Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-02-05 / 5. szám
1955. február 5. 7 PIONIRAVATÄS l\A elfakult a hő a bratíslavai vt- cakón és a hídon a telefonhuzalukat Ú)1nvira dagasztotta a zúzmara A Duna jeges lehellétével makóija a vartokot, amelyekből mér talán csak égy méter mn a víz színe fölött, az Is alig látszik a szitSó ködben. A HgetfahiróJ gvaloa jövök — igen kevesen vannak — fázósan húzzák be nyakukat a kabátgallérba van olyan is, aki a szél felmi arcát védi. takargatja A jeges széllel, a ■ huzattal, a hideggel azonban mit. sem törődik az a — vagy félszáz — vidám gyerek, akik ezen a téli péntek délutánon vörösre csípett arccal, zárí sarokban, de — lépést bonts — vezényszóra a hideonek fítti/et hány ve lépeget. Még az ének is felcsendül néha a tizenegy — tizenkét éves, vagy kicsit Idősebb Hűk és lányok ajkán és a tarka menet határozott léptekkel és Iránnyal halad a város felé. Vájjon '< ' mehetnek? Egy magasra nyúlt fiú vállán libegő zászló, vörös pionír jelvénye s lobogó már némiképpen útba (s igazít bennünket, nosza menjünk csak utánuk, nem mindennapi eseménynek lehetünk tán szemtanúi. Bizony jócskán és szaporán szedhetjük a lobunkat ha lépést akarunk tartani az ifjúsággal, - gondolom magamban, — amint a Pós- ta-utcán felfelé haladunk, hogy nemsokára beforduljunk a píonírpalóta kamtján. A palota első emeletén, egy sok- csllláros teremben süppedit szőnyegek tömött, különös ünnepi áhítatot varázsol a csend Várakozás feszültsége az arcokon, amint szemünk, mint miami finom felvevő gép keresőlencséje rádió suhan a széksorokon Kerek, tömpe kislány arca az első. akinél egy pillanatra megállunk Piros kötött új- insn fölött, a vörös nyakkendő, halában szerényen bújik meg egy égszínkék selyemszalag Cőmbölyded arca csattanukra pírul, amikor a többiekkel együtt az ünnepélytnyító Munka dalát énekli: Zengj, szárnyalj te legszebb da-’ lünk.,. Két szólamon, hibátlanul szólal meg az ismert dal A kislány a vezénylő szőkehajú tanítónőt, nézi. aki nemcsak kezével, de egész lényével együtt él a dallal, fülével az első szólamot követi, de hangszálát a másodiknak segítenek. Aki érti érzi a pedagógus munkáját, azonnal tudja hogy sok. sok jól kihasznált énekóra gyakorlata kellett ahhoz, hogy ma itt ilyen finom harmóniában csengjen össze fiúk és lányok, serdülőkortól bizonytalan, kialakulatlan hangocskája Az ifjú közönség, no meg az első sorban elhelyezkedett mamák is elfoglalják helyeiket Az utolsó akkordok még a levegőben játszanak, suhannak tova, amikor feláll az iskola igazgatója, néhány komoly szóra, intelemre, biztatóra Arról beszél, hogy éppen ezen a napon, január 21-én hah meg az a nagy ember, akinek kezdeményezésére megszületett a pionírmozgalom. <4 gyermekarcok ön- kénytelenül is a faion füoaő kép Mé fordulnak, hogy szemeikkel végigsimogassák azt, hangtalan szóval hálás köszönetét küldjenek. A párt lenini behívóiéról beszél az igazgató és arra a harminc csepp emberre néz, aki feszes vigvázban áll a vörös drapéria él.ékt makulátlan fehér ingjelk lobognak mint távoli vitorlák Vele szemben a zászló, am lynek színe mint a vér és rajta a nionírjelvénu olyan, mint egy repdeső galamb. Harminc új pionír, hardline kis építő készül ma az avatásra amelynél életükben először érzik, hooy komoly elkötelezettséget vállalnak a hazával az egész dolgozó néppel. 4 kékingef erezető vajtásnö olvassa a fogadalmat, harminc kis száj. ismétli utána, harminc szempár erősíti meg a szavakat: Én a csehszlovák népidemokratikus haza pionírja fogadom társaim dőlt, hogy úgy fogok tanulni és viselkedni hogy szeretett hazámnak jó és hűséges polgára legyek! p)átran és biztosan hangzanak a szavak és az anyák szeme sarkában megjelenik miami kis áruló, csillogó harmatcsepp. vadonatúj nyak- kendők kerülnek elő, — a CsiSz «Mrt- déka — és nemsokára a >cékinaes vezetők fürge kezei, ügyes kötéssel erősítik a mereven fegyelmezetten áUó kisfiúk és kislányok nyakára az eszméhez való dkötelezés első szimbö- lumát Az első sor jobbra át-ot csinál és kemény léptekkel egyenként lép a fal meüett álló kis asztalhoz, amelyen készen várnak a 'tyűin lom űrlapjai Csak az alá Ms hiányzik És a sgöreg alá motft az k óAM « lés napjaiban ők maguk rajzolták remegő kezekkel. Díszes, virágos, népi motívum a keret, díszes mintaírással sorakoznak egymás mellé a betűk. — Amíg a kis kezek a nevek betűit főt* máiM' gondosan, a-dp m. pat-tanács vezetője a Pionírszervezet múltjáról és jelenéről beszél, Végre az utolsó is odakanyarította nevét: Horváth Károly. A jelöltek csoportjának helyébe most az énekkar lép hogy szép dalókkal köszöntse a szervezet új tagjait, akik most a többiek közé ülnek. Azok átölelik étket, megcsókolják átkarolják a vál- lukat és a legnagyobb fiú, Plocek Rudi a nyolcadikos el is kiáltja magát rekedtes alt hangján: Éljenek az út pionírok’ Hatalmas éljen és taps erre a .válasz. Felhangzik az úttörők indulója, egy versike a vörös nyakkendőről és ezzel véget is ért az avatás. A kis Kálmán Marí odaszalad édesapjához és boldogan mondja: — Édesapám most már én ts pionír vagyok’ Az édesapa bólint és a tanítóéi v- társnőhöz fordul: — Megérdemli-e ezt a Marika? A. tanítónő komolyan néz a kislány szemébe és úgy mondja: — Nem veit eddig sem rossz kislány a Marika, de én érzem, hogy mösi már méa jobb lesz! A kislány lehajtja a fejét és hM- kan csak ennyit mond: — Megfogadtam meg is tartom! A kapuban sorakozó, indulás. Utánuk nézek. Lassan elnyeli őket ez a furcsa januári köd és csak abból szűrődik felém daluk. Az úttörő ifjúság a szebb jövőbe néz, A szebb jövőért harcol s érte meghalni kész! Előre előre ez a jelszavunk’ Mi nem hátrálunk, mert mi títtörők vagyunk! Azok vagyunk, előre hát... Sok sikert kis pajtások! Nőfjetek nagyra, hogy betarthassátok a fogadalom szavait, hogy ennek a hazának jö és hűséges polgárai legt/etekt HORVÁTH t.AÉELÖ estes éjjj/évgy ^ 'HeunusHti/ ‘fiánse lém KüLJúRtím Az alkony feneketlen körsójából permetezni kezdett már a sötétség esője, amikör elindultunk a ŐSÉ MÁDON lévai csoportjának meglátogatására. — tartsanak csak arrafelé, egyenesen. magyarázta az útirányt 6 Főutca forgalmát irányító barátsagös szóim rendőr s ha elérkeznek aé utca bégére onnan már akár behunyt szemmel ts eltalálhatnak útjuk céljáhdü Olyan az az épület, mini a régi berkit. folyton csak muzsika, folyton csak nótaszó árad ki belőle ’ És az egyenruhás, még ha akarta volna se jellemezhette volna találóbban a lévei kultúra eme csalogányfészkét!' Mert talán még végére se értünk a macskakővekkel kirakott csendes kis utcának amikor egyszerre csak, mintha a városka régi romantikájába bukdácsoltunk volna, szívünkbe — lelkűnkbe belecsendült a XVII. század nagy szerelmesének, távolának felejthetetlen zenei költeménye! A Járási Nemzeti Bizottság korszerűen épített palotájának közelében, az öreg református templom árnyékába burkolózva, egy sárgára meszelt földszintes épületben akadtunk rá e Qyö- nyürű muzsika elővarázslóira. Ott. abban az egyszerűen berendezett tágas teremben, ahol pár évvel ezelőtt még duhaj korcsmázók lármája botránkoz- tatta meg a csendes utca járókelőit, most telkesszemű fiatalok kortyolgatták a szépség, o művészet mindennél részegítőhb itókáját. A terem egyik szegletében a kis .zenekar tagjai és énekesei, fíurl József. Prelovszky Éva. Serényi Lili, Hevessy Sándor és Ue- vessy Ferenc gyakorolnak, arrébb, mint csibék a kottást, egy 14—16 évesekből álló csoport hallgatja a város népszerű balettanítónŐ jének, Anna néninek előadását Egy kopott íróasztal körül pedig a járás leghíresebb fiatal művészgárdája tartja legközelebbi kultúrcmtájímk haditanácsát. A bemutatkozás után. mintha csak egy kedves rokoni körbe kerültünk volna, meghitten, barátságosan elbeszélgettünk a küliüfcgOjjÖrt múltjáról, jelenéről és a legközelebbi terveiről. A cSéfiszlbváldöt Mbgyar Dolgozók Kultúregyesülete helyi csoportjának elnöke, viicsik őm és juhász kuitúr- társ továbbá Danis. Sándor járási elnök uépicffnutdtjtitldk a helyiség Üveg- Szekrényéiben és ä fálakbn elhelyezett győzelmi trófeákat a serlegeket, babérkoszorúkat és díszoklevelekét, melyeknek vésett és freit szavai minden bebSédnél ékesebben mesélik el e blizgó gárda gíkérelt. így tudjuk meg, hogy Mártonban és T fencsénben elsők kötött végeztek az 195lobén megrendezett szín játszó versenyekben, s azóta is sörfa nyerik a legjobbaknak kijáró díjakat — NO dé egyéblalta kulturális tevékenységekből se maradunk ám ki! büszkélkednek kórusban a leikéi kultúrtársak. És egymás szavába kapkodva, gyermekes lelkesedéssel mesélik el, hhgy milyen aktívan resztvettek a november 2S-ikai. választási ünnepen. így részint népművélöpárak munkábaűlUtisáVa.1, részint nyilvános ’ellépésékkél időszerű csasztuskákknl, lelkesítő zeneszámokkal és a régi választások Qroteszkségeit szemléltető tréfákkal mozdították elő a várős választópolgárainak amúgy is lelkes hangulatát. — Persze vannak ám hibáink is, meg problémáink is, borul el később a vezetők arca. Nem elég aktív a tagsági Mást a választások utáni munka, bizdny arra kötelez bennünket, hogy kiküszöböljük a mutatkozó hiányokat és a CSEMAJDOK-on belül megteremtsük azt az aktív életet, amelyre hivatott! A magunk részéről csak annyit akarunk hozzáfűzni ehhez az önkritikához. hogy a kultúregyesületnék arra kell törekednie, ne elégedjen meg azzal, hogy csak egynéhány művészi lelkesedésre vágyó kuitúrmunkás szereplésével m üljön ki a csoport munkássága, hanem a dolgozók legszélesebb rétegeit is kapcsolják be gyönyörű munkájukba! ★ + ★ Ilyen eset is előfordul A hosszú téli esték alkalmasak arra, hogy a vidéki ifjúság kisebb vagy nagyobb színmüveket tanuljon be. Mi, az ebedi fiatalok is eképp cselekedtünk. Móricz Zsigmond egyik színdarabját tanultuk be. Gondoltuk, nem ülünk tétlenül. Ha már van a szervezetünknek rádiója, gramafonja, ping-pong-asstaia, szeretnénk, ha még több hasznos dolgot is vehetnénk, hogy a CsISz otthonában minden fiatal jól érezze majd magát. Ezért elhatároztuk, hogy a betanult színdarabot nemcsak Ebeden, hanem más falvakban is előadjuk. így többek között ellátogattunk Nánára is. A község vezetőségétől a kultúrhá - zat meg is kaptuk, hogy felléphessünk. Am nagyobb baj volt a színpaddal és a székekkel Mert míg alá nem írtunk egy elismervényt, höjjy a kölcsönkért dolgokért lefizetünk 125.— koronát, addig szóba sem álltak velünk. 50.— koronát kértek a függönyért, 50.— koronát a székek és padok használatáért, 25.— koronát pedig azért, hogy az előadás után összerakjuk a székeket és kitakarítsuk a termet. Ami sok, az sok. Ez pedig nagyon sok. Helyes, ha az illetékesek védik a közvagyont, de azért a fefitemlHett eljárást másképp is megoldhatták volna. Bizony sok helyen voltunk már kultúrcsoportunkkal szerepelni, de a székek használatáért, a függönyért és még kitudja miért, pénzt sehol sem kértek, csak éppen Naná». Az ebedi ( sISz-vezetőség OKOS GONDOLAT Még tavaly, a tavasz elején a mík- lósfalvai fiatalok röplabdapályát akartak építeni a labdarúgó pálya mellé. Az anyagbeszerzést és az önkéntes munkabrigádok megszervezését a CsISz vezetősége magára vállalta, Ügv látszott, hogy a terv rövidesen megvalósul, mert a vezetőség rendkívüli vezetőségi gyűlést hívott össze A gyűlésen kiosztották a feladatokat, de ennél több nem történt, Elmúlt a nyár. az ősz, s félig a tél is, de a pálya építése érdekében mégcsak két szalmaszálat sem tett keresztbe a vezetésén A tagság a vezetőséget, a vezetőség pedig a tagságot szidta. — Nem lehet itt semmit sem kezdeni. Ilyen tagsággal — jelentette ki az elnök, s ezzel úgy gondolta, elhárított magáról és a vezetőségről minden felelősséget. A tagság viszont azon a nézeten volt, hogy a vezetőség szájtáji és tehetetlen Ezt a meggyőződését olyan formán juttatta kifejezésre, hogy minden vezetőségi tagnak gúnynevet adott. így kapta Bődi Mihály, az elnök a Széjtáji Miska, Hollós! József, a titkár a Kutya gúnynevet Az alel- nök valószínűleg a lustasága miatt kapta a Tapir nevet, míg a sportfelelős nem tudni mi okból a szépen- hangzó Mimikó nevet nyerte a ke- resztségen kívül. A faluban nagyon népszerűek voltak az említett gúnynevek Miklósfalván alig akadt olyan gyerek, aki anélkül ment el a vezetőségi tagok mellett, hogy a gúnynevüket utánuk ne kiáltotta volna. Ezáltal a vezetőség tekintélye a nullával lett egyenlő. Ez igen kellemetlen volt a vezetőség tagjai számára. A dolog legjobban Bódi Mihályt a-z elnököt bántotta, mert menyasszonya előtt nagyon szégyenkezett gúnyneve miatt. Megtörtént, hogv egyszer, mikor a menyasszonyával sétált, megleste egy egész gyerekcsapat, s kórusban kiabálta ra a Széjtátí gúnynevet. Bódi sokat töprengett azon; hogyan szabadulhatna meg kellemetlen gúnynevétől. Elhatározta, hogy visszaszer- zi e fiatalok bizalmát. Ezért megbeszélésre hívta össze a vezetőséget. — A röplabdapálya miatt hívtalak benneteket. Azt a pályát meg kell csinálni! — kezdte s a nyomaték kedvéért Öklével jól rácsapott az asztalra. Nem tűrhetjük tovább hogy bohócot Csináljon belőlünk a falu. Tovább nem folytathatta, mert félbeszakította az alelnök: — Hát ez igaz, nem tűrhetjük tovább . .. Csinálni kellene valamit — mondta bizonytalan hangon, aki egyébként mindenben támogatta az einököt. Csakhogy — folytatta — nincs sok bizalmam ahhoz a röplabda pályához. Ilyen kis célok megvalósítására nem lehet a tagságot mozgósítani. Valami nagyobb dolgot keil kitalálni. — Építsünk uszodát! — javasolta a titkár. — Ügy van, uszodát, — ez látjátok okos gondolat! — kapott a szán a sportfelelős, s meg Is toldotta az indítványt. az uszoda mellé építtettünk röplabda pályát és kuglizót is. — Hát nem mondom ez jő lenne — barátkozott a gondi lattal az elnök. — de az uszodához sok pénz kell. — Előteremtjük mi aat! — erősítette a sportfelelős. — De honnan ? — Ha a föld alól is, elő kell teremteni — ez volt a titkár véleménye. Az alelnök eddig nem-igen szólt bele a vitába. Azon bosszankodott, hogy az uszoda építése nem neki jutott az eszébe. Nem szívesen szalaj- totta volna el az alkalmat, hogy magának érdemet ne szerezzen az uszoda építésénél. A helyzet mérlegelése után úgy látta, hogy mér csak a terv megvalósítására vonatkozó javaslataival kerekedhet a titkár fölé. Ezért ezt mondotta: — Nézzétek, nem is kell olyan túlsók pénz az uszoda építéséhez. Erről meggyőződhettek magatok is. _ Csak figyeljetek rám. Néhány hónappal ezelőtt olvastam az újságban, hogy egy egészen vacak falu (kis falut értett a vacak alatt) épített uszodát Ha ott fel tudták építeni, felépítjük mi is. Csak akarni kell. S nem is akármilyen uszodát kell építeni. Ha már belekezdünk, akkor annak legyen teteje A gödröt ki tudjuk kaparni mi is. Jobbanmondva ki tudja kaparni a tagság. S más munkákat is *1 tudunk végezni az építésnél • saját erőnkből, illetve a tagság erejéből. Anyagot — téglát és cementet — szerezhetünk :: szövetkezettől. Tudjátok, hogy a szövetkezet istállókat akart építeni, s meg is vette hozzá az anyagot, de mivel megkapta a kastélyhoz tartozó istállókat, nem épít, az anyagra tehát nincs szüksége. Ezt könnyen megszerezhetjük a szövetkezettől, talán hitelre is. Esetleg felajánljuk a szövetkezetnek a2 uszoda fölötti védnökséget. A bevételből ki tudjuk majd fizetni az árét. S ha már a bevételről van szó, higy- jétek el, hogy az uszoda aranybánya lesz. Ha mindent úgy csinálunk, ahogy uondom. akkor még a távolabbi falvakból is idejönnek fürödni. Ezért fontos, hogy ne akármilyen uszodát építsünk. A medence köré fákat kell ültetni, a röplabdapályán és a kuglizón kívül pedig gyerekhintákat kell felszerelni. Valamelyik sarokba néhány szekér homokat is kell hozatni, hogy a gyerekeknek legyen hol jétszaniok. Természetesen öltözőket is kell építeni. Az uszoda két végébe pedig hangszórókat szereltetünk, hogy a fürdözöket egész nap zene is szórakoztassa. Ezenkívül nem ártana, ha buffet is lenne az uszodában. Az anyagiakat pedig úgy lenne a legjobb megoldani, he a Szokottal közösen építenénk fel az uszodát. A Szokolnak van elég pénze, s biztos kapna állami segélyt is. Valamit a Csemadok is tudna adni, esetleg a Vöröskereszt is. Mert az uszoda a higienát is szolgálná és ez kötelessége a ^Vöröskeresztnek is támogatni. A hiányzó összeget pedig pótolnánk mi. Az alelnök itt elhallgatott, s várta a hatást. Nyugtalanul fészkelődött a székén, s kérdőn nézett rá. Tekintetéből megérezte, hogy tőle várja a terv véghezvitelét. Ezért óvatosan ezt mondta: — Nem kell elsietni a dolgot! A sportfelelös átlátott az elnök szavain. Ezért elment neki is a kedve az uszoda építéstől. Attól tartott, hogy miután az elnök kihúzta magát a munka alól, őrá keni a szervezést. Jobbnak találta, ha egy követ fúj az elnökkel: — Ügy van, nem kell elkapkodni á dolgot! A titkár és az alelnök lelkesedéséből sem futotta többre. Csák ezt hajtogatták; meg kellene csinálni, miré az elnök és a sportfelelős így felelt t jó lenne. Féltizenkettőre járt már az idő, s még egy negyed lépéssel sem jutottak előbbre. A kályhát Béla bácsi, a kultúrház gondnoka még tizenegykor nyakig töltötte szénnel, s elment haza. Az alsó ajtót nyitva felejtette, s egy csomó égő parázs kiszóródott a kályhából, amitől meggyulladt a padló. Az elnök vette észre elsőként a tüzet, — s nem sokra rá a többiek is —, de nem mozdult, gondolván, majd eloltja a sportfelelős, aki legközelebb ült a kályhához. A léngnyelvek már a sportfelelős talpát nyaldosták, mikör megszólalt! — El kellene oltani ezt a tüzet, mert különben megsülünk, mint az újévi pecsenyemalacok! BARTHA TWOR
