Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-04-14 / 15. szám

m 10 1956. április T4. Munkahelyen viseljük... keresztrejtvény 1. Világos, könnyű szövetből, vagy mosóanyagból varrható, pántgombolásű blúz. Ujja há­romnegyedes, elől a nyakpánt alatt 2—2 levasalt hajtás dí­szíti. 2. Bővülőén szabott, elől gom­bolódó alj. Elejét 1—1 levasalt szembehajtás díszíti. Zsebeinek legombolt füle a szoknya oldal­részének yjsszahajtott folytatá­sa. Ezt a modellt azok varrják meg, akik munkahelyükön so­kat ülnek: az egyenes szabású aljat ugyanis idővel csúnyán kiülnék. 5. Mintás szövésű tweedből készíthető, egyenes szabású alj. Öve hátul gombos (biztonságo­sabb megoldás a zippzárnál). Középen levasalt és térdig le- varrt szembehajtással bővül. 4. Ez az érdekes zsebmegol­dású puplinból készíthető, há­romnegyedes ujjú blúz — pári­zsi modell — Háta sima. 5. A mellény tavasszal is di­vat. Legújabb változata „csúsz­tatott” övrusszel készül, kétol­dalt nyitott, s nyakkivágása váll felé szélesedő, ovális. Válla kissé ejtett szabású. Az övpánt mindkét oldalon gombbal nyit­ható. Mire használjuk a marhahúst ? 1. Fej. Nyelvét főzzük, , pá­coljuk, füstöljük. Szájából ökörszájsaláta készülhet. 2. Nyak-tarja. Főzve, leves­húsnak, gulyásnak jó. 3. Magas hátszín. Rostélyos készül belőle. Egybesütve ízle­tes. Párolni, szeletelni lehet. Pácba is teszik. Frissen süt­hető. 4. Lapos hátszín. Mint az előbbi. 4. a. Vesepecsenye — bélszín. Mint a 3. és 4. 5. Fartő. Leveshúsnak való. Főzzük, pároljuk. 6. Fehérpecsenye. Főzni, pá­rolni lehet. Ha vendégek jönnek... j A szép és ízléses terítés feltételei: ragyogóan tiszta, vasalt asztalnemű, egyforma tányérok, poharak, evőesz­közök. Ünnepi alkalmakkor virággal díszíthetjük az asztalt. A virágot alacsony vázában vagy virágtartó tálban az asztal közepére helyezzük. Vendégeinket ne ültessük tálszorosan egymás mellé, ne zsúfoljuk tel: az asztalt tányérokkal. Délutáni vendéglátásnál színes, vagy hímzett — eset­leg ízléses nylon-térítőt is tehetünk az asztalra. Esti tér léshez a fehér abrosz, szalvéta illik. A lapostányértól jobbra kerül a kés, balra a villa.. A tányér mögé vízszintesen helyezzük el a kisviltát (tésztához, tortához például) és a kiskanalat) ha kam­pót is szerepel az ünnepi vacsorán.) Ugyancsak jobb­ról tesszük a tányér mellé a vizes és a boros poharat. A felszeletelt és félig egymásra rakott hideg sültet hosszúkás pocellántálon az asztal közepére állítjuk, A köreteket vagy a húsos tál szélére rakjuk szépen el­rendezve, vagy külön kis tálakba, esetleg többreleszes porcellántálba. Befőttet, pudingot kis üvegtálakon, tor­tát, süteményt porcellántányérkákon szokás tálalni. Egyszerűbb alkalmakkor a megterített asztal közepére helyezzük a különbözően megrakott tálakat, a különféle kisebb tányérokat egymás tetejébe rakjuk, evőeszközöket, poharakat, papírszalvétát készítünk az asztalra — s a vendégek önmagukat kiszolgálva, tányérjukkal letele­pednek rökamiéra, székekre. Az asztalt úgy rakjuk meg hogy mind a négy oldalról megközelíthető legyen. - Szendvicsekhez evőeszközök nem kellenek. (Folytatjuk.) Vízszintes 1 és 10, valamint függőleges 11 Petőfi egy-egy költeményének a címe a ta­vaszról. Vízszintes: 11. Neves pesti színész, de mesterség is. 12. Síma koponya (két szó). 13. Vé­tel ellentéte. 14. Vizes ruhát napra teszi (első betű dupla mássalhangzó). 15. Tóni betűi keverve. 16. Híres csatorna. 17. Állóvíz. 21. Kicsinyítő szó. '22. Csúnyán nevető.. 25. Vicces (ékezethiba). 27. Két dolog vi­szonyát összehasonlítva. 28. A 13 éves fiú ez. 29. A budapesti Szimpatikus ifjú a kávéházban 7. Feketepecsenye. Főzzük, pároljuk, szeleteljük. 8. Fejsál. Mint az előbbi. 9. Dió. Főzve, szeletelve fi­nom. Vagdalt húshoz vesszük. 10. Szegy hátulja. Leveshúst készítünk belőle. 11. Lapocka, Levesbe való. Fqzve, párolva, apróhúsnak ké­szíthetjük. 12. Szegy eleje. Leveshús. Főzni, párolni, füstölni lehet. 13. Farok, (uszály) Leveshús. 14. Felső lábszár. Apróhúst, gulyást, pörköltet készítünk belőle. 15. Alsó lábszár. Mint az előbbi. Kávéházban vagyunk, jól je­gyezd meg, kedves olvasó. Idő­pont nem fontos. Lehet reggel hét óra, vagy délután fél há­rom, esetleg este nyolc. Szá­munkra jelentősebb az az ifjú, aki e pillanatban lép be az aj­tón. Kezében táska, a táskában könyvek. És jegyzetek. És lo­garléc és ceruza és radír. Kör­ző. Marx Tőkéje és húsz köte­tes Révai lexikon. Szóval kul­túra. Az ifjú szimpatikus és lel­kes, sőt szomjas. Már mint a kultúrára. Legalább is erre le­het következtetni abból, hogy letelepedik egy asztalhoz és a nála lévő szellemi terméket ki­pakolja az asztalra. Ideje lesz azt hiszem hősün­ket bővebben bemutatni. Tipi­kus kávéházi alak, ha meg akarsz ismerkedni vele, fél má­zsa papír aló! kell őt előkapar­nod. Különben . főiskolás, az úgynevezett mokka fajtából. Azért mokka, mert agytekervé- nyeit, hogy használhatók le­gyenek, előbb fel kell fűtenie feketével és cigarettafüsttel. Számára a kávéház zsongása ideális csönd. Ott van elemé­ben, ott nem fél semmiféle el­méleti szörnyetegektől és meg­birkózik akár a legelvadultabb hipotézisekkel is. így, megismervén őt, térjünk vissza az asztalához, melyen immár lényeges változások ész­lelhetők. Ugyanis, miután egy pohár szódát szíverősítőü! elfo­gyasztott, megkezdte a harcot. Előtte két jegyzet kinyitva. Mind a kettőt nézi egyszerre. Három Révaiba jel-őül papírla­pok téve, hogy pillanatokon be­lül ki tudja nyitni a megfelelő helyen. Harminc teleírt ív, szé­pen elrendezve három négyzet- méternyi körzetben az asztal körül. Ceruzája sebesen szá­guld, logarléce csattog, mint éhes ordasok foga. Csinos nő jön be és leül a szomszéd asztalhoz. Szinusz — mormolja az ifjú tikkadtan és feltekint, hogy friss levegőt nyerjen, persze szeme találko­zik a nő delejes pillantásával — szinusz — dadogja még egyszer meglepetten és szemei kerekre nyílnak, mint egy pa­radicsom — valódi szinusz! A logarléc^ kihull ernyedt ke­zeiből, leteszi a ceruzát is és LEANYFEJ Bekopogtatunk D. Szabóéknál. Kijött egy lányka arca hófehér, de a haja csigákban az ég felé állt, söréte volt szinte, mint egy négeré. Ügy illett volna a lágy, puha konty rá, vagy hajfonat, mi két vállára hull. Ki tette őt ily zilált félbolonddá ? — kinek hitt ez a lány ártatlanul? „Meleg-dauer" mondta, hogy megkérdeztem; s én átkoztam a fodrászok hadát, kik lányainkból — immár nemcsak Pesten — bábut csinálnak, borzas maskarát. JOBBÁGY KÁROLY Hogy van, hogy van ? Vasas hátvédje (ék. hiba). 31. Dísz a kakas fején. Függőleges: 2. Meg nem en­gedő. 3. Második betű kettőzve egy arab állam fővárosa.. 4. Rá- gogások. 5. Szovjetunió-! tó (ék. hiba). 6. Z. T. 7. Arab fér­finév (3. betű kettő.smással- hangzó). 8. Északamer kai vá­ros. 9. Drágakő betűi keverve. 10. Elődjeim része. 18. Európai főváros. 21. Katonák „tányéra” keverve. 23. Akta. 24. Zivatar után van (ék. hiba). 25. Sakk­ban — nincs tovább. 23. Szúró, de főleg vágó sporteszköz. 30. Európai nemzet. pihegve hátradől. Jegyzeteivel legyezve magát, leplezetlen cso­dálattal bámul a nőre. Az visz- sza őrá! Tyű, ennek fele se tréfa! Itt minden komolyságot és erkölcsi fölényt össze kell szedni és megcsillogtatni: Kihangsúlyo­zandó ugyebár, hogy ez a sok könyv és paksaméta, nem masz- kírozás itt, hanem valamennyi komoly használat tárgyát ké­pezi, hogy nem azért ül itt csupán, hogy itt legyen, hanem jelenlétének magasabb erkölcsi okai vannak. Ő itt tsnul! Vi­szont úgy sem lehet beállítani a dolgot, mintha most lexi­konjaival, papírjaival és logar­lécével körülbástyázva megkö­zelíthetetlen csodarabbi lenne, aki vallási szenvedélyének hó­dol. Sőt! Férfi ő a javából és egyáltalán nem ellenzője egy kis ismerkedésnek. Úgy oldja meg a problémát, hogy újból belemerül jegyzeteibe, de egy árnyalattal kisebb eltökéltség­gel és sűrűbben tart szünete­ket. Ilyenkor aztán szeme mintegy véletlenül a szomszéd­ba téved, egy villanás erősítő­ül, egy fél mosoly buzdításul és megint logarléc. Az eset is­métlődik, mindig g>orsabban felnézés, villanás, mosoly, a végén már felnézés nem is, mert egyáltalán le sem néz már, csak villanás, villámlás, mennydörgés. És mosoly a végtelenségig! A mindenét, nem lehet itt tanulni — törülgeti homlokát és egy kissé furdalja a lelkiis­meret. Persze csak enyhén és egész tűrhetően. 9 Igen ám, de a nő egyszer csak fizet és elmegy, itthagyva az ifjút felzaklatott fantáziájá­val, háborgó idegeivel. Hősünk töpreng. Mit csináljon most, kezdjen tanulni? Pénze feke­tére, hogy bedöglött agyát munkaképes állapotba hozza, nincs. " Nem lehet itt tanulni — só­hajt — immár másodszor Könyvtárát összecsomagolja jegyzeteit begyűri az aktatás­kába, hóna alá csapja az egé­szet és távozik. Imbolygó alak­ja csupa fiatalos nagyképűs­ködés és romantika. Megy egy másik kávéházba! DUBA GYULA Ismerik őt kérem? Hogyne ismernék, hisz mindenkinek így köszön az a gazember, a Kro­pacsek. Három lépésről kezet nyújt, közben elharsogja a hogyvanját, de már tovább is lép és pimasz mosollyal veszi tudomásul, hogy a másik ott yiaradt állva, szája kissé nyit­va, amint épp felelni akart a kérdésre, amire ő egyáltalán nem kíváncsi. Ö tőle akár azon nyomban megüthet a gu­ta, elárverezhetnek vagy láto­gatóba jöhet az anyósod. Ö egy udvarias ember, jólnevelt, ö köszön mint egy angol, mint­ha legalább is Öxfordban járt volna iskolában, pedig én tu­dom, hogy a Zöldfa utcában járta a három elemijét hat évig. Múltkor a villamosra akarok felszállni, valaki hátulról hát- bavág, én ijedtemben leveszem lábamat a villamos lépcsőjéről, az illető — Kropacsek volt — felugrik a villamosra, az meg­indul és mikor már száguld a jármű, lekiáltja: Hogy vyn, hogy van? Ekkor betelt a po­hár. Itt tettem szent esküvése- met, hogy életemnek egy főcél­ja lesz s ez: Kropacseknek megmondani, hogy vagyok. — Hogy e vágyam hogyan való­sul meg, még nem tudtam eb­ben a pillanatban, de ... Bementem a múltkor a rendőr­ségre egy régi ismerősöm új címét megtudakolni. A pult előtt hosszú sor állt, a sze­mélyazonossági igazolvány be­cserélésére vártak azok, akiket aznapra idézlek be. Gondoltam sokan vannak, nekem nem olyan sürgős, majd holnap be­jövök újra. De mit tesz isten! A sorban kb. a nyolcadik a Kropacsek. Nem. ezt az alkal­mat el nem szalasztóm. A Kro­pacsek most bejött az én ut­cámba. innen nem menekülhet, be van idézve. Csendesen mel­lélépek és mielőtt a sorbaállók hátradirigálhatnának a sor vé­gére, udvariasan megemelem a kalapom: kérem, én nem állok be a sorba, csak egy kedves ismerősömre akadtam és el­szerelnék vele beszélgetni. — Kropacseket nem is üdvözöl­te:. ebben a pillanatban rám k'iszönt: hogy van, hogy van? Es már menni is akar, de rá­döbben, hogy nem mehet. Mély lélekzefet veszek: — Köszönöm, kedves kérdé­sét. Kropacsekkám, elmondom magának, hogy én jól vagyok, a feleségem is jól van, a gye­rekek is jól vannak, bár a múltkor a kisebbik meghűlt és bizony ágyba kellett gyugni, mert ez nem volt olyan egy­szerű hűtés. Mert ugye, ha az ember csak egyszerűen meghűl, akkor este megiszik egy jó hársfa teát vagy akár a bodza­fatea is megteszi, megjegyzem ha én magam meg vagyok hűl­ve, én csak a diófateának hi­szek, ilyen ember vagyok én Kropacsekkám, drága jó anyám mindig evvel gyógyított, mond­tam a feleségemnek, hogy ad­jon a gyereknek diófalevélteát, de ő erre azt mondta, hogy őt még mindig kamillateával gyó­gyította drága jó anyja és ö csak ennek hisz — no monda­nom sem leli, hogy a kicsi kamillateát kapott és tudja, tényleg' két nap múlva olyan egészséges is lett, mint a makk. Ha a gyerek jil van, akkor én is jól vagyok, bár a múlt­kor errepedt egy cső a fürdő­szobában és akkor nagyon rósz- szül voltam, mert magam vol­tam otthon a lakásban és nem tudtam mit csináljak, hord­jam-e ki küblibe a vizet vagy rohaniak-e szakemberért, de gondoltam, hamarabb kihordom a vizet, ha folyik is a cső, mint amennyi ideig a montőr jön. Hát igazam is volt, mert közben átázott a fal és lecsur- gott az emeletre, erre a ház­mester lecsukta a pincében a csapot és én megint jól vol­tam. Aztáp még jól vagyok, mert előléptetést kaptam az üzemben és felelemellék a fize­tésemet, hát képzelheti milyen jól vagyok. Vettem is mindjárt 2 liter bort, hogy megünnepel­jük az előléptetésemet. De nin­csen öröm ürüm nélkül! A csú­szós úton megsiklattam, az egyik üveg kiesett a kezemből és összetört, erre megint kicsit rosszul voltam, de otthon a feleségem' megvígaszalt, hogy ne bánkódjak, mert viszon-t ki­húzták a sorsjegyünket, nyer­tem egy motorbiciklit, erre me­gint jól voltam, látja ilyen a fortuna kerekei Ja igaz, ezt még el kell mon­danom magának, tudom, hogy maga szivén viseli az én köz­érzetemet, egy hét óta olyan furcsa érzéseim voltak a has- altájamon, mindig ágy beszo­rult valami, mondtam magam­ban: no ezt a dolgot meg kell mutatni az orvosnak. A gondo­latot tett követte, elmentem az orvoshoz, az elküldött röntgen­re, a leletet elvittem a belgyó­gyászatra, ott az orvos csak csóválta a fejét, azután újból megvizsgált, egyszerre csak felsziszent, és elkáromkodta magát, mert a nadrágomból ki­állt egy gombostű, amit a sza­bó bent felejtett, és az szür­kéit engem már napok óta és most. szegényt, öt is megszária. Hát így a végén nagyot nevet­tünk, mert aranyos kedélyű em­ber volt az orvos és így me­gint csak jól vagyok, köszö­nöm kedves kérdését Kropa­csekkám. Ez a nap megint jól kezdő­dött, ' mikor ide bejöttem és megláttam magát, ágy elöntött a boldogság, hogy végre meg­mondhatom valakinek, — mert tudja, akárkinek nem igen mon­danám, az emberek olyan iri­gyek, de magának megmondom, mert maga mindig olyan jó ér­zésű és olyan létekkel, kérdi tőlem, hogy vagyok, — hát jól vagyok, nagyon jól vagyok. — Még hozzá nekem már megvan a személyazonossági, könyvecs­kém, nem is kell várnom, táti a milyen jól vagyok Kropacsek­kám! No, megyek, hát maga hogy van, hogy van? ÜJ IFJÜSÄG — a CS1SZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden szombaton. Kiadja a Smena a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesz­tőség és adminisztráció. Bratislava, Prazská 9. Telefon 445-41. Főszerkesztő Szőke József. — Nyomás Pravda, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata, ^ _65746 Bratislava, Jesenského 12. — Előfizetés egy évre 31.20 Kcs. — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents