Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-11-19 / 46. szám
4 1955. november 19. 'VJ-VßliMßL tj'gy beszélgetést hallgattam ki a minap akaratlanul. Munka után a város utcáit róttam, hogy kissé elszórakozzam az ízlésesen elrendezett kirakatok nézelődésével. Egyszer csak a bútorkereskedés előtt találtam magamat. Kíváncsian nézegettem a szép, jóminőségű bútorokat, melyek mintha csalogatták volna a vevőket. Volt ott minden, hálószoba bútor, konyhaberendezés, ízléses asztalok, székek. Egyszer csak egy fiatal pár állt meg mellettem. Viselkedésük azt mutatta, hogy menyasszony és vőlegény voltuk. — Melyiket vesszük meg? — kérdi a lány. — Talán azt a világosbarnát, — feleli a fiú. Ezen aztán kissé elvitáztak, mint fiatal párok közt szokás, ha a jövőről tervezgetnek. A lánynak egy árnyalattal sötétebbszínű tetszett. Végül élénk vita után megegyeztek, hogy a dióbarnát veszik meg, és azt számolgatták, hogy menynyi idő kelt még, a szükséges pénz összegyüjlíséhez, majd boldog mosollyal ajkukon, kéz a kézben tovább sétáltak. Ez a kis iörténet jutott eszembe, mikor azzal az elhatározással léptem ki a vonatból, Galántán, hogy meglátogatom a Sloboda n. v. bútorgyárat. Ütőn a gyár felé megrakott teherautókkal "'találkoztam, melyek egymásután szállították az ízléses bútorokat az állomás felé, hogy a bútor- kereskedésekbe, vagy külföldre küldjék. Mert a galántai Sloboda n. v. külföldre is szállít és ugyanúgy megcsodálják gyártmányait Belgiumban, Magyarországon, Kelet-Németország- ban másutt, mint idehaza. Az üzemben megismerkedtem Spe- vák elvtárssal, az igazgató helyettesével, aki hajlandó volt végigkalauzolni a műhelyben. Első utunk az I. számú részlegbe vezetett. Itt kezdődik a különböző nagyságú és formájú deszka, vagy lécdarabok bolyongása, hogy kőrútjuk végén mint a szekrények, ágyak vagy más bútordarabok részecskéjét £gy szál deszka útja kerüljenek abha a műhelybe, ahol összerakják őket. Két munkást látunk itt,akik gyors egymásutánban fűrészelik, darabolják a deszkákat, léceket a megrendelt méret szerinti nagyságra. Kisérjük csak figyelemmel annak a deszkának útját, melyet éppen most fűréNovák Ferenc selejtmentesen dolgozik. szelnek. A fűrészelőktől a gyaluzók- hoz kerül, hogy az asztalosok éles gyalujának kése alatt megfelelő formájúra alakuljon. A gyaluból egymásután repülnek ki zizegve a kunkoro- dó forgácsok .és minden •simítás után új alakot ölt az egyszerű deszkadarab. Innen aztán megint egy másik munkáshoz kerül, hogy ő is alakítson rajta. A kigyalult, átformált deszka aztán a csiszolókhoz kerül, ahol a csiszológép dörzsölő lapja csiszolja olyan simára, hogy régi mondás szerint még a „légy is elcsúszna“ rajta, így átformáltan, kicsiszolva kerül a Készül a cukor Most, amikor „őszbecsavarodott a természet feje“ dolgozóink figyelme fokozott mértékben fordul az egyik fontos őszi termék, a cukorrépa begyűjtésére és annak feldolgozásira. Cukorgyáraink mindenütt teljes üzemben dolgoznak s szocialista munkaver- senyben állanak egymással, hogy a tervet időben teljesítsék. A versenyben eddig a nyitrai cukorgyár az első, mely a kampányt október 15-én- nyitotta meg és már az első két dekádéban 109.7%-ra teljesítette tervét. A jó munkából alaposan kivette részét a CSISZ üzemi szervezetének tagsága is. A cukorrépát joggal nevezik „fehér aranynak”. S ha ez igaz, akkor a nyitrai cukorgyár hatalmas udvara, Jenev elvtárs a cukorgyár agronómu- sa ellenőrzi a cukorrépa minőségét. most csupa „aranyhegy” Alig tudtunk utat találni a cukorrépa hatalmas hegy-völgye között s ugyanígy vannak ezzel az autók, parasztfogatok, vagy vagonok, melyek egyre hordják a cukorrépát. — A cukorrépa kirakásánál az Idén használjuk először az „Elfát” — magyarázta Jenei István, a cukorgyár agronómusa. Majd egy kis házikóra mutatott, az udvar szélén, mely elé sín vezet és egy cső hatalmas torka tátong ki belőle. Ezen a csövön ömlik a vízsugár, melynek ereje a nyitott vagonból kisodor ia a cukorrépát. Ez a módszer nagyszerűen bevált. A munkásoknak már nam kell kézzel, vagy villával kihányni a vagonból a cukorrépát. A répát négy csatornában viszi a viz a mosóba, s onnan vagy tízméteres kerék viszi fel a szeletelőbe. A szeletelőből pedig a felszeletelt cukorrépát elevátoron viszik a lúgozóba. Mindenütt gépek hatalmas sora látszik, mely megkönnyíti az emberi munkát, eltávolítja az évszázados robotot. A gépek óramű pontosságával dolgoznak. Fent az emeleten vannak a főzök, bennük kristályosodik a cukor. Mindenütt rend és tisztaság. A hatalmas gépek, tartályok között rövidnadrágos munkásokat látunk Ez egy kicsit furcsa hatást váltott ki bennük, mert bizony az ablakon láttuk, hogy zuhog az ólmos őszi eső. Ferényi főmérnök elvtárs elmondta, hogy itt is újítást használnak, amivel a difúzióból kikerülő lé filterszámát csökkentik és ezáltal megrövidíti« áz előállítási ciklust. A cukrot modern módszerek szerint főzik és felhasználják a szovjet vagy hazai cukorgyárakban szerzett tapasztalatokat. A nyitrai cukorgyár különben is modern volt, mert a szlovákiai gyárak legfia- taíabbjai közé tartozik. 1926-ban épült, és ez volt akkoriban az első cukorgyár, melyet villanyerő hajtott. Az üzemrészieg megtekintése után Brezina elvtársat, a gyár igazgatóját kerestük fel. Az iroda falán díszes diplomák, melyeket a cukorgyár kapott, különböző hivataloktól a múlt évi répakampány tervének időbeni elvégzéséért. A nyitrai cukorgyár már hosszú idő, 1951 óta az első helyen áll és az idén is hű akar maradni elsőségéhez. — Gyárunk — mondta Brezina elvtárs három műszakban dolgozik és mind a három műszak szocialista munkaversenyben áll egymással. Az október havi versenyt Reiter Ferenc műszaka nyerte meg. Az, hogy a cukorgyár zökkenő nélkül dolgozik, elsősorban az üzem és a gépek jő karbantartásának köszönhető. A karbantartásban jó példát mutatott Remis Pál, kőműves csoportja, mely a tervet 155%-ra teljesítette. így azután érthető, hogy a nyitrai cukorgyárban már most is egy százalékkal több cukor van raktáron, mint amit a terv előír. A cukorgyár munkásainak érdemeit kormányunk is értékeli. Ezt bizonyítja az is, hogy nemrégiben meglátogatta az üzemet Uher miniszter elvtárs és a CSKP Központi Bizottságának néhány tagja, és úgy nyilatkoztak, hogy a nyitrai cukorgyár egyike hazánk legjobb cukorgyárainak. Ugyanez vonatkozik a cukorgyár keretén belül működő konzervgyár termékeire is. Hogy az üzemnek ilyen jó neve van az egész országban, a fiatal CSISZ- tagoknak is köszönhető. A CSISZ üzemi szervezetének új elnöke Svec Károly jól végzi munkáját. A szervezet jó egyetértésben dolgozik az üzem vezetőségével és intenzíven bekapcsolódik a gyár tervének teljesítésébe. A fiatalok sokat olvasnak, és ennek köszönhető, hogy megértették a szocialista munkaverseny fontosságát, így aztán hordhatják a vágsellyei, topolcsányi, aranyosmaróti és a többi járások dolgozói vagonszámra a cukorrépát. nyugodtak lehetnek, hogy az nem rothad el a gyár udvarán, hanem rövidesen cukorrá válik, hogy hazánk dolgozóinak életszínvonala még gyorsabban eme'kediék MÄRTONVÖLGYI LÁSZLÓ kézimázolókhoz, majd a gépekhez, hogy a munkások szorgos keze a gépek segítségével a festéket ragyogóvá csiszolja rajta. A csiszolóból kerülnek a különböző részecskék a szerelő-műhelybe, ahol összerakják őket. A bútor innen indul az utolsó útjára, a tárolóba, majd pedig szerte a