Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-02-26 / 8. szám

2 1955. február 26. HŰK Nagyobb lendülettel A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség fi. kongresszusának határozata azt mondja, hogy a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség szervezeteinek arra kell törekedniök, hogy tömőrítsék soraik­ba az ifjúság túlnyomó részét. Ezt a mondatot közvetlenül az új tagok megnyerésével kapcsolatban mondja ki a határozat. A II. kong­resszus azonban meghatározza az If­júsági Szövetség más tevékenységét is. Hosszú ideig irányvonal lesz a kongresszus határozata minden CsISz- tag számára. Itt azzal akarunk fog­lalkozni miért fontos, hogv teljesít­sük a kongresszus határozatait. Az új tagok megnverését azonban első­nek vettük, mert ez a CsISz egvik legalapvetőbb feladata. A legtöbb faluban különösen Dél- Szlovákia falvaiban az ifjúság túlnyo­mó többsége még nem tagja a CsISz- nek. A CsISz feladata az ifjúság ne­velése. de a jelenlegi körülmények között, mivel az ifjúság jelentős ré­sze még nen. tagja a szövetségnek, megnehezíti az ifjúság nevelését is. Ahhoz pedig nem sok hozzáfűzni va­ló van, hogy mennyire fontos az if­júság szocialista szellemiben való ne­velése. A feladat tehát elsősorban az, hogv minden ifjút nyerjünk meg a CsISz-be. A fiatalokat pedig csak úgv nyer­hetjük meg az Ifjúsági Szövetségbe. - ha teljesítjük a II. kongresszus hatá­rozatait. A kongresszus határozati pontjai szerint az alanszervezetek új működés, új élet előtt állanak Az alapszervezetek eddigi működése kis­sé formális, bürokratikus volt. Nem nyújtott megfelelő szórakozási lehe­tőséget és nem merítette ki a régi- vonalú működés a nevelési módsze­rek túlnyomó részét. Kevés nevelési módszert alkalmaztak az alapszerve­zetek és a járási bizottságok. Az is hiba volt, hogy az alapszervezetek sokszor elszigetelődve működtek, a Nemzeti Arcvonal többi szerveitől. Igv a legtöbb esetben nem is fejthe­tett ki komoly munkát a CsISz-tag- sága. Gondoljunk csak a politikai is­kolázásra, vagy a kultúrténykedésre Mennyivel nagyobb sikereink lenné­nek ezen a téren, ha a Nemzeti Arc­vonal többi szervezeteinek segítségé­vel végeztük volna ezt a munkát. A kongresszus határozata errevo- natkozóan kimondja, hogy a Forra­dalmi Szakszervezeti Mozgalomma együttműködve nyerjük meg az ifjú - ságött a szocialista munkaversenyen való részvételre. Azonkívül az is ha­tározatban van, hogy szilárdítsuk az ifjúság egységét, a CsISz szervei tart­sák szem előtt az ifjúság érdekeit és szükségleteit és a Nemzeti Arcvonal többi szervezeteivel együtt gondos­kodjanak azok kielégítéséről. Ezen lehet gondolkozni. Ha alapo­san átgondoljuk a határozat lényegét és megvalósítjuk, akkor az alapszer­vezetek több iránvban is megjavul­nak. Például ha megnyerjük az ifjú­ságot a szocialista munka versenyben való részvételre, új munkamódszerek*^ bevezetésére, akkor az ifjúság hozzá^TVi járul ahhoz, hogv a termelőmunka magasabb színvonalat érjen el. Ha tovább olvassuk a határozatot látjuk, hogy mennyire kell törődnünk a fia­talok szakképzettségével, művelődésé­vel. A pórt és kormányhatározatok irányelveinek teljesítésére is felhívja a kongresszus a figyelmünket. Gon­doljunk csak a X. pártkongresszus irányelveire. Az ifjúság ha magáévá teszi, akkor az