Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-08-18 / 33. szám

to 1956. augusztus 18. VÁLASZOLUNK Radó Pálné, kassai olvasónk írja; „Marika a kislányom négy éves. Állandóan szopja az új- jacskáját, hiába figyelmeztetjük, folyton szájában van a keze. Már mindenfélét megpróbál­tunk. Borssal, csípős paprikával szórtuk be az újjacskáját, de ez sem segített. Sőt, sokszor meg is vertük érte. Nagyon bosszant a dolog, annál is in­kább, mert észrevettük, hogy a kislány foga görbén nő. Isme­rőseink egyre azt hajtogatják, hogy hagyjuk a gyéreket, majd­csak kinövi, de én félek, mert most ismét egy újabb jelensé­get vettünk észre, hogy a le­strapált újjacska megvékonyult. Tanácstalan vagyok, kérem segítsenek nekem megoldani ezt a problémát“. Helyesen tette, hogy szer­kesztőségünkhöz fordult, örü­lünk, hogy segítségére lehetünk. Jól bevált módszer a gyerek Ujját bekötni, úgyannyira, hogy a bekötött újj ne férjen a szá­jába. Fontos, hogy a kötés úgy legyen bebogózva, hogy a gye­rek ne tudja kikötni. Ez nem­csak megakadályozza abban, hogy szopja az újját, hanem a játékban is zavarja, úgyhogy a gverek maga is igyekezni fog csúnya és egészségtelen szoká­sát elhagyni. Mert hangsúlyoz­nunk sem kell, hogy a gyerek a piszkot szopja le az újjárói, ami semmiesetre sem a leghi- génikusabb valemi. Ezenkívül, mint a fent idézett levélből is látjuk, a fogak növésére is ha­tással van. A kötést éjjel-nappal a gye­rek kezén hagyjuk, mindaddig, amíg észre nem vesszük, hogy a gyerek nyugodt, és nem te­szi ezével a megszokott moz­dulatot a szája felé. Örülnénk, ha értesítené szerkesztőségün­ket, hogy tanácsunk milyen eredménnyel járt. Forró nyári napokon ne használjunk púdert és koz­metikai szereket. A festékanya­gok mindig, de különösen a nyári hónapokban nagyon ár­talmasak. A meleg által a pó­rusok kitágulnak, a festékek könnyen feloldódnak és betö­mik a pórusokat és így apró, vörös kiütések keletkeznek. Ha mí ' itt tartunk és a pórusok­ról beszélünk, megemlítjük, hogy az uborkából házilag jó kozmetikai szert készíthetünk. Az uborkát felszeleteljük és néhány órán keresztül állni hagyjuk. Ezekután kicsavarjuk és az uborkalébe citromlevet csöpögtetünk és hozzá vegyí­tünk egy gramm szalicilt. így kitűnő arc vizet nyerünk. Fon­tos azonban, hogy állandóan hűvös helyen tartsuk. Az ubor­kaléből nyert arcvíz vitamin­dús, frissíti az arcbőrt és ösz- szehúzza a pórusokat. Naponta kátszer-háromszor kenjük le ve­le arcunkat. Zsíros és pórusos arcbőrnél használjuk. Sz'raz arcbőrre a következőt ajánljuk: Naponta többször ve­gyünk forró-hideg borogatáso­kat. Éspedig a törülköző feiét mártsuk be forró kamilla teá­ba a másik felét hideg vízbe. Percenként váltsuk a hideg és forró borogatásokat. Ezt hat percig ismételjük. Jót tesz a száraz arcbőrűeknek a friss író­val való arclemosás is. GÁBOR ILDIKÓ Ízléses terítő i ,x,: Amw'AWJ/AV/A ***** * v>­x VVf*. J** _ >$.j*i«x*x **í**3í •> * A«x - ***v ** ♦vy.< ;♦*./ 4 >44^ * J* x A x x x: * *%í* yTifinc* *♦/ ♦ X, & SS X \ *x*x* * * ♦** <* xV **% x *v V** < * x * * * ** ** A leszámolható minta szerint pasztell színekkel, lapos öltéssel hímezzük ki. De tetszés szerint, keresztöltéssel is kivarrbatjuk. A szélét beszegjük. XTm JO TANÁCSOK A tej nem savanyodik meg á sünk bele vfSet s rázzuk jó erő­melegben, ha forralásnál minden sen. Ezáltal minden piszok és literhez két deka cukrot keve- zsírfolt eltűnik, rünk. * s Ha piszkos vagy Zsíros üve- Á só nein áll össze a sótartó- get akarunk tisztítani, töltsük ban, ha az aljára rizsszemeket meg nyers burgonyahéjjal, önt- teszünk. 9*&tinBsün \ segédhivatal előszobájában ■c*- olyan sűrű cigarettafüst úszott, hogy formázni lehetett volna. A körbefutó pádon em­berek ültek, sorsukra várva. Szavuk bábeli nyelvzavarként kavargóit, mert sokféleképp beszéltek, unalmukban nyelve­ket tanultak, amíg ügyük inté­zésére kellett várniok. Volt olyan, aki egészen odanőtt ülő­helyéhez, nem lehetett tudni, hol kezdődik az ember és hol végződik a pad. Akadt várako­zó, aki már teljesen megköve­sedett, az ügyét is úgy kellett volna kibányászni belőle. Egy múmiává aszott ügyfél nagy léptekkel sétált fel és alá, mi­közben türelmesen aszalödott. Bent a segédhivatalban Fa­bula Ernőd tisztviselő, fényes­re kopott íróasztalra könyököl­ve körmét piszkálta, majd a fülét, ami után ismét • a kör­mét. Ez a körfolyamat olyan régen kezdődött nála. hogy már nem is emlékezett rá, melyiket kezdte előbb piszkálni. Hütra- billent székével, hogy kényel­mesen megtámasztja lapocká­ját, mire eldőlt a hátamögött lévő polc és a tetejéről súlyos aktatorony zuhant a fejére. Fabula Ernőd nyomban ször­nyethalt. Még rángatózott keveset a lába, mikor testéből az akták súlya kiszorította lelkét. A hu­zat nyomban kivitte az abla­kon. Fabula lelke az irodaház te­tején megállapodott a kémény mögött és elmélkedett az éle­tében beállt hirtelen változá­son. Aztán röpködni próbált. ami sikerült is neki. Csak ma­gasra nem bírt emelkedni, mert húzta lefelé bűneinek súlya. Lassan bekószálta az egész kör­nyéket, de még nem volt szán­dékában egészen elmenni. Meg­várta előbb a hivatalos utat. Leellenőrizte halotti kivonatál, hogy szabályosan rajta van-e minden pecsét, még a temeté­sét is végignézte. — Ö, milyen gálád emberek, hogy kéricskéltek, könyörögtek, amíg éltem,... — sóhajtott jel Fabula lelke a koporsókísérök beszédét hallgatva. — Most meg azt beszélik, hogy „nem volt kár érte, stréber volt, bürok­rata“. Gyors forgószél csavarodott ki a temető sarkából. Beleült a forgószél közepébe, az felke­rekedett s magával vitte. Gya- A mennyországban töltött pró- korlata volt már az ilyesmik- baidó első hetében már az őr­ben — életében is mindig ki- kangyali hivatalban dolgozott, használta a kedvező szeleket, mert kitünően értett a hivatal- Toronymagasságban járt, ami- bqjutás fürfangjaihoz. Igen szi­kár az jutott eszébe, hogy ott lenn, meg kellett volna nézni önmagát, hátha tetszhalott. De f.'ülkerekedett benne a hiva­talnok, és csak legyintett. — Az már más reszortja, a temetkezési hivatal dolga. H irtelen megszűnt a forgószél és Fabula nem tudott to­vább emelkedni. Bárányfelhő úszott a közelben. Felmászott a hátára, hogy kissé megpihen­jen. Alig telepedett le, észre­vette, hogy a felhő csücskén valamiféle jótétlélek lakik. Mesz- sziről jöhetett, mert ugyancsak horkolt. Odalopakodott mellé és óvatosan elcsente tőle a cse­Mke gorúan bánt az idvezült ügyfe­lekkel. Már az első napon uisz- szautasított egy bájos hölgyet, aki angyal 'szeretett volna len­ni. — íratlan parancs, meg szó- ke't szabály, hogy csak fér­fiak lehetnek angyalok. A nők maradjanak csak a rózsafüzés mellett — förmedt a nőre. — Hová jutnánk, ha a nők is szárnyat növesztenének és el­kezdenének angyalkodni? — De kérem, én Angyalföl- aön is voltam, vagyis hogy an­gyal voltam a földön is. A fér­jem, a szüleim, mindenki an­gyalnak szólított! Mondja hát, lekedeteit. Nyomban megválto­zott a súlyviszonya. Olyan fcöny- nyedén emelkedett tovább, mintha luftballon vontatná. Né­hány perc alatt az égbe jutott. Ott megmérték, osztályozták és a tisztítóhelyre utalták, ahonnét rövidesen kiszabadult, mert beleesett egy amnesztiá­ba. mit tegyek? — esengett a hölgy. — Mit tegyen? Tanuljon, ké­pezze magát. Olvassa szorgal­masan a „Holt lelkek“-et aztán írjon egy kérvényt, láttamoz­tassa minden szentekkel, ka- nyarintsa rá a kirelejzumút, pecsélteltesse le az őrangyali hivatalban és feltűnő helyen ragassza rá a lelkét — mondta egyszuszra Fabula, tudván, hogy így lerázza magáról a nőt, mert a hivatalos út végtelen. Lassan nélkülözhetetlenné tet­te magát a mennyországban. Naponként új kérdőíveket gyár­tott, hogy nagy látszata legyen működésének. Nem kis mér­ték en pedig azért, hogy minél kevesebben juthassanak be a mennyországba, ahol eddig még szerencséjére nem találkozott ismerőssel, aki földi tévelygé­seit ismerné. Kiadott kérdőíve­in ilyen kérdések szerepeltek: 41/a Hány csillagból áll a tejút? 86/c A tisztít ót űzőre sütnek-e ránt ottát? ... d És ha igen, mennyi a tartalék sütni valójuk? 193/b Vannak-e ismerősei, vagy rokonai a pokolban? Fabulát rövidesen szeráfi rangban osztályvezetővé léptet­te's elő, majd valamilyen kifür­készhetetlen módon szent lett, amihez tanúsítványt és minő­ségi glóriát is szerzett. Hiva­talával együtt nőtt a tekinté­lye. Egy lavórban mosdott Pi­látussal, Krisztus papucsában járt pecázni a bizonyos cet ha­las Jónással. Szent Péter kapu­zárás után is beeresztette öt, Noé pedig csónakázni vitte több ízben. Azt is rebesgették, hogy egyszer Fabulánál maga az Is­ten se tudta elintézni az ügyét. T egmerőlegesebb ívben emel- ■*-J kedett égi pályája, amikor a meglopott jótétlélek arra csel­lengett. Felismerte. Az eset nagy port vert fel az égben. Fegyelmi bizottság ült össze: a kerubi hivatal megidézett osztályvezetője, mint álszent és bürokrata állott a bizottság előtt. Súlyos büntetésekre ajánlot­ták Fabulát: — A fiastyúkkal kapartassuk ki a szemét. — Dobjuk a nagy medve elé. — Gyehennára vele! — lici­tálták a bizottság feldühödött tagjai. Egy főördög azonban túlkiabálta őket: — Pokoli ötletem van! Csak így bűnhődhet igazán a gazem - bér! — Halljuk, halljuk .. . — Kergessük le a földre, örökös ügyfélnek. MARTIN ISTVÁN A kacér asszony hasonló a jól megrakott asztalhoz; ebéd előtt egészen másképp nézünk rá. mint utána. (Kisfalud! Károly) Fő az öntudat A