Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-06-23 / 25. szám

1956. június 23. ^V$iís4jZ. tét bét TrtnÉplicen Egyik olvasónk először ka­pott üdülési beutalást és erre az alkalomra néhány új ruhát szeretne varrni. Kéri állítsuk össze ruhatárát úgy. hogy mi­nél kevesebb pénzből változató; és divatos legyen. Utazáshoz sötétzöld santant ingruhát ajánlunk. A ruha ja­pán újjal, kihajló széles gallér­ral, hosszított dereita alatt kö­rül bő húzással készül. Saját vagy nylonöv illik hozzá. A másik új ruha: sötétkék fehér csíkos kulikosztüm. Há­romnegyedes ujjú kabátból szűk szokhyájú, mélyen kivá­gott ruhából áll. A keresztbei csíkozott kabát elejét és újjá hosszában csíkozott rátét dí szíti. Az alatta viselt ruháétól- hátul négyszögletes nyakkivá gású, az alj hátul térdig levarrt szembehajtással bővül. Ha : felsőrész és az alj különélt darab — sokféle változatban lehet hordani. Szép strandvise let a csíkos ruha felső rész fehér sortnadrággal, míg nap közben, utcán saját aljával é egy bő, körül dúsan húzott sö tétkék vászonaljjal szintén újabb változat. Olcsók a nyári pamut, flór pulóverek. A kosztümök fehéi vagy piros ujjatlan pulóver — és hűvösebb estékkel számolva egy fehér könyökig érő puló­ver egészítheti ki. Ehhez a két ruhához és a kék szoknyához már csak né­hány meglevő blúzra van szűk-, ség. A fehér sorthoz, a bő szoknyához kirándulások alkal­mával jól beválnak a tavalyi, tavalyelőtti kockás, pettyes, mintás zefír és kartonblúzok. S ha még futja a pénzből, es­tére tánchoz, kultúrelőadások- ra legcélszerűbb lenne egy fe­hér nylon blúz a kék szoknyá­hoz. Rövid japán ujjal kis bu­bigallérral egy méterből kite­lik. Rajzunkon még egy bordűrös, nyomott krepanyagból készít­hető új vonalú, hosszitott de­rekú pongyola szerepel. Elől végig a szegéllyel egyező színű gombok díszítik. Reméljük, hogy több nyaralni készülő olvasónknak segítséget nyújtottunk. VESSÜNK 4 1 1 1— L 1 1— J— 1 4* M •\é n 4C 1 c (J >4 V© u U VM u IW í* V6 Jo JS is ‘1 M J Vízszintes: 1. Nagy történél- Függőleges: 1. Tankokat. 2. Át­írni esemény 15-ik évfordulója, mérő része. 5. Kelet-Európa LO. Hullócsillagok. 11 Redő más- egyik országának pénzneme salhangzói. 13. Éhínség, nyomor, (többesszámban). 4. Európai L4. Nagy növény. 15. Utolsó tűzhányó. 5. Nyílások (ék. toibá- >etü kettőzve, újsághír. 17. „Le- val). 6. Csomóér része. 7. Fízi- vegő", légi összetételű szavak- kai mértékegység. 8. Golem ban gyakori idegen szó. 18. A kezdete. 9. Teke két betűje. 12. két partot köti össze. 19. Tali- A győztesek ez alatt vonultak be ga féle. 21. Híres olasz au- a régi Rómában. (Párizsban itt tó-márka. 22. Német folyó. 23. van a névtelen katona sírja), rínom tészta féle (ék', hib). 24. 14. Nem öreges. 16. Ilyen pa- Veszélyes hal-fajta. 26. Ilyen pírból szoktak leányruhát varr- <anna is van. 27. Pilis mással- ni. 18. Újdonságok. 20. Időszak, hangzói. 28. Folyóvízi állat (ék. 21. Itt írta Vörösmarty azt a hibák 30. Kalóz mássalhangzói. , 25 m 31. Azonos magánhangzók. 52. f ............... “ Az épület fedetlen része (utol- a nápolyi iöbölben. (harmadik só kockába kettős mássalhang- negyedik betű felcserélve). 28. zó). 34. Azonos magánhangzók. Gázégő igy is mondható. 29. 55. Kávé mássalhangzói 36. BibUai g ilkos. 32. A hajó rt_ Szovjetunió, sőt a világ Iegna- , gyobb belvize. 38. Sav eleje és sze • ■ 33. Teszturában van. 37. rége. Visszafelé állóvíz. t Anekdoták Egy apa, akinek állítólag egy nagyon tehetséges fia volt, felkereste Bemard Shaw-t, hogy tanácsot kérjen tőle. Van egy tehetséges fiam — mondotta — az apa. A fiúnak épp olyan tehetsége van a festészethez, mint az irodalomhoz. Kérem, mester adjon tanácsot, hogy mire taníttassam. Adja talán írói pályára, — válaszolta az író. Miért gondolja? Azért, mert a papír sokkal olcsóbb, mint a vászon — telelte az író. * * * Charles Laughton, a híres filmszínész új szerepet ka­pott. A „Lázadók“ című film főszerepét osztották ki icki. A filmszínész nevezetes volt arról, hogy darab­jának kosztümjeit ő maga varratta meg. Azért felkereste London legrégibb szabóját. „Ha jól tudom százötven évvel ezelőtt önöknél készí­tették egy Bligh nevű hajóskapitány részére egyenruhát. Pontosan ilyen egyenruhára volna szükségem a legkö­zelebbi filmemben. Megtudnák mondaná, hogy milyen volt az eredeti?" „Körülbelül mikor lehetett nálunk a kapitány? — kér­dezték a színészt. „Pontosan nem tudom, de azt hiszem 1789-ben“ — felelte. .A híres szabóműhely jelenlegi tulajdonosa kis türel­met kért, majd nemsokára megjelent öreg, kopott könyvekkel. A művészhez fordult és a következőket mondta. „Ha nagyon sürgős a ruha, akkor azonnal mértéket vehetünk, mert az eredeti szabásminta megvan. Ha ma veszünk mértéket, holnap megtarthatjuk az első próbát. Nagyon örülök, hogy kívánságának eleget tehetek...“ * * * Károly új cipőt vásárolt, de nem hordja, Sanyi meg­kérdezte tőle, hogy miért nem hordja az új cipőjét. Sanyi erre azt válaszolta: tudod miért nem? Mert az elárusító azt mondta, hogy az üj cipő első időben még szorítana. Ezért csak a jövő héten kezdem hordani. A kétszeres szépségk irálynő A Fehérke nevű kendermc- gos tyúk egy pillanatig csak rázta a fejét, majd kot- kadácsolva így szólt az egyik tyúkhoz: nézzétek csak milyen büszkén, hegyesen ül a Gyön­gyi, még csak egy pillantásra sem érdemesít bennünket. — Ügy látszik azt képzeli be magáról, hogy nálunknál különb, mert tarkább mint mi Csak úgy forr a begyem, ami­kor ilyesmit látok! Gyöngyi pedig, aki olyan sok riadalmat okozott a tyúkok kö­zölt, ott sütkérezett a tavaszi napon, egyenesen a baromfi- tenyészetből jött ide. Gyöngyi előkapar úszott egy tükröt, itt- ott kitépett egy-egy tollat, ügye­sen elővette a rúzsát és a au- derdobozt és berizsporozta ma­gát. Közbe-közbe néhányszor szerelmes kacér pillantást ve­tett Alfonz, a fiatal kakas fe­lé. Nem is kellett nagyon meg­erőltetnie magát, mert Alfonz méltóságteljesen oda lépegeiéit és udvariasan megkérdezte, hogy helyet foglalhat-e mellet­te. Gyöngyi nagykegyesen bele­egyezett. I — Mi újság a baromfikelte­tőben? — vetette oda nagy hetykén. Gyöngyi élesen kotkodácsolt, ezzel bizonyára az előkelőségét akarta kifejezni és egy hiszté­rikus sikolyhoz hasonlóan fiiy- málólag odabiggyesztette: — Ott még legalább van va­lami életi Legalább magam­fajta társaságban mozogtam. Sohasem álltam szóba egy kö­zönséges kakassal. — Borzasztó, hogy idehe­lyeztek engem a kétszeres szép- ségkirálynöt, az én lábaim e,lé a legforróbb. kakasviadalok győztesei borullak! Közben barátságos pillantá­sokat vetett Alfonzra, ügy hogy az szorgalmasan szede­gette a búzái. Igen, valóban szép ez a Gyöngyi. A szeme, a színes tollruházaia, a szépen ívelt lábait Alfonznak megfáj­dult a tyúkszeme. Egész nap a Gyöngyi közelében ácsorgóit és a többiekre ügyet sem ve­tett. Nem hívta őket, amikor kövér gilisztákat tatáit, nem gyűjtötte össze őket esténként és még reggel is megfeledke­zett arról, hogy felkeltse őket. A tyúkólban rendszertelenül folyt minden. Es aztán eljött az idő. ami­kor Alfonznak lassanként mé­gis csak rendbejött a tyúksze­me. Amikor a Fehérke nevű tyúk hangos kotkodácsolással tudtul adta, hogy tojt, akkor Alfonz szemrehányóan ránézett Gyhgyire, aki minden munkát megvetett és a tojást si mél­tóság alulinak találta. T/égül Alfonz mégis csak ' megkérdezte: ..