Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-02-19 / 7. szám

8 1955. február IS. Bűvészkedés a világ térképén A Biztonsági Tanőc ajvani vitája A Biztonsági Tanács kedd ülésének napirendiére a Szov­jetunió tiltakozása eHenére fel­vették a Tajvannal kapcsolatos újzélandi javaslatot, amelynek célja, hogv álcázza Amerika beavatkozását (Crna be1 ügyei be Napirendre tűzték a Szovjet­unió javaslatát is a tajvani amerikai agresszióról. Dixon amerikai küldött ja­vasolta az újzélandi javaslat megvitatásának ideiglenes fél­beszakítását, úgyhogy az to­vábbra is a Biztonsági Tanács napirendién maradion. Szoboljev szovjet küldött ki­jelentette. hogv amíg a Bizton­sági Tanács nem tesz határozott intézkedéseket, az amerikai be­avatkozás és a Kínai Népköz- társaság ENSz-beli jogai meg­sértésének megszüntetésére, ad­dig nem biztosítható a távolke­leti feszültség envhütése és nem küszöbölhető ki az a veszély, amely ebben a térségben fe­nyegeti a nemzetközi békét és biztonságot. Javasolta, hogy az újzélandi javaslat megvitatásá­ról térjenek át a szovjet javas­latra. A Moszkvában járt amerikai újságírók nyilatkozatai Nyugati hírügynökségek be­számolnak arról, hogy V. R. Hearst. Kingsburv-Smith és H. F. Conniff amerikai újságírók, akik a közelmúltban beszélge­tést folytattak a szovjet állam vezetőivel, Moszkvából haza­térőben a berlini repülőtéren kijelentették, hogv véleményük szerint „a szovjet kormány leg­utóbbi átalakítása nem jelenti a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésére tö­rekvő szovjet külpolitika meg­változását,” Londonba érkezésükkor Hearst így foglalta össze moszkvai ta­pasztalatait; „A szovjet vezetők nyilván meg akarják szilárdí­tani eddigi eredményeiket és a békés egymásmelleit élés hívei.” Hozzáfűzte: „Bulganvin marsall állandóan hangsúlyozta, menv­Szingapur lakosai nem is cso­dálkoznak rajta, ha a sajtóban ilyen feliratú cikkel találkoz­nak. „A harmadik jó hónap!” A szerkesztők már megszokták, hogy a hónapokat aszerint je­löljék meg, hogy hány malájt embert öltek meg akkor. A vastag betűkkel kinyomtatott „harmadik jó hónap” felirat után ez a hír következett. A mai jelentések szerint ezt a hónapot kilencvenegy terrorista meggyilkolásával zárjuk le. Ez azt jelenti, hogy most sokkal kevesebb terrorista esett áldo­zatul, mint például tavaly szep­temberben, amikor ugyanis százhárom banditát öltek meg. Ugy-e hihetetlen számok és hírek ezek, pedig ez az újság csak tavalyi, 1954-ben írták. Dehát mit jelent itt ez a fo­galom, hogy „demokrácia”? A világ itt ezen a tájon egy té­pést sem haladt előre. Most idézzünk Sir Philip' Cunliffe- Lister az angol ón-koncern el­nökének levqkébttl- „Az én vé­leményem a gyarmati politiká­ról az, hogy minél többet kell kipréselni belőle. Arra kell el­határoznunk magunkat, ami a nyíre fontosnak tartja a békés kapcsolatok fenntartását az Egyesült Államokkal és más nyugati hatalmakkal.” Kingburv-Smitb hasonló ér­telemben nyilatkozott é$ hang­súlyozta- ..az oroszok semmiféle szándékot nem mutatnak arra hogv rés7tvegyenek egv kon- fIi! tusban.” Február 7.-én G. K. Zsukov. a Szovjetunió marsallja folyta­tott beszé'getést Hearst Kings- bury-Smith és Connv amerikai újságírókkal. A második világháborúra vo­natkozó kérdésekre válaszolva, Zsukov marsall a többi között kijelentette: Hitler legnagyobb stratégiai hibája az volt hogy lebecsülte a Szovjetunió képességeit. Sú­lyos taktikai hiba volt a külön­böző fegyvernemek kölcsönös hatása je'enífíségének lebecsü­lése. a többi között a tüzérség jelentőségének lebecsülése és a légierők szerepének túlbecsü­lése. Hitler azt remélte, hogy tüzérségéneit hiányát erős légi­erővel pótolhatja, a légierő azonban igen kényes fegyver­nem — állapította meg Zsukov marsall. Arra a kérdésre, hogy a Szov­jetunió előkészíti-e az ország védelmét atomtámadás e'ton, Zsukov marsall a következőket mondotta: Meg van mindenünk, ami ha­zánk megbízható védelméhez szükséges, de azzal is törődünk, hozván lehetne elkerüli a há­borút. Arra az elvre támaszko­dunk, hogy a rossz béke is jobb a jó civakodásnál. Ha a jó szavakról áttérünk a ió tet­tekre, akkor a béke biztosítva lesz. Nem volna-e ideje, hogy a ió tettekhez lássunk? Htsgsbury-Smith: Ügy gondo­lom. hogv Eisenhower egyetért Önnel azzal. hogy a békét meg kell óvni. G. K. Zsukov: Ez nemcsak személyes véleményem, ez az egész szovjet nép véleménye. A Szovjetunió kormányának, és a Szovjetunió Kommunista Párt­legjövedelmezObb és nem sza­bad tágítanunk. A viták folya­mán nem kell mindenbe bele­egyezni, de kötve hiszem, hogy komoly nézeteltérésekre kerül­ne a sor.” Szingapúrban kezdődött A szingapúri szigetek kikö­tőjében futnak össze a Malagá­ban nyert nyersanyagok és ott készített áru. Szingapúr — a brit tartományi kormányzóság székhelye, miután ezt a szige­tet 1819-ben „bérbevette— Szingapúrban nem tagadhatják hogy az angolok megszállták és kénytelenek elviselni azt a hangzatos nevet, hogy East In­dia Company. Az angolok évv elég sokáig rettenetes körü'- mínyek között elnyomták a malájt áll am csoport lakosságát Amikor 1941-ben a kívánok megszállták az országot, az an gólok némán távoztak, habár á lakósok tOlük kértek fegyvere­A francia kormányválság már majdnem két hete tart Pineau kiie ö'i cnmisztereinok az MT párizs: jelentése szerint mérsékelt esélvkkel folytatja kormanvalakitási k'séHetét. Be­számolót tartott a szocialista párt vezetősége és parlament képviselő csoportja előtt, ame kétórás tanácskozás után egy­hangúlag fe1 hatalmazta, hog- megkezdie tárgyalásait a párt­csoportokkal. Pineau hétfő esti rádió inter jujában bejelentette, hog\ programmiába be!e akarja von­ni Mendes Francé több elgon­dolását iának véleménye. 1945-ben mielőtt Eisenhower tábornok Németországból az Egyesült Államokba utazott, hosszasai- beszélgettem vele. Eisenhowei azt mondotta, nekem, hogv az Egvesü't Államok sohasem tá­madta meg a Szovjetuniót. ^Azt válaszoltam neki, hogv a Szov­jetunió szintén sohasem eme; kezet az Egyesült Államokra Meggyőződésem, hogv nem kö­vettem el hibát, amikor ezt mondottam. Remélem, hogy Ei­senhower tábornok is minden tőle telhetőt elkövet, hogv tet­tekkel támasszá alá szavait. Az Egyesült Államok kormánya úgv bizonyíthatná ezt legjob­ban ha megszűntetné a Szov­jetunió körüli katonai támasz­pontokat. G. K. Zsukov a továbbiakban rámutatott a támaszpontok ag­resszív jellegére, és hangsúlyoz­ta, hogy a szovjet nép e tá­maszpontok létezésében közvet­len veszélyt lát önmagára és barátaira nézve. A beszélgetés végén Zsukov marsall kérte Hearstot. adja át Eisenhower elnöknek szívélyes üdvözletét. — Gyakran emlékszem — mondotta — arra az időre, ami­kor együtt dolgoztunk Berlin­ben az ellenőrző tanácsban. Ak­koriban sok hasznosat tettünk. Jó viszonyunk e'ősegítette or­szágaink jó, kölcsönös megérté­sét, Szeretném megüzenni Ei­senhower elnöknek, azt kívá­nom, hogy országaink között álljanak helyre a baráti kapcso­latok. 5 ~ | N. A. Bulganyin február 12- én beszélgetést folytatott a Szovjetunióban látogatáson lévő újságírókkal. ket. 1945-ben az angolok visz- szatértek. A felszabadító had­sereg vezetőit Londonban hő­sökként üdvözölték. Amikor Malaya lakosai az angol elnyo­matásokra sztrájkokkal vála­szoltak, Nagy-Británnia statá­riumot hirdetett. így tehát már 1948 óta folynak a felszabadító harcok, melyeket a brittek rö­viden csak rendőri akcióknak neveznek. A brit „kultumép” a többi tartományi harcból jól is­mert módszerek szerint dolgo­zik, koncentrációs táborokat ‘endeztek be, bevezették a ki­járási tilalmat, kisebb élelmiszer fejadagokat kapnak a bennszü­löttek és a büntetések rendkí­vül súlyosak, gyakori a halál- büntetés. A2 angol közvéle­mény küátástalannak tartja a harcot. A „Times” nemrég ’gy írt erről: „A nehéz veszteségek és a dzsungel nehéz feltételei nem tartotok vissza a fiatal fiúkat és leányokat, hogy a ter­rorista csoportokhoz csatlakoz­zanak. A bennszül őttektf! nem várhatunk felvilágosítást és egy lépéssé' sem jutunk elő e ” Terroristákról és banditákról beszélnek, így kell. így muszáj, így kénytelenek írni, mint ahogy azt Sir Philip Cunliffe- Lister írja — ha nem akarnak otthon nézete1 tereseket Vajon miért történik min­den? Minden tllzsdés csodálkozna ezen. hogy ilyen kérdést te­szünk fel. Nem hinné e’. hogy mi nem tudjuk art. hogy Ma- !aya tula időnké ven Ang’ia 'eg. gazdagabb doll árforrását io’enti. A londoni rádió is je'entette: „A maláji államok olyan fegy­II a egy epeszű ember előti azt a kijelentést tennénk fiogy az Amerikai Egyesült Ál­lamok, Anglia vagy Francia- ország Ázsiában vannak, az embertől ez a kijelentés visz- szafojtott gúnyt váltana ki. a- mely mögött a következő sza­vak rejlenének: „Dehát mir«, gondolsz! világos, hogy egy ilyen ember nem sokat ért a földrajz alapelveihez. Az Ame­rikai Egyesült Államok — Ázsiában ? Ilyegi módon azt ehetne állítani, hogy a Fehér Ház nem Washingtonban, ha­nem valahol Indiában van. és a japán halászok dobtak hid­rogénbombát a Michigan-tóra vagy New-Yorkra .. Vannak azonban emberek akik mindenáron azt állítják „Nem! az USA ázsiai ország Az nem tesz semmit, hogy az USA Amerikában van Ettől függetlenül Áz.siához tartozik És mivel ez így van, hát kér­jünk mi is helyet az ázsiai nap alatt, éspedig lem az utolsó, hanem az első helyet. Meg akarjuk védeni Ázsiánkat az agresszióval szemben”. Olvasóink közül sokaknak ké­telyeik lesznek és bizonyára azt mondják: — Nahát! A cikk szerzője kissé eltúlozta a dolgokat. Ez nem lehetséges — az embernek el kell vesztenie épeszű gon­dolkodását, hogy azt állítsa, az USA Ázsiában van .. ." TJ a kételyeik vannak, vizs­J gáljuk meg a tényeket. Azok meg fogják győzni önö­ket. Manilában a dél-kelet- ázsiai országok konferenciáján összeültek az ázsiai országok: „USA, Franciaország, Anglia, Ausztrália, Oj-Zéland és töb­bek között Thaiföld, Pakisztán és a Fülöp-szigetek. — És ennyi az egész? — kérdik önök. — Igen, ennyi. — Dehát hol maradtak India, Kína, Burma, Nepál, Ceylon? — Nincsenek sehol; Megta­gadták még azt, hogy megfi­gyelőket küldjenek erre a kon­ferenciára. — Hát milyen ázsiai orszá­gok konferenciája ez ? — Látják tehát, hogy önök is csodálkoznak. — Gondolják csak! Mivel is foglalkozott ez a konferencia9 — Az ázsiai országok „biz­tonságával“. Megvédésükkel.. kivel szemben ? vertárat jelentenek, ahol a vi­lág legfontosabb fegyverét gyárt­ják, mégpedig: a külföldi va­lutát.” Ezért mondta Gammans, az angol alsóházban: „Vigyázzunk Malayára, mert több amerikai dollárral lát el bennünket, mint amennyit az egész brit külke­reskedelem behoz.” Ott ugyanis arról volt szó, hogy több háborús költséget en­gedélyezzenek. mivel a „vil­lám”, mellyel le akarták Ma- layát sújtani, nem sikerűit. Ak­koriban naponta 31-500 fontot tettek ki a napi költségek és még 5 millióval megtoldottak. A maláji államok pedig 30 mil­lió fonttal járulnak hozzá ah- hogy, hogy üldözzék, táborok­ban verjék, kínozzák és kiirt­sák a bennszülötteket. A háború fantasztikus összegeket fai fel. Malagának több mint 5 millió 'akósa van. 532 orvosuk. 321 fogorvosuk van. Gyógyszertárak n:— léteznek. A tüdővész, a tí­fusz és a malária egész ottho­nos itt. Száz maláji gyermek­ből negyvenöt hal meq évente. A nemzetközi munkahivatal szégyenkezve beismeri, hogy az életszínvonal indexe 1949 óta 100-ról 138-ra emelkedett. Ha összehasonlítjuk az ára­kat, a hús hat-nyolcszor o’uan drága, mim a háború elölt a 'egoiesőbb gyümölcs a banán, pedig tízszer olyan drága, mint volt. De Anglián már semmi sem segít. Az embereket mint a cirkuszlovakat még egy :deig kihajtják a porondra, de sem­mi se tartja már le1 ezt az or­szágot Anglia doPáoorrását at­tól, hugi, teljes csődbe ne ke­rül lön. Anglia ezt is amerikai „jóbarátjának” köszönheti. Az — Mi ellen, kivel szemben? Mintha a konferencia szer­vezőire nézve ennek valamilyen jelentősége is lenne. Ők ma­guk sem tudnak meggyőző vá­laszt adni erre a kérdésre. — És mit tett < z az „Ázsiai országok” reprezentatív konfe­renciája? f étrehozta a SEATO-t! Egyezmény, amely „megvecl“ Ázsiát ... Ázsiától, vagyis In­diától, Indonéziától, Kínától, Burmától. Ceylontól, Nepáltól — valamint más délkeletázsiai országtól. E1 gyes ország k — mondotta *-* Nehru, az indiai kormány elnöke — azért egyesülnek hogy pártfogásuk alá vegye­nek olyan országokat, amelyek­nek nincs szükségük védelem­re Ezek igen furcsa dolgok és én magam sem értem azokat . . Az ázsiai népek szemében SE- ATO az elnyomásnak egy újabb típusa, amelyet a gyarmatosí­tók alkalmazni akarnak Dél- kelet-Ázsia országai felett — jelentette ki M Mangousarkoro, az indonéz nemzeti párt alel- nöke. India egyik neves politikusa és diplomatája, Nehru elnök személyes barátja, India állan­dó ENSZ-beli képviselője a következőképpen jellemezte a SEATO-t, a gyarmatosítók „új­szülöttjét” „Az ENSZ alapokmánya ki­tűzte területi szervezetek lét­rehozását, azonban a SEATO nem egy területi szervezet, hanem olyan szervezet, amely­ben egyes emberek egyesülnek azért, hogy megvédjék a világ eme részét. Ez a protektorátus modern verziója. A SEATO — néhány nagyhatalom és kisebb ország szervezete, amely or­szágok azért egyesültek, hogy megvédjenek egy — szerintük — „veszélyben forgó” terüle­tet. Mi is ehhez a területhez tartozunk és ezért kijelentjük, hogy nekünk nem szükséges az 0 pártfogásuk. Egy ilyen szer­vezetnek — trfint területi szer­vezetnek, nincs helye az ENSZ alapokmány keretében." A z olvasó megbocsátja ne­f*- künk azt, ha a békérevá- gyó és vendégszerető Ázsia egy vendégének a véleményét idéz­zük. amely vélemény nem ve­szi figyelembe a meg nem hí­vottak próbálkozásait, akik, „Mi pártfogásba veszünk titeket“ jelszó alatt igyekeznek rájuk kényszeríteni a rabság igáját. amerikai politikusok, Dulles, Knowland szenátor vezetése mellett szeretne Malagából dél­nyugatázsiai támaszpontot te­remteni, miközben terfnészete- sen a nyersanyagforrásokra gon­dolnak. Világosan látjuk, hogy Ma­laga stratégiai szempe ntból rendkívül, fontos, hiszen észa­kon Thaifölddel a százszázalé­kosan