Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-12-31 / 52. szám

1955. december 31.

SZÁLLÓ HANGOK ATYJA...

1900. február 6-án segélykérést fogott fel a Finn-öbölben, a Hochland szigetek közelében horgonyző Jermak jégtörő hajó rádiótávirdásza: „A Jermak parancsnokának. Lavensnál elszakadt halászokkal egy jégtábla. Segítsetek.” A Jermak másnap reggel elindult a hajótöröttek keresésére és az út sikerrel járt. Huszonhét halászt mentettek meg, akik bizony már minden reményüket elvesztették, menekülésre.

A segélykérést Kotkából küldték, pedig ez 46 kilométerre fekszik a Hochland szigetektől, amelynek közelében a Jermak horgonyzott. A világtörténelemben ekkor továbbítottak először híradást drótnélküli távíró útján, mégpedig egy készülék segítségével, amelyet Alekszander Popov, a nagy orosz tudós és feltaláló szerkesztett.

A kiváló orosz tudós e ragyogó sikere óriási győzelmet jelentett a tudomány terén. A nagy orosz tudós mérhetetlen fontosságú találmánnyal gazdagította a világot.

Alekszander Popov 1859-ben született Uraiban. Apja lelkész volt. Igen korán kezdett érdeklődni a tudomány iránt. Apja azonban, anyagiak hiányában, hallani sem akart arról, hogy fia tudományos pályára lépjen. Jobbnak látta őt beíratni a szemináriumba, ahol díjmentesen tanulhatott. De a fiatal Popovot nem lehetett elszakítani a matematikától és a fizikától. A szemináriumon is folytatta tanulmányait, úgyhogy iskolatársai „matematikus”-nak csúfolták. Miután tizennyolcéves korában elvégezte a szemináriumot, beiratkozott a pétervári egyetemre. 1882-ben kitűnő eredménnyel végezte el a matematika és fizika szakot. A fizika terén még egyetemi évei alatt elért sikereinek köszönhette, hogy az egyetemen maradhatott, ahol felkészülhetett a tanári vizsgára. Már a kővetkező évben önállóan adott elő fizikát a kronstadti tengerésziskolában. Az iskola akkoriban legkorszerűbben felszerelt fizikai laboratóriummal rendelkezett. Ebben a laboratóriumban készítette el Popov a drótnélküli távirókészülék mintadarabját.

A fizika és különösen az elektrotechnika terén a múlt század végén elért sikerek kellő előfeltételeket biztosítottak a drótnélküli távíró — ami tulajdonképpen a rádió alapját képezi — felfedezésére. Kísérletileg bebizonyították az elektromágneses hullámok létezését, de gyakorlati jelentőségére senki, még Heinrich Herz, a híres fizikus sem gondolt. Egy vérbeli tudós éles esze kellett ahhoz, hogy értékelni tudja az elektromágneses hullámok erejét s olyan készüléket szerkesszen, amely lehetővé teszi ezen hullámoknak egy teljes egészben való továbbítását és felfogását, és ezzel megalapozza a technika egy új ágát. Ezzel a nehéz, de rendkivUl fontos feladattal Popov birkózott meg. 1889-ben, amikor alsó nyilvános előadását tartotta a kronstadti tengerésztisztek összejövetelén, ezt mondta:

„Az emberi szervezetnek eddig nincs olyan érző szerve, amely légüres térben felfogná az elektromágneses hullámokat. Ha sikerülne feltalálnunk egy olyan készüléket, amely pótolná

szülékhez egy fémrudat illesztett, amely nem más mint a mai antenna első formája. Hogy a leadókészülék hatását növelje, egy gyermekballon- hoz erősített, vékony fémdrótból készült antennát is alkalmazott.

1895. május 7-én Alekszander Popov az Orosz Fizikai és Chémíai Társaság szekciójának rendes ülésén. Pé- terváron, beszámolót tartott az elektromos rezgéseknek a fémporra gyakorolt hatásáról. A beszámoló után bemutatta a hallgatóknak a Mor.se- jelek drótnélküli továbbítását és felfogását. Beszámolóját a következő szavakkal fejezte be:

„Végül, remélem, hogy készülékemet — ha még jobban tökéletesítem — a gyors elektromos rezgések segítségével fel lehet majd használni távolba való jeladások továbbítására”.

Ezért 1895. május '7-t tartják a drótnélküli táviró — a rádió — feltalálása napjának. Ennek emlékezetére ünnepeljük minden évben május 7-t, mint a rádió napját.

1696 januárjában, az Orosz Fizntai és Chémíai Társaság folyóirata közölte Popovnak' egy cikkét, amelyben részletesen ismerteti az új találmányt

Popov eredeti rádióállomása és az első rádiókészülék.

ezt a szervet — tudniillik, amely képes lenne elektromágneses hullámok felfogására — akkor ennek segítségével jeladásokat és híreket közvetíthetnénk a távolba.”

Popov világosan látta az elektromágneses hullámok kihasználásának óriási távlatait, ezért rendkívüli kitartással, szívósan és lelkesen dolgozott a probléma megoldásán. Munkájában különösen odaadó munkatársa, Ryb- kin segítette.

Számos kísérlet után Popovnak sikerült összeállítani egy Igen érzékeny felfogó készüléket. A kísérletek alkalmával észrevette, hogy a fizikaterem falán húzódó elektromos. drótok lényegesen elősegítik a hullámok felfogását. A tudós azonnal felismerte az észrevétel jelentőségét: a felfogó kéa cikk mellett pedig rajzokban mutatta be, hogyan lehet az új készüléket elkészíteni. A folyóirat példányszámait a világ mindé« nagyobb könyvtárának elküldték. Nemsokára ezután az Olasz Marconi — aki teljesen jogtalanul sajátította ki az elsőbbséget a rádió feltalálásában — .1896 júniusában kért szabadalmat a „drótnélküli táviró készülék"-re. Egy évvel ezután, Marconi kénytelen volt bemutatni a készülék vázlatát, amelyre a patentét kérte, s ekkor kiderült, hogy pontosan lemásolta azt a vázlatot, amelyet Popov tett közzé. Vagyis Marconi felhasználta Popov munkáját és a sajátjának adta ki.

Popov szüntelenül dolgozott találmánya tökéletesítésén. Első készülékénél a felfogott elektromágneses

hullámok indikátorául egy csengőt használt. A további típusoknál a jeleket egy papírszalaggal ellátott forgó dobra írták, később pedig a táviró készülékre.

1896. március 24-én Popov nyilvános előadást, tartott a drótnélküli tá- vfrásröl. Az előadás keretében bemutatta az első rádiógramm továbbítását és felfogását (papírszalagra írva) a világon.

Sz. Makarov admirális, az íőíkuri idők haladó szellemű embere, atá tudatában volt a drótnélküli összeköttetés fontosságával a háborús tengerészeire nézve, engedélyt szerzett arra, hogy a hajókon kísérleteket végezhessen ezzel az új összeköttetési eszközzel. Popov természetesen bőven kihasználta a számára itt kínálkozó lehetőségeket.

A kísérletek folyamán áliundóan növelte a távolságot a leadó és a felfogó készülék között. 1897 nyarán rájött, hogy az „Európa” és „Afrika” hajók közötti összeköttetés megteremtése közben, valahányszor az „II- jin hadnagy” páncéloshajó a két hajó között úszott, megszakadt az összeköttetés. Popov ebből arra következtetett, hogy az elektomágneses hullámokat rádiónavigációra lehet felhasználni. Jelentést készített kísérletekről és megírta, hogy ezt az észlelést arra lehet majd felhasználni, hogy a hajó a rádióval ellátott világítótorony irányába haladjon. Ezzel Popov tulajdonképpen felfedezte a rádiólokációt és a rádiónavigáciöt, melyeknek részletes alapjait már 1897-ben lefektette.

Érdekes, hogy Popovnak ezen kísérletei feledésbe merültek s csak egy negyedszázaddal később, 1922-ben foglalkoztak hasonló kísérletekkel az amerikai Taylor és Young.

Alekszander Popov 1905. december

31-én halt meg, negyvenhatéves korában.

Ez a nagy tudós igen nehéz körülmények között dolgozott a cári Oroszországban. Valósággal küzdenie Kellett a reakciós hivatalnokok nemtörődömségével és hanyagságával szemben, akik mindenképpen akadályozták feltalálói tevékenységében. Mindezek ellenére Popov felbecsülhetetlen kincsesei gazdagította a tudomány és technika kincstárát. Ez rendkívüli tehetségének és kitartásának bizonyítéka és ezért találmánya — a rádió — az orosz nép nemzeti büszkesége.

A szovjet kormány óriási mértékben érvényesítette gyakorlatilag Popov találmányát és a legkülönbözőbb ágakban terjesztette el a drótnélküli táviró használatát.

A szovjet tudósok, szakemberek, és rádióamatőrök folytatják Popov megkezdett munkáját és lelkesen dolgoznak a szovjet rádiótechnika további kiszélesítésén és tökéletesítésén

Az egész ország ifjúságát megmozgató verseny befejeződött. A CSISZ 1. járási vezetőségei az elmúlt télen értékelték ki az ifjúság részvételét a nagy silózási versenyben, valamint a rétek és legelők gondozásában. A kerületi vezetőségtől a kis fehér lapok, melyek a számok halmazát hordják hátukon, Bratislava felé vették útjukat, itt összpontosullak, hogy néma jelenlétükkel fekete betűik sokaságával tegyenek bizonyságot Szlovákia ifjúságának akaraterejéről, munkájáról. Itt sorakoznak majd az összegezésnél százak, ezrek, tízezrek, vagy talán még ennél is magasabb számok, melyek egyik része a sílótakarmány köbmétereit jelenti, másik fele pedig a gondozásba vett rétek, legelők hektárjait s a harmadik szán^- oszlop — amely előreláthatólag a leghosszabbra nyúlik — a ledolgozott brigádórák számát foglalja magában.

Egyetlen hívó szó, a damás- di fiatalok kezdeményezése, visszhangjának eredménye milliókat jelent országunk számára. Kis faluk, elbújt tanyák, if- jai léptek porondra és bebizonyították, mi mindenre képesek. A szürke számok sok mindenről mesélnek, csak érteni kell nyelvükön, ismerni kell szavukat...

VAJON KI LESZ A GYŐZTES? Ez a kérdés foglalkoztatja most az új év küszöbén a szervezetek százait. Ezt kérdezik az osgyániak is, mert hiszen ők is ott vannak a névsorban a többi között s nem is olyan hátul... Ötszázhúsz köbméter siló, negyvenöt hektár gondozott rét és legeió. 2,685 ledolgozott brigádóra bizonyítja az osgyáni ifjúság erejét, helytállását A rimaszombati járásban övék az első hely, utánuk a botovoi fiatalok következnek.

A versenyt kezdeményező dá- másdi szervezetet a zselízi járás névsorában találjuk. E járásban 297 fiatal huszonkét ifjúsági munkacsoportban dolgozott és 8 635 köbméter siló- takarmányt készítettek. Az ősziek betakarításánál 16,735 brigádórát dolgozott le a járás ifjúsága.

Így sorolhatnánk tovább a szervezetek, járások neveit, a szamokat, de egyelőre hagyjuk ... a végleges sorrend nemsokára elkészül.

Az eredmény már megvan. Ott pihen a sílógödrök mélyén s majd lassan, szinte észrevétlenül jelentkezik tej, vaj és hús formájában vándorol asztalunkra, hogy' növelje a megelégedést, táplálja a jókedvet, a jól végzett munka előfeltételét.

Miénk e haza! Büszke Tömnie csúcsától, le a víg Dunáig.

Itt enyésztünk és hervadoztunk sanyargó éveken sokáig.

Az ősök csontja felett békén megy a gulya és forr az élet. Dohogó gyárzaj kísérője ifjú ember énekének.

így dalol Veres János, fiatal költő, és megénekli a szülőföld szeretetét, azt a mélységes szeretetet. amelyből hatalmas duzzasztógátak, alagutak, gyárak, iskolák és házak épü’nek. Hiszen a haza iránti szeretet nem üres szólam, hanem azt az érzést fejezi ki, hogy a mi szocialista hazánknak új, modern ipara, haladó mezőgazdaságra van szüksége és ebben mindnyájunknak becsületes, áldozatos munkával kell segítenünk. Ezer és ezer kéz munkájából gyarapodott hazánk gazdagsága, amely mindnyájunk megelé- dettségére és örömére szolgál. Mindnyájunk szorgalmas és becsületes munkájától függ, hogy mennyire szeretjük foglalkozásunkat, mennyre fejlesztjük szaktudásunkat, hogy milyen lesz a jövő életünk és milyen gazdag lesz hazánk. A Szövetségi Vasútvonalon, az Ifjúsági Duzzasztógáton, a határvidékek parlagon heverő földjein, az ifjúsági munkacsoportokban,' a bányákban és üzemekben, az iskolapadokban, az EFSZ-ek és az állami gazdaságok munkacsoportjaiban mutatkozik meg a liaza iránti szeretet, ott a mindennapi munkában születik meg a valóság, az öntudatqsság, á hősiesség és a bátorság.

Szeressük hazánkat

Vajon nem e öntudatos hazafiak azok a fiatalok, akik pártunk és kormányunk felhívására otthagylak . otthonukat és elmentek a határvidékre, hogy felszántsák a töretlen földet? Vagy nem hösök-e a nováki szénbányái? fiatal bányászai, akik az 541-es fal melktt fejenként és műszakonként 17,1 tonna szenet termeltek? Nem-e derék az ólublói járás ifjúsága, amikor az idei nyári mezőgazdasági munkákban és a CSISZ II. kongresszusa határozatainak teljesítésében olyan példás eredményeket ért el, hogy a CSISZ KB vándorzászlaját nyerte el? Nem-e mondhatjuk el, Vladislav Sal- bek fiatal, ostravai bányászról, hogy a bátorság mintaképe, amikor élete kockáztatásával a legnagyobb veszélyből kimentette két társát, ezért Zápotec- ky elnök elvtárs a „Bátorságért” érdemrenddel tűntette ki.

A haza iránti szeretet, a szocialista hazafiasság társadalmunk hajtóereje, munkára lelkesít, nagy teljesítményekre bátorít, újító javaslatokra és igaz hősiességre késztet.

A mi népi demokratikus köztársaságunk azért szocialista állam, mert azon a szövetségen alapul, mely minket a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal összeköt és mert a szocialista építés a többi nemzet testvéri segítségével megy véghez. A visszamaradt Szlovákiát e rövid tíz év alatt csakis a cseh munkásosztály segítségével és a CSKP bölcs politikájának támogatásával lehetett ilyen fejlett ipari és mezőgazdasági állammá változtatni. A cseh vidékről 340 üzemet helyeztek át Szlovákiába. A cseh gyárak a legmodernebb gépeket gyártották és a szükséges nyersanyagot is szállították. A hencovcei cellulózé kombinát, amely Európában a legmodernebb, a cseh és szlovák munkások és szakemberek műve. A nováki szénbányában jól ismerik Petrzyk i as traktort, akit az ostravai bányászok a szlovák elvtársak segítségére küldtek ki. A szlovák munkások közül nem egy a cseh és morvavidéki gyárüzemekben szerezte tapasztalatait és azokat sikeresen érvényesíti a ^Szlovákia új üzemeiben.

A cseh nép testvéri segítsége meg- siettette Szlovákia iparosítását és megszilárdította a két nemzet között a testvéri viszonyt. Ifjúságunk nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy népeink között egyre jobban elmélyed a barátság. Száz és száz szlovákiai fiú és leány segített Ostrava felépítésében és sietett a határvidék megsegítésére Segítenek a bányákban, a terv teljesítésében és a csúcsmunkák idején tömegesen jelentkeznek a mezőgazdasági munkákra. A cseh és szlovák nép közös harcában a kapitalizmus és a fasizmus ellen megedződött a két testvérnemzet között fennálló barátság és a februári események után a szocializmus építése közben ez a barátság még egyre fokozódik és mélyebb lesz. Népidemokratikus köztársaságunk ereje ettől a barátságtól függ, mert nemzeteink testvéri szövetsége alapozza meg államunk erejét. Ha csorbát ejtünk ezen a szövetségen, az azt jelenti, hogy aláássuk a népi demokratikus köztársaság függetlenségét.

Minden dolgozónak az az érdeke, hogy felépítsük szocialista hazánkat. Népi demokratikus köztársaságunk ellenségei — azok. akik vissza szeretnék állítani a kapitalizmust — ebben a baráti szövetségben látják a legnagyobb akadályt. Népi demokratikus hazánk védelme és biztonsága ezért szorosan összefügg az építéssel. • Hazánknak olyan fiatalokra van szüksége, akik életük árán is készek megvédelmezni országunk határait. „A katonai szolgálat teljesítése köztársaságunk minden polgárára nézve a leg- megtisztelőbb kötelesség” — ezt mondja alkotmányunk és a fiatalok tisztában vannak kötelességükkel. Tömegesen részt vesznek a testnevelési és sportszervezetek, valamint a Hadsereggel Együttműködők Szövetségének tevékenységében, hogy fiatal testüket munkára megedzzék és katonai szolgálatuk idején hazánk aktív védelme zésére készüljenek. Hiszen már az oroszvári fiatal pionírok is kártalanították olyan egyéneket, akik felforgató cselekményt akartak végrehajtani. És a határőrség sok fiatal tagja saját élete kockáztatásával védelmezi határaink biztonságát.

Az embernek csak egy édesanyja és egy hazája van és ezért nincsen olyan áldozat, melyet az öntudatos fiú és

leány ne hozná szocialista hazánk felvirágoztatásáért és biztonságáért.

Ezt az öntudatos hazaszeretetet a CSISZ-nek minden fiatal emberben a szervezet rendszeres, céltudatos tevékenységével kell elém> CSISZ szervezetünk különböző módon oltja be a fiatalokba a hazaszeretetet és azt, hogy büszkék legyenek az elért eredményekre. így, például kirándulások, tanulmányutak, vándorlások, brigádok által ismerjük meg szülőfalunkat és környékét, egész hazánkat és megtanulunk örülni az elért eredményeknek és megismerkedünk dicső múltúnkkal. A politikai nevelőmunka szorosan ösz- széfügg a hazaszeretetre való neveléssel. Hiszen az alapfokú politikai körök minden tárgya hazánkkal foglalkozik. A Fucsík-jelvény megszerzéséhez előírt könyvek közelebb hozzák a köztársaságunk legtávolabbi sarkát is és emlékeztetnek szüléink egykori életére. Ha az előadásokat, beszélgetéseket a filmek és színházak közös látogatását, az egész kulturális tevékenységet céltudatosan szervezzük meg, akkor azok megszilárdítják az anyanyelvűnk, a kollektíva és szülőhazánk iránti szeretetet. Ha a fiatalok azonban kívülállnak a CSISZ sorain, akkor nincs, aki fejlesztené az öntudatos hazaszeretetet, nincs, aki felkeltené bennünk azt a vágyat, hogy a haza felvirágoztatásáért dolgozzanak. Ha a CSISZ szervezetben aktív tevékenységet fejtünk ki, akkor alkalmunk nyílik arra, hogy fejlesszük és fokozzuk a haza iránti szeretetet — az új szocialista ember ezen fenkölt érzését.