Állandóan csak- a tükörbe nézegeted ma­gad, miért nem tojsz te is, mint a többiek?" A szépségkirálynö sértődöt­ten felhúzta a fejét és dühösen ezt, sziszegte: „Hogy megszelsz te engem a többiekkel összeha­sonlítani? Engem, a kétszeres szépségkirálynőt? Takarodj in­neni' Alfonz napról-napra jobban megértette, hogy Gyöngyi mi­lyen együgyű, üres lény. A leg­jobb falatokat mindig elcsípte. De tojni? Rangján alulinak találta. Alfonz szégyenkezve bevallotta saját magának, hogy milyen felületesen ítélkezett, amikor néhány fényes tolinak annyira bedőlt. Gyöngyi nemsokáig illegette- billegette már magát, mert el­jött a baromfigondozónő, meg­fogta és az előkelő szépségki- ránynőből közönséges levestyúk lett. SONJA WALTER ÜJ IFJÜSÄG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden szombaton. Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesz­tőség és adminisztráció, Bratislava, Prazská 9, Telefon 445-41. Főszerkesztő Szőke József. — Nyomta a Merkantilné tlaeiarne, 01 n. v. Bratislava, ul. Národného povstanla 4L sz. — Elő- D-50249 fizetés egy évre 31.20 Kés. — Terjeszti a Posta Hirlapszoloálata. Levél egy kékruhás fiatalasszonyhoz Hej rupp, he] ruppl j Vagy száz méterre lehettem az épülettől, mégis a fülembe 'Jutott a lárma. Gondoltam, valamit emelgetnek, aztán gyerek­had is bíztat, segít, ha mással nem, hát az ismerős „kísérő­zenével“. Közelebb jutva észrevettem, hogy a gyerekek nem biztat­nak senkit, hanem az „örökmozgóba“, a villanyfelvonóba ugrál­nak s élvezik az ingyenutazás örömeit. Hirtelenében meg is feledkeztem arról, valójában hol is vagyok én e pillanatban. Elő csak az elmaradhatatlan füzetet. A szövetkezet udvarán vagyok. Kottán, s szemben velem a gabonaraktár, ha úgy tetszik a — hombár. Szavamra, nem számoltam meg, hány emeletet raktak az alapra az ügyes kőműves-kezek, annyira elbűvölt a gyerekek játéka, de még- inkább az épületben ellenkező irányban le-fel járó s más-más beosztással közlekedő örökmozgó, felvonó, vagy ha úgy tetszik, magyarul — páternoster. Az egyik túlmerész fiúcskára rá is kiáltok, ne nyújtogassa a kezét annyira, mert a felvonó könnyen elcsapja. S míg így bámulok, nézegetek, hátamat az egyik tartóosz­lophoz vetve, valaki barátságosan a váltamra ver, majd illedel­mesen köszön. — A szövetkezet elnöke vagyok — mutatkozik be. S mikor közelebbről is megismerjük egymást, felderül, az arca. Jól megszorítja a kezemet és én ekkor ___ felébredek. Mert az oszlophoz támaszkodva valóban elszunyókáltam, és mi tagadás .... álmodtam. Amint felébredtem, eltűnt a gyerekhad a két felvonóval egyetemben. Ott maradt a helye, ott ásított, meg még más egyéb is. De a szövetkezet elnöke, az itt van és azon csodálkozik, hogy én csodálkozom, én még azon tűnődöm, hogy ő csodál­kozik. Azt hittem, megszokta már a szeme, akárcsak az Épí­tészeti Üzemé Érsekújváron, akik nézetem szerint olyan újí­tójavaslattal állhatnak elő a második ötéves terv irányelvter­vezetének megvitatásakor, hogy minek ebbe a gabonaraktárba felszerelni a felvonót, hisz az csak 2—3 emeletes, oda igazán fel lehet létrán is hordani a 80—100 kilós búzás-zsákokat Ta­lán abból indultak ki, hogy az egyiptomiak időszámításunk . előtt jó pár ezer évvel a imásfélszáz méter magas piramisokra a súlyos faragott köveket kézierővel cipelték fel? Minek akkor 5—6 méterre a felvonó? Vagy az Építészeti Üzem vezetősége azt gondolja, hogy ha felvonó nem lesz, akkor senki nem zuhanhat bele az aknába? ) Úgy látszik, az ő szemükben is legfőbb érték az ember?! GÉRECZ ÄRPÄD Magáról, és két kis gyermeké­ről lesz most szó, kedves szőke fiatalasszony, aki a múlt va­sárnap délelőtt sétált velük a bratislavai utcán. Igaz, hogy csak a négy év körüli kislány­ka sétált, a körülbelül két éves fiacskája még kocsiból élvezte a tűző nap simogató sugarait. Szóval sétáltak, útközben ne­vetgéltek, ez rendben is van. Gyermekei szépek, ápoltak, meglátszik rajtuk a szerető a- nyai gondoskodás. „Csak úgy ragyogtak" — ahogy mondani szokás, mégis ... és' ekkor tör­tént az, amiről írni akarok. Helyes és célszerű intézkedés az, hogy a város különböző ré­szében az utcákon gyümölcsöt árusítanak. Meg lehet venni út­közben is a gyümölcsöt, nem kell üzletbe menni érte. Nyíl­ván ön is örül, hogy így séta közben elvégezheti a gyümölcs­vásárlást — gondoltam magam­ban, amikor láttam, hogy meg­áll az elárusítóhely előtt és cseresznyét kér. Délfelé járt az idő, azt hittem, haza viszi a gyümölcsöt, hogy majd ebéd után elfogyasszák, ... de té­vedtem. ön, kedves kékruhás fiatal- asszony, azonmód, ahogy a cse­resznyét átvette, szépen oda­nyújtotta a zacskót kislányá­nak, aki jóízű falatozásba kez­dett, kis fiacskájának pedig maga adogatta a szájába a cse­resznyeszemeket. Ügy ahogy volt, minden mosás nélkül. Vagy talán gondolja, hogy ele­get tett a higéniai feltételek­nek azzal, hogy két ujjával — melyekkel előzőleg a cseresz­nye kifizetésénél megszámolta a visszakapott pénzt (mert megfigyeltem, hogy nagyobb papírpénzzel fizetett s a visz- szakapott pénzt gondosan át­számolta) — megtörülte a cse­resznyeszemeket? Nem, fiatalasszony. Ez nem elég. Ön sohasem hallott arról, hogy fogyasztás előtt minden gyümölcsöt alaposan meg kell mosni? Nem tudja azt, hogy a gyümölcsön a különböző be­tegségeket okozó baktériumok százai és ezrei hemzsegnek? Elfelejti azt, hogy a gyümölcs piszkos, s ezt a piszkot meg­eteti a gyermekeivel? Gondol­kozzon, és ne vállrándítással feleljen ezekre a sorokra, mond­ván, hogy „én is ettem már elég mosatlan gyümölcsöt, még se történt soha semmi bajom“. Nem bizony, nem így kell ezt felfogni. Mert egyetlen eset is elég ahhoz, hogy gyermekei tí­fuszt, vérhast, bélhurutot, vagy más súlyos betegségeket kap­janak. És nemcsak a gyerekek­re, hanem a felnőttekre nézve is veszélyes a mosatlan gyű- , mölcs. Sose feledkezzünk meg a higéniának erről az alapvető,- fogalmáról, sőt járvány idején fontos, hogy a vízbe egy "kevés hipermangánt tegyünk és így mossuk meg a gyümölcsöt. Ennyit a higéniáról. De még valamire szeretném figyelmez­tetni. Gyermekei feltétlenül ebéd előtt voltak s teleették magukat cseresznyével. Valószí­nűleg rossz étvággyal ebédeltek a maga töprengett, hogy va­jon miért, hiszen egész délelőtt a friss levegőn sétált velük. Segítek megoldani a kérdést: a gyümölcs nagyon egészséges, de mindig étkezés után fo­gyasszuk, mert elveszi az ét­vágyat. Molnár Klára

Next

/
Thumbnails
Contents