Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-05-26 / 21. szám
10 1956. május 96. Az alsószeli leányokhoz! Nem régiben Hajmer Ilonától kaptunk levelet Alsószeliből. írja, hogy községükben a leány CSISZ-tagok több horgolási mintát szeretnének látni az Üj Ifjúság női rovatában. Kérésüknek szívesen teszünk eleget. 8 levegőszemből gyűrűt képezünk. 1. sor: ebbe a gyűrűbe 16 kétráhajtásos pálcát horgolunk, 2. sor: minden második pálcába 2 kétráhajtásos pálcát teszünk, közöttük 5 levegő- szem. (8 dupla- pálcánk lesz.) 3. sor: az előző sor dupla pálcái fölé 3 pálca, (egy-egy az az előző sor pálcái fölé, s egy a két pálca közé), közöttük 7 levegőszem, 4. sor: az előző sor hármas pálca-csoportjára 4 kétráhajtásos pálca, a pálcacsoportok között 9 levegőszem. 5. sor: az előző sor négyes pálca- be 6 kétráhajtásos pálca, maid csoportjára 5 kétráhajtásos pál- 7 levegőszem rövidpálcával le- ca/a pálcacsoportok között 11 öltve az előző sor 10 levegő- levegőszem. 6. sor: az előző szemes lyuk közepébe, ismét 7 sor három pálcája fölé négy levegőszem és átmegyünk a k'i- kétráhajtásos pálca, úgy, hogy vetkező pálcacsoporthoz. 8. az első pálca fölé, a második sor: az előző sor pálcacsoport- fölé 2 db, s a harmadikba jára 7 kétráhajtásos pálca, Közöttük négylevegőszemes pikó, a pálcacsoport után 7 levegőszemmel leöltünk az előző sor rövidpálcájába és ismét 7 levegőszemmel megyünk át a következő pálcacsoporthoz. A csillagok összehorgolása a pikóknál történik olymódon, hogy 3 pikót szabadon hagyunk. A csillagminták összehorgolása után a szabadon maradt csúcsokat az alábbi kis csillagmintávái kötjük össze: 8 levegőszemből gyűrűt horgolunk. í. sor: 16 egyráhajtá- sos pálca, 2. sor: 12 levegő- szemet rövidpálcával leöltünk a nagy csillag szabadon maradt szintén I kétráhajtásos pálca, pálcacsoportjának szélső pálcá- 4 levegőszem, 1 pálca oda, ahol jába. Ismét 12 levegőszemmel a négy levegőszem előtti pálca megyünk vissza az első sorra, van, (tehát az előző sor barma- ahol két pálca kihagyása után dik ’ pálcájába) 2 kétráhajtásos rövidpálcával leöltünk, stb. pálca az előző sor negyedik A terítő befejezése: a pálcapálcájába és 1 az ötödikbe. 10 csoportok fölé négylevegőszemes evegőszemmel megyünk át a pcr{jlnek, a levegőszemkovetkezo palcacsoporthoz. 7. j „ f , , ’sor: az előző sor pálcacsoport- reszeket pedig rovidpalcaval be- ja közepébe a négy levegőszem- hurkoljuk. Csillagos terítő Friss zöldség Az úgynevezett tavaszi fáradság ellen, melyet vita-, minhiány okoz, úgy harco-j lünk, hogy vitaminos ételek-] kel gazdagítjuk konyhánkat: Tavasszal a burgonya, ap gyümölcs már kevés C vitamint tartalmaz, de ennek- ellenében már friss salátád val, retekkel, hagymával vál-_ tozatosságot hozhatunk ét-j". rendűkbe. A friss zöldség a szemnekl Js kellemes, jó étvágyat!1 ■gerjeszt és sok C vitamint1 tartalmaz. A salátát igenjl gondosan kezeljük, ne nyomkodjuk össze, és többszörös gyors átöblítéssel tisztítsuk! meg. Ha például a hagymát,] zöld petrezselymet felvágjuk! és órákon keresztül a desz-; kán hagyjuk, azután befözj zük a levesbe, akkor már] elveszti színét és C vitamini' tartalmát. Kertészeink piacra hoznak cserepekben is metélöhagy- mát és sokszor ládikákbar» zöld petrezselymet is árulnak. Kis kertünkben bizo-< nyára nem feledkezünk meg < a díszpeStezselyemröl sem. • TANÁCSOK ♦ Nem sötétedik meg a másnapra, (vagy több napra) eltett kolbász, felvágottféle, ha a vágás felületét vékonyan zsírral bekenjük. A kenőmájas sem szárad ki így. * ♦ Tisztább lesz a kimosott ruha, ha az első öblítővíz meleg. A hideg víz belefagyasztja a szennyes, szappanos lét a ruhába. *• ♦ Nem lesz ráncos a férfiing gallérja, ha a vasalót csak leiig húzzuk rajta: csücskétől közepéig, majd a szembenlévőn is ugyanígy. A férfiing helyes vasalása: legelőször a dupla részeit (gallért, kézelőt, vállát vasaljuk, előbb balfelén, majt a színén. Ezután az ujja, háta végül az eleje következik. ♦ Nem fő szét a héjastól főni tett burgonya, ha a vízbe sót, a hámozottan fövő burgonya vizébe kevés ecetet öntünk. ♦ Nem esik össze, nem les „vizes” a tortaféle, ha siité ' után azonnal szitára boríív hagyjuk kihűlni. 'If„fcsapdhtea&si" vagy', mese a „lélek mérnökeiről“ Hol volt, hol nem volt, arról nagyapám megfeledkezett s azzal kezdte meséjét, Hogy volt egyszer egy város. Mint minden városban, ebben is élt egy emberi közösség és minden embernek volt valamilyen mestersége. Dolgoztak becsületesen, ám munka közben észre vették, hogy valami nincsen rendben. Nincsenek mérnökök, akik felmérnék az elvégzett munka értékét, a lelkek vívódását — örömüket, bánataikat közvetítenék az utókornak. így került sor a választásra. Kik legyenek a „lélek mérnökei?" — Én! — a kiáltások visszhangja bejárta az egész várost. Az emberek örömmel fogadták a jelentkezőket, bízván abban, hogy lelki vívódásuk, munkájuk immár nem lesz ismeretlen a világ előtt. S lelkesebben dolgoztak .-.. Egy pár év múlva azonban a közösség elhatározta, hogy az „inasokat" nem segédekké, hanem mesterekké avatja, mivel a szükség megkövetelte, hogy a mesterekhez „inasok" szegődjenek, akik majd felfrissítik a vérkeringést ebben a kis csoportban. így történt időszámításunk előtt 1949-ben, hogy a mesterek szegödteitek egynéhány „inast", s egy pár éven belül egész szép kis csoport tömörült a mesterek köré. A mesterség titkaira szomjas inasok szeme kutatva portyázott az alkotások lépcsőin, hogy minél előbb otthon érezhessék magukat, s a segéddé avatáskor kiismerjék magukat a lépcsők lerakásában. Tehát a mesterség elsajátítását szívügyüknek tekintették. Idővel önállóbban kezdték a mérési munkálatokat, abban a tudatban. hogy végütis nem függhetnek örökké a mesterektől. Már szilárdabb alapon álltak s megpróbálkoztak elvetni a kikölcsönzött szemüvegei, vagyis önállóan nézni a világot, önállóan mérni az emberek lelkét. Mert gyakorlatuk elvezette odáig, hogy megtudlak figyelni, nem minden ember lelke egyforma hosszú, egyforma súlyos — szóval, nem minden ember, sőt egy ember leikéi sem lehet sablon közé szorítani, mint azt a mestereknél többször megfigyeltek. S itt kezdődik az egyik „inas", Csapdlecsacsi története. Csapdlecsacsi, mint, inas, kezdetben úgy pergett c seprű körül, amint a mesterek muzsikáltak. Táncolnia kellett akkor is, amikor nem voll kedve, viszont nem táncolhatott, amikor kedve szottyant. Ráadásul, ha Csapdlecsacsi nem is bírta erővel a táncot, de mert a mester úgy kívánta, három flekket kellett kierölködnie. Nem szólva arról, hogy mikor Csapdlecsacsi könnyedén hat flekket táncolt le, — úgy suttyomban, amikor a mesterek csak a vonójukra figyeltek — s ha észre vették magukat, akkor lecsapott a menykö és hatalmas robajjal döröglek: hopp... vissza az egész. Csak három flekket húztunk. így ismétlődőit ez egy évig. míg a béketűrés fel nem mondta a szolgálatot és a hat flekkes elbeszélést, Csapdlecsacsi be nem csapta az asztalijába. — Nem! Az embereknek lelke van és nem lehet egyfoinuz mércével mérni! És Csapdlecsacsi flekkjei az aszlalfijában sokasodott, mert nem volt hajlandó az életet sablon közé szorítani. És, mert rájött, hogy a mesterek saját maguk sokkal hosszabb mércét használnak. Persze Csapdlecsacsi írásainak hiányát az olvasó- közönség hamarosan észre vette. — Miért nem ir Csapdlecsacsi? — kérdezgették önmaguktól. ÍRÓ ÉS GYERMEKE Apuka konfliktus! Szörnyű állapotok Zajko Péter a kiripolci csizmadia családjából származik és állami ösztöndíjban részesült, míg csak el nem nyerte a mérnöki oklevelet. Most szép felesége, lakása, fizetése, gyermekei és bundás kutyusa van. A főnöke okos ember. A munkába nem kell villamossal járnia. A nyári szabadságot a tengerparton töltötte. Pionír motorkerékpárra gyűjtögeti a pénzt és kétszáz koronája van, amiről nem tud az asszony. Mindössze anyósa nincs, ámde ez az élet-osztályzásnál szintén szerencsének nevezhető. Zajko Péternek egyszercsak kezdett fájni a foga. Nem túlságosan, de érezni lehetett. Lyukas volt a fog. Először is négy port vett be. Utána hideg vízzel öblögette, majd meleggel. Elszívott tíz cigarettát és a füstöt előbb a lyukas fogán, majd a fülén át küldte világgá. A fogát először sósborszesszel ke- negette, azután pedig fél liter rummal. Amikor már semmisem segített így szólt a feleségéhez: „Ez már tovább kibírhatatlan. Apámnak sohasem fájtak a fogai. Öregapáméi sem. Ez mind csak a mai koszttól van, mert amit ma árulnak, fabatkát sem ér. Nagyanyám kilencvenéves korában halt meg. Sohase hallott a vitaminokról és olyan egészségesek voltak a fogai, mißt 3 mókuséi. — Ma mindenfélét kitalálnak és az ember vagy ideges lesz bele, vagy belepusztul. Minden fejjel lefelé van és az eredmény — íme! Ez aztán állapot! Fuj az áldóját. A pokolba az ilyen élettel! Hogy a kő üsse meg! Ilyen butaságot még nem láttam, az Istenért, Asszony, ide a kabátom, megyek az orvoshoz! Fél óra múlva visszajött. Elmúlt a fájdalom. A fogat betömték. Zajko Péter olyan ember, akinek elvei vannak. Kitart amellett, amit egyszer megmondott. Most már többé senki meg nem győzi arról, hogy nálunk valami hiba van az állapotok körül. Hisz egészen jó kezdte! Életünket sokszor jobban ábrázolta rövid írásaiban, mint a mesterek mérfőldes szófutásaikban, — Lelkünket is pontosabban megmérte.,. A mesterek pedig így: — — Miért nem írsz, Csapdlecsacsi?... Ehj, nem is lesz belőled semmi. Kár az időért, amit nevelésedre pazaroltunk. Pedig írhatsz... miért nem írsz? Mindig mondtuk, hogy írj, írj, irjl S te ...? Csapdlecsacsi az ilyen nevetést előre megköszönte, persze , nem azért, mert háláját akarta kifejezni, hanem, mert nem < kért belőle. A tanácsadásoknál pedig olyan vihar keletkezett a koponyájában, hogy a tanácsokat a füle mellett nyeregbe kapta az orkán, s hetedhét országot járva, még most sem üthet lányát koponyájában. S hogy Csapdlecsacsi mégis írt, < azt azért telte, mert a lelkiismerete már a tizenharmadik oldalbordáját sanyargatta. Irt elbeszéléseket, de nem receptre, s í így természetesen az asztalfijának. S mi több, első regényének utolsó fejezetén dolgozott. Ezzel azért igyekezett, hogy névre tegyen szert, s hasonló mércét használhasson majd, mint mes- \ terei. Szóval Csapdlecsacsi türelmesen dolgozgatott és az egyik ' napon ezzel állott a mesterek elé: — Elhoztam egy írásomat. A mesterek válla felett egymásra kacsintottak, majd amikor : egy pár hét múlva elolvasták. a regényt és a nyomda titkos ösvényein hódító útjára bocsájtották — az olvasók között visszhangra talált, — akkor a mesterek orra facsarodott s ; lógott, mint a vizes csutak. A közösség ugyanis Csapdte- { csacsit mesterré avatta és megjósolta, hogy hamarosan a í „lélek mérnöke“ kitüntetésben részesül, s így végre valahára j a mesterek között lesz egy mérnök is. Így lelt Csapdlecsacsi neve híres, aki aztán hozzá fogott \ az „inaskorában" írt elbeszélések közléséhez. S a közösség \ az ériékes regény után csalódva, olvasta Csapdlecsacsi kéz- ’ detleges írásait. Mese vcé.t? — Nem! Vége voll? — Nem! Nem tudom mikor ; lesz vége. Meri a muzsika még mindig szól! Táncolni kelt! í GEDEFI PÁL ~ Einstein a világhírű tudós, ha vonaton utazott, előszeretettel az étkezőkocsit kereste fel. Egy alkalommal otthon felejtette a szemüvegét és ezért a felszolgáló pincért kérte fel, hogy olvassa el neki az étlapot. A pincér némi szánalommal, de megértéssel a tudósra néz és azt mondja: Sajnos uram, én sem tudok olvasni. * * * Einsteint meghívták Hollywoodba, az ismert amerikai filmvárosba, „Utazás a Holdba”, című film bemutatójára. A bemutató után vacsora volt, melyen a tudóson kívül több szép filmcsillag is résztvett. Melléje egy feltűnő csinos vöröshajú színésznő került. A beszélgetés folyamán a szép szomszédnő azt kérdezi a tudóstól, hogy a kémia terén melyik volt a legszebb felfedezése. A tudós ránéz a szomszédnő vörös hajára és mosolyogva annyit mond: Kétségtelenül a vöröshajú nők. * * * Anglia egyik vidéki városában, az ismert, de rossz- hírű színésznő játszotta az egyik új darabban a nadrágszerepet. Bemutató utáni ünnepélyen többek között részt vett Oscar Wilde, a híres angoi író is, A rendező megelégedetten állapította meg, hogy a nézők fele valóban férfinak gondolta a színésznőt. Amikor ezt Wilde hallotta, kissé gúnyosan jegyezte meg: Az lehet, hggy az egyik fele annak véli, de a másik fele jobban tudta. * * * Mozart a császárhoz volt hivatalos vacsorára. A vacsorán több tábornok is részt vett. A nagy zenész nem szívlelte a tábornokokat és ezt nem is titkolta, sőt éreztette velük. Amikor az öregedő katonák ezt a császárnak szóvátették, az uralkodó ezt válaszolta: Hagyjanak békét ezzel. Generálist annyit nevezhetek ki amennyit akarok, de Mozartot nem. ÜJ IFJÜSÄG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden szombaton. Kiadja a Smena, a CS1SZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesz tőség és adminisztráció, Bratislava, Prazská 9. Telefon 445-41. Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Merkantilné tlaciarne, 01 n. v. Bratislava, ul. Národného Dovstania 4l’ pia A—65844 fizetés egy évre 31.20 Kcs. — Terjeszti a Posta Híriapszolgálata. ‘ 1
