Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-04-28 / 17. szám
1956- április 28. 3 Az ipolysági gépállomás üzemi szervezete jelenti Az egyházmaróti traktoros brigádközpont fiataljai — akik igen jó hírben állnak az ipolysági járásban, értékes kötelezettségvállalással köszöntik május elsejét. A kötelezettségvállalás által lényegesen hamarabb fejezik be a tavaszi munkákat. Zsilka Gyula 10 nappal, Zlesik László 7 nappal, Fazekas Dániel szintén 7 nappal, Pavlik János 5 nappal, Hadri László 8 nappal és Mihály János 4 nappal fejezi be hamarabb a tavaszi munkákat. Az egészévi tervet 117 százalékra teljesítik 4.864 hektáron. A gépek javításának önköltségét 16 920.- koronával csökkentik. Az egy traktorra eső megművelendő földterületet 48 hektárról 70 hektárra emelik fel. A legjobb agrotechnikai eljárások szerint dolgoznak és ezáltal emelik Tavaszi készülődés A dunaszerdahelyi járás fiataljai április 7-én széleskörű aktívát tartottak, hol a CSISZ szlovákiai kongresszusának eredményeiről, a spar- takiádra való előkészületről és a tavaszi mezőgazdasági munkák idejében való elvégzéséről beszéltek. Az aktíva 160 résztvevője érdeklődéssel hallgatta a felszólalókat, akik tanulságul felhozták a múlt hibáit és igyekeztek rámutatni arra, hogy miképpen lehet azokat a jövőben elkerülni. (spartakiád gyakorlatok). Az üzemekben és a mezőgazdaságban ifjúsági munkacsapatok megszervezését vették tervbe. A dunaszerdahelyi baromfitenyésztő üzemben mostanáig szervezett négy munkacsapathoz még négy csapatot szerveznek az ott dolgozó CSISZ tagok. A csal- lóközkürti CSISZ tagok 17 egyéni gazdálkodót győzték meg a közös gazdálkodás előnyéről. Jó volna, ha a fiatalok ott is szerveznének ifjúsági munkacsapatokat, hogy a megkésett tavaszi munkálatokat idejében el tudják végezni. Dunaszerdahelyen a járási nemzeti bizottság épülete mellett lévő parkban szabadtéri színpadot építenek. Terv szerint április 25-én kell a munkálatokat befejezni. Itt is nagy felaa hektárhozamokat, búzánál 2,8 mázsával, árpánál 2,5 mázsával, rozsnál 2 mázsával és burgonyánál 8,2 mázsával. A kötelezettségvállalások teljesítését a CSISZ üzemi szervezete ellenőrzi, hogy a vállalásokat határidőre, pontosan teljesítsék. * * * A májusi versenyben az ipolysági traktorosbrigád fiataljai sem akarnak lemaradni. Az ipolysági szövetkezet nagyrészt nekik köszönheti, hogy idejében végez a tavaszi munkákkal, és az utóbbi időben még inkább a fellendülés útján halad. Az ipolysági traktorosbrigád központ fiataljai elhatározták, hogy: 5.000 hektáron 120 százalékra teljesítik az évi tervet, a tavaszi munkák tervét 120 százalékra, a nyári munkákat 125 százalékra, az őszi i- dényben pedig 115 százalékra teljesítik az előírt tervet. A gépjavításoknál 5.500.- koronát takarítanak meg. A terv szerint átlagban minden traktornak 60 hektári kell megművelni az év folyamán és ezt 74 hektárra emelik fel a fiatal traktoristák. A jó munkájuk által és az agrotechnikai idők pontos betartásával a hektárhozamokat is emelik. Hektáronként 3 mázsa búzával, 3.2 mázsa »■rozzsal, 3,8 mázsa árpával, 7 mázsa krumplival, termelnek többet. ■ A fiatalok lelkiismeretesen dolgoznak, hogy a vállalt kötelezettséget pontosan teljesítsék, amit a CSISZ üzemi szervezete is ellenőriz. Az ipolysági gépállomás CSISZ üzemi szervezete. Szívesen segítünk Sok mezőgazdasági dolgozónk a mi járásunkban is még azt vallja, hogy az új haladó munkamódszerek a mezőgazdaságban csak üres szóbeszédet jelentenek. Idővel azonban a szövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodók -'s meggyőzödnek arról, hogy az új munkamódszerek mégis csak jobbak. A parasztok körében egyre inkább hátiunk ilyen megjegyzéseket: „szép volt az idei búzatermésem, mert bevallom a vetőbúzát becseréltem jobbminőségű vetőmagra és vetés előtt az újfajta trágyát használtam." Pártunk és kormányunk irányelvei értelmében fokozottabb mértékben figyelemmel kísérjük a vetőmag minőségét és a talaj összetételét. Agro- laboratóriumainkban gondosan ellenőrzik a vetőmag csírúzóképességét és díjmentesen tanácsokkal látjuk el nemcsak a szövetkezeti tagokat, hanem az egyénileg gazdálkodókat is. A gépállomások dolgozói átveszik a vetőmag mintát, — nem kell belőle sok, elég két kilogram is és a kivizsgálás eredményét írásban köz- lik és pontos utasításokat adnak. Szövetkezeti tagok, egyénileg gazdálkodók, felhívunk benneteket, vetés előtt küldjétek be a vetőmag mintát az agrolaboratóriumba, hogy a nagy- l post rónákon gazdag termést biztosítsunk. TÓTH JUDIT, nagykaposi agroiaboratórium vezetője. dat-hárul a CSISZ vezetőségére. Először is az építkezésnél hathatós segítséget kell nyújtani, másodszor minden szombat és vasárnapra egy- egy előadást biztosítani, amit a vezetőség már el is vállalt. Ezt úgy fogják megoldani, hogy minden héMég gyönyörűbb legyen a tavasz És végre, mégis itt a tavasz. Nekünk, fiataloknak, minden évszak közül a legszebb, legvonzóbb, leggyönyörűbb. Mert nagyon rokonságban vagyunk: fiatalság, tavaszi napsütés, rügyező fák, szerelem... Hiszen mit is mondjak róla, a szó szinte nem tudja eléggé dicsérni. Nem tudom ki hogyan van vele, de én, nagyon ő- szintén szólva, tavasszal érzem leginkább, hogy szép az élet. De talán most ne ilyen elvont képekben beszéljünk róla, inkább mondjuk meg azt, hogy mit tehetnénk, és mit kell tenni, hogy a tavasz még szebb, élményszerűbb és hasznosabb legyen. Azt hiszem, nem felesleges egyet-mást mondanunk most róla: A sok lehetőség, ügyes ötlet és okos elgondolás közül négyet szeretnék kiemelni: tanulmányutak, kirándulások, vidéki ifjúsági találkozók és helyi szabadtéri mulatságok. A tanulmányutak hasznosságához nem fér kétség. Amit lát az ember, az élmény, az megmarad az emberben. Emlékezem: három évvel ezelőtt, mint gimnazista egy tanulmányúton voltunk. Vagy hatvanan, autóbusszal. Hát az nagyszerű volt. Körülutaztuk Csehországot, jóformán minden nagyobb várost (Brünn. Ostrava, Liberec, Hradec Králové, Prága, Karlovy Vary, Marianské Lázne, Plzen, stb.) minden nevezetességet, történelmi értékű helyet megnéztünk röpke öt nap alatt. Nem akarok túlozni, de merem mondani, hogy az alatt az öt nap alatt majdcsak többet tanultunk hazánkról, mint évek alatt az iskola padjaiban. Mondom, nagyszerű volt. De miért? Elsősorban is azért, mert nagyszerű, merész dologhoz fogtunk hozzá. És másodsorban azért, — talán ez a fontosabb — mert a CSISZ szervezet, a tanári kar segítségével, nagyon alaposan előkészítette és megszervezte a dolgokat. így is lehetne mondani: szakszempontból kidolgoztuk a tervet. Melyik nap hová megyünk, körülbelül mit látunk majd ott, kik lesznek a segítségünkre, előre biztosítottuk, hogy egy-egy városban, vagy nevezetes helyen legyen aki majd tudományosan ismerteti velünk az ottani dolgokat. Mert a tanulmányúinál, — hiszen ez a célja — arra kell törekedni, hogy a résztvevő fiatalok minél többet tanuljanak. Kire is támaszkodtunk? Ipari központokon: mérnökökre, városokban: ottani, történelmet tanító tanárokra, fürdőhelyeken: ottani szakemberekre, hegyekben: geológusokra, és nem u- tolsó sorban saját tanárainkra, akik maguk is nagy izgalommal és szorgalommal készültek az útra. Nem akarom tovább folytatni, de ilyen és hasonló, esetleg kisebb mértékű tanulmányutakról semmiesetre sem szabad megfeledkeznünk e tavasszal sem. Jónéhány ifjúsági szervezetet ismerek, ahol máris készülnek hasonló dolgokra. (Pedagógiai Főiskola, Filozófia, stb.). Csak az a nyugtalanító, hogy ezek többnyire iskolai szervezetek. Márpedig a tanul- mányutakra az iskolába járó fiatalokon tűi szükségük lenne a falusi fiataloknak és az üzemekben dolgozó fiataloknak is. Persze hogy tekintettel kell lennünk az emberek érdekkörére. De — ha igazán jó tanulmányutat akarunk szervezni — hangsúlyoznunk kell: az előkészítő munkákhoz máris hozzá kell fognunk! A kirándulások nem kevésbé fontosak. Mi a cél? Itt is: lássanak, tanuljanak a fiatalok és jól érezzék magukat. Tanuljanak, lássanak? Valaki mondaná: hát hová menjünk? — (Jaj, hány tizenkilenc-húsz fiú, de különösen lány nem látta még fővárosunkat! A Nemzeti Színházról, a prágai várról, az állatkertről, a múzeumról még elképzelésük sincs.) De sokan vannak olyanok is, akik még Bratislavában sem voltak, vagy hány fiatal van, aki a mi gyönyörű Tátránkról csak hallott, esetleg képen látta. Hány gömöri fiatal van (tudatosan a gömöriekről beszélek) aki még sosem volt a Dobsinai jégbarlangban, nem ismeri a domicai világhírű cseppkőbarlangot, nem járt Krasznahorkán, stb. Tehát van hová mennünk. Van mire büszkélkednünk. Éppen ideje már, hogy mozgalmunk tevékenysége, amikor a hazaszeretetre való nevelésről beszélünk, s akarjuk, — ilyen irányba mélyüljön el. A másik kérdés: mit tegyünk, hogy a fiatalok ezeken az egy-két napos kirándulásokon igazán jól érezzék majd magukat. Ebben az esetben is nem győzöm hangsúlyozni a felkészülések, a tökéletes szervező munkának a fontosságát. És ez a munka funkcionáriusainkra vár. Mert nem kis dolog az, hogy egy ilyen alkalomkor minden-minden a legnagyobb rendben legyen. Az elszállásoláson, étkezésen és más fontos dolgokon tű! ne feledkezzünk meg például arról sem, hogy vigyünk magunkkal valamilyen hangszert, labdát, más játékszerét, — egy szóval mindent, ami a jókedv csinálásához hozzájárul. Nem könnyű! Nagyon ötletesnek és okos dolognak tartom, ha az ilyen kirándulás alkalmával a szervezet ismeretséget köt a vendéglátó fiatalokkal (esetleg közös kultúrestet is rendezhetnek, persze ezt is meg kell előre szervezni). Az ifjúsági találkozókról és helyi szabadtéri mulatságokról talán nem kell bővebben beszélnünk. Ezen a téren elég nagy tapasztalattal rendelkezünk. Mindenesetre ezt a munkánkat is szélesíteni kell és sokrétűbbé, színesebbé kell tenni. Végezetül mondjuk meg: bármit is teszünk, bárhová megyünk — úgy irányítsuk a fiatal emberek figyelmét, hogy gondolkozzanak. Hogy meglássák a szépben a szépet, s jóban a jót, az értékesben az értéket. S akkor gyönyörű lesz a tavasz! KARDOS I. erlin körül még az ágyuk dörögtek, égett a föld és kínlódtak az emberek. Mi akkor már átestünk a • vérzivataron, bár a háború nyomai még mindenhol élénken hatottak, de a természet virágba borult. Jó meleg idők jártak akkor, mindenki munkához látott, örült mindenki, hogy dolgozhat, talán sohase becsülte az ember annyira az életet, mint közvetlenül a háború után. Május elseje közeledett. Az első szabad május elseje, amit örömmel, nyugodtan ünnepelhettünk meg. A front elvonulása óta valóban ez volt az első legszebb napunk. Alaposan előkészítettük az ünnepségeket. Hej, nagy gonddal járt ez, mert igen járatlanok voltunk még a szervezési munkákban. Azonkívül sok család a hozzátartozóját gyászolta, vagypedig haza várta, izgult miatta és valljuk be őszintén, hogy az ünnep közeledése nem kötötte le mindenki figyelmét, nem mindenkinek varázsolt mosolyt az ajkára. Azért kellett néhány héttel előbb előkészíteni a május elsejei felvonulást. Legelsősorban mozgalmi daelvonulása után. Az egyik lánynak pedig piros festéke volt, amivel befestettük a selyemszerű textilt. Nem volt valami élénkpiros, de azért bevált zászlónak. Olyan örömmel talán sohasem készítettek zászlót semmiféle ünnepségre, mint mi akkor. Kész lesz már, kész lesz már? — kérdezték százszor is tőlem. Persze, hogy kész, tegyetek csak nyugodtak. Csak azt döntsétek el, ki vigye majd a felvonuláson. Tlégre elérkezett a nagy nap elő' estéje is. Ünepi felvonulást tartottunti a faluban, ami este nyolc órakor kezdődött. A félhomályban mindenki ott volt a gyülekező helyen, akire számítottunk. A fiatalok telkesen sorakoztak fel, rákezdtek az éneklésre, valaki egy-két jelszót kiáltott.,. Csak a felnőttekkel volt egy kis baj, kezdetben nemigen akartak hozzánk csatlakozni. Talán nem is ünneprontók akartak lenni, hanem úgy gondolták, hogy a fiatalok vannak itt, ok gyerekek közé pedig nem vegyülnek. De mikor látták a felvonulás szépségét és hallották az énekszót, mégis hozlokai tanultunk, mert bizony akkor még egyet sem tudtunk. Esténként és vasárnap délután eljártunk egy vendéglő helyiségébe — persze akkor nem volt benne italmérés — és két idősebb ember segítségével, akik résztvettek- már a munkásmozgalomban, tanultuk a szebbnél szebb dalokat. Eleinte nyolcán, üzen ültük körül a hosszá zöld aszfalt, a többi fiatal pedig az ablakon lesett be, hogy vajon mit csinálunk ott és hogy sikerül ez nekünk. Volt olyan is, aki azt mondta, hogy mindenért, úgyse lesz a május elsejei felvonulásból semmi, hiszen egy-két fiatal jár csak el az énekeket tanulni. Amikor két-három estét eltöl- töitünk az énektudással, már■ csatlakoztak hozzánk többen is. A fiák orgonát és gyöngyvirágot hozlak oda a lányoknak, kedveskedtek nekik. Tetszett ez a lányoknak, ezért is mindig többen jöttek közénk. A többség dönt és utoljára már megtehetett számolni azokat a fiatalokat a faluban, akik nem kapcsolódtak be a mozgalmi dalok tanulásába. Jelszavas táblákat és zászlókat is készítettünk. Milyen odaadással dolgoztak ezen a fiatalok! A legnagyobb munkásünnep közeledése megmozgatta bennünk a vért. Estefelé, munka után elleptük a mezőt és a háborús harcok során kilőtt autókról leszedtük a bádogot, ebből készítettük a jelszavas táblákat. Nagyobb baj volt a zászlókészítéssel. Nem volt hozzá antjag, textilnek akkor híre-hamva sem volt az üzletekben. Nekem véletlenül volt egy vékony selyemszerű anyagom, ami minőségre megfelelt, zászlónak. Ruhabélésnek szántam még a front előtt és valahogy sikerült elrejtenem, így meg is maradt a front zánk csatlakoztak és hatalmas tömeg hömpölygőit végig az utcán. Közben színes rakétákat lövöldöztünk ki, aminek nagy hatása volt. (Rakétát és rakétapisztolyt az elhagyott lövészárkokban szereztünk a mezőn.) A faluban talán azóta sem láttak örömtel- jesebb, szebb felvonulást, mint akkor. Mindenkit izzó lelkesedés hatott át. Mégis a miénk hát a győzelem, a munkásoké, annyi kin és szenvedés után felvirradt a mi napunk is! Soha többé nem akadályozzák meg a hatósági közegek a május elsejei ünnepségeket! — Üj korszak küszöbét léptük át ezzel az esti felvonulással, ásnap reggel hat órára gyülekeztünk a községháza előtt. — Utána Párkányba mentünk a járás székhelyére. Az elég hosszú utat gyalog kellett megtenni — még nem volt közlekedési eszköz, ami a rendelkezésünkre állt volna — de végigdaloltuk az utat, vidám hangulatban értünk Párkány főterére. A napsütéses időt eső váltotta fel, de nem akadályozta ű^_ ünnepség színpompáját. Milyen erősek vagyunk, győződtünk meg erről. Hisz sokan voltak a főtéren, a járás minden falujából felvonult a fiatalság, a munkásság. ■— Milyen erősek vagyunk, hatott át bennünket e gondolat, a fasiszta Németországnak vége, a Vörös Hadsereg Berlin alatt áll. A zászló, amit oly nehezen készítettünk, magasan lobogott, jelképezte a munkásosztály győzelmét, a háború végét, a békét. Boldogok voltunk, örültünk, vígan ünnepeltük az első szabad május elsejét és az akkori vidámságunk nem máit el, hanem minden május elsején jobban megerősödik. B. I. Friss zöldséget a dolgozók asztalára A bratislavai gyümölcs- és zöld- ségkereskedelmi dolgozók gyümölcsöt és zöldséget vásárolnak fel és adnak el a bratislavai kerület és a köztársaság más kerületei dolgozói részére. A második negyedévben a szocialista szektortól nagy mennyiségű gyorsítottan nevelt fejessalátát, retket, karalábét, sárgarépát,, csemege- hagymát és spenótot vásároltak fel. Április első tíz napjában összesen 356 mázsa zöldséget gyűjtöttek, be. Csupán a gyorsított módon termelt fejessaláta begyűjtése 19.200 fejet tesz ki. Áprilisban piacra kerültek a szép kígyóuborkák is. ten más és más faluból jönnek majd szerepelni a tánc, ének, vagy színjátszó csoportok Dunaszerdahelyr?. Persze a dunaszerdahelyi alapszervezet és az iskolák is kiveszik majd a szereplésből a részüket. GYÜRE LAJOS
