Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-08-11 / 32. szám

10 1956. augusztus 1?. «m Kötények bolható. Újszerű a zsebek elhe­lyezése is. Az első nagy zsebben a konyharuhát és a „fogóron- gyot“ tarthatjuk. (Szovjet mo­dell a Mod című lapból). * * * Takarító kötény fehér vagy színes vászonból. A kötény dí­szítésére — kantárnak, megkö- Főzőkötény pettyes kartonból. tönd£ szegélynek - pettyes Újszerű megoldás, hogy a kö- anyagot hasznä!unk. Kedves öt- tény vállpántnélküli felsőrésze ,et a szív£ormájü pettyeS zseb. két gombbal a háziruhára gom­SÜTÉS — FŐZÉS Olcsó a tojás ... Stíriai metélt: Félkiló lisztből, félkiló száraz tehéntúróból, két tojássárgájával, kevés sóval tésztát gyúrunk, fél centi vas­tagra nyújtjuk, egy centi szé­les metéltre vágjuk, kissé meg­sózott vízben kifőzzük. Leszűr­jük, megzsírozzuk. Három to­jássárgáját tizenöt deka porcu­korra! habosra keverünk. A metéltet azután összekeverjük öt evőkanál tejfellel, majd a cukros tojássárgájával is, végül az öt tojás' kemény habját óva­tosai a tészta közé keverjük. Ha van, mazsolát vagy apróra vágott cukrozott gyümölcsöt keverhetünk a tészta közé. Ki­zsírozott. zsemlyemorzsával be­hintett tűzálló tálban, vagy zo­máncozott tepsiben sütjük lg.ssú tűz mellett, míg a tészta tete­je .sárgáspiros lesz. Vaníliás porcukorral hintve, szeletekre vágva tálaljuk. Zöldbab nyersen éltévé 5 kg zöldbabot megtisztítunk, elvagdossuk, fél kg sóval, ne­gyed kg cukorral, 1 dkg szali­cillal jól elkeverve 24 órán át állni hagyjuk. Időközben több­ször megkeverjük, hogy a leve jól átjárja. Levével együtt üve­gekbe rakjuk. Ha nem elég a lé, vízzel pótoljuk, lekötjük, kamrába tesszük. Használat előtt ki kell áztatni a sót be­lőle. Borjúszelet — marhahúsból­A marhafelsált és vesepecse­nyét megtisztítjuk az inaktól- A színhúst megmossuk, három­szor húsdarálón átdaráljuk. Kis tóval mély tálba tesszük, két és fél deci tejet apránként be­levegyítünk. Zsírt forrósítunk egy serpenyőben és a húsmasz- szából tenyerünk között szele­teket formálunk, mindkét olda­lán morzsába forgatjuk és ki­sütjük. JÓ TANÁCSOK ♦ Izzadtságfoltot úgy távolí­tunk el selyemanyagból, hogy étszódából vízzel keverve kását készítünk, azt rátesszük az átizzadt helyre és egy óráig ott hagyjuk, majd könnyen át­mossuk az anyagot. * Ha azt akarjuk, hogy a rizs hófehér maradjon, akkor abba a vízbe, amelyben a rizst főzzük, tegyünk be néhány csepp citromot, a rizs akkor nem sárgul meg és nem sül le olyan könnyen. * ♦ Ha az ablaküvegre olajfes­ték foltok kerültek, akkor lan­gyosra melegített ecettel köny- nyen eltávolíthatjuk a foltokat. ♦ A függönyöket mosás előtt alaposan rázzuk ki a portól, azután éjjelen át áztassuk be mosópor oldatba, azután két- 6zer-háromszor váltsuk a vizet és szappannal könnyen mossuk át, A függönyöket nem szabad kifacsarni, csak könnyen akaszt­juk fel száradásra. * ♦ A vékony finom csipkéket úgy mossuk, hogy előzőleg rá­varrjuk egy darab könnyű anyagra és szappanos vízben így nyomkodjuk, addig amíg a víz nem lesz teljesen tiszta. Utána egy törülközőbe tesszük, összecsavarjuk és így szárítjuk. Félig nedvesen vasaljuk. fCLDEAlVÖ ÚTON — Ej, vénasszony kiabál, nem jó, esni fog az eső, pedig elkelne a meleg a kukoricákra, — dünnyögte magában az öreg Dozsó Józsi, de máris szedte sátorfáját és beiszkolt műhe­lyébe Mari néni pergő nyelve elől. Az öreg kovácsmester lélek- szakadtában fújtatott, rossz fejszefejet dobott a tűzbe és