Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-07-28 / 30. szám
a 1956. jtlWus ?S. MÓRICZ ZSIGMOND: A BIRKAITATÓ YÄHSI Meghalt a faluban a legszegényebb zsellérember Meghalt szégény, emberi módon, ágyban fekve, hosszú sorvadás után Kivittek a temetőbe, gyalulatlan deszkakoporsóban, betették a földbe s ráhúzták a rögöt. Aztán hazajött az a néhány ember, aki kikísérte. Nagyon kevesen voltak: a két legénysorban levő fia s a töppedt kis öreg felesége: a szomszédokból három asszony, meg egy öreg, akivel egész életében csak veszekedett. Talán azért kisérte ki, hogy még egyszer megdobja röggel a koporsóját. Négy-öt iskolás gyerek ment elől a tanítóval, aki végigénekelte a falut s hátul megint négy-öt gyerek, de ezek nem énekeltek, csak bámészkodtak. Azután hazajöttek s mielőtt szétoszlottak, egy pár szót váltottak, hogy jóravaló ember volt, még élhetett volna, hogy különösen pipázni nagyon szeretett, ha dohánya nem vót, a krumpliszárat is elszítta szegény, ezzel elmúlt az emberek emlékezetéből. A két fiú bement a kis házba, amely olyan alacsony volt, hogy a mestergerendát érte a kalapjuk, csendesen leültek a két székre, az anyjuk meg bezárta az ablakot, amit eddig nyitva hagytak a koporsó után. Az öregasszony tüzet rakott s megmelegítette a töltött káposztát, amit a gazdáék küldtek, egy nagy fazékkal. Ez a töltött káposzta az egész temetés alatt ott volt s a szaga beleszólott a tanító imádságába is, a két fiú már arra gondolt mellesleg, hogy ha hazajönnek a temetőből, legalább egy jót fognak enni a szegény atyus halálára. Nagyon tisztességes embernek nevezték magukban a gazdát, pedig csak három napja mondta meg nekik, hogy ki kell menni a házból. Addig még ott maradhatnak, míg az öreg meghal, de másnap aztán gondoskodjanak maguknak helyről, mert már másik zsellér várja, mikor költözhe- tik be. Itt a tavasz, kell a munkás, mert a trágyahordással is elmaradtak az öreg betegsége miatt. Nem búsultak ezen, mert a jövő el volt rendezve. A vénasszonyt megszólította a papné, mikor fent járt a parókián bejelenteni, hogy az öreg úr vacsorát kíván, hogy „hát Zsuzsi néni mit fog azután csinálni?“ Mondta, hogy nála ellakhat, kivált, ha ágya is van, a kis kamrát odaadják neki, ott el lehet, míg él, csak a baromfira kell vigyázni, zöldet szedni a rucáknak; disznót etetni, udvart seperni, meg a kertben, már amit egy öregasszony lendíteni tud. Nagyon meg is nyugtatta szegényt ez a dolog s azóta nem sírt annyit, mint addig, most inkább csak azt sajnálta, hogy már nem tudott ő régebben erre a boldog állapotra jutni. Nem kellett már neki a rogygyant kis ház, még kiseperni is csak a szoba közepét kotorta össze, minek, a más számára? reggel ő már megy, a papákhoz, a többibe meg semmi köze. Lassan, szótalanul eddegéltek, míg csak meglehetősen jól nem laktak. Akkor a két fiú az anyjára nézett, ők is készen voltak' egyikük se marad a gazdánál, eleget ette a zsírjukat, még jó, hogy szabadulnak tőle. Egyik elmegy kocsisnak, egy nagygazdához, a másik meg a városba megy, nincs kedve többet falun lakni, városba megy. Most hát arra gondoltak, hogy el kén osztozni. — Maga megy, a papákhoz? — kérdezte az anyját a kisebbik s a városra gondolt ha pénzt tudna csinálni, meg se állana Amerikáig . .. — Nem tudom, hogy lesz, — mondta óvatosan az öregasszony. Nem mert őszinte szót mondani, megszokta életében, hogy a jövő percet se tudhatja az ember s hátha a gyerekeknek van még valami külön akaratjuk. Attól félt legjobban, hogy valamelyik azt fogja kívánni, hogy vele 'ak- jon, mert bíz ő már nagyon megutálta az örökös szegénységet, csak úgy reszketett, hogy kikerüljön ebből a nyomorúságból, mint a paradicsomba, úgy vágyott a papné konyhájára, istenem, csak ma is, mikor fenn járt, csirkét pucoltak, hétköznap ... — Mama dóga, — mondta csendesen az öregebb fiú, aki itthon akart maradni a faluban, de lány járt az eszébe, házasodni szeretett von, annál jobban, mert a já- nyéknak van egy kis házuk is: örült azért, hogy szabadul az anyjától. A kisebbik bekattantotta a bicskáját. Halnyelű penecilusa volt, úgy csattant, mint egy kis pisztolylövés, ki is nyitotta még egyszer s újra becsattantotta- ez olyan messzevágyó embernek való fajin kés volt... Sehogyse tudta, hogy kén kezdeni mán az osztozkodást. — Be cafra egy tarisznya, — mondta aztán s a szőrtarisznyára nézett. A bátyja is odanézett a tarisznyára: hm az öcskös a közös tarisznyát akarja, amivel az apjuk a vásárra járt, meg messze idegenbe, régebben, kubikos munkára. Ez a szőrtarisznya volt álmaik netovábbja, gyerekkorukban ebből került ki a madárlátta kenyér, meg a vásárfia, nagyon megbecsülték ezt a tarisznyát. De ö tudta, mit jelent az öccse szava: böcsmöli, hogy ingyen kapja meg az öreg szerszámot. Lassan, hosszú várakozás után, mintha nem volna fontos, lenézett az öregnek a csizmájára, ami kikandikált az ágy alól. — No, a tarisznya, még tarisznya, — mondta — de evvel a vedlett rossz csizmával micsinájjunk! A kisebbik fiú kapzsin pillantott oda. Ohó, a csizma. Nincs valami jó állapotba, de kímélni lehet vele a jobbikat. Már ő is harmadik napja tanakodik, méket válassza a csizmát, vagy a tarisznyát. Ha tudta von, mék kell jobban a bátyjának! Mert hiszen ő úgyis csak addig fogja viselni a tarisznyát, míg nem ér a városba, mert a városban már senki se hord tarisznyát, de ha ennél marad, itt még száz esztendő múlva is meglesz, hát ennek ez sokat ér.. . De ő is szerette volna, mert ő meg elutazik. Hogy lehet tarisznya nélkül útrakelni a faluból, szinte úgy érezné magát, mintha üresen, semmi nélkül menne, csupaszon ... Hanem most szörnyen megijesztette, hegy a bátyja fel se veszi a tarisznyaválasztást s a csizmához pártol. Elkezdett vörös arccal azon gondolkodni, hátha mégis sokkal jobb a csizma, amilyennek ő látta. — Ő, fijaim — mondta az anyjuk el- pityeredve, — itt mán minden a tiétek. Meghalt a ti jó apátok!... S szomorú szemmel pislogott a tarisznyára, meg a csizmára. Bizony úgy von az igazság, hogy itt minden az övé volna, el lehetne adni a tarisznyát, el is akarta, de nem merte, míg az öreg élt, hogy majd azután. A Lukácsék fia járt itt valamelyik este, kérte a tarisznyát, meg a veres pipát, s egy őtözet ruhát Ígért az anyjáéból, fekete ternó ruhát, kicsit ződ már a színje, de még elfeselve sincs. Nagyon szeretett vón abba a ruhába menni a papékhó, mert akárhogy forgatja, nincs neki egy valamirevaló rongya se, amibe mutathassa magát. Elkézdett keservesen sírni, sírt, sirt, csak úgy hulldogált a könnye. Kifordult a házból, olyan erősen sírt. Nem lesz má semmi becsülete a parókián, ha a fiúk a csizmát is a tarisznyát is viszik, mehet uccai kódusnak ... A fiai tudták, hogy sajnálja tőlük a tarisznyát, de nem tudták a Lukács Sándor kínálatát, hát azt hitték, ez csak irigység s ez nagyon fájt a tulajdon édesanyjuktól. Mikor elunta a sírárt, a nagyobbik rá is szólt: — Maga mit rücsköl!.. . Az öregasszony sokára s szepegve szólalt meg: — Ö, fijaim, sajnálom én aztat a ti jó apátokat... Nem tudjátok, ti, mi vót ű nekem' Akkor már Feri a gombos lajbit akasztotta le az ajtó sarkáról, az öregasszonynak megállt a szívverése, ennek a zsebjé- be vót a veres pipa ... A másik meg a kaszakészségre tette rá a kezét s hosszan s nagy értelemmel tűnődtek rajta, hogy most melyikük jár jobban ... De a szegény anya csak azt látta, hogy a tarisznyát is, a veres pipát is a kisebbik fiú harácsolta el, ez a rossz, gonosz kígyótermészet, aki még a faluból is el akar menni s rettenetesen meggyűlölte érte a gyerekét. — Ö, ti kutyák, — mondta s megfenyegette őket ököllel, — még el sem dugták jól az apjukat, már ezek rávetik a körmüket a jó lélek . vagyonára. Inkább téged kapartalak vón el, ha ilyen bitangok vat- tok De a fiúk felöl beszélhetett. Azok egymás után szedték vették a rossz ringy- rongy holmikat, szóltak, néztek, hümmpet- tek, iimmgettek, egész másnap délig folyton spekuláltak, míg mindenen elosztoztak. Már akkor beköltözött az új zsellér, már az anyjukat is elhurcolta a szomszéd szekere a papákhoz, ágyával, ágybelijével, ócska ládájával, a fiúk még mindig nem végeztek, de már úgy gyűlölték egymást, hogy mind a kettő tudta, hogy soha az életben még háttal sem fog arra fordulni, amerre az egy testvérét véli . . . Itt nőttek fel ebben a rossz házban, eközt a lim-lom közt, soha nem jutott eszükbe válogatni, osztozkodni valamin: családi közösség levegője, békessége volt körülöttük. De most egyszerre egyénekké, lényekké, lettek a bútorok, ruhák, még a rozsdás járomszeg is: megjelent köztük, amit eddig otthon nem ismertek, a magántulajdon, minden borzalmas szenvedélyével s átkával és kést tudtak volna verni egymásba a rossz mo- tyókért, amit még felkajtattak. Végre mégis csak készen voltak. Akkor a kisebb meglátott az udvar fenekén egy hosszú s rettenetesen rossz birkaitató válút. — Ezt még nem osztottuk el, — mondta. — Az a, — morogta sötéten a bátyja. — Most evvel mit tegyünk? Az új zsellér odaállott közéjük s heccölve beleszólt: — Vágjátok ketté. Nevetett rajtuk, mert mit ér a válú, ha ketté vágják. De az öregebb, a gazda, ki- fundálta, hogy ha ketté vágják, akkor ő a levágott végire deszkát szegez, jó lesz még a válúnak. Az öccse persze nem akarta magával vinni a városba, neki mindegy, majd valakinek elajándékozza, vagy a zsidó ad érte egy pakli dohányt. .. Mihály átvetette a fűrészt a válú derekán. Erre Feri kitalálta a bátyja számítását. Hm, még ez a válú teszi gazdává a bátyót: ebből malacot lehet etetni, ha a malacot eladja, bornyút vesz; ha a tehenet eladja, házat vesz: gazda lesz; ő meg kó- dus az országúton ... Fogta a fűrészt s hosszába tette a válún ... így vágták el a válút kétfelé, hosszában, hogy egyiknek se lecken belőle haszna ..;
