Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-02-19 / 7. szám

JiL

km

k?NEVE55ÜI«K

Ki is volt a barom?

V eltemet külsejű, középkorú úriember szállt ki a prágai gyorsvonatból. Jobb kezében sárga bőrrel szegélyezett zöld bőröndöt tartott, bal kezében pedig iratokkal tömött aktatáskát. Bizonytalan lépéseiről meg lehetett ítélni, hogy ismeretlen ezen a környéken. Azonban annál merészebb volt beszédében.

— Hol van itt a szálloda? — kérdezte a kijáratnál várakozó idősebb félkarú férfit,

— Ahun van e, — és kezével a szálloda irányába mutatott

— Az a saroképület az — magyarázta. De még milyen szívesen . . x

— Ez az úriember hasonlít egykori gazdámra. Ám ez mé*, ttkko’ sem köszön amikor belémbotlik No, de maid lesz még szerencsénk ha szállást keres.

A szerencse (ha annak lehet nevezni) be is következett Este úgy tíz óra felé járt íz idő. amikor az ismert űriembe■ belépett a szád oda ajtaján Nyomban letelepedett a portás kit szobácsktiia előtt (Valami ke'lemetlen ügyben ternatott a városban. mert igen félelmes pillantást vetett köröskö W. mini aki attól tart, hogy ha még nem szakadt rá a csillagos ég, most rászakad a ház.)

Beszéde persze nem erről tanúskodott.

— Szállást kérek — hajolt a portás kis ablakához.

— Jó estél kívánok.

— Szállást kértem — ismételte hangosabban.

— igen. Van szerencsém. Jó estét kívánok.

A félkarú portás arca mosolyra húzódott s az asztalon heverő akták közt keresgélt. „Majd- megtanítalak kesztyűbe dudálni, meg egy kis rendre is” — gondolta közben — „Még akkor sem leszünk kvittek.”

Ugyanis a félkarú portás most nem hasonlította az úriembert az egykori földesúrhoz hanem felismerte a földesúr fiát.

Az úriember meg ingerült Elkezdett hangoskodni:

— Micsoda rend ez. Az ember szállást kér és . . .

— Csak türelem kérem — vágott szavába a portás. — Nyugodtan elintézhetünk mindent. . . Szóval az úr fi idejött és köszönt „Jó estét kívánok” amit én viszonoztam. .4a úrfi illedelmesen megkérdezte, „nem kaphatna-e szobát az éjjelre.’ Én erre válaszolom. . .

— Mit válaszolt? Semmit sem válaszolt — szakító félbe a: úrfi idegeskedve.

— Csak türelem kérem. Én válaszolom.. Szerencséjére még az utolsó szoba nincs elfoglalva.

— Szerencsére.

— A személyazonossági igazolványát kérem.

— Kérem, kérem belőlem ne csináljon bolondot Én pihenni akarok, nem pedig itt magával szórakozni.

— Csak türelem kérem. Az úrfitól Jügy. hogy mikor tér pihenőre. Kérem szolgáljon azzal, amit kérek, és egy pár. ven múlva pihenhet-. A személyazonossági igazolványát kérem

Az úrfi erre haragosan e'őhúzta az igazolványát s odadobta a portás elé az asztalrff. A portás hozzálátott a nyilvántartási lap kitöltéséhez. Kálmán Géza, : . . szü'etett . . . lakhelye ■ ■ . igazolványt szám . . .

— Köszönöm.

— Végre. A kulcsot kérem.

— Méa egy pillanat Egy éjjelre kér szállást?

— Igen. Egyre. ,

A portás kitöltötte a számlát.

— Húsz koronát fizet.

— Ah, hát ez micsoda? Ehhez értenek . Bürokraták A: embert előre fizettetni.

Nehezen, mégiscsak benyúlt a pénztárcáért és flegmán odadobta a húszast

— Köszönöm Tessék a kulcs. Harmadik emelet, 212.

—- Végre. — Sóhajtott az úrfi.

— A lépcsőn felfelé -eszébe jutott hogy a bőröndjét lentie- lejtette.

— A bőröndöm hozza fel.

— Azonnal. — „Csak várd” — gondolta a portás.

— Ah. majd elfelejtettem. A vonafgm öt óra /tíz perckot indul. Félötkor ébresszen fel.

— Jó. jó, csak csendesebben ott a folyosón, mert a szomszédja egy külföldi — néger.

— Mit érdekel engem a néger — s csak azért, is még hangosabban kiáltott vissza: „A bőröndömet ne felejtse e! felhozni és reggel félötkor ébiesszen fel.”

Jazzel még nem ért véget a nap eseménye. 1-Iogy is hagy’ J ta volna a portás, hogy az úriinak adósa rrtaradjon. A kölcsön kenyér visszajár. Meg kelleti érte szenvedni, nagyon is meg kellett, de a Kálmán-fajták úgy követelték A portó.- meg emigy cselekedeti:

Éjfél után, amikor gondolta, hogy az úrfi legjavában húzza a. lóbOrt. nesztelenül belopódzott az úrfi szobájába. Zsebéből elővett egy cipökrémes dobozt és óvatosan bekente az úrfi po- falemezét, hogy csak a fogai fehérlettek Dolgát véaezvc visz- szament a portára és lefeküdt.

Álmából pontosan félötkrfr az óra verte fel. Az úrfit kellett a leghamarabb felébresztenie. De nem ébresztette fel. Minek is. Áhhoz, hogy egy egészséges ember kiszaladjon az állomásra elegendő tíz perc. Odaült hát a díványra és várt.

' Öt óra előtt öt perccel aztán nagy sebbel-lobbal iqyejcAzett az úrfit felébreszteni. A portásnak jól meg kelleti rázni a: úrfit. mig az felébredt. Hirtelen azt sem tudta, hogy hol van Hanem kijózanodott és a portás megismételte, hogy■ „Úrfi tíz perc múlva megy a vonatja’’ — egy pillanat alatt nadrágba cipőbe termett.

— Kiérek még?

— Ki, ki, csak igyekezzék. Itt a kabátja gyorsan.

— Hol a bőröndöm.?

— Már lent van a portán, csak igyekezzék.

Dehogy is volt neki eszében, hogy megszidja a portást. Még örüh is, hogu elérheti a vonatot.

A mikor bement az állomásra, a hangszóró éppen beszál^ lást jelentett. Az úrfi gyorsan a jegykiadó ablakhoz rontott (ez már szerencsétlenség, hogy ilyen nagy városban történt mindez, mert itt az állomáson mindenütt található tükör), s amint belepillantott az ablak mellett függő tükörbe, megri-'- mült. Majd hogy ki nem esett a kezéből a bőrönd az aktatáskával együtt. De mert nem esett ki, földhözvágta ám dühében úgy. hogy majd kettészakadt..

— A barom. Hát nem a négert ébresztette fel helyettem?

KEREKES ISTVÁN

19:15 február 19.

SEJ, HA LEMEGYEK. ..

Heiöcsit (Borsad)

Sf}. ha le-inergyekaj Al;főM-re a - ral ni.

Rt - viszem a ha-hám mar - kot szed

Sö - ró a bú-za, gyöngyharmat az al • ja.

Sej, ba-ja-ba-ja,nera bír-Ja a bábám gyenge, kar-ja.

Sej, ha lemegyek az' Alföldre aratni,

Elviszem a babám markot szedni.

Sűrű a búza, gyöngyharmat az alja.

Sej, haja-haja. nem bírja a babám gyenge karja.

Sej, ha lemegyek az Alföldre csikósnak,

Szilaj csikót választok magamnak.

Szilaj csikó, réz a zabolája.

Sej, haja-haja, tiéd leszek babám nem sokára.

VERES JÁNOS:

Különös fogadtatás

Nagy örömmel nyitottam be Feri bácsihoz én tegnap.

— Egynéhány bölcs jótanáccsal ha ott vagyok, mindig megrak. Almaszagú szobájában

de szeretek üldögélni, a dúdoló kályha mellett búm-bajomat elbeszélni.

Benyitottam s hangos szóval kívántam vón jó napokat de nem szóltam, meglepődtem: ej mi az? de furcsán fogad'

Szeme nevet, de ajkára téve ujját, hallgatni int. — nem értettem de hallgattam s láttam- félve körültekint.

Majd vigyázva labujjhegyen a szekrényhez osont gyorsan, kinyitotta s teli üveg pálinkát vett elő onnan.