női szív olyan, mint az eol- há*rfa: leheletnyi kis szellő érintésére is bűbájos, sejtelmes zenéje van; s mennél nagyobb vihar rohanja meg, annál fen­ségesebb hangon beszél. (Gárdonyi Géza) Az asszonyok sohasem gon­dolják azt, ami eszükbe jut, hanem az jut eszükbe, amit gondolnak. A féltékenység a szerelem tövise. Néha öl, de mindig sért. A nevetés semmiesetre sein rossz kezdete egy barátságnak, és semmiesetre sem a legjobb vége. A férfi mindig egy nő első szerelme szeretne lenni; a nő szeret egy férfi utolsó regénye lenni. Gyakran azért nem szeretjük a legközelebbi rokonainkat, mert bennük látjuk legéleseb­ben a magunk hibáit. Az emberi természetről csak azt az egyet tudjuk biztosan, hogy változó. Bíró: ön különböző álnevek alatt követte el a legaljasabb csalásokat. Miért tette ezt? Vádlott: Csak nem mocsko­lom be becsületes nevemet? Anskdota 1936-ban Petsehauer Attila, a híres magyar kardvívó olimpiai bajnok, Spanyolországban versenyzett. Bántotta őt, hogy a spanyolok a bemutatkozásnál oly’ hangzatos, hosszú neveket mondanak be, — mint például Alfredo Jósé de Carta y Rodriguez — amelyek mellett oly’ sután hat az ő magyar neve: Petsehauer. Elhatározta, hogy a legközelebbi bemutatkozásnál „megtoldja” a nevét. Meg is tette. Miközben kezet szorított egy idősebb úrral, bájos mosollyal eldarálta: — Petsehauer Attila afeneegyenmeg. Legnagyobb meglepetésére az idősebb úr így vála­szolt: — Téged egyen meg a fene. A spanyolországi magyar követ volt. Egy kis fészek Jelenet — Csak nem gondolja, hogy én, tisztességes asszony létem­re átlépem egy fiatal ember lakásának a küszöbét! — Arra nem is mertem vol­na gondolni nagyságos aszonv. De úgy képzelném el, találok egy kis fészket, ahol néha le­hetnék az ön vendége. — Nemondja! Talán már tud is ilyen fészekről! Ha lehetsé­ges belvárosban, rendes házban, központi fűtéssel. — Az ismeretségeim által rö­videsen megtalálom amire vá­gyik szívem királynéja! — (telefon) Halló! Tudatom, hogy sikerült rendes házban, központi fűtés, .még erkély és lift is. Mikor jöhet megnézni?, Akár holnap is. Duna út 105, V. emelet. Türelmetlenül várom. — Megbolondít a vágy! Már. fél öt és nyolc perc. — Aha, hallom a liftet, ez már ő lesz, a drága! Végre kapok egy csó­kot a fáradozásomért! — (férj és feleség). Jó napot kedves barátom! Engedje meg, hogy bemutassam a férjemet, aki igen boldog. Mostanáig csak egy kis albér­leti szobában laktunk, azért nem is tudom hogyan köszön­jem meg, hogy megszerezte ne­künk ezt a kis fészket minden haszon nélkül. Feleségem emlí­tette, hogy mennyit fáradozott. De mondja csak, van itt fürdő­szoba? OJ IFJÚSÁG — a CSISZ Szlovákia! Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden szombaton Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákia) Központ) Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesz­tőség és adminisztráció, Bratislava, Prazská 9. Telefon 445-01 Főszerkesztő Szőke József. — Nyomta a Merkantilné tlaciame, 01 n. v. Bratislava, ul. Národného oovstania 41 sz — Elő­fizetés egy évre 31.20 Kcs. — Terjes zti a Posta Hirlapszolgálata. A—65934

Next

/
Thumbnails
Contents