Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-06-30 / 26. szám
Lyukakból és hosszú pálcikákból álló ovális terítőmintát közlünk ebben a számunkban. Tükör elé, könyvespolcra való. 43 x 19 kockából áll. Félcentis kockákkal körülbelül 22 x 40 centiméter nagyságúra horgolhatjuk. A szélére körül rövid Pálcikákat horgolunk, y Hiszen még gyerek Gyerekek labdáztak a ház előtt. Hirtelen ablakcsörömpölés hallatszott. Pista a labdával betörte a földszinti lakás ablakát és azon nyomban el is tűnt mint a kámfor. A járókelők közül néhányan megálltak és egy idősebb asszony vigasz- talólag megjegyezte: „Ugyan csak nem büntetik msg azt a fiúcskát, egy ablaküveg miatt, hiszen mégis csak gyerek. Örüljenek neki. hogy nagyobb baleset nem történt.“ Klárika gyakran hazudik. Az édesanyja nagyon bosszankodik emiatt, de a nagymama és a nagypapa mindig védelmükbe veszik a kislányt. „Ugyan- jgyan csak nem büntetitek meg, hiszen még gyerek, majd ha megnő, megjön az esze és nem mond hazugságokat.“ Gyurinak az ellenőrző könyvecskéjébe azt írta be a tanítónője, hogy gyakran verekszik a fiúkkal. Anyuka nagyon haragudott emiatt, de az apuka .eintette. „Ugyan, hiszen még gyerek, én is verekedtem az ő korában“ — mondja az apa. A hamis szülői szeretet kérdésével sokszor foglalkoznak maguk a szülők is és gyakran olvasunk is erről. Amikor elnézőek vagyunk a gyermekektől szemben és azt a kijelenést tesszük, hogy „ugyan hagyok hiszen még gyerek“, nem cselekszünk helyesen. A jólnevelt gyermek csakhamar fogalmat alkot magának írről, hogy mii szabad és mit nem. Tapasztalatból rájön arra, hogy a szófogadatlanság kellemetlen következményekkel jár. A gyermek idővel megtanulja, hogy milyen tilalmakat kell betartani és megérti, hogy mi a tilalom kihágása és milyen büntetést von maga után. Amikor azonban a környezetében akad valaki aki igyekszik elsimítani a kellemetlen következményeket és a rend felbontását azzal a mondattal könyveli el: „Ugyan hiszen még gyerek!“ a gyermek ilyenkor felfigyel és rájön, hogy a tilalom talán nem is áll fenn és talán mégis szabad engedetlenkedni, szabad rongálni a bútorokat, rosszalkodni és a büntetés nem következik be. A gyerek rájön, hogy mégis csak léteznek kifogások: „Én nem tehetek róla, ők beszéltek rá." Űgylát- szik hogy az ilyen kifogásokat mégis csak elismerik, hiszen aztán anyuka se haragudott már. A gyermekek nagyon fogékonyak, azonnal rájönnek, hogyan kell kibújni a büntetések alól és ahol csak Kbet visszaélnek a helyzettel. Ma még csak a gyermek esztelenségéről van szó, holnap már az ifjú cselekszik esztelenül, de holnapután már a felnőtt ember keresi a kifogásokat az olyan kihágásokra amelyeket a társadalmi rend elten követ el. Az olyan ember, akinek gyermekkorában mindent elnéztek, az felnőtt korában is könnyen lerázza magáról a felelősségeket. E. N. HASZNOS TANÁCSOK „Hogyan mossuk a nylon- ■nyagot?" — kérdezik, akik ásároltak a csinos nylon-blú- okból. A nylonnak nem árt a nosószappan sem, de mivel lem piszkolódik úgy, mint más ruhaanyag, leginkább pipere- szappannal mossák, langyos vízben, s többszörösen váltott langyos vízben öblítik. Ecetes