Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-11-05 / 44. szám

rn 1955. november 5. B arátom, már féltizenkettS! Rég aludnom kellene. Mi lesz ha így megy. Tegnapelőtt elkéstem, tegnap heütött a vek­ker, még két nap kell, mire megjavítva, visszakapom. Feléb­redtem én tegnap is jó idejé­ben,. de addig-addig alkudoz­tam magammal, olyan kászá­lódva készültem, hogy megint csúnyán elkéstem. Rettendes lenne holnap is késni. Már a műhelyben is sustnukolnak. Ösz- szeadott pénzen vettek egy zsörgőórát. Mi lesz ha nekem küldik el? Szégyen, gyalázat... Az üzemtől fegyelmit kaphatok. Még talán el is bocsáthatnak... éjem, nem szabad megtörténnie! Holnap semmi esetre nem kés­hetek el. miért is szeretek én úgy aludni? ITa pedig úgy sze­retek, akkor miért nem jön már álom a szememre? Persze még nem álhatók, meri előbb át kell gondolnom az ébredést és be­állítani magamat az idejében ébredésre. Százszor elmondom magamban, hogy ideiében ébre­dek, nem szabad elkésnem, és álmomban tovább mormolom az ébredésig. Ka, már kezdem is. A felettem lakó haragosan pont­ban hat órakor siet el az ajtóm előtt. Ha lenne kutyám az most megugatná őt, én meg feléb­rednék az ugatásra. Ideiében ébredek, nem szabad elkésném. Milyen jó lenne, ha élne meg, a vasárnap déli kakas, mert bizony jőve nem tud kukorékol­ni. Ideiében ébredek, nem sza­bad elkésnem... Kívül világos van. Megáll! valami. A vekker állt meg. Fje hiszen az órásnál van, azért: késtem el tegnap. Tatán a szi­vem nem ketyeg... Szívdobog­va hallgatom, olyan csendben, hogy újra elalszom... Képem kerekedik, vekker lesz belőle, orrom hatot mutat. Felhúzom magam és hörgők. Félkönyökre támaszkodva horkolok, a köte­lességérzet áll őrt fejem és a párna között, de. édesen zsibon­gó álomszag vonz vissza a mágneses tollak közé fejemmel fészkeli meleg horpanásba. Még egy ici-picit hadd aludjak, Ígé­rem, hogy egy perc múlva fel­ébredek, hiszen ez a saját ér­dekem is... Es most már ide­jében fel kell ébrednem, nem- szabad elkésni... Ezt a percet, mélyen a paplan alatt akarom eltölteni. Ötszáz méter mélyen. ■ És kiröppent lelkű, édes borzon­gással alszom... Testem sincs jelen, 500 méter mélyen a pap­lan alatt szunnyad. Csak a csontom csikorog. Fel kéne kel­ni. Sípcsontom hatot dudál, kulcscsontommal kinyitom az ajtót és elcsörtetek. De fárad­tak a csontjaim is. Olyan kis zümmögő motort kellene sze­rezni és az ágyra szeretni., úgy járni be a munkába. — Halló maga lila hálósap­kás abban a családi nyoszo- lyában, ne aludjon a piros jel­zésnél, mert felírom! Rendőrelvtárs én nem al­szom, csak úgy teszek, mintha aludnék, de azért figyelmesen gördülök át az útkereszteződé­seken ... Fel k'ne kelni... Ám lehet­Csíkos, séges, hogy még hajnal van. akkor pedig kár tenne. Igaz viszont, hogy ha borult az idő, akkor hajnalnak látszik a déle­lőtt is. Ilyen nagy késés pedig rettenetes, nem késhetek el, nincs szükségem arra az izga­lomra, amikor rohanok a per­cekért, na meg a. szégyen... Mi lenne ha megint késnék? Mindegy, a valóság úgyis más, mint az álom, tehát álmomban lehetek felelőtlen. Egy pindur- kút csak alkatok... De micso­da zaj ez? Zörejek ... léptek, topogás, csoszogás. Kern aka­rom hallani őketV mert - kivédik, melyik ruhadarabom hol fek­szik. Én se fekszem tovább, öltözöm,. De rádöbbenek, hogy ez nem sietős, gyors öltözkö­dés. csak álmosan szuszogó ká- száípdás. Kapkodni kezdek. Ci­pőt nem fűzök, csak a zsinórt dugom be oldalt, időt nyerek vele. Hátha pont avval az idő­vel menekülök meg az elkéscs- fól, amit a cipőfűzésre pazarol­tam volna. A gyárban fogok mosakodni, ott késés nélkül is lehet. Az ajtót nem zárom be, az is egy perc. Legalább estére egy perccel előbb zuhanhatok ágyba. /.ott a becsületes kötelességtudó fegyelmezett emberek táborából. De még nem megyek elég gyor­san. Ez még nem a legnagyobb sebességem. Persze, mert nem figyelek eléggé, nem tudom ho­vá koncentráljak: keressem a vetem egyidöben járó ismerős arcokat, fokozzam a sebessé­gem. vagy lessem az alkalmat, hogy kitől hol• tudakolhatnám meg a pontos. időt... Ó csak el ne késsek... Itt a villamos végállomás. De hogy jutok most fel, hiszen arrébb a meg­állónál nyüzsgő tömeg tolong! Ahol a beerkezök leszállnak, és az első füttyszóra ellepik a perront, mint a sáskák. Méla undorral keveredem közéjük, ezek közé az ülőhely sakálok közé, hiszen én: nem olyan va­gyok, ez a mai nap egy rend­kívüli állapot és nem is akarok leülni, csak feljussak. Akkor is a legelső kocsi legelejére me­gyek, hogy annyival is köze­lebb legyek a gyárhoz, mert nem tudom mi lesz ka elkés­tem ... Lassan vánszorog a vil­lamos. Egészen a vezető mellé furakodotn. Beszédbe kellene elegyedni vele. Valahogyan fel­cukkolni őt, dicsérni, hogy mi­____ WSS?“«S‘. . «Kw'YMm Itta’ .aiür » »«at »:»«»»<-•• *nv>» rí«*» (moiiSi, .«'is> amm mein*- ummmt «m >«<!«■ *«>►£•' <a»s .a««: **1f. V »■nasSauu* .*«:» unni 1MV «»»waur- ----!*» iar M»|Massr »•■«■■■IS' ■»■*■••.- — •ascaSagi szememből az álmot. .4 esi Hám­sejtek puhán iepelezödnek agy­kérgem fáradt bprázdáiban, Ezek a zajok idegen hangok. En hallom őket, vagy ők halla­nak engem? Hátha vasárnap van? Vagy most a Éalatonnál üdülök és ezek a hangok a megszokás kísértő rémképei. Mégis csak vasárnap lehet, mert ezek nem hétköznapi zö­rejek. Felülök és rágyújtok, rá­gyújtva már nem fogok jobban elaludni, mert félek, hogy ki­gyullad az ágy. Habár az ágy­tűz jelzést ad, amikor a ciga- retíacsutka megégeti az ujjam. Csak ez a módszer némileg bi­zonytalan, általában megbízha­tatlan az ember: a kívülről be­hatoló eseményekre álmodik egy passziniósat, vagy azt álmod­ja, hogy csak álmodik. így ci­garettázva jobban tudok gon­dolkodni a felkelés sürgősségé­nek fontosságáról. Baj ez a zaj. Szörnyű gyanú mocorog agyam éberebb tájain: elkéstem Talán onnan van ez a sok szo­katlan, ismeretlen lárma. Szi­gorúan figyelek. A felkelésem idejében beszűrődő zajokat már kitapasztaltam és ösztönösen is felismerem. Kimondhatatlan jó érzés lenne most egy órácskát feneketlen mélységű álomba zu­hanva szundítani, kikapcsolódva minden felszínes késési gondok­ból. Odaadnáml érte a nyári szabadságom... ból, mondjuk.. sokat. Valamennyi sokai. Mert ott aztán igazán leket aludni! De már kelek is... és kárpát-' lásul majd alszom a villamos­ban. A megállónál. Sőt menet­közben is. Megtehetem, mert ágú ismerem . a környéket, hogy behunyt szemmel odatalálnék. Most majd csukott szemmel al­szom. Ahogy befejeztem a mun­kát, rohanok haza leteszem a fejem és máris horkolok. Bár. a mostani álmosságom egy kis hányadával állva is el lehet alukálni. Gondolatban átfutom, [/ adidegen emberek iárkál- ' nak a házban. Olyanok, akikkel csak vasárnap szakiam találkozni. Hiába, elkéstem ... Nagyon... Mekkéne valakitől kérdezni, hogy hány óra van és ahhoz igazítani a* léleksza­kadt. futást. Időbe tetlne az idő kérdezése is. De jó lenne t.ö- iopeknek termi... Az utcán is idegen arcok jönnék-menneh és megértő egyidobenkető megszo­kott pillantásokkal simogatják egymást, látni rajtuk, hogy ész­revették bennem az elkésőt. Legalább egy órai idő kiszori­ott surranok fel, mielőtt feljebb állna a kocsi a megállóhoz. Igaz. ez' tilos, de nem vagyok egyedül. Tucatnyi ember lödö-- rön ott a kocsik mellett felug­rásra készen, feszülő izmokkal, de ártatlan pofával, gsebredu- goit kézzel cigarettázva sétál­nak. mintha pont ott lenne most randevújuk. Arcukon a jámbor járókelők nemtörődöm kifejezése él, még a fejüket is elfordítják tüntetőén. De a fülük egy óriá­si hangszíüóbérendezés, üres te­kintetű kifejezéstelen szemeikkel visszabandzsitanak az indítóra bordás, japánszabásű púi!óver Kb. 20—22 dkg gyapjúfonalból, két darab másfeles és 2 darab kettes tű­vel készítjük. A pullóvert hosszában kötjük. Mintája 5 síma 5 fordított vál- takozású patentkötés. A színezése kü­lönböző lehet, a szélesebb csíkozásnál a sötét és a világos szín 6-6 soron­ként váltakozik, a keskenyebb csíko­zásnál pedig 6—8 sort sötét és 2 sort világos színnel kötünk. A vékonyabb tűkkel 3 cm-es két síma 2 fordított váltakozású palentrészt kötünk, az ujja bőségének megfelelő szemszám­mal. Itt a kötést átvesszük a 2 és fe­les tűkre, annyi szemet beleszaporít­va, amennyi a pullover egész hosszá­nak (a patentrész nélkül) megfelel.. Most 25 cm-t csíkosán kötünk, majd az alapszínnel 7 cm-t fogyasztva és 7 cm-t ismét szaporítva úgy, hogy a kötés alsó szélét soronként, a felső szélét — a nyakkivágásnál kétsoron- ként 1-1, szemmel fogyasztjuk, illetve szaporítjuk. Most ismét csíkosán kötünk 25 cm-t, majd ugyanannyi szemet fo­gyasztva, mint amennyit a kezdés pa­tentrésze után szaporítottunk, a vé­konyabb tűkre átvéve 5 cm-es pa­tenttel befejezzük a kötést. A nyak- kivágás patentját 3 cm magasságban 40 cm-nek megfelelő szemszámmal kötjük. A háta ^s az eleje patentját kb. 150 szemmel. 2 sírna, 2 fordított váltakozásával kötjük, 7—8 cm után soronként 5-5 szemet fogyasztva, amíg az összes szemek elfogynak E pul­lover hosszitott háromnegyedes, vagy hosszú ujjal is köthető, ebben az esetben a csíkokat az ujjaknak meg­felelő hosszúságban kell kötni. A pul­lóvert nem vasaljuk, csak a közép és az alapszínnel kötött részét és az el­ső csíkokat enyhén gőzöljük. lyen ügyesen vezet, és talán még többet is kiludna facsarni ebből a rozzant tragacsból, amit különben is művészet ve­zetni ... Az is két perc előny. Hátha beugrana? Beszélek néki a nagy felelősségéről, az biz­tosan tetszeni jog neki és a szívébe férkőzöm vele. ,Kár hogy nem vérrokonom, vagy legalább is sógorom ez a veze­tő. Most örökre szakíthatnék vele, ha kérésemre nem vezetne gyorsabban. AJ era ló, egy egész megva­-l ’ dűli, farkasüldözte ménes halálában rohanok a gyárkapu felé. Ha nem halliicinálok, ak­kor most harangoznak. Ugyan mennyit? Kár, hogy soha nem voltam vallásos, most a haran­gozásból megállapíthatnám az időt... Vagy legalább •, is, meg­ereszthetnék egy hatalmas fo­hászt a magasságos egek felé. Ugyan, ha kések, még az Isten se mossa le a szégyenemet. Mit fogok most mondani? Miért késiem? , Mert már az holtbiz­tos. Nem özönlik a kollegák hada a kapuk felé, de még csak társam se akad a roha­násbanBármennyire is igaz, de a vekkert nem hozhatom elő újra késésem okául, mert már tegnap , is kiröhögtek érte. Vala­mi egészen különös, fantaszti­kusan ragyogó, de frappáns ötlet keltene most, olyan ami még nem volt, mióta késés van a világon. Mondjuk az, hogy eddig a szomszédom szokott felkelteni, reggelenként, de teg­nap nyugdíjazták és n elfelej­tett engem erről idejében ér­tesíteni ... Vagy kirándultunk délután a budai barlangokba, én lemorzsolódtam a társaim­tól, eltévedtem a vaksötétben és pont itt a gyár közeiében buk­kantam ki egy csatornanyílá­son, most egyenesen a mély­ből jövök. Ez hosszadalmas egy kicsikét, és átrág elmesé­lem, az is késésnek számít. au Hopp, megállj! Lassítanom kell, mert errefelé ncz a portás. Jó lenne,' ha néni venne észre ... így, szép lassan, most nem néz fel, valószínű melyen elgondol­kodott, azon ábrándozik, hogy az éjszakai szolgálatból haza­felé menet talál egy aktatáska pénzt, vagy éppenséggel annyi van neki, hogy elveszít belőle egy aktatáskával. ■ Vagy nagy­szabású kémeket fogdos, egy­másután szép sorjába hi/akon- csipkedi őket, és ebédidő alatt légyfogóra akasztva hanyagul átnyújtja az őrparancsnoknak. Sőt egyenesen az igazgatónak. Vagy magának a miniszternek. Ajaj, ír...'ír... most Írja be a késésem... Nem, nem, totót tölt ki, mert pénzt dobál föl. Elocibálom Zsebemből az ebé­dem és a kezembe viszem, mintha csak az előbb szaladtam volna ki ide a közértbe egy kis tízóraiért. Ez c. kezembe- tartás nagyon igazol. Csak most fel ne nézzen, még pár lépés és simán haladok előtte. Valami nagy merész hőstettet kellett volna végrehajtanom itt a kapuban. Mondjuk a karjaim­ban ruganyosán cs puhán fel­fogni egy lezuhanó . pilótái... Életem vakmerő kockáztatása összezsugorítaná késésem jelen­tőségét, mivel hogy pont a Ttel- to -illanatban érkeztem. De hol a bélyegzőkártyám? Nincs a helyén ... Senkié sincs ott! Be­szedték ... Vége minden re