Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-11-19 / 46. szám
1955. november 19. Ki ivirágzás, vagy lombltullás imDmnrnmnDcnmnmDDnmnn 7\?ehéz lenne eldönteni, me- ’ lyik szebb a kettő közül. Az-e, amikor a meleg tavaszi nap éltető sugarainak hatására megpattannak a fák rügyei, lombba borul és kivirít a természet, vagy az ezerszínű., tarka ősz, hulló leveleivel? Kinek az egyik, kinek a másik. Például Szenimiklóssiné az őszt kedvelte, viszont Szentlvá- nyi inkább a tavaszért lelkesedett. S hogy mind a kettőnek megvolt az érdeke, arról majd később meggyőződünk. Itt állunk a bejei kastély udvarán, a falu kellős közepében. Maga az épület stílusa olyan, mint általában a kastélyoké. — Érthető, azonos akarattal, céllal építtette őket uruk. „Távolt az emberektől, elzárva a világtól, elbújtatva, hogy ne lássák, hogy mi folyik bennük." És mennyire tévedtek az urak. A legszilárdabb falakon is ki- szivárgott az igazság. A hatalmas parkra ráborult az alkony. A bejárat felől két fiatalember fordult be a kastély udvarára. Ping-pong ütő van a kezükben: Esténként itt jön össze a falu apraja-nagyja. Itt tartják a mozi és kultúrelöadá- sokat, az olvasó- és politikai körök a nagyteremben jönnek össze. Amikor nincs különösebb program, el-eltáncolgatnak a fiatalok. Szorgalmas munkájuk eredményeiből gramofonos rádiókészüléket és egyéb felszereléseket vásároltak. A hatalmas kertben röplabda pályát építettek. Vidám élet folyik a kastélyban, télen-nyáron egyaránt. S ma már nyugodtan azt mondhatjuk, hogy itt szórakozik, ünnepel, fejleszti tudását a falu népe. Barankay elvtárs a falu párt- szervezetének elnöke gyakran el-eímondogatja, hogy: — hej, ha ezek a zord falak beszélni tudnának és elmondanák mi mindent láttak és éltek át amióta megépíttették őket, akkor nekem nem kellene előadást tartanom arról, hogy kik voltak a nép ellenségei. . Tökéletesen egyetértek Baran- kayval. Valóban sok romantikus doígoról tudna mesélni a kastély, s főleg olyan dolgokról, amelyekről nem szerezhetett tudomást a közvélemény. Nekünk azonban annyival kell megelégednünk, amennyit megtudhattunk a falu legöregebbjeitől. i4 kastély ezelőtt hatvan évvel a Szentmiklóssié volt. Hogy ki építette, arra már nemigen emlékeznek az emberek, de hogy milyen körülmények között épült, azt csaknem mindenki tudja. A földesúrnak öt-hat falu kiterjedésű hatalmas vagyona, gazdasága volt. Mondanom sem kell, hogy tekintélyéhez és vagyonához mérten uralkodott a szegény nép fölött, Ezeknek a cselédeknek az emberfeletti meghajszolásával és verejtékével épült fel a kastély. Az építkezésben minden embert, asz- szonyt, gyereket és öreget bevontak, akik csak bírták húzni a lábukat. Hosszú kilométereken, gyalogszerrel hordatták a követ és az építő anyagot, A fogatokkal rendelkező parasztságnak pontosan megszabottá a földesül melyik napokon kötelesek ingyen dolgozni lóval, szekérrel. A fogatnélkiili lakosság ha nem is volt cselédje az úrnak, egész családjával gürcölt a kastély építésénél. Jaj volt annak, aki megszegi a parancsot. így mesélték az öregek hosz- szú évek során az unokáknak és mesélik ma is. A falu népe leginkább az utolsó hatvan évre emlékszik jól vissza, a Szentmiklóssi és Szenliványi időkre. „Ahol nincs gyermek, ott nincs áldás" — mondja a közmondás. Szentmiklóssiéknál sem áldás, sem gyerek nem volt, sőt még öröm sem. A kastély szobáinak csendjét nem zavarta soha gyermeksírás, vidám kacagás. Az urak, illetve az úr félrevonult, csendes életet élt. Részben azért, mert beteges ember volt, azonban ennél nagyobb oka is volt a bús- lakodásra. Mert ahelyett, hogy a szép úrnő beteg férjét ápolta volna, ő más mellett keresett vígasztalódást. Az úr nyá- rqn még csak ki-kijárt az odú, jából, de ahogyan beállt az ősz, alig lehetett látni. Annál többet mutogatta magái a felesége. A nyugtalanvérű úrnő nagyon szeretett enni, inni, dáridózni, táncolni, de még ennél is jobban szerette az urát csalni. Nem sokat adott az erkölcsökre. Olyan asszony volt, aki szemrebbenés nélkül tudott nézni a férfi szemébe, mégha béres vagy kocsislegény volt is az. Ha megnyerte egy férfi a tetszését, nem számított a rang. Akire egyszer kivetette a hálóját, az nem menekült, mégha két-három családos apa volt is. Az őszi betakarítások után következtek a szüreti és egyéb házibálok. :,Házi muri"-nak nevezik ezt Gömörbén. Mivel is tölthették volna az unalmas hosszú estéket? Ezért szerette Szenimiklóssiné a lombhullást. A jókedvű mulatós asszony sehonnan sem hiányzott. „Bálki- rálynö"-ként emlegették egész Gömör megyében. Nem tudni mi vitte Szent- miklóssit árra, hogy eladja a kastélyt, de alighanem az asz- szony mulatós jókedve és barátai. Szentiványi 1913-ban kénytelen volt eladni a tátrai Csorbatót. A méltó gyakran megszegte a házassági szentséget Arról is gondoskodott, hogy az asz- szony figyelmét elterelje. Azzal sem törődött, hogy „a jó gömöri urak" úgy szokták mondani, hogy: „csak a buta embernek van sok gyereke“, márpedig ezalatt a cselédséget, szerintük a társadalom „csőcselékét" értették. Csak hatszor szült id. Wtasics Gyula báró lánya. A tavaszt azért szerette Szentiványi, mert tudta, hogy a tavaszt nyár követi. A szerelmi idilleket és randevúkat ipiádottjával Lükö bankvezérigazgató feleségével egy szád- almási weekend házban rendezték meg. Márpedig mindenki tudja, hogy Szádalmáson nem valami kellemes lehetett a helyzet ősszel, mégha akárhogy is virít a szerelem. — A kedvezőtlen időjárás beálltával Szentiványi kénytelen volt Pestre utazni, pedig ez kissé kellemetlen volt, mivel az asz- szonynak férje is volt Pesten. A gyermeknevelésre azonban nagy súlyt fektetett Szentiványi. A lányokat angol kisasz- szony nevelte illemre, a fiúkat német nevelő tanította férfiasságra. S hogy az utóbbi menynyiben sikerült, azt majd meglátjuk. A méltónak egyetlen bánata 1905-ben ötszáz hektár földdel gazdát cserélt a kastély. Az új tulajdonos Szentiványi József lett. Liptóról költözött be ide. Akkoriban azt beszélték, hogy dúsgazdag ember és három-négy faluban rengeteg vagyona van. Az első tette a kastély átre- noválása colt. Több szobából hatalmas hallt építtetett a főbejárat mögé. Itt fogadták a vendégeket. Az egykori csendes, kihalt életet, a dáridózá- sok sorozata váltotta fel. Előbb szűkebb körben, aztán egyre nagyobb társasággal. Mert nagy borbarát volt Szeniivá- nyi és mindenkit szeretett, szívesen látott — már a maga köréből, — aki istenítette a bort: A nagyméretű dáridózások- hoz kellőképpen felkészült. — I908rban huszonnégytagú személyzetet állított be az urasúg. A falu legszebb leányaiból, szobalányokat és felszolgáló lányokat csináltak, a legjobban főző asszonyokat szakácsnőkként halmozták. Kitudja, hány komorna. kifutójiú. inas, legénykocsis állt rendelkezésére az uraknak. Ezek részé(e külön konyhái állítottak fel. (Ha azt ettek volna, amit a méltóék, csakhamar kipusztult volna a Szentiványi udvar állatállománya.) S hogy a pénz nem számított, azt bizonyítja az a tény, hogy egy-egy házibálra, úrimurira minden sóhajtás nélkül kivágta a 20.000 koronát a gavallér házigazda. Ilyenkor hatalmas tűz lobogott a park végében és csigákon forgatták a sertéseket és egyéb állatokat a sütésnél. S hogy ezek a meghitt baráti esték mennyire kedveitek és bőségesek voltak, bizonyítja az a tény, hogy volt. Ezt pedig József nevű fia okozta. A fiúnak egész kicsi kora óta egyetlen szenvedélye és szórakozása volt, a lepkefogás. Ez kezdetben rendben volt. Majd kinövi — mondogatták a szülök, nem Tesz mindig gyerek. A falu legöregebbjei nuz is úgy emlékeznek vissza a fiatalúrra, mint egy szenvedélyes „lepketudósra", így csúfolták a cselédgyerekek. A tudomány iránt kevés igyekezetét mutatott, mindenkit gyűlölt, aki tanítani akarta. Annak ellenére, hogy az apja hosszú évek során ráköltötte a temérdek pénzt, nem bírta elvégezni az egyetemet. Ez az első köztársaság idejében volt és Szentiványinak — nemhiába, hogy később képviselő lett — akkor is meg volt a magához való esze, mert fia butaságát nemzeti elnyomatásként magyarázta. Persze később mindez mély visszhangra talált. Az 1938-as visszacsatolás után, ugyanis a fia egyszerre egyetemi tanár végzettséget kapott. József urat ettől kezdve „bogárdoktorként" emlegették a cselédek. Mert ezután is hűen kitartott a lepkefögás melleti. — Vagy huszonkétéves lehetett már, amikor az apja kihozta vadászni — meséli Hacsi bácsi, a szövetkezet elnöke. — Már éppen a vadra akart lőni, amikor hirtelen megpillantott egy szép lepkét. Nyomban eldobta a puskát és uccu neki, a lepke után vetette magát. Ez már több volt a soknál. Az öreg méltó úgy elrestelte magát, hogy nyomban felpofozta a fiát. Hogy mennyire „iólelkü." volt Szentiványi a cselédeihez, azt' ő he is bizonyította. A szent karácsony estéjén egy-két órára megnyíltak a kastély kapui a cselédség előtt. A mennyezetig érő csillogó karácsonyfa sok száz égője az ö tiszteletükre gyűlt ki a hallban. — Mindez olyan ünnepi, olyan megható volt, hogy másnap nem zúdult fel a falu, amikor a tiltott helyre betévedt egy cselédgyerek és utána lőttek. Hát még az az öröm, amikor mindenki megkapta a maga ajr-dékát. A férfiak egy liter bort, az asszonyok egy kiló húst az ünnepre. Igaz, csekélyke kis ajándék volt, de még ma is vannak olyanok, akik szeretettel emlegetik érte a méltót és családját. Milyen jó szemfényvesztéssel dolgozott Szentiványi! A filléres ajándékokkal i mélyen belopózott a cselédség szívébe. Ügy megszerettette magát, hogy még ma is akadnak emberek, akik úgu mondják, hogy: „nem vált ö rossz ember, kérem". Nem, mert ez nem az ő tisztje volt. Elvégre minek tartotta Fégi intézőt. Egy kiló hús karácsonyra. Egy hét múlva beröpült egy tyúk a kastélyudvarra és nyomban agyonlövették. Egy liter bor az ingyen szüretekért. —'í Mert ingyen szüreteltek a jó gömöriek, egy tányér gulyáslevesen. A szegény embert számba sem vette a méltó. Ez tagadhatatlan. Erről győződött meg az öreg Barankay bácsi, amikor 35 évi hűséges szolgálata után hatszáz pengő kölcsönt merészelt kérni a lánya kelengyéjére. Pénz nélkül, megszégyenítve, reszkető térdekkel botorkált ki a kastélyból. A falu népének sem lehetett rózsás az élete. Gyakran volt úgy, hogy nem tudták az asz- szonyok, mi kerül délre a fazékba, Számtalan hiteles papír tanúskodik a nép nyomoráról, a nemzeti bizottság irodájában, íme az egyik: Tekintetes Járási Hivatal Tornaija t] Alulírott behincei munka-j nélküliek kérjük a tisztelt já-1 rási hivatalt, hog-y a kormány* által kiutalt. 60 millió koronái összegből krumpli és más élei-' miszer akcióban részesítsen. 1936 december lió 14. 36 aláírás Végigböngésszük e neveket.. Legtöbbje ma EFSZ-tag. tégla' gyári munkás. Fiaik, lányaik különböző iskolákban tanulnak.. Jelenlegi életük feledteti velük) a nyomort, a munkanélkülisé-' get. Az omladozó belapult kis viskók helyén csinos családi házak épülnek. A gazda nem vár már évekig a rogyadozó elavult kerítéssel, a háziasz- szony sem ke! fel éjjelenként edényt rykni a becsorgö tető' alá'.' A fazékban hetente többször hús: kerül. Az emberek jólöltözöttek, s mindez azóta van. amióta örökre eltűnt Szentiványi thétíóságos úr. ÜAL ETA i^J-iatalok versei: ŐSZI EST Lombot csavar, cibál a szél és gordonkáz a fákon. Szobánk olyan, mint kis sziget a zúgó óceánon. Sziget, amit a hullámok hiába ostromolnak; ki rajta él, nyugalmasan nézi a messzi holdat. A biztonság: a négy fala s a kályha, — piros tűz ég — — varró anyám s a virágok adják a költészetét. Mi oka mégis, hogy szívem fárasztja a nyugalom s inkább fázó hajós volna . kint. a zúgó habokon? S — bár tudja, hogy visszavágyik majd százszor e szigetre — mért húzza ki a tengerre el nem csituló kedve? VERES JÁNOS Mint pernye elszáll . . . A szalmaláng hamar ellobban, hamuját a szél szórja szerte, egy nagy kazalból nem marad más, csak a feketén szálló pernye. Emberek közt s sokan vannak, kik egy-két percig lelkesednek, de szívükből, mint pernye elszáll, szikrája is a bátor tettnek. OZSVALD ÄRPÄD iSeni mindegy Hogy mit vallasz és mit hiszel, barátocskám az nem mindegy, mint ahogy az se, ha te viszel húsz kilót, amíg én egyet. Mondjuk, te éppen dombra mégy, én meg csak mezei úton, így bármily jó atléta légy én hamarabb célba futom. Tudod, az írott sző se sok, hogyha olvasni hátulról és nem élőről olvasod. De tedd bár ezt, csak áruló, se hitszegö ne légy soha! Legyen célod, gránit hited, s e két testvér szót dobogja ezerszer is újra szíved! Hisz" a kristály patak vize is csak céltalan rohanna fövényes kicsi medribe, Ha foltjává nem dagadna. Török Elemér OLVASÓIN^ LEVgLEl Méltón ünnepeltek A füleld tizenegyéves magyar iskola kultúrcsoportju lelkesen készült a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 58-ik évfordulójának megünneplésére. November 6-án egy egész estet betöltő kultúrműsort adtak elő a Vigadó nagytermében, ahol az iskola legjobb és legtehetségesebb tanulói léptek fel. Mind a színjátszócsoport, mind a tánccsoport hetente kétszer komolyan gyakorolt. A színjátszók Gárdonyi Géza: „A bor" című színmüvének bemutatására készültek. A füleki fellépések után a losonci,. rimaszombat; és tornaijai járások székhelyein és községeiben mutatják be a darabot. A színjátszó csoportok dr. Lóska Lajos tanár elvtárs vezetésével 'gyakorolnak. Sólyoni László Irodalmi est Csilizradványon Nagysikerű irodalmi estet rendeztek Csilizradványon Ady Endre, a nagy magyar költő életéről és munkásságáról. A hazafias költő életét és munkáját Beck f ajos Igazgató elvtárs méltatta. Az iskola nagyterme zsu fotásig megtelt emberekkel Az előadást nagy érdeklődéssel követték a esilizrad- ványi dolgozók. A közönség, Ady hazafias, forradalmi és kedveséhez írt verseit fogadta a legnagyobb lelkesedéssel. Az előadást élénk, értékes vita követte és a lakosság megelégedve hagyta el az iskola termét. Az a közös vélemény alakult ki, hogy több irodalmi estet kell rendezni Csilizradványon Matus Gábor Csilizradvány ÜJ IFJÜSÄG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden szombaton. Kiadja a Smena a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Bratislava, Prazská 9 — Szerkeszti a szerkesztőbizottság f őszerkesztő Szőke József — Szerkesztőség és kiadóhivatal Bratislava Prazská 9 Telefon 445-11, 42. — Nyomja Merkantil n. v. nyomdája. — Előfizetés egy év 30.— Kcs, félévre tő.— Kés — Terjeszti a postaszolgálat — Rendeléseket minden postahivatal és minden kézbesítő átvesz. — Hírlapbélyeg D—53616engedélyezve Bratislava 2 Kerületi Postahivatal. Feladó és irányitópostahivatal Bratislava 2.
