Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-05-05 / 18. szám

*! 1956. május 5. A CSISZ munkájáról — ezúttal egy kicsit másképp — Fölösleges filozofálás ? — Eddig csak szónokoltunk, de ezentúl máskép lesz! A CSISZ ekecsi alapszervezete az elmúlt években elég jó eredményeket mutatott fel. Az utóbbi időben pangás észlelhető ifjúsági szervezetünkben. CSISZ tagjaink túlnyomó része a szövetkezetben dolgozik. A kertészeti munkacsoport úgyszólván fiatalokból tevődik össze. A csoport legjobbjai közé tartozik Meton elvtársnő, de nem marad el mögötte Nyigri Gabriella, Csápai Anna, Kiss Magda, Kiss Teréz és a többiek sem. Öröm nézni a há­rom hektár kipalántázott földre, ahol hosszú sorokban sorakozik a káposzta és saláta. Napi teljesítményük közel 2000 palánta kiültetése. Ez bizony szép eredmény, azonban vannak hiá­nyosságok is. így például a szövetke­zet ezidén még vajmi kevés korai zöldségfélét vitt piacra. Ez hiba. S nemcsak a kertészet vezetői, hanem az egész tagság számlájára írható. Nem titok, hogy a szövetkezet kerté­szete évek során ráfizetéssel dolgo­zott. S meg vagyok győződve arról, hogy a CSISZ-tagok arra törekednek, hogy megszüntessék ezt az állapotot. A szövetkezet vezetőségének és a kertészet vezetőinek az idén jobban meg kellett volna szervezni a mun­kát, szilárdabban kellene támaszkod­niuk az ifjúságra. A kertészeti dolgo­zók kétszerezzék meg igyekezetüket és segítsenek a vezetőségnek megja­vítani a munkamegszervezést és elér­ni egyszer azt, hogy a kertészet tisz­ta haszont mutasson fel. Nem úgy végezni a munkát, hogy az alatt az idő alatt, amíg egyet csinálunk, a szomszéd parcellán kiültetett növé­nyek a hanyagság, a nemtörődömség miatt kárba vesznek és tönkremen­nek. Ennyit az ekecsi kertészetről. Községünkben a napokban ifjúsági tagsági gyűlés zajlott le. Az összejö­vetel nem hozta meg a várva-várt eredményt. Nem hozta meg azért, mert száz fiatal közül csak ötvenen jelentek meg a gyűlésen. Ez az egyik alapvető hiba nálunk Ekecsen, amit a legsürgősebben orvosolnunk kell. De ennek is meg Van az oka. Szerveze­tünk az utóbbi időben el volt hanya­golva. Nem azt akarom mondani, hogy a volt elnök, Dórák elvtárs nem igye­kezett eléggé kezében tartani a szer­vezet ügyét, a hiba ott volt, hogy nem találta meg az utat a fiatalság­hoz. A jelenlegi elnök Öllé elvtárs bizonyára jártasabb a szervezeti élet­ben. Legalább is ezt mutatta az első gyűlés, ahol felszólalt. Megkérdeztük az újonnan választott elnöktől, hogy mit lát a legközelebbi teendőnek a szervezet életében. — A legfontosabb dolog rendet te­remteni a nyilvántartási kartokékok körül — mondotta az elnök. Ezzel párhuzamosan kijelölni az egyes fela­datokat a vezetőség minden tagjának. Továbbá a szocialista munkaverseny elmélyítése a kertészeti csoportokban. Öllé elvtárs célkitűzései helyesek s bízunk abban, hogy a falu funkcioná­riusai segítik majd őt munkájában. A tagsági gyűlés második pontja a május elsejei kötelezettségvállalások letárgyalása volt. A fiatalok kollektív kötelezettségvállalást tettek 50 hek­tár kukorica négyzetes-fészkes ülte­tésére és megművelésére. A kukori­cát háromszor kapálják meg és így emelik a hektárhozamot. A faluszépí- tési akció keretében 200 brigádórát vállaltak. Reméljük, hogy ezt a köte­lezettségvállalást magasan túlteljesít­jük. A legnagyobb nehézségek azonban a kultúréletben mutatkoznak. Meg kell. állapítanunk, hogy ezen a téren igen lemaradtunk. Ifjúságunk a hosszú tél alatt csak egy színelőadást tartott, azt is a Sokollal közösen. Még na­gyobb hibák mutatkoznak most a kul- túrtevékenység terén. A CSISZ és a Csemadok közösen tervezett kultúr- fellépését a jelenlegi helyzetben lehe­tetlen megvalósítani. S ez csupán a fiatalok nemtörődömségén, fegyelme­zetlenségén múlik. Az ilyen összejö­veteleken kritikán aluli az egyes CSISZ-tagok viselkedése. A fiatalok között gyakran akad ingerlékeny, ide­ges természetű fiú. Miért kell az ilyen eseteket eltúlozni? Miért keli egy­másra rátámadni, amikor mindenkinek vannak hibái. Miért nem tudnak az ekecsi fiatalok elvtársiasan viselked­ni? És mikor lesz vége az állandó veszekedéseknek? Lehet mindezen változtatni? Lehet, csak akarni kell. Ez az egyik legfon­tosabb feladata a vezetőségnek és a megbízható aktív tagoknak. Nem bún az, ha a gyűlések előtt hancúroznak, vigadnak, nevetnek, kacagnak vagy viccelődnek, de mindennek meg kell szűnni a gyűlés megkezdésével. Tehát tudni kell, hogy mikor nevetünk vagy ugratjuk egymást és meddig van a határa. Nézzük meg a spartakiád előkészü­leteit'. Itt megint csak úgy áll a hely­zet, hogy nem akadt tornázó. Alig akad olyan fiatal, aki testileg fejlesz­teni, erősíteni akarná magát. Sokan azt mondhatnák, hogy jó sportéiet van Ekecsen. Igaz, hogy három fut­ballcsapatunk van, ezek közül az első a kerületi bajnokságban szerepel. De vajon megelégedhetünk-e mindezzel ? Nem. Miért nem lehet megszervezni nálunk a könnyű atlétika üzését? Miért nem tudjuk megnyerni a lányo­kat arra, hogy röplabdázzanak? Egy­részt azért, mert Ekecs népe még nem eléggé fejlett és úgy fogja fel a dolgokat, hogy nem lányoknak való a sportolás. És ennek a feladatnak a megoldása a CSISZ-re hárul. Igaz, felmerül a kérdés, hol spor­toljunk? Ez a mi hibánk. A' hosszú tél alatt nemcsak a természet aludt, de mi is, funkcionáriusok. Egyikünk­nek sem jutott eszébe, hogy össze­jöjjünk és megbeszéljük végre ezt a kérdést. A mi hibánk is, hogy nincs hol játszanunk. És még valami. Hogy csak szónokolunk, de annál keveseb­bet teszünk. így szoktuk meg De a jövőben másképp lesz. Egész biztos, másképp. PAKSI LÁSZLÓ, Ekecs Országunkban sok olyan elvtárs él, aki még emlékszik az ifjúsági szövet­ség kezdeteire. Azok, vagy legalábbis ■sokan közülük az utóbbi években nem egyszer elgondolkoztak szervezetünk tevékenysége felett, sokszor kétely fogta el őket, vajon ez vagy amaz az intézkedés helyes-e. Erről gondolkod­tak és gondolkodnak bizonyára azok a fiúk és lányok is, akik csak nem­rég lettek szövetségünk tagjai. Jómagam is — bevallom — külön­böző kérdésen törtem a fejemet. Pél­dául az ifjúsági művészeti alkotó ver­senyről. Sokszor kételyek fogtak el, vajon helyes-e, hogy a népi művésze­ti alkotást „államosították". A jelek arra mutatnak, hogy itt valami nincs rendben. Sokszor lehordtuk már saját magunkat és ebben határozott hangon mások is segítettek. A végén arra a megállapításra jutottam, hogy a hiba valószínűleg abban rejlik, hogy az elveket a gyakorlatban helytelenül alkalmazzák. Ezen javíthatunk — kü­lönben fölöslegesen ne filozofáljunk. Az utóbbi időben mégiscsak rájö­vünk arra, hogy kételyünk, már mint az ifjúsági művészeti alkotás államo­sítására vonatkozólag, nem volt telje­sen indokolatlan. Az utóbbi hónapok és hetek — hála az SZKP XX. kongresszusának — ezt tökéletesen bebizonyították. Jelenségek, amelyek szemlátomást egészségtelenek Emlékszem rá, hányszor beszéltünk már a múltban arról, hogy vajon a CSISZ-nek védeni kell-e a fiatalok érdekeit. Tulajdonképpen nem is er­ről volt szó. Ebben mindnyájan egyet­értettek, ellenben azonnal ellentétek merültek fel, mihelyst arról kezdtek vitatkozni, hogy miképpen kell meg­védelmezni. Tulajdonképpen ki ollen kell megvédeni az ifjúság érdekeit — ezt a kérdést tették fel a leggyak­rabban. Hiszen a mi országunk népi demokratikus köztársaság. Az ilyen viták azzal a határozott következte­téssel végződtek, hogy a fiatalok ér­dekeit megvédeni annyit jelent, mint vezetni őket, hogy többet és jobban dolgozzanak a köztársaság számára (ezzel tulajdonképpen saját maguknak tesznek jót, mert a köztársaság az mi vagyunk, mindannyian), azt jelenti, oda kell vezetni a fiatalokat, hogy •képezzék maguka-t.