Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-03-17 / 11. szám

2 1956. március 17. A kongresszus előtt A szlovákiai fiatalok készülnek a nagy ünnepre, a CS1SZ szlovákiai kongresszusára. Bratislava ifjúsága is ki tesz magáért és minden előkészü­letet megtesz, hogy méltó módon fo­gadja a fiatalokat. A munka helyeken mozgalmas élet folyik Az üzemekben ifjúsági műhelyeket és munkacsoportokat alakítanak. A CSISZ szlovákiai kongresszusára való előkészületek megdöntik azokat a né­zeteket, hogy „nálunk az nem megy“. Például a Március 8. üzemben seho­gyan sem tudtak a „százastól” előbb­re kerülni. Ugyanis 100 tagjuk volt, de a kongresszusi előkészületek idő­szakában már kétszáz új tagot nyer­tek és a kongresszusig ötszáz lesz belőle. A határvidéken az üzem brigádosai mind egy két évvel meghosszabbítot­ták ottlétüket. Ezeket az eredménye­ket csakis azért érhették el, mert javult a tömegszervezetek kultúrmun- kája és főleg a CSISZ szervezetekben megszilárdult a nevelő munka. A Béke üzemben igen szépen halad­nak az újonnan megalakult ifjúsági munkacsoportok. Túllépik a tervtelje­sítését. Nemcsak mennyiségileg, ha­nem minőségileg is, és emellett taka­rékosan bánnak a nyersanyagokkal is. Például 7800 korona értékű villany­energiát takarítanak meg. A Juraj Dimitrov üzemben az ifjúsági kollek­tíva újítási javaslaton dolgozik, mely­nek megvalósítása azt jelentené, hogy négy munkaerőt takarítanak meg. Sok üzemben, így például a Bratislavai Elektrotechnikai üzemben és a szel­lőztető ' berendezéseket gyártó üzem­ben ifjúsági műhelyeket és gazdasági ellenőrző bizottságokat alakítanak. A Kábel gyárban is ifjúsági műhelyet alakítanak. A fiatal építészek is köszöntik a CSISZ szlovákiai kongresszusát, így például Havrila CSISZ-tag, aki a Priemstavnál mint villanyszerelő dol­gozik, újítási javaslatot nyújtott be, melynek alapján egy lakásegység fel­építésénél 3400 koronát lehet meg­takarítani. Felsorolhatnánk a többi bratislavai üzemet is, a CSISZ szervezet tevé­kenysége mindenütt fellendült és a fiatalok fokozottabb mértékben veszik ki részüket a termelési feladatok teljesítéséből. Mire készül a tanulóifjúság A CSISZ szlovákiai kongresszusára a tanulóifjúság is meg teszi a kellő előkészületeket. A CSISZ-szervezetek most tevékenységüket a diákság IV. világkongresszusára összpontosítja. Ez év május 3—12-én. Bratislavéban diáknapokat rendeznek és ezeket ha­gyományosan be akarják vezetni. A diáknapok alatt a jövőben is hang­versenyeket rendeznek, fellépnek a zenefőiskola tanítványai különböző diákegyüttesek esztrádmüsorokat ren­deznek, főleg szatirikus diák esztrád- műsorokat. Fellépnek a tanulóifjúság színjátszó és opera együttese, vala­mint a tanulóifjúság művészeti alkotó versenyéből győztesen kikerült együt­■■■■■■■■■■■■■■■■■■■na „Kedves elvtársakt Mai gyűlésünket egy dallal kezdjük meg. Javaslom, énekeli ük el az ,,Egy nagy cél érde­kében" első szakaszát". Egy kis ideig néma csend van. Mély hallgatás. Az­tán krákogás. Végüt hirtelen egy bá­tor hang túl mélyen vagy túl maga­san rázendít: „Egy nagy cél..." Erre aztán a többiek is bátorságot kapnak és együtt énekelnek — hango­san, erőteljesen. A refrén kitünően hangzik. Ha Helmut Koch nemzetdíjas hallaná, elsápadna az irigységtől. A refrént két szólamban éneklik. Ez ta­lán semmi? Az első szakasz véget ér. Az elnökség mán éppen te akar ülni, amikor a hátsó sorokban valaki len­dületesen ■ ízendít a második szakasz­ra: „És ha már elszántad magad.. Az elnökség is elszánja magát, ők is énekelnek. Az első három sorral nincs is baj. De azután... ... Ö, borzalom, nem futnak eszük­be a szavak! Hagyják abba az ének­lést? Hisz ez lehetetlen! Egy FDJ- titkár, aki nem énekel, aki nem ismer egy régi mozgalmi dalt! — Van-e olyan FDJ funkcionárius, aki ilyen szégyennek kitenné magát? De mit lehet tenni? Egyesek halkan, lágy hullámokban elkezdik' ismét az első szakasz szövegét, és arra a megváltó pillanatra várnak, amikor majd újra a refrén következik. Mások nem ilyen merészek. Zavaros száj-tornásztatásba Bátorkeszin is baj van a mozival tesek is. Ezenkívül kiállításokat ren­deznek a tanulóifjúság életéből és munkáiból. És végül a tanulóifjúság nagy karnevál menete zárja le az ün­nepségeket. Pionírjaink se maradnak a CSISZ- tagok mögött. A Micsurin-körökben és a technikai körökben ajándékot készítenek a kongresszus küldöttei számára. A pionírok nagyon igyekez­nek, minden tehetségüket összeszedik, mert jól tudják, hogy a CSISZ-szer- vezet mennyire gondoskodik róluk. A közeljövőben Bratislavában szép nyári üdülő-tábort rendeznek be a Vasku- tacska közelében. Az építkezéseket már a jövő hónapban megkezdik. A CSISZ városi vezetősége arra kö­telezte magát, hogy meggyorsítják az építkezést és brigádokat szerveznek. Már most előkészítik a pionirvezetők táborát és már a nyári hónapokban dolgozni fognak a pionírüdülő tábor felépítésén. Minden fiú és leány türelmetlenül várja a kongresszusi napokat, öröm­teli napok lesznek ezek, hiszen kö­rünkben üdvözölhetjük a legjobb CSISZ-tagokat egész Szlovákiából. Sok érdekes programot készítenek elő a küldöttek és a vendégek szá­mára. így például 1956 március 22-én a CSISZ szlovákiai kongresszusának előestéjén a csehszlovák rádió hang­versenytermében rendezik a „Cseh és szlovák proletárköltészet estéjét". Üjból felhangzanak Peter Bezruc, S. K. Neumann, Frano KráT és a töb­bi proletár költők versei, akik az el­nyomatás idején verseikkel harcra buzdították a népet, harcra a szebb és jobb életért. Bratislava körzeteiben a CSISZ szlovákiai kongresszusa megnyitása tiszteletére és a világifjúsági hét ke­retén belül ifjúsági manifesztációkát rendeznek. A nemzeti színház Ifjúsági együtte­se 1956 március 24-re kellemes meg­lepetést készít elő. Aznap mutatják be Rozov „Sok szerencsét” című da­rabját. A CSISZ városi vezetősége a Pihe­nés és Kultúra parkjával közösen 1956 március 25-én nagy ifjúsági mu­latságot rendez. A mulatságot a Pi­henés és Kultúra parkjának újonnan átalakított tánctermében tartják meg. Farkas Jenő és Karol Vlach zenekara fog játszani. Valamint fellép Pavel Polansky ritmikus tánccsoportja is. A CSISZ kongresszusi időszakában a CSISZ-szervezetek gondoskodnak arról, hogy a tagság rendszeresen ta­nulmányozza a kongresszus anyagát, ennek alapján a CSISZ-szervezetek fellendítik tevékenységüket és javít­ják munkájukat. A CSISZ-tagok a rendszeres sajtótizpercek alatt ismer­tetni fogják a kongresszusi tárgyalá­sok menetét. A CSISZ bratislavai városi szerve­zete alaposan felkészült a CSISZ szlo­vákiai kongresszusára gazdag tapasz­talatokkal rendelkezünk és gondol­kodunk arról, hogy a kongresszus után a határozatok még jobban érvé­nyesüljenek és azokat következetesen teljesítsék. Reméljük, hogy a CSISZ szlovákiai kongresszusának küldöttei Bratislavá­ban majd jól érzik magukat. Odahaza Bátorkeszin ritkán járok moziba. Nem tartózkodom otthon, de amikor megyek mégis kellemetlensé­gek érnek. Először is a pénztárnál a jegyet vásárló közönség nem tartja bé a sorrendet, minden oldalról szinte megrohanják a jegykiadó-ablakot. Per­sze ezzel a pénztáros munkáját is megnehezítik, elszaggatják egymás ru­háját és előidézik azt is, hogy hosszú ideig tart a jegyvásárlás. A jegyvásárlás után éri az em­bert a második kellemetlenség. Bátor­keszin az a szokás, hogy nem oda­ülnek, ahová a jegy szól. Tudniillik úgy helyezkedik el a közönség, ami­lyen sorrendben érkezik a terembe, takintet nélkül arra, kinek hová szól a jegye. Itt még azt is megemlítem, hogy ez nemcsak a filmelőadásoknál szokás, hanem a színdaraboknál is aminek a Magyar Területi Színház elő­adásánál is tanúi lehettünk. A fiimelőadások csak nagyon ritkán kezdődnek pontosan. Sokszor, főleg nyáron, amikor labdarúgómérkőzések vannak, előfordulnak olyan esetek is, hogy a mozigépkezelő annak ellenére, hogy a filmvetítés kezdete például 5 órára van kitűzve, mégis hat órakor kezdi meg a vetítést. Persze a lab­darúgómérkőzésen kellemesen szóra­kozik és emiatt mit sem törődik a közönség türelmetlenkedésével. Ügy gondolja, hogy akkor kezdi meg a filmvetítést, amikor neki tetszik. Per­sze az is előfordul, hogy egy vagy másfél órával hamarább kezdődik a mozi mint ahogy kellene, mert siet a gépkezelő. Ilyenkor aztán akik pon­tos időben érkeznek, már csak a film végét láthatják meg. Ebben az eset­ben a híradót sem pergeti le és van úgy is, hogy a kétórás filmelőadást egy órára rövidíti le. Legújabban pedig az a panasz, hogy hang nélkül csendben pereg a film. Például a „Hintónjáró szerelem“ c. film előadásnál is rossz volt a hang szőró és ügy tűnt, mintha némafilmet vetí­tettek volna Bátorkeszin. Amikor a „Hamlet”-et mutatták be, ami szin­tén némán pergett le, a közönség nagy része kivonult a teremből és meg­fogadták, hogy sohatöbbé nem men­nek moziba. A film után igen nagy volt az érdeklődés, a közönség alig várta, hogy láthassa ezt a jó filmet. Ezért érezte a csalódást többszörösen mert hang nélkül kellett végignéznie a filmet és bizony valljuk be őszin­tén, jogos a méltatlankodás. Azonban a közönség is sokszor hi­bás. A jobbérzésű mozilátogatók azt szeretnék tudni, sokan miért dobálják fel a sapkájukat a vetítősugár elé, egy szerelmes vagy más komoly jelenetnél. Ezenkívül hangos, illetlen megjegyzé­seket tesznek egy-egy jelenetnél, cup­pognak, tenyerükkel verik a falat, a székeket, dobognak, egyszóval za­varják a csendet. Mégpedig nem is az iskolás gyermekek teszik ezt, hanem a 18-20 éves fiatalok. Ezért javaslom, hogy a CSISZ alap-' szervezete többet törődjön a bátor- keszi fiatalok nevelésével és magya­rázza meg nekik a film nagy elen-' tőségét. Nemcsak azért fontos ezt á kérdést tisztázni, mert az idegenek azt mondják, hogy Bátorkeszin ne-' veletlen a mozilátogató közönrég, ha*- nem azért is, hogy kellemesebben szórakozhassunk. Ezenkívül a Cseh-’ szlovák Állami Film vállalat illetékes hivatalai többet törődjenek alkalma-' zottaikkal, és intézzék el azt, hogy náluk is minden film hangos legyen. Peczena György, Magyar 11 éves középiskola Párkány. Második helyre kerültünk a faültetési versenyben A rozsnyói pedagógiai iskola tanulói az elmúlt évben sokat dolgoztak a környező hegyek befásításában. Ez a feladat, hogy mennyire fontos, hang­súlyozni sem kell, éppen ezért az Is­kolánknak úgyszólván minden tanuló­ja amennyire tehette és idejéből ki­telt, részt vett a faültetésben. A jól végzett munka után az erdőigazgató­ság sem feledkezett meg rólunk. Egy nagy csomag könyvet juttatott el az iskolai CSISZ szervezetünknek és há­rom dicsérő levelet, hogy továbbítsa azoknak a tanulóknak, akik a legjob­ban dolgoztak. A legutóbbi tagsági gyűlésen Csomós Barnabás az iskolai szervezet elnökének kérésére az is­kolai igazgató elvtárs érdem szerint elosztotta a könyveket a fiataloknak és átadta a dicsérő leveleket is. El kell még mondani, hogy a faül­tetés kellemes örömökkel járt. Jól éreztük magunkat az erdőben és azóta is sokszor kivágyunk a szabad­ba. Hogy jobb munka eredményeket érjünk el több iskolát versenyre hív­tunk ki és a munkakiértékelésnél mi a második helyre kerültünk. Mi örü­lünk annak, hogy nálunk még jobban is dolgoztak, bár Vágó Tibort és Mráz Magdát meg kell dicsérnünk, mert ők voltak a legjobb faültetők, most pedig az iskola legjobb tanulói közé kerül­tek. Sípos Béla, pedagógiai iskola Rozsnyó A Nemzetközi Nőnap alkalmával hazánkba érkezett a romániai nők kül­döttsége. A küldöttség Eperjesen megtekintette a kpt. Nálepka üzemet. Sípos Elisabet képviselőnő és Vjosica Konstantinescu — akik a küldöttség tagjai, Mária Príhodovával, egyik fiatal dolgozóval beszélgetnek. Áprilistól az Air India International légiforgalmi társaság megkezdi a légi forgalmat a Bombay—Ka:ró—Fúrna— Prága vonalon. Az első Super Con» stallation nyolcvan személyes .repülő­gép április 4-én indul. A Prága-Bom- bay út tizenkilenc óráig tart. , * * * Szlovákiából 250 fiatal indult el egy évvel ezelőtt a határvidékre, ahol a Tachov környéki állami gazdaságo­kon dolgoznak. Több mint kétszázan elhatározták közülük, hogy még egy évig a határvidéken maradnak. * * * A Kyjovi járás pionírjai elhatároz­ták, hogy ebben az évben 50 000 er­dei fát ültetnek, 100 mázsa erdei ma­got, ezer mázsa papirost gyűjtenek és 500 madáretetőt építenek. * * * A Csehszlovák Állami Film hetven féle vetítő gépet használ. Ján Braoác mérnök, olyan újfajta vetítőgépet szerkesztett, amely 1,360 méternyi filmet vetíthet megállás nélkül, ás fényereje meghaladja a világ legkor­szerűbb vetítő gépeinek erejét is. >8 >8 * Mesterséges zsiradékot sikerült előállítani a Szovjetunióban Zeiinszkij akadémikusnak. Vizsgálatikkal meg­állapította, hogy zsírsavak parafáiból is nyerhetők és a zsír előállításának ez a módja iparilag megoldható. A mesterséges zsírt csapágyak kenésére használják majd. * * * Kérjük azokat az elvtársakat, akik 3938 szeptember 4-én résztvettek Tornócon a népünnepéllyel egybekö­tött fasisztaellenes népgyűlésen és fényképeztek, hogy felvételeiket (esetleg negatívokat is) március 25­i.q küldjék el a Fáklya szerkesztősé­gének, Bratislava Októbrové nám. 12. címre. ■•ms. A Ucdalc &sU — A Junge Generation 1955 novem béri számából — kezdenek, ami lentről meglehetősen komikus hatást kelt. A szájak nyíl­nak, a szájak csukódnak, de sajnos — nem a megfelelő pillanatokban. „Ez a halak esti éneke" — súgja az egyik elvtárs szomszédjának, és az elnökségben borzasztó zavarral küzdő emberkékre mutat. Bs nem is igaz­ságtalan. Ez a .Jt.edves" kép az ak­váriumban úszkáló halacskákra em­lékeztet. ügy látszik, a tagok közül is többen utánozzák a „halak esti énekét", mert az ének egyre halkab­bá válik, Minden bizonnyal idő elölt érne véget, ha ebben a pillanatban nem következnék ismét a refrén. — Szerencsére — gondolják vatameny- nyien. Bs most már ismét zeng a dal: „Mindannyiunké a világ és a napsütés, boldog a szívünk ..." Boldogok most csakugyan vala­mennyien, hogy véget ért a kínszen­vedés. A gyűlés végén azután, mint évek óta szokták, elénektik a jó öreg dalt: „Hajnal felé..." Bs néhányon arra gondolnak, milyen jó is, hogy a költő megírta nekünk ezt az éneket... A kedves olvasó bizonyára azt kér­dezi: melyik gyűlésen történt az eset? Megnevezhetnék egy állami vállalatot, vagy akár az ifjúság kiadóját. De nyugodtan válaszolhatnék kérdéssel is: „Nem a te alapszervedben tör­tént?" — Bn azonban más magya­rázatot fogok adni. íme: Nemrégiben egy ismerősömmel ta­lálkoztam. Amint mondani szokták, az ifjúsági munkában őszült meg és most a fegyveres erők tisztje. A vi­szontlátás örömére betértünk egy ven­déglőbe és néhány pohár sör mellett felelevenítettük régi emlékeinket: Em­lékszel még arra, Pali..“, ..Nem fe­leltetted még el..." „Az volt csak a bolond dolog..." — ilyen szavak kai kezdtük az ifjúsági mozgalomban, szerzett sok-sok élményünk megbeszé­lését. „Igen — mondta régi ismerősöm. — akkoriban mi, az FDJ nótákon kívül a „Kötschenbreda-express"-t is éne keltük, mai funkcionáriusaink pedig még az „Egy hét csupa vágyako- zás“-t is tudják.“ „De ugyan mondd, hol maradnak az ifjúsági mozgalom egyes, jól be­vált formái, melyeket régebben szé­les körben alkalmaztak, mint például a dalesték, énekórák, dalolással töl­tött klubesték, síb. Miért nem tanul­nak új' énekeket, miért hallja az em­ber mindig ugyanazokat a régi, meg­szokott dalokait Azt hiszem, hogy az énektanulást és egyáltalán az éneket, mint a nevelés eszközét, lebecsülik nálunk". ügy mondta: „lebecsülik nálunk" Még ma is FDJ-funkcióhárusnak érzi magát. Ennek örültem. „Ma éppen úgy tartanak daleste­ket" — válaszoltam határozatlanul. Pali azonban ezt kereken visszauta­sította, mondván, hogy ez éppen nincs esti éneke" — ugyan mit ért ezen a „halak esti énekéi“, valahányszor el­megy egy FDJ -szer vezetbe. „A halak esti éneke“ — ugyan mii ért ezen a jó öreg PáV> Nem volt hozzá bátor Ságom hogy megkérdezzem, nehogy felsütjek állattani ismereteim hiányos­sága miatt. Inkább ellentmondottam neki, ő azonban így fordult hozzám: „Nézd, öregem, ne veszekedjünk. Te bizonyos fokig közel ülsz a forrás­hoz. Keress egy FDJ szervezetet, ame­lyik gyűlést tart, azután majd mind­kelten elmegyünk és ott megmutatom neked a „halak esti énekét.“ „Helyes, helyes, helyes" — mond­tam háromszor is: Azt a mindenit, majd én megmutatom neki. Majd adok én neki így rágalmazni... Alig tud­tam aznap éjiét aludni. Bs" reggel, amint beértem a szer­kesztőségbe. azonnal a telefonhoz siettem. Pár perc múlva megtudtam, hogy az egyik FDJ-csoport, aznap fét­hatkor gyűlé-st tart. Diadalmaskodva értesítettem Pált. De arról, hogy egy jó szervezetbe megyünk — nem szól- tam egy árva szót sem. Pálnak az időpont és a hely meg­felelt. Az üzem beiáratu előtt találkoz­tunk. A gyűlés majdnem pontosan kezdő­dött. Síró szemeim és fájó füleim azonban Pált igazolták. Az az elvtárs, aki az elnökségben ütőkre mutatott és azt mondta: „Ez a halak esti éneke" — Pál volt, az én FDJ munkában megöszült ismerősöm. Most már meg­értettem szavainak értelmét. Egyetértettem vele abban, hogy az éneket, mint a nevelés eszközét, tény­leg lebecsülik nálunk. Bs most téged is megkérdezlek, kedves olvasó, nem gondolod, hogy Pálnak igaza van? Horst Birknef

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents