Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-06-30 / 26. szám

Lyukakból és hosszú pálcikákból álló ovális terítőmintát közlünk ebben a számunkban. Tükör elé, könyvespolcra való. 43 x 19 kockából áll. Félcentis kockákkal körülbelül 22 x 40 centiméter nagyságúra horgolhatjuk. A szélére körül rövid Pálcikákat horgolunk, y Hiszen még gyerek Gyerekek labdáztak a ház előtt. Hirtelen ablakcsörömpö­lés hallatszott. Pista a labdá­val betörte a földszinti lakás ablakát és azon nyomban el is tűnt mint a kámfor. A járóke­lők közül néhányan megálltak és egy idősebb asszony vigasz- talólag megjegyezte: „Ugyan csak nem büntetik msg azt a fiúcskát, egy ablaküveg miatt, hiszen mégis csak gyerek. Örüljenek neki. hogy nagyobb baleset nem történt.“ Klárika gyakran hazudik. Az édesanyja nagyon bosszankodik emiatt, de a nagymama és a nagypapa mindig védelmükbe veszik a kislányt. „Ugyan- jgyan csak nem büntetitek meg, hiszen még gyerek, majd ha megnő, megjön az esze és nem mond hazugságokat.“ Gyurinak az ellenőrző köny­vecskéjébe azt írta be a taní­tónője, hogy gyakran verekszik a fiúkkal. Anyuka nagyon ha­ragudott emiatt, de az apuka .eintette. „Ugyan, hiszen még gyerek, én is verekedtem az ő korában“ — mondja az apa. A hamis szülői szeretet kér­désével sokszor foglalkoznak maguk a szülők is és gyakran olvasunk is erről. Amikor el­nézőek vagyunk a gyermekek­től szemben és azt a kijelen­ést tesszük, hogy „ugyan hagy­ok hiszen még gyerek“, nem cselekszünk helyesen. A jólnevelt gyermek csakha­mar fogalmat alkot magának írről, hogy mii szabad és mit nem. Tapasztalatból rájön arra, hogy a szófogadatlanság kelle­metlen következményekkel jár. A gyermek idővel megtanulja, hogy milyen tilalmakat kell betartani és megérti, hogy mi a tilalom kihágása és milyen büntetést von maga után. Ami­kor azonban a környezetében akad valaki aki igyekszik elsi­mítani a kellemetlen következ­ményeket és a rend felbontását azzal a mondattal könyveli el: „Ugyan hiszen még gyerek!“ a gyermek ilyenkor felfigyel és rájön, hogy a tilalom talán nem is áll fenn és talán mégis szabad engedetlenkedni, szabad rongálni a bútorokat, rosszal­kodni és a büntetés nem kö­vetkezik be. A gyerek rájön, hogy mégis csak léteznek ki­fogások: „Én nem tehetek ró­la, ők beszéltek rá." Űgylát- szik hogy az ilyen kifogásokat mégis csak elismerik, hiszen aztán anyuka se haragudott már. A gyermekek nagyon fogéko­nyak, azonnal rájönnek, hogyan kell kibújni a büntetések alól és ahol csak Kbet visszaélnek a helyzettel. Ma még csak a gyermek esztelenségéről van szó, holnap már az ifjú cse­lekszik esztelenül, de holnap­után már a felnőtt ember ke­resi a kifogásokat az olyan ki­hágásokra amelyeket a társa­dalmi rend elten követ el. Az olyan ember, akinek gyermek­korában mindent elnéztek, az felnőtt korában is könnyen le­rázza magáról a felelősségeket. E. N. HASZNOS TANÁCSOK „Hogyan mossuk a nylon- ■nyagot?" — kérdezik, akik ásároltak a csinos nylon-blú- okból. A nylonnak nem árt a nosószappan sem, de mivel lem piszkolódik úgy, mint más ruhaanyag, leginkább pipere- szappannal mossák, langyos vízben, s többszörösen váltott langyos vízben öblítik. Ecetes vizet ne használjunk, mert árt a nylonnak. A szárításnál arra kell ügyelni, hogy a finom szá­lak semmibe bele ne akadja­nak, ki ne tépödjenek. A ny­lonanyagból készült ruhafélét székre terített törülközőre fek­tetve szárítsuk. Még jobb, ha egy vállfát vékony réteg vat­tával bevonunk, s bevarrjuk régi selyemharisnya maradé­kába. Erre felakasztva, szellös, de nem napos helyen, meleg időben percek alatt megszárad a nylon-blúz. Vasalni nem kell, legfeljebb gyengén meleg va­salóval száraz ruhán át vasal­juk a varrásoknál. Jó, ha mindig van nálunk egy hálószatyor. Munkából hazajö­vet mindig akad valami bevá- sárotnivalónk. A zöldséget, bur­gonyát nem tehetjük ugyanab­ba a táskába, mint a könyveket és iratokat. És így aztán a sa­látát, vagy a fagyasztott zöld­ségfélét a kezüknben tartjuk, ne­hezen szedjük aztán elő a la­kás vagy liftkulcsunkat. De ha van egy könnyű hálószatyorunk, akkor abban sok mindent elhe­lyezhetünk és így a táskánkat megkíméljük. A tejesedényeket nehéz jól kimosni, ezért a tejet ne hagy­juk abban az edényben, amely­ben felfőztük, hanem helyezzük porcéllánedénybe. A tejes lá­bast pedig feltörralás után ta­karjuk le, a pára feloldja a zsí­ros maradványokat, majd öb­lítsük ki a fazekat hideg víz­zel. A megsárgult vajat gyúrjuk át hideg vízben. Egy liter vízbe tegyünk egy kanál étszódát, hagyjuk benne egy darabig áll­ni, majd öntsük le a vizet. A vajat helyezzük el egy edény­be és töltsük fel hideg vízzel. Vaniliáscukrot ügy készíthe­tünk, ha van vaníliás rudunk, hogy egy edénybe porcukrot helyezünk és néhány napig a vaníliás rudat közé tesszük. Hogyan tarthatjuk frissen az ételt jégszekrény nélkül A húst legjobb átsütni, zsírját ráönteni,, hogy ellepje. így napokon át eláll. Nyersen, ecetes vizes ruhába csavarva, a jól kitisztított kéménynyílásba is tehetjük: itt az állandó hűvös huzatban másnapig frissen marad. A vajat reggel és este friss vízbe tesszük, vagy vizes sa­látalevélbe csomagoljuk. A tejet felforraljuk, lehűltem üvegbe öntjük. Egy fazékba tiszta homokot teszünk, a homokot meglocsoljuk tiszta hi­deg vízzel, s közepébe ássuk a tejesüveget. Az üveg tetejét papírral fedjük be úgy, hogy legyek ne mászhassanak bele, de levegő érje. Ha a tejet másnapra vettük, este még egy­szer forraljuk fel, s a homokra öntsünk friss vizet. MAKSZIM GORKIJ ■HOSO^O-í^ Vízszintes: 1. Egyik közismert művének címe. 10 Szaporán. 11. Kapa közepe. 13. Közgyű­lés, nagygyűlés. 14. Kötöző. 16. Zakatol része. 18. Cínez (nem cinkez). 19. Kicsije — egy ré­sze. 20. Az anyag legkisebb ré­sze. — divatos szó. 22. V. K. 23. Arc egy része. 24. Műanyag. 26. r-el a végén falusi gyü­mölcs. 27. Angliai herceg. 28. Földműves igéje (ék. h.). 29. Fundamentum. 30. Mássalhang­zó fonetikusan. 32. Találja. 33. Kertész ige (ék. h). 34. Aki nem süket. 36. Erdei gyümölcs. 37. Gita mássalhangzói. 38. Bí­rósági beadvány felső része. 40. Kicsinyítő szó. 41. Több mint lekötöz. Függőleges: 2. Vízszintes 40. visszafelé. 3. Fordítva arc-szin. 4. Ómig (ék. h.) 5. konyhafel­szerelés. 6. Makes, Fejes (ék. h.) 7. Koreai város (Sóul). 8. Határon szedik be (ék. h.). 9. Mássalhangzó főnét. 11. Legis­mertebb müve. 12. Finom, tisz­ta vászon. 14. Győzelmek. 15. Közismert színpadi műve (Pes­ten játszák). 17. Kis arató szerszám többesszámban — visszafelé. 19. Tátrai megye ne­ve volt. 21. Vízi közlekedési eszköz betűi keverve. 23. Cér­na-darabka. 25. Mutató szócs­ka. 26. Sajátkezű. 50. Lel. 31. Muzsikál betűi keverve. 34. Ülő... és álló... 35. Ezen a me­zőn nagy vereség érte a régi magyarokat. 37 Nizsnij-Nov- gorod, az író születésének he­lye, mostani neve. 38. Testünk fontos része. 39. Tartó. 41. Fa­lióra része. 42. folyadék. Anekdoták Rubens, a világhírű németalföldi festő egyik müve egy londoni árverésen több mint 30,000 fontért cserélt gazdát. Ugyanez a mű kb. százötven évvel ezelőtt egy német katalógusban néhány aranyra volt értékelve és a mű mellé magyarázatként ez állt: Festette valami Rubens; keresztneve ismeretlen. Arnold Böckiin, a festő és Gottfried Keller, az író minden este egy zürichi kis-vendéglő egyik asztalánál üldögéltek. Mind a ketten szótlan természetűek voltak és órákon át hallgattak. Egyik este Böckiin egy fiatalembert mutat be Kel­letnek, mint unokaöccsét. Amikor vacsorázni kezdtek, a fiatalember jó étvágyat kívánt az írónak, aki erre mogorván bólintott. Amikor haza felé indultak a fiatalember elköszönt tőlük. Kelter mérgesen ráförmedt a festőre: Légy oly szíves a jövőben, ne hívj többé az aszta­lunkhoz ilyen szószátyár alakot. A trónjavesztett Napóleonnak egy csomó röpirat akadt a kezébe. A rőpiratokban ellenfelei bírálták a császár ténykedését. Miután Napoleon ezeket elolvasta kíséretében lévő barátjához fordult és így szólt: Ha ezeknek csak egy kis része igaz és ezt vetem három évvel előbb közlik, még ma is a trónon ülnék. Donald papa csak negyed kiló ürühúst hozott ebédre. % Mit kezdek ezzel? mérgelődött az asszony. Ez a da- ¥ rabka hús legföljebb két személynek elég, a többiek ' a éhen maradnak. Bízd rám — mondta a papa. A család ebédhez ült. A papa föltette a kérdést: gyerekek, ki kér ürühúst, ős ki kér helyette inkább g egy pennyt? Mind a hat gyerek egyszerre üvöltötte: Én pennyt p kérek! A szülők jóllaktak az ürühúsból, majd behozták a krémes tésztát. Figyeljetek gyerekek — kérdezte most a papa — ki ad egy pennyt egy krémesért? Elégedetten vágta zsebre a felé nyújtott hat pennyt. EGY ELFQGOTATIaAW EMBER gaz, hogy már négy hó-, napja behúztam a nad­rágszíjat, de egy szép napon mégis diadalmasan vittem ha­za ölelő karjaimban, vágyaim netovábbját a tüneményes hangú új rádiót. Otthon még a bútorokat is átrendeztem, hogy az új rádió minél előnyö­sebb környezetbe kerüljön. — Aztán, mint ahogy a festő mustrálja készülő müvét, eltá­volodtam az ajtóig, hogy el­lenőrizzem a hang hatását mesz- szebbröl is és először életem­ben örültem annak, hogy a házban, ahol lakom, nincs sem jogorvosi rendelő, sem, fodrász. A vezetéket nem zavarta sem­mi és egy boldog rádiótulajdo- nossal több lett a világon. Igazuk lehet azoknak, akik a zene nemesítő hatását hir­detik, mert másnap alig hogy beléptem az irodába. Képes, az öreg könyvelő csodálkozva te­kintett rám szemüvege mögül, Zlatnánsky meg egyenesen fe­lém vágott: — Mi van magával elvtárs ? Megütötte a főnyereményt ? Vagy valaki titokban besúgta magának, hogy felterjesztették államdíjra ? Máskor csak rosszul palástolt sértődöttséggel legyintettem volna, most azonban szinte vártam, hogy tovább ugrassa­nak, hogy megmondhassam: — Vettem egy új rádiót. Csalódottan, hogy az ugra­tás nem sikerült, dolgoztak tovább, Képes mo-^ott, hogy: könnyű a legény embernek, de a kövér Vanek odajött hoz­zám. — Akar venni, vagy már meg is vette? Igenlő válaszomra szemre - hányással a hangjában csóválta a fejét: — Könnyelműség, meggondo­latlan vétek, hogy nem szólt nekem erről. Nézze fiatal ba­rátom, az ember minden ko­moly lépés előtt beszéljen olyanokkal, akiknek tapaszta­latuk van. Mert a rádió az olyan, mint a házasság. Rossz asszony, vagy rossz rádió — török átok! Büszke mosollyal hallgattam végig a dörgedelmet. — Az én rádióm a legújabb modell, gyönyörű. Blanik, négy plusz, egy lámpás. — Ha, ha, — kacagott Va­nek — és ha mindjárt Galli Curci. Ismerem én ezeket a rádiókat. Az a szép skatulya, amelybe beleteszik, még nem jelent semmit. En elfogulat­lan ember vagyok, én azt a rádiót megnézem. Holnap mun­ka után feljövök, majd meg­látjuk, mibe ölte bele a pén­zét így is lett. Másnap Vanek- kél együtt mentem haza. Egye­nesen a rádióhoz lépett és be­kapcsolta. Bratislava hangja szólalt meg sférai tisztasággal. — Jó barátom, — szólt — ezt bármelyik kristályos is ki­hozza. Gyerünk át Budapestre. — No, no látja, itt már baj van. Mi van itt ezzel a kap­csolóval? Hm — szólt és vé- gigszáguldoit nehány állomá­son, szótlanul, gondokba me­rülve, mint az orvosprofesszor, aki konzultáción van egy nagy betegnél. A rádió diadalmasan állta a vizsgát. Végre egyik állomáson f jelfedezett egy fi­nom kis Súgást. A rádió ma­gántanár szemében felvillant a győzelem lángja: — Tudtam, tudtam, így van ez, ha nem kérik ki a szak­értő véleményét. Ezt a rádiót pillanatig se hagyja a házban, mert az így kezdődik, hogy előbb csak kicsit sipít meg zu- gicsál, aztán jönnek az igazi bajok. Hát idefigyeljen — Cs megrángatta kövér kezével a zakóm kihajtóját — nekem hi­het, én nem akarok magának rádiót eladni, én amatör va­gyok. En csináltam magamnak rádiót, azt nézze meg. Hát én nem vagyok egy elfogidt em­ber, de erről taníthatnának az iskolában. Azon a leghalkabb szerelmi vallomás úgy hallat­szik, mintha a vállára boruk a a fiilébe suttogná a babája, de ez ? Ez egy vacak. Vegye a kabátját és rögtön jöjjön ve­lem, tíz perc alatt nálunk va­gyunk. — De nem akarok zavarrá, hisz... — Arról szó sincs, hogy za­var, mi nem vagyunk olyan emberek. Különben is a fele­ségem elment a gyerekekkel az anyósomhoz — hátbavágolt — van egy üveg kisüstön jött törkölyöm. Azt a rádiót magá­nak látnia kell. Megláttam. A rádiónak már a külseje is egyéni volt, t. i. lombfíirészmunka díszítette a burkolatot és mikor Vanek be­kapcsolta — hallgatott, mint a néma levente. Semmi, — mondta Vanek — a gép mögé nyúlt és kövér újjait megszé­gyenítő ügyességgel bogozott össze két drótot és a rádió suttogni kezdett. Rám nézett és fixírozva leste a hatást, miközben csavargatni kezdett egy gombot. A hang erősödött és olyan ricsajt csapott, mint a kisvárosi mulatságon éjjel négy felé a cigány, mikor már a banda fele alva játszik. Meg­kövültén ültem. Ö tovább csa­vart. — Bécs — konferálta. T udatom alatt jelréinleri. Strauss Denevérjének me­lódiája, de nem mertem volna megesküdn! rá. Egy konku­rens á.lomás dzsezz muzsiká­val festette alá. Megjegyzem, így érdekesebb volt. Vanek to­vább csavart és egyszerre egy női hang valami kontaktushiba folytán olyan fülsiketítő silcí- fásba kezdett, hogy fel akar - tam ugrani, megnézni, hogy melyik irányba rohan az ut­cán a mentőautó, De Vanek átszellemült nyugodságát lát­va, észretértem. — Légköri zavar, úgylátszik eső lesz — mondja Vanek. Kint tündöklő napsugaras idő volt. Végre egy állomáson megállapodott. Behozta a tör­kölyt és töltött. — No, mit mondtam? Mert tudja, én nem vagyok elfogult ember; ez nem olyan rádió, amely<‘k futószalagon készül. Ez szívvel van csinálva. Eelkeltem, de visszanyomott a székbe. — Várjon, hisz még a távo­labbi állomásokat nem is hal­lotta! Meg aztán minden peri ­ben hazajöhet már a felesé­gem, jó is, ha megismeri. Az ilyen legényembernek nem is árt, ha lát egy boldog családi életet. Mert tudja, én nem vagyok egy elfogult ember, de ilyen asszony, mint az enyém, nem terem minden bokorban. Nem agyonsoványított modern nő, csendes, finom, annak a hangját csak akkor lehet hal­lani, ha énekel. Várjon kicsit, megéri! No és a gyerekeim! Hát én nem vagyok elfogult ember, de ilyen gyerekei, mint nekem vannak ... Széttárta a karját, jelezve a nagy világot, melyben ilyen utódokat többet nem lelni. Az agyam gyorsan működött. Mst mondjak, hogy megszabadulják tőle? Mert a rádió, az esik rádió. Azt az ember legfeljebb földhöz csapja, de ilyen efl[o- gulatlan ember feleségét nem lehet csak úgy kikapcsolni, vagy elföldelni... Eltökélten álltam föl. — Bocsásson meg, de elő­adásom van és ott kell len­nem pontosan. Vanek széles arcán hamis mosoly jelent meg: — Nagy gazember maga, mért nem mondja meg egye­nesen, hogy egy kis kaland van kilátásban ? Hisz én nem vagyok semmi jónak elrontója. No, hát csak menjen! — nyúj­totta a kezét és atyai hangon szólt utánam az előszobánjtó- ban: — Megnősülni, fiatal bará­tom, megnősülni! En mondom magának: egy csendes, jó ass'* szony meg egy jó rádió, mint az enyém, ez a boldogság. — Nekem elhiheti, én nem va­gyok egy elfogult ember ... Ebben a pillanatban a lép­csőhöz legaljáról éktelen visí­tás hallatszott fel a harmadik emeletre és egy K. und K. ör% mestert is megszégyenítő hatif üvöltötte: — Majd adok én neked, ép olyan vagy, mint az apád.... — Maradjon — szólt Vanek. — Már itt is vannak. A veszély Mindig találékony- nyá teszi az embert. Egy pil­lanat alatt felismertem a ház tervezőjének elrejtett, de zse­niális ötletét, a hátsó lépcsőt. Egy ugrással eltűntem a mély- hen Simkó Margit ÜJ IFJÚSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik mindé» szombaton. Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesz­tősén és adminisztráció, Bratislava, Prazská 9. Telefon 445-41. Főszerkesztő Szőke József. — Nyomta a Merkantilé tlaclarne, 01 n. v. Bratislava, uL Národného povstania 4L sz — Elő­fizetés egy évre 31.20 Kcs. — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. a—73790

Next

/
Thumbnails
Contents