Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-05-12 / 19. szám

8 1956. május 12. Az Atlanti Tanács vasárnapra virradó éjjel befejezte mun­káját. A kiadott záróközlemény a tagállamoknak azt a remé­nyét fejezte ki, hogy az Egyesült Nemzetek alapokmányának elvei, amelyek meghatározzák az Atlanti Szövetség népei közötti viszonyt, hasonlóképpen meghatározzák majd a Szovjetunió és a nyugati hatalmak viszonyát. Egyes megoldatlan európai - kérdésekre rátérve azonban a közlemény a fegyverkezés fóly- tatása mellett foglal állást és hangoztatja, hogy „a nyugati hatalmak éberségének mindaddig nem szabad csökkennie, áruig ezek a problémák meg nem oldódnak és amíg nem lép a meg­valósulás szakaszába egy olyan leszerelési terv, amely min­denkinek megadja a szükséges garanciákat, valamint egy hat­hatós ellenőrzési rendszer“. A közlemény ezután kifejti, hogy a jelenlegi kilátások helyet látszanak engedni az atlanti ha­talmak új, békés kezdeményezésének. A tanács elhatározta, hogy egy bizottságot hív életre három miniszterből s e bizott­ság feladata lesz mindama ajánlásoknak a tanács elé ter­jesztése, amelyek az atlanti országok katonai együttműködé­sének megjavítását és fejlesztését, valamint az atlanti kö­zösségen belüli egység fokozását szolgáló intézkedéseket tar­talmazzák. Ennek megtörténtéig a tanács időnként megvizs­gálja a gazdasági problémák politikai vonatkozásait és növeli a gazdasági együttműködést a tagállamok között. A tanács megbízta állandó képviselőit, hogy foglalkozzanak a Pineau francia külügyminiszter által előterjesztett terv vizsgálatával. A három miniszterből álló bizottság tagjává az olasz, a ka­nadai és a norvég külűgymnisztert választották meg. A TASSZ-iroda röviden kommentálja a kiadott záróközle­ményt és megállapítja, hogy a szöveg ellenmondásokat tar­talmaz, mert egyfelől elismeri a nemzetközi feszültség eny­hülését, másfelől azonban az atlanti tömb katonai erejének növelését hangoztatja. Az ellenmondásos szöveg azt a kísér­letet tükrözi, hogy leplezni akarják az ülésszak résztvevői között támadt mélyreható nézeteltéréseket. Ezekről a nézeteltérésekről írnak kommentárjaikban az angol lapok is. Az Observer erre vonatkozó cikkének címe: ..Bajban a NATO“. A cikk rámutat, hogy váratlanul felszínre tör a NATO tagjaiban hónapok óta növekvő bizonytalanság érzése a szervezet jövőjét, ereiét és hasznosságát illetően. A lap párizsi tudósítója hangsúlyozza: a tanács ülésszakán kiderült, hogy a kormánynak egyöntetű meggyőződése szerint a NATO nem halad együtt az idővel. A Daily Telegraph a francia álláspontot elemzi és rámutat, hogy „Franciaország a leg­utóbbi orosz kezdeményezésekben a hideg háború megszünte­tését hajlandó látni, s azt a következtetést vonja le, hogy a NATO-t, amely e már letűnt problémák megoldásáért jött létre, alapvető módosításoknak kell alávetni“. A Financial Times a tanácsülés sikertelenségét domborítja ki. A Glasgow Herald kiemeli, hogy az Atlanti Szövetség politikai téren most defenzíváiban van, mert a szovjet kül­politika megváltoztatta taktikáját és mert a NATO tagálla­mai között is politikai nézeteltérések vannak. Az AFP kommentárjában annak a nézetének ad hangot, hogy az Atlanti Szövetség a jövőben anélkül, hogy felhagyna katonai téren kifejtett tevékenységével, akcióját nem katonai területekre fogja irányítani. „Vannak a Szovjetunióban olyan változások — írja a hírmagyarázó, — amelyekét a NATO nem egyszerű mesterkedések, hanem a Szovjetunió politikájának valódi fordulataként fog fel és amelyekkel szembe kell nézni, ha a Nyugat nem akarja, hogy az események túl nőjjenek rajta.“ A svájci lapok szerint a tanácsülés nem sok eredményt hozott. A Basler Nationalzeitung így ír: „Nem csoda, hogy sokáig tartott a záróközlemény megszövegezése, amelyben hangsúlyozzák egy olyan politikában való egyetértésüket, amelynek részleteivel egyáltalán nem értenek egyet.“ — A Neue Züricher Zeitung a NATO szempontjából bizonytalansági tényezőként említi meg a francia miniszterelnök és külügy-. miniszter küszöbönálló Szovjetunióbeli utazását. A változat­lanul fennálló ellentétekre mutat az is, hogy a tanács ülését követően Dulles, Pineau és Selwyn Lloyd délelőtt külön esz­mecserét folytatott a nemzetközi helyzetről. AT ENSZ LESZERELÉSI ALBIZOTTSÁGÁNAK MUNKÁJA és az ezzel kapcsolatban elhangzott Gromiko-nvitatkozat élén­ken foglalkoztatja a nyugati politikai köröket és sajtót is. — Nutting államminiszter, az ENSZ leszerelési albizottságának britt megbízottja az alsóház hétfői ülésén beszámolt az al­bizottság hétfői ülésszakának munkájáról és eközben igyeke­zett vitába szállni Gromiko egyes megállapításaival, anélkül, hogy közvetlenül hivatkozott volna a szovjet megbízott nyi­Május 6-án Szlovákia fővárosában hét államból szakszervezeti dolgozók érkeztek. Hétfőn, május 7-én több bratislavai üzemet látogattak meg és tanulmányozták a dolgozók munkafeltételeit és az itteni szociális berendezéseket. Képünkön a japán és a Német Szövetségi Köztársaság szakszer­vezetének képviselői meglátogatták a Március 8. üzemet. latkozatára. Nutting beszámolójából azonban megállapítható, hogy Gromiko kritikája nagyon is találó volt. Így egyebek közt Nutting újból hivatkozott arra, hogy a nyugati hatal­mak a hagyományos fegyverzetek és fegyveres erők csökken­tését bizonyos politikai kérdések rendezésétől teszik függővé. Gaitskell, a munkáspárti ellenzék vezére éppen ezen a ponton bírálta a legélesebben az Eden-kormányt. Gaitskell ugyan­akkor kijelentette: „Ha sikerülne általános leszerelési meg­állapodást elérni, megfelelő ellenőrzés mellett, az lenne a legjobb módja annak, hogy egyúttal a politikai rendezést is biztosítsák“. Shinwell volt munkáspárti hadügyminiszter a leszerelés kérdésében tanúsított nyugati magatartás egy másik kritikus pontjára mutatott rá, amikor Nuttingnak azt a kér­dést tette fel: „Németország egyesítése valóban olyan fontos probléma-e, hogy érdemes miatta elhalasztani a leszerelést'’“ Nutting azt válaszolta, hogy „a nyugati hatalmak készek a német kérdés, valamint egyéb problémák megoldása előtt bizonyos részleges leszerelésre.“ Ezt a „részleges leszere­lést“ azonban Nutting közelebbről nem határozta meg. Az angol sajtó is bíráló hangon ír a nyugatiak magatar­tásáról a leszerelés kérdésével kapcsolatban. A Birmingham Post című befolyásos konzervatív lap mindenekelőtt azért bírálja a nyugatiak leszerelési politikáját, mert — mint írja — elutasították még azokat a javaslatokat is, amelyeket ko. rábban ők maguk terjesztettek elő. A szemleíró megjegyzi, hogy például a fegyveres erők színvonalára vonatkozó koráb­ban előterjesztett nyugati javaslatot nyomban elutasították, mihelyt a Szovjetunió egyetértett ezzel a javaslattal. Azzal a szovjet . javaslattal kapcsolatban, amely fegyverkorlátozási és felügyeleti övezetek létesítését indítványozza Európában, a szemleíró rámutat arra. hogy ezt a javaslatot is előterjesz- iránt tanúsított ..merev állásfoglalásokból“ következnek. A New Birmingham Post szemleírója megjegyzi: „Az oroszok joggal tekintik meglehetősen különösnek azt, hogy a Nyugat most oly csekély lelkesedést tanúsít a szóban forgó terv iránt“. A SZOVJETUNIÓ ÉS AZ EGYESQLT ÁLLAMOK VISZONYÁRÓL nyilatkozik a New York Times hasábjain Kennan, a« Egye­sült Államok volt moszkvai nagykövete. Kennan azt fejtegeti, hogy meg kell változtatni az Egyesült Államok külpolitikáját, amelynek nemzetközi nehézségei javarészt a más országok iránt tanúsított „merev állásfoglalásokból“ következik. A New York Times tudósítása szerint Kennan sürgeti a Szovjetunióval való viszony megjavítását, mondván: nem lát semmiféle okot, amely miatt az Egyesült Államok és a Szovjetunió között ne létesülhetnének kielégítő és reménytkeltő kapcsolatok. Kitar­tóan hangoztatja, hogy mindkét országnak mérsékletet kell tanúsítania az egymással szemben támasztott követelésekben és meg kell tanulnia „legyűrni a vádaskodást és a felindu­lást“, amelyet az Egyesült Államok minden téren beiktat az oroszokkal való kapcsolatba. Kennan egyébként elitéli a kelet­európai országok kapitalista rendszerének visszaállítására irányuló kísérleteket, síkraszáll a Kínai Népköztársaság ENSZ- tagsága mellett, bár ellenzi az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság diplomáciai kapcsolatának felvételét. A német kérdésről azt mondja: az amerikai politikának „arra kell irá­nyulnia, hogy Németország semleges tényezőként a lehető legelőbb újraegyesüljön. Az amerikai támaszpontokról az a véleménye, hogy azokat mielőbb meg kell szűntetni, mert „csak kárt okoznak az Egyesült Államok érdekeinek“. Apróság, de jellemző. . AZ AMERIKAI ÚJSÁGÍRÓK, ÚGY LATSZIK, elég jól isme­rik a nem.zetközi helyzet jelen­ségen, s ha a lapok hasábjain nem is, egymás között bevall­ják az igazat. Erre vall az a szavazás, melyet az Egyesült Államok újságírói között ren­deztek a következő kérdésről: ,,Elveszti-e Amerika a hideg­háborút, avagy sem?" A zöme így válaszolt: „Az Egyesült Államok a hidegháború elvesz­tése jelé tart. Nos, mi nem győztük eleget hangoztatni a genfi értekezlet után, hogy a régi értelemben vett „hidegháború" megszűnt. A nyugati sajtó egyes bajnokai azonban tovább kardoskodtak mellette. A fenti őszinte véle­mények figyelmbevételével csak azt ajánlhatjuk: mondjanak le most már ők is a hideghábo­rúról. a franeóisia rendszer elten lá­zadózó egyetemi hallgatók röp­lapot adtak ki, melyen különö­sen Bias terrorista belügymi­niszter bűneire hívták fel a fi­gyelmet. A röpirat így végző­dött: „Le Bias—Himmlerrel!“ Az írás szerzőit természetesen bíróság elé állították. Ám a fő vád nem az volt, hogy Blas t a Gestapo főnökéhez hasonlí­tották, tudniillik Himmlerröl ki­jelentette az ügyész: „nem le­het sértőnek tekinteni olyan ember nevét, aki több eszten­dővel ezelőtti madridi látogatá­sa során legnagyobb fokú tisz­teletadásban részesült és meg­kapta a. legmagasabb spantiol kitüntetést". Így tehát kiderült, hogy amit a röplap írói meg­szégyenítésnek szántak, az Spa­nyolországban nem egyéb — dicséretnél. A GYARMATOSITAS APOS- SZEGENY SPANYOLOK . .. TOLAI mindig tiltakoznak, ha Óvatosan kell megválogatniok rendszerüket börtönhöz hason- kifejezéseikét, ha szidni akarnak Htja a demokratikus sajtó. Sze- valakit. Történt ugyanis, hogyrintük a Kenyában koncentrá­ciós táborokba zárt négerek ez­reit őrző drótsövény: puha ta­pintású selyemfüggöny, az al­gériai tömegmészárlás: a vég- elgyengülés megkönnyítése, a dél-afrikai éhínség pedig: esz­tétikai célzatú fogyókúra. De vajon minek lehet nevezni azt, amit legutóbb Ciprusban vitt véghez egy angol ejtőernyős zászlóalj? A katonák összeterelték vala­mennyi nicosiai férfit, s ezután — akár a rabokat — lefényké­pezték őket elölről, meg oldal­ról, sőt még újjlenyomatot is vetlek róluk. Lám, milyen jó a ciprusiak­nak. Nem kell vállalkozniok semmiféle kockázatos betörésre, anélkül is a bűnügyi nyilván­tartóba kerülhetnek. * * * „NEMI MÓDOSÍTÁSSAL". Bonnban egyeseknek, úgy látszik, nem leiszik a külpoli­tikai időjárás kitavaszodása. — Legalábbis erre lehet következ­tetni abból a hírből, hogy a nyugatnémet parlament éppen most látta elérkezettnek az időt olyan törvényjavaslat megsza­vazására, amelynek értelmében „némi módosítással" visszaál­lítják a régi német katonai ki­tüntetéseket, beleértve a hitleri Németországban alapított ér­demrendeket is és megengedik a második világháború idején kapott medáliák viselését. Nem tudjuk még, milyen „módosításokra gondolt a bon­ni parlament, amikor reaktivál­ta a hitleri rablóháborúk hír­hedt érdemkeresztjeit, de — mivel köztudomásúlag minden éremnek két oldala van — vol­na néhány javaslatunk: „Érdemrend az oraduri vér­fürdőért“ (Módosítás: Francia- országban nem viselhető). „Lovagkereszt Rotterdam el­pusztításáért." (Módosítás: ha­landók előtt nem célszerű fitog­tatni.) „Vaskereszt Coventry kiradi- rozásáért. (Módosítás: Angliá­ban tokban hordható.) „Sas-rend a norvég és dán hazafiak lemészárlásáért." (Mó­dosítás: a skandináv országok­ba nem vihető ki.) Az atlanti szövetség vezér­karában a fenti módosításokat el lehet tekinteni. Ott ugyanis a jelek szerint már elfelejtet­ték a második világháborút. 3 Piiztitö» A kávé és gyapot ültetőé- nyék, valamint a ha­talmas őserdők országának békeszerető népe egyre ón- tudalosabban és határozot­tabban védelmezi önállósá­gát az Egyesült Államok monopóliumai ellen. Brazí­lia azokhoz az országokhoz tartozik, amelyekkel a Cseh­szlovák Köztársaság fellen­díti gazdasági és kultúráiis kapcsolatait. Brazília, vagy helyeseb­ben az Egyesült Brazil Ál­lamok — mert tulajdonkép­pen több állam szövetségé­ről van szó — 8 és fél mil­lió négyzet kilométeren fek­szik és 54 millió lakosa van. Lakossága túlnyomó részben mezőgazdasággal foglalkozik. Az ország. gaz­dasága idegen tőkés társa­ságok kezében van. A bra­zil magántőke 61 százalék­kal vesz részt az általános beruházásokban, a külföldi ■ tőke 18 százalékkal cs az állami töke 21 százalékkal. A legnagyobb invesztorok az amerikaiak, a beruházások 43.2 százalékát ők fedezik. 13.5 százalékot Nagy Bri­tannia, 11.8 százalékot a Német Szövetségi Köztársa- ság és Olaszország 7 szá­zalékot. A külkereskedelem Brazília a külkereskedelmi oiacon jelentékeny helyet loglal el. A kivitel egy ötö­dét nyersanyagok, segéd­anyagok és fél készárúcik- kek, a háromnegyed részét élelmiszer, kávé, kakaó és gyapot 1képezik. A brazil behozatal legfon­tosabb cikkei j. gépek és a műszerek. A kereskedelmi mérleg 1954-ben 23 millió dollár veszteséget mutat ki, az 1955-ös év is jelentékeny veszteséggel záródott le. (Az első félévben a veszteség 70 millió dollárt telt ki.) — Ezt a veszteséget főleg az a körülmény okozta, hogy az Egyesült Államokkal csökkent az áruforgalom. Brazília most ezért új pia­cot kénytelen keresni. Brazília ipari termelése állandóan emelkedik. Az egyes iparágakat moderni­zálni akarják és elsősorban emelik a vitlanyenergia ter­melését, amely előfeltétele annak, hogy az ipari terme­lés fellendüljön. Az 1953-as évvel szem­ben 1954-ben 10 százalékkal emelkedett a vastermelés és elérte körülbelül az egy mil­lió tonnát. A fémfeldolgozó ipar Brazíliában nem fejlő­dik egyenletesen. Míg az "egyes ágakban igen ala­csony színvonalon mozog, vannak diján ágak, ame­lyek igen fejlett technikát alkalmaznak. Így például a villanymotorok és műszerek gyártásában. Brazília kőolaj termelése az 1953-ás év 915 787 ba- reljéoel szemben 1954-ben 989 862 báréit tett ki. A mezőgazdasági termelés Brazíliában az utóbbi években csak 1.4 százalék­kal emelkedett a mezőgaz­dasági termelés és emellett a termelési területek 4'8 százalékkal növekedtek. Kü­lönösen a kávé ültetvények és a hazai, fogyasztás fede­zésére szükséges növények termelési területe növeke­dett. 4.1 százalékkal csök­kent a gyapot ültetvények, az árpa, a futta és a külön­böző olajbogyók termelésé­nek területe. A kormány a mezőgazda­sági termelők számára kivi­teli jutalmakat nyújt, ezek elősegítik a kivitel növeke­dését, másrészt azonban a belföldi árak emelkedését idézik elő. A politikai élet Brazíliában igen érdekes. A dolgozó tömegek, munkások, parasztok és az értelmiség is egyre öntudatosabb. A brazil nép. nagy tömegei támogatják a kormány azon lépéseit, amelyek Brazília önállóságát megszilárdítják és függetlenné teszik az Egyesült Államoktól, va'a- mint a nemzetközi tőkés monopóliumoktól. Az utóbbi években nagyon fellendült a szakszervezeti mozgalom. A brazil haladó erők a múlt­év októberében az elnök- választásoknál nagy győzel­met arattak. Egységes erő­vel sikerült letörni a fasisz­ta reakció kísérleteit és el­érték, hogy Juscelino Ku- bitschek lett a köztársaság elnöke. A választások után a reakció fegyveres felkelési készített elő, de a dolgozó tömegek és a hadsereg meg­hiúsította ezt a tervet. A választások után Kubit- schek azzal a programmal lépett fel, hogy államosítani kell az ipari termelés egyes ágait, el kell kobozni a nagybirtokosok és a külföldi társaságok birtokait, harcol­ni kell az imperializmus el­len és kereskedelmi kapcso­latot kell teremteni a szo­cialista tábor országaival. Ezt a programot a brazil nép és igaz barátai öröm­mel fogadták. A csehszlovák-brazil kapcsolatok kedvezően alakulnak. A két ország ipari cikkeivel köl­csönösen kiegészítheti egy­mást. Az utóbbi években egyre éténkebb kereskedelmi kapcsolatot tartunk fenn Brazíliával Januárban és februárban kormányküldött­ségünk Brazíliában járt és igen meleg •baráti fogadta­tásban részesült. Küldöttsé­günk tagjai megtárgyalták a kultúr kapcsolatok lehető­ségeit. A brazil sportolók futballisták — fellépése hazánkban, mindkét részről nagy visszhangra talált. E napokban valósul meg a brazil parlamenti küldöttség látogatása Csehszlovákiában. A küldöttségnek alkalma lesz megismerkedni hazánk politikai, gazdasági és kul­turális életével. Örömmel várjuk ezt a jelentékeny lá­togatást, amely bizonnyal meghozza a kívánt eredmé­nyeket. LUDOVTT SUL-C

Next

/
Thumbnails
Contents