Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-02-12 / 6. szám
6 SWOTS' 1955. feBruár 12. 1ÍJ- Vßfc-'iß. /Q. ^Sz. jDnski H 1837 február 10-én hunyta le örök álomra Alexander Szergejevics Puskin a szemét, de ma is itt él közöttünk visszhangot keltő, lelkesítő versein, prózáin keresztül. Nem egyszer fordulunk hozzá bennünket nyugtalanító kérdéssel hogy éleselméjö feleletet kapjunk tőle. hogy kövessük irányítását tanácsát. A költészet — mondja Puskin — nem csengö-bongő versekből áll. hanem mély érzésekből és költői gondolatokból. ’ Puskin, a világirodalom egyik legnagyobb költője mind azt a szépet és nemeset, amit az orosz irodalomban a XVIII. század végéig alkottak, magába foglalja s ugyanakkor megjelöli az utat a költőknek íróknak, amelyen haladniuk kell. — Lelkes hirdetője volt a nemesi forradalmiság leghaladóbb eszméinek igazi hazafi volt. Csernyisevszkij szavaival: „Elsőnek emelte nálunk az irodalmat a nemzeti ügy méltóságára “ Méltán tekintik Puskint az orosz irodalom atyjának, forradalmi demokrata harcosnak, mert az álklassz.icizmussa! szemben megteremtette az orosz népi irodalmat. A nép szerette, tisztelte a vérbeli nagy művészt Halálakor írja Lermontov: . . . „Nem bírta ki a büszke szellem. Hogy apró sérelmek gyötörték. Felkelt a köz pletykája ellen. Kiállt, egyedül állt .. megölték." Puskin halála nemzeti veszteség volt. A tömegek napokon keresztül tisztelegtek a felravatalozott művész előtt; nők agqastyanok, rongyokba és selymekbe öltözöttek egyaránt A cárnak titokban kellett eltemettetni nehogy tüntetésre adjon okot a nyilvános szertartás A szocialista társadalmi rend között keletkezett szovjet irodalom folytatja azt. amit Puskin adott az irodalomnak — Műveinek nagysága halhatatlansága, bizonyítéka annak hogy Puskin a népé volt s örökké élni fog. PUSKIN: 1819 <vJ’ClIu Köszöntlek, kis falum, — hozzád hozott az út. Békesség, munka és ihlet örök tanyája. Hol önfeledt tűnődés tengerébe fut Napjaim láthatatlan arja Tied vagyok — nem kell a hango'- és hazug Udvar pompája és a vad tivornva gőze — Itt hallgat a mező csak tölgyek lombja zúg. Elönt a csönd szabad gondolatok szülője Tied vagyok — -.zeretem hallgatag Kertjeid lombját és virágját S a rétet, hot széna erős illgta száll at S cserjék között rohan a csillogó patak Előttem mindenütt élénk és tiszta kopek: Itt látok két halastavat, lündérl kéket. Rajuk halász fehér vitorlája ragyog. Mögöttük: dombsor és szántóföld-szalagok. Parasztházak szétszórva, távol — Nedves parton nyárját terelgeti a pásztor Itt: szárnyas szélmalom, füstös karám amott — A föld s az ember ég a munkalaztól. Istenként alkotok külön törvényi magamnak Itt. hol nem villan rám gyanakvó vizsla szent; Őszinteség fényében fürdik életem Vádak, rágalmak itt haragra nem ragadnak A tisztán buggvanó szót szomian issza lelkem S azt a másik világot nem kell irigyelnem. Ahol az egyszerű szépséget megvetik S a gonoszság arany díszben pöffeszkedik. S felétek fordulok most, messzi századok. Fülembe zendül jósigétek Szabad teremtő tiszta kort Ígértek S a tétlenség ellen fellázadok — A gondolat, mit belém dobtatok. Agyamban érik szivemben dobog. Meri gondok terhe itt a lelket mélybe rántja, Hol csírázik a föld s virágzik hegy s a rét: A néma arrokon szemem döbbenve látja A szellemi szegénység gyilkos bélyegét. A végzet országunk vesztére tört: Gonosz, kemény gazdát küldött a nép nyakára. Övé a törvény és övé a föld S hiaba sóhajtás és könnyek árja — A szörnyű rabtartó dühöng, vad ökle dong, Megretten a paraszt, sápadt feje lehorgad — Éden lehetne itt s a gaz pokol vak szeszélye mindent romba dönt A korbács csattog s mindent sírba űz, Itt görcsös bénaság nyűgöz le szívet, elmét. Azért virul ki itt a gyönge szűz. Hogy benne a kényúrnak kéie-kedve teljék Nem azért serdül ifjúvá a gyermek, Hogy otthon istápolja vénhedt szülpit: Elviszik belőle minden érzést kivernek S harctérre vonszolják hol öl. vagy megölik. (V ha szivekéi megrendítné a hangom1 Vagy bennem is csak meddő vágyak lángja ég? Csak küzdenem szabad? s nem engedne az Ég Hogy eszméim csapatja diadalt arasson ’ Megérem-e, hogy új korszak köszönt a népre, Megdől a cári önkénv és a rabszolgaság? Barátaim, vájjon megláthatom-e végre A szent szabadságnak tündöklő hajnalát?! * (3sákíl a h larc Csábít a harc, hol összepeng a kard Mint ifjú mar a hadhirt szerettem; A véres háború, ha , zúg felettem, S a halál mindig bűvkörébe tart. Kinek szabadságért nem folyt a vére, Ki szembe soha nem látott halált, Az teljes örömöt még nem talált S nem méltó szép hölgy csókadó hevére. JÉGÉ: Sangala Ád élete C angaláék házikója párszáz lé- ^ pésnyire állt a fenyővel benőtt, magas <ziklabérc oldalától, ahonnét mindenféle sziklaalakzat meredezett a magasba: voltak toronyformájúak közöttük akadt olyan is amely valami furcsa szoborra hasonlítóit. A kunyhó közelében egészen a föld színéig sűrű fem/őerdöcsire sötétlett. Látszott hogy ember még sohasem járt benne. — Ugyan ki is merte volna betenni a lábát a ..Halott fenyők” közé mikor sok-sok esztendővel ezelőtt Maidáne elevenen ásta el tövükben a gyerekét aki azóta is hazajár kísérteni Nem egy embert ijesztett meg már a sírásával vagy váratlan megjelenésével Annak, aki látta vugn hallotta biztos hogy rossz napja következett, biztos, hogy valami baj vagy szerencsétlenség érte Elátkozott hely ez amit Maidáné, mikor tflzes ingókkal kínozták a testét ezerszer is átkaiba foglalt Az öreg Macák állított ugyan keresztéit a ..Hatott fenyők” mellé, ti nléhkrisztnsl egyenesen Zsolnáról hozta a var is megszentelte, de még ez sem segített rögtön a feláf’tás utáni éjszakán szörnyű vihar kerekedett és >lyan istentelen módon döntötte ki a feszületet, hogy az Üdvözítő arccal a sárba zuhant A plébános ú< meo- oaráncsolta. hogy vigyék el onnét a keresztet és a templom élőt* áll’tsák 'el mert az elátkozott bel yen a /ionosz hatalmak — itt a plébános úr az összes jelenlévőkkel együtt keresztet veteti — ■ csak még jobban meggyal ózzák Adóm megbeszélte anyjával, hogy nég csütörtökön indul de megint 'sak nem ment. mert reggel, mikor •’kelt hata'mas keresztespók eresz- ■ertett le rá. Hogy most már ne legyen semmi íz indulás útjában elhatározták, hogy '■asárnap reggel, templomba megy meggnónik, megáldnzik. meghál On- druliák Páránál s onnét, indul Isten nevében útnak így is cselekedtek s vasárnap reggel Mary meg a gyerekek keserves siránkozással kísérték Ádámot a templomba. Hétfőn délelőtt Ádám könnyű tarisznyával ■a vállon, kezében fokost markolva lépegetett a Zsolna közelében húzódó gabonával bevetett tágas apályon, mikor megpillantott egy parasztot, akit valami nemesi ruházati! ’érti szidalmaz itt. Egy tizenötév körüli kislány sirdogált rémülten a közelükben s kezét könyörögve nyúi- lotta az urasao felé Mikor Ádám a rözelükb^ ért, a nemesember éppen ■astaq korbácsával kezdte csépelni a tértit s ütötte ahol csak érte. Már az Wső ütés úgy sújtott az arcába, hogy kiserkeni a vére s rögtön utána már a hátán meg a fején csattogott a korbács A kislány keservesen sírt és összetett kézzel könyörqntt az úrnak. (részlet) hogy ne verje tovább az apját. A felbőszült uraság olyat húzott a gyerekre hogy szegényke elvágódott a földön. Ekkor a megkínzott, esti romvér ember megragadta a korbácsát és rákiáltott:' — A gyereket ne bántsa mit vétett az kegyelmednek? A termetes, nagyszakállú uraság kirántotta korbácsát a paraszt kezéből: — Engeded el rögtön, engeded el7 Mindkettőtöket tömlöcre vettetlek, soha többé nem látjátok az Úristen napját! Majd megtanítlak én téged, kutya parasztja! Ádám éppen akkor ért oda: — Miért veri ezt az embert? — kérdezte éles hangon az uraságot. — Ö, te sehonnai bitang — kiáltott a nemes úr Adómra. — mit avatkozol a dolgomba? — s elengedve a korbácsot öklével Ádám arcába akart sújtani. Ádám. nem volt rest, félreugrott s tokosa nyelével olyat húzott a keze- 'ejére hagy rögtön lekókadt s most már, hogy belejött hát körülötte ugróim ott ütötte a fokosnyéllel, ahol csak érte A főldesúr ordított, atko- zódott s el akarta kapni Ádámot. ■sakhogy a fürge Ádám elugrott előle közben folyton ott táncoltatta rajta a tokosát, amíg u.megmentett jobbágy hátulról hirtelen torkonraqadtá a fiút. hogy szinte elsötétült előtte a világ. Ádám látta, hogy ennek a fele se tréfa dühösen elkáromkoídta magát » nügti lendülettel . úgy qyomronvágta a fickói hogy az nyekkenve elterült a 'ölilön. erre aztán maga is nyakába szedte a lábát. Az urasán utánairamodott, de vár lépés után kifulladva, megállt s futni hagyta Ádámot. Még kiabá’t utána szidta fenyegetőzött, de Ádám már nem sokat törődött vele s könnyed futással iramodott tovább f/ ésőbb, útközben, elgondolko** zott az eseten ,No ez is valami ügyeingyutt alak lehel A: ember segít rajta meg akarja menteni, ez a szörnyeteg meg nekitámad Többe nem keveredek ilyen dolgokba. Hogy a ménkő csapna beléjük: ha csépelni akarják egymást, hát csak csépeljék.” Később az is átvillant az agyán hogy nem volt valami okos dolog nekiesni egy ilyen öldesúrnak ■Ördög tudja, ki lehetett? Hátha nem is hivatalnokember, hanem valami nagyúr. aki a jobbágyát keneqett*9 Talán nem is úszom meg egykönnyen talán üldöztetni is fog? Isten óvjon meg, nehogy a kezébe kerüljek!'' Egy dombról visszanézve látta, hogy az uraság a lován, amit valószínűleg a bokrok közé köthetett a közeli falu fele nyargal. ,.Ennek már fele se tréfa”, — gondolta Ádám és nekilódult a város feltünedező tornyai irányában Nem tudom mit adott volna érte. ha nem. keveredett volna bele ebbe az összetűzésbe. A tágas mezőkön futtában arra vágyott, bár csak mielőbb a városba érne, ahol könnyebben elbújhat az ember. A mezőn mindenki messziről látja. Végre aztán iól kifulladva megérkezett a városba ahol éppen kirakodó vásárt tartottak, s az utcákon csak úgy nyüzsgött a sok vásárló, meg eladó nép. Mindjárt az első utca elején egy sor koldust látott. Voll ott mindenféle: vak nyomorult, görbe, púpos Sokat az akkori igazságszolgáltatás nyomorított meg válogatott kínzásaival sokakat az orvosok, akik gyakran még a hóhérnál is szörnyűbben bántak az emberrel. A koldúsok kinuújtották megcsonkított, szétron- csolf, megégetett lábukat és kezüket, s egyhangú siránkozással könyörögtek alamizsnáért. KULTÚR ' krónika ♦ Február 22-én tartják meg Var- • sóban a hagyományossá vált Chopin- versenyt Ezidén a nagy lengyel zeneszerző 145-ik születésnapjáról emlékezünk meg. Eddig 32 államból jelentkeztek Csehszlovákiából is több fiatal zongorista is résztvész a versenyben. ♦ A Tudományos Akadémia meghívására Rédei László tanár és Varga Ottó tanár. Kossuth-diias matematikus Prágába érkezett. ♦ Sok román irodalmi mű jelenik meg az idén magyarul Kiadják Nicolai Balcescu válogatott műveit a Ro-. mán Költők Antológiáját és számos más értékes irodalmi müvet. A megismerés növeli egymás megbecsülését. közös harci hagyománya szellemét mélyen tudatukba gyöke- rezteti. ♦ Adam Mickiewicz, nagv lengyel író halálának 100-ik évfordulója alkalmából Lengyelországban „Mickie- wicz-évet” rendeznek. Krakkóban ismét felállítják a hitleristák által ledöntött szobrát és 16 kötetben adiák ki műveit Készül az új színház Régen várjuk már azt az időt, hogy Bratislavaban felgördüljön egy új színház függönye, hogy több aikal- nunk legyen a szórakozásra, művelődésre. hogy többször gyönyörködhessünk egv-egy kiváló darab bemutatásában. Végre elérkezett az az idő is. Még ■bben az évben megnyílik az új színház kapuja, hogy befogadja a kultúraszomjas közönséget. — Ahogy Kreibich mérnök vezetésével* végig nézzük a készülő színházat, önkénytelenül is csodálkozó szóra nyílik az ajkunk. — Európa egyik legmodernebb színpadán állunk — mondja a vezetőnk, ahogy belépünk a még álványokkal teli .zínpadra Kombinált színpad azaz sakk és forgó színpad együttvéve, ami sokban megkönnyíti a díszletek rendezését s ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a szünetek ne . tartsanak félórákig A sakklap alatt lévő gépezet egy gombnyomásra lépcsőt vagy dombot teremt a színen. A forgó zinpad sínekre felszí reive a melék-színpadon van ahonnan a sakklap pár centire való lesüllyesztése után díszleteivel együtt begördül a színre. A rivalda világítás szintén vetekedhet bármelyik európai színházéval. — Belépünk a 600 személyes nézőtérre, s most már Bederich Scheiber, a német kárpitozó mester magyaráz Mindenütt finom vörösbársnnnyal tapétázott székek és a szép faburkolatos faiak fölött láthatjuk Csehszlovákia kiváló művészeinek Gajdos, Simko és mások, népünk életét áb-ázoló freskó festményeit. Mindenütt • legnagyobb kényelemmel találkozunk. A német tervezők kiteltek magukért; a színház modern, szép. A Leningrád-utcai főbejáratnál a színes mozaik ablakok népünk egy-egy megmozdulását ábrázolják, a fegyveres felkelésektől a békés építkezésekig. Utoljára a festők műtermét nézzük meg, ahol még most készül a hangfogó függöny — A falak mentén mindenütt tanulmány képek, s a hozzá „zükséges kosztümökbe beöltözött színészek. Gajdos festőművész szívesen megmutatja a Detvant ábrázoló pá- lyadíjjat nyert festményét, s annak a reményének ad'kifejezést, hogy mire elkészül munkájával kész lesz a színház többi felszerelése is, s még olasz- országi útja előtt meglátja, amint az általa festett függöny felgördül a közönség előtt. „1952-től dolgozunk a színház felszerelésén, — mondja Kreibich mérnök, — de hogy még ebben a színházi évadban megnyitásra kerüljön sor, sokat kell dolgoznunk, hogy készen legyünk. Boldogok leszünk, ha a bratislavai közönség mindig jó érzéssel fog ránk gondolni, ha a nagy művészek kiváló alkotásait nézik az űj, igazán szép színházban.” Az új színházat Hviezdoslav eddig még be nem mutatott művével, a „Herodes és Herodias“-aI nyitják meg. NAGY I. A Nemzeti Színház tagjai a bemutatásra kerülő „Herodes és Herodias’’-ti beszélik meg.
