Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-02-12 / 6. szám
1955. február 12. s •k A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség II Kongresszusának befejezése után, a Július Fucíkról elnevezett prágai kultúrparkban nagyszabású ifjúsági karnevál volt. A pompásan feldíszített tánctermekben közel hatezer fiatal táncolt, szórakozott, mulatott. Felvételünk egy külföldi delegátus és egy pragai lány ismerkedését örökíti meg. (balra). ★ * — Ez oszt igen...! — mondja Vavrik Géza, felvásárló, a királyfia karosai szövetkezeti tagoknak, — ez eddig a legszebb. .. ! — De azért a nádszegi parasztok is kitesznek magukért. Február elején 7 darab 120 kilós sertést bocsátottak a közellátás számára. A galántai járásban több szövetkezet már teljesítette elsóne- gvedévi húsbeadási kötelezettségét, (balra). * Tíz nap a Magas-Tátrában! — Kaphat-e tanulóifjúságunk nagyobb ajándékot, pénzben, vagy szóban ki lehet-e fejezni azt az értéket; a levegőt, a napfényt, a havat, az ezerszép hegyet és völgyet, a síjelést, szánkózást, jó kosztot, elszállásolást, a jókedvet és mindent, mindent, amiben sokezer iskolást részesít dolgozó népünk? Fenti képünkön Ludmila OS kitat, a pezinoki 11-éves iskola tanulóját . 1 ..1. „ . f , ■ , - . » látjuk. * * • r ’ i ★ ★ ★ Görgői halastó. (Vadkerti István rajza). úgy volt; hogy visszatapsolják az egész darabot... és így tovább, és így tovább. Ne vegyék zokon a tornai fiatalok, ha most, még mindig a görgői kultúr- fellépésüket firtatva, mi is megmerészeljük kérdezni, hogy sikerüli-e? Csak az a bibi. hogy egy kicsit mesz- sze vannak most tölünk, és ezért, újra csak ne haragúdénak, ha feleletet nem várva, mi felelünk saját kérdésünkre. A fellépés egyik gyönygysze- ,,A fonóban" című vidám, dalokból és táncokból összeállított darab volt. A főszámot néhány apró telenet előzte meg. Előbb ezekről dióhéjban Az egész fellépés egyik gyón<jysze~ rnejjrvolt Suchtet Anni, aki népdalokat adott elő. A dalok megvalogatása gondos mit, a fellépésre láthatólag szorgalmasan készült. A hangja kellemes, ügyelnie kell még a szavak helyes. érthető kiejtésére. Az Egyveleg című ,verskáoszt." és Nagy Olivér „gyertya csodáidé” olyan jeleneteknek tartom, amin jóízűt lehet nevetni az egyik pillanatban, de a másikban már azt sem tudja az ember, hogy miről volt szó ... A vers és a jelenet előadóit. Fecsó Palit, Nagy Olivért ügyes, komolyabb szereplésre is alkalmas embereknek tartom. A „Vizes lakás” című egyfelvonásos darab szereplői még mindig nem elég biztosan és természetesen mozognak a színpadon. Elhibázottnak tartom a jelenet előtti „szószt” (azért mondom, hogy szósz, mert valóban az, még hcmzá rosszúl főzött szósz.) Helytelen az olyan Göre Gábor-szellemű beállítás. hogy „a városi ember mást se csinál, csak a falusi ügyetlenségén nevet de most kitolunk velük és beli. Sikerült-e9 A mindennapi életben már megszoktuk ezt a kérdést. Hiszen számtalanszor elhangzik, kisebb-nagyobb „megpróbáltatások” után. Ilyesmi meg napjával akad. Hol vizsgára kell mennie az embernek. hol meg valami új dolgot talál ki, vagy megpróbálja a múltkoriban vásárolt otromba nagy cipőit becserélni normálisabbra, %agy fellépés,... egyszóval akadnak dolgok. Aztán hazajön az .ember, dögire kifáradva. izzadton, álmosan, már-inár bújna az ágyba, amikor homlokának szegezik a kérdést: no, hallod, sikerült-e? De ne hazudj: És ilyenkor vagy dühös az ember, vagy nem dühös, mindig aszerint, hogy valóban sikerült-e. ■ Vagy azt mondja, hogy: ugyan hagyjad, sikerült hát, (s közben persze, hogy nem'sikerült). vagy pedig dicsekszik nyakra- főre, hogy kérlek szenzációs volt; képzeld, sajnálja a tanárom, hogy az egyesnél már nem találtak ki -obfc jegyet.... tombolt a közönség már mulatjuk, hoyy milyen esetlenek és logikátlanok a városiak...” Régi mondás, hogyha valaminek a vége jó. hát minden jó. A tornaiak szereplésének a vége jó volt. Annak ellenére, hogy ,,A fonóban” című darab cselekményben nagyon szegény, egy kicsit sem volt unalmas. A görgőiek is, mi is. jól éreztük magunkat, tehát a fellépés „sikerült”. * * * Petrik Sándor az első igazi halász Görgőn. Hogy is mondtam? Halász9 Nem, ez így nem fedi a valóságot, hiszen a görgői halastavakban, mégcsak most indúl meg a haltenyésztés. Kétszáznegyven hektárnyi területen. Petrik Sándor görgői ember, de Varga Éva, fonó lány. Csehországban tanulta a haltenyésztés mesterségét. Szakember lett és most ide, az új gazdasághoz, ehhez, a mi vidékünkön oly nagyon szokatlan gazdasághoz, osztották be, hogy szakszerűen irányítsa a munkát. Szikár, csontos ember, két gyermeke van, véletlenül akadtunk össze. Örültem, neki, már hónapok óta készülök, valakitől megkérdezni, hogy mi igaz abból a hírből, ami ma-holnap az egész környéken elterjedt. Azt beszélik a görgői halastavakról, hogy az állam potyára hajította ki a sok pénzt. Nem lesz ott hal sose. Először is azért nem lesz, mert az a vidék nem alkalmas a haltenyésztésre; állandóan fúj a szél, meg azért sem alkalmas, mert a halastavak az ev legnagyobb részében az Alsóhegy árnyékában vannak. Meg, hogy kevés d víz is . . . Mit szól ehhez Petrik Sándor? — Nézze barátom, tudom én. hogy beszélik. Mindig is beszéltek, amikor valami új épült. Hát a vasútról nem beszéltek ... ? No. úgy-e: Nem igaz az, hogy nem jól érzi itt magát a hál. Nem mondom, nem mindenfajta. — Tudtuk is ezt. Az itteni környezet a ponty tenyésztésére a legalkalmasabb. Vizet kapunk, jó friss, kristálytiszta patakvizet. Gyár nincs a környéken, szennyvíz sincs, hát lehet ennél jobb hely a hal tenyésztésére? A szél ellen egyszerű védősóvényekkel lehet védekezni. — És az üzem? — Az nem igaz. Hal feldolgozó üzemet egyelőre itt nem építünk. Az itt tenyésztett halat élő állapotban szállítjuk majd a piacra. Tulajdonképpen magáról a halte- nyésztésröl csak másodsorban van itt szó. A fontos a víz. a tó. Mert tudja, olyan ez a mi vidékünk, hogy vagy esik, vagy nem esik. De legtöbbször, különösen a nyári hónapokban, egy szem se’. Oszt oda az emberek egészévi küzdelme, gürcölése. Összeég az élet kint a földön. Tudja, ez forró, meszes föld, meg köves, errefele eggyel több a „munka”, úgy hívják, hogy „köszedés”.... Tudja, itt szegényes a föld, tudja ... Tudom, hiszen ismerem ezt a földet. KARDOS ISTVÁN
