Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-12-10 / 49. szám

* 1955 december If). A szovjet államférfiak indiai útjának hatását a Yorkshire Post című angol lap külön tudósítója így jellemzi: „A szovjet vezetők indiai látogatása egetverő diadal volt”. Majd így foly­tatja: „Az a néhány nyugat-barát elégedetlen, akikre bizonyos nyugati újságírók úgy vétették magukat, mint drága kincsre, az általános orosz-barát lelkesedés kitörése közepette nem fé­kezhette a nép érzéseinek hömpölygő áradatát. Jellemző. hogy például engem éljeneztek és ünnepeltek a kalkuttai tömegek, mert tévedésből orosznak tartottak“. Richard C’rossman angol munkáspárti képviselő a Daily Mirror című lapban azt írta: „Ázsiában ugyanolyan gyor-an veszítünk el barátokat, mint ahogyan ott a Szovjetunió bará­tokat nyer”. Utalva arra a szovjet javaslatra, amely az összes hidrogénbomba robbantási kísérletek megszüntetését ajánlja, Crossman megállapítja: Eden ötölése-hato'lása akaratlanul el­árulta, hogy az angol kormány nem akarja a hidrogénbomba robbantások eltiltását. „Nem csoda — írja Crossman — hogy a néptömegek Indiai diadalűtja során Hruscsovot éljenezték”. Indiai tartózkodásuk után a múlt hét csütörtökön BULGANYIN ÉS HRUSCSOV RANGÚKBA ÉRKEZETT, ahol érkezésük napját ünnepnappá nyílvánították. U Nu bur- rrtai minisztss-elnök üdvözlő beszédében kijelentette, hogy Bur­ma vezetői és népe nem csupán mint barátaikat és jóakaróikat, hanem mint kedves rokonaikat is szeretik a szovjet állam ve­zetőit. Rangun polgármesterének fogadásán Buiganvin elvtárs elismeréssel szólott Burma függetlenségi harcáról s hangoz­tatta, hogy a szovjet nép őszinte rokonszenvvel figyeli a Bur­mái Unió békeszerető külpolitikáját. Franciaországban a múlt héten a hosszú parlamenti húza- vona Után gyorsan peregtek az események. Miután a parlament megvonta a bizalmat a F.iure-kormánytól, a minisztertanács a köztársasági elnökkel egyetértésben a ház feloszlatása és új vá­lasztások kiírása mellett döntött. Legutóbbi jelentések szerint A BONNI PARLAMENT KÜLPOLITIKAI VITÁJA bebizonyította, hogy a szociáldemokrata „ellenzék” külpolitikai programja nem. sokban különbözik az újrafelfegyverzés bajno­kainak programjától. A külpolitikai vita során a Szociáldemok­rata Párt „tapintatos” megfogalmazásban bírálta a bonni kor­mányt. Főleg azért, hogy nincs saját konkrét programja a né­met állami egység helyreállítására. Adenauer köszönetét mon­dott Olfenhauemek, a Szociáldemokrata Párt szónokának „loyális és jószándéku“ beszédéért. Kiesinger pedig a parla­ment külügyi bizottságának elnöke, Adenauer-párti képviselő hangoztatta: nem tartja lehetetlennek a kormány és az „ellen­zék" közös külpolitikai platformjának létrehozását. Az események azt bizonyítják, hogy azért a nyugat-német kormánykoalícióban nem minden fenékig tejfel. A tömegek nyomására Dehler, a kormánykoalícióhoz tartozó Szabad De­mokrata Pást elnöke a genfi külügyminiszteri értekezlet után a Szovjetunióval való közvetlen tárgyalások mellett foglalt ál­lást. Erre Adenauer kezdetben halkabb, majd felháborodott hangon követelte: Dehler távozzék a szabad demokrata párt elnöki tisztjéből. Adenauer ilyen irányú próbálkozása azonban sikertelen volt. Az ENSZ különleges politikai bizottságának ülésén napi­rendre került AZ OJ ENSZ-TAGOK FELVÉTELE Ismeretes, hogy a tizennyolc ország egyszerre történő felvéte­léről szóló kanadai javaslatot huszonnégy ország, a Szovjetunió is támogatja. Kínos feltűnést keltett a Kuomintang küldöttének a tizen­nyolc jelölt felvétele ellen elfoglalt álláspontja. A nyugati lapok közük, hogy bizonyos ázsiai országok képviselői az ENSZ- palota folyosóin kijelentették: ha a kuomintangisták akadályoz­zák az új tagok felvételét, akkor haladéktalanul javasolják, vesse fel újból a közgyűlés Kína képviseletének kérdését, amit a legközelebbi ülésszakra halasztotta. Á csangkajsekista „vétóval” kapcsolatban a Washington Post and Times Herald című amerikai lap ezt írja: .......nehéz lesz meggyőzni bárkit is arról, hogy nem az Egyesült Államok ösztönözte hajthatatlanságra Csang Kaj-seket... Most az Egyesült Államoknak nem könnyű bebizonyítani, hogy semmi köze gyámoltjának makacsságához”. A lap hangsúlyozza hogy a kanadai javaslat kudarca esetén — ami egyben azt jelente­né, hogy a tizennyolc ország közül egyet se vennének fel az kapcsolatban a szovjet küldött leszögezte, hogy az ENSZ le­szerelési bizottsága és albizottsága nem dolgozott ki olyan megfelelő határozati javaslatot, amely a fegyverkezési hajsza megszüntetésére, a fegyverzet lényeges csökkentésének végre­hajtására, a nukleáris fegyver eltiltására és hatékony nemzet­közi ellenőrzés megteremtésére irányul. A szovjet küldött hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok 1954 előtt olyan le­szerelési programot javasolt, amely magában foglalta a fegy­verzet és fegyveres erők csökkentését. Most viszont megta­gadja ezt a programot és az egész leszerelést „az államok te­rületének fényképezésére“ zsugorítja össze. Az ENSZ politikai bizottságában a leszerelés kérdésevei ENSZ-be — az Egyesült Állomok lenne ,,a bűnös abban, bogy meghiúsult sok ország reménye”. A SZOVJETUNIÓ KÜLÜGYMINISZTÉRIUMÁNAK FIGYELMEZTETESE AMERIKAI LAPTUDÖSlTŐKHOZ L. F. Iljicsov, a Szovjetunió külügyminisztériuma sajtóosz­tályának vezetője december 5-én magához kérette a sajtóosz­tályra R. 0. Malley-t, az Associated Press hírügynökség moszk­vai tudósítóját, majd W. Hangent, a New York Times moszk­vai tudósítóját és rámutatott előttük arra, hogy az SZKP köz­ponti bizottságának és a Szovjetunió minisztertanácsának no­vember 10-i építésügyi határozatáról adott tudósításaikban durva torzításokat követtek el. Ez okot adott arra, hogy az amerikai sajtóban és az amerikai rádió híradásaiban hazug je­lentések lássanak napvilágot, illetve hangozizanak el, amelyek durva kirohanásokat tartalmaztak és sértették az akkor éppen az Egyesült Államokban tartózkodó szovjet épílészküldötíséq tagjait és különösen A. V. Vlaszovot, a Szovjetunió Építészeti Akadémiájának elnökét. Az amerikai lapok olyan koholmányo­kat közöltek, hogy A. V. Vlaszovot megfosztották kitüntetésé­től, címeitől és elbocsátották. Az ilyen erkölcsök összeférhetetlenek a normális helyzettel és csak kompromittálják az említett tudósítók által képviselt amerikai hírügynökségeket és lapokat. A külügyminisztérium sajtóosztályán felhívták az említett tudósítók figyelmét az ilyen jelenségek megismétlődésének megengedhetetlenségére és figyelmeztették őket, hogy ha a jövőben is előadódnak ilyen esetek, a szovjet szervek megte­szik a megfelelő intézkedéseket. UJ­moaODDDDDDCXinonOODDf Talán tizenöten vagy hú­szán lehettünk, a csehszlo­vák delegáció kultúrmunká- sainak egy töredéke, hogy kora reggel autóbuszra ül­tünk és nekivágtunk Len­gyelország végtelen síksá­gainak. Sem volt kísérőnk, se útikalauzunk, ügy, „egye­dül" indultunk el kezünk­ben térképpel. Délfelé vág­tunk a kanyargós Visztula mentén. Mindenhol homok, legelők és erdők. A homo­kos szántókon már kupacok­ban állt a vastagszárú rozs; a krumpli szégyenlősen el- fedie a földet, az erdőkben éretten, pirosán kínálták magukat a bogyók. Néhol a mélyedések dús pázsitja alatt megbújt a hőségben is hi­degen maradt víz. Jobbra, hol messzebbre, hol közelebb húzódva sűrű füzes közé szo­rulva. mindenhol elkísért utunkon a csendesen jóságos Visztula. Óh, síkság, óh gyönyörű egyszerűség, óh fák alá bújt békés lengyel faluk, magányosan meghú­zódó tanyák! Van-e nagy­szerűbb az egyszerűn szép­től, a nem kérkedötöl? Olyan vagy, mint a fátyol alá rej­tett szűz, kinek szépségé­ből első pillanatra mitsem látunk, de mindent sejtünk. Az utakon lovasszekerek döcögtek, a földeken asszo­nyok hajlongtak, távolabb szélmalmok merenglek a semmibe tétlenül, mozdulat­lanul. Az erdő mellől hirte­len fehér íibasor kanyargóit ki az útra. Kis gazdájuk valahol bogarat lesve, virá­got tépve, lemaradt, hogy aztán fürgén utánuk sza­ladjon. Amint: átröppent az árkon, mint piros zászlócs­ka meglebbent szoknyája. — Csak úgy, mint nálunk, hosz- szú vesszővel biztatta libáit s én az egyhangú motorber­regésben hallani véltem csi­lingelő hangjai: Kis libám, libuskám előre sorjázva, te meg csörgő szarkáin, röppenj fel a házra. Elzúgtunk mellette, intet­tünk . neki, ő kendőjét igaz­gatva huncutul ránknevetett. „Kis libám, libácskám, szedd a lábad, szedd a lábad sza­porán Vagy kétszáz kilométert száguldottunk így, aztán ke­let felé Lublin irányába vág­tunk. A város nyüzsgő for­galmában csak pár percre álltunk meg,, hogy megcso­dáljuk gyönyörű reneszánsz épületeit s a köziük nyüzs­gő vidám diáksereg nyárra ittrekedt töredékét. Lublin diákváros, egyetemein ezrei tanulnak a lengyel fiatalok­nak az ország minden tájá­ról. Különösen orvoskara híres. Ennyit, tudtunk meg pár perc alatt, a koránk se­regtó fiataloktól s máris tovább indultunk ki a város mellé, egy csupasz, meglé­ped dombra, ahol még most is áll intő emlékként a maj- daneki haláltábor minden őr­tornya, drótsövénye, krema­tóriuma, földhöztapadt ba­rakksora és gázkamrái. — Most múzeum, tanulni és okutni járnak ide az embe­rek. (Külön cikkben kell maid arról szólni, hogy mennyi szenvedés emléke VII. Kis libám, libuskám ... zsúfolódott agyamba itt né­hány óra alatt.) A tábortól vissza a váro­son keresztül nyugat felé indultunk Kazimírzu irányá­ba. Kicsi, középkori, város­ka, nagyon érdekes műem­lék — ennyit tudtunk meg róla Varsóban. Ez a város­ka, a Visztula partján meg­húzódó apró múzeumváros volt napi utunk célja. A kilométerek és a percek gyorsan röpültek. Lassan a táj képe is megváltozott. A síkból dombok bújtak elénk, odaszorítva az utat a Visz­tula mellé. Kicsik, kecsesek voltak ezek a dombok, de nagy a sürgés-forgás. Mond­ják'neki, hogy három nagy tokot fogtak s most nem tudják, mitévők legyenek ve­le. Az asszony agyán átvil­lant az eszeveszett gondolat — mi lenne, ha megvenné és eladná ő? Hátha keresne rajta? Óh, jaj, de nem volt neki annyi pénze. Alkudott szenvedélyesen, szinte már könnyezve és a halakat meg­vette. Szaladt velük a vá­rosba, hogy eladja. Jól tud­ta, hogy ha túl akar adni portékáján, akkor be kelI tar­tania a város rangsorát. — Először hát a polgármester­hez kellett volna mennie. Kazimíru látképe a várból itt hegyeknek nevezik. Há- *tukat gyapjasán, sűrűn bur­jánzó alacsony bozót fedte, takargatta, sok helyen tar­kítva gondosan művelt gyü­mölcskertekkel. Elhagytuk Polanowkát is. A hegyek megnőttek, a bo­zót leszorult hátukról az út mellé élő kerítésnek. Néztük és gondolatainkba temetkez­tünk. Élt itt Kazimírzubon va­lamikor a múlt század kö­zepén egy szegény zsidó család. Nem volt semmijük, csak négy éhes gyerekük és nevük. Rubinnak hívták őket és ez volt minden vagyo­nuk. Ezt kapták örökül az öregektől, ha már igazi ru- bintot nem hagyhattak rá­juk. A férfi beteg volt, tü- döbaj sorvasztotta. Az asz- szony, az aranyszívű, ügyes Chawa tartotta el az egész családot, leeket, a tízhóna­post, leánykáit és férjét, a betegen gyermeket. Ennek az asszonynak az életsorsát mondja el megrázóan szép elbeszélésében Alexander Swietochowszki, a lengyel parasztság történetének egyik írója. Chawa egy napon lesza­ladt a Visziuta-parira, hogy halat vegyen. Látta, hogy a halászok közt szokatlanul De amint éppen oda tartott, összeakadt a bírónéval, aki megkérdezte, hogy mi já­ratban lót-fut annyira. — ö megvallotta, hogy tokot árul. A bíróné rögtön be is hívta és vásárolt belőle. Chawa dobogó szívvel ment a pol­gármesterékhez, akikről tud­ta, hogy nagyon sokat ad­nak a rangra. Valóban, ami­kor a polgármesterné meg­tudta, hogy már előtte a bíróné vásárolt, kiutasította Chawát .a házából. Az asz- szony sírva futott a posia- mesternéhez és a városka többi előkelőségeihez, de senki se akart a portékájá­ból vásárolni, mert a pol­gármesterné se vett. Nem tehetett egyebet, hátára kö­tötte az árút és nekivágott, hogy vidéken próbálkozzon vele. Sikerült. Három rubelt nyert az üzleten és egyszer életében jó vacsorát főzött éhes gyermekeinek. Aztán úgy fordult, hogy elcsapták a részeges levélhordót és vele kezdték küldözni a le­veleket vidékre. Chawa min­dent megragadott, mindent elfogadott. Már-már azt hit­te. rendbejön családjának az élete és. ekkor történt a szörnyű baj. Az elcsapott, részeges levélhordó megleste, amint éppen Polanovka felé vitte a levelet és megölte. .4 tehetetlen férj és az éhe­sen visongó gyerekek hiába várták haza. Chawa olt fe­küdt a Polanovka jelé ve­zető út mentén az árokban. Talán éppen ott, ahol mind­ez eszembe jutott. Felrém- lettek agyamban a részeges levél hordó szavai és meg­rázkódtam: „Hej, azok a zsidók, azok a zsidók! Ott is kikelnek, ahol el sem ve­tették őket. Akárhogy meg­fogsz valamit, ha a fogaddal is fogod meg, mégis kihúz­zák. kitépik. Nem ártana iöl megkergetni a rusnya fér­geit és egy szálig belefoj­tani a Visztulába.” Furcsán, nyomasztóan telepedtek egész lényemre ezek a sza­vak s mindazzal összekeve­redtek. amit a haláltábor­ban láttam. Ek. nem, nem tudtak megnyugtatni az író engesztelő szavai sem: „Sze­gény Chawa. én megbocsáj- tom neked, hogy itt éltél és dolgoztál az én hazámban s gyermekeidet lengyel ke­nyéren akartad felnevelni.’’ Néztem a folyót, a bölcset, amint suttogva szerelmesen simogatta partjait, csókol­gatta a füzek lombjait. Le­hajtóban volt a nap, Cha­wa vérét szórta a habokra.,. A városka olyan volt, ami­lyennek nem. gondoltam. — Több évszázadok földbe- süllyedt házai sok szenve­dést éltek meg. .4 néni Len* gyelország úijáPpiieite, olyanná varázsolta, amilyen hajdan volt. A négyszögle­tes főteret körülölelő árká­dos házak a cseh városok főtereire emlékeztetitek s mégis elülnek töltik. Hiszen ennek a városkának a pol­gárosodása korántsem volt olyan előrehaladott az elma­radt ipar folytán, mint a cseh városoké, inkább a len­gyel feudalizmus erődje volt s kevésbé a kapitalizmus erőssége. Lakói jelentős- részt földművelésből és ha­lászaiból éltek. Ipara első­sorban a városka szükségle­téhez és a közvetlen kör­nyékhez igazodhatott, Az ősi vár fehér kövei, bástyái ott állnak a város­ka és a Visztula fölött a dombok csúcsán. Sok dicső, harcra, küzdelemre emlékez­teinek. Alattuk ma pezsgő életet ét az apró város. Ki­rándulók százai, tudósok, művészek csoportjai látogat­ják állandóan. Az egyik épületben a képzőművészek, a másikban az átkötő zené­szek, a .harmadikban régé­szek telepedtek meg. Kazi­mírzu ma. a lengyel kultú­rái gazdagító alkotások szín­helye, a. népi Lengyelország egyik büszkesége. (Folytatása következik.) A BURMÁI UNIÓ Területe. A Burmái Unió az indokínai félsziget északi részén terül el. A Kínai Népköztársa­sággal, Indiával, Pakisztánnal, Laosszal és Thaifölddel határos. Területe csaknem 680 000 négy­zetkilométer, Fővárosa a 700 000 lakosú Rangun. Lakossága. Burma húsz mil­liónyi lakosának körülbelül két­harmada burmai nemzetiségű. Ezenkívül karén, san, mon, csín és kacsin nemzetiségek élnek az országban. Államrendszere. 1948 január 4-én a burmai nép nemzeti fel­szabadító harcának eredménye­ként a volt angol gyarmatból megalakult a független Burma; Unió. Az alkotmány szerint tör­vényhozó szerv, a képviselőház­ból és a nemzeti kamarából ál­ló parlament. A köztársaság élén elnök áll. A Burmai Unió elnöke Ba U. miniszterelnöke a nemzeti kormány megalakítása óta a szocialista párthoz tarto­zó U Nu. A szocialista párt az ország Vezető politikai pártja. 1950-ben a baloldali szocialis­ták megalakították a Munkás- Paraszt Pártot, e párthoz tar­tozik a Burmai Szakszervezeti Szövetség és több más tömeg­szervezet is. Küipoiitikája. A fiatal burmai állam békeszerető külpolitikát folytat. A bandungi értekezlet egyik kezdeményezője és aktív résztvevője volt. Követeli a Kí­nai Népköztársaság ENSZ-beli jogainak helyreállítását és tá­mogatja a Kínai Népköztársa­ságnak az ázsiai kollektív béke egyezmény megkötésére vonat­kozó javaslatát. A burmai kor­mány mereven elzárkózik a távol-keleti katonai tömbben való részvételtől, síkraszéll a fegyverkezés csökkentéséért és az atomfegyver eltiltásáért. U Nu moszkvai látogatása alkal­mából kiadott közös szovjet- burmai nyilatkozat a békés egymás mellettélés öt aiapelvé- re támaszkodik. Bányászata. Burma gazda? értékes nyersanyagokban, ipara. Az imperialista uralom alól felszabadult Burma számoj intézkedést tett gazdasági füg­getlensége megszilárdítására Ipara fejlesztésére. Egyes kül­földi tőkék államosítása útján erősíti az állam-kapitalista szek­tort. Emellett vegyes, főleg an­gol érdekeltségű vállalatokat hoztak létre. 1954-ben 1981 üzem működött az országban, összesen 90 000 munkással és alkalmazottal. U Nu kormánya a nemzeti ipar megteremtésére törekszik. Mezőgazdasága. A lakosság 70 százaléka mezőgazdaságban dolgozik. Dohány-, köles- és búzatermelése túlhaladta a há­borúelőtti színvonalát. Külkereskedelme. Az utóbbi években kiszélesedtek Burma külkereskedelmi kapcsolatai. A Szovjetunióval, a Kínai Népköz- társasággal és a népi demokrá- ciákkal is élénk kereskedelmi kapcsolatokat tart fenn.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents