Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-03-17 / 11. szám

4 1956. március 17. „A csehszlovák kiállítási pavilon ki­váló nem túlozunk, de Csehszlovákia a nyugati, főleg a nyugateurópai cé­gek legnagyobb vetélytársa. Ajánlom nézzék meg először ezt a pavilont“. Amint Lipcsébe érkeztem, ez a né­hány kusza mondat jutott a fülem­hez. Nem nagyon illik hallgatódzni a mások beszédére és írni meg különö­sen nem. de most mikor a lipcsei vásáron nyert benyomásaimat rende­iyen is lehet a pavilonunk, ha a nyu­gati újságírók annyira dicsérik a csehszlovák termékeket? Miért van olyan nagy sikere a csehszlovák kiál­lítási csarnoknak?” A feleletre nem kellett sokáig várni. „A lipcsei vásáron még semmi ha­sonlót nem láttunk, az a sugár irány­ba haladó fúrógép mesés, egyenesen világsláger” — hallottuk innen-onnan. Sugárirányba haladó fúrógép? — Igen Felvétel a Lipcsében kiállított hatal mely 12 m hosszú zem, mégis csak lejegyeztem ezeket a megjegyzéseket, mert a legelső be­nyomásomhoz tartoznak. Később megtudtam, hogy egy nyu­gatnémetországi lap a Hamburger An­zeiger szerkesztőjének beszélgetéséi lestem el, melyet egy angol szerkesz­tővel folytatott. A „Presse Centrum” kényelmes karosszékében ültek, ami­kor én is hozzájuk szegődtem és reg­gelizés közben végignéztem a külföl­di sajtót, mindenütt hasonló dicsérő kijelentésekre bukkantam. Az „In­dustrie Kurier” Is úgy nyilatkozott, hogy „Csehszlovákia a keleti biok ve­zető országa (értsd a szocialista tábor országait) és komoly vetélytársa a nyugati vállalkozóknak. A többi nyu­gati burzsoá lapban is hasonló, dicsé­retre találtam és szigorú bírálatot mondanak a nyugati vezető körökről, melyek keményfejüen az „embargó” politikájához kötik magukat. (Az ide­gen hajók számára az ország kikötői­be való befutás tilalma). Miközben száz és száz különböző jelzésű kelet- és nyugateurópai, va­lamint még három kontinens autói között nehezen jutottam előre, a vá­sár főcsamoka felé, feltettem magam­ban a következő kérdést: „vajon mi­mas S 2100 jelzésű esztergapadról, és 69 tonnát nyom. menetet vághatunk vele, bármilyen irányba, egyenesen, függőlegesen, vagy oldalt. Egyetlen ember irányíthatja. A fúrógép iránt olyan nagy az ér­deklődés, úgy a nyugati kereskedő és vállalkozó, mint a szocialista tábor állami küldöttségei részéről. Az osz- szes megrendelést nem is teljesíthet­jük — mondta Barák elvtárs, a kiál­lításunk igazgatója. Gépeink körül mindig sok az ér­deklődő. Természetesen mint ahogy az már ilyen helyen lenni szokott, sok a kíváncsiskodó, de sok a szak­ember is. A vásár látogatói sokszor nyilatkoznak dicséröleg a mi mecha­nikusainkról. A kiállított gépeket már az első napokban eladtuk és a vásár befejezése után elküldjük őket a megrendelőknek — jegyezte meg Barák elvtárs. Gépeink iránt valóban óriási az érdeklődés, például a kiállí­tás második napján történt, hogy az egyik német cég képviselői mihelyst megismerkedtek -a mi S 2100. jelzésű hatalmas esztergapadunkkal, amely 12 méter hosszú és 69 tonna nehéz, amelyen egy 1-1 tonnás tengely ké­szíthető — azonnal felkeresték a ki­állításunk igazgatóját, mert az eszter­gapadot még aznap el akarták szállít­tatni. A vásár látogatóinak nagyon tet­szenek az újdonságaink is, mint pél­dául az Admirá 8 E. jelzésű fényké­pezőgépünk és a Flexareta IV. fény­képezőgépünk, a legújabb típusú cseh­szlovák motorkerékpárok és a Skoda Barna mérnök lesz li/f ült év novemberének utolsó fe- v'óre nézve is. A mezőgazdasági arcú fiúcska állt meg tétovázva igaz­gatunk ajtaja előtt. Félénken kopog­tatott majd a kilincset lenyomva be­nyitott — Igazgató elvtárs. kérem, én sze­retnék beiratkozni az iskolába, itt szeretnék tanulni, jegyezte meg, més mindig félénken. Arcának olyan szimpatikus, őszinte kifejezése volt. hogy lehetetlen volt megtagadni kéré­sét. Az igazgató elvtárs bátorító sza­vai megnyugtatták, hogy kérése tel- ijsítve tesz. így lett az alig tizen­négy éves Kovács Barna iskolánk növendéke , Vajon mi vezette öt arra. hogy a gazdasási iskolában tanuljon? Talán mag sem tudna erre gyorsan vála­szolni. Lehet, hogy megérezte, hogy neki mezőgazdaságban a helye, ugyan­úgy, mint bátyjának, Pistának. Vagy talán az, hogy édesapja nem egyszer beszélgetett vele a parasztok régi éle­téről. Édesapja már hét éve szövet­kezeti tag és a hosszú évtizedek szenvedése után csak most tudja, hogy milyen az igazi élet. Lehet, hogy ez sugározta Barnának azt a gondolatot, hogy mezőgazdasági szak­iskolába menjen tanulni. 1 A többi tanuló szeretettel fogadta Barnát. Egyesek kíváncsian figyel­ték tanulmányi eredményeit és bár­mikor készek voltak, hogy segédkezet nyújtsanak neki. Erre szükség is volt. mert bizony nem olyan könnyű három hónapos lemaradást pótolni, amikor minden napnak megvan a saját anya­f a. Barna azonban nem csüggedt el ársai segítségével be tudta pótolni a lemaradást és megtanulta az új anyagot is. Ezt bizonyítják a félévi vizsuák eredményei is. Barnának 2-es volt a tanulmányi eredménye és ma már az éltanulók közé sorolhatjuk. Bárki nyugodtan felteheti a kérdési hv t/an érte el Barna ezt a szép eredményt. Erre könnyű a felelet. Ha valaki délután betekint az első osztály tantermébe, Barnát egész biztosan ott találja tanulás vagy olvasás közben. Szabadidejét mindig pontosan beoszt­ja, hogy mindenre jusson elég ideje, tanulásra is és szórakozásra is. Ez a titka annak, hogy Barna ilyen si­kereket ér el a tanulás terén. J) urnának szép tervei vannak a jö- lében egy kedves, mosolygós szakiskola elvégzése után a főisko­lára szeretne menni tanulni, hogy mérnök lehessen belőle. Bízunk benn?, hogy Barna tervei valóra válnak ts jó mérnök lesz. KALAPOS JÓZSEF. Lelesz. 440-es autónk. A vásáron kiállítunk anyagokat, kristályokat, cipót, bőr­árut. A szállításnál 150 vagonra volt szükségünk. Külkereskedelmi megbízottaink az első öt nap alatt 20 millió korona értékű megrendelést vettek fel, és további sok milliós megrendelést vesznek még fel. Például írógépeket szállítunk Nyugat-Németországba, ra­diátorokat Törökországba, silonharis- nyát Hollandiába! kriolitot a Német Demokratikus Köztársaságba, kompó­tokat különböző országokba. A har­madik nap után már nem is vettek fel rendeléseket, mert iparunk már nem tudná teljesíteni őket. Mivel magyarázzuk a csehszlovák iparcikkek sikerét? Miután végignéz­tük pavilonunkat, elmondhatjuk: dol­gozóink jó munkájának és iparunk technikai fejlettségének. M. S. Az úszó gyár A Szovjetunióban régen elmúlt az az idő, amikor a bálnavadászat kez­detleges eszközökkel folyt, kis csóna­kokon közelítették meg a tenger óriásait és életük kockáztatásával, kézzel dobták feléjük szigonyukat. Ma már a szovjet bálnavadászok gyors­járatú hajókról ágyúval lövik a szi­gonyt a bálnába. A „Dicsőség” nevű szovjet bálnava­dászhajó valóságos úszó gyár a bálna feldolgozására szolgáló teljes felszere­léssel. A hajó tatján hatalmas nyílás van, melyen at a bálnát a fedélzetre vontatják. Azután a csiga- és vontató berendezéssel viszik a bálnát a fűrész alá. A felfüré.szelt bálnatörzs egyes részei a zsírolvasztó katlanba és a konzervkészitő, vagy más célokat szolgáló üzemrészekre kerülnek. Na­ponta 15 nagy bálnát, tud a hajó fel­dolgozni. Huszonnégy óra alatt 100 tonna zsírt olvaszt fel az úszó gyár és egyszerre 15 millió kg bálnazsírt lehet rajta tárolni A biión t:ibbszáz különféle szakmájú ember dolgozik. A csehszlovákiai magvar írók első országos munkaértekezlete Képünkön a csehszlovákiai magyar írók első országos aktívájá­nak résztvevőit látjuk. A küszöbön álló Csehszlovák Irő kongresszus és a közelmúlt irodalmi eseményei szükségessé teszik, hogy mi is tájékozódjunk a tennivalók és a feladatok közt mondja a beszámoló. Ez a tájékozódás megköveteli tőlünk, hogy a múlttal is foglalkozzunk és megkeressük a múltat a mával, a je­lennel összekötő kapcsolatokat. Fela­datomat megkönnyíti, hogy Fábri Zol­tán a Fáklya 1954 júliusi és augusz­tusi számaiban „Harmadvirágzás” cím­mel megjelent kitűnő essayben e'vé- gezte a visszapillantást és összefog­lalóan megállapította, hogy a szlová­kiai magyar valóság 1918-tól máig érő egység. Majd pedig részletesen értékelte Egri elvtárs az első köztársaság ma­gyar íróinak munkáját. Főleg Fábri Zoltán, Sellyéi József, Morvái Gyula Háber Zoltán és Szabó Béla irodalmi munkásságát emelte ki mint egy az emberiség hangját a Vox humana-t megszólaltató irodalom képviselőit. Szólt arról is, hogy mennyire adósok vagyunk még az említett írók kellő értékelésével, munkásságuk, behatóbb elemzésével és egyes legjobb művek újrakiadásával. Beszámolójának nagyobb részét az úgynevezett harmadvirágzásra szen­telte. „1949-el új kezdetről, irodal­munk harmadvirágzásáról beszélhe­tünk. Mint mondottam az első köz­társaság haladó szellemű iró gárdáját részben elpusztította a háború, a gár­da igen jeles tagjai részben a mai népi demokratikus Magyarországra kerültek. A régiekből négyen marad- • tak: Fábri Zoltán, Sas Andor, Szabó Béla és jómagam". Ezekután beha­tóbban foglalkozott az említett idő­sebb írók felszabadulás előtt és főleg a felszabadulás után irt műveikkel. S mondhatom, akik jelen voltunk e munkaértekezleten mindannyian tel­jes képet kaptunk Sas, Fábri és Szabó Béla irodalmi munkásságáról. „Irodalmunk harmadvirágzása alatt elsősorban az új író nemzedék jelent­kezését kell értékelnünk. Kezdetben jÓDbára költők indulásáról van szó, akik a háború, a felszabadulás a la­kosság cserét a 48-as esztendőt, nagy élményeit igen fiatalon élték át és ez jellegzetes bélyeget nyom fejlődésük­re alkotásaik jellegére. Ma elmond­hatjuk, hogy fiatal költőink és íróink java az érés folyamatába jutott. Tisz­tábban látja a múltat, mélyebben és pártosabban érti a jelent és látja a feladatokat is. Látja elsősorban azt, hogy elsődleges feladat a szocialista haza építés^ és átérzi, hogy minden erejével, egasz tehetségével a szocia­lizmus építésének szolgálatában kell állnia. Költőink és próza íróink nagy­jában jól választják meg írásaik tárgykörét, beszélnek az országépítés dolgairól, a béke erősítéséről, a falu új útjáról, az osztályharcról, a közös­ségi életforma hasznosságáról és szépségéről, dehogy Fábri szavaival éljek mondani valójuknak nincs elég „élmény realizálása” mélységtartalma, a felületet még ének fodrozza szava­lat díszíti. De igazságtalanok volnánk azonban, ha általánosítanánk és nem látnánk meg azt, hogy költőink 1952 óta sokat fejlődtek. Próbáljuk most e szempontok és a problémák figyelembevételével meg­vizsgálni mennyire jutottak fiatal prőzaíróink? Mint minden fiatal iro­dalomban úgy a miénkben is a próza még lemarad a költészet mögött. Az a körülmény, hogy fiataljaink kibontakozása erősen a publicisztiká­hoz a napi sajtó igen fontos és el nem hanyagolható kötelességéhez van kötve sok haszonnal jár, meggyorsítja politikai fejlődésüket, eszmei érésü­ket, másfelől azonban az elsietés, ve­szélyét is magával hozza. íróink tudják, hogy népünk új éle­te megteremtésén fárad és joggal várja el tőlük, hogy ebben az alkotó munkájában olyan müvekkel siessünk segítségére, amelyeknek szemlélete világos eszmei tartalma igényes. Ké­pünk olyan műveket vár, amelyekben nagy érzések és indulatok nyilvánul­nak meg és nagy igazságok kapnak művészi megformálást. Az a cél, hogy irodalmunk egyre igazábban és telje­sebben ábrázolja az Igazságot mind­azzal, ami bennünket körülvesz és ami gondolat — és érzésvilégunkban lefolyik, gyakran megfeneklünk abban, hogy sematizmusba esünk. Nem tud­juk ezt a valóságot hitelesen, meg­győzően azaz aránylatos gazdag szí­nekben az átélés hevével szemünket mindig a lényegre irányítva és a té­nyeket helyesen megbírálva megfes­teni. Életábrázolásunk hézagos, gyak­ran felületes és bátortalan. Csak a szokottat, a már beváltat, a már előt­tünk elmondottakat variáljuk, mint ha ez a mi életünk nem tartalmazna elég bonyodalmat, mintha ez a mi életünk híján volna a konfliktusok­nak. Nem látni ezt, s felületen ma­radni — ez jelenti a sematr must, ez szüli a költészetben a jolsza ■ '-.t, a plakátízt, a szólamokat, a p óziban pedig a vonzóerőné!kü!i lapoz hangot, a vérszegény cselekményt. Ma már jelentősen túljutottunk ugyan az Oj hajtások sematizmusán, de még van bőven tanuinivaló. Továbbiakban .szó volt az író neve­lésének kérdéséről konkréten a cseh­szlovákiai magyar írók neveléséről, melyről többek között ezeket mon­dotta "Egri elvtárs: Az elvtársak kö­zül bizonyára nem egy gondol most arra, hogy szemináriumra, a fiatalok iskolázására van szükség. Igen. isko­lázás kell, de legyünk tisztában azzai, hogy iskolázás nem pótolhatja a ts- hetség hiányát s hogy csak ’ bizonyt* alapokat adhat, bizonyos eszmei zava­rokat szüntethet meg és segíthet ab­ban, hogy műveltségünkben egy-egy hézag betöltődjön. Az író nem dolgo­zik vassal, acéllal, betonnal, hanem a lélekkel. Ez élet nehezen megragad­ható anyagával. Az írónevelés kérdése egyébként elválaszthatatlan a publicitás kérdé­sétől. A fiatalok fórumot kérnek, ahol Írásaik megjelenhetnek. És ez a Kí­vánságuk teljesen indokolt és jogos. Szükség van rá, hogy ösztönzést ad­jon, bátorítsa a fiatalokat, felkarolja az indulókat. Végezetül Egri elvtárs újra csak a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának XX. kongresszu­sán elhangzott történelmi jelentőségű beszámolókra utalt, melyeknek kell, hogy ösztönzést adjanak és tegyék termékennyé szellemünket, hogy meg­felelhessünk annak a bizalomnak, amelyet dolgozó népünk balénk he­lyez. A beszámoló után élénk vita követ­kezett s meg kell mond. nun1;, hogy a felszólalók szabad légkörben és bátran vetették fel gondolataikat és a jelenlegi munkánkban észlelt hiá­nyosságokat. A huszonhat felszólaló világosan megmutatja azt, hogy meny­nyire szívügye a csehszlovákiai ma­gyar íróknak az irodalmunk helyzete. A felszólalók között szólásra emelke­dett S.titnieky elvtárs is, aki ígéretet arra hogy a jövőben minden le­hetőséget megteremtenek arra, hogy a csehszlovákiai magyar írók együtt­működhessenek a csehszlovákisi írók­kal. Ismerjék közös problémáikat, mert csakis így lehetséges az eqy"-;- működés és az eredmények sikere­sebb elérése. Örömmel fogvdt.uk tőle azt is, hogy a jövőben nagyabb figyel­met tanúsítanak majd a hazai ma­gyar irodalommal szemben és min­dent megtesznek, hogy a cs: hizlová- kiai magyar írók fórumhoz jussanak, azaz egy irodalmi folyóiratot kapja­nak. Különleges V R M jelzésű sugárirányba haladó fúrógép, melyek hidak és hajók felszerelésénél használnak ki a legjobban. A gép bármilyen helyzet­ben végzi a fúrást. speciális sugárirányú VRM 50. jelzésű fúrógép, melyet a Sezimovói Kovosvit állít ki. A fúrógép — habár több mint egy tonna súlyú daruval könnyen át­vihető. Ötven mm. átmérőjű csavar­

Next

/
Thumbnails
Contents