megvesztegetett ország­gal szomszédos. Malaga ásványokkal gazdagon megáldott ország és ha vissza­tekintünk szomorú múltjára, azt mondhatjuk, i.ogy gazdag­sága miatt „megbűnhf’drtt or­szág. A világ kaucsuktermc é- sének 37.5 %-a, óntermelésének 39.8%-a Malagából kerül elő. Anglia ió1 tudja, hogy mién ‘ekteti súlyos millióit ebbe a gyarmati háborúba De a Wa'l­st’Cpl „ U/ÖV7 A harc egyre jobban kiéle­ződik Űjbói a statisztikai adataival „A SEATO egy újabb poli­tika, amelynek célja az, hogy háborúba sodorja Délkelet- Ázsia országait“ — mondja M. D. R. Regmi, Nepál külügy­minisztere ” A béke és a né­pek közötti együttműködés biz­tosítása sürgetőbb mint vala­ha. Mi nem tűrhetjük azoknak az eszeveszett és meggondolat­lan eljárásoknak a megismétlé­sét, amelyek az utóbbi két vi­lágháborúhoz vezettek. Minden eszközzel támogatni kell azokat a javaslatokat, amellyel előse­gítenénk a oéke megszilárdítá­sát. Azonban a Manilában meg­kötött szerződés nem a békés és a népek közötti együttműkö­dés, hanem a népek egymástól való eltávolítását segíti elő Azonban a vendégek vélemé­nye nem érdél i a meg nem hívottakét. Hálát és fizetést várnak „jótettükért“. A SEA­TO olyan számla, amelyet vér­rel, természeti kincsekkel és az ázsiai nemzetek szuvereni­tásával kell megfizetni — mond ja Arudji Kartavinata a Mo­hamedán Unió elnöke és az In­donéz parlament alelnöke. L’ zek olyan tények, amelyek meggyőzhetik mindazokat, akik a valódi helyzetet sze­retnék megismerni. Egyrészről az Ázsiában lakó egvmilliárd ember azt mondja; „mi nem akarunk pártfogást, mi magunk is meg tudjuk oldani nagy csa­ládunk problémáit, másrészről, egy maroknyi gyarmatosító a háborús fáklyával a kezében „pártfogás és jótett” jelszó a- latt egy újabb igát próbálkozik a népekre kényszeríteni. Nem, bármilyen is legyen az ázsiai öltözék, amellyel a gyar­matosítók álcázni próbálják magukat, az ázsiai országok már megtanulták felismerni az öltözék mögött rejlő gyarma­tosítás és rabság igazi céljait. Elmúlt az az idő, amikor az ázsiai népek teljesen alávetet­ték mágukat ennek az igának. Ma az ázsiai népek a függet­lenség útjára léptek. Szántszándékuk, hogy maguk döntenek sorsuk felett. És ez bizonyítja az az 5 pont, mely­ben India, Kína, Burma minisz­tertanácsai megállapodtak és mely 5 pont megfelel Ázsia és Délkelet-Azsia pépei érdekei­nek, akik lényegében véve a földkerekség összlakosságának a felét alkotják. bizonyítjuk, hogy egyik „barát” széles mosollyal mennyire a másik torkának szegi a kését. 1941-ben Malaya 609.000 tonna nyerskaucsukot termelt, 1948- ban még többet, de 1952-ben már csak 593.000 tonnát. Köz­ben ugyanis az Egyesült Álla­mok már mesterséges úton ter­meli a kaucsukot. Malaya kivitele állandóan csökken, a bevitele meq egyre nagyobb. 1946 óta ez a tarto­mány, mely 1937-ben 123 millió maláji dollár kivitelt jelentett, — passzív kereskedelmi mérle­get mutat fel. Két tartományi hatalom vetélkedik az ország­ért, miközben a bennszülött la­kosság teljesen elszegényedik. De mindketten visszasírják azo­kat az időket, amikor a maié­nak még nem tudták, hogy mi a világgazdaság és mi <i rza- badsáp. A malájiak azonban mir megtanultak gond Utazni és rájöttek, hogy az ország az öi ék. Ezért árián á tartományi rendőrök terroristáknak bandi­táknak ér betörőknek nevezik Őket EGON ECON Tölött fegyver mellett szórakoznak az angol rendőrök. Zsukov marsall beszélgetése az amerikai újságírókkal A mM// dwfwt/fMw A maláji szabadságharcosok

Next

/
Thumbnails
Contents