történik, hogy a me­zőgazdaság az eddigi színvonalról sok­kal magasabbra ér el. gazdagabbak lesznek a szövetkezetek és jövedelme­zőbbek az állami gazdaságok. A2 alapszervezetek tehát gondoskodjanak elsősorban a fiatalok politikai és szakmai kiképzéséről. A fiatal trak­torosokat ha jobb, komolyabb mun­kára serkentjük, már ezzel is emel­jük a mezőgazdasági termelést. A CsISz feladata az is, hogv az ifjúsá­got nyerje meg a mezőgazdaság szá­mára. Ez magábanvéve nem elegen­dő a mezőgazdaság fellendítésére, enné) még többet is kell a CsISz-nek tenni. A kongresszus határozatai sze­rint, emeljük a mezőgazdaságban dol­gozó fiatalok szakmai tudását. Ezen­kívül a falusi ifjúság életkörülmé­nyeit gazdagabbá, szebbé kell tenni. Amikor emelkedik a mezőgazdaság­ban dolgozó fiatalok politikai és szak­mai tudása, ezzel együtt emelkedik a mezőgazdasági termelés, jobb lesz az anyagi lehetőségük is és szívesebben maradnak odahaza falun, a szövetke­zetben Az ifjúság érdekeit és szükségleteit szem előtt tartva, sok mindent kell tenni az ifjúság érdekében. Az ifjú­ság érdeke az is. hogv rendben le­gyenek a falusi kultúrházak, a szín­padok. A sport magasszínvonalu ki- fejlesztése, a falusi mozielőadások és a kultúrténvkedés megjavítása, a könyvtárak rendbehozása, kultúrott- honok megteremtése, a falu szépítése, mind az ifjúság érdekeit és szükség­leteit elégíti ki. Az alapszervezetek taggyűlésein ha ezekről a dolgokról tárgyalnak, nem lesznek unalmasak, mert az ifjúság életének kérdésével foglalkoznak. Ebben az esetben min­den fiatal eljár tagsági gyűlésre, meg­szereti a CsISz-t és a közösség érde­kében végző munkát. A CsISz-tagok ha olyan kézzelfogható eredményt ás­nék el, ami által a faluban, állam’ gazdaságban, vagv üzemben lényeges változás, javulás áll be, akkor ma­gukra vonják a figyelmet és több tá mogatást kapnak az idősebbektől is A szervezeten kívülálló fiatalok is örömmel lépnek be akkor a CsISz- be, mert látják, hogy a CsISz-en ke­resztül hozzá lehet járulni a falu fel- emelkedéséhez, ami összefügg az éle­tük szebbétételéve) is. Ezért fontos- hogy a CsISz-szervei tartsák szem előtt az ifjúság érdekeit és szükség­leteit. és a Nemzeti Arcvonal többi szervezeteivel egvütt gondoskodjanak azok kielégítéséről. A CsISz II. kongresszusa határoza tainak teljesítése tehát döntően ösz- szefügg az új tagok megnyerésével Az új tagok megnyerését ugyan ki­mondja a CsISz II. kongresszusán hozott határozat, mint egyik fontos feladatot. Magábavéve a tagszerzés csak úgv válhat eredményessé, ha teljesítjük a kongresszus többi hatá­rozatait is. Ez megkönnyíti a tagszer­zést. Amikor minden fiatal tagja lesz CsISz-nak. akkor tudjuk csak ne- élni igazán az ifjúságot. Viszont mi­nél több új tagunk van, annál inkább tudjuk teljesíteni a II. kongresszus határozatait. Az alapszervezetek és minden CsISz-tag nagyobb lendülettel lásson tehát munkához és mutassuk meg. hogy képesek leszünk teljesíteni azt. amit a kongresszus feladatul tűzött ki. BAGOTA ISTVÁN--------------------------------------------------------------­-----------------------------­Nem állunk meg az eddig elért eredményeknél A béke ügye, közös ügy A békevédők nyitral kerületi bizott­sága a közelmúltban .ártotta az idei nagygyűlését. A kerületi nemzeti bi­zottság nagyterme színüitig megtelt a gyűlés részvevőivel. A gyűlésen ki­tűnt, hogy a békevédők kerületi bi­zottsága milyen hatalmas munkát fejt ki a háború ellen. Az elmúlt év utol­só hónapjában 1.447 nyilvános gyű­lést tartottak a kerületben, amelyeken 256.000 állampolgár vett részt. A Csehszlovák Szovjet Barátság Hónap­jában 3110 előadást tartottak a ke­rületben, amelyeken a Szovjetunió bé­keharcával és a szocializmus építésé­ben elért sikereivel foglalkoztak. E- zeken az előadásokon 280.000-en vet­tek részt. Hlavác József, a tolmácsi S. M. Ki- rov-üzem üzemi tanácsának elnöke 21 kollektív szerződést nyújtott át a kék zászlókkal díszített emelvényen ülő elnökségnek. Ez a tolmácsi dol­gozók válasza — mondotta a nyugati hatalmak Nyugat-Németország újra- felfegyverzésének mesterkedéseire. Rosacká Anna, nagysurányi munkás­nő meghatódva jelentette be, hogy most van először életében békegyülé- sen. Szívesen jött azért, hogy el­mondja, milyen volt az élet ötvenöt évvel ezelőtt, amikor belekezdett a munkássorsba — penészes kei’"eret ettünk, életünk csupa nyomorúság volt, öreg kalapokból csináltam pa­pucsot gyermekeimnek, hogy eljárhas­sanak az iskolába. Ma nem így van, de a kapitalisták új háborút akarnak kirobbantani, hogy újra a régi világ jöjjön elő. Erre azt felelem a íöbbi nagysurányi asszony nevében, hogy soha nem engedjük meg, hogy hábo­rú legyen. Utolsó lélekzetünkig védjük hazánkat, eredményeinket és a békét Ennek a lelkesedésnek jegyében folyt le a későbbi vita, melyen Cér­nák és Koza katolikus papok, Ziska, handlovai bányász, Kmety, archeoló­giái dolgozó szólaltak fel, majd min­den felszólaló rámutatott arra a ha­talmas eredményre, mely a békehar­cosok és a világ becsületes emberei­nek munkája árán jött létre. A nyitrai békegyülés megmutatta, mennyire közös a béke ügye minden ember számára. Mártonvölgyi László A komáromi ll éves magyar kö­zépiskola tanulói szép eredményeket érnek el a kultúrélet terén, ügy az elmúlt, mint ezévben több kultúres­tet rendeztünk, amellyel sok vidám órát szereztünk városunk dolgozóinak. Ének- és tánccsoportunk Tomaschek Mária tanár elvtársntí vezetésével egyre szebb eredményeket ér el. Eb­ben az évben másodszor léptek diák­jaink a Magyar Területi Színház szín­padára, amelyet a komáromi közön­ség lelkesedéssel fogadott. Itt meg kell említenünk Komzsik Mária tanár elvtársnőt, iskolánk lelkiismeretes kul- túrvezetőjét, akinek szilárd segítségé­vel további fellépéseket tervezünk Párkányban és még több helyen. Jó munkát végeznek sportoló fia­taljaink is Sarlós tanár elvtárs veze­tésével. Lelkesen készülődnek a spar- takiádra. Mindezen eredmények eléréséhez nagyban hozzájárult iskolánk CsISz- szervezete is. Az Ifjúsági Szervezet keretén belül szerveztük meg a pá­ros tanulást Is, amely nagyban hoz­zájárult Iskolánk átlagos tanulási eredményeinek megjavításához. A leg­kiválóbb CsISz-tagok helyet kaptak kommunista pártunkban is. Több CsISz-tagunk mint például Sárai László és Sáfár István jelentős támo­gatást nyújtanak a környékbeli gyen­gén működő CsISz-csoportnak. Éz a két elvtárs szép munkát végzett Eke­csen, ahol az egvik taggyűlésen hely­rehozták a hibákat és nyolc új tagot szerveztek be az ekecsí helyi csoport­ba. Hasonló unkát végeztek Fülöp J. TASKÍ: Zoltán és Benes Lajos. Ez a két elv- társ Megyercsre