Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-03-24 / 12. szám
ÄÄ. március 31. itaekti Anna Satina András Benyó Miklós Gábler Mária ■u ÖIOIOIOIOIOIOIOIOIOIOIOIOIOIOIOIOIOIO OldlOIOIOIÖroTÖiOIOIOIOIOIOIOiOIOiOIO 0*0*010 | Legjobbjaink a kongresszus küldöttei o o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o o*o.*o*o*to*o*o*ojiQ»o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o Ketten az iparból — Nagy meglepetést jelentett számomra, amikor a kerületi konferencián megtudtam, hogy a CSISZ szlovákiai kongresszusára mint küldött megyek. Nem is tudom elmondani mit éreztem, olyan boldog voltam. Még sohasem voltam kongresszuson, végtelenül örülök neki. és nagyon izgatott vagyok — ezt mondta fur can Olga. 19 éves bogárszemü leány, aki 1952-ben került a gépészeti szaktanuló intézetbe, hogy megtanulja a vasesztergályos mesterséget. — -4 szaktanuló otthonban valóban otthonra tatáit. Csak az szomorította el. hogy távol kell lenni szüleitől, akiknek olyan nehéz és szomorú életük volt. 1945 óta a szülök állandóan a szövetkezetben dolgoznak és két felnőtt bátyja is jól elhelyezkedett. Olga kitüntetéssel végezte az iskolát és 1945 óta az üzemben dolgozik, csak azt fájlalja, hogy nem az esztergapad mellett, mert ezt az orvos megtiltotta neki. A fúrógép mellé került és ott is szépen keres. Havonta átlag 1.300 koronát kap. A 402-es számú műhelyben dolgozik, itt alakítják majd ki- az ifjúsági műhelyt. Csupa fiatal dolgozik itt, még az ellenőrök is fiatalok. Vígan folyik a munka. Olga tagja a táncegyüttesnek, már készülnek a művészeti ul- körversenyre és a május elsejei ünnepségekre. A tanulóoít- honban lakik és élénken kiveszi részét az otthon önkormányzatában. Szabad idejében a fűző- és varrókörbe jár. <4 'á- nuok maguk kérték, hogy alakítsanak ilyen köröket. Szép eredményeket értek el, a lányok már sok szép holmit meg'járták és kitűnő szakácsnőknek bizonyultak. Olga a CSISZ járási vezetőségének tagja, rendszeresen eljár a vezetőségi gyűlésekre, felkeresi a szervezeteket, tanítja a funkcionáriusokat, miközben maga is sokai tanul. Ilyen lány Tárcán Olga. ezért választották meg küldöttnek. — Meg vagyok róla győződve, hogy a CSISZ szlovákiai kongresszusán sok újat hallok és majd átadom, tapasztalataimat otthon a többieknek. A kongresszus után még jobban akarok dolgozni a munkahelyemen és még többet tenni a CSISZ-ért. SATINA ANDRÁS, erős, fiatal fiú. Széles vállai, karjának izmai már messziről etárulják, hogy nehéz fizikai munkát végez. Tenyerének érdes, erős szorítása is ezt bizonyítja. A kabátja hajtókarjára tűzött kérészit eleit kalapács pedig arra enged következtetni, hogy bányász. — Az Itava járási Vatasské- Biete községből származom, mondta. Apám munkás. Bizony elég bajom volt, mikor szüleimmel közöltem elhdtározásomat, hogy bányász szeretnék lenni. Mindenáron le akartak beszélni erről az elhatározásomról. „Ne menj oda gyerek, nincs azon a bányán ablak", sípítoztak a szomszédasszonyok. Agyoncsap valami ménkö, nagy kő — mondogatták mások. Álltam a sarat, nem hagytam magam lebeszélni elhatározásomról. Végre sikerült meggyőzni szüléimét, hogy a bányamunka sem olyan veszélyes már, mint a múltban volt. Elengedtek, — Pár nap múlva örömmel csomagoltam és utaztam. Rozsnyóra az iskolára, folytatja elbeszélését András. Nem tagadom, az öröm mellett kissé szorongva néztem a jövő elé. — Hogyan is lesz ott, hamar megszokom-e az új környezetet, nehéz lesz-e a tanulás? — tolakodó k agyamba az aggályoskodó gondolatok. De jól ment minden. András könnyen megszokott az új környezetben és a tanulás sem okozott neki nagyobb gondot. Erről tanúskodik az is, hogy az iskola elvégzése után jó bányász lett. Munkáját rendesen elvégzi és a normái nemcsak, hogy teljesíti, de túlteljesíti. Az ifjúsági munkacsoportban dolgozik és kollektívájuk 115—120 százalékra teljesíti a tervet. A szülei is belenyugodtak választásába és mist már örülnek neki, hogy fiúk elé item gördítettek nagyobb akadályokat a pálya- választáskor. Édesanyja, most pedv< büszkén mutogatja szomszédainak a bankókötegekei, amit fia küld haza a fizetéséből. T. V1TÁSEK Darna, göndörhajú, alig 25 éves fiatalember ül velem ■•^szemben. Párizek Ladislav, építészmérnök. Jó, mindent elmondok ami érdekli — mondja mosolyogva — 8e ne haragudjon meg, ha megkérdezem, miért éppen engem •választott a sok száz küldött közül, amikor sokan vannak itt olyanok akik jobban megérdemelnék, hogy Írjanak róluk, többet adtak a CSISZ-nek és a társadalomnak. — Fiatal vagyok, két éve végeztem, sok gyakorlatra, támogatásra van szükségem. Még eddig keveset tettem, mi egyébről írhatna. Ez természetes, Parizek elvtgrs még nem adhatott sokat a társadalomnak, de minden előfeltétele meg van annak, hogy később hasznos munkával gyarapítsa egyre fejlődő építőiparunkat. Bizonyára ezt várja tőle édesapja is, aki magas életkorához képest nagy utat tett még tíz év óta. — Apámnak a felszabadulás, a kőműves szakma megbecsülése, és az életiskolája adta meg a lehetőséget, hogy a kőműves pályától, kisebb építkezések vezetőjévé küzdje fel magát — mondotta a fiatal mérnök. — Apám önzetlen munkaszeretete, példamutatása ösztönzött a mérnöki pályára. Itt ülünk a pazar szép esztrád teremben, amelynek díszítésében részt vett Parizek mérnök is. S most küldöttként ül közöttünk a kongresszuson. — Sokat dolgoztunk a termek díszítésén, én mindig lelkesedéssel jöttem ide, nemcsak azért, mert én magam is küldött vagyok, hanem örültem annak a gondolatnak, hogy szemtanúja lehetek, hogyan értékelik majd munkánkat a kongresz- szus küldöttei. Üzemünk CSISZ szervezete ezenkívül még 240 brigádőrát vállalt a kongresszus tiszteletére a Kultúra és Pihenés Parkja díszítésén. Mi azt kívánjuk Parizek mérnöktől, hogy tanuljon, sokat tanuljon és hogy soha se szégyeljen tanácsot kérni édesapjától az egyszerű, oly sokat próbált kőművestől. Hogy munkaközben, amikor a kezébe veszi a logarlécet és tekintete végigsiklik a tervrajzon soha egy percre se feledje el, hogy egyszerű ember fia, és hogy a dolgozó nép új embere. Laci felszólal Elérkezett az izgalommal jeli, várva várt nap. Esztergályos László, a tornaijai gép-és trak- tqrállomás traktorosa, életében örökké emlékezetes marad Bra- tistava, a Kultúra és Pihenés Parkja, a sok száz fiatal csillogó szempár, a telkes fogadtatás és minden, amit itt, ezen a kongresszuson átél. Ezt, és még sok -mást a GS1SZ tett lehetővé számára. Mit köszönhet Laci a CSISZ-nek t<950 nyara. Fiatal, erős test- alkatú traktoros tép a CSISZ {prnatjai járási vezetőségének irodájába. Egy-hét perc és a vezetőtitkár megkezdi beszámolóéit a plenum előtt. A fő hangsúly a. nyári munkák elvégzéséinek meggyorsítására irányul. A vita étcnk, mindenki elmondja nézeteit. Csak Esztergályos Laci a 300 százalékot teljesítő traktoros ül és hallgat. Azután kérdések röpülnek felé s ö rövid, velős mondatokkal válástól. A vezetőtitkár, valamint az elnökség tagjainak többszöri rábeszélésére sem vitázik. Ilyenkor azt szokta mondani: „Kérjetek tőlem bármit, csak azt ne, hogy felszólaljak. Inkább felszántok 10 hektárt, mint (íz-percet beszélek." Persze, mindenki csak mosolygott... Alaptermészet ... alaptermészet... i mit lehet tenni... Azonban senki sem törte a fejét, hogyan lehetne mégis a Laci alaptermészetét egy kicsit csiszolni. így ment ez éveken át. Nem hajlították eléggé a vesszőt, amíg még az zsenge volt. Bevonult és visszaiért, de meg nem változott. A régi, szűkszavú fiú maradt. Telt, múlt az idő, riporterek látogatták a 300 százalékos teljesítményű traktorost. A legtöbb szerkesztő azonban csak azt írhatta meg, amit Laci ismerősei elmondtak, öt azonban szóra bírni nehezen ment. 11a munkáról kérdezősködött, még osak etdőcögöit a beszélgetés ám, megszakadt a társalgás fonala, ha más irányba terelődött a szó. ~)e ne kutassunk tovább. .4 lényeg, hogy ma 1956-ot írunk. Azóta sok minden történt. Oj funkcionáriusok jöttek és mi tagadás, jobbaknak bizonyultak. Legalábbis Laci esete ezt bizonyítja. Tatán a legjobban hatott rá Tamás Laci, az üzemi CSISZ-szervezet elnöke. Kezdetben természetesen ö is rosszul fogta meg a dolgot á$ gyakran balszerencsével járt á próbálkozása, De az elnök nem fáradt bele. Taktikát változtatott. Belátta, hogy Lacinál nem ér eredményt, ha' a taggyűlésen a nyilvánossági előtt olvassa szemébe a hibáit. Ezzel csak rontott a helyzeten. Nem egyszer kereste fel a pártelnököt tanácsért. A pártelnök helyeselte a fiatalember törekvését. Helyeselte azt is, hogy a CSlSZ-el- r. " nem elégszik meg a 300 százalékkal, hanem többet, sokkal többet vár. Ő is azon volt, hogy szóra kell bírni a fiút. Meg kell értetni vele, hogy nem égj/ Esztergályos hell a mezőgazdaságnak. S ő is hivatott arra, hogy minél több hozzá hasonló traktorost neveljünk. Magyarázd meg neki — mondotta a pártelnök, hogy sokkal többet tehet az eddiginél, ha maga köré gyűjti a fiatal, tapasztalatlan traktorosokat, és elmondja nekik, hogyan dolgozik, mi feszi lehetővé, hogy tervét többszörösen teljesíti. Tamás Laci egy éves fáradozása meghozta a gyümölcsét. Esztergályos rendszeresen látogat jai a téli mezőgazdasági szakiskolát, sőt mi több, a kerületi konferencián felszólalt. — Kedvet és bátorságot öntött belé az elnök bíztató spiava, a kerületi konferencia után pedig megállapította, hogy nem is olyan nagy dolog' felszólalni, sőt kell, szükséges is, Elhatározta, hogy a kongTSSSkuson is felszólal, ha erre alkalom, adódik. Ezért mondja Laci, liogy sok mindent köszönhet a CSISZ- nek. Reméljük, hogy a kongreszszus döntő he! íssal lesz Leid további életére és munkájára. GÁL ETA Cut Eszter a palásti helyi szervezet tagja. Surkovová Milka a sulekovói gépállomás laboránsnője. Milán Korka a pribovcei EFSZ dolgozója. Éva Homolova a Slov. hipcai középiskola CSISZ-szervezetének elnöke. / Dusán Kubicka a bratislavai Bor és Szőlőgazdaság kísérleti államos dolgozója.