Hozzámlépeff 'deadta s ezf súgta — No húzd szaporán' nőm azt hiszi, hogy nem tudom hol dugdossa ... — S hunyorgott ram.

Mind a ketten megkóstoltuk

— szilvapálinka volt benne! — s Feri bácsi az üveget betette a régi helyre.

S hangosan, hogy neje hallja a konyhában így szólt felém:

— De jó. hogy már megint látlak!

Mi szél hozott erre, ecsém?

Szánkózás a földön

a

j

4

/

f,

*

t

l

é

f

f

*

f

f

f

*

f

ß

A szánkózás kedves dolog, Bár igaz, hogy a szánkó

mit szeretnek a gyerekek, csúszik a fagyos földön is,

ám, ha nincs hó, kérdem én, mert azt már kipróbálta ikkor mitevők legyenek? Feri barátunk többször is.

Műjeget csak fagyasztnak, de ki látott már mühavat? pedig ily feltalálmány hem volna buta gondolat.

Ám a hiba pedig az, ha lehuppansz a szánkóról, tüstént lepattan a máz kezedről és a lábadról.

Ugyebár ez már sakk-matt s az idő is szépen elrohant, most már nyugodtan beírhatjuk magunkat.

Ami nem helyes

A következő beszélgetést a villamosban lestem el. Két fiatal, 15—17 év körüli fiú szállt fel és a háborúról beszélgettek Nagyon belemerültek a beszélgetésbe. Amint szavaikból kivettem, látogatóban voltak egy beteg osztálytársuknál és ott úgylátszik komoly vitát folytattak a háborúról.

— Csodálatos hogy még mindig akadnak emberek, akik háborút kivannak — mondja a magas barna. — Láttad, menynyit kellett beszélni a Péter apjával. Meg akartam neki magyarázni, hogy az amerikaiak miért akarnak háborút. Idéztein Marx müveiből, Leninből, Sztálinból, ajánlottam neki, hogy olvassa el a Tökét, az Állam és forradalmat, a Marxizmust és a nemzetiségi kérdést, beszéltem neki az Antidühringröl, a Leninizmus kérdéseiről.

— Látod, mindig mondom, hogy a személyes agitáció » legfontosabb. Csakis a felvilágosítás, az egyéni felvilágosítással érhetünk el eredményeket.

— Hát bizony így van mindnyájan elkövetünk hibákat.

— Igaz most jut eszembe, a Péter apjának feltétlenül meg kellett volna mondanom, hogy olvassa el Engels a Természet dialektikáját.

A fiatalok aztán leszálltak, de én sokáig álltam ott elgondolkozva. Bizony másképp kell az embereket meggyőzni.

Akiknek mindegy .. .

Sokan azt mondják, hogy Hát mit ér az az ember, mindegy, _ ki csak a könnyűt keresi,

ha ezt. vagy azt csinálom, nehezet emelni nem mer,

i aka\mk mozn\ e^em’ „beteg vágyók” - azt leteli, hogy igazuk van mindenáron.

Ó, hisz’ mennyire tévednek az ilyen okos emberek, ha nem érzik szükségesnek tenni azt. mihez értenek.

És ilyen léhűtő van, száz. ezer, kitudja mennyi? haragod lángra lobban, mert mit tudsz ellenük tenni.

Versem, gyújtsd ki a szíveket és légy te ostorozója, akiknek már minden mindegy, s tanítsd őket okos szóra!

(te)

OJ IFJÍjSÁG — a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának 'apja Megjelenik minden szombaton Kiadja a Smena a CsIS? Szlovákia- bizottságának kiadóhivatala, Bratislava, Pr«zsk*

9. — Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő Szőke József. — Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bratislava PraZska » Telefon 227-17. 237-01. — Nyomja Merkantil n. v.

nyomdái; - Előfizetés egy évre 30.— Kis, félévre 15.— Kcs. — Terjeszti a postaszolgálat. — Rendeléseket minden postahivatal és minden kézbesítő átvesz. — Hírlapbélyeg engedélyezve A-64090 Bratislava 2. Kerületi Postahivatal. Feladó és irányító postahivatal Bratislava 2.- :'-ziLäSu

. -i Jv