vizet ne használjunk, mert árt a nylonnak. A szárításnál arra kell ügyelni, hogy a finom szálak semmibe bele ne akadjanak, ki ne tépödjenek. A nylonanyagból készült ruhafélét székre terített törülközőre fektetve szárítsuk. Még jobb, ha egy vállfát vékony réteg vattával bevonunk, s bevarrjuk régi selyemharisnya maradékába. Erre felakasztva, szellös, de nem napos helyen, meleg időben percek alatt megszárad a nylon-blúz. Vasalni nem kell, legfeljebb gyengén meleg vasalóval száraz ruhán át vasaljuk a varrásoknál. Jó, ha mindig van nálunk egy hálószatyor. Munkából hazajövet mindig akad valami bevá- sárotnivalónk. A zöldséget, burgonyát nem tehetjük ugyanabba a táskába, mint a könyveket és iratokat. És így aztán a salátát, vagy a fagyasztott zöldségfélét a kezüknben tartjuk, nehezen szedjük aztán elő a lakás vagy liftkulcsunkat. De ha van egy könnyű hálószatyorunk, akkor abban sok mindent elhelyezhetünk és így a táskánkat megkíméljük. A tejesedényeket nehéz jól kimosni, ezért a tejet ne hagyjuk abban az edényben, amelyben felfőztük, hanem helyezzük porcéllánedénybe. A tejes lábast pedig feltörralás után takarjuk le, a pára feloldja a zsíros maradványokat, majd öblítsük ki a fazekat hideg vízzel. A megsárgult vajat gyúrjuk át hideg vízben. Egy liter vízbe tegyünk egy kanál étszódát, hagyjuk benne egy darabig állni, majd öntsük le a vizet. A vajat helyezzük el egy edénybe és töltsük fel hideg vízzel. Vaniliáscukrot ügy készíthetünk, ha van vaníliás rudunk, hogy egy edénybe porcukrot helyezünk és néhány napig a vaníliás rudat közé tesszük. Hogyan tarthatjuk frissen az ételt jégszekrény nélkül A húst legjobb átsütni, zsírját ráönteni,, hogy ellepje. így napokon át eláll. Nyersen, ecetes vizes ruhába csavarva, a jól kitisztított kéménynyílásba is tehetjük: itt az állandó hűvös huzatban másnapig frissen marad. A vajat reggel és este friss vízbe tesszük, vagy vizes salátalevélbe csomagoljuk. A tejet felforraljuk, lehűltem üvegbe öntjük. Egy fazékba tiszta homokot teszünk, a homokot meglocsoljuk tiszta hideg vízzel, s közepébe ássuk a tejesüveget. Az üveg tetejét papírral fedjük be úgy, hogy legyek ne mászhassanak bele, de levegő érje. Ha a tejet másnapra vettük, este még egyszer forraljuk fel, s a homokra öntsünk friss vizet. MAKSZIM GORKIJ ■HOSO^O-í^ Vízszintes: 1. Egyik közismert művének címe. 10 Szaporán. 11. Kapa közepe. 13. Közgyűlés, nagygyűlés. 14. Kötöző. 16. Zakatol része. 18. Cínez (nem cinkez). 19. Kicsije — egy része. 20. Az anyag legkisebb része. — divatos szó. 22. V. K. 23. Arc egy része. 24. Műanyag. 26. r-el a végén falusi gyümölcs. 27. Angliai herceg. 28. Földműves igéje (ék. h.). 29. Fundamentum. 30. Mássalhangzó fonetikusan. 32. Találja. 33. Kertész ige (ék. h). 34. Aki nem süket. 36. Erdei gyümölcs. 37. Gita mássalhangzói. 38. Bírósági beadvány felső része. 40. Kicsinyítő szó. 41. Több mint lekötöz. Függőleges: 2. Vízszintes 40. visszafelé. 3. Fordítva arc-szin. 4. Ómig (ék. h.) 5. konyhafelszerelés. 6. Makes, Fejes (ék. h.) 7. Koreai város (Sóul). 8. Határon szedik be (ék. h.). 9. Mássalhangzó főnét. 11. Legismertebb müve. 12. Finom, tiszta vászon. 