mire elért xrlna hozzá az „egek haragja“ már kovácsolta a va­sat. De a fejszefej hamar ki­hűlt és újra tűzbe kellett dug­ni; és mind abbahagyta Dozsó a kalapálást, figyelmes lett ar­ra, hogy a vihar nem terjedt tovább, csak nagyobb szélként tombol és, hogy Mari néni csak a férjét cirógatja hangosabban: — No, te szép madár, mi­lyen elöljárója vagy a község­nek, meddig dörgöljem a ga­tyáidat?, mi lesz a mosodával? t községi bí... bíró. Mikor megalakultunk, akarom mon­dani a nöszövetség, olyan szé­pen beszéltetek, mint általában völegénykorukban szoktak bc- s.'.lni a férfiak, csakhogy meg­alakuljunk, mert hát úgy illik, hogy a nők is bekapcsolódja­nak a község alkotó munkáid­ba. Minden szépet mondtatok, még virágot is hoztatok a ta­nácsterembe és akkor ígérté­tek, hogy öt napon belül meg­lesznek a mosógépek, csak el­felejtettétek hozzátenni az öt­ször háromszázhatvanötöt, mert már öt éve annak, hogy a nagylelküscgtekben hamar el­nyeltétek a mondókátok eleiét és így csak az öt maradt mty, márhogy melyik öt, az mind­egy mii, — haragjában Mari • ni nagyot csapott jobb comb­jának hátsó felére, csak úgy rengett bele az egész asszony. Pista bácsi a község elnöke pipáját tömögette és nagyokat nyelt, amint felesége eléje tál- lalta a kész dolgokat. A gépek megjöttek ugyan, t°ak a mosoda felállítása són- tikált kissé, na meg az új raktár se maradhatott üresen, valamit el kellett benne rak­tározni’. S míg Mari néni szórakoztat­ta Pista bácsit, a műhelyben elcsendesedet t a kalapácsolás, a fújtató is összezsugorodott, a tűz már alig pislákolt, de annál jobban lángolt Dozsó mester töprengése. * Gyönyörű napsütéses idő volt. A házak kéményének füstje egyenesen szállt az égnek. Pap­rikás orresavarintó illata ter­jengett a légben. Az öreg ko­vácsnak nyugtalankodott is a gyomra és nem mondott volna ellene az ebédrehívásnak. Az út közepéről letért d járdára, hátha valaki meglátja a mus­kátlis ablakokból és behívja egy jó falatra. Mint ment, mendegélt, a házak ablakai alatt, mindenhonnan a paprikás erős illatát érezte. Be-betekin- tett a házak udvarára és fur­csának vélte, hogy sokhelyen a konyhaajtó mellett, az eresz alatt lavór hever, s minden la­vór fenekén — az egyiken na­gyobb, a másikon kisebb — karika van, valami különleges barnásszinű masszából. — Ez megint valami gebu- zina — Dozsó eltűnődött a lát­ványon. Pedig a faluban már nem csodálatos esemény a „la­vórhistória", mivel minden ne­vezetes ünnep előtt ilyen divat járja Rékán. Tudniillik, ebben az időben nehogy valaki kelt tésztának valót merjen dagasz­tani, mert akkor megvárhatja vele az ünnepek végét míg megkeleszti és megcukrozhassa. Ilyenkor a boltos is fellélegzik és büszke önmagára, mivel hát keletje van a portékájának, még az élesztő is elfogy az utolsó dekáig. Meglátszik, hogy nem utolsó ember a faluban, kimondottan nélkülözhetetlen személyiség, amint azt az ese­mények is mutatják. De annál hunyászkodottabb a kocsmáros és elveszettnek tartja magát. Ha sör nem lenne a szeszes italok között, be is csukhatna, mert a pálinka bizony érintet­lenül marad az üvegben, vala­hogy a rékaiaknak, úgy ünne­pek előtt sehogy sem smakkol a kemény ital, azonban a jó kedv egy percre se csökken, sőt meglepő hangulatosság töl­ti el az embereket. Az öreg Dozsó hiába kínál­kozott vendégül, senki se vette ót észre, hisz mindenki el volt foglalva saját dolgával; asszo­— Ó, az egyszerű — felelte mosolyogva Sándor, — ott