Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-03-24 / 12. szám

6

¥956’. máfclüs §í

Cak szép város van a vUá- gon, de Párizs a tág- szebb. Gondtalan asszonyai kacagnak. az árnyas gesztenyék alatt a gavallérok rubinpiros nedűt szopogatnak, a tágas terek tükörsima aszfaltján ezernyi fény verődik vissza.

Louis Roue kőműves volt, Párizsban született és soha, míg élt, el nem felejtette a 48-as júniusi napokat. Öt esztendős volt akkor és mint az éhes varjúfióka tátogatta a száját és várta az eledelt De nem kapott, mert apja, Jean Roue, nem keresett. Puskája volt, de kenyere nem, a puskát nem tehetett megenni.

Louis tisztán emlékezett arra a nyári reggelre, mikor apja megtisztogatta a fegyvert, anyja pedig sirt és orrát a kötőjébe törölte. Apja elment, ő pedig utánaszaladt az ucc&ra, mert azt hitte, hogy a puskával majd a pékre' támad és elveszi tőle a legnagyobb kem/e- reC. De nem ez történt. Apja már komorképű, puskás emberekkel találkozott és együtt mentek tovább és énekeltek és kiabáltak, hogy: Kenyeret! Kenyeret!

Louis fölnézett a nagy házakra és várt. Azt hitte, hogy a furcsa ének nyomán majd kinyílnak az ablakok és kenyeret, kiflit és zsemlét dobálnak le nekik. Ehelyett azonban nagy dörrenés következett, apró golyók hullottak és az egyik énekes jajgatva elesett.

Apja pedig meg a többiek akkor egész furcsa dolgot műveltek. Felborították a padokat, hordókat cipeltek elő a szomszéd udvarról, egy törött asztalt. sőt egy pipaállványt is. — Felállították a kocsiúton és lefeküdtek a földre. Talán bu- jócskát játszanak ezek a nagyok? — gondolta Louis.

De csak lövöldöztek megint és rájuk is lőttek. Oj puskás csapat érkezeit, erős rózsásarcú legénuek, sapkáinkon is rózsa piroslott, azt mondták róluk, hogy nemzetőrök. A nemzetőrök körülfogták Louis apját és elvezették a St. Martin bulváron.

Louis utánuk ment. Azt remélte, hogy a nemzetőrök majd enni adnak nekik. A bulvárokba kacagtak az asszonyok, a gavallérok rubinpiros nedűt szopogattak a gesztenyék alatt és ezernyi nép tolongott a tükörsima aszfalton.

A St. Martin kapunál egyik nevetős asszony a kávéházból kikiáltott a nemzetőröknek:

— Hová cipelitek őket? Itt is beadhatjátok nekik. Louis odaszaladt a nevetős nénihez és némán, mint a varjúfióka, kitátotta a száját. Akkor az egyik nemzetőr vállához emelte a puskát és lőtt, Louis apja feljaf- dutt és elesett. Az asszony pedig nevetett akkor is.

Louis az apjához rohant és elkapta a lábát, az mozgott, mintha fektében is menni akarna, az asszony pedig odahiál- tott:

— A kölyköt is lőjétek agyon!

A szomszéd asztalkánál ülő

gavallér azonban rubinpiros itallal teli poharát letéve, ellenkezett.

— Hogyisne! Ki fog akkor dolgozni!

~A viharos júniust csendes

■fi július és augusztus követte. Már nem dalolt és nem is lőtt senki. Louis felserdűlt tassan és beteljesedett a jólelkű gavallér kívánsága. Louis Roue kőműves lett, mint az apja volt. Bő bugyogóban, kék vászonzubbonyban házat épített télen és nyáron. A gyönyörű Párizs még gyönyörűbb akart lenni és Louis ott dolgozott mindenütt, ahol az új utak és terek épüt- tek, a Place de l’Etoile — a sokágú' csillag — és a gesztenyesoros, széles bulvárok, meg a csodálatos Opera tér. melynek épületeit még elrejtették a póznák, de a türelmetlen kereskedők máris odahordfak mindenféle csodát, pompás prémeket és csipkét és mesésértékű drágakövet.

Louis építette a színházakat és az áruházakat, a bankokat, éttermeket, a bárokat és palotákat, hogy amikor a La Manche felől fúj a hideg szél és a padlásszobákban a munkások teste meggémberedik a novemberi ködben, a nevetős asszonyoknak akkor Is legyen, hol megbújni és a gavalléroknak sötét, csillagtalan éjszakákon is legyen hol szopogatni a rubinpiros nedűt. Es súlyos köveket hordva, a tükörsima kőburkolathoz, tovább építette Párizst, minden városok tegszebbikét.

HJA ERENBURG

CRC/VDvnu: ^

A KŐMŰVES FIA

(Részlet „Tizenhárom pipa“ című müvéből)

Huszonhárom éves koráig Louis nem ismert nőt. De amikor huszonhárom tett, a Veuve Npire egyik padlásszobájából a másikba költözött és akkor vele is megesett az, ami a legtöbb emberrel előbb utóbb.

A szomszéd padlásszobában lakott egy fiatal napszámoslány, Juliette nevű. Egy este Louis a szűk csigalépcsőn találkozott Juliette-el és utánament a szobájába gyufáért, mert tűzköve elkopott és nem adott szikrát. Bement vele és csak reggel tájban jött ki. Másnap Juliette átköltözött Louis kamrájába, magával Jiozolt két inget, egy teáskannát és egy fésűt, felesége lett és egy év múlva, a szűk padlásszobában új emberke jelent meg, akit az anyakönyvi hivatal Paul Marie Roue néven jegyzett be.

J869 tavaszán, mikor Louts Roue huszonöt éves lett, fiacskája pedig kettő, Juliette ösz- szecsomagolta a két ingei, a teáskannát és a fésűt és a mészároshoz költözött, aki IC- húst adott el a Veuve Hőire lakóinak, A gyereket az apjánál hagyta Juliette, mert a mészáros ideges ember volt és bőr a fiatal nőket nagyon szerette, sehogyse szívelhette a kisgyereket.

Louis hát babusgatta fiát, ha sírás kedvében volt, nem sok hozzáértéssel, mert inkább kővel tanult meg bánni, mint gyerekkel.

Nem volt munka és nem volt kenyér. A három éves Paul pedig tátogatta éhes száját, mint a varjúfióka. Akkor puskát adtak Louis kezébe. De ő nem ment az utcára, nem énekelt és nem kiabálta, hogy kenyeret! Hanem elment, mint annyi más kőműves, ács és kovács, megvédeni a világszép Párizst, a gaz poroszok ellen. Raulnak pedig a derék Mme Monod, a zöldséges asszony fogta pártját.

Louis Roue, mint a többi kék- zubbonyos, a téti fagyban, a vincennes-i erődnét mezítláb görgette az ágyúgolyót és célzott és lőtt a gaz poroszokra. Sokszor napokig nem evett, mert éhínség volt Párizsban, lába lefagyott, mert soha nem látott hideg járt az ostrom telén. A porosz ágyúgolyók becsaptak a vincennesi erődbe és a zubbonyosok száma egyre fogyott. De Louis Roue kitartott a kis ágyú mellett, mert védenie kellett a világszép Párizst, ahol benn a bulvárokon, az Italiens és a Capicines táján akkor is ragyogtak a fények és a gavallérok akkor is szopogatták a rubinpiros nedűt és a mosoly nem tűnt el a szép asszonyok arcáról.

A köztársaság kocsikon és szekereken elköltözött Párizsból és mikor Louis Roue megkérdezte a társait, hogy mi van hát most a helyében, azt felélték, a párizsi kommün. Louis tehát foga közé dugta a pipát, fiát pedig vállára vette és magával vitte a vincennesi erődbe. És mialatt ő görgette az ágyúgolyót, Paul a kilőtt hüvelyekkel játszott, éjjel pedig a víztorony őrénél aludt.

A z őr egy kis agyagpioat

f*- adott neki, szakasztott olyat, mint az apjáé, meg egy darabka szappant. Es Paut, mikor már eleget hallgatta az ágyúszót és nézte a golyóokádó csövet, szappanbuborékot eregetett a pipából. Gyönyörű tarka buborékot, rózsaszínűt, kéket és lilát. Olyanok voltak, mint a labdák, amivel a szépruhás kisfiúk és kislányok a Luilleriák és az Etyseumi Mezők kertjeiben játszanak. Igaz, a buborék csak egy percig él, a labda pedig napokig, de szép ez is, és amaz is gyorsan elpusztul.

Még szappanbuborékot fújt, legalább nem tátogatta a száját. A zubbonyosok közt járkált, akiket kommünároknak ne veztek, fontos képpel, az .üres pipát foga közé szorítva, éppen mint az apja és az emberek egy-egy percre elfeledték a harcot és tréfálkoztak vele.- Igazi kis kommünárl

De a zubbontjosoknak kevés ágyújuk volt és kevés golyójuk, azok pedig, akik elhagyták Párizst és most Versaillesben, a régi királyok székhelyén laktak, naponta új katonákat toboroztak, tompaeszű parasztfiúkat, és új ágyukat kaptak a gaz poroszoktól. Egyre jobban megközelítették Párizs falait, sok erőd a kezükbe jutott már és a megmaradtokon is gyérült az őrség, nem volt, aki felváltsa az elesett ágyúsokat. A vincennesi erődben Louis Roue most már egymaga görgette a golyót, töltötte és sütöUe el az ágyút, mindössze két zubbonyos volt mellette.

.4 francia királyok régi székhelyén örültek a jó híreknek és vigadlak. A hirtelen megnyílt kávéházak be se tudtak fogadni a rubinszínű nedű kedvelőit, a violaszínruhás abbék ünnepi misét mondtak és a mátnaszínű sapkás tábornokok, morcos bajszukat simogatva, derűsen dis- kuráttak a porosz tisztekkel. A kopasz lakájok pedig szorgosan foglalatoskodtak az urasági kofferek körül. Készülődtek haza, a világ legszebb városába.

A győzelem örömére fellobogózták a mesés parkot, amely húszezer munkák véres verítékével épült valaha, mert éjjel- nappal hányni kellett e földet, szárítani a mocsarat, vágni és egyengetni az utakat, hogy le ne késsék a Napkirály kijelölte határidőt. Nappal bronz kürtösök trombitáltak és kilenc nagy és negyven kicsi szökőkút tritonjai ontották a krokodilkönu- nyet, este pedig, mikor a vérző Párizsra sötétség borult, itt a lombok közt hetykén csillogtak a diadalt jelző fényjelek.

Francois Demognan, a nem1 zeti hadsereg kapitánya, nemes és tiszta érzelmeinek bizonyságául, szép fehér liliomokat küldött jegyesének, Gábriellé de Bonnivetnek. A gyönyörű

JIRI HAVEL:

virágot a Rue de la Pcdx egyik előkelő ékszerészénél vásárolt, szafirkövekkel ékes arany virágtartó kelyhébe tették. Az ékszerész meg a lázadás első napján elmenekült Párizsból és sikerült magával vinnie drágaságait. Nemcsak jegyesl ajándék volt ez, hanem egt/úttal a kivívott győzelem emléke. Mert Francois Demognan egyenest a frontról fölt és elmondta, hogy a fölkelöket leverték és ezreie másnap elfoglalja Vincennest és bevonul Párizsba.

— Es mikor nyílik meg az Opera? — kérdezte Gábriellé.

Azután kedves csevegésbe mélyedtek, ami természetes is a frontról érkező hős vőlegény és bájos menyasszonya közt, aki egyébként keze munkájával hímzett dohány zacskóval viszonozta a figyelmet. A fokozódó érzelmek gyengéd percében Francois, miközben hadviselt keze átfogta Gábriellé barack- színű derekát, így szólt:

— Nem. is sejted, édes, hogy ezek a kommünárok milyen szörnyetegek! A távcsövön tisztán kivettem, ahogy egy tökmag kölyök elsütötte az ágyút. Képzeld, még pipál is a kis Néró.

— Borzasztó! De hiszen majd kivégzitek valamennyit — susogta Gábriellé és keble hevesen járt a bajnoki kéz nyomása alatt.

Francois Demognan nem lódított. Ezrede másnap parancsot kapott, hogy foglalja el Vincennes erődjét. Louis Roue és két megmaradt társa még akkor is ágyúzott. Francois Demognan kitűzette a fehér zászlót és Louis Doue, aki azt hallotta mindig, hogy a fehér zászló a béke jele, beszüntette a tüzet. Azt hitte, hogy a nemzeti sereg megsajnálta a világszép

SZÜLŐFALUM

Mindig kövesnek láttam sárban ázott arcod, falum, a lágy dombok felett, azt hittem, vállaidról sohse rázod le a nyomasztó, súlyos terheket.

fis ma szabadnak, ujjongónak látlak, magasra nőttél, átkod elhagyott — szépülsz, mint termete az ifjú lánynak szememben a te örömöd ragyog.

A díszkapun kalászok illatoznak, a sok zászló kék selyme fellobog, az úton napfény s új fényeket hozva jönnek a városból a traktorok

s zengnek büszkén a földekre indulva, a falun át az öröm száll ma, lásd: a szövetkezet négyszeresen múlta fölül a kívánt beszolgáltatást.

És zúg a sok-sok traktor mély ütemre, ujjongó ifjak sorfala között és száll a víg dal fölöttük lebegve, szeretet zeng, békés örömöt.

Mindenkivel vidáman szembenézek: minden percünk a cél felé halad — a terveink csodásak és merészek s a holnap gondtalan kenyeret ad.

Boldog nap ez, ma zene zeng az égen, és dús barázdát vág mélyre a gép, izzó kor ébred izzó ég tüzében, többé sohsem lesz koldus már a nép,

nem kér kenyeret remegő kezével, uraknak többé sohse könyörög — szabadon szárnyalunk az ég felé fel: madarak fényes nyári fák fölött.

Szabó Ede fordítása

HAZAM

Itt születtem a hepe-hupás tájon

völgyeket ölelő hegyek

között,

hol rejtelmes huhogással zihál a szél, mint egy

üldözött.

Visszhangot dobnak a

meredekek,

csipkét fodroz a patak,

^ sudár fenyők, omladozó

várak

édes Hazám szívembe

zártalak.

Legendákkal, kővé vált

juhásszal

ijeszt, kísért még a képzelet; bárányfelhők, nagy remények szállnak

a szépsudárű fenyvesek

felett. ®

A völgyekben magot vet az ember,

házat épít, gyermeket nevel, s a várhegyen szétmáló

falakkal

egy ezredév némán vezekel.

FECSÖ PÁL %

sárost és tneg akar egyezni a párizsi komühnel.

A három zubbonyos pipálva várta a katonákat és a kis Paul. akinek szappana elfogyott és buborékokat nem fújhatott, ugyancsak szájába dugta a oi- pát és mosolyogva várt ő is.

A katonák az erőd alá vonultak és Francois Demognan három bevált savoyai lövészt felölt ki, hogy végezzenek a három zubbonyossal. Az apró komműnárra ellenben ne lőjje- nek, azt élve fogfák el, hogy megmutathassa menyasszonyának. •

A savoyai lövészek értették a dolgukat és mikor az ezred bevonult az erődbe, a három zubbonyos, pipával a foga közt, meredten az ágyú mellett hevert. A pipás kis kölyök láttára elszörnyülködtek a katonák. — Egyik Jézushoz fohászkodott, másik az ördögöt emlegette.

— Hát neked mi keresnivalód itt, te poloska? — kérdezte az

egyik- * ■ , u

— En igazi kommunar vagyok — felelte büszkén a gyerek.

Majdhogy agyon nem ütötték, de a káplár nem engedte, hanem Francois Demognan narancsára a hadifoglyok egyik gyűjtőhelyére irányították az apró szörnyeteget.

— Ugyan, hányat lőhetett le közülünk ez az angyalka? — morgolódtak a katonák és ous- katussal megsímogatták' Pault. A gyerek, aki egyetlenegyszer se lőtt, hanem csak szappan- buborékot eregetett, nem értette mért szidják és. mért bántják.

A győztes nemzeti sereg harcosai. a négy esztendős Paul Roue főikelőt és hadifoglyot bekísérték az elfoglalt városba. Az északi külvárosokban még folyt a lövöldözés, de a Champs Elysées, az Opera és az Etoite vidékén már öröm és vigasság uralkodott.

Május a legszebb hónap Párizsban, virágban állt a gesztenye és alatta a márványasztalok körül rubinszínű nedűt szopogattak a gavallérok, asszonyaik pedig mosolyogtak és kacagtak megint.

Mikor elvezették mellettük az apró kommünárt. egyik odakiáltott, hogy adják neki. De a káplár nem szeghette meg hadnagya parancsai. Pault elvezették a Luxemburg kertbe, ott jókora terület volt elkerítve a foglyoknak. Paul komoly képpel, pipával a szájában járkált és vigasztalta a siránkozó nőket.

— Olyan szép szappanbuborékot tudok fújni, rózsaszínűt, lilát, kéket, csak tenne szappanom! Látjátok a pipámat! Igazi kommünár vagyok.

De az asszonyok tovább sírtak, talán nekik is volt gyerekük, künn valahol St. Antonoi- ben és az is szeretett szappan- buborékot eregetni.

Paul hát leült a fűbe és mivel a hosszú út Vincennestöl Luxemburgig alaposan elfárasz- totta, hamarosan elnyomta az álom. De a pipát azért nem. ejtette ki a kezéből.

51Jfíg aludt, két pompás pej- paripa könnyű hintát repített Párizs felé a Versaillesi úton. Francois Demognan hazahozta jegyesét a világ legszebb városába. És soha Gábriellé de Bonnicet még olyan szép nem volt, mint ezen a napon. Finom arca régi firenzei mesterek képmásaihoz volt hasonló, halványsárga ruhájának csipkéjét a St Melchior kolostorban verték, bársonyos bőrét, amely olyan volt, mint az almavirág szirma, apró napernyő óvta a májusi napfénytől. Párizs legszebb lánya volt talán, tudta ezt és azért mosolygott.

A városba érve, Francois Demognan egyik ezredbeli katonájától megkérdezte, hol vannak a vincennesi hadifoglyok. A szerelmesek aztán a Luxem,- bourg kertbe mentek és mikor Gábriellé megpillantotta a virágzó vén gesztenyéket, a Medici kútját befutó repkényt és a fasorban szökdelő fekete rigókat, elérzékenyülve megszorította jegyese kezét és azt súgta:

— ó. drágám, milyen szép is az életi

.4 foglyok, akik közül óránként a vesztőhelyre kisértek néhányat. riadtan néztek a hadnagyra. Mindegyik azt hit*e,

ipost az ö órája ütött, De Fron* (jQis Demognan ügyét se veteti tájuk, csak a kis kommünárt kereste. Mikor ráakadt, gyenge Rúgással fölébresztette. A gyér rek előbb elsírta magát, dehottf megpillantotta Gábriellé szeg, vidám arcát, amely annyira más volt, mint a többi asszonyé ftp- röskörül, elmosolyodott, foga közé dugta a pipát és azt marnia:

— Igazi kommünár vagyok!

Óabrielle ámuiua nézte.

■— Hihetetlen — mondta ekkora és máris1 Hát ezek gyilkosoknak születnek? Akkor már csecsemő korukban meg kellene ölni valamennyit.

— Most már láttad, drága, hát elvihetik — mondta Francois és odaintétt egy katonái.

De Óabrielle mást gondolt Eszébe jutott, hogy egyszer k Bois de Boulognéban elnézte o vásári bódét, ahol agyagpipák függtek és forogtak a levegőben és fiatat legények céloztak és lőttek rájuk. Gábriellé de Bonnivet előkelő nemesi családiból származott, de azért száj rette a nép egyszerű gyermekének mulatságait, Es a mai szép vidám napon szórakozni akart. Ezért megkérte a vőlegényét:

— Célba akarok lőni. Egy harcos feleségének bánni kell tudni a puskával. Engedd meg, hogy ennek a kis hóhérnak 6 pipáidra célozzak.

Francois Demognan soha

* semmit meg nem tagadott a menyasszonyától. Csak nemrégiben Is harmincezer frankot érő gyöngynyakékkel lepte meg. Hogy tagadhatott volna hát tneg tőle ilyen apró kívánságot! Elvette egyik katonától a fegyvert és a kezébe adta,

A foglyok szétfutottak, csak Paul maradt .nyugodtan a helyén a pipával a kezében és nevetett. De Gábriellé mozgó pipára akart lőni és azt mondta: Szaladj no, majd úgy lövök. De Paul nem mozdult, csak nézett. Gábriellé pedig türelmetlenségében elsütötte a puskát és mivel először lőtt, nem csoda, hogy elvétette a célt.

— Drágám — mondta Francois Demognan — nyilaid sokkal biztosabban eltalálják a férfiszívet, mint puskád az agyagpipát. Látod, látod, a pipa épp maradt, a kis haramia pedig bekapta a legyet.

Gábriellé de Bonnivet nem szólt semmit, szemét a kis vérfoltra szegezte, keble zihált, od ’'Ujt a jegyeséhez és kérte, hogy vezesse haza gyorsan.

Paul Roue, aki négy évet élt a földön és semmitse szereteti úgy, mint szappanbuborékot fújni, mozdulatlanul hevert.

Nemrégiben egyszer Brüsszelben járva, megismertem egy öreg kommunistát, Pierre Laut- rec nevűt. Osszebarátkoztunk és búcsúzóban ő adta nekem ezt az agyagpipát, amelyből ötven év előtt a kis Paul Roue eregette a buborékot: Pierre Laut- rec is ott volt azon a napon m Luxembourg-kert gyűjtőhelyén, de életben maradt, mert néhány gavallérnak eszébe jutott akkor is, hogy valakinek csak kell dolgozni a világszép Párizsban, hogy még szebb legyen, tehát kellenek a kőművesek, ácsok és kovácsok.

Pierre Lautrec Cayennebe került öt esztendőre, de onnan Brüsszelbe szökött és minden hányódáson keresztül megőrizte a kis pipát, amit Paul Roue teste mellől szedett föl. Nekem adta és tőle hallottam, ezt a kis történetet.

N’ía-néha, ha a szánthoz érintem, dühtől remegő ajakkal, még érzem rajta a gyermeki ártatlanság leheletét, vagy a régen szétpattant buborék nyomát talán. Es a kis játékszer, Paul Roue pipája, akit a világszép Párizs legszebb lánya olt meg, a nagy gyűlöletről regél és akire felfohászkodom: Vigyázzatok, ha kitűzik a fehér zászlót, ne rakjátok le a fegyvert, ne adjátok föl Vincennes erődjét, amíg csak három zubbonyos áll a helyén és egyetlen gyerek szappanbuborékot ereget a magasba!