- -(Ez mindenkinek saját érdekében áll — és ez a köz­társaság érdeke is). És csak hallgató­lag vették tudomásul azt, hogy a CSISZ szervezetnek néha az ifjúság nevében is fel kell szólalni akkor, amikor igazságtalanságot követnek e! vele szemben. De vigyázat, nehogy a többiek avantgardizmusnak vagy sze­rénytelenségnek vegyék és nehogy összeütközésbe kerüljenek. És az eredmény? Örömteli életünkben is előfordulnak igazságtalanságok és a rendetlenség is felütötte a fejét. Az if­júsági szövetség többnyire nem foly­tatott ez ellen kemény és ádáz har­cot mindenütt, ahol erre szükség volt és mindenki ellen, bárki is legyen az. És a szervezet tekintélye — az ifjú­sági szövetség hibája folytán határo­zottan nem emelkedett. Természetesen nem arról van szó, hogy a fiataloknak nem áll érdekében jobban és többet dolgozni a köztár­saság számára, valamint többet tanul­ni és művelődni. De vajon becsukott szemmel nézzük-e, hogy az egyes üzemekben' a fiatalok azért keresnek keveset, mert rosszul szervezik meg a munkát, sok időt fecsérelnek el fe­lesleges álldogálással és henyéléssel? Hunyjuk-e be a szemünket afölött, hogy 60k fiatal szakképzett munkást (anélkül, hogy ez az üzem érdekében állna) kisegítő munkára osztják be? Vagy hallgassunk-e arról, hogy milyen rendetlenség uralkodik az állami gaz­daságokban, ahová az ifjúsági brigá­dok mentek? Némán és vakon halad­junk el amellett, hogy főiskolásaink 36, sőt 40 órát töltenek hetenként a tantermekben és emellett azt kíván­ják tőlük, hogy alaposan és önállóan tanuljanak, lendítsék fel az akadémiai sportéletet, énekeljenek és színdara­bot játszanak, vezessék a pionírcsa­patokat és az iskolákban az érdekkö­röket, továbbá vegyenek részt a tu­dományos diákkörök tevékenységében és ki tudja még mi mindenben? És amíg az ifjúság szövetség eze­ket a kérdéseket úgy kerülte, mint a forró kását, ne csodálkozzunk azon, hogy vannak fiúk és leányok, akik gyakran felteszik magukban a kér­dést: „Hát mire való nekem a CSISZ”? A szaktanuló Intézetben Nem akarok ítéletet mondani arról, hogy a munkaerőtartalékok szaktanu­lóintézeteiből milyen szakemberek ke­rülnek ki. Az más lapra tartozik. El­lenben feltétlenül érdemes volna gon­dolkodni azon, hogy vajon ezek a szaktanulóintézetek teljesítik-e neve­lési küldetésüket. Ezen a téren sok elégedetlenséggel találkozunk. Igaz, a nevelésért nem mindig a tanító, a nevelő és a mesterek felelősek. Itt vannak még a társadalmi szervezetek, melyek mérhetetlen befolyást gyako­rolhatnak a kollektív megszilárdításá­ra. Nagy befolyást gyakorolhattak. De mit látunk, úgytátszik, hogy a tanin­tézetekben nem vallják ezeket az el­veket: minél többet — annál jobb. Ez a jelszó járja, és hogy ez az elv a nevelés terén mit jelent, azt jól tudjuk. Képzeljük csak el. Minden taninté­zetben kell, hogy működjön a Cseh­szlovák Ifjúsági Szövetség, a Forra­dalmi Sazszervezet, a Hadsereggel Együttműködők Szövetsége, a Testne­velési Sportszervezet, a CSVK, a PV és sokhelyütt még az SCSP is. Ez azt jelenti, hogy a termelési csoportban, ahol 15—20 tanuló van, lassacskán már mindenki funkcioná­rius. És amint látjuk, jónéhány elnö­kük is van. Miközben valószínűleg egyik szervezet belekontárkodik a másik munkájába és természetesen az eredmények úgy is néznek ki. Ezzel szemben felvetődik a követ­kező egész egyszerű kérdés: ha vajon a CSISZ szervezet átvenné a Hadse­reggel Együttműködők Szövetsége, a Polgári Védelem és az SCSP tevé­kenységével összefüggő feladatokat és a termelési csoport osztályában töröl­nék az elnököket? Hány felesleges terv, gyűlés és tanácskozás esne el, mennyivel több időt szentelhetnének sokkal érdekesebb és hasznosabb dől- ■ goknak. Csak az a kár, hogy a Mun-ré kaerők Minisztériuma és a CSISZ KB titkársága még nem tette meg a kellő lépéseket. Gépezetek, melyek gyakran fölösle­gesen működnek. Valahogy úgy tűnik, mintha nem­csak a szaktanulóintézetek vallanák azt az elvet, hogy „minél többet, an­nál jobb”. Hasonló a helyzet sok bi­zottságban is, a járásokon, ■ ahol a Nemzeti Arcvonal képviselői működ­nek. A segédszervek közül jónéhány nagy fontossággal bír. De még sokkal szükségesebbek és hasznosabbak len­nének, ha nem ülnének ezekben a bi­zottságokban egy és ugyanazon embe­rek — a Nemzeti Arcvonal és a nem­zeti bizottságok apparátusának dolgo­zói. A megoldás egyszerű. Gondoljatok csak magatokra. A bizottságokban csökkentsék a tagok számát és az ifjúsági szövetség minden bizottságba küldje ki a járási vezetőség egyik tagját. A gyakorlat azonban egész másat mutat. A bizottságok számát nem csökkentik és a szervezetek ki­tartanak amellett, hogy a bizottságok munkaidőben jöjjenek össze. Ennek folytán az a helyzet áll be, hogy a CSISZ járási vezetőségeinek tagjai csak futólag jönnek össze, mert bi­zottságról bizottságra járnak. Néhány nappal ezelőtt Kassán Ca- vara elvtárssal a CSISZ kerületi veze­tőségének első titkárával beszélget­tünk ezekről a kérdésekről. Elmondta, hogy a terebesi járásban mi a hely­zet. A CSISZ járási vezetőségének első titkára (mint ahogy azt Cavara elv­társ elmondta) kell, hogy a következő szervek és bizottságok tagja legyen: — a Nemzeti Arcvonal járási veze­tősége elnökségének (két hetenként jönnek össze 3—4 órára); — a munkaerőket toborzó bizott­ságnak (két hetenként jönnek össze 1—2 órára); — a május elsejét előkészítő bi­zottságnak (hetenként egyszer jönnek össze 1—2 órára). Ezenkívül két hetenként részt ve­gyen a Nemzeti Arcvonal titkárainak rendszeres két őrás megbeszélésén. A CSISZ járási vezetőség titkára a következő bizottságok tagja: — a Polgári Védelem előkészítő bi­zottságának (két hetenként 1—2 órára jönnek össze); — a női értekezleteket előkészítő bizottságnak (egyszer hetenként 1—2 órára jönnek össze); — a népi művészeti alkotás bizott­ságának (két hetenként 1—2 óra); — a spartakiádát előkészítő bizott­ságnak (két hetenként 1—2 óra); — a Testnevelési és Sportbizottság elnökségének; — az orosz nyelvtanfolyam bizott­ságának. stb stb. A CSISZ járási vezetősége appará­tusának dolgozói sok járásban részt vesznek: — a be vonulókról gondoskodó bi­zottság előkészületein; — a sajtó bizottságok összejövete­lein; — a Testnevelési és Sportbizottság gyűlésein és más testnevelési szerve­zet gyűlésein, stb. stb. Sok elvtárs joggal panaszkodik ar­ra, hogy ezekben a szervekben és (Folytatás a 3. oldalon) OLVASÓINK ÍRJÁK Komáromból Besztercebányára Lázas készülődést keltett iskolánk­ban a Komáromban megrendezett já- rások-közti verseny. Kultúrcsoportunk tagjai minden figyelmüket egyes moz­dulatok betanulására szentelték az előkészületi próbákon. Tanulóinknak sokat segített Hegedűs Ferenc, isko­lánk nevelője. A versenyre szép tán­cokkal készültünk. Nagy tetszést kel­tett a „verbunkos tánc", a „Nagy­berki lakodalmas" és még más több szép magyar tánc. Szorgalmas munkánk meghozta gyümölcsét. A komáromi járási ver- enyen az első helyet szereztük meg. Bacska kicsi falucska, közel a szov­jet—magyar—csehszlovák határhoz. Nincs benne semmi különös, de néz­zük csak, hogy is élnek itt ma az emberek. Már majdnem négy éve, hogy a fa­luban megalakult az EFSZ. A falu lakosságának 90 százaléka belépett a szövetkezetbe és sikereiket az évvégi osztalék bizonyltja a legjobban, ugya­nis több mint 600 000 koronát osz­tottak szét a tagok között. Ha a falun végig megyünk, csupa ta­karos, új házat látunk mindenfelé. De azt is észrevesszük, hogy vasárnapon­ként fiatal, öreg egyaránt a kapuk­ban lézeng, vagy céltalanul rójja Bacska utcáit. Meg van ennek is a magyarázata. A bácskaiak nem tudják mivel tölteni szabad idejüket, a falu­nak olyan kultúrháza van, amit jófor­mán nem is lehet kultűrháznak nevez­ni. Egy rossz padlós szoba ez tulaj­donképpen, amely nagyságára nézve, sem esztétikai szempontból nem elé­gíti ki a falu lakosságát. Pedig a bácskaiak szeretik a szín­előadásokat. Bizonyítja ezt az is, hogy nemrégen, a Nemzetes asszony című színdarab előadása előtt csak úgy to­longtak a mostani úgynevezett kul- túrház előtt, hogy jegyet kaphassanak és bejussanak a terembe. A darabot a CSISZ szervezet vezetősége rendez­te. Jól esett nekik, hogy a közönség ily nagy számban jelent meg és gya­kori tapssal értékelte a színdarab­tanulás terén kifejtett munkájukat. A darabot Molnár tanító elvtárs tanítot­ta be. Bizony nem volt könnyű össze­hozni a falu fiataljait, hiszen nagy részük tanul, nem tartózkodik a falu­ban. Alig tudott összeszedni annyi fiatalt, hogy eljátszhassak a szerepe­ket. Ez az előadás nem az első próbál­kozás volt. Előadták már a Borjú, és a Fehér Anna című darabokat, sőt ezekkel bejárták az egész környéket. Molnár tanító elvtárs elmondta, hogy azért is szeretnek vendégszerepelni a környező falvakban, hogy ezeknek a falvaknak a fiataljai is kedvet kapja­nak a színjátszásra és jöjjenek Bács­kára vendégszerepelni. Molnár tanító elvtárs reméli, hogy a Nemzetes asszonnyal is bejárják a környéket és mindenütt sikerük lesz. Reméljük azonban, hogy előad­ják még ezt a darabot az új kul túr­házban is. PÄNDT LAJOS Bacska Szépül Vágsellye j Ha valaki végig megy Vág­sellye utcáin, azt gondolja, hogy j e kis város lakossága valami ; nagy napot készül megünnepel- j ni. Szinte kíváncsivá teszi az j utcán járók figyelmét ez a Iá- j zas készülődés. Bármerre te- j kint az ember, mindenhol csak < a város szépítésével foglalkozó j munkásokat látja. Szinte va- ( rázslat az, ami itt történik. Az j egyik napon még elhanyagoltan találjuk az utcákat, de más- j nap már ugyanazok az utcák < szépen elkészített virágágyak­kal, frissen festett kerítések­kel és virágokkal beültetve várják a járókelőket. Gondos kezek munkája lát­szik a várost övező parkon, a hősök szobrán, átfestették a pihenésre szánt padokat Még az ember is frissebbnek érzi magát a frissen meszelt házak falai között. A vágsellyeiek tudják, hogy minél szebbé teszik városukat, annál boldogabbá, kényelmeseb­bé teszik életüket. Mindezt azonban csak akkor tudtál meg, amikor megkaptuk az oklevele az első helyért. További nagy őrön ért, amikor megtudtuk, hogy kultúr csoportunk résztvesz Besztercebá nyán, a kerületi versenyen is. A komáromi verseny óla már töbl faluban szórakoztattuk ■ fellépéseinkké a dolgozókat. Így példáid Vágkirály fán, Vágsellyén és Sökszelőcén. Mos minden igyekezetünket a beszterce bányai fellépésünkre összpontosítjuk FEKETE ZOLTÁN, Mezőgazdasági iskola, Vágseilye. A vágseliyei mezőgazdasági iskola kultúrcsoportja. Bácskái kép

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents