Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-12-10 / 49. szám

........ A CSISZ SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ========- ■ ­Bratislava, 1955. december 10. Ars 60 fillér IV. évfolyam, 49. szám Számadás előtt Közeledik a tél és a határban napról-napra kevesebb a munka. Már csak néhány hét vá­laszt el bennünket az év végétől. A jó gazda ezekben a napokban többször mint azelőtt visszatekint egészévi munkájára, vajon mit is végzett és mit végzett jól, mit rosszul. Számol azzal is, ami még hátra van, hogy az új év küszöbét tiszta lelkiismerettel lépje át. CSISZ szervezeteink víg kedvvel s a Mun­kaérdemrend kitüntetéssel kezdték meg ezt az évet. Ma ők is, mint hazánk minden fiatal gaz­dája visszatekintenek egészévi munkájukra és értékelik azt. A CSISZ szervezetek ebben az évben nagyban hozzájárultak munkájukkal pártunk X. kongresszusa határozatainak telje­sítéséhez. Fokozott figyelmet szenteltek me­zőgazdasági termelésünk emelésének. Az igaz, hogy ha az egyes szervezetek munkáját érté­kelnénk, az eredmények talán nem is tűnnének fel olyan nagyoknak, de több fiatal, több CSISZ szervezet aprólékos munkája adja meg a vég­eredményt: egészévi munkánk tükrét. Szlová­kia ifjúsága óriási lelkesedéssel válaszolt pár­tunk és a CSISZ II. kongresszusának felhívásá­ra és több mint 7 500 fiatal fiú és lány jelent­kezett a határvidék parlagon heverő földjeinek megművelésére. A fiatalok a nyári munkákban 1,826 451 brigádórát dolgoztak le. Különösen kitűntek ebben a munkában a bratislavai kerület CSISZ- szervezetei. De hagy sikereket értek el a fia­talok mozgósításában a többi kerületek is. — Például a pinci CSISZ szervezet tagjai 13 000 óra ledolgozásával járultak hozzá az aratás és a cséplés gyors befejezéséhez. — Alig fejeződött be az aratás, alighogy elcsépelték az utolsó kéve búzát, máris új szakaszon jelentkezett a fiatalság munkakészsége, kez­deményezése. A damasdi CSISZ szervezet fel­hívással fordult valamennyi CSISZ-taghoz, valamennyi parasztfiatalhoz. „Versenyre hív­juk a falusi CSISZ-szervezeteket a sílózási terv túlteljesítésében.” A szavakat tettek követték. Az aratási CSISZ brigádok sílózási brigádokká alakultak. Néhány nap alatt ötszáz falusi CSISZ szervezet kapcsolódott be a Köz­ponti Bizottság sílózási versenyébe. Szapo­rodtak a köbméterek, teltek a sílógödrök. Volt mit értékelni a CSISZ évzáró gyűlésein és a járási konferenciákon. Büszkén számolt be Tóth Kató is, a CSISZ felsőpatonyi alapszer­vezet titkára a dunaszerdahelyi járási kon­ferencián, hogy kötelezettségvállalásukat sike­resen teljesítették. Szlovákiában ezideig több mint 150 000 köbméter sílót készítettek a fiatalok és 950 000 órát dolgoztak le az őszi termények betakarításánál. Azonban az elért eredményeken nem sza­bad elpihenni. Ha jól akarjuk értékelni mun­kánkat, látni kell még a hátralévő feladatokat is, mert csak így lesznek az eredmények tel­jesek. Mindenekelőtt fontos körülnézni a ha­tárban az EFSZ és az állami gazdaságok föld­jein, hogy ne maradjon kint egyetlen kukorica­cső és levágott kukoricaszár sem. A hátralévő jó időt ki kell használni még a rétek és a legelők karbantartására is. Ennek érdekében keveset tettek a fiatalok, különösen a bratis­lavai és a nyitrai kerületben, ahol a tervezett mennyiségnek még a felét se teljesítették. A jövő évi jó termés alapfeltétele, hogy felhasználva minden percet még a fagyok előtt fejezzék be traktorosaink a mélyszán­tást. Ezért a gépállomások CSISZ szervezetei tegyenek meg mindent, hogy ne legyen fiatal traktoros, aki az évi tervét ezen a téren ne teljesítené. A mélyszántás időbeni elvégzésé­vel egyúttal megteremtjük az előfeltételeket a második ötéves terv első évének sikeres teljesítéséhez is. A falusi CSISZ-tagok csak akkor mondhatják az évvégi számadásnál, hogy mindent megtettünk, ha e rövid idő alatt a fentemlített feladatokat is teljesítik. mmmw (Varga Helena felvétele) !i! íj ! A LEGSZEBB AJÁNDÉK Meggyőződésem, hogy tudatosan és teljesen, minden lehetőséget felhasználva, minden gyönyörűsé­get kiélvezve és minden veszedelem ellen felvértezve csak az él, akinek számára a könyv mindennapi kenyér. Minden más ételről, italról hosszabb-rövidebb időre le tudunk mondani, de kenyér nélkül nehéz elképzelni az életet, szinte lehetetlen és könyv nélkül sem lehet szépen, bölcsen, harcosan élni. Aki állandóan, rendszeresen olvas, akinek számára a könyv mindennapi kenyér, aki meg tudja emészteni, hússá és vérré, gondolattá és érzéssé teszi azt, amit olvas, az soha sincs egyedül és soha­sem gyenge. A könyv erősebb minden páncélnál, gyorsabban röpít és messzebbre a lökhajtásos re­pülőgépnél. Ezért szeretem és ezért csodálom a könyvet. És azért tartom a mi ifjúságunkat különösen bol­dognak, mert a felszabadulás óta nyitva állnak számára a tudás kapui: a könyv szinte magától jön el hozzájuk és aki méltó erre, annak barátjává, szövetségesévé válik — húsává és vérévé. ILLÉS BÉLA

Next

/
Thumbnails
Contents