Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-05-12 / 19. szám
8 1956. május 12. Az Atlanti Tanács vasárnapra virradó éjjel befejezte munkáját. A kiadott záróközlemény a tagállamoknak azt a reményét fejezte ki, hogy az Egyesült Nemzetek alapokmányának elvei, amelyek meghatározzák az Atlanti Szövetség népei közötti viszonyt, hasonlóképpen meghatározzák majd a Szovjetunió és a nyugati hatalmak viszonyát. Egyes megoldatlan európai - kérdésekre rátérve azonban a közlemény a fegyverkezés fóly- tatása mellett foglal állást és hangoztatja, hogy „a nyugati hatalmak éberségének mindaddig nem szabad csökkennie, áruig ezek a problémák meg nem oldódnak és amíg nem lép a megvalósulás szakaszába egy olyan leszerelési terv, amely mindenkinek megadja a szükséges garanciákat, valamint egy hathatós ellenőrzési rendszer“. A közlemény ezután kifejti, hogy a jelenlegi kilátások helyet látszanak engedni az atlanti hatalmak új, békés kezdeményezésének. A tanács elhatározta, hogy egy bizottságot hív életre három miniszterből s e bizottság feladata lesz mindama ajánlásoknak a tanács elé terjesztése, amelyek az atlanti országok katonai együttműködésének megjavítását és fejlesztését, valamint az atlanti közösségen belüli egység fokozását szolgáló intézkedéseket tartalmazzák. Ennek megtörténtéig a tanács időnként megvizsgálja a gazdasági problémák politikai vonatkozásait és növeli a gazdasági együttműködést a tagállamok között. A tanács megbízta állandó képviselőit, hogy foglalkozzanak a Pineau francia külügyminiszter által előterjesztett terv vizsgálatával. A három miniszterből álló bizottság tagjává az olasz, a kanadai és a norvég külűgymnisztert választották meg. A TASSZ-iroda röviden kommentálja a kiadott záróközleményt és megállapítja, hogy a szöveg ellenmondásokat tartalmaz, mert egyfelől elismeri a nemzetközi feszültség enyhülését, másfelől azonban az atlanti tömb katonai erejének növelését hangoztatja. Az ellenmondásos szöveg azt a kísérletet tükrözi, hogy leplezni akarják az ülésszak résztvevői között támadt mélyreható nézeteltéréseket. Ezekről a nézeteltérésekről írnak kommentárjaikban az angol lapok is. Az Observer erre vonatkozó cikkének címe: ..Bajban a NATO“. A cikk rámutat, hogy váratlanul felszínre tör a NATO tagjaiban hónapok óta növekvő bizonytalanság érzése a szervezet jövőjét, ereiét és hasznosságát illetően. A lap párizsi tudósítója hangsúlyozza: a tanács ülésszakán kiderült, hogy a kormánynak egyöntetű meggyőződése szerint a NATO nem halad együtt az idővel. A Daily Telegraph a francia álláspontot elemzi és rámutat, hogy „Franciaország a legutóbbi orosz kezdeményezésekben a hideg háború megszüntetését hajlandó látni, s azt a következtetést vonja le, hogy a NATO-t, amely e már letűnt problémák megoldásáért jött létre, alapvető módosításoknak kell alávetni“. A Financial Times a tanácsülés sikertelenségét domborítja ki. A Glasgow Herald kiemeli, hogy az Atlanti Szövetség politikai téren most defenzíváiban van, mert a szovjet külpolitika megváltoztatta taktikáját és mert a NATO tagállamai között is politikai nézeteltérések vannak. Az AFP kommentárjában annak a nézetének ad hangot, hogy az Atlanti Szövetség a jövőben anélkül, hogy felhagyna katonai téren kifejtett tevékenységével, akcióját nem katonai területekre fogja irányítani. „Vannak a Szovjetunióban olyan változások — írja a hírmagyarázó, — amelyekét a NATO nem egyszerű mesterkedések, hanem a Szovjetunió politikájának valódi fordulataként fog fel és amelyekkel szembe kell nézni, ha a Nyugat nem akarja, hogy az események túl nőjjenek rajta.“ A svájci lapok szerint a tanácsülés nem sok eredményt hozott. A Basler Nationalzeitung így ír: „Nem csoda, hogy sokáig tartott a záróközlemény megszövegezése, amelyben hangsúlyozzák egy olyan politikában való egyetértésüket, amelynek részleteivel egyáltalán nem értenek egyet.“ — A Neue Züricher Zeitung a NATO szempontjából bizonytalansági tényezőként említi meg a francia miniszterelnök és külügy-. miniszter küszöbönálló Szovjetunióbeli utazását. A változatlanul fennálló ellentétekre mutat az is, hogy a tanács ülését követően Dulles, Pineau és Selwyn Lloyd délelőtt külön eszmecserét folytatott a nemzetközi helyzetről. AT ENSZ LESZERELÉSI ALBIZOTTSÁGÁNAK MUNKÁJA és az ezzel kapcsolatban elhangzott Gromiko-nvitatkozat élénken foglalkoztatja a nyugati politikai köröket és sajtót is. — Nutting államminiszter, az ENSZ leszerelési albizottságának britt megbízottja az alsóház hétfői ülésén beszámolt az albizottság hétfői ülésszakának munkájáról és eközben igyekezett vitába szállni Gromiko egyes megállapításaival, anélkül, hogy közvetlenül hivatkozott volna a szovjet megbízott nyiMájus 6-án Szlovákia fővárosában hét államból szakszervezeti dolgozók érkeztek. Hétfőn, május 7-én több bratislavai üzemet látogattak meg és tanulmányozták a dolgozók munkafeltételeit és az itteni szociális berendezéseket. Képünkön a japán és a Német Szövetségi Köztársaság szakszervezetének képviselői meglátogatták a Március 8. üzemet. latkozatára. Nutting beszámolójából azonban megállapítható, hogy Gromiko kritikája nagyon is találó volt. Így egyebek közt Nutting újból hivatkozott arra, hogy a nyugati hatalmak a hagyományos fegyverzetek és fegyveres erők csökkentését bizonyos politikai kérdések rendezésétől teszik függővé. Gaitskell, a munkáspárti ellenzék vezére éppen ezen a ponton bírálta a legélesebben az Eden-kormányt. Gaitskell ugyanakkor kijelentette: „Ha sikerülne általános leszerelési megállapodást elérni, megfelelő ellenőrzés mellett, az lenne a legjobb módja annak, hogy egyúttal a politikai rendezést is biztosítsák“. Shinwell volt munkáspárti hadügyminiszter a leszerelés kérdésében tanúsított nyugati magatartás egy másik kritikus pontjára mutatott rá, amikor Nuttingnak azt a kérdést tette fel: „Németország egyesítése valóban olyan fontos probléma-e, hogy érdemes miatta elhalasztani a leszerelést'’“ Nutting azt válaszolta, hogy „a nyugati hatalmak készek a német kérdés, valamint egyéb problémák megoldása előtt bizonyos részleges leszerelésre.“ Ezt a „részleges leszerelést“ azonban Nutting közelebbről nem határozta meg. Az angol sajtó is bíráló hangon ír a nyugatiak magatartásáról a leszerelés kérdésével kapcsolatban. A Birmingham Post című befolyásos konzervatív lap mindenekelőtt azért bírálja a nyugatiak leszerelési politikáját, mert — mint írja — elutasították még azokat a javaslatokat is, amelyeket ko. rábban ők maguk terjesztettek elő. A szemleíró megjegyzi, hogy például a fegyveres erők színvonalára vonatkozó korábban előterjesztett nyugati javaslatot nyomban elutasították, mihelyt a Szovjetunió egyetértett ezzel a javaslattal. Azzal a szovjet . javaslattal kapcsolatban, amely fegyverkorlátozási és felügyeleti övezetek létesítését indítványozza Európában, a szemleíró rámutat arra. hogy ezt a javaslatot is előterjesz- iránt tanúsított ..merev állásfoglalásokból“ következnek. A New Birmingham Post szemleírója megjegyzi: „Az oroszok joggal tekintik meglehetősen különösnek azt, hogy a Nyugat most oly csekély lelkesedést tanúsít a szóban forgó terv iránt“. A SZOVJETUNIÓ ÉS AZ EGYESQLT ÁLLAMOK VISZONYÁRÓL nyilatkozik a New York Times hasábjain Kennan, a« Egyesült Államok volt moszkvai nagykövete. Kennan azt fejtegeti, hogy meg kell változtatni az Egyesült Államok külpolitikáját, amelynek nemzetközi nehézségei javarészt a más országok iránt tanúsított „merev állásfoglalásokból“ következik. A New York Times tudósítása szerint Kennan sürgeti a Szovjetunióval való viszony megjavítását, mondván: nem lát semmiféle okot, amely miatt az Egyesült Államok és a Szovjetunió között ne létesülhetnének kielégítő és reménytkeltő kapcsolatok. Kitartóan hangoztatja, hogy mindkét országnak mérsékletet kell tanúsítania az egymással szemben támasztott követelésekben és meg kell tanulnia „legyűrni a vádaskodást és a felindulást“, amelyet az Egyesült Államok minden téren beiktat az oroszokkal való kapcsolatba. Kennan egyébként elitéli a keleteurópai országok kapitalista rendszerének visszaállítására irányuló kísérleteket, síkraszáll a Kínai Népköztársaság ENSZ- tagsága mellett, bár ellenzi az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság diplomáciai kapcsolatának felvételét. A német kérdésről azt mondja: az amerikai politikának „arra kell irányulnia, hogy Németország semleges tényezőként a lehető legelőbb újraegyesüljön. Az amerikai támaszpontokról az a véleménye, hogy azokat mielőbb meg kell szűntetni, mert „csak kárt okoznak az Egyesült Államok érdekeinek“. Apróság, de jellemző. . AZ AMERIKAI ÚJSÁGÍRÓK, ÚGY LATSZIK, elég jól ismerik a nem.zetközi helyzet jelenségen, s ha a lapok hasábjain nem is, egymás között bevallják az igazat. Erre vall az a szavazás, melyet az Egyesült Államok újságírói között rendeztek a következő kérdésről: ,,Elveszti-e Amerika a hidegháborút, avagy sem?" A zöme így válaszolt: „Az Egyesült Államok a hidegháború elvesztése jelé tart. Nos, mi nem győztük eleget hangoztatni a genfi értekezlet után, hogy a régi értelemben vett „hidegháború" megszűnt. A nyugati sajtó egyes bajnokai azonban tovább kardoskodtak mellette. A fenti őszinte vélemények figyelmbevételével csak azt ajánlhatjuk: mondjanak le most már ők is a hidegháborúról. a franeóisia rendszer elten lázadózó egyetemi hallgatók röplapot adtak ki, melyen különösen Bias terrorista belügyminiszter bűneire hívták fel a figyelmet. A röpirat így végződött: „Le Bias—Himmlerrel!“ Az írás szerzőit természetesen bíróság elé állították. Ám a fő vád nem az volt, hogy Blas t a Gestapo főnökéhez hasonlították, tudniillik Himmlerröl kijelentette az ügyész: „nem lehet sértőnek tekinteni olyan ember nevét, aki több esztendővel ezelőtti madridi látogatása során legnagyobb fokú tiszteletadásban részesült és megkapta a. legmagasabb spantiol kitüntetést". Így tehát kiderült, hogy amit a röplap írói megszégyenítésnek szántak, az Spanyolországban nem egyéb — dicséretnél. A GYARMATOSITAS APOS- SZEGENY SPANYOLOK . .. TOLAI mindig tiltakoznak, ha Óvatosan kell megválogatniok rendszerüket börtönhöz hason- kifejezéseikét, ha szidni akarnak Htja a demokratikus sajtó. Sze- valakit. Történt ugyanis, hogyrintük a Kenyában koncentrációs táborokba zárt négerek ezreit őrző drótsövény: puha tapintású selyemfüggöny, az algériai tömegmészárlás: a vég- elgyengülés megkönnyítése, a dél-afrikai éhínség pedig: esztétikai célzatú fogyókúra. De vajon minek lehet nevezni azt, amit legutóbb Ciprusban vitt véghez egy angol ejtőernyős zászlóalj? A katonák összeterelték valamennyi nicosiai férfit, s ezután — akár a rabokat — lefényképezték őket elölről, meg oldalról, sőt még újjlenyomatot is vetlek róluk. Lám, milyen jó a ciprusiaknak. Nem kell vállalkozniok semmiféle kockázatos betörésre, anélkül is a bűnügyi nyilvántartóba kerülhetnek. * * * „NEMI MÓDOSÍTÁSSAL". Bonnban egyeseknek, úgy látszik, nem leiszik a külpolitikai időjárás kitavaszodása. — Legalábbis erre lehet következtetni abból a hírből, hogy a nyugatnémet parlament éppen most látta elérkezettnek az időt olyan törvényjavaslat megszavazására, amelynek értelmében „némi módosítással" visszaállítják a régi német katonai kitüntetéseket, beleértve a hitleri Németországban alapított érdemrendeket is és megengedik a második világháború idején kapott medáliák viselését. Nem tudjuk még, milyen „módosításokra gondolt a bonni parlament, amikor reaktiválta a hitleri rablóháborúk hírhedt érdemkeresztjeit, de — mivel köztudomásúlag minden éremnek két oldala van — volna néhány javaslatunk: „Érdemrend az oraduri vérfürdőért“ (Módosítás: Francia- országban nem viselhető). „Lovagkereszt Rotterdam elpusztításáért." (Módosítás: halandók előtt nem célszerű fitogtatni.) „Vaskereszt Coventry kiradi- rozásáért. (Módosítás: Angliában tokban hordható.) „Sas-rend a norvég és dán hazafiak lemészárlásáért." (Módosítás: a skandináv országokba nem vihető ki.) Az atlanti szövetség vezérkarában a fenti módosításokat el lehet tekinteni. Ott ugyanis a jelek szerint már elfelejtették a második világháborút. 3 Piiztitö» A kávé és gyapot ültetőé- nyék, valamint a hatalmas őserdők országának békeszerető népe egyre ón- tudalosabban és határozottabban védelmezi önállóságát az Egyesült Államok monopóliumai ellen. Brazília azokhoz az országokhoz tartozik, amelyekkel a Csehszlovák Köztársaság fellendíti gazdasági és kultúráiis kapcsolatait. Brazília, vagy helyesebben az Egyesült Brazil Államok — mert tulajdonképpen több állam szövetségéről van szó — 8 és fél millió négyzet kilométeren fekszik és 54 millió lakosa van. Lakossága túlnyomó részben mezőgazdasággal foglalkozik. Az ország. gazdasága idegen tőkés társaságok kezében van. A brazil magántőke 61 százalékkal vesz részt az általános beruházásokban, a külföldi ■ tőke 18 százalékkal cs az állami töke 21 százalékkal. A legnagyobb invesztorok az amerikaiak, a beruházások 43.2 százalékát ők fedezik. 13.5 százalékot Nagy Britannia, 11.8 százalékot a Német Szövetségi Köztársa- ság és Olaszország 7 százalékot. A külkereskedelem Brazília a külkereskedelmi oiacon jelentékeny helyet loglal el. A kivitel egy ötödét nyersanyagok, segédanyagok és fél készárúcik- kek, a háromnegyed részét élelmiszer, kávé, kakaó és gyapot 1képezik. A brazil behozatal legfontosabb cikkei j. gépek és a műszerek. A kereskedelmi mérleg 1954-ben 23 millió dollár veszteséget mutat ki, az 1955-ös év is jelentékeny veszteséggel záródott le. (Az első félévben a veszteség 70 millió dollárt telt ki.) — Ezt a veszteséget főleg az a körülmény okozta, hogy az Egyesült Államokkal csökkent az áruforgalom. Brazília most ezért új piacot kénytelen keresni. Brazília ipari termelése állandóan emelkedik. Az egyes iparágakat modernizálni akarják és elsősorban emelik a vitlanyenergia termelését, amely előfeltétele annak, hogy az ipari termelés fellendüljön. Az 1953-as évvel szemben 1954-ben 10 százalékkal emelkedett a vastermelés és elérte körülbelül az egy millió tonnát. A fémfeldolgozó ipar Brazíliában nem fejlődik egyenletesen. Míg az "egyes ágakban igen alacsony színvonalon mozog, vannak diján ágak, amelyek igen fejlett technikát alkalmaznak. Így például a villanymotorok és műszerek gyártásában. Brazília kőolaj termelése az 1953-ás év 915 787 ba- reljéoel szemben 1954-ben 989 862 báréit tett ki. A mezőgazdasági termelés Brazíliában az utóbbi években csak 1.4 százalékkal emelkedett a mezőgazdasági termelés és emellett a termelési területek 4'8 százalékkal növekedtek. Különösen a kávé ültetvények és a hazai, fogyasztás fedezésére szükséges növények termelési területe növekedett. 4.1 százalékkal csökkent a gyapot ültetvények, az árpa, a futta és a különböző olajbogyók termelésének területe. A kormány a mezőgazdasági termelők számára kiviteli jutalmakat nyújt, ezek elősegítik a kivitel növekedését, másrészt azonban a belföldi árak emelkedését idézik elő. A politikai élet Brazíliában igen érdekes. A dolgozó tömegek, munkások, parasztok és az értelmiség is egyre öntudatosabb. A brazil nép. nagy tömegei támogatják a kormány azon lépéseit, amelyek Brazília önállóságát megszilárdítják és függetlenné teszik az Egyesült Államoktól, va'a- mint a nemzetközi tőkés monopóliumoktól. Az utóbbi években nagyon fellendült a szakszervezeti mozgalom. A brazil haladó erők a múltév októberében az elnök- választásoknál nagy győzelmet arattak. Egységes erővel sikerült letörni a fasiszta reakció kísérleteit és elérték, hogy Juscelino Ku- bitschek lett a köztársaság elnöke. A választások után a reakció fegyveres felkelési készített elő, de a dolgozó tömegek és a hadsereg meghiúsította ezt a tervet. A választások után Kubit- schek azzal a programmal lépett fel, hogy államosítani kell az ipari termelés egyes ágait, el kell kobozni a nagybirtokosok és a külföldi társaságok birtokait, harcolni kell az imperializmus ellen és kereskedelmi kapcsolatot kell teremteni a szocialista tábor országaival. Ezt a programot a brazil nép és igaz barátai örömmel fogadták. A csehszlovák-brazil kapcsolatok kedvezően alakulnak. A két ország ipari cikkeivel kölcsönösen kiegészítheti egymást. Az utóbbi években egyre éténkebb kereskedelmi kapcsolatot tartunk fenn Brazíliával Januárban és februárban kormányküldöttségünk Brazíliában járt és igen meleg •baráti fogadtatásban részesült. Küldöttségünk tagjai megtárgyalták a kultúr kapcsolatok lehetőségeit. A brazil sportolók futballisták — fellépése hazánkban, mindkét részről nagy visszhangra talált. E napokban valósul meg a brazil parlamenti küldöttség látogatása Csehszlovákiában. A küldöttségnek alkalma lesz megismerkedni hazánk politikai, gazdasági és kulturális életével. Örömmel várjuk ezt a jelentékeny látogatást, amely bizonnyal meghozza a kívánt eredményeket. LUDOVTT SUL-C
