Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-07-21 / 29. szám

TESTMUm* 1956. július 21. |h/~\ ^1 vD c! * NtMZEIVFDtlEM Néhány megjegyzés a szlovák atlétikáról Az elmúlt esztendőkben nagy lép­tekkel haladt az atlétika fejlődése. Ezzel a nagyarányú fejlődéssel azon­ban Szlovákia atlétikai sportja nem tudott lépést tartani. Akadt ugyan több tehetséges atlétánk, de valóban kimagasló eredményt csak kevés at­létánk ért el. Veselsky, aki tavaly a 110 m-es gátfutásban 11.5 mp-el or­szágos csúcsot állított fel, az idén még nem ért el jobb eredményt. Stefkovic 4.20 m-es rúdugró és Mol­nár 7.26 m-es távolugró eredményei ugyan jó teljesítmények, de nem érik el a nemzetközi szintet. Csupán Ci- kelnek, az 1.500 m-es síkfútásban az idén .elért 3:43 p-es ideje mondható kiválónak és ezzel ő is a világ legjobb 1.500 métereseinek sorába zárkózott fel. Az idei ifjúsági bajnokságok során az ialói Strieéenec 350 cm-es rúdug­ró és a bobroveci Vrabec 13.88 m-es hármasugró eredményei szlovákiai if­júsági csúcsok. Jó eredménynek szá­mít az ifjúsági Stefko 656 cm-es tá­volugrása is. — Az atlétika a kassai kerületben sem ért el olyan színvonalat, mint amilyet a közelmúltban, — mondta kassai látogatásunk alkalmával Nagy László, a városi testnevelési és sport- bizottság elnöke. Amikor pedig meg­kérdeztük, mi az oka a visszaesés­nek, a következő felvilágosítást adta: — A hiba ott történt, hogy a szak­emberek az utóbbi években elhanya­golták az ifjúság nevelését. A hely­zet az elmúlt esztendőben némileg már javult, de még mindig sok a tennivaló. Szakemberünk ugyan akad szép számmal, de hiányzanak az if­júság nevelését irányító szakképzett vezetők. — Tömegesíteni akarjuk az atléti­kát és így akarjuk fejleszteni, — mondta azután Nagy sporttárs. Re­mélem, hogy rendszeres munkával csakhamar sikerül atlétikai sportun­kat ismét magas színvonalra emel­nünk. Már az elmúlt esztendőben néhány egészen jó eredmény született. A nők közül Kropócs Monika ért el szép ereflményt, az idősebb ifjúság részé­re rendezett országos bajnokságokon 600 m-en 1:46.6 perces idővel győ­zött. Az idén e távon 1:39.9 perces idejével új csúcsot állított fel. Felnőtt atlétáink közül tavaly csak Kocsis eredményei emelkedtek ki. A 100 m-es síkfutásban 10.8 mp-es időt ért el, míg a 200 m-en az ideje 22.4 mp volt. Súlylökésben Ludwigh leg­jobb dobása 14.38 m volt, tízpróbá­ban pedig Kása 4.586 pontot ért el. Még sok tennivaló vár ránk, hogy az atlétikát ismét felvirágoztassuk, — fejezte be nyilatkozatát Nagy sporttárs. A nők sem maradnak le Az olvasó már'hozzászokott ahhoz, hogy minden alkalommal egy új világcsúcsról számol be a sajtó. Nem múlik el az olimpia évében egy szombat vagy vasárnap, hogy valamelyik világrészről nem érkeznének szen- ?4Ci6s sporthírek. így a legutóbbi vasárnap is a világ rádióállomásai Iha­ros 10.000 m-es és hat mérföldön elért világcsúcsáról adtak hírt. Zátopek két évvel ezelőtt felállított világcsúcsát adta át a múltnak. Nurmi óta ő az a kivételes képességekkel rendelkező futó, aki 1500 m-töl 10.00 m-ig az összes világcsúcsot tartja vagy tartotta. Képesnek tartjuk arra is, hogy a Pirié által 5000 m-en felállított világcsúcsot visszahódítja. A másik világcsúcsot Balázs Jolán, romániai sportolónő érte el, aki Hopkins angol (ír származású) magas ugrónő az idén felállított 174 cm-es világcsúcsát egy centiméterrel túlszárnyalta. Az új világcsúcs 175 cm, ami sok férfiugrónak is dicséretére válna. A fiatal 21 éves, rokonszenves ugró- nőnek. Sötér János, az ismert romániai magasugró az edzője. Nemcsak az edője, hanem a szakemberek is a női magasugrás olimpiai esélyesének tartják. — N — Bécsben lesz a KK döntő első mérkőzése A Középeurópai Kupa 15. dön­tőjét most vívják majd meg. Drámai küzdelmek után a bé­csi Rapil és a budapesti Va­sas kerültek a döntőbe. Hogy mi lesz a döntő ered­ménye, azt nehéz, megjósolni. A Vasas csapata a KK mérkő­zések során kitűnő küzdőszel­leméről tett tanúbizonyságot, míg a bécsi Rapid nagy nem­zetközi tapasztalattal rendelke­ző együttes, amely több kima­gasló tudású játékossal ren­delkezik. Az eddigi kupaküzdelmek so­rán magyar csapat ötször, osztrák négyszer, csehszlovák háromszor, olasz kétszer védte a kupát. Valószínű, hogy ezút­tal az osztrák csapat lesz a győztes. Az elmúlt hét legnagyobb atlétikai eséménye Iharosnak a 6 mérföldön (27:45.8) és a 10.000 m-en (28:42.8) felállított világcsúcsa volt. Az 1911-es esztendő óta a 10.000 m-es távon az első vi­lágcsúcsot az akkori idők leg­híresebb futója, a francia Bouin 32:58.8 p-el tartotta. Azóta ez a csúcs is sokat fejlődött, és még most sem állt meg fej­lődésében. Iharoson kívül Kuc, Pirié, Stephens esetleg Zátopek azok. akik a közeljövőben ezt a csúcsot is megjavíthatják. Bouin után hosszú ideig a finnek uralták a hosszútávokat. 1924-ben a legendáshírű Nur­mi, utána Ritola, majd ismét Nurmi 30:06.2 p-el tartotta a világcsúcsot. Zátopeknek 1949- ben sikerült a finnek egyed­uralmát megdönteni, amennyi­ben 29:21.2 percet futott. A finn Haino rövid időre ugyan visszahódította az általa már egyszer tartott világcsúcsot, de Emilünk sem hagyta magát és még az évben újból megsze­rezte a vezetést. Zátopek több­ször megjavította e világcsú­csot és a múlt hétig 28:54.2 idővel ő volt a világcsúcstartó ezen a távon. r. z. V. SZ1LANTJEV: Mi Lardner álma az olimpiász előtt J ohn Lardner, a „News Week amerikai hetilap sportrovatának munkatársa sohasem volt a Szovjet­unióban, méais lehetetlenségeket ír a szovjet sportról. Képzeljük el, hogy egy rövid időre Moszkvában volna ... Mr. Lardner az utcán minden ma­gasabb férfit és nőt megállít és meg­kérdezi: sportoló? Különféle válaszo­kat kap: — „Könyvelő vagyok!" „Miből gon­dolta?" „Csak dominót játszom." „Sportoló nem vagyok, de szurkoló, az igen." Végülis egy férfit szólított meg, aki éppen Pobjeda kocsijának ajtaját nyi­totta ki. — Ön sportoló? — Részben igen — válaszolta a moszkvai polgár. — £z szerencse — kiáltott fel örömmel Mr. Lardner és gyorsan be­mutatkozott. A moszkvai polgár kissé kétkedve fogadta és meghívta kocsijába. Meg­kerülték a teret és nemsokára meg­álltak a „tilos" jelzés előtt, az elő­írásoknak megfelelően. — Mi történt — kérdezte izgatot­tan Mr. Lardner. — Nézze — válaszolta a gépkocsi tulajdonosa — pirosat mutat a fény­jel. — Érdekes — csodálkozott a sport- tudósító — azt hallottam, hogy a szöv et sportolók nem néznek a fény­jelekre, nekik minden meg van en­gedve. A moszkvai polgár értetlenül tekin­tett rá s végül így válaszolt: Igen, néha megtörténik... ha a hagyomá­nyos utcai fidóversenyt bonyolítják le a moszkvai Pravda nagydíjáért. — így tehát ez megtörténik — ír­ja sietve jegyzetfüzetébe Mr. Lardner és további kérdést tesz fel. — Igaz az, hogy a sportolók nem fizetnek adót és halászhatnak akkor is, ha tilalmi idő van? A moszkvai polgár gyanakodva néz szomszédjára és magában a követke­zőket mondja: még csak ez hiányzik nekem! De már a további kérdés is hang­zik: — Kap nyugdíjat, ha megöregszik? — Természetesen. — Nyolcezer rubelt havonta, ugye? És egyre több lesz a legbutább kérdésekből. — Azt mondják, — folytatja Mr. Lardner — hogy maguknál minden nyolc lábnál magasabb férfit és nőt a sportolók közé toboroznak. A Volga melletti öreg kastélyban helyezik cl ókét, teljesen elzárják az élettől és éjjel-nappal edzeniök kell. Egyébként úgy élnek mint a milliomosok és min­dent csinálhatnak ... Nem ? A fék nagyot csikordult és a gép­kocsi megállt. Mr. Ldtdner még vá­laszt kér a kérdésre. — Igaz az, hogy az oroszok Mel- bourneben 40 000 gigantjukat — ro­botjukat akarják kiküldeni. Ügy mondják, hogy ezek mindegyike egy trolibuszt tud feldönteni. Habár a gépkocsi tulajdonosa már végtelenül mérges volt, nem tudta visszatartani a nevetést .. . Ilyen és hasonló lehetetlenségeket [ a szovjet sportolókról csak egy buta { álom tud kirajzolni. John Lardner ( azonban arról igyekszik meggyőzni az { amerikaiakat, hogy ilyen a szovjet ( sportolók élete, ami az amerikai kö­rökben bizonyos nyugtalanságot kelt. Meg kell jegyezni, hogy Mr. Lardner ( rossz álma riasztó hírek szüleménye. ( John Lardner a szovjet sportolóknak ( Cortinában elért kimagasló sikereire gondolt s ezért nyugtalanság szállta meg. Hol találni kiutat? Hogyan le­hetne félreállítani az oroszokat. John ( Rüttler szenátor azt javasolja, hogy ne engedjék őket Melbournbe. Ilyen. és hasonló gondolatok kergetőznek, agyában. , Lardner igyekezett elbeszélni „el­képzeléseit", ahogy az egyes szená­torok is teszik, akik szovjet tenger­alattjárókat „látnak" a Hudson-öböl- ben, avagy szovjet bombázókat Wa­shington fölött. A szenátorok rend­szerint kommunista veszéllyel rémít- getnek, emellett a katonai célokra fordított kiadások emelését követe­lik. A sporttudósító szintén „vc- szély“t szimatol, Lardner igyekszik úgy feltüntetni a szovjet sportolókat, mintha azok külön kiválasztott (nyolc lábnál nem alacsonyabb) toborzott, sportolók lennének. Hazudik, s emel ( lett azt hiszi, hogy hazugságának út- ( jóban nincs piros jelzés. Téved az ( amerikai Hári János. A közmondás is azt tartja: „Hazug embert köny- nyebb.6- utolérni, mint a sánta ku­tyát". A Dinamo Veiké Bielice futballcsapat tavaly első lett a partizánskei járás­ban, az idén a kerületi verseny élén vezet. Augusztus 5-én kezdődik Két hét múlva a luzsnyiki nagy sportstadion fölött fellobog a Szov­jetunió nemzetei spartakiádjának zászlaja. Augusztus 5-től augusztus 16-ig Moszkva sportpályáin a legjob­bak legjobbjai találkoznak. A döntő­ben 21 sportágban csak az első tel­jesítményű osztályba tartozó sporto­lók és a sportmesterek vesznek részt. A spartakiád a szovjet sport ere­jének, tömegességének és szépségé­nek seregszemléje lesz, a sportolók­nak a XV. melbournei olimpiára való felkészültségének ellenőrzése lesz. A Szovjetunió nemzetei spartakiád­jának első napján 7.500 tornász t-s tornásznő lép fel. Ezen a napon raj­tol a több útszakaszból álló kerékpá­ros verseny is. Utána az összes sport­ágakban megkezdődnek a küzdelmek. Az utolsó szám a már hagyományos marathonfutás lesz. Moszkvában mint eső után a gom­ba, úgy nőtt fel a luzsnyici sportvá­ros. Ennek a hatalmas sportlétesít­ménynek 176 hektár a területe: A legnagyobb épülete a 100.000 nézőt befogadó nagy sportstadión, amely­nek építése már befejezés előtt áll. A fedett sportcsarnokon az utolsó simításokat végzije és itt 15.000 néző számára lesz ülőhely. Ez lesz Euró­pa legnagyobb fedett sportcsarnoka. A főépületeken kívül 90 különböző épületet és sportpályát létesítenek, amelyek egy gyönyörű parkban lesz­nek elhelyezve. Ezeken a pályákon játszódik majd le a spartakiád leg­több döntő küzdelme. Az e^yes dön­tőket viszont Moszkva többi stadion­jában és sportpályáin fogják meg­rendezni. Minden győztes aranyérmet és a Szovjetunió sportmestere címet kap­ja. Elismerő oklevelet kapnak azok az egyéni és csapatversenyben részt- vett sportolók, akik a spartakiád ver­senyein az első hat helyen végeznek. A csapatversenyben résztvevő első három helyezettet a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa serlegével jutalmazzák. A győztesek vörös kristályserleget kapnak, amelyen aranyozott lapocs­kába vésik a győztes csapat nevét. A második helyezett kék serleget kap, a harmadik helyezett pedig zöld kristályserleget. Ashabadban, a napfényes szövetsé­gi köztársaságban most fejezték be az első spartakiádot. A Türkinnen SZSZK sportolói voltak az elsők, akiknek felkészültségét ellenőrizték. A résztvevők mindegyike igyekezett azok közé az ötszáz közé kerülni, akik teljesítményük alapján Moszk­vába lesznek kiküldve. A versenyek nagyon színvonalasak voltak és majd­nem minden versenyszámban jobb eredményeket értek el, mint az első spartakiádon. A Szovjetunió nemzeteinek sparta- kiádja a szovjet testnevelés fejlődé­sének, az egész szovjet sport erejé­nek seregszemléje lesz. Város, ahol minden második lakos futballista Labdarúgó válogatott csapatunk délamerikai portyára készülődik, ahol öt mérkőzést bonyolít le. A csehszlo­vák válogatott csapat ellenfelei a kö­vetkezők lesznek: a brazil válogatott Rio de Janieroban és Sao Pauloban, az Uruguay válogatott Montevideó- ban és az argentin válogatott Buenos Airesben. A túrát Santiago de Chilé­ben fejezik be. Dél-Amerika labdarúgó sportjáról már eddig is sokat hallottunk. Tud­juk, hogy a futball ezekben az álla­mokban valóságos nemzeti sporttá fejlődött. A mérkőzéseket nagy tö­megek látogatják és a legnagyobb szenvedélylyel kísérik a zöld gyepen lejátszódó eseményeket. A pályán le­írhatatlan a zaj és a lárma, még ra­kétákat is eregetnek, hogy a hang­zavar teljes legyen. Az ilyen környe­zetben a mi válogatottunknak termé­szetesen nem lesz könnyű dolga. A latin amerikai államokban nem­csak a nagy városokban, hanem a ki­sebb helyeken is nagyon népszerű a labdarúgás. Uruguayban az egész ország lab­darúgó életét a főváros, Montevideo tömöríti magába. Vidéki egyesületek az országos bajnokságban nem ve­hetnek részt, csupán a főváros csa­patai. Ezek a vidéki egyesületek sa­ját körzetükben rendeznek bajnoki mérkőzéseket. Ennek a rendszernek az lett a következménye, hogy a fő­városi csapatok játékos szállítói a vi­déki egyesületek lettek. Egyike a legnagyobb játékosszállí­tóknak Meló városa, amelynek 35.000 lakosa van és ezek közül 1.500 a lab­darúgó. A városkában 19 csapat há­rom ligában játszik. A felső ligában, amelyben hat csapat vesz részt, a legjobb a Wanderers, amely egyesü­letnek 380 labdarúgója van és állan­dóan 34 csapatot szerepeltet. Igazi sport—nagyüzem—tőke, tá­mogatás nélkül. A pályán még belé­pődíjakat sem szednek. Hogyan tart­ják fenn mégis az egyesületet? A já­tékosok ugyan semmiféle juttatásban nem részesülnek, tiszta amatőrök, de cipőre, mezre, és más felszerelési tárgyra mégis csak kell a pénz. A melói Wanderers egyszerűen és példamutatóan oldotta meg ezt a kérdést a jól megszervezett tagto­borzással. Háromszáz rendszeresen fizető tagja van, ezeknek a járulékai­ból tartja fenn az egyesületet. Az összes Montevideó-i csapatok egyszer az évben vidékre utaznak, hogy ott, ahogy azokat nevezik, a „mezítlábasokkal“ mérjék össze ere­jüket. Gyakrabban megesik, hogy az ilyen túrán a „nagyok“ húzzák a rö- videbbet és a lenézett vidéki csapa­tok alaposan elverik rajtuk a port Esőben régebben nem játszot­tak. A két év előtti svájci labdarúgó világbajnokság során, amikor Magyar- ország—Uruguay mérkőzés került el­döntésre, sűrűn esett. A csapatot kí­sérő nagyszámú brazil újságíró és rádióbemondó, nagyon csodálkozott, amikor arról értesültek, hogy a mér­kőzést esőben is megtartják. Brazí­liában ugyanis esőben nem játszottak mérkőzéseket és a labdarúgó-szövet­ség elnökének joga volt ilyenkor a mérkőzéseket lemondani. A br zílok a magyaroktól elszen­vedett vereségüket a mély és csú­szós pályának tulajdonították, mert nem szoktak hozzá az ilyen pályán játszani. Az idén új elnököt választottak, aki erről a jogáról lemondott és an­nak eldöntését, vajon a pálya játék­képes állapotban van-e, kizárólag a mérkőzést vezető határozza meg. így az idén először játszanak a brazil csapatok esőtől átázott, mély pályán. Talán már megszökták.

Next

/
Thumbnails
Contents