világba, Míg az első deszkadarabot végigkísértem kőrútján, sok minden megragadta figyelmemet. Többek közt megfigyeltem, hogy minden gép fölött egy táblácska van. A táblácskán számok sorakoznak egymás mellett. A hozzá nem értő szem közömbösen tekintene a hosszú sorban sorakozó számokra. A beavatott pedig érdeklődve nézegetné ezeket a számokat. Nem is csoda. Ez már a fejtett munkamódszerekről tanúskodik, arról, hogy a galántai Sloboda n. v. dolgozót bevezették az üzemen belüli önálló elszámolási rendszert. A hosszú számsorok pedig a hozzáértő szem tekintete alatt megelevenednek és órák meg csengő fillérek lesznek belőlük. Azok a kis táblácskák ott a gépek fölött útmutatóul szolgálnak mindenkinek, hogyan kell gyorsabban, jobban és olcsóbban termelni. Az önálló elszámolási rendszernek meg a jó munkaerkölcsnek köszönheti az üzem, hogy tervét állandóan száz százalékon leiül teljesíti és ezévi tervét december 20-ig íeljtesíti. Ennek köszönhető az is, hogy az üzem dolgozói 180.000 koronával csökkentették az önköltséget. És még valami említésre méltó ragadta meg figyelmemet körsétám alait. Nem láttam seleftet. Ennek okát Spevák elvtárs mindjárt el is mondta. A rejtély nyitja az, hogy Csutkih módszer szerint dolgoznak, mindenki ellenőrzi saját munkáját és ha hibát talál rajta, azt azonnal kijavítja, vagy ha nem sikerül, akkor félreteszi az alkatrészt és nem adja további megmunkálásra. Ez pedig a CSISZ-tagok érdeme, ők alakították meg a gazdaságosság ellenőrző bizottságait. A bizottság tagjai figyelmeztetik munkatársaikat, ha hibát ejtenek és azt helyben orvosolják. Az önköltség csökkentésében is nagy részük van a gazdaságosság ellenőrző bizottságainak, mert a fiataloknak mindenre kiterjed a figyelmük. Gép sohase futhat üresen, mert jó szemük azonnal észreveszi és figyelmezieti a gépen dolgozót. Az üzemnek sok jó dolgozója van, akik megértették, hogy a terv rendszeres teljesítésével és az önköltség csökkentésével hozzájárulnak hazánk Kovács István az üzem legjobb munkásainak egynke. Csutkih módszere szerint dolgozik és munkájában elért tapasztalatait átadja fiatalabb munkatársainak. Tervét állandóan 100 százalékon felül teljesíti és lényegesen csökkenti az önköltséget. építéséhez. Ezek közé tartozik Anta- lics elvtársnő is, aki sok szép eredményt ér el. Az üzem legjobb dolgozóit Tilsár, Vlkovic, Stanislavsky elvtársakat és Skvárová elvtársnőt november 15-én tüntették ki jó munkájukért. f'sak így a haladó szovjet vagy ^ hazai módszerek alapján és az üzemen belüli önálló elszámolási rendszer segítségével tudták elérni a terv rendszere» teljesítését, a napi tizenhat hálószoba berendezés elkészítését és az önköltség lényeges csökkentését, Ezek az eredmények biztosítékai annak, hogy az új évet és vele a második ötéves tervet alaposan felkészülve, köszöntik. V. E. Pótori levél: Handlova gyorsvágóihoz Gyorsvágó csoportunk tagjai örömmel kapcsolódtak be a „példás munka napjai” akcióba, mert őszintén kívánják, hogy ez a hónap, amelyben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját ünnepeljük, örömmel kezdődjék. Ebből az alkalomból fogadjátok szívélyes üdvözletünket és felhívásunkat még magasabb eredmények elérésére. A mi csoportunk az év kezdetétől átlag 115 folyó métert vág ki havonta. Novemberben, annak ellenére, hogy az elmúlt hónapokkal szemben kicsit nehezebb feltételek mellett dolgozunk, szintén nem akarunk elmaradni elért eredményeink mögött. Olyan gyorsan és olyan jól akarjuk vágni a folyosókat, hogy bebiztosítsuk az idejében való átmenetet az új vágási területekhez. A „példás munka napjai,” folyamán az egész hónapon keresztül meg akarjuk tartani elért eredményeinket. A 216-os csoport tagjai. Az üzem szive Kezünkbe véve a rádió vagy a villanyvasaló vezetékzsinór- ját, megtéveszthetne a látszat, a felületesség és azt mondhatnánk becsmérlően: ugyan mit kell ehhez érteni? Pedig ennek is meg vannak a maga fortélyai, mintegy magántörvényei, amelyekre rá kell jönni, meg kell ismerni és azután összhangba hozni a termelési lehetőségekkel. Bobak elvtársnő, ez az alacsony termetű mosolygós szőke lány, fiatalsága ellenére is már annyi tapasztalattal rendelkezik, hogy szükség esetén tanáccsal szolgálhat magánál idősebbeknek is. A szigetelés, a cínezés, a huzalok bevonása, mind olyan kis megállói az egész munka- folyamatnak, melyeken hiba nélkül és gyorsan kell átvonulnia a készülő terméknek. Míg a szorgalmasan dolgozó kezeket néztem, Hermann elvtárs, a CSISZ üzemi szervezetének elnöke közeledett felém, olajos kezeit törülgetve. Megismerkedtünk. Feltűnt közben, hogy a lányok egymáshoz járnak anyagért, vagy a készülendő termékért. Hermann elvtárs, mintha eltalálta volna gondolatomat, a tervükről kezdett beszélni. Január elsején üzembe akarják hozni az ifjúsági műhelyt. Ennek a tervnek ä megvalósítása szép eredményeket ígér. Szalagmunkát végeznek majd, a munkafolyamat legnagyobb részét gépesíthetik és elérik a munkások egymástól való függését is. Mert ha jól dolgozik is a Flexo osztály, mégsem megy az egyforma jól mindegyiküknek. Sok idő vész el az egymáshoz való járkálás- sal, Banász Verona, Holocsi Júlia, Ciszár Anna elvtársnők jobban be tudják osztani az idejüket, mint a többiek. Részt vesznek úgy a kollektíva életében, mint a többiek. De jól átgondolták munkájuknak minden részét, és íigy osztották azt be, hogy lehetőleg ne tegyenek egyetlen felesleges mozdulatot sem. Ha majd bevezetik a szalagmunkát, bizonyosan ezt fogja tenni minden munkáslány. Ennek az eredménye megmutatkozik majd a tervteljesítés felívelő diagrammján, és a fizetésen is. A szalagmunka üzembe hozása a CSISZ üzemi szervezetének kötelezettségvállalása a CSISZ szlovákiai kongresszus tiszteletére, fc P. J Mikor eay film visszafelé pereg! Nyüzsgő hangyabolyhoz hasonlít az ezeréves Prága. A milliós város lázas vérkeringése betölti a főütőereket, körülfolyja a külvárosok legkisebb hajszálereit és önti a vért ismét vissza a város szívébe. A sokszázezer vérsejtet, az óriási embertömegei kergeti a kíváncsiság, vonzza, csalja a rengeteg szép holmi a roska- dásig telt kirakatokban. Az emberi munka, műérzék, leleményesség és szorgalom lükteti itt minden kiállított tárgyon át. amelyek mindegyikének külön kis életregénye van. Honnan származnak? Ki alkotja őket. Hány órán, napon, vagy éjszakán át foglalkozott velük Mert az élet törvénye, hogy a vérsejt — így az ember, a tömegek kicsiny sejtje Is — csak a jót és a szépet hasznosítja, mindabból, ami körútja során útjába kerül, az, aki kezemunkáját, veleszületett és képzettség útján kifinomílott Ízlését, szeme- vtlágának, idegredszerének — saját énjének egy darabját szánta rá, hogy minél több vérsejt folyja körül, magával ragadja és szétvigye keringő útja során a külváros, az ország legtávolibb hajszálereibe, a világ ismeretlen, messze zugaiba. Sok szempár simogat körül egy festett táskát. A színek harmonikus összjátéka, a rendkívül ízléses motívumok, a színkeverés finom árnyalatai, a vonalak köny- nyedsége Helyeslő és dicsérő megjegyzések, s az emberek vásárolnak, a „mű megméretett és szépnek találtatott“. A sejtek már viszik is az ismeretlen hajszálerek felé. Az érdekesség kedvéért fordítsuk meg egy ilyen táska útját. Kiváncsiságból forgassuk egyszer visszafelé a vérkeringésről felvett filmet. Tehát figyelem sejtecskék! A fény kialszik a nézőtéren, a film peregni kezd — visz- szafelé . . . Első kép: Egy prágai üzlet kirakata. Kiváncsi, mohó szemek figyelik a szép árút. A kirakatrendező dolgozik, az üres kirakatban, kis teherautó igyekszik visszafelé egy rakomány táskával a Plastex ipari szövetkezet műhelyébe, ahol lázasan csomagolják a táskákat. — Most végzi az utolsó gépvarrásokat a munkásnö. — Csilingelő villamoson hozza a házivarrónő a félig kész munkát. Csendélet a varrónő otthonában. — Ismét a műhelyben, ahol az anyagot „szeletelik" a szabás szerint és hozzáadják a táska fontos részét, a kézzel festett anyagot. Második kép: Lassított Ielv é te 11 Az üzem festőosztályának felvevő ablakánál egy ősz- hajú szemüveges nő veszi át a kész festést. Tüzetes vizsgálat, a festéseket kritizálja, a nem megfelelőket nem veszik át. Most egy rendkívül megnyerő külsejű fiatal asszony lép az ablak elé. Átadja munkáját. Az elismerés moraja zúg át a kartársnők során, az ősz- hajú asszony és a szövetkezet elnöknöje megdicséri és e szavak kíséretében adják át neki az újabb munkát: „Csak így tovább, kedves Gordon asszony." Harmadik kép: (Ki ez a megdicsért, szép kartársnő?) Kíváncsiságból kénytelenek vagyunk Erősen lassított képet nézni! Magadalena Gordon asz- szony a Plasiex, nagy ipari szövetkezet legjobb dolgozónője, aki már négyszer nyerte el ezt a büszke címet. A kép egy mosolygó asz- szonyt mutat, amint éppen munkája fölé hajol. Felénk fordul és beszélni kezd: — „Nyolc—tíz órát dolgozom naponta, szeretem a munkámat, ezért van az, hogy bizonyos sikereket értem el", — mondja szerényen, szinte szégyenkezve. Pedig nemcsak ez a tilka a sikereinek. A pergő képek egymásutánja azt is megmutatja, hogy mennyi önképzés, tanulás, veleszületett tehetség, kifinomított ízlés és lelkiismeretes munka előzi meg az igazi elismerést. Most a^,képen észrevesszük ugyanazt a festést, amit az első képen a kirakatban láttunk. A nagyított felvétel közelhozza a munkát s itt megismerjük a munka és alkotója közötti összefüggést. Igen, most már világosan látjuk, hogy itt Gordon asszony dolgozó- szobájában születik a siker s p adja a festett táskába mindazt a bájt, szépet, és Ízléseket, ami az embereket elismerni, dicsérni és vásárolni készteti. Pedig az ember — a sejt — csak a hasznosat, a jót és a szépet viszi tovább abból, ami körútja során útjába kerül. A film teljességét keretezi be az a kép, amelyen a kis Mayoéka Gordonovát, a festönő gyönyörű kislányát látjuk, amint édesanyja mellett ül a kis széken és rendületlenül — szintén fest. Természetesen egyelőre ö csak az iskolások kicsiny társadalmát bűvöli el müveivel. Az ő esetiében még nem tudunk azonban fordított filmfelvételt rögtönözni, mert éveinek számát tekintve még rövid filmre sem telne. Annyi azonban bizonyos; a vérkeringés meg nem áll soha és az új idők mindig új Gordonovákat hoznak. Magdalena asszony a család szeretett „Mad"-ja, úgy hisszük, elegendő biztosíték arra, hogy a kis Maya ugyanolyan szorgalmas, tehetséges és hasznos tagja lesz társadalmunknak, mint ő maga. A prágai álcák forgalmának lázas lüktetése és az örök vérkeringés meg nem áll. Djabb és újabb emberek állnak meg a kirakatok előtt és magukban vagy egymásközt bírálják vagy dicsérik a kínált holmikat s ha egy igazán szép és tökéletes dologra találnak, megvásárolják azt. Elviszik magukkal közeli vagy távoli otthonukba anélkül, hogy e dolgok szerzőjére, alkotójára gondolnának. Pe- dlg higyjék el, ezek a dolgozók megérdemlik, hogy a társadalom egyszer-másszor visszafelé is leforgasson róluk egy-egy érdekes filmet, mint ahogy igazán emberi az, hogy ősidők óta keressük minden megnyilvánulásnak, tüneménynek és __ munkasikernek az eredetét. KLEIN LÁSZLÓ