szét­szedték, itt összerakták és kész. Ezen nincs mit csodál- koz i, — és rágyújtott csibuk- jára. — Tudja kend, itt jól megvan gondolva minden, :tt semmi sem avul el, itt minden korszerűsítve, előre biztosítva van. Mi nem alszunk, mi épí­tünk! Dozsó előtt lassan világosod­ni kezdett a helyzet. — Tehát n ok a főzéssel, a férfiak ye- dii kint a határban. Andalogva elérkezett a kocsmához. Az aj­tó zárva volt, a delet is -már elharangozták, tehát irányt vett a szövetkezet konyhája felé. — Te, Sándor itt minden rendben volna, de hogy került onnan ide az a kocsiszín, azt nem tudom megérteni, mert még tegnapelőtt a tehénistáiló mellett állt. ha nem csordul, cseppen; ha újat nem, akkor amit lehet, de az építkezésben nincs hiány, — r,\ mdqgatta magában és be­ment a szövetkezet ebédlőjébe. A falu színe-java már ott volt. Ajkaikat törölgették a jó ebéd után, valamennyien egy asz­talnál ültek, a szólót Csueska Izidor, a kisbíró vitte. Az asz­talon köcsögszerű, három lite­res üveg állt, hogy mi volt JÓN A CIRKUSZ Vízszintes: X. A CIRKUSZ BUDAPEST ven­dégszereplése alkalmából... (a nyíl irányban folytatva). — 12. Volt nemesi rang. — 13. A budapesti cirkusz legnépszerűbb művészi családja. — 14. Kétéltű állat. — 15. A Szakszervezetek Tanácsának Központja (szlová­kiai rövidítés). — 16. Minta. — 18. Szomorú. — 19. A magyar- országi ifjúsági szövetség rövi­dítése. — 21. Kifejezés a kártya játékoknál. — 22. A filmhíradóval kapcsolatos. — 24. Világhírű francia naturalista író. — 27. Kettős betű (a cél szót valami­kor ezzel a betűvel írták). — 28. Vastag deszkából készült kis híd. — 30. Szánkó németül. — 32. D. S. ö. — 33. Költségvetés, előirányzat — németül. — 34. Piszkos a faltól. — 35. Bibliai város. — 36. S. H. N. — 37. A futbalmérkőzésen is található. — 38. A nadir fordítottja. — 39. Ez — szlovákul. — 41. Üti. — 42. Az iskolához tartozó. — 44. Ludolf féle szám. — 45. Kelle­metlen ennek az „állatnak“ a csípése. — 47. Idősebb bácsika (betühiány). — 48. Arab bíró. — 49. Házféle. — 50. Vissza: szlovákul „mellett“ 52. A cirkusz világszáma. — 54. Kitűnő ma­gyar akrobaták. Függőleges: 1. Női név. — 2. Az állatok ki­rálya. — 3. Boxer-rövidítés. — 4. Csíkos, lóféle állat. — 5. A magyarországi pionírok köszön­tése (betühiány, a második be­tű ki van hagyva). — 6. R. T. A. — 7. Emil és Vendelín. — 3. Szúrós gally — ilyen. — 9. Visz- sza: tagadás. 10. Munka — oro­szul. — 11. E. A. — 12. Az idé­zet befejező része. — 18. Hiba. — 20 Zoltán nagyobb része. — 23. Akrobatikus táncai fellépő házaspár. — 25. Háziállat. — 26. Akrobata szám. — 29. Ekvi- libristák. 30. A börtönben ül. — 31. Orosz helyeslés (a = aa). — 32. Kiváló bűvész, érdekes trükk­jeivel. — 34. Fából készült lócá­ra. — 35.- A házhoz tartozik. — 38. Cseh nevelő. — 40. A szájban képződik. — 41. A budapesti cirkusz legnépszerűbb bohóca. — 43. Lakattal zárjuk. — 44. Úrnő — szlovákul. — 46. Sely­mes kelme. — 48. Kérdőnévmás. — 51. Rák peremei! — 52. Mu­tató névmás. — 53. V. R.. — 54. Azonos betűk. benne, azt Dozsó nem láthat­ta, mert az üveg sötétszíníi volt, azonban a hangulat an­nál világosabb és a szakácsáé, Juli asszony a szokottnál nyá­jasabb volt. Az öreg kovács tovább balla­gott. Sokan álltak a bejárat előtt. Lányok, idősebbek — fia­talabbak, karonfogva az egyik sorban, a másikban pedig a legényhad Snadi Elek és Rikács Pista agglegények vezetésével tolakodtak befelé a kocsma ud­varára. A két hadtest egymás­tól tisztes távolságban helyet foglalt, mint valamikor a hani- bálok és a rómaiak álltak fel a döntő csatára. A csapatok mögött az egyik oldalon a ma­mák, a másikon a papák hú­zódtak meg, mint a remények éltetői. A faluban cirkusz volt és előadás után, — mivel megvolt már a gurázsi — táncmulatsá­got rendeztek a kocsma udva­rán. Az udvar közepén kilencta­gú zenekar helyezkedett dl. .4 Csicsó, Gebi, Kohol és a töb­biek már mind jelen voltak a cimbalom körül, csak a prímás, a Puli hiányzott, de csakha­mar ő is előkerült és rázendí­tett a banda. Üjabb és újabb zeneszámok hangzottak el, de a két had meg sem mozdult. Azonban míg a zene szólt, a két fél mögötti „haditanács­adók" nem maradtak tétlenül. Az apák: — Fiam, látod azt a lányt, csak azt vidd el, a többi az'.. Az anyák: — Látod lányom, az a derék legény, azzal menj táncolni, a többi úgyis csak pernahajder. Kínossá vált a helyzet. Do­zsó látván, hogy mi történik, a „csatatéren", botját karjára akasztván, áttört a két raj vo­nalon, és mint hős Romulus bevezette Juli asszonyt a tér közepére. — Puli! — rákiáltott a prí­másra — valami pattogósat! — A zene nyomban rákezdte. A fiatalok pedig nézték a nap hő ét. — Érthető; miért van annyi agglegény és- vén, par­don csak tizennyolcéven felüli lány Réka községben. A mulatozás vígan ment. A papák, marnak jól érezték ma­gukat, talán még tíz év múl­va is azt a napot fogják em­legetni: „Hogy az árgyélusát, a fene vitte volna el azt a l;is tüzet azon az estén, ami meg­zavarta a mulatozásunkat." Míg a fodros szoknyák leb- bentek, a csizmák talpai nyek­kentek, mélabús kongat ás ve­gyült az estébe. * — Tűz van! — kiáltotta szúz meg száz torok; a nép egy­szerre szétrebbent, a tűzoltók hamar uniformisba öltöztek és beterelődtek a kocsmába, hogy megtárgyalják az intézkedése­ket, mert fej nélkül, közös ne- vezörejutás nélkül nem lehet csinálni semmit. Mindent le kell tárgyalni, javaslatot kell benyújtani és szavazni kelt, csak így lehet egészséges mun­kát végezni. Így történt, hogy míg a kocsmában tanácskoztok, egy meghatalmazottat küldtek az eset színhelyére, hogy fenn­tartsa a tüzet, míg határoza­tot hoznak. Juli asszony és az öreg ko­vács, valamint a többiek hiába igyekeztek valamit tenni, nem segített a dolgon, mert nem volt meg közöttük az egyet­értés, nem tolt határozatunk, mely szerint a körülményeket figyelembevéve, taktikával lép­tek volna a kezdet kezdetéhez. Ezért minden latba veszett és Aba Sámueléknél porráégett a tyúkól. Talán minden elégett volna, ha a vitéz tűzoltók meg nem érkeztek volna, mert amint megjöttek olyan zápor zúdult a fellegekből, hogy azonnal el­oltotta a tüzet. * Juli asszony az ajkaiba ha­rapott, mivel nagyon puha volt az az alma, amit Dozsó a Ma­ri néni fájáról szakajtott. Sze­rencsére senki se látta, de nem is láthatta, sötét volt. A csil­lagok is eltűntek ezen az éj­szakán, talán azokat is lelep­lezte az öreg kovács. A jó szakácsnő pedig új portára ta­lált; ezekután csak az öreg Dózsának főzte a „finom la- vórpálinkát", TALLÖ KÄLMÄN ÚJ IFJÚSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden szombaton. Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesz­tőséit és adminisztráció, Bratislava, Prazská 9. Telefon 445-41. Főszerkesztő Szőke József. — Nyomta a Merkantilné tlaéiarne, 01 n. v. Bratislava, ul. Národného oovstania 41 sz — Fln­fizetés egy évre 31.20 Kés. — Terjeszti a Posta Hirtapszolgálau. . _fi-q9n

Next

/
Thumbnails
Contents