Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-12-17 / 50. szám

n 1955. deeember 17. 9 *&&&: BARÁTSÁGUNK TÖRTÉNELMI SZERZŐDÉSE TIZENHAT CJ TAGOT VETTEK FEL AZ ENSZ-BE A Biztonsági Tanács kedden délután befejezte az új ENSZ tagok felvétele kérdésének megtárgyalását. Az ENSZ közgyű­lésnek azt a határozatát, amellyel a Biztonsági Tanácsnak ajánlottak a kérdés pozitív megoldását, meghiúsította a kuq- tnintang képviselő szavazata, aki még mindig jogtalanul fog­lalja el Kína képviselőjének helyét és akinek vétójoga van. Az Albánia felvételéről való szavazás alkalmával 7 küldött a felvétel mellett szavazott és 4 küldött tartózkodott a szava­zástól. (Belgium, Franciaország, USA és a kuomintangista). A Mongol Népköztársaságról szóló szavazások során 8 küldött a felvétel mellett, a kuomintangista a felvétel ellen szavazott és 2 küldött tartózkodott a szavazástól (Belgium és USA). Mi­vel a felvétel ellen vétójoggal rendelkező tag szavazott, ez a Mongol Népköztársaság jelöltségének kizárását jelentette, és ezáltal meghiúsították valamennyi 18 jelölt felvételét is. A Szovjetunió küldöttsége ezután a nyugati hatalmak által tá­mogatott jelöltek felvétele ellen szavazott. A szavazás előtt a kuomintangista képviselő beszédében durván megtámadta a Mongol Népköztársaságot és módosító javaslatot nyújtott be, amely szerint az ENSZ-be csak Dél- Koreát és Dél-Vietnamot vennék fel. Ez a javaslat nyilvánvaló ellentétben állott Új-Zéland és Brazília eredeti határozati ja­vaslatával, amely világosan annak a 18 államnak felvételéről beszél, amelyeknél nem áll fenn az egyesítés problémája. Henrych Cábot Logde, az USA küldötte támogatta a kuomin­tangista képviselő javaslatát azzal, hogy hangsúlyozta a Biz­tonsági Tanács minden egyes tagjának teljesen szabad döntési jogát, tekintet nélkül az ENSZ közgyűlés határozatára, ame­lyet az új tagok felvételének kérdésében hozott. A kuomin­tangista képviselő javaslatát támogatták Nagybritannia, Fran­ciaország és Törökország képviselői is. Az ENSZ közgyűlésén december 14-én, amelyben a köz­gyűlés különböző bizottságának javaslatát hagyták jóvá — a France Presse ügynökség jelentése szerint, Jose Maza, a köz­gyűlés elnöke kijelentette, hogy a Szovjetunió kéri, hogy a Biztonsági Tanács még december 14-én újabb gyűlést hívjon össze, ahol újból tárgyalnak az új tagoá felvételét. A Bizton­sági Tanács gyűlését 15 órára tűzték ki. December 14-én valóban összejött a Biztonsági Tanács és újből'meg tárgyalta az új tagok felvételét. A Biztonsági Tanács azt javasolta, hogy a 18 állam közül Albániát, Jordániát, Ír­országot, Portugáliát, Magyarországot, Olaszországot, Ausztriát, Romániát, Bulgáriát, Finnországot, Ceylont,. Nepált, Líbiát, Kambodzsát, Laost, Spanyolországot felvegyék az ENSZ-be. Az ENSZ közgyűlése-a december 14-ről 15-re virradó éjszaka jóváhagyta a 16 tak felvételét. Kimaradt a Mongol Népköz- társaság és Japán AZ INDIAI-AMERIKAI VISZONY ■ Az amerikai kormány legutóbbi állásfoglalása Goa ügyében felháborodást keltett az indiai közvéleményben. „Mindenki előtt világos — írja a Basumati című kalkuttai lap — hogy az .Egyesült Államok a gyarmatosítást támogatja. Az úgyneve­zett védelmi szerződések nem mások, mint Ázsia és Afrika kizsákmányolásának eszközei.“ Az allahabadi Dharat című lap a következőkét írja: „A nyugati hatalmak ázsiai és afrikai po­litikája a felszabadító mozgalom elnyomását szolgáló kegyet­len módszerei és a fajgyűlöleten alapuló megkülönböztetett politikájuk azt mutatja, hogy ők szítanak gyűlöletet Kelet és Nyugat között.