Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-05-12 / 19. szám

,NÖI HÍRADÓ LEVELES TERÍTŐ A minta 100-as fonalból a legvékonyabb horgolótűvel ké­szült. Készíthetjük 80-as vagy 60-a6 fonalból is, megfelelő vastagságú horgolótűvel. A mintát középen kezdjük, 10 levegőszemmel, kis kört képezünk. Ez az első sor. 2. sor: 16 rövidpálca, 3 sor: 10 levegőszem, amit rövidpálcával az előző sor negyedik rövidpál­cájába öltünk. Ezt ismételjük meg háromszor a sorban. 4 sor: minden 10 levegöszemes nyí­lásba 9-9 egyráhajtásos pálcát horgolunk. 5 sor: 3 egyráhaj­tásos pálca, 3 levegőszem. 1 pálca kimarad, s ismét három egyráhajtásos pálca. 6 sor: az előző sor három levegőszeme közepére rövidpálca, közöttük 10—10 levegőszem, 7 sor: a 10 levegőszemes nyílásba 3 rö­vidpálca, 1 pikó, háromszor is­mételve ismét három rövidpál­ca (1 nyílásban összesen 12 rö­vidpálca és 3 pikó.) LEVÉLMINTA: 10 levegősze­met, majd erre rövidpálcákat horgolunk, két sort. Majd a mintát oda-vissza horgoljuk. A fordulóknál egy-egy szemmel kevesebb rövidpálcát horgolunk, s így a levélke lépcsőzetes lesz. Á kilencendik sor közepén leöltük 2 levegőszemmel az előbb elkészített kör egyik pi- kójába, majd tovább horgoljuk a levelet. Ä szálat a következő levélhez már hozzáöltjük, 9 ilyen levelet készítünk. CSILLAGMINTA: 10 levegő- szemből. kis kört formálunk, s 20 egyráhajtásos pálcát horgo­lunk ebbe a körbe. A követke­ző sorban minden pálcába be­leöltünk úgy, hogy egy-egy pálca közé egy levegöszemet horgolunk. A kis csillagokat körülhorgoljuk úgy, hogy 12 kis pikó legyen a csillag körül. A pikókat a levelekhez és egy­máshoz kapcsoljuk. Kilenc csil­lagot készítünk. A csillagok felső összekapcsolásánál 8 le­vegőszemes hurkot készítünk. A minta körülhorgolását úgy kezdjük, hogy ebbe a hurokba 2X2 egyráhajtásos pálcát ké­szítünk, közöttük 1 levegő­szem, 3 levegőszem, s a csillag következő pikójába 7 kétráhaj- tásos pálca. 3 levegőszem. Egy pikó kimarad, s a következő­ben ismétlődik a „W” alak. így folytatódik végig a soron. 2 sor: a „W” alak megmarad, s úgy szaporítunk, hogy a 7 pálca fölé ismét 7 pálca kerül, de közöttük 1-1 levegőszem. A következő sorban a 7 pálca közötti levegőszembe öltünk rövidpálcával 5-5 levegöszemet 5X. A következő sorban 4X, majd 3X, 2X és végül IX. A szaporítást a minták közötti le­vegőszemmel végezzük. Az utol­só sorban 7 levegőszem van. Az utolsó előtti sorban 2 egy­ráhajtásos pálcát készítünk a 7 levegöszembe, a mintába, is­mét a 7 levegöszembe és a „W” alakba. Közöttük 4 leve­gőszem. Az utolsó sorban a 4 ievegöszembe rövidpálcával 8 levegőszemmel lyuksort készí­tünk. A következő csillagsor 23 csilagból áll, s fölé ugyanaz a minta kerül, ami az első és második csillagsor között van. A harmadik sor 34 csillagból áll és ennek befejezése, s egyben a minta befejezése a pikósor. A kozmetika egyszeregy-e Kezdjük talán a hajápolással. Ki ne szeretné, hogy haja szép, fényes legyen, nem túl zsíros és mégsem túl­ságosan száraz, ha a haja vége nem törik és fejbőre 1 nem korpás. Mindezt azonban csakis rendszeres ápo­lással érhetjük el. Hogy hajunk szép és egészséges le­gyen, az nagy mértékben a fejbőr ápolásától függ. Igen fontos, hogy hajunkat naponta alaposan — minden irányban — kifésüljük, s gondosan átkeféljük. Tízna­ponként, vagy kéthetenként mossuk, — a túl gyakori mosás nem egészséges — szódamentes samponnal. Ha hajunk száraz, a mosás és szárítás után kenjük be jó minőségű hajolajjal. Különös figyelmet kell szentelnünk arcunk ápolására. Természetesen más kezelést kíván a zsíros, és más ke­zelést a száraz arcbőr. Mindenekelőtt, minden este mos­suk meg arcunkat langyos vízzel és finom pipere szap­pannal, majd néhányszor öblítsük le, váltakozva hideg és meleg vízzel. Miután puha törülközővel gondosan megtöröltük, akkor következik a tulajdonképpeni arc­ápolás. Az arcot finom, zsiradékot tartalmazó krémmel bekenjük, mégpedig mindig bizonyos irányban: a hom­lok közepétől jobbra és balra, a szem körül, — az orr­tól a fül felé — azután pedig az orrcimpáktól lefelé az állcsontok felé. Minden esetben csak egy kevés kré­met helyezünk az arcra, Nem kevésbé fontos — különösen a nehéz testi mun­kát dolgozó nőknél — a kéz ápolása. A legnehezebb munkát végző nő keze is lehet szép és finom, mégpe­dig minden különösebb megerőltetés nélkül. A fő felté­tel, hogy naponta munka után mossuk meg kezünket í meleg vízzel és szappannal, kefével dörzsöljük jól ki, törüljük meg, s azonnal kenjük be zsíros krémmel. A j zsíros krém megakadályozza, hogy a kézbőr felrepedez­zen s az puha, sima lesz. , í: i ! i faM?-nevessünk Anekdoták i! J. Sibéliust, a világhírű finn zeneköltötől azt kérdez­ték, hogy miért helyezi előnybe a kereskedők társasá­gát a zenészek társaságánál. A felelet az volt: Ha mi zenészek összejövünk, akkor beszédtémánk rendszerint az anyagi nehézség körül forog. De ha viszont a ke­reskedőkkel vagyok, akkor majdnem kizárólag zenéről beszélünk. Egv ismert londoni színház igazgatója meglátogatta Bernard Shawt, a világhírű írót és nagyobb összeget ajánlott fel neki, ha a jövőben minden darabját először a színháznak ajánlja fel Amikor titkára azt kérdezte, hogy belemegy-e ebbe a kellemetlen lekötelezettségbe, a mester azt válaszolta: Miért nem? Ha még két-három ilyen megállapodást kötök más színházzal is, akkor életemben már nem is kell többet dolgoznom. L. Devrient, a híres német színész fénykorában Ber­linben III. Richárd szerepét játszotta. Az előadás alatt az ötödik felvonás egyik jelenetében a színész ezeket mondja: „Egy lovat, egy lovat. Birodalmat adok egy lóért!” Alig hangzottak el a hatásos szavak, a karzatról valaki odakiált: „Szamár nem lesz jó?” a színész azon­nal válaszol: „Dehogynem, jöjjön csak le onnan!" Rab’.ais, a költő súlyosan megbetegedett. Betegágyánál lévő orvosok nem tudtak megegyezni a gyógykezelés módjában. A költő egy ideig hallgatja őket, egyszerre csak szánalomkeltő hangon megszólal: Uraim! Hagyjanak engem természetes halállal meghalni. KERESZTREJTVE NY « 1> t> M s «1 T s A 40 4* 1 tv 'J '1 \S K% 5,0 u Vb V» VM íy Vb VT 5-3 Jo SL ) y­n 3b IS Mo m T Ll < J Vízszintes: 1. (nyíl irányában) Tizenegy- évvel ezelőtti történelmi ese­mény. 12. Válasz az előzőre. 13. Hullája. 14. Költészet mú­zsája. 16. Lassan megy. 17. A huszárok parancsszava. 18. Ló­szerszám. 20. Félsziget a Szov­jetunióban. 21. Salgótarjáni Sport Club. 22. Harmadik betű helyére „c” állat fekvőhely. 24. Angol sör, szlovák kötőszó. 25. Függőleges 12. folytatása. 26. Régi ürmérték. 29. Erdélyi folyó. 30. Februárban van. 32. Görög betű. 34. A végén „d” betű, ránc és őszhajtokozó. 35. A kérdőíven szereplő szó. 36. Középkori fegyver névelővel (Arany János balladájának cí­mében van). 38. Visszafelé gö- möri városka. 39. A gúlya nap­közi igéje (Arany: Toldi). 41. Balatonmenti üdülőhely. Függőleges: 2. Hős görögül. 3. Maskara. 4. Lásd vízsz. 32. 5. Dolog ré­sze. 6. Visszafelé vércsatorna. 7. Görög Tamás. 8. Angolul „igen". 9. Több „ék.” 10. Har­madik betű „b“, szép csíkos állat. 11. Zománc idegen szó­val. 12. (A nyíl irányában) Ti­zenegyévvel ezelőtti nagy ese­mény folytatás vízsz. 25. 15. A bibliában ilyen ünnepekről van szó. 18. A megsértett barátok­nál mutatkozik. 19. Dunántúli kis város — megye is. 22. Ha­táron fizetik a fináncoknak. 23. Méhlakás. 27. Ilyen barátok — jó barátok. 28. Visszafelé görög filozófus. 30. Kettévágja. 31. Árpádkori magyar női név. 33. Visszafelé helyhatározó ragok. 35. Nőtestvér (ék. hiba) 37. Mint szlovákul ék. hiba. 38. Erdélyi megyeszékhely, (ék. hi­ba) 40. Ő. G. 41. Kicsinyítő rag. Örök „hozzászóló“ Gyűlés nyílik, gyűlés zárul, Nem marad le a vitárul. Ö az, aki csak ismétel, Mit elmondott Pál és Péter, Összefogja, meg kibontja: A végső szó az ő gondja. Talán azt már nem is látja, Vad szemekből nyilak árja, (Mint rőt haja ritka szála) Hullik izzadt homlokára. Szavát tudják már „betéve”, így csinálja egy pár éve. Amit más már rég elmondott, Felfedezi mint új dolgot. S ha már minden el van mondva Fő a feje, nagy a gondja A sok tervtől roskadozik Magában így fohászkodik: — Oda minden reménységem Mindent elmondtak előttem De legalább jóvá hagyom Magaménak elfogadom Mit előttem sorra mondtak Pontot szavam arra most ad. GYÜRE LAJOS Bonyodalmak a nádpálca körfii H ajós Gusztáv * tanár kiváló szakember hírében állott. Fiatalabb, az egyetemről kikerült kartársainál legalább eg.V fejjel magasabbnak érezte magát. — Hja, kérem, én még a régi tanítóképzőbe jártam. Az volt ám az iskola Egy érv, amely előtt minden tisztelettudó fiatal tanítónak fejet kellene hajtania. Az iskolába év közben fiatal új igazgató érkezett, aki tüs­tént induláskor szokatlanul nagy lendületet vett. — Ugyan kérem, ismerem én az ilyeneket. Sok igazgatót átéltem már én. Ám ezt a szilárd meggyőződését pillanatnyilag taktikai okok­ból mellőzte. Mert úgy-e, nem árt az „új seprőnek” bemu­tatkozni, egy kicsit a szemébe tűnni. 6 mégiscsak sokat te­het az ember érdekében, vagy éppenséggel ellene. Hiába, Hajós a hajlongósak csoportjába tartozott. Hajlani pedig csak abba az irányba érdemes, ahonnan valami várható is. Ez viszont legtöbbnyire szimat kérdése. Ha valaki minden áron el akar valamit érni, el is éri. Ha­jós Gusztáv is kileste az alkalmat, amikor az igazgatóval be­szédbe elegyedhetett. — Hát bizony, sok itt a tennivaló — kezdte szövögtetni a beszéd fonalát. — Azért vagyunk itt. Hajós mosolyra húzta a száját. — Hiszen ... természetesen ... Itt az alkalom, most kell megcsillanom — bíztatgatta magát. — A fegyelem... Jaj, e körül van a legtöbb baj. — Megoldjuk ezt is, nemde? — Kétségtelenül. Hisz azért vagyunk itt — vágta rá. — Ám mégsem olyan könnyű a dolog. Kurtányit hallgatott, majd újra folytatta. — Fegyelem? Az én... a mi korunkban ez másképpen volt. Most valahogy a tanító keze kötve van. — Kolléga, ez egy ki6 túlzás. Mi köti a mi kezünket? — Hát, úgy-e... a rendszabályok. Ügy értem, hogy az új pedagógiai módszerek. A diákot meg ne merjük fölemlíteni, mert abból csak baj származhatik. Szülök, felettes hatóságok, meg a fene tudja mi más. — Fenyítés alatt csak nem a pofont, meg a nálpálcát érti? — Nekünk bizony abból is kijutott. Az igazgató elmosolyogta magát. — De hiszen a testi fenyítés a legtöbb esetben a pedagógia bukását jelenti. A verés nem a pedagógia, hanem az erőszak eszköze. — Sző sincs róla. ez már a múlté — vágott az igazgató szavába. — Mi tapasztaltabbak ezt már mellőzhetjük, de fia­tal kartársainkra gondolok .. — Ne becsüljük le képességeiket! Az igazgatónak leleményes ötlete támadt. — Tudja mit, Hajós elvtárs? Valamelyik nap elbeszélget­hetnénk a nevelésről -*■ az egész tanári kar. Ön készíthetné elő a bevezetőt. Mondjuk ezzel a címmel: „Nádpálca és SO- fon nélkül". Nos, mi a véleménye? — De kérem ... — Ne szerénykedjen, ön mégis csak régi szakember, ta­pasztalt pedagógus — Sző sincs róla ... Ez hiányzott még nekem — gondolta kétségbeesve, búsan haza felé bandukolva. Este a vacsora sem ízlett. A ceruzavéget rágva az üres pa­pír fölé hajolt, amelyen csupán egy árva cím szerénykedett: „Nádpálca és pofon nélkül“. — Apuka, mit csinálsz? — állított oda négyéves kisfia. — Hagyj most békén! — mordult rá. — Ne zavarj, menj anyuhoz. — De apuka, tegnap ígérted, hogy fogsz nekem mesélni. — ígértem, Ígértem — most nincs időm, majd máskor. Pötyike azonban apja fia volt. Nem egykönnyen adta meg magát. Kis idő múlva megint ott termett. — Apuka, még mindig van munkád? — Te kölyök, ha mégegyszer megzavarsz, úgy elnadrágollak, hogy belekékülsz. Médi — fordult az asszony felé, aki á má­sik szobában foglalatoskodott — foglalkoztasd a gyereket, lá­tod, hogy dolgom van. T Tjra visszaroskadt a helyére. No lám, öntudat, meggyő- zés. Hát meg lehet győzni egy négyéves srácot? Nem folytathatta gondolatmenetét, mert újra Pötyike nyi­tott a szobába. — Apuka, anyu nem akar mesélni, neki is dolga van. — Most aztán elég1 — ugrott a szekrényhez, ahonnan a suhogó mogyorópálcát vette le s a visítozó Pötyikét úgy el­verte, hogy még anyuka is sírva fakadt a fenekén maradt ütésnyomok láttán. Te tanító vagy? A saját fiad se vagy képes megnevezni! — Már megint kezdegeted? — Szégyenkezned kellene ... Fiacskám, elég! Nagyon jól tudod, hogy az én idegeimet a háború tönkre tette, mégsem foglalkozol a gyerekekkel, mikor annyi a munkám. — Szóval nem is a gyerek volt a hibás, hanem én? — Javarészt. — Akkor most igazságtalanul kapott? Hajós elvörösödött a méregtől. — Engem ne leckéztess! — csapott az asztalra. Pötyikét alig lehetett elámítani. Csak a hidegvizes boroga­tás üdítő hatására merült mély álomba, megfeledkezve a mogyoróvessző réméről. Azonban még álmában'is szepegett. Hajós Gusztáv erőteljesen kihúzta a már egyszer leírt cí­met: „Nádpálca és pofon nélkül”. Hát igen, a fiatalabb kartársak nyugodtan átvehetik az ő gazdag tapasztalatait. Mert ugyebár a jó pedagógus se nem pofoz, se nádpálcát nem használ. Még otthon sem. Ezt ő hajlandó becsületszóval is megerősíteni. Mert hát a mogyoró nem nád. ZSILKA LÁSZLÓ ÜJ IFJÚSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden szombaton. Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesz­tőség és adminisztráció, Bratislava, Prazská 9. Telefon 445-41. Főszerkesztő Szőke József. — Nyomta a Merkantilné tlaciame, 01 n. v. Bratislava, ul. Národného povstania 41 sz — EIő- A-65807 fizetés egy évre 31.20 Kcs. — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata.

Next

/
Thumbnails
Contents