látogatott el. ahol újjászervezték a csaknem szétesett csoportot és 29 újabb CsISz-taggal szaporították a szervezetet. Amikor iskolánk jó eredményeiről beszélek, nem takargatom el hibáin­kat sem. A napokban fedeztük fel, hogy vannak olyan tanulóink is, akik „ponyvaregények” olvasásával töltik el szabad idejüket. Itt fontos nevelő­munka vár a CsISz-szervezetre Meg kel! magyaráznunk a tX. osztályban a fiataloknak, hogy az elavuú ponv- varegénvek olvasásával nem i útnak előre, sőt ronthat, káros hatással 'e- het további fejlődésükben Reméljük, hogy sikerül megszereznünk ezeknek a fiataloknak a bizalmát és ebben a munkában nagy segítséget várunk Bürget elvtárstól és a CsISz járási vezetőségétől. PAPP DÁNIEL -A komáromi magyar II- éves kdzéviskola X/B. osztályának tanulóin FELHÍVÁS A gesztetei nyolcéves magyar középiskola pionír-szervezete és tanulóközössége február közepén közös értekezletet tartott, amelyen foglalkoztak az iskolalátogatásukat befejező tanulók pályaválasztásuk helyes irányításával, alapulvéve a CsISz 11. kongresszusának határo­zatát, amely pártunk X. kongresz- szusának a mezőgazdaság fellen­dítésére irányuló határozata biz­tosítására vonatkozik. Az értekezleten azt a határoza­tot hozták, hogy az iskolalátoga­tásukat befejező tanulók nagy többségét a mezőgazdaság számára nyerik meg, A tanulók elhatároz? ták, hogy ebben a munkában or­szágos versenyt indítanak, vagyis versenyre hívják fel hazánk min­den középiskoláját A felhívás így szól: A gesztetei középiskola pionír- szervezete és tanulóközössége megértette pártunk X. kongresz­szusának a mezőgazdaság fellen­dítésére irányuló határozatát. Tud­juk, hogy a mezőgazdaság fellen­dítése valamennyiünk számára jobb életet jelent, azért úgy hatá­roztunk, hogy szocialista verseny­re hívjuk fel hazánk minden kö­zépiskoláját a tanulmányaikat be­fejező tanulóknak a mezőgazdaság számára való megnyerésében. Egyúttal kötelezettséget válla­lunk, hogy az iskolánk padjait el­hagyó fiatalok 70 százalékát nyer­jük meg mezőgazdaságunk számá­ra. Bízunk abban, hogy felhívásunk széleskörű követőkre talál, akikkel közösen, egy akarattal lerakhatjuk mezőgazdaságunk fellendítésének biztos alapját. LENGYEL ISTVÄN a pionír-csapat tanácselnöke BALAJTHY GYULA a gesztetei tanulóközösség elnöke. Az első oldal címképe: VÉGE A FARSANGNAK, AZ ORSZÁG FIATALJAI VIDÁM TÁNCESTÉKEN ÉS ÁLARCOS BÁLOKON BÚCSÚZTAK A FARSANGTÓL. Hrin Péter a tüzérezredhez vonult be Bratislavába. A felkelés előtt Zó­lyomba helyezték át. Tiszolcnál lelőt­ték alóla a lovát, megsebesült és el­fogták. A foglyokat Innen a németek Kassára küldték. A Kinizsi utcai is­kolából a tegforgalmasabb utcákon keresztül vezették őket az állomásra. A rendőrség Kassán kész cirkuszt rendezett. — Partizánokat vezetnek, banditákat, akiket a városban fogdos- tak össze Péter a betonozott Járda jobb ol­dalán lépeget. A foglyok alig jutottak keresztül a kassai Döm melletti szűk utcán. Az állomáson marhavagonba rakták őket. A vonat falvakon, városkákon és széles rónákon keresztül haladt előre. Két nap múlva Budapesten a ferenc­városi pályaudvaron állt meg A fog­lyokat kiengedték a vagonokból. — Vody . .. vizet — könyörög Pé­ter a bajtársai nevében is. — Dögölj meg büdös partizán — vágta közbe egy öreg tiszt. — Vizet? Azonnal fiúk — mondja egy sáros, piszkos, rozsda és olajfol­tos nadrágú vasutas. Utána még vagy húsz hasonló alak jött oda. — Végy magadnak, itt van! Egyél, gyújts rá — kinálgatják a foglyokat magyarul is, de szlovákul is. A vonat vezetőjének légitámadást jelentenek. Lezárni a vagonokat — hangzik a parancs. — Körülbelül háromszáz amerikai „Mustang" a Balkán felöl rajokban Budapest felé közeledik. A foglyok tanácstalanul egymásra néznek. Egyesek tehetetlenségükben fel-alá járnak, mint a tigris a ket­recben. A vagon sarkában Hruäka nevű idősebb katona ül. aki a Rima­völgyéből való. Fésületlen haját tépi és sir. Mellette ül Hrin Péter és erő­nek erejével bedugja a fülét, hogy ne hallja a bombázók bugását. Most bombarobbanás rázta meg a vonatot. A foglyokat félelem fogta el. Péter nem látott és nem hallott. Halánté­kán szemmelláthatőlag megőszült. Két óra múlva a vonat tovább Indult a fe­rencvárosi állomásról. Péter nem lát­ta, hogy hányezer halott maradt Bu­dapesten a „Mu§tangok” támadása után, Péter nem látta, hogy a lakó­házak romba dőltek. Nem látta, hogy az első bomba szilánkja kioltotta az életét annak a munkásnak, aki kapa­dohánnyal kínálta meg az állomáson. A vonat minden állomáson megállt. — Megfúlunk ezekben a büdös ko­porsókban — mondja Hruska, Péter­nek. — Lehet, ki tudja? — mondja Pé­ter, kényszeredetten. Érezni a hang­jából, hogy neki már úgyis minden mindegy. A vonat néhány óra múlva átlépte az osztrák-magyar hatórt. Egy kis állomáson, Bruckban megállt. Az ál­lomástól három kilométernyire van a „Kaiserbruck-i központi tábor“ — egy valóságos nemzetközi város. A hosz- szú fabarakokban a háromemeletes priccseken ötszáz ember fér el. z utcákat drőtsövények veszik körül, teljesen kihaltak. Csak az őrtálló SS-katon- megy ott fekete farkasku­tyájával. Mint más városnak, ennek is van tornya. Más városokban a tor­nyokban a megizzadt harangozók ve- csernyére harangoznak, vagy a lélek­harangot kongatják. Ebben a torony­ban harangozó helyett gépfegyveres SS-katona ül. A tábori tornyokból csak itt-ott szólal meg a lélekharang. Jelzi, hogy golyók tépték szét a bátor fiatal fogoly testét, aki szökni pró­bált ebből az átkozott városból. A foglyok sorait golydtf betegségek, éhség, piszok és tetűk pusztítják. Még ma is halljuk az anyák fájdal­mas sírásét Ukrajnában, Lengyelor­szágban, Jugoszláviában, Belgiumban, Franciaországban, Angliában és Cseh­szlovákiában Tizenkétezer oroszt ki­végeztek. Ez a hír járja a táborban. Tífusz oltásokat kaptak. Hruska-fogoly napokon keresztül mély hallgatásba merül, csak néha- néha simít végig őszülő szakáién. Októberben kétszáz szlovák fogoly- lyal együtt Bécsbe küldik munkára. Bécsben rögtön első nap reggel ki­lenctől délután négyig tartó légi ria­dó várta őket. Amikor az óvóhelyre mentek, a kézsmárki Bal'o tüzér szilánkot kapott a hasába. — Pajtásaim, mondjátok meg a feleségemnek és gyermekeim­nek — ezek voltak utolsó szavai. Az óvóhelyen nagy a tolongás, egy lépést sem lehet megtenni. A bom­bázók bömbölése és a bombák robba­nása megfeszítik az idegeket. A sa­rokban két dnyepropetrovszki diák­lány, Valja és Olga kuporognak. Ron­gyos ruhájukban is feltűnik szépsé­gük. Péter nézi őket. — Jaj, úgy félek' Rémesen félek — mondja Valja Olgának, amikor az óvóhely közelében felrobbant egy bomba — Anyukám édes! — sirdogál Olga és erősen magához szorítja Valját. — Szép lányok — mondja Péter kissé szégyenlősen. — Szépek. Nekem is van egy ilyen lányom — feleli Hruska és fiam is — teszi hozzá örömmel. Gyakran találkozott itt az óvóhe­lyen egy német kislánnyal. Örültek neki, hogy beszélgethettek. Amikor már Bratislava felől hallották a szov­jet ágyuk dübörgését, a kis hatéves Gertrud kedvesen németül csevegve odaszólt Péterhez. — No, végy belőle, vajaskenyérke, anyuka adta. Pétert, mintha a szívé­nél fogva megfogta volna. Ezen a nyelven még senki se beszélt hozzá, ilyen szívhez szólóan. — Almát is — és a kis Gertrud odatartotta a kis kezecskéjét. Péter erre úgy emlékezik, mintha csak ma történt volna Elfogadta az almát és négy részre osztotta A dnyepropet­rovszki diáklányok megkínzott arcán enyhe mosoly suhant át. A rimavöl­gyi Hruska-katona végigsimította a szakáiét és kérdően belenézett a kis Gertrud ártatlan szemébe Vége volt a riadónak. Az emberek feléledtek a levegőn, mint a halak a friss vízben. Felocsúdnak, de csak rövid időre. A kis Gertrud nem tudta, hogy rö­viddel ezelőtt egy nyolcemeletes lakó­ház maga alá temette az édesapját. Egy tizenhároméves leányka azonban már felfogja a helyzetet és a haját tépi, mint Hruska a ferencvárosi ál­lomáson. A leányka már nem is sír, nincsenek könnyei, csak néha-néha felcsuklik. Megzavarodott. Véres ke­zekkel a téglát kaparja és a téglát harapdálja, miközben egyre csak azt ismételgeti„Anyukám, Mütterchen, Anyu". A foglyok nekifogtak az eltakarító munkálatoknak. Nemsokára kiemelték a kislány halott anyjft. Munka köz­ben egy hatalmas menyezet Hruskára zuhant. A foglyokat tovább kerget­ték. A téren négy bombatalálat érte az óvóhelyet, háromezer halott. A „Burgtheater" lángban égett. A há­zak romjain megjelent Hitler képe, ezzel a felirattal: „Ez a te műved!“. Amíg nem jött el a rendőrség, addig ottmaradt a felirat. Bratislava felől egyre erősebben hallani az ágyukat. Bécs körül szoro­sabb lesz a vasabroncs. Amit nem tettek tönkre a bombázók, azt most megsemmisítik a futamozó fasiszták. Tönkreteszik az üzemeket, hidakat, földalatti vasutakat, a Práterben még a gyermek körhintákat is szétrom­bolják. Péter szovjet autón jött Bratisla­vába. Édesanyja nem is mert hinni szemének, amikor fiát élve viszont­látta. Hruska felesége és leánya, nem is akarják elhinni, hogy apjuk Hruä- ka-katona Bécs romjai között maradt. A tíz békeév, mintha beheggesztet- te volna a háborús sebeket. Bratisla­va üdvözölte a béke küldötteit a so­kat szenvedett Budapestről és a tönkretett Bécsből. Hrin Péter feleségével Bankával és két gyermekével ott állt a Hviezdos- lav-téren sok száz fiatal között. Va­lahol mögötte egy diáklány a kézs­márki Paló-tüzér leánya. A Zizka ka­tonák között állt a kis Hruska. — Frieden! Béke! Mier! kiáltották a fiatalok százai és lelkes „hurrá”- val üdvözölték Magyarország és Ausztria ifjúságának küldötteit, Péter szemével a ferencvárosi is­merősöket kereste és a bécsi kis Gertrudot. Nehéz annyi között meg­találni. — Wir wollen Frieden! Éljen a béke! My chceme mier! — visszhang­zott a téren. Igen, mi békét akarunk. Nem akarunk szétbombázott zároso­kat. „Mi a békéért. ..“ >ngzott a dal Bratislava utcáin és innen Budapestig és Bécsig.

Next

/
Thumbnails
Contents