Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-06-16 / 24. szám
10 1956. június 16. A helyes táplálkozásról Amíg fiatalok, szívósak, e- gészségesek vagyunk, nem tulajdonítunk nagy fontosságot ennek a kérdésnek. Akkor eszünk, amikor éhesek vagyunk és amikor időnk megengedi s nem törődünk azzal sem, hogy vajon vitamindús táplálékot kap-e szervezetünk. Csak akkor vesszük észre magunkat, amikor már baj van. Jön a gyomorfájás, fejfájás és különösen ilyenkor, amikor a hosszú tél után, vitaminhiány miatt fáradságot érzünk, akkor jövünk rá, hogy helytelenül táplálkozunk. Az orvosok arra tanítanak minket, hogy helyesen és rendszeresen táplákozzunk. Nagyon fontos kérdés az is, hogy hányszor eszünk naponta. Falvain- kon még a mai napig is bevett szokás háromszor naponta étkezni. A falusi ember reggel futva megissza a kávéját vagy lehörpint egy csésze tejet, sokszor kenyér nélkül. Aztán délig semmi. A déli ebéd rendszerint csßk hamarjában elkészített könnyű étel. Ezt láthatjuk ma is a legtöbb helyen, kora tavasztőr késő őszig, amikor siettetnek a mezőgazdasági munkák. Este aztán kiadósabb vacsora vár a családra. Persze ez nagyon helytelen, egészségre káros szokás. A régi közmondás így szól: „Ügy reggelizz mint egy király, úgy ebédelj mint egy kis úr és úgy vacsorázz, mint egy „koldus.“ Bölcs közmondás ez, próbáljuk meg betartani. Nagyon okos dolog, ha reggelire tejen vagy kávén kívül vajat és gyümölcsöt fogyasztunk. Ilyen reggeli után sokkal frissebbnek érezzük magunkat, a munkában is. Az is szükséges, hogy minden nap tízóraizzunk. Az orvosok azt tanácsolják, hogy napi étrendünkből ne hagyjuk ki az uzsonnát sem. Helyes, hogy ha az uzsonna tartalmasabb mint a vacsora. Tehát ne vacsorázzunk estére sertéssültet, töltött káposztát, sült szalonnával elkészített túrós haluskát, vagy tejfeles babfőzeléket füstölt oldalassal. Az ilyen vacsora után rendszerint nem alusszuk ki jól magunkat, megterheljük gyomrunkat és. mindemellett rongáljuk az egész ségünket. Nagyon egészséges esti vacsora a tejbedara, tej- berízs, vajas kenyér zöld hagymával, hónapos retekkel, aludt tej új krumplival, petrezselymes új krumpli és friss gyümölcs. Ne feledjük el, hogy a vacsorát legalább két órával lefekvés előtt fogyasszuk el. És még egy jó tanács: Ne hanyagoljuk el egészségünket, előzzük meg a gyomorsüllyedést, gyomorfekélyt, és más gyomorbajt, amelyek nagyon gyakran a helytelen táplálkozás eredményei. Tehát addig, amíg nem késő! H í m z e s Hímző,selyem, gyöngyfonál, vagy fémszálai hímezhető. A minta nagyobb formáit alátölt- ve kidomborodó hímzéssel csinálhatjuk. Többször egymásmellé állítva párnát, falvédőt, más elrendezéssel térítőt díszíthetünk vele. Hímezhető vászonra vagy erős selyemanyagra. Legszebb, ha egy színből készítjük, esetleg a formákat körül kon- túrozhatjuk a hímzés színének egy más árnyalatával. Ha falvédönek készül, úgy a hosszúkás vászon alsó szélén a hímzés színében csomózott hosszú rojtokat tehetünk, felső szélére pedig varrjunk karikákat, hogy felakaszthassuk. 1----------------------------DIÁKBÁNAT HT'i 'rém, ha valaki már halott a valóságról beszélni és azt hülyeségnek tartja, akkor most engem hagyjon ki a játékból s legyen szíves a hasonló jelzőket ne személyemhez fűzni, hanem ahhoz a bolondsághoz, amit a valóságról elmondok. Az egyik b -ndöglő előtt (vagy vendéglő előtt?) találkoztam Te-Bu Ta kollégámmal, aki bánatában megfeledkezett arr l is, hogy leesett átlóval a térdén zongorázik, ö erről természetesen nem tehet éppen úgy, mint én, mert mindketten diákok vagyunk és a sors kö- *zös bánatra taszított. Egyformán futkosunk az utcán, nyelvlógatva s a jó vadászkutyától csak annyiban különbözünk, hogy a járó-kelők, lógó nyelvünket valami modern nyakkendőnek nézik. Persze ez sem véletlen, hiszen nincsen rá Idejük, hogy a kettőt megkülönböztessék. Eziránt elnézéssel vagyunk, annak ellenére, hogy ők sokszor nincsenek megértéssel és rosszszemmel néznek utánunk. Ezek után a tisztelt olvasó- közönség azt gondolhatja, hogy vérbe ' futóbajnokok, vagy esetleg tüzolók vagyunk, ami viselkedésünk természetes logikája, de nem, lévednek, mert mi csak egyszerű funkcionáriusok vagyunk, s a diákság csak mellékes foglalkozásunk. S hogy most megálltunk egy pillanatra, az csak annak köszönhető, hogy az ebédet öt perc alatt sikerült fére tenni, és úgy kutyafuttában érdeklődhetünk egymás sorsa iránt. — Nos, hogy ityeg a fityeg? — Hát... az ityeg kitünően ‘fityeg, mert a fityeg nem ityeg ♦ »■ ♦ FELHÍVÁS A szöllőskei (Vinicke, p. Stre- da n/Bodrogom) szőlészeti és gyümölcstermesztési kétéves mesteriskolába ez év augusztus 1-ig lehet jelentkezni. Jelentkezhetnek azon egyének, akik 17. életévüket betöltötték és a 38. életévüket még nem lépték át. Szükséges, hogy a jelentkezők legkevesebb kétéves mező- gazdasági gyakorlattal és középiskolai végzettséggel rendelkezzenek. (Jelentkezni lehet alacsonyabb iskolai végzettséggel is.) A tanulók a diákotthonban lakást és élelmezést kapnak, valamint tanulmányi előmenetelük szerint állami segélyben is részesülnek. A nős tanulók családi segélyt kapnak. Az iskola elvégzése után a végzettek megfelelő elhelyezést nyernek. Az iskola igazgatósága kéri az EFSZ-ek és állami gazdaságok vezetőit, hogy hívják fel alkalmazottaik figyelmét e tanulási lehetőségre és a jelentkezők kérvényét juttassák e! iskolánk igazgatóságához. Az iskela igazgatósága I — válaszolta Te-Bu Ta és az orra a füléig facsarodolt. (Ezt kérem úgy kell értelmezni, hogy jó funkcionárus, mert rossz diák.) — De ne haragudj kedves Csi-Csa kolléga, sietnem kell, mert elkések a gyűlésről — s azzal elkígyózott a korzón, szelve a szelet. En pedig neki köszönhetem, hogy csak öt percet késtem az instruktázsról, mert előadásra készültem és ha nem találkozunk, nem ment meg senki egy kis kellemes gyomormosástól. Persze így sem mentett meg senki, mert az öt perces késés ellen legjobb orvosság a gyomormosás, mindössze a jelzője változott meg, s nem kellemes, hanem kellemetlen volt. Ugyanis, ha nem mentem volna el az in- slruktázsra, akkor kibeszélhette volna magam, hogy előadáson voltam, de igy kellemetlenül kellett hallgatnom: — .... Csi-Csa elvtárs viselkedését szigorúan el kell ítélni. Nem tudja kötelességét, öntudatlan. Csi-Csa elvtárs CSíSZ tag, tudnia kellene, hogy a gyűléseken pontosan kell megjelenni. Egy vezető CSISZ tagnak kötelessége, hogy példát mutasson a többieknek. Az ilyen szemrehányás bizonyára rokonszenvet kelt irántam az olvasók között — viszont erre semmi szükségem nincs, mert az elnök megállapítása, hogy „Egy vezető CSISZ tagnak kötelessége, hogy példát mutasson a többieknek", kétségkívül helyes s én ezt megszívlelem. Ezentúl minden gyűlésen pontosan olt leszek és hogy kötelességemnek teljes egészében eleget tegyek, jó példával járjak, igyekezni fogok még több gyűlést szervezni, hogy az előadások számát ezzel is redukálhassam és örömet szerezzek diáktársaimnak. Mert mit tagadjam, kollégáim elégedetlenek, az előadások száma igen sok és nincs idejük a magántanulásra. Ha pedig én a gyűlések számát emelni fogom, koliziójuk lesz, s mivel helyesen tudják értékelni mindkettő fontosságát, nem mennek el egyre sem. Ez az igyekezetem azonban előreláthatóan nehézségben fog ütközni, mert a heti program már elég kövér és ha még én is hizlalni fogom, az a veszély fenyeget, hogy aki nem szereti a kövéret, megrontsa a gyomrát és a krisztírozás nem a legkellemesebb. Ugyanis hétfőn rég iéitől estig előadásom van. Kedden reggeltől délután bél óráig előadás, s fél háromtól vezetőségi ülés, mely néha csak nyolc óráig tart, de legtöbbször sikerül befejezni tíz órákkor. Szerdán ismétlődik a hétfő. A csütörtöki nap elöa- dásmenetes, csak egy kis testgyakorlatot írtak elő, nyilván azért, hogy edzettek legyünk a „gyütésező délutánra." Mert kettőtől négyig instruktázs van, négytől hétig munkacsopo't, félnyolctól pedig tagsági gyűlés, melyet éjfél után egy pár perccel sikeresen be szoktuk fejezni. Pénteken reggeltől tiz óráig előadás, aztán délig szolgálatom van a titkárságon — délután tneg a három előadásra el kell mennem! A szombati napra nem jutóit semmi. Havonta két-három konferencia, ez igazán tűrhető. Vasárnap végül van időm,... ekkor segítek mosni, takarítani stb., mert feleségem szintén funkcionárus ... Es vasárnap után ismét hétfő (köszönt fel.) következik. L ehet, hogy kollégáim segítségemre lesznek, legalábbis reményiem, mert tudomásom szerint vannak előadásaik, melyekre nem szívesen járnak. Véleményem szerín ez érthető is, hisz nem minden diák él-hal mondjuk a történelmi nyelvtanért. Ebből kifolyólag igazolható például egy irodalmár ballépése, különös tekintettel, ha nincsen irodalomból előadása. Reménységemet az is biztosabbá teszi, hogy elismerően bólogatnak s javaslatom olyan visszhangra fog találni, hogy a levegőbe dobálnak, csak aztán arra kell vigyáznom, hogy a föld vonzó ereje révén be ne törjem szerencsétlen fejemet. Ez szép lesz tőlük, csak nem tudom mennyire segít ez nekem abban, hogy mindenütt elől járjak. Például a tanulásban. Mert ha kotíziót eszközölök ki, ők nem mennek sem a gyűlésre sem az előadásra és köny- nt/en kibeszélhetik magukat. Hogy miért nem voltak előadáson, arra ezt felelhetik: „gyűlésen voltam’ és fordítva. En ezt nem tehetem meg, mert példát kell mutatnom és Ott kell lennem a gyűlésen és az előadáson is. Persze ez nem sikerül mindig. Legtöbbször az előadásokról hiányzók, bár minden hiányzás után megmossák a fejemet, mert nem járok példával stb., stb. Ám ilyen pléh- pofája ember, mint cn is, ezt inkább elszívleli, mert ugyebár a vizsgák még messze vannak. Illetve, dehogyis... Csak én képzelődöm. Te-Bu Ta kolléga már a váltamat veregeti és lélekszakadva beszél a vizsgákról: — Csi-Csa, képzeld... kidoblak a vizsgáról! — Ne beszélj! — hunyorgottam érthetetlenül. — Téged, hisz’ mindig jelesre vizsgáztál! — Tudod ez így van. Ha az iskolaügyben, az újjítóknak végre lenne annyi eszük, hogy olyan „automata embert" találnának fel, aki szükség esetén több felé tudna szakadni, akkor jelesre vizsgáztam volna. De így..? Te, de el is felejtem' tegnap kitüniedlek a CSÍSZ tagsági gyűlésen, min! példás funkcionárust — . . . .? Es le Csi-Csa, mikor mész a vizsgára? — En... én, talán... Nem tudtam befejezni, me rí Te-Bu Ta hirtelen eltűnt. Csuk mikor körülnéztem, hallottam kiáltását: — Elkések a gyűlésről. ! Tf' *kor jutott eszemben, hogy diák is vagyok és vizsgára kell mennem. Szédül a fejem, forog velem a világ s hatlom az illetékesek vad kiáltásait: „Mutass példát, — erigyj guűlésre. mutass példát, — menj vizsgára." Mire kijózanodtam, az órám fél hármat mulatott. Rohantam a gyűlésre. S be kell ismernem a jelenléti ivet tévedésből írtam alá így: Csa-Csi. Ö, józan ész, mikor vetsz véget a diák bánatának!? GEDEFI PÁL — Micsoda visszamaradottság, hogy mi diákok gyalog járunk íz előadásokra. Miért nem jön értünk autó? Anekdoták Einstein véleményére voltak kiváncsiak, hogy a következő háborúban milyen fegyverekkel fognak harcolni. Biztosan nem tudom — volt a válasz — hogy a következő háborúban mivel verekednek az emberek, de azt biztosan tudom, hogy a rákövetkező háborúban bunkóval. * * * Georg Kaiser, aki arról volt híres, hogy darabját a színházban soha nem nézte meg. Az egyik darabjában a színház hozzájárulását kérte bizonyos változtatásokhoz. Az író hozzájrult, de azzal a kikötéssel, hogy legalább a darab címét tartsák meg. * * * A társaságban a pokolról és a paradicsomról beszélgettek. * * * Mi a véleménye kérdezték Chaplint, az- ismert világhírű színészt. Én mindenesetre, főként az éghajlat miatt, a paradicsomot választom. A pokolban mindenesetre sokkal vígabb. * * * Böckünf, a híres festőt, a festőakadémia egyik diákja kereste fel és tanácsot kért, hogy mi legyen, mert érzi, hogy írni is tudna nemcsak festeni. Az ősz mester ránézett és annyit mondott: Láttam a képeit, legyen inkább író. * * * Painlevé az egykori híres francia poütikus híres volt szórakozottságáról. Amikor erre a tulajdonságára barátai felhívták egy alkalommal azt mondta, hogy apjától örökölte, aki olyan szórakozott volt, hogy egyszer egy éjjel gyufát gyújtott, hogy megnézze elojtotta-e a lámpát. — Ne húzd ki, nem szeretem a csukamájolajat. ÜJ IFJÚSÁG — a CSISZ Szlovákiai Közpon i Bizottságának lapja. Megjelenik minden szombaton Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerte«. tőség és adminisztráció, Bratislava, Praiská 8. Telefon 445-41 Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Merkantilné tlaclarne, 01 n. v. Bratislava ul. Národného Dovstania 41 sz fiöD—50221 fizetés egy évre 31.20 Kcs. — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata.
