Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-02-19 / 7. szám
A CslSz SZLOVÁKIAI KÓZLOJN1 1 BIZüiiSAOAÍNAk LAPJA Bratislava, 1955. február 19. Ara 60 fillér IV. évfolyam 7. szám. Lesz még örömünnep a gyarmati orszáqokban Február 21-én az egész, világon megünneplik a gyarmati uralom elleni harc és a gyarmati országok ifjúságával való összefogás nemzetközi napját. Ez a nap. amely immár egyik legszebb hagyományává vált a nemzetközi demokratikus ifjúsági mozgalomnak, a gyarmati ifjúság harcának fontos eseményeire emlékeztet. Most azokra az eseményekre emlékezünk vissza, amelyek kilenc évvel ezelőtt megrázkódtatták a szabadságszeretó nemzetek lelkiismeretét. 1946. február 21-én Sithy pasa az akkori egyiptomi miniszterelnök 150.000 tüntető ellen katonaságot küldött Kairóba. A zsoldoshadsereg tüzelt a tüntetőkre, úgyhogy 17 halott és 300 sebesült maradt a földön. Ugyanazon a napon vérontás volt Indiában is Ott a bombái tengerészek sztrájkoltak. Az 1946. február 21-i vérontás örökre emlékezetünkben marad és vádolja az imperialisták gyarmati rendszerének képtelenségét. Rövid hírt közölt az elmúlt napokban az egyik nyugati lap: „Gettót létesítenek Johannesburg egy részén, a Dél-Afrikai Unió hatóságai. Körülbelül 100.000 négert költöztetnek ki a város nyugati kerületeiből. A Dél-Afrikai Unió nem az egyedüli hely a világon, ahol lábbal tiporják az emberi jogokat, ahol semmibe veszik az égvén szabadságát, méltóságát, ahol rabszolgasorsban sínylődik a lakosság bizonyos rétege. Kenjá- ban százával gyilkolják le, ezrével börtönzik be a hazafiakat, Brit-Guyanaban a törvényes kormány tagjait és híveit egyszerűen száműzték, Észak-Afrikában a francia hatóságok páncélautói és gépfegyverei fojtják vérbe az önállóságért, jogokért küzdő nemzetek minden megmozdulását. De nemcsak a gyarmati és a csak formailag önálló államokban láthatjuk ezt. Gondoljunk csak a néger-üldözésre az Egyesült Államokban, mely magát a demokrácia hazájának nevezi. Gondoljunk arra a rettentő hajszára, melyet MacCarthy kopói folytatnak minden haladó gondolkodású ember ellen. — Szóval a mai újságolvasót nem lepik meg túlságosan az ilyen hírek — mégis meg kell. hogy álljunk egy pillanatra mellette. Valahogy úgy érezzük, hogy tíz esztendővel visszafordult • világ kereke, hogy Hitler és Rosenberg örült szelleme kísért az egyenlítő déli tájékán. Daniel Maian, a Dél- Afrikai Unió előző és Striedom. a mostani miniszterelnöke, a legsötétebb fasizmust honosította meg Afrika déli csücskében. Politikájuk a fehér gyarmatosító felsőbbrendűségét, a néger és Hindu fajok alacsonyabb- rendüségét hirdeti. Az egyik régi képeslapban néhány fényképfelvétel látható Johannesburgról. Dél-Afrika legnagyobb, több mint félmillió lakosú városáról. Egyik kép bemutatta Johannesburg néger negyedét. Nehéz lenne szavakkal leírni azokat a szörnyű viskókat, kalibákat, melyekben emberek, családok laknak. De idézzünk talán a ,,Dailv Telegraph and Morning Post” című burzsoa lapnak egyik tavaly szeptemberi számában megjelent cikkéből „Az Orlando nevű negyedben 20.000 néger lakik a legprimitívebb viskókban, melyek talán csak a tyúkketrecekhez hasonlíthatok. A Mórica nevű negyedben mintegy 50.000 bennszülött él olyan borzalmas állapotban lévő harakok- ban, amelyeket már két évvel ezelőtt lé kellett volna bontani. Primevilte negyed viskói 1904-ben épültek és lebontásukat már 1913-ban tervezték. Képzeljük most el, hogy a délafrikai fasiszták további 100.000 szerencsétlent telepítenek a már amúgyis túlzsúfolt negyedekbe. De ez még nem minden. A délafrikai színesbőrüek négerek és indusok bére 10, sőt 12-szer kevesebb, mint az azonos munkát végző fehér emberé. A délafrikai fasizmus egyik szörnyű velejárója: a botbüntetés. Egv nemrég közzétett délafrikai hivatalos jelentésből kitűnik, hogy 1953-ban az ottani fehér bírósagok elé hurcolt négerek ügyében több mint 13.000 ítéletben írtak elő botbüntetést. Ezek végrehajtása során 72.763 botütést osztottak ki a délafrikai színesbőrüek között. A két es negyedmilliónyi fehér uralkodó réteg osztálybírósága az Unió csaknem 9 millió négerét és negyed millió hindu lakosát gyaiázta így meg a legbrutálisabban emberi méltóságában. Maian és Striedom bérenceit már csak egy lépés választja el az emberiség történetének legszörnyűbb szégyenfoltjaitól: a hitleri halálgyáraktól, az SS hóhéroktól, * német fasizmus kegyetlen őrültjeitől. Lehet, hogy Dél-Afrikában tíz évvel visszafelé fordult a történelem*kereke. De a világ nagy részén mér- földes utat haladt előre. A fejlődést pedig nem állít— üatják meg a fasizmus késői lovagjai. Sem Dél-Afrikában. sem a világ más táján. Épp oly’ szégyenteljesen kerülnek le a történelem színpadjáról, mint példaképeik tíz esztendővel ezelőtt. Tuán. fehér nagyúr — minden maláj elátkoz Az égő Nap tüze bőrünkbe szúr, Mért küldsz éhesen a szörnyű gumifához? Nyomorban élünk Tuán — fehér nagyúr. Korbácsod suhog véres hátunkra lesve Miért nagyúr? — Mert tiszteltünk bután? Már nincs asszonyunk, hiszen tiéd a teste Mért hagysz bennünket pusztulni így. Tuán? Munkát inért fizetsz ehberné! mostohábban? Nagy Iuán! — Miért e gyűlölet? Méri hajszolsz vadul — gonosznál ostobábban Vigyázz Tuán — leszámolunk veled Nem félsz, hogy mi is felnyitjuk szemünket Nem félsz, hogy mi is megszólalunk talán? Nem félsz, hogy mi is felvesszük fegyverünkéi S együtt kiáltjuk: — Elég volt Tuán! — Ha jön a perc — tovább nem késünk, Feszítsd csak, amíg elpattan a húr S a gumifák helyett torkod találja késünk, Mi is emberek vagyunk Tuán — Nagyúr! Miénk a dzsungel, miénk minden fája Nekünk dereng már a fény a hajnalán, A mi hazánk ez — ne emelj kezet rája! Pusztulj innen fehér nagyúr — Tuán! (Indonézia) Fordította: Iványi György SEVIL ANVER: MIÉRT?
