Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-07-14 / 28. szám
SS88:' jöfiús ‘'fi. 3 1. ÉSZAK METROPOLISA Az utóbbi hetekben sok levelet kaptunk, amelyben a fiatalok kérik, hogy több útrirajzszerű riportot közöljünk lapunkban. Meg akarják ismerni hazánk minden zugát, városát, az egész világot. Ahová tudnák, maguk is elmennek. Természetesen bármennyire is tömegessé vált a fiatalok országjárása, mindenhová nem juthatnak el azonnal. Ezért kérték szerkesztőségünket, hogy hazánk távolabbi vidékeiről számoljunk be riportokban. Különösen Csehszlovákia legészakibb területe izgatja a fiatalok fantáziáját. Ezért indultunk el északra, hogy néhány riporton keresztül legalább némileg kielégítsük a fiatalok igényét. A cseh Svájc él, lüktet, virágzik, vonzza az egész világot. Bennünket nemcsak a világhírű fürdővárosok, a gyönyörű tájak érdekeltek, hanem az emberek is, akik most, vagy régen vertek tanyát ezen a vidéken. VARGA ERNŐ tes az osztályok közötti versenyben, Jónás Sándor Dvnaszerdahely Helyzetképek CsécsrŐI BÁR SZOMORÚAN hangzik, de mégis így kezdem: az első osztályt harmincnégyen kezdtük és most tizenhatan fejeztük be a harmadikat. A többiek, akikből hiányzott az akarat, a szívósság, az erős vágy, hogy mezőgazdasági szakemberek legyenek, lassan, lassan elkoptak. De ez a kis csoport — mert ez a leleszi mező- gazdasági technikum legkisebb osztálya — halad előre. A CSISZ évzáró gyűlésén, mikor kiértékeltük az egyes osztályok munkáját, ez a kis osztály bizonyult a legjobbnak. Mindnyájan megszereztük a Fucsik-jelvényt és az osztály 75 százaléka tagja a kultúrcsoportunk- nak. Nagyon örülünk annak is, hogy kultúrcsoportunk Prágába utazik és fellép a diákkongresszus ünnepélyén. Mikor mindezt figyelembe vettük, és értékeltük a tanulmányi eredményeket is, a Ifi. A osztály lett a győztes az osztályok közötti versenyben, HOL, MIKOR ,.. ? Még nem egészen két hónapja, hogy a CSISZ diószegi városi vezetősége megkezdte munkáját s máris mutatkoznak az eredmények. Ifjúsági találkozót szerveztek, sport és kul- túrfellépésekkel. A diószegi fiatalok nagy érdeklődéssel várták a találkozót. Vasárnap reggel nyolc órakor kezdett gyülekezni az ifjúság. Elsőnek a nagyfödémesi fiatalok érkeztek meg, közvetlen utánuk az újhelyiek. Felsőszeli és Kosúti fiataljai — mivel közlekedési eszközük nem volt — csak kisszámú küldöttséget küldtek. A találkozó kilenc óra után kezdődőt futballmérkőzéssel. A mérkőző négy csapat közül az újhelyiek csapata lett a győztes. Ezzel egyidőben a diószegi helyi szervezet röplabda csapata heves küzdelemben legyőzte a lipótváriak csapatát. Délután folytatódtak a röplabda és asztalitenisz versenyek. A röplabdában a hazai csapat bizonyult jobbnak, de az asztaliteniszben a nagyfödémesi csapat győzött. Az egyéni versenyben Mészáros elvtárs győzött a nagyfödéme- siek legjobbja Paulo elvtárssal szemben- A sportünnepségek kultúrprogKÉT LEVÉL rammal, később táncmulatsággal folytatódtak. A kultűrversenyben nem lehetünk megelégedve a diószegiekkel. Annak ellenére, hogy a találkozót jól előkészítették, a versenyszámban nem vettek részt. E téren példát vehetnek a nagyfödémesi fiataloktól, akik értékes műsorral lép-' tek fel. Fontos lesz, ha’ a szervezetek ve’r zetöségei levonják a tanulságot a látottakból, hogy a következő találkozón ne forduljanak elő ugyanazok á hibák — a bejelentett szervezetek nem jöttek el, az egyes szereplők várattak magukra, pl. az asztalitenisz versenyeknél stb. Mindezen apró hiányosságok mellett eltekintve a találkozó igen fontos szerepet játszott a szervezetek aktivizálásában és a személyes barátságok kialakulásában még szorosabban fűzi egymáshoz a fiatalokat. Csak a jelenlevő fiúk és leányok tudnák elmondani, mennyi izgalommal teli de mégis örömteljes percet nyújtott nekik ez a találkozó. Azt hiszem nem alaptalanul kérdem: Fiúk, leányok, hol találkozunk legközelebb? AlBEK ISTVÁN s megkaptuk a versenyzászlót. Ezt a zászlót szeretnénk megtartani a jövő év folyamán is. Pándi Árpád A DUNASZERDAHELYI járás CSISZ szervezetei látogatása során több emberrel beszélgettem de a fiatalokról valamennyien jó véleménnyel voltak: dolgoznak, helytállnak. Így mondta a csécsénypatonyi szövetkezet elnöke is, majd hozzáfűzte, hogy 56 hektár kukoricát és 6 hektár cukorrépát már másodszor kapálnak a fiatalok. A szövetkezet kertészének véleménye szintén ugyanaz volt. Becsületesen, jól dolgoznak. Oszvald Margit, Mezey Katalin és a többiek szorgalmas munkájukkal segítik előre a szövetkezet fejlődését, amely jobb jövőjüknek a- lapja. Vonatunk szuszogva birkózik meg az utolsó kilométerekkel és mint egy fáradt vándor kissé nehézkesen kapaszkodik a hegyoldalon felfelé. Mi azonban nem törődünk a vonat lassú haladásával, sőt talán örülünk is neki, mert minden pillanatban új látnivaló bontakozik ki előttünk. Itt meredek sziklák közt kanyarog a vasút, amott vadregényes völgy felett, ahol tarka tehenek legelésznek, majd pedig örökzöld fenyvesek tárulnak a szemünk elé. Pár perc múlva aztán elénk tűnik a környező hegyektől körülzárt mesésen szép völgyben épült város, északcsehországi utunk első állomása: Liberec. Megérkeztünk. Amint kilépünk az állomás kijáratán, elénk tárul e régi, a XIII. század második felében épült város ódon épületeivel. A kíváncsiság és a város megismerésének vágya nem hagy nyugodni bennünket. Egyre beljebb és beljebb vonz bennünket a város szíve felé. Lassan mindent szemügyre véve haladunk az úton, ahol egymást váltják a széles, modern utcák és a keskeny sikátorok. Egyszerre aztán elénk tárul a város szíve, a Sztálin tér, melybe mint apró erecskék vezetnek az utcák. Majd a Békeharcosok tere tűnik elénk, a reneszánsz stílusban épült büszke városházával és a színházzal. Kénytelenek vagyunk megállni, mert tekintetünket nem tudjuk elszakítani az építészet eme remekeitől a boltozatos ablakoktól, cirádás teraszoktól és a karcsú tornyoktól. Közben a mellettünk elhaladó járókelők egy pillantást vetnek ránk és a magas tornyokra s szemükből kiolvassuk, hogy. észrevették idegen voltunkat és hogy büszkék ezekre a régi épületekre, melyek annyira magukra vonják az idegenek figyelmét. De nemcsak a városháza és a színház ódon épülete köti le figyelmünket. Szipte minden lépés után újabb és újabb látványosság tárul elénk. Nem messze a színházt óljait a régi kastély, amelyben egy 1606-ban épült kápolnára akad a kíváncsi szemlélő. Repülnek a szilánkok, készül a forma Sokoláf, a fiatal formázó éles kése alatt. Majd a régi keskeny utcán tovább haladva szemünk elő tűnik a barokkstílusú Mária szobor, melyet M. B. Braun szobrászmester alkotott 1710- 20-ban. Egy szélesebb utcán át aztán újból a város közepére érünk. Csak itt döbbenünk rá, hogy az előbb a régiségektől szinte észre sem vettük a mai, az új Liberecet, csilingelő villamosaival, száguldó autóival és a járdán * siető sokaságával, kik munkába, vagy munkából igyekeznek. S még valami megragadta a figyelmünket — áz, ami a bratislavaiaknak, kassaiaknak, és a többi szlovákiai városok és falvak lakosainak régi vágya, mely rövid időn belül teljesülni fog — a televíziós vevő készülék, ami úgy látszik itt elég gyakori tünemény, mert majdnem minden harmadik ház fölött ott büszkélkedik a jellegzetes „T“ alakú antenna. A nagyvárosi forgalom mellett azonban még sem tűnik Liberec — -Észak-Csehország metropohtsa — nagyvárosnak. Ha nem látnánk a várost körülvevő füstölgő gyárkémények erdejét, melyek az ipar fejlettségéről tanúskodnak, azt hinnénk, hogy nem is gyárvárosban, hanem üdülőhelyen vagyunk. Ezt az érzést csak megerősíti a nap minden órájában tolongó vidám járókelők tömege az utcákon. Egy „valami" azonban mégis azt mutatja, hogy nem olyan városban vagyunk, ami . fürdőhelyeiről híres, hanem régi fejlett iparáról, melyet világszerte ismernek, a híres szövő és fonóiparról, az öntödéről és az öntödei mintázókról. Erre a „valamire“ bolyongásunk közben véletlenül akadtunk rá az egyik utcában. Egy kirakat előtt többen álltak cs a hátrábblévók kíváncsian nyújtogatták nyakukat, hogy az előttük levők feje fölött átlássanak. Mi is kíváncsiak lettünk, hallva a nézelődők el- ragdatatott megjegyzéseit, a dallamos cseh nyelven: „to jsou ale hezké váci“ (ezek aztán szép dolgok) és ehhez hasonlót. Első gondolatunk az volt, hogy valami újdivatú öltönyök vannak a kirakatban. De amikor közelebb kerültünk az ablakhoz és a sokaság feje felett mi is megláttuk a kirakatot ami úgy magára vonla a figyelmet, alaposan meglepődtünk, öltönyök helyett a kirakatban ízlésesen elhelyezett öntvényeket, szobrocskákat és famintákat láttunk. A DERESEDÉ) SZAKÄLLÜ öreg emberrel találkoztam az úton. Mélyen előrehajolva nyűtt görbe botjával kocogott az alvég felé. Parasztember — egy pár hold földön gazdálkodott, gürcölt az uraságnak, aki könyörtelenül szipolyozta a falu szegényeinek "vérét, az övét is, mely akkoriban még egészséges volt. Az első világháború épségben hagyta, a negyvenkéthónapos fogságból is megkímélfen került haza, ám a második világháború az életre tört. Otthon... az udvaron. A becsapódott akna két lépésnyi távolságból roncsolta a csontjait. Szomorú emlék, könny szökik szemébe és pityereg, mint a kis tehetetlen gyermek, amikor fiáról is ezt kell mondania: nyomorék. A második világháborúban megfagyott a keze, most az építkezésnél éjjeli őr. Lánya a szövetkezetben dolgozik és tagja a járási népbíróságnak. ítélkezik az igazság nevében. Az öreg rokkant megsebzett lelke mintha egyszerre behegedt volna. Bilincsbe vert szíve szabad lett és köny- nyü mosoly húzódott redős arcán. kiállított tárgyak fölött pedig egy ti lácska hirdette, hogy ebben a helyiségben a libereci 24. munkae.rötár- talékok szakiskolája kiállítást rendez a tanulók munkájából. Nem tudtunk ellenállni a kísértésnek, így tehát megnéztük a kiállítási. Igazán volt mit szemlélni itt a kíváncsiskodóknak. Volt itt minden a fa és homokmintáktól kezdve a kész öntvényekig szobrocskákig és a diótörő kiskutyáig. A látogatókkal három fiatal 14-16 éves fiú Sesina Lu- bomír, Dietes Daniel és Bezouska Josef ismertette a kiállított tárgyak küldetését és azt, hogy kik készítették. Amikor már mindent megnéztünk a három fiú még azzal is dicsekedett, hogy iskolájuknak két teNézelődés közben önkényteleniil is eszünkbe ötlött egy kérdés: miért nincs ez nálunk Szlovákiában is így, miért nem rendeznek a tanulóotthonok nálunk is hasonló kiállításokat, legalább is a nagyobb városokban az ipar legfontosabb ágazataiban dolgozók munkájáról. Ezzel megkönnyebbülne a toborzás, mert hisz ezeket a kiállításokat azok a pionírok is megtekintik, akik előtt a pályaválasztás nehéz kérdése áll. Igazán követésre- méltó példa ez, ami arra szólít fel, hogy jobban használjuk fel a cseh elvtársak tapasztalatait. Megállött. Botját előre lendítette és meséjét így fejezte be: — Ez a házsor itt az út jobboldalán már a felszabadulás után épült. Formás családi házak, szinte mosolyognak. Az egyik büszkélkedik, hogy az egykori zsellért hűen szolgálhatja, a másik örül, hogy nemsokára hajlék lehet a volt földönfutónak. A fiatalok szorgoskodnak Csécs gazdagodik, gyarapodik és meg kell mondani, ehhez a fiatalok is hozzájárulnak. S hogy mennyire szívügyük falujuk építése, semmi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a fiatalok (vannak vagy hetvenen) körülbelül fele az EFSZ-ben dolgozik. A GTÄ-on szintén vannak fiatalok, úgy hogy a falu fiatalságának túlnyomó része a mezőgazdaságban dolgozik. S az eredmény? Az is van. A múlt évben az aratási munkák kiértékelésénél kerületi méretben a fiatalok a negyedik helyre kerültek s 2.000.- Kcs jutalomdíjat kaptak. Szűcs Elek segédkombájnos volt Ben- dzsák kombájn vezetőnél, aki a múlt évi aratásban a szepszi járás legjobb kombájnosa volt. Lackó Imre a se- gédmunkálatokban nyújtott kiváló e- redményeket és ebben az évben már levizsgázott az egyéves mezőgazda- sági mesteriskolában a valószínű továbbra is a szövetkezetben marad, mint segédagronómus. Fel lehetne sorolni még egy csomó nevet, melyekhez szép munkateljesítmény fűződik. Most azonban már fontosabb az idei aratás. Itt van a küszöbön, a kombájnok, az önkötözőgépek elindulnak diadalútjukra. A fiatalok az idei aratásban sem akarnak lemaradni. A szinnai fiatalok versenyfelhívását ismerik, mely felhívás a következőket tartalmazza: a fiatalok 200 hektár gabonát aratnak le, ezt keresztekbe rakják és egy külön csoport asztagokba hordja. Tizenkét vagont megtöltenek gabonával. A fiatalok számát a szövetkezetben 35-ről 70-re emelik és négy ifjúsági munkacsoportot szerveznek meg. Úgyszintén két tűwédelmi alakulatot és két gazdasági ellenőrző brigádot is megalakítanak. így akarják a szinnai fiatalok az aratást három nappal megrövidíteni. És a csécsiek? — Mi elfogadjuk ezt a felhívást — magyarázta Prisztás János, a szövetkezet könyvelője és a CSISZ helyi szervezetének az elnöke. Van tennivalójuk a csécsi fiataloknak. Hisz körülbelül hétszáz hektár vetésterületük van s a kapásnövények területe is meghaladja a 120 hektárt. Szóval a csécsi fiatalok is készülnek az aratásra, ami egy pár nap múlva a csécsi határban meg is kezdődik. Majd elválik Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a csécsi fiatalok kemény gyerekek, tailpralegények. mert amit céljukkal kitűznek, bárha nehezen is, de teljesítik. Most már csak hajrá.. Legyen híre .afcsécsei fiataloknak. Ti pedig szinnai fiatalok ne hagyjátok magatokat. (kér) lemztós vevőkészüléke is van. Zúgva, sisteregve ömlik a szikrázó vas Králik és Chibík edényéből az előre elkészített homokformákba.
