Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-12-10 / 49. szám

1955. december 10.

11Jn

AZ ÚJ EGYETEMI

KÖNYVTÁRBAN

Az egyetemi könyvtár alig néhány hete költözött át a Michalská utca 1. számú házba. A régi épület nem felelt meg az egyetemi ifjúság igényeinek, s a felettes hatóságok úgy döntöttek, hogy új helyiségbe költöztetik át az egyetemi könyvtárat. Az újonnan berendezett könyvtárban a tanuló ifjúság zavartalanul tanulhat, olvashat. Ez az intézkedés azért is fontos, mert a régi könyvtárban mind a tanárok, mind a tanulók részére mindössze két olvasóterem állt a rendelkezésükre. Az új épületben az utólagos átalakítások után 9 helyiség áll az érdeklődők rendelkezésére.

Az új könyvtár minden igényt kielégít. Az olvasó — katalógus és kölcsönző termeken kívül az új könyvtár helyiségében dohányzó szobát rendeztek be és a folyosón büffét létesítettek.

A régi kolostori épület falai közé harminchat évig volt beszorítva az egyetemi könyvtár. Itt is ugyanazon a könyvek álltak a tanuló ifjúság rendelkezésére, de a könyvkiadás körülményei sok tanulót tartottak távol a könyv kölcsönzéstől.

Az új épületben mindenki zavartalanul olvashat, tanulhat, mert a sok terem zavartalan tanulást, illetve olvasást biztosít.

Az új könyvtárban két fő olvasó terem van. Az egyikben könyveket, a másikban folyóiratokat, napilapokat olvashat az ifjúság. Az utóbbiban minden fontosabb külföldi szép- és szak- irodalmi folyóirat, illetve lap megtalálható, úgy szintén az összes Csehszlovákiában megjelenő lapot is.

Az egyetemi tanuló ifjúságnak nagy segítő társa az egyetemi könyvtár. Sajnos, a statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy a tanuló ifjúság eddig nem használta ki teljesen ezt a lehetőséget. Az adatok tanúsága szerint például a bölcsészeti és a pedagógiai fakultás hallgatói aránylag kevésszer veszik igénybe az egyetemi könyvtár könyveit. Ez a tény

részben azzal magyarázható, hogy az említett fakultások hallgatói a szükséges szakirodalom jó részét megtalálják az egyetemi fakultásainak könyvtáraiban is, másrészt pedig a szükséges könyveket nem tudják időben megkapni az egyetemi könyvtártól. Az egyes könyvekből ugyanis kevés példányszámmal rendelkezik az egyetemi könyvtár, s a meglévő példányok mindig kint vannak. Ez "különösen az olyan szépirodalmi művekre vonatkozik, amelyek nemcsak az irodalmára^ hanem az irodalom

kedvelők érdeklődésére is jogosan tartanak számot.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett a tény előtt sem, hogy a könyvtár nem kapja meg időben a legújabb könyveket, már csak azért sem, mert ez az ok s ítén sok főiskolást távol tart a könyvtártól. Célszerű lenne, ha az újonnan nagy költségekkel berendezett könyvtár ezen a téren is javítana. Általában a könyvkereskedésekben kapható könyvek csak két-három hónap múlva jelennek meg a könyvtár polcain.

Az eddigi hibák ellenére is az új könyvtár sokkal jobban biztosítja az ifjúság tovább ta- \ nulását és ha az új könyvek beszerzési idejét sikerül megrövidítenie, nagy mértékben segíti az egyetemi ifjúság tanulmányi színvonalának további emelését.

(bt)

jnoaaaaGüaoodOGCGDOQmGoaa

n

3 Kiábrándulás Hol!ywood-ból...

Nemrég érkezett vissza Csehszlovákiába Libuse Hamrová- Nováková, aki kihasználva az amnesztiát hazatért szülőföldjére.

A napokban rendezett sajtó- konferencián beszámolt Holly- wood-i élményeiről. Hamrová eredetileg filmezni készült Amerikában, vagy ahogyan szaknyelven mondják „forgatni". Filmezése első napjaiban azonban megbetegedett s így a filmben kapott szerepét elveszítette, Miután felgyógyult, már nem volt elég lelkiereje, hogy még egyszer végigjárja azt a Hollywood-i kálváriát, melyet egy szerep megszerzése követel.

Hollywoodban egyáltalán nem fontos, színész-e vagy sem a leendő „filmcsillag”. Elegendő egy jó manager, aki mindent elintéz, viszont tíz százalékát kapja a színész avagy színésznő gázsijának. Az ilyen „kezdő filmcsillagnak” aztán le kell vetkőznie a rendezöbizottság előtt, hogy megbírálhassák bájait, s ha megfelelőnek találják, akkor elkezdődik a reklám- kampányy Az így biztosított népszerűség elérése irtán kezdődik csak a film forgatása.

Egy éven belül az ilyen gyorsan felszökő „filmcsillag” úgy letűnik, hogy csak ritkán és nehezen található meg. A letűnt csillagokat — ha azok férfiak — leginkább a benzinkutaknál, s ha nők, akkor mint áruházi elárusítónőket, vagy mint nagy vendéglők kisegítőszemélyzetét látjuk viszont.

Hollywoodban kb. két hétig tart egy-egy film forgatása, csupán a nagyobb vállalatok engedhetik meg maguknak a három hetet, különben nem fi- zetődik ki a film. Aki pedig értékes filmet akar látni Hollywoodban, az elment az úgyne- zett művészeti múzeumba, ahol Chaplin filmjeit nézheti végig. Ezek vetítése máshol be van tiltva.

Hamrová Amerikában főleg a televíziónál dolgozott, színházban soha. Éppen ezért hazatérése után legnagyobb vágya a hazai színpadon fellépni és az igaz művészetet szolgálni, ami Hollywoodban lehetetlen volt

szamara ...

KEREKES GYÖRGY, Prága ^

Anyanyelvűnk az iskolában

Az új iskolaévben már sok házi feladatot, dolgozatot írtál, s néhányszor rád került a sor feleléskor is. Azt hinné az ember, már tudsz is valamit. Sokat talán nem, de amint te állítod: „Hát aztán magyarul már csak tudok!” Emlékszel? Ott hirdetted ezt buszén alig pár lépésre attól a táblától, amelyen helyesírási hibáktól tarkálló faliújság cikked díszelgett. „Ne nevessetek” — fordultál mérgesen hátra, amikor társaid hitetlen fejcsóválással és mosolyogva vették tudomásul előbbi kijelentésedet.

Hol törté^' ez? A szenei, komáromi vagy az érsekújvári középiskolában? Nem, ez igazán nem fontos. Beszélnünk kell azonban arról, hogy szerte az országban sok fiatal lány és fiú rontja édes anyanyelvét, mert nem ügyel sem beszédére, sem írására. Hány súlyos helyesírási hiba és magyartalan mondat van egy-egy dolgozatban, s milyen zavaros és értelmetlen sokszor feleletetek.

Olvassuk el egy írásbeli dolgozat pár sorát: „Péter az ablakon kopok- tatott.” „Zsuzsi röktön belátta, hogy tévedett”. „Négy éjei és négy nap jöttek”. „A demokratikus álamok munkásai ...” ............... hogy szabadon Hitesünk ezután”. „A többi királyokkal már nem foglalkoztunk.” (számnév után mindig egyes számot kell használnunk.) fme csak néhány mondat, mégis mennyi helyesírási hibát találunk benne.

Máshol pedig — és nem is oly ritkán — pirostintás hullámvonalak" ékesítik tanulóink füzeteit, hirdetve, hogy milyen sokszor használnak magyartalan, idegenszerű kifejezéseket, sőt idegen szavakat is: „Nem kel fel Jancsi, ha nem muszáj”. „Pont nekem mondod? Dózsa volt a parasztlázadás egyik tényezője." „Jó módszere van neki.” „Petőfiről amikor beszélünk... ” (rossz a szórend!) „Azzal pechje volt az írónak.” „Az iskolában transzparenseket létesítettünk.” „A reakciósok tagadásba vették...” (helyen: tagadták.) „A dekoratőrök feldíszítették tantermünket.”

Bőven válogathatunk a szebbnél- szebb értelmetlen és zavaros mondatokban is: „Adynál a problémák egy nagy eggyé olvadnak”. „A regény főhőse elvesztette szemét.” (helyesen: szeme világát!) „A jelenet leírása nyilvánosan^ (helyesen: nyilván) az élő hagyományból került munkájába.” „A hajdúság olyan társadalmi képlet

volt, melynek hatalma történelmünk során módosult.” ' (?) „A törvénykönyvet a győztes nemesség nyomban, kíméletlenül végrehajtotta.” (eszerint a törvénykönyvet árverezték el. a valóságban pedig a szegény jobbágy birtokát verték dobra, mert így hajtották végre következetesen a törvé-, nyékét). „A város erőteljes■ hangon válaszolt a parasztoknak.” „A költő hozzáfogott a vers kitódításához." „A lombajn szó rájár a magyar nyelvre.” (Ne ijedjetek meg, ez nem történhet meg; tanulótársatok csak azt szerette volna mondani, hogy ezt az idegen szót már meghonosodottnak tekinthetjük nyelvünkben.) „Az író azt állapítja meg értekezletében...” (helyesen: értekezésében). „Adyval kilépett a költészet a megrekedtségek- böl." (?) „Hazánk felszabadult a fasiszták alól.” (ugye ezt ti sem tudjátok elképzelni?) „A munka gyors üteme agyogja be az ember arcát.” (ez is hihetetlen!) „Ezen a napon felvonul minden gyár.” (talán inkább a gyárak dolgozói vonulnak fel, s a gyár ott maradhat a helyén.)

Az írásbeli dolgozatok elrettentő példáiból talán elég is ennyi. Most figyeljétek meg, hogyan beszéltek néha, milyen hanyag kifejezéseket használtok lépten-nyomon: „Hogy skatulyázzam ezt a szabályt?” „Mától kezdve fogok erre utazni.” (Nehogy azt higgyétek, hogy utazásról van szó. Csak azt akarta egyik társatok mondani, hogy ezentúl jobban fog törődni valamivel, jobban fog vigyázni valamire.)

Ki felelős azért, hogy nem tudtok helyesen írni, hogy nem beszéltek világosan, értelmesen magyarul? Elsősorban ti magatok, mert nem tanuljátok meg nyelvünk szabályait, s ha meg is tanuliátok, alkalmazni már nem akar'átok.

Senkinek sem bocsáthatjuk meg azokat a hibákat, amelyekkel a magyar nyelv — anyanyelve — szépsége és tisztasága ellen vét. Igyekeznetek kell azért, hogy feladataitokban, az iskolai feliratokban, faliújság cikkekben ne maradjon egyetlen egy helyesírási hiba, egy magyartalan, értei- é metlen mondat sem, mert a világos' és érthető magyar beszéd nem tauf-* tóitok magánügye, hanem a ti közös ügyetek is. Nyelvünk kifejező erejét legjobban a hanyag, értelmetlen beszéd veszélyezteti. Ezért törekedjetek arra, hogy az iskolában is, otthon is, szépen és tisztán beszéljetek magyarul! BEM

(37)

Végül aztán a ..Rózsában” megismerkedtem egy hlubokái rokkanttal. Azt mondta, menjek el hozzá egy vasárnap látogatóba, és másnap olyan lesz a lábam, mint egy dézsa. Volt neki otthon tűje meg injekciója és én tényleg alig bírtam hazavánszorogni Hlubokából. Nem csapott be engem ez az aranyos lélek. így aztán végül mégis csak megvolt az izomreunia. Gyorsan be a kórházba — és máris császár voltam. Aztán még egyszer rárn- mosolygott a szerencse. A sógornőm testvérét, a zizkovi dr. Masákot áthelyezték Budéjovicébe, és ennek köszönhetem, hogy olyan sokáig tudtam tartani magam a kórházban. Kihúzhattam volna egészen a szupervizitig, de aztán mindent elrontottam azzal a szerencsétlen „kran- kenbuchliaT’l Pedig az ötlet jó volt, nagyszerű volt. Szereztem egy nagy könyvet, ráragasztottam egy címkét, és arra rámázoltam, hogy Krankenbuch des 91. Reg.* Megvolt abban minden rovat, rubrika, ahogy kell. Beírtam egy csomó kitalált nevet, lázaikat, betegségeket, és minden nap délután a vizit után a hónom alá fogtam a könyvet és nagy pofával kimentem a városba. A kapuban landveresek álltak őrt, úgyhogy erről az oldalról is tökéletesen biztosítva voltam. Megmutatom nekik a könyvet, és még szalutáltak is. Aztán elmentem egy adóhivatali tisztviselő ismerősömhöz, nála átöltöztem civilbe, és elmentem a kocsmába, ott aztán baráti társaságban különféle haza- áruló dolgokat meséltünk egymásnak. Aztán már olyan pimasz lettem, hogy át se öltöztem civilbe, és uniformisban járkáltam a kocsmákba meg a városba is. Csak hajnal felé mentem vissza a kórházi ágyamba, és ha éjszaka megállított az őrjárat, az orruk alá dugtam a 91-es regiment „krankenbuchját”, és senki se kérdezősködött tovább. A kórház kapujában megint- csak némán rámutattam a könyvre, és valahogy mindig sikerült eljutnom az ágyig. Olyan nagy lett a pimaszságom, hogy azt hittem, nekem már senki. se csinálhat semmit, mig aztán egy éjszaka a főtér árkádjai alatt bekövetkezett a végzetes tévedés, amely világosan bebizonyította, hogy nem nőnek a fák az égig, bajtársam. Büszkeségnek gyász az ára. Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. Ikarus elégelte a szárnyait. Az ember gigász akarna lenni, barátom, pedig csak egy darab szar. Nem szabad hinni a véletlenben, jobb, ha reggel és este is felpofozzuk magunkat, hogy el ne felejtsük, hogy az óvatosság sohase fölösleges, és hogy jóból is megárt a sok. A bacchanáliák és orgiák után mindig morális kac- cenjammer következik. Ez egy természeti törvény, kedves barátom. Ha meggondolom, hogy ellőttem magamnak a supervizitet, a kiszupe* A 91. ezred betegkönyve.

rálást. Hog,y felddienstunfähig * lehettem volna. Ilyen örült protekcióval. Itt döglődhettem volna: valahol az irodán a kiegészítő parancsnokságon, és most gondatlanságból kitörtem a nyakamat,

Az egyéves önkéntes ünnepélyesen befejezte vallomását:

— Karthágóra is sor került, Ninivét romhalmazzá változtatták, kedves barátom, de azért fel a fejjel/ Ne higgyék, hogy ha kiküldenek a frontra, egyszer is elsütöm a puskámat, Regime ntsrap őrt! Kicsapni az iskolából! Éljen a cs. kir. kretánizmus! Majd bolond leszek az iskolában kuksolni és vizsgázgatni nekik. Kadét, fénrik, lajtnant, óberlajtnant. Szarom rájuk! Offizierschule. Behandlung jener Schüler derselben, welche einen Jahrgang repetieren müssen. ** Katonai paralizis. Jobb-avagy bal- vátlon kell tartani a puskát? hány csillagja van egy káplárnak! Evidenzhaltung Militärreservemänner! * — Himmelherrgott, nincs füstölnivaló, bajtárs! Nem akarja, hogy megtanítsam a plafonra köpni? Idenézzen, így kell. Közben gondoljon valamit magának, és a kívánsága teljesülni fog. Ha szereti a sört, kitűnő vizet ajánlhatok önnek ebből a korsóból. Ha éhes, és szeretne ízes falatokkal jóllakni, ajánlom önnek a Polgári Kaszinót. Ajánlhatom továbbá, hogy időtöltésből írjon verseket. En már költöttem itt egy eposzt:

Itthon van a prófosz? Alszik, pajtás, nem beszél,

a hadsereg súlypontja ez, míg Bécsből jön egy új befél, hogy (.veszett az egész csatatér.

Ilyen hőst, fiúk, ki látott? PriccsUnkböl rak barikádot.

Közben nyálas ajka reszket, s harsog mennydörgő szava:

Ausztria sohase veszthet, éljen császár és haza!”

* Tartalékosok nyilvántartása.

* Harctéri szolgálatra alkalmatlan.

** Tisztiiskola. Milyen eljárás követendő ezen iskolának azokkal a hallgatóival szemben, akiknek meg kell ismételniük egy évfolyamot.

Látja, bajtárs, — folytatta a kövér egyéves önkéntes — aztán még mondja valaki, hogy a nép körében egyre apad a tisztelet szeretett uralkodónk iránt. Egy bebörtönzött férfiú, akinek nincs cigarettája s akire regimentsráport vár, a trónhoz való ragaszkodás leggyönyörűbb példáját nyújtja. Dalaiban hódolatot mutat be tágabb értelemben vett hazájának, amelyet minden oldalról fenyeget a seggrepacsi. Szabadságától megfosztották, de ajkairól a rendíthetetlen hűség költeményei ömledeznek. Mórit art te satutant, ceasar! A halottak köszöntenek, császár! Hanem a prófosz egy aljas dög. Szép kis személyzettel van az ember körülvéve a szolgálatban. Tegnapelőtt adtam .neki öt koronát, hogy hozzon érte cigarettát, és a piszok disznó ma reggel azt mondta, hogy itt nem szabad dohányozni, még kellemetlensége lenne belőle, az öt koronát pedig majd megadja, ha lénungot * kap. Igen barátom, én már semmiben se hiszek. A legjobb jelszavak is ki vannak forgatva. Foglyoktól lopni! Es a zsivány ráadásul még egész nap azt énekli: „Wo man singt., da lass dich ruhig nieder, böse Leute haben keine Liederl ** Bitang, kapcabetyár, gazember, áruló!

Ezekután az egyéves önkéntes megkérdezte Svejkiöl, hogy mi a bűne.

— A regimentet kereste? — mondta aztán — szép kis túra. Tábor, Milevsko, Kvéiov, Vráz, Malcín, Sedlec, Horaidovice, Radomysl, Putim, Stékno, Strakonice, Volyn, Dub, Vodna- ny, Protivín, Putim, Písek, Budcjovice. Tövises út. Holnap maga is regimentsraportra jön? Jól van testvér, találkozunk a vérpadon. Schroder urunknak megint nagy öröme lesz. Maga el se tudja képzelni, hogy az ezredbeli ajférek milyen hatással vannak rá. Száguld az udvaron, mint egy veszett kankutya, és lóg a nyelve, mint egy döglött gebének.

És a beszédei, a megrovásai, és ahogy közben maga köré köpköd, mint egy nyáladzó teve. Es a szónoklatainak sohasem akar vége lenni, és az ember várja, hogy a következő pillanatban összedől az egész Mária-kaszárnya. En jól ismerem, mert egyszer már voltam egy ilyen regimentsraporton. Csizmában vonultam be, és cilinder volt a fejemen, és mivel a szabó nem készítette el időre az uniformisomat, csizmában és cilinderben mentem ki az önkén* Zsoldot.

** Kb. Ahol ének szól, nyugodt az álom, rossz embereknek nincsenek" dalaik.