből üdvözlöm a második napot! ALMÁS! SOMA Vizet prédikálunk, és bort iszunk A múl^ heti számban olvastam Sápi József cikkét, melyben elítéli, erkölcstelen perszó- nának minősíti a cigarettázó nőket. Szerinte nagyon visszataszító az, ha a nő kifestett szájjal, bodor füstfelhőket eregetve jelenik meg valahol. Az ilyen nőben, — írja a levél írója — nem találja meg a férfi a r.oi kellemet. Az ilyen nőből, — vélekedik — nem lesz jő családanya. Nem értek egyet vele. Véleményem szerint a dohányzás, vagy nem dohányzás egyáltalán' nem mérve, de még csak nem is befolyásolőja annak, hogy jó feleség, anya válik-e a lányból vagy sem. Nem akarok itt a nők egyenjogúságára hivatkozni, mert az már nagyon elcsépelt dolog. De, mondjad kedves fiatal barátom, minek prédikálunk vizet, amikor mi meg bort iszunk? Végezetül még ennyit: láttam már olyan családot, ahol mind a ketten cigarettáztak, és mégis boldogan éltek. Ismerek viszont olyan családot, ahol sem a férj, sem az asszony nem cigarettázott, mégis naponta civakodtak. Védem a nőket. TÓTH MIHÁLY kDö weg-hó bori Mielőt a kalamárisba mártottam a toliam, jó magam is ráfüstöltem egy „Bystricára“. Amíg a kékes füst elárasztja a szoba és tüdőm minden rejtekét, hirtelen támadt gondolataim igyekszem papírra vetni. Egy vallomással szeretném kezdeni. Akkor gyújtottam rá az első cigarettára, amikor még a „legénytoll“ sem pelyhedzett államon. Hogy miért? Azon egyszerű oknál fogva, mert a felnőttektől láttam. Ez időben minden kamasz szeretne hirtelen felnőtté érni — főleg a másik nem szemében. Ezért gyalogoltam én is stílusosan tartani a cigarettát két ujjam között. Boldogan és hetykén húztam elő tárcámat (amit szüleim elől gondosan elrejtettem), hogy az idősebbeket megkínáljam, ezzel is igyekezve megnyerni elismerésüket, hogy már én is közéjük tartozom. Mondani sem kell, hogy több cigarettát szétosztottam, mint -elszívtam. Azt is elárulhatom, hogy a dohányzás sohasem váltott ki bennem valami kielégítő érzést, sem élvezetet. Ma sem. Sok-sok próbálkozás után sem váltam szenvedélyes dohányossá. Hébe- hóba elszívok egy-egy cigarettát, de nem érzem szükségét. Tehát saját tapasztalataim 'alapján állítom, hogy a dohányzás nem nyújt semmiféle élvezetet. Mégis mi az oka a dohányzás nagyméretű elterjedtségének? Az évszázadok folyamán tömeg-hóborttá váU, amely milliókat mételyez meg. Először az üzletemberek terjesztették, majd továbbterjedt. S ma is terjed. Sőt, ami csodálatos: terjesztik is1! Minap a filmszínházban voltam, ahol nagyszámmal voit gyermek is, s a reklámok között szerepelt néhány, amely a szivarokat és a cigaretták egyes fajtáit ajánlotta a nézőknek, óriási felelőtlenség! A dohányzás terjedése szorosan összefügg a .nevelés kérdésével. Már magában az a tény is bizonyos félrecsúszásrói tanúskodik, hogy egy fiatal fiú, vagy leány azzal akar naggyá válni, hogy cigarettázik. A szülők feladata lenne megmagyarázni, hogy a dohányzás nem éppen férfiasságot, inkább bizonyos^ jellembeli gyengeséget jelent. Csakhogy e kérdést sem lehet elszigetelten magyarázni. A nevelés, a meggyőzés leghatásosabb eszköze « jó példadás. S mi a valóság a legtöbb esetben? Sajnos az, hogy a szülők pálcával és pofonokkal akarják gyermeküket a dohányzástól eltiltani. Ugyanakkor azonban: • az apa, vagy éppen mind a ketten e szenvedély rabjai. Mert a gyermek számára igen érthetetlen léhet e tilalom, amikor szülei ugyanazt teszik. De ngm csupán érthetetlen, hanem vonzó is. Általában szóltam eddig a dohányzásról. Nem is lenne helyes fiúkat és leányokat különválasztani. (Óvakodom még annak gondolatától is, hogy bármilyen formában megsértsem a nők egyenjogúságát.) Ám mégis valamit ... A leányokra már kicsi koruktól fogva úgy nézek, mint jövendő anyákra, akik méhükben egy új életet' fognak hordozni. A nikotin méreg, ami a vérbe szívódik fel. Márpedig az eljövendő anya méhében is vér kering, amelyből egy fakadó élet fog táplálkozni. Ezt tarthatná szem előtt minden leány és asszony. Zsilku Tibor