14. Győzelmek. 15. Közismert színpadi műve (Pesten játszák). 17. Kis arató szerszám többesszámban — visszafelé. 19. Tátrai megye neve volt. 21. Vízi közlekedési eszköz betűi keverve. 23. Cérna-darabka. 25. Mutató szócska. 26. Sajátkezű. 50. Lel. 31. Muzsikál betűi keverve. 34. Ülő... és álló... 35. Ezen a mezőn nagy vereség érte a régi magyarokat. 37 Nizsnij-Nov- gorod, az író születésének helye, mostani neve. 38. Testünk fontos része. 39. Tartó. 41. Falióra része. 42. folyadék. Anekdoták Rubens, a világhírű németalföldi festő egyik müve egy londoni árverésen több mint 30,000 fontért cserélt gazdát. Ugyanez a mű kb. százötven évvel ezelőtt egy német katalógusban néhány aranyra volt értékelve és a mű mellé magyarázatként ez állt: Festette valami Rubens; keresztneve ismeretlen. Arnold Böckiin, a festő és Gottfried Keller, az író minden este egy zürichi kis-vendéglő egyik asztalánál üldögéltek. Mind a ketten szótlan természetűek voltak és órákon át hallgattak. Egyik este Böckiin egy fiatalembert mutat be Kelletnek, mint unokaöccsét. Amikor vacsorázni kezdtek, a fiatalember jó étvágyat kívánt az írónak, aki erre mogorván bólintott. Amikor haza felé indultak a fiatalember elköszönt tőlük. Kelter mérgesen ráförmedt a festőre: Légy oly szíves a jövőben, ne hívj többé az asztalunkhoz ilyen szószátyár alakot. A trónjavesztett Napóleonnak egy csomó röpirat akadt a kezébe. A rőpiratokban ellenfelei bírálták a császár ténykedését. Miután Napoleon ezeket elolvasta kíséretében lévő barátjához fordult és így szólt: Ha ezeknek csak egy kis része igaz és ezt vetem három évvel előbb közlik, még ma is a trónon ülnék. Donald papa csak negyed kiló ürühúst hozott ebédre. % Mit kezdek ezzel? mérgelődött az asszony. Ez a da- ¥ rabka hús legföljebb két személynek elég, a többiek ' a éhen maradnak. Bízd rám — mondta a papa. A család ebédhez ült. A papa föltette a kérdést: gyerekek, ki kér ürühúst, ős ki kér helyette inkább g egy pennyt? Mind a hat gyerek egyszerre üvöltötte: Én pennyt p kérek! A szülők jóllaktak az ürühúsból, majd behozták a krémes tésztát. Figyeljetek gyerekek — kérdezte most a papa — ki ad egy pennyt egy krémesért? Elégedetten vágta zsebre a felé nyújtott hat pennyt. EGY ELFQGOTATIaAW EMBER gaz, hogy már négy hó-, napja behúztam a nadrágszíjat, de egy szép napon mégis diadalmasan vittem haza ölelő karjaimban, vágyaim netovábbját a tüneményes hangú új rádiót. Otthon még a bútorokat is átrendeztem, hogy az új rádió minél előnyösebb környezetbe kerüljön. — Aztán, mint ahogy a festő mustrálja készülő müvét, eltávolodtam az ajtóig, hogy ellenőrizzem a hang hatását mesz- szebbröl is és először életemben örültem annak, hogy a házban, ahol lakom, nincs sem jogorvosi rendelő, sem, fodrász. A vezetéket nem zavarta semmi és egy boldog rádiótulajdo- nossal több lett a világon. Igazuk lehet azoknak, akik a zene nemesítő hatását hirdetik, mert másnap alig hogy beléptem az irodába. Képes, az öreg könyvelő csodálkozva tekintett rám szemüvege mögül, Zlatnánsky meg egyenesen felém vágott: — Mi van magával elvtárs ? Megütötte a főnyereményt ? Vagy valaki titokban besúgta magának, hogy felterjesztették államdíjra ? Máskor csak rosszul palástolt sértődöttséggel legyintettem volna, most azonban szinte vártam, hogy tovább ugrassanak, hogy megmondhassam: — Vettem egy új rádiót. Csalódottan, hogy az ugratás nem sikerült, dolgoztak tovább, Képes mo-^ott, hogy: könnyű a legény embernek, de a kövér Vanek odajött hozzám. — Akar venni, vagy már meg is vette? Igenlő válaszomra szemre - hányással a hangjában csóválta a fejét: — Könnyelműség, meggondolatlan vétek, hogy nem szólt nekem erről. Nézze fiatal barátom, az ember minden komoly lépés előtt beszéljen olyanokkal, akiknek tapasztalatuk van. Mert a rádió az olyan, mint a házasság. Rossz asszony, vagy rossz rádió — török átok! Büszke mosollyal hallgattam végig a dörgedelmet. — Az én rádióm a legújabb modell, gyönyörű. Blanik, négy plusz, egy lámpás. — Ha, ha, — kacagott Vanek — és ha mindjárt Galli Curci. Ismerem én ezeket a rádiókat. Az a szép skatulya, amelybe beleteszik, még nem jelent semmit. En elfogulatlan ember vagyok, én azt a rádiót megnézem. Holnap munka után feljövök, majd meglátjuk, mibe ölte bele a pénzét így is lett. Másnap Vanek- kél együtt mentem haza. Egyenesen a rádióhoz lépett és bekapcsolta. Bratislava hangja szólalt meg sférai tisztasággal. — Jó barátom, — szólt — ezt bármelyik kristályos is kihozza. Gyerünk át Budapestre. — No, no látja, itt már baj van. Mi van itt ezzel a kapcsolóval? Hm — szólt és vé- gigszáguldoit nehány állomáson, szótlanul, gondokba merülve, mint az orvosprofesszor, aki konzultáción van egy nagy betegnél. A rádió diadalmasan állta a vizsgát. Végre egyik állomáson f jelfedezett egy finom kis Súgást. A rádió magántanár szemében felvillant a győzelem lángja: — Tudtam, tudtam, így van ez, ha nem kérik ki a szakértő véleményét. Ezt a rádiót pillanatig se hagyja a házban, mert az így kezdődik, hogy előbb csak kicsit sipít meg zu- gicsál, aztán jönnek az igazi bajok. Hát idefigyeljen — Cs megrángatta kövér kezével a zakóm kihajtóját — nekem hihet, én nem akarok magának rádiót eladni, én amatör vagyok. En csináltam magamnak rádiót, azt nézze meg. Hát én nem vagyok egy elfogidt ember, de erről taníthatnának az iskolában. Azon a leghalkabb szerelmi vallomás úgy hallatszik, mintha a vállára boruk a a fiilébe suttogná a babája, de ez ? Ez egy vacak. Vegye a kabátját és rögtön jöjjön velem, tíz perc alatt nálunk vagyunk. — De nem akarok zavarrá, hisz... — Arról szó sincs, hogy zavar, mi nem vagyunk olyan emberek. Különben is a feleségem elment a gyerekekkel az anyósomhoz — hátbavágolt — van egy üveg kisüstön jött törkölyöm. Azt a rádiót magának látnia kell. Megláttam. A rádiónak már a külseje is egyéni volt, t. i. lombfíirészmunka díszítette a burkolatot és mikor Vanek bekapcsolta — hallgatott, mint a néma levente. Semmi, — mondta Vanek — a gép mögé nyúlt és kövér újjait megszégyenítő ügyességgel bogozott össze két drótot és a rádió suttogni kezdett. Rám nézett és fixírozva leste a hatást, miközben csavargatni kezdett egy gombot. A hang erősödött és olyan ricsajt csapott, mint a kisvárosi mulatságon éjjel négy felé a cigány, mikor már a banda fele alva játszik. Megkövültén ültem. Ö tovább csavart. — Bécs — konferálta. T udatom alatt jelréinleri. Strauss Denevérjének melódiája, de nem mertem volna megesküdn! rá. Egy konkurens á.lomás dzsezz muzsikával festette alá. Megjegyzem, így érdekesebb volt. Vanek tovább csavart és egyszerre egy női hang valami kontaktushiba folytán olyan fülsiketítő silcí- fásba kezdett, hogy fel akar - tam ugrani, megnézni, hogy melyik irányba rohan az utcán a mentőautó, De Vanek átszellemült nyugodságát látva, észretértem. — Légköri zavar, úgylátszik eső lesz — mondja Vanek. Kint tündöklő napsugaras idő volt. Végre egy állomáson megállapodott. Behozta a törkölyt és töltött. — No, mit mondtam? Mert tudja, én nem vagyok elfogult ember; ez nem olyan rádió, amely<‘k futószalagon készül. Ez szívvel van csinálva. Eelkeltem, de visszanyomott a székbe. — Várjon, hisz még a távolabbi állomásokat nem is hallotta! Meg aztán minden peri ben hazajöhet már a feleségem, jó is, ha megismeri. Az ilyen legényembernek nem is árt, ha lát egy boldog családi életet. Mert tudja, én nem vagyok egy elfogult ember, de ilyen asszony, mint az enyém, nem terem minden bokorban. Nem agyonsoványított modern nő, csendes, finom, annak a hangját csak akkor lehet hallani, ha énekel. Várjon kicsit, megéri! No és a gyerekeim! Hát én nem vagyok elfogult ember, de ilyen gyerekei, mint nekem vannak ... Széttárta a karját, jelezve a nagy világot, melyben ilyen utódokat többet nem lelni. Az agyam gyorsan működött. Mst mondjak, hogy megszabadulják tőle? Mert a rádió, az esik rádió. Azt az ember legfeljebb földhöz csapja, de ilyen efl[o- gulatlan ember feleségét nem lehet csak úgy kikapcsolni, vagy elföldelni... Eltökélten álltam föl. — Bocsásson meg, de előadásom van és ott kell lennem pontosan. Vanek széles arcán hamis mosoly jelent meg: — Nagy gazember maga, mért nem mondja meg egyenesen, hogy egy kis kaland van kilátásban ? Hisz én nem vagyok semmi jónak elrontója. No, hát csak menjen! — nyújtotta a kezét és atyai hangon szólt utánam az előszobánjtó- ban: — Megnősülni, fiatal barátom, megnősülni! En mondom magának: egy csendes, jó ass'* szony meg egy jó rádió, mint az enyém, ez a boldogság. — Nekem elhiheti, én nem vagyok egy elfogult ember ... Ebben a pillanatban a lépcsőhöz legaljáról éktelen visítás hallatszott fel a harmadik emeletre és egy K. und K. ör% mestert is megszégyenítő hatif üvöltötte: — Majd adok én neked, ép olyan vagy, mint az apád.... — Maradjon — szólt Vanek. — Már itt is vannak. A veszély Mindig találékony- nyá teszi az embert. Egy pillanat alatt felismertem a ház tervezőjének elrejtett, de zseniális ötletét, a hátsó lépcsőt. Egy ugrással eltűntem a mély- hen Simkó Margit ÜJ IFJÚSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik mindé» szombaton. Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztősén és adminisztráció, Bratislava, Prazská 9. Telefon 445-41. Főszerkesztő Szőke József. — Nyomta a Merkantilé tlaclarne, 01 n. v. Bratislava, uL Národného povstania 4L sz — Előfizetés egy évre 31.20 Kcs. — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. a—73790
