Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-06-16 / 24. szám

10 1956. június 16. A helyes táplálkozásról Amíg fiatalok, szívósak, e- gészségesek vagyunk, nem tu­lajdonítunk nagy fontosságot ennek a kérdésnek. Akkor eszünk, amikor éhesek vagyunk és amikor időnk megengedi s nem törődünk azzal sem, hogy vajon vitamindús táplálékot kap-e szervezetünk. Csak ak­kor vesszük észre magunkat, amikor már baj van. Jön a gyo­morfájás, fejfájás és különösen ilyenkor, amikor a hosszú tél után, vitaminhiány miatt fá­radságot érzünk, akkor jövünk rá, hogy helytelenül táplálko­zunk. Az orvosok arra tanítanak minket, hogy helyesen és rend­szeresen táplákozzunk. Nagyon fontos kérdés az is, hogy hány­szor eszünk naponta. Falvain- kon még a mai napig is be­vett szokás háromszor naponta étkezni. A falusi ember reggel futva megissza a kávéját vagy lehörpint egy csésze tejet, sok­szor kenyér nélkül. Aztán délig semmi. A déli ebéd rendszerint csßk hamarjában elkészített könnyű étel. Ezt láthatjuk ma is a legtöbb helyen, kora ta­vasztőr késő őszig, amikor siet­tetnek a mezőgazdasági mun­kák. Este aztán kiadósabb va­csora vár a családra. Persze ez nagyon helytelen, egészségre káros szokás. A régi közmondás így szól: „Ügy reggelizz mint egy ki­rály, úgy ebédelj mint egy kis úr és úgy vacsorázz, mint egy „koldus.“ Bölcs közmondás ez, próbáljuk meg betartani. Nagyon okos dolog, ha reg­gelire tejen vagy kávén kívül vajat és gyümölcsöt fogyasz­tunk. Ilyen reggeli után sokkal frissebbnek érezzük magunkat, a munkában is. Az is szüksé­ges, hogy minden nap tízóraiz­zunk. Az orvosok azt tanácsol­ják, hogy napi étrendünkből ne hagyjuk ki az uzsonnát sem. Helyes, hogy ha az uzsonna tartalmasabb mint a vacsora. Tehát ne vacsorázzunk estére sertéssültet, töltött káposztát, sült szalonnával elkészített tú­rós haluskát, vagy tejfeles bab­főzeléket füstölt oldalassal. Az ilyen vacsora után rendszerint nem alusszuk ki jól magunkat, megterheljük gyomrunkat és. mindemellett rongáljuk az egész ségünket. Nagyon egészséges esti vacsora a tejbedara, tej- berízs, vajas kenyér zöld hagy­mával, hónapos retekkel, aludt tej új krumplival, petrezsely­mes új krumpli és friss gyü­mölcs. Ne feledjük el, hogy a vacsorát legalább két órával lefekvés előtt fogyasszuk el. És még egy jó tanács: Ne hanyagoljuk el egészségünket, előzzük meg a gyomorsüllye­dést, gyomorfekélyt, és más gyomorbajt, amelyek nagyon gyakran a helytelen táplálkozás eredményei. Tehát addig, amíg nem késő! H í m z e s Hímző,selyem, gyöngyfonál, vagy fémszálai hímezhető. A minta nagyobb formáit alátölt- ve kidomborodó hímzéssel csi­nálhatjuk. Többször egymásmel­lé állítva párnát, falvédőt, más elrendezéssel térítőt díszíthe­tünk vele. Hímezhető vászonra vagy erős selyemanyagra. Leg­szebb, ha egy színből készítjük, esetleg a formákat körül kon- túrozhatjuk a hímzés színének egy más árnyalatával. Ha falvédönek készül, úgy a hosszúkás vászon alsó szélén a hímzés színében csomózott hosszú rojtokat tehetünk, felső szélére pedig varrjunk kariká­kat, hogy felakaszthassuk. 1----------------------------­DIÁKBÁNAT HT'i 'rém, ha valaki már hal­ott a valóságról beszél­ni és azt hülyeségnek tartja, akkor most engem hagyjon ki a játékból s legyen szíves a hasonló jelzőket ne személyem­hez fűzni, hanem ahhoz a bo­londsághoz, amit a valóságról elmondok. Az egyik b -ndöglő előtt (vagy vendéglő előtt?) talál­koztam Te-Bu Ta kollégámmal, aki bánatában megfeledkezett arr l is, hogy leesett átlóval a térdén zongorázik, ö erről ter­mészetesen nem tehet éppen úgy, mint én, mert mindketten diákok vagyunk és a sors kö- *zös bánatra taszított. Egyfor­mán futkosunk az utcán, nyelv­lógatva s a jó vadászkutyától csak annyiban különbözünk, hogy a járó-kelők, lógó nyel­vünket valami modern nyak­kendőnek nézik. Persze ez sem véletlen, hiszen nincsen rá Ide­jük, hogy a kettőt megkülön­böztessék. Eziránt elnézéssel vagyunk, annak ellenére, hogy ők sokszor nincsenek megér­téssel és rosszszemmel néznek utánunk. Ezek után a tisztelt olvasó- közönség azt gondolhatja, hogy vérbe ' futóbajnokok, vagy eset­leg tüzolók vagyunk, ami vi­selkedésünk természetes logiká­ja, de nem, lévednek, mert mi csak egyszerű funkcionáriusok vagyunk, s a diákság csak mel­lékes foglalkozásunk. S hogy most megálltunk egy pillanat­ra, az csak annak köszönhető, hogy az ebédet öt perc alatt sikerült fére tenni, és úgy ku­tyafuttában érdeklődhetünk egy­más sorsa iránt. — Nos, hogy ityeg a fityeg? — Hát... az ityeg kitünően ‘fityeg, mert a fityeg nem ityeg ♦ »■ ♦ FELHÍVÁS A szöllőskei (Vinicke, p. Stre- da n/Bodrogom) szőlészeti és gyümölcstermesztési kétéves mesteriskolába ez év augusztus 1-ig lehet jelentkezni. Jelent­kezhetnek azon egyének, akik 17. életévüket betöltötték és a 38. életévüket még nem lépték át. Szükséges, hogy a jelentke­zők legkevesebb kétéves mező- gazdasági gyakorlattal és kö­zépiskolai végzettséggel rendel­kezzenek. (Jelentkezni lehet alacsonyabb iskolai végzettség­gel is.) A tanulók a diákotthonban lakást és élelmezést kapnak, valamint tanulmányi előmenete­lük szerint állami segélyben is részesülnek. A nős tanulók csa­ládi segélyt kapnak. Az iskola elvégzése után a végzettek meg­felelő elhelyezést nyernek. Az iskola igazgatósága kéri az EFSZ-ek és állami gazdasá­gok vezetőit, hogy hívják fel alkalmazottaik figyelmét e ta­nulási lehetőségre és a jelent­kezők kérvényét juttassák e! iskolánk igazgatóságához. Az iskela igazgatósága I — válaszolta Te-Bu Ta és az orra a füléig facsarodolt. (Ezt kérem úgy kell értelmezni, hogy jó funkcionárus, mert rossz diák.) — De ne haragudj kedves Csi-Csa kolléga, sietnem kell, mert elkések a gyűlésről — s azzal elkígyózott a korzón, szelve a szelet. En pedig neki köszönhetem, hogy csak öt per­cet késtem az instruktázsról, mert előadásra készültem és ha nem találkozunk, nem ment meg senki egy kis kellemes gyomormosástól. Persze így sem mentett meg senki, mert az öt perces késés ellen leg­jobb orvosság a gyomormosás, mindössze a jelzője változott meg, s nem kellemes, hanem kellemetlen volt. Ugyanis, ha nem mentem volna el az in- slruktázsra, akkor kibeszélhet­te volna magam, hogy elő­adáson voltam, de igy kelle­metlenül kellett hallgatnom: — .... Csi-Csa elvtárs visel­kedését szigorúan el kell ítél­ni. Nem tudja kötelességét, ön­tudatlan. Csi-Csa elvtárs CSíSZ tag, tudnia kellene, hogy a gyűléseken pontosan kell megjelenni. Egy vezető CSISZ tagnak kötelessége, hogy példát mutasson a többieknek. Az ilyen szemrehányás bizo­nyára rokonszenvet kelt irán­tam az olvasók között — vi­szont erre semmi szükségem nincs, mert az elnök megálla­pítása, hogy „Egy vezető CSISZ tagnak kötelessége, hogy példát mutasson a többi­eknek", kétségkívül helyes s én ezt megszívlelem. Ezentúl min­den gyűlésen pontosan olt le­szek és hogy kötelességemnek teljes egészében eleget tegyek, jó példával járjak, igyekezni fogok még több gyűlést szer­vezni, hogy az előadások szá­mát ezzel is redukálhassam és örömet szerezzek diáktársaim­nak. Mert mit tagadjam, kollé­gáim elégedetlenek, az előadá­sok száma igen sok és nincs idejük a magántanulásra. Ha pedig én a gyűlések számát emelni fogom, koliziójuk lesz, s mivel helyesen tudják érté­kelni mindkettő fontosságát, nem mennek el egyre sem. Ez az igyekezetem azonban előreláthatóan nehézségben fog ütközni, mert a heti program már elég kövér és ha még én is hizlalni fogom, az a veszély fenyeget, hogy aki nem szereti a kövéret, megrontsa a gyom­rát és a krisztírozás nem a legkellemesebb. Ugyanis hétfőn rég iéitől estig előadásom van. Kedden reggeltől délután bél óráig előadás, s fél háromtól vezetőségi ülés, mely néha csak nyolc óráig tart, de leg­többször sikerül befejezni tíz órákkor. Szerdán ismétlődik a hétfő. A csütörtöki nap elöa- dásmenetes, csak egy kis test­gyakorlatot írtak elő, nyilván azért, hogy edzettek legyünk a „gyütésező délutánra." Mert kettőtől négyig instruktázs van, négytől hétig munkacsopo't, félnyolctól pedig tagsági gyű­lés, melyet éjfél után egy pár perccel sikeresen be szoktuk fejezni. Pénteken reggeltől tiz óráig előadás, aztán délig szolgála­tom van a titkárságon — dél­után tneg a három előadásra el kell mennem! A szombati napra nem jutóit semmi. Ha­vonta két-három konferencia, ez igazán tűrhető. Vasárnap végül van időm,... ekkor se­gítek mosni, takarítani stb., mert feleségem szintén funk­cionárus ... Es vasárnap után ismét hétfő (köszönt fel.) kö­vetkezik. L ehet, hogy kollégáim se­gítségemre lesznek, lega­lábbis reményiem, mert tudo­másom szerint vannak előadá­saik, melyekre nem szívesen járnak. Véleményem szerín ez érthető is, hisz nem minden diák él-hal mondjuk a törté­nelmi nyelvtanért. Ebből kifo­lyólag igazolható például egy irodalmár ballépése, különös tekintettel, ha nincsen iroda­lomból előadása. Reménysége­met az is biztosabbá teszi, hogy elismerően bólogatnak s javaslatom olyan visszhangra fog találni, hogy a levegőbe dobálnak, csak aztán arra kell vigyáznom, hogy a föld vonzó ereje révén be ne törjem sze­rencsétlen fejemet. Ez szép lesz tőlük, csak nem tudom mennyire segít ez nekem ab­ban, hogy mindenütt elől jár­jak. Például a tanulásban. Mert ha kotíziót eszközölök ki, ők nem mennek sem a gyűlés­re sem az előadásra és köny- nt/en kibeszélhetik magukat. Hogy miért nem voltak előa­dáson, arra ezt felelhetik: „gyűlésen voltam’ és fordítva. En ezt nem tehetem meg, mert példát kell mutatnom és Ott kell lennem a gyűlésen és az előadáson is. Persze ez nem sikerül mindig. Legtöbbször az előadásokról hiányzók, bár min­den hiányzás után megmossák a fejemet, mert nem járok pél­dával stb., stb. Ám ilyen pléh- pofája ember, mint cn is, ezt inkább elszívleli, mert ugyebár a vizsgák még messze vannak. Illetve, dehogyis... Csak én képzelődöm. Te-Bu Ta kolléga már a váltamat veregeti és lé­lekszakadva beszél a vizsgák­ról: — Csi-Csa, képzeld... ki­doblak a vizsgáról! — Ne beszélj! — hunyorgot­tam érthetetlenül. — Téged, hisz’ mindig jelesre vizsgáztál! — Tudod ez így van. Ha az iskolaügyben, az újjítóknak végre lenne annyi eszük, hogy olyan „automata embert" ta­lálnának fel, aki szükség ese­tén több felé tudna szakadni, akkor jelesre vizsgáztam vol­na. De így..? Te, de el is felejtem' tegnap kitüniedlek a CSÍSZ tagsági gyűlésen, min! példás funkcionárust — . . . .? Es le Csi-Csa, mikor mész a vizsgára? — En... én, talán... Nem tudtam befejezni, me rí Te-Bu Ta hirtelen eltűnt. Csuk mikor körülnéztem, hallottam kiáltását: — Elkések a gyűlésről. ! Tf' *kor jutott eszemben, hogy diák is vagyok és vizs­gára kell mennem. Szédül a fejem, forog velem a világ s hatlom az illetékesek vad kiál­tásait: „Mutass példát, — erigyj guűlésre. mutass példát, — menj vizsgára." Mire kijózanodtam, az órám fél hármat mulatott. Rohantam a gyűlésre. S be kell ismer­nem a jelenléti ivet tévedésből írtam alá így: Csa-Csi. Ö, józan ész, mikor vetsz véget a diák bánatának!? GEDEFI PÁL — Micsoda visszamaradottság, hogy mi diákok gyalog járunk íz előadásokra. Miért nem jön értünk autó? Anekdoták Einstein véleményére voltak kiváncsiak, hogy a követ­kező háborúban milyen fegyverekkel fognak harcolni. Biztosan nem tudom — volt a válasz — hogy a követ­kező háborúban mivel verekednek az emberek, de azt biztosan tudom, hogy a rákövetkező háborúban bunkóval. * * * Georg Kaiser, aki arról volt híres, hogy darabját a színházban soha nem nézte meg. Az egyik darabjában a színház hozzájárulását kérte bizonyos változtatásokhoz. Az író hozzájrult, de azzal a kikötéssel, hogy legalább a darab címét tartsák meg. * * * A társaságban a pokolról és a paradicsomról beszél­gettek. * * * Mi a véleménye kérdezték Chaplint, az- ismert világ­hírű színészt. Én mindenesetre, főként az éghajlat miatt, a paradicsomot választom. A pokolban mindenesetre sok­kal vígabb. * * * Böckünf, a híres festőt, a festőakadémia egyik diákja kereste fel és tanácsot kért, hogy mi legyen, mert érzi, hogy írni is tudna nemcsak festeni. Az ősz mester rá­nézett és annyit mondott: Láttam a képeit, legyen in­kább író. * * * Painlevé az egykori híres francia poütikus híres volt szórakozottságáról. Amikor erre a tulajdonságára barátai felhívták egy alkalommal azt mondta, hogy apjától örö­költe, aki olyan szórakozott volt, hogy egyszer egy éjjel gyufát gyújtott, hogy megnézze elojtotta-e a lámpát. — Ne húzd ki, nem szeretem a csukamájolajat. ÜJ IFJÚSÁG — a CSISZ Szlovákiai Közpon i Bizottságának lapja. Megjelenik minden szombaton Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerte«. tőség és adminisztráció, Bratislava, Praiská 8. Telefon 445-41 Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Merkantilné tlaclarne, 01 n. v. Bratislava ul. Národného Dovstania 41 sz fiö­D—50221 fizetés egy évre 31.20 Kcs. — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata.

Next

/
Thumbnails
Contents