“ Az indiai felháborodás méretei riasztólag hatottak az ame­rikai sajtóra Ma már egyre több lap ad ama véleményének kifejezést, hogy Dulles ügyetlenül járt el, amikor kiállt a por­tugál gyarmatosítók mellett. A New York Times delhi tudí- sítója azt jelenti, hogy az amerikai nagykövet már második napja tárgyal az indiai külügyminisztériumban a goai kérdés­ben tapasztalható indiai felháborodásról. A jelentés beszámol arról, is, hogy India már elkészítette írásbeli tiltakozását és ennek átnyújtása csupán attól , függ, kap-e .Delhi Washington­ból kielégítő magyarázatot vagy sem. Az amerikai hivatalos személyiségek szemmelláthatóan abban reménykednek, hogy az amerikai nagykövet „elejét veheti" a hivatalos tiltakozásnak. Azonban fohtos tény az — írja a lap, — hogy a goai ügyben India Moszkvát tartja szövetségesnek, nem pedig az Egyesült Államokat. Az Associated Press e jelentéshez hozzáteszi, hogy Dulles december 6-i kijelentései, amelyekben igazolni próbálja a közös amerikai-portugál nyilatkozatot, még élesebb bírálatot váltottak ki az indiai főváros hivatalos politikai köreiben. A FRANCIAORSZÁGI VÁLASZTÁSI KÜZDELEM Szombat éjfélkor befejezték a franciaországi polgármesteri hivatalokban a választói névjegyzékek összeállítását. Nagy vo­nalakban kirajzolódott már, hogy négyféle listakapcsolásra ke­rül majd sor: szocialisták és Mendes-France-féle radikálisok, szocialisták — Mendes France-féle radikálisok-gaulleisták, Faure-féle radikálisok-gaulleisták — MRP-pártiak — függet­lenek, valamint MRP — gaulleisták — függetlenek között. A „baloldali republikánus front" — a szocialisták és a radikálisok — körülbelül húsz megyében létesítenek majd listakapcsolásokat. A gaulleisták hozzávetőleg hét-nyolc megyében csatlakoznak majd ehhez. Számos megfigyelő úgy véli, hogy a listakapcsolási rendszer és a szocialista párt vá­lasztási taktikája következtében a gaulleisták — noha vaió- szinűleg mandátumokat veszítenek majd — mégis fontos po­zíciókat nyerhetnek. Ageulleisták taktikája a Le Monde szerint az, hogy listakapcsolásokat létesítenek mind jobb relé, mind pedig bal felé, a választások után pedig majd egyik vagy má­sik oldal felé billenthetik a mérleget. A radikális párt vezetősége Mendes-France elnöklésével pénteken megtartott ülésén elhatározta, hogy kizárja a párt­ból Faure több személyi hívét, köztük Martinaud-Deplat-t, René Mayert, Jean Paul David-ot, Bemard Lafay-t és a fe­gyelmi bizottság elé utalja André Móricé és Vincent Badie minisztereket. Guy Mollet, a Francia Szocialista Párt főtitkára a kommunista párt választóihoz és pártharcosaihoz intézett levelében magyarázkodni igyekszik, miért nem fogadta el a szocialista párt a kommunista párttal való listakapcsolást. Le­velében durván támadja a kommunista párt vezetőségét, és a Szovjetuniót. Etienne Fajon, a Humanité vezércikkében hangsúlyozza, hogy Mellett vádaskodásai ellenére van meg­egyezésre alap a szocialistákvés a kommunisták között: a vi­lági oktatás védelme, az észak-afrikai béke, a katonai szol­gálati idő csökkentése, a dolgozó tömegek vásárlóerejének növelése kérdésében. \ 1943. december 12-én, tizenkét évvel ezelőtt JOtt létre a Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió között a kölcsönös segélynyújtásról és a háború utáni együttműködésről szóló barátsági szerződés. A szerződés szövege egész rövid, csak hat pontot tartal­maz és mégis inennyi, baráti önzetlen segítséget és őszinte együttműködést jelent. A Szovjetunió rögtön a hitleri agresszió támadása után kezdettől fogva minden erejével az elnyomott európai nemze­tek segítségére sietett Már 1941 július 18-án szövetségi szer­ződést kötött Csehszlovákiával és ezzel lényegesen megszi­lárdította hazánk nemzetközi helyzetét. A szerződés megkö­tése után a brit kormány elismerte a csehszlovák állam kon­tinuitását. A csehszlovák-szovjet szerződést 1941 szeptember 17-én katonai egyezséggel bővítették ki és a Szovjetunió kor­mánya minden anyagi támogatást megadott ahhoz, hogy meg­alakuljon az első önálló csehszlovák brigád. Egységeink győ­zelmes harci útja aztán Buzulukuból Sokolovón keresztül Kievbe és Duklán keresztül hazánk területére vezetett. A szer­ződés értelmében a Szovjetunió önzetlen segítséget nyújtott gazdaságunknak és közvetlenül a háború után 17.878 tonna gabonát küldött, hogy biztosítsa lakosságunk élelmezését. 1947-ben is, amikor a szárazság miatt éhínség fenyegetett minket, és ámikor a nyugati hatalmak lehetetlen gazdasági feltételek mellett voltak hajlandók számunkra gabonát kül­deni, a Szovjetunió, ahol abban az évben szintén rossz volt a termés, minden ellenszolgáltatás nélkül segítséget nyújtott. A szerződés azon kitétele, hogy mindkét fél „a lehető leg­nagyobb mértékben kiszélesíti a gazdasági kapcsolatokat és a háború után kölcsönös gazdasági segítséget nyújt egymásnak" — lényegesen hozzájárul iparunk fellendítéséhez és dolgo­zóink számára kenyeret biztosított. A háborúelőtti iparunk csak a kapitalista országokból kapta a nyersanyagot, a kapitalisták ugyanis azt igyekeztek bebi­zonyítani, hogy Ccehszlovákiának nincs nyersanyaga. Geológiai kutatásokat azonban nem végeztek és a nyersanyagot inkább külföldről hozatták. A legnagyobb munkanélküliség idején azzal a megindoklás- sal, hogy „nem fizetődnek ki" becsukták a gyárakat, bányákat és további ezer és ezer ember került az utcára. A szovjet technikusok és kutatók segítségével bebizonyí­tottuk, hogy hazánk területe ásványokban rendkívül gazdag és így újabb szén, vasérc, petróleum és rézbányákat nyithat­tunk. A szovjet szakemberek segítsége lehetővé tette, bogy gazdaságosabban termeljünk. A szovjet újítók tapasztalatai alapján sokszorosan emeltük a munkatermelékenységet és könnyebbé tettük a munkát. A Szovjetunió iparunkat a leg­modernebb technikával szerelte fel. Nincs olyan bányánk, gyárunk, vasutállomasunk, ahol ne alkalmaznánk Bikov, Pri- valov, Blazsenóv, Korabelnyiková tapasztalatait. A Szovjetunióból kapunk nyersanyagot, a szovjet vasércből, mangánból, ólomból, alumíniumból, dolgozóink ügyes keze alól bágerek, hatalmas villanymozdonyok, traktorok, autók, motor- kerékpárok kerülnek ki A csehszlovák-szovjet szerződés ál­dásos hatását mindenütt érezzük. Mezőgazdaságunkban egyre jobban érvényesülnek a szovjet tapasztalatok, földjeinken szovjet kombájnok zúgnak, szövetkezeteinkben a micsurini tudomány eredményeit használjuk fel és Malinyinová munka- módszereit alkalmazzuk. Mezőgazdasági dolgozóink jarovizált magot vetnek. A sport és a kultúya terén is érvényesítjük a szocializmus országának gazdag tapasztalatait. Hazánk biztonságára nézve igen fontos a szerződés 5-ik és 5-ik pontja. Ezek a szerződési pontok kölcsönös segély- nyújtásra kötelezik a szerződő feleket és arra, hogy olyan szövetségben, amely a szerződő felek egyike ellen irányul, nem vesznek részt. Tizenkét éve, a csehszlovák-szovjet szerződés megkötése óta lépten-nyomon meggyőződhettünk a szerződés történelmi jelentőségéről. A szerződés következetes teljesítése mindkét részről a baráti államok érdekében történik és szilárd kap­csot képez, mely örök időkre összeköti hazánk népeit a ha­talmas Szovjetunióval. pGCXXIDDDDOOQDDCDOGCODC Tintasötét nyári éjben se­besen suhant velünk a vo­nat, vitt Varsótól délnyu­gatnak, közel Kárpátokhoz, közel hazánkhoz a világ legszomorúbb helyére Au- schwitzbe. A kerekek egy­hangú zakatolására hallani véltem milliók borzalmas só­haját, emberek millióiét, aki­ket ugyanezen a vonalon szállítottak több mint tíz évnek előtte, a kegyetlenül rideg halálba. Az ablakból fiatalok néztek a sötét semmibe, némán, szótlanul. Ajkukon nem született nóta, mint Varsó utcáin, minden­hol ahol jártak. A döbbentő élmény mi reájuk várt, meg­fagyasztott minden mosolyt, fiatalos jókedvet. A húsz nap alatt, amit Lengyelországban töltöttem kétszer jártam Auschwitz­ban, egyszer Majdanekban, és sokszor rótta lábam a iiolt varsói, gettó helyén emelt' utcákat, Életem leg­megrázóbb óráit töltöttem Auschwitz drótjai közt, om­ladozó barakkjaiban. A kietlenül mocsaras tá­jon, hol még az ingovány növényei sem nőhettek, mért- homok izzadta fel a vizet, 1940-ben kezdték építeni a koncentrációs tábort. A ná­cik ideális helyet, találtak itt a halálgyárnak, hiszen az egész vidéket amúgy is elkerülte az ember és így nagyszerűen elzárhatták a külvilágtól. 1940 után a hátralévő pár év alatt ör- döngősen mechanizált ha­lálgyárakat építettek itt fel. Auschwitz valóban rászol­gált a névre: Haláltábor! Hogy csak a legfontosabb adatokat említsem, az ide­érkező haláltranszportokkal 90.000 ember jött Szlovákiá­ból. 65.000 Görögországból, 11.000 Franciaországból, 20.000 Belgiumból, 90.000 Hollandiából. 400.000 Ma­gyarországból, 250.000 Len­gyelországból és 100.000 Németországból. A táborban mintegy négymillió embert pusztítottak el. A parancs­nokság egyetlen utasítására 70.000 orosz hadifoglyot vé­geztek itt ki. Volt idő 1943-ban, hogy 10.000 em­bert küldtek naponta a gáz­kamrákba és ugyanannyit porlasztótt el az öt krema­tórium. Mindezt Höss, a tá­bor parancsnoka vallotta be a nürnbergi per során. Szinte állandó itt a köd. Ezen a reggelen is csak ne­hezen bújt ki függönye mö­gül a nyári nap. Döbben­ten, szomorúan lépkedtünk végig a drótsövények és a magas őrtornyok melleit. Meghagytak itt mindent úgy, ahogy a tábort felsza­badításakor találták. Még a kapu felett is ott diszleg az ördögien cinikus német fel­írás: Arbeit macht frei (A munka szabaddá tesz). Kábán megyünk végig a barakkokon, a múzeumi tár­VIII. A halálgyárak gyak. a dokumentumok tö­mege mellett. Itt egy kimu­tatás: 1944 szeptember 1-én 3.480 egészséges és 418 be­teg cigányt vittek a gázba. Mellette a gázkamrában ta­lált széttaposoufejü gyer- mekbábti, elnyűtt rózsaszín dudli, kicsi üvegek, melyek­ből nem volt mit szopni. Arrébb ciklon B gőz dobo­zok egész halmaza, krema­tórium tervek pergamentra rótt precíz vonatai, az áldo­zatok hajfonatai, hajcsomói. üzeneteket. Mert élt itt is a párt, dolgozott a mozgalom, a foglyok életéért. ,4 pincé­ben sötétzárkák, köztük olyanok, amelyekben csak állhatott a fogoly és olya­nok, amelyekben csak ga- golva férhetett meg az em­ber. A falakra rőt jelek név­telen emberi sorsokat ta­karnak és fednek be örökre. A 18-as számú cella falán az óra rajza félkettot mu­tat. s mellette egy szomorú női arc elmosódott ceruzá­iét M .*»■ A krematórium kemencéi az üdén szőkétől, a szürkén őszig minden színben. Mel­lettük finom bélésvászon, ugyanabból a hajból, arrébb szappan az áldozatokból. (Majdanekban az áldozatok csontjából műtrágyát is ké­szítettek.) Aztán gyermek és felnőtt cipők egész kaz­lain, műlábak, kefék, cipő­krém dobozok, - szemüveg roncsok, zúzott edények hal­mazán akadt meg a sze­münk. Mindezek az áldoza­tok tulajdona. Akiké volt, már nem érnek, . de az itt­maradt tárgyaik minden szenvedésükről beszélnek. Már a 11-ik blokknál já­runk. A bejáratnál fekete táblán felírat: Blokk Smier- cia {Halálblokk). Akit ide­hoztak innen többé az élet­be vissza nem került. Krankmann, a blokk •pa­rancsnoka sorsok és életek ura volt itt, teljhatalmú úr. Kedvenc ,,szórakozása" volt, hogy a foglyot közvetlenül a falhoz állította és úgy vágta álion, hogy annak szélloccsant a feje a falon. A cellák hosszú sorában bi­kacsekkek, deresek és kü­lönböző kínzóeszközök he­vernek, úgy ahogy ittma­radtak. Es kifúrtbelű kul­csok, faggyúgyertyák, ame­lyekben kicsempészték innen a titkos leveleket, az utolsó vontjai. Felirat semmi. Ki­tudja ki rajzolta oda, kinek és miért? Talán egy szen­vedő fogoly utolsó üzenete feleségéhez? Nem tudjuk. A krematóriumok közül csak az 1-es számú maradt meg épségben.' a többi né­gyet felrobbantották a né­metek, hogy ne maradion nyoma kegyetlen munká­juknak. A rámpán, ahol Mengerle a tábor orvosa döntött, hogy melyik fogoly mehet munkára, és melyiket vi­gyék azonnal a gázba, ma emlékmű áll. Hogyan is tör­tént itt a foglyok fogadása és tömeges kivégzésé? Ami­kor a szerelvény megérke­zett az állomásra, gyorsan felnyitották az ajtókat, és azokat, akik még életben voltak kikergették és bete­relték a. külön erre a célra bekerített térségre. Itt a férfiakat elkülönítették a nőktől és a gyerekektől. De hallgassuk meg erről a hi­vatalos jelentést. „Miután egy vasúti kitérőn kihajtot­ták őket a vagonokból, az áldozatokat egy helyre gyűj­tötték... ahol le kellett vet­ni ruhájukat, cipőjüket. A férfiak az udvaron vetkőz­tek le, a nők és a gyerme­kek egy közeli barakkban. Az asszonyoknak levágták a enn ; .yÁlUÍÍLU& haját, és azután az egész szállítmányt, férfiakat, nőket és gyermekeket most már meztelenül és kopaszra nyír­va végighajtották a gáz­kamrába vezető úton: elő­zőleg azt mondták nekik, hogy fürdőbe viszik őket. Amikor odaértek a halál-, kamrákhoz az áldozatokat felemelt kézzel, hogy minél többet lehessen a kamrába préselni, beterelték a helyi­ségekbe. A gyermekeket a tetejükbe . rakták. Sokszor először a csecsemőket ölték meg .. Egy erre speciali­zált SS lábuknál fogva megragadta és falhozcsapta őket... Maga a gázosítás körülbelül 15 percig tartott, Utána összeszedték az áldozatok holmiját és azt Németországba szállították elárasztásra, Mielőtt a hul­lákat elégették volna ki­szedték arany fogaikat, el­szedték a testükön találha­tó értéktárgyakat. Ezt a Birodalmi Bank számára küldték. Amikor a gázkamrák és a krematóriumok nem győz­ték a kivégzés iramát, az áldozatokat egyenként a krematórium udvarán kiá­sott gödör szélére vezették, ott tarkón lőtték és a gö­dörben máglyán elégették. Közel a rámpához állnak a krematóriumok romjai és udvarukon ott vannak a máglyák gödrei. A földben mindenhol apró fehér embe­ri. csontok. Csontok, amit a tűz nem bírt megemészteni. A gödrökben víz. Beszélik, hogy ez a víz sohasem fagy be, mert a földbeszívódott emberi zsiradék nem engedi. Minderről könyveket és könyvtárakat írtak már és mégsem lehet soha eleget beszélni, és írni mindarról, ami Auschwitzban történt. Nincs a földnek még egy olyan kis helye, ahoi annyi ember pusztult volna el, mint itt. A gyilok, a go­noszság, az emberi brutali­tás uralkodott itt. Ma emberek ezrei járnak ide a világ minden tájáról, hogy erőt merítsenek & bé­ke ügye megvédéséhez, hogy okulva a nagy példán, soha többé ne engedjék lángra- gyújtani a világot ', szabad­jára engedni az emberi puszii tás masinériáját. (Folytatás köVetkezik) QaamamDaDaaaaaroaaamaaQDaDDaaaaoQDQixiDaaaixEaDaomQrc^^ OCÜÍ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents