Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-06-09 / 23. szám
2 19ő6. június 9.---------------------------------------------------Hát®*%évcsúi a e-kua^i*tenni a kezét. Nem tudta mit tegyen, hogyan kóstolja meg a tortát, amiről azt gondolta, hogy csokoládé, vagy a dudlit hogyan vegye el a torta tetejéről, Az édesanyjára nézett szó nélkül kért tőle tanácsot a szemeivel. A dudlit ha a kis kutyának adod, amely az udvaron ugat, akkor megkóstolhatod a csokoládéstortát — mondotta az anyja. Persze egykönnyen nem egyezett bele, de végre mégis engedett és így tiszteletet adott a gyermeknapnak, még a szüleit is nagyon megörvendeztette ebben a nevezetes déli órában. A dudlit kidobták az ablakon, és szeltek neki a tortából. Losoncon pedig Kovács Bandikáékhoz mentünk. Éppen szepegett valamiért, de a tarka labdának, amint neki vittünk, mégis megörült. Kiszáradtak szeméből a könnyek és máris futballozni kezdett. Ő is hároméves, de nem csináltak a szülei tortát a születése napjára, hanem öt üveg szódavizet hoztak neki. no meg aztán a jó ebédről sem feledkeztek meg. Bandika igen életrevaló gyerek. Husvétkor az apjával öntözködni ment és a szomszédék Ilonkáját a kölnivizes üvegből sikerült is neki nyakonönteni. A lánvka sikított, s neki ez annyira megtetszett, hogy azóta mindig öntözködni akar. Azóta a legszívesebben két kis üveggel játszik, amit olykor vízzel tölt meg és kutyát, macskát leöntöz, vele, de ha a nagyanyja engedi magát, akkor azt is. A születése napjára, hogy kedve teljék, örömet szerezzenek neki, öt üveg szódavizet vásároltak. Jaj, de nevetett, jaj, de örült, amikor sorba nyomkodhatta az üvegek csapját, és még az én kezemet is lespriccelte. Én bizony nagyon megijedtem akkor, az ijedtségemnek pedig jobban örült, mint a gumilabdának, Erzsikének is. Bandikénak is örömet hozott tehát a gyermeknap, egyik a csokoládéstortának, másik a szódavíznek örült. B. I. Lapunkban úgyszólván állandóan a fiatalokkal foglal- ' ózunk. A emzetközi gyermeknap alkalmával mégis olyan helyekre kopogtattunk be, ahol fiatalok élnek ugyan de nem fizetnek még tagsági díjat a CSISZ-be, kultúrműsort sem tanulnak ibe, legfeljebb egy rövid verset szavalnak el. Tagsági gyűlésekre sem járnak, mert ehelyett inkább alusznak és a CSISZ- tagok nem is szívesen látnák ha a tagsági gyűléseken résztvennének, mert előbb, utóbb megbontanák a rendet, elsírnák magukat. A gyermekekről ,van tehát szó, miről is lehetne hát másról. Megtudtuk, hogy Kassán Szilasi Erzsiké éppen a nemzetközi gyermeknapon tölti be harmadik születési évét. Megleptük őt, beállítottunk hozzájuk. Egy kis ajándékot is vettünk neki, mert a csokit és a datolyát igen kedveli. Nem is haragudott meg ránk. felénk mosolygott, amikor összemaszatolta a száját a csokoládéval és úgy találta, hogy édes. Már komolyabban is el lehet vele beszélgetni a kis kutyáról, meg a gumimacskáról. Csak a dudlival van baj, arról nem akar leszokni. Szívja olyan szorgalmasan, mintha fizetést kapna érte. Pedig már ilyen nagy lánykának, ha illik is a dudli. mégsem való már, mert ezzel nem szerez örömet az anyjának. Szülei elhatározták tehát, hogy a nemzetközi gyermeknapot úgy ünnepeltetik meg Erzsikével, hogy leszoktatják őt a dudliról. Ezen a napon vette tehát kezdetét a leszoktatás nagy művészete. Jókora csokoládéstortát helyeztek az asztalra, a szülei három szál égő gyertyával, ami persze azt jelképezi, hogy Erzsiké három éves. Hosszú fehér gyertyák, köztük van a dudli a tor', tetején, mint valami érdekes dísz. Eoyél hát a tortából Erzsiké — bíztatjuk öt. Nem, nem mert most enni, fél, hogy a gyertya lángja megégeti a kezét. A dudli után nyúlna, de az u:-'ait kicsit megégette ám az egyik gyertya, így kénytelen volt szájába Szilasi Erzsiké Kovács Bandi A határ menti hegyek ölén Amikor ránéztek a Csehszlovák Köztársaság térképére, a Krusné Hőre legnyugatibb csücskében megpillantjátok Kraslicét. Ez a határszéli városka éli a maga életét. A háború utáni évek mély nyomokat hagytak hátra, lépten-nyomen találkozunk még velük, de lassanként már eltünedeznek, és az élet egyre rendezettebb. Az utcán, a cseh nyelv mellett a németet is hallod, szlovákul és magyarul is, sőt románul is sokan beszélnek. Este, 10 óra körül, amikor elnémulnak az utcák és utolsót koppanak a késői hazatérők cipői is, az utca megtelik a közeli hegyek ózondús levegőiével. A városka felett a Julius Fu- csik parkban hallgatod a Svatava folyó és a kristálytiszta Kamenica patak csobogását. És ha kissé hegyezed a füledet, Klingenthalból a Német Demokratikus Köztársaságból idehallod a harangszó mélabús rezgését. * * * A Krusné Hory erdőiben erős a visszhang, legalább is így mondogatják. No, de amikor körülbelül három héttel ezelőtt a kraslici állomásra kilenc brigádos érkezett ä nyitrai kerületből, senki se hallotta és várta őket. Zselizről, Érsekújvárról és Vágseltyé- röl érkeztek a brigádosok. Azonnal akadtak olyan ,,jóakarók", akik igyekeztek a brigádosokat lebeszélni. Mindenféleképpen. De nem sikerült. A fiúk mindenre megadták a választ. Csak arra nem találtak magyarázatot, hogy az állami gazdaság miért nem tudott érkezésükről. Vagy talán a CSISZ nyitrai kerületi vezetőségé- nek olyan mindegy lenne, hogy mi történik a brigádosokkal, akik a határvidékre kerültek? Hát akkor mire valók voltak a megbeszélések a kras- licei állami gazdaság vezetősége és a CSISZ járási és kerületi vezetősége között? Ma már feledésbe merült és elhomályosodott ez az első benyomásuk, de mégis tanulságul szolgálhat a funkcionáriusok számára. A brigádosok azt hiszik, hogy ehhez Potocky elvtársnak és a zselizi, sellyei és érsekújvári járási titkároknak volna valami megjegyzésük. Pedig egy sürgöny is elég tett volna. * * * Nem tudom vajon ezek az úttörő brigádosok Kraslice vidékén — ez a nyolc fiú és egy leány e néhány na alatt hallgatta-e a klingenthali harangokat, de az este, amikor meglátogattam őket, más valami kötötte le figyelmüket. <4 szépen rendbehozott ház tiszta, frissen kifestett konyhájában ültek és a kályha m 'ett a csuromvizesre ázott kabátjukat szárítgatták. Hazafelé elfogta őket a záporesö - de most éber figyelemmel kísérték vezetőjük beszámolóját, aki kiszámította, hogy ki, mennyit keresett. — Mennyit? — ez a kérdés foglalkoztatta mindnyájukat. Es Fábó Márton, a munkacsoport vezetője mintha megérezte volna a kérdésüket, mégegyszer futólag átnézte a számadást, és vígan csak kissé hosszadalmason, mintha próbára akarná tenni türelmüket, így felelt: „Na. szóval volna 24 hektárunk és nyolcán vagyunk hozzá, no és a norma egy hektár negyven. Fejenként az annyi mint — húzta a szót és vidáman, mosolyogva nagyokat kacsintott, majd hirtelen kivágta; három és fél napi norma!" A fiúk örömrivalgása kellőképpen bebizonyította, hogy bizony nagyon meg vannak elégedve. És az átlagos keresetük mennyi? Körülbelül 80 korona. Közben egy bátortalan kis hang is megszólalt: „Hát én mennyit kapok. hiszen a zsákokat is töltöttem?“ Papp Magda tette fel ezt a kérdést. Fai ' Márton, a munkacsoport vezetője ránézett a számadásra, felderült az arca és jelentőségteljesen fennhangon így válaszolt: 47 korona 59 fillér jön ki rád, meg vagy elégedve? Kevesebbet kaptál, de tudod, teljesítmény sz.rint megy. Te jól dolgozói Magda, dekát a fiúkkal nem veheted fel a versenyt. Fabó Mártonnak igaza van. Magda jól bírja a munkát, de persze nem dolgozhat úgy, mint a fiúk. Es még nagyon fiatal is Fabó Mártonhoz képest. Vagy vegyük például Glofák Ferit, tapasztalt szövetkezeti dolgozó, olyan munkaerő, amilyennek csak 1enni kell. Olyan erős, mint a vas. Mindent szívesen elvégez. Már felfedezte, hogy a két magyar kombájnon valamit javítani kell és azonnal hozzáfogott. Hát a többiek? A húsz évesek, és a fiatalabbak, mint például Hanzo Gyurka, de ezek nehezen látnak a munkához. Aki nem hiszi, az kérdezze meg Bitman elvtársat, a kraslicei állami gazdaság egyik részlegének vezetőjét. Pedig azt mesélik róla, hogy az bizony nehezen vesztegeti a dicsérő szót. (Es aki közelebbről megismeri, az könnyen el is hiszi róla.) En pedig a saját fülemmel hallottam, hogy mégis megdicsért valakit. Amikor a brigúdosok felől érdeklődtem, még mélyebben a szemébe húzta sipkáját. (Bárki elmondhatja, jól pengettem a húrokat; mert nagy baj volna, ha a Sipkáját a homlokára felhúzná). Es ezt mondta: jó fiúk ezek. Magda is. Nem is ítulom kit dicsérjek előbb. De nem is akarom őket dicsérni. Mert hát tudjátok, az új seprő...? Csakhogy hát ezek nem olyanok. Már e rövid idő alatt is megszerettem őket. Példaképül állítjuk őket oda az idősebbnek. Azt hiszem, hogy Fabó Mártonnak, a munkacsoport vezetőjének sakat köszönhetünk. Sitiéi Palira, a fiatal traktoristára is fel kell figyelnünk, ismeritek? — folytatta Bitman elvtárs. — Ma már négy órakor •n- dúlt munkába. Tegnap állítólag rossz volt a gépe és bepótolja, amit tegnap elmulasztott. Egyedül ment munkába, nem tudom mit mond majd a csoport vezetője, hiszen az ébresztő csak hat órakor van. ® Ennyit mondott a vezető. Es ez még nem minden. Terhes Mihály elvtárstól, a CSISZ elnökétől, akit az alakuló gyűlésükön választották meg, — megtudtam, hogy Sillei Pali, ha továbbra is. ilyen jól tarja magát, a tavaszi munka befejezése után, párttagjelölt lesz. Sm. A mosolyuk sohase hervadjon el Még nem volt ezidén olyan szép verőfényes vasárnap, mint június 3-án. A bratislavai gyerekek nagy izgalomban voltak. A Nemzetközi Gyermeknap tiszteletére az idén először rendeztek jelmezes felvonulást. Sok készülődés előzte meg amíg a rózsakirálynők, csipkerózsikák, tündérek és kis manók a százszorszépek égő pipacsok és sudárderekú liliomszálak, a Jancsik és Juliskák elindultak hazulról és beálltak az iskoláik vagy a napközi otthonuk csoportjába, hogy aztán a Gottwald téren a menethez csatlakozzanak. A vidám, csillogószemű kisfiúk és leányok színpompás ragyogó menetében gyönyörködtek tömött sorokban az emberek. Milyen szépek a gyerekek! Öröm és boldogság sugárzik arcocskájukról. A mesevilág mindmegannyi jó ismert alakja életre kel előttünk, álomszerűén szép a gyermekek tarka-barka hömpölygő menete, amint Bratislava utcáin a Nemzeti Színházig felvonultak. Az emberek a szülők arcáról visszatükröződik a gyermekek öröme, a szülők büszkék, hogy ilyen gondtalan és vidám játékos gyermekkort biztosíthatnak gyermekeiknek. A gyermek a jövőnk ígérete, terveink továbbfolytatója, álmaink megtestesítője. Felemelt fővel büszkén nézhetünk utódaink szemébe, tnegvédjük őket a leselkedő betegségektől, kifejlesztjük testi és szellemi képességeiket és nyugodt, biztos szép jövőt biztosítunk számukra. A béke éltető napja ra- gyogtatja gyermekeink arcát és mindent megteszünk, hogy mosolyuk sohase hervadjon le orcájukról. A gyermekek díszes ünnepi felvonulásával zárult le Bratislavában a Nemzetközi Gyermeknap ünnepsége. Több mint 8.000 gyermek vonult fel szín- pompás népviseletben a Gottwald térről a Kultúra és Pihenés Parkfába, ahol vidám gyermekkarnevált rendeztek. A gyermekek igen jól mulattak és sokat táncoltak a karneválon. A balassagyarmati fiatalok Losoncon A CSISZ losonci és a DISZ balassagyarmati alapszervezete Losoncon baráti találkozót rendeztek. A talá’kozón a balassagyarmati tanítóképző kultúr- csoportja és a Szondy György ipariskola kultúrcsoportjai léptek fel. Az ipariskola tanulói Szigligeti Ede „Cigány” című színmüvét mutatták be, a tanítóképző növendékei pedig dal, zene és táncestét rendezték a Vigadó nagytermében. A magyarországi fiatalok kultűrfel- lépését üdvözlő beszédek előzték meg. Utána a zsúfolásig megtelt teremben megkezdődött a fiatalok fellépése. Valóban fáradságos munka eredménye az, amit a losonci közönségnek nyújtottak a balassagyarmati fiatalok. A műsoron női és vegyes énekkarok mellett szólóénekek és kamarakórusok szerepeltek. Emellett szavalatok, zenei számok és magyar népi táncbemutató is. A gondos összeállításra vall, hogy a műsoron Bárdos, Haydn. Cherubini, Kodály. Chopin, Mozart Schubert és Bach művek is szerepeltek. Persze az orosz, német és szlovák népdálkincsböl vett dalokkal i6 gazdagították műsorukat. Legjobban a IV. A. osztály vegyes kamarakórusa lepte meg a közönséget Chacaturian kardtánc és Rimsky Korzakov Dongó című zongoraszámaival. A magyarországi fiatalok igen jól érezték magukat Losoncon és sok kedves emléket vittek magukkal Balassagyarmatra. Sólyom László Losojsc. Felejthetetlen kirándulás A májusi szép időben igen kellemes szórakozás a kirándulás. Nem is szórakozás, hanem ennél is több: ismereteink ki gészítése, hazánk megismerése. Mi, a leleszi mezőgazdasági iskola tanulói is ezért szerveztünk kirándulást. Megismertük hazánk egy részét, megfigyeltük hol, milyen a növényzet, a talaj és hogy él a nép. Megfigyeléseinket a munkánkban majd felhasználhatjuk. A tanulmányi kirándulást Bohány tanár elvtárs készítette elő és sok ,ó tanácsot adott a kirándulásra induló í:utalóknak. Legelőször a töketerebesi cukorgyárat néztük meg, tanulmányoztuk milyen annak a berendezése, hogy folyik ott a munka. Itt láttuk, hogy érvényesül a gyakorlatban az, amit mi elméletben tanultunk. Innen Kassára mentünk és meglátogattuk az ottani múzeumot. Éjjeli szállást a so- modi mezőgazdasági iskolában kaptunk, nagyon szívesen fogadtak ott bennünket és jó barátságot kötöttünk a tanulókkal. Másnap reggel Kraszna- horkára mentünk, megnéztük a híres, büszke várat és örömmel szemléltük a bennelévö értékes műemlékeket. Innen Betlérre vitt utunk és az ottani nevezetes kastélyt néztük meg, amelyről már oly sokat hallottunk. Szinte ki em lehet szóval fejezni azokat az élményeket, amit az egyhetes kirándulás keltett bennünk. Sokat gyönyörködtünk a híres természeti szépségekben, a domicai .seppkőbarlangban es a dobsinai jégbarlangban. Dobsinár :>l a Tátra felé vettük utunkat, és sorra jártuk a szebbnél-szebb üdülőhelyeket és a tátrai nevezetességeket. Hazafelé Iglóra is elmentünk, ahol a mezőgazdasági iskolát néztük rae" és tanulmányoztuk a tangazdaságban a munkamegszervezést. Utána Lőcsére is elmentünk és igen jól éreztük magunkat ebben a régi varosban, a sok nagy történelmi események színhelyén. Utazásunk alkalmával igen sok tapasztalatot vűjtöttünk, mert mindenre kiterjedt a figyelmünk és mindent alaposan megszemléltünk. Az érdekesebb dolgokról élénk vita fejlődött ki köztünk és azok a tanulók, akik lobban értették hozzá, megmagyarázták a. többieknek a lényeget. Sokat legyeztünk is, leírtuk mit láttunk, mert így jobban megmarad az emlékezetünkben. Bátran állíthatjuk, hogy a kirándulás — ha pénzbe is kerül — nem naplopást jelent és hiábavaló költséget hanem egész életünkre szóló élményt és tapasztalatot. Minden iskolának a’ánljuk, hogv szervezzenek kirándulást és a CSISZ alapszervezetek is többe, foglalkozzanak ezzel. PAN Dl ÁRPÁD. Mezőgn dasági iskola. Lelesz. Kövessük példájukat Községeinkben még sok olyan terület van, amely nincs kellőképpen kihasználva. Ezeket a területeket fal- vainkon gyümölcsfákkal ültetik be. Ezen a téren CSISZ szervezeteink szép és eredményes munkát végeztek. p Például a kékkői járáshoz tartozó Záhorce községben a CSISZ tagok a gyümölcsfák kiültetésénél 96 órát dolgoztak le, vagyis 165 különböző gyümölcsfát ültettek ki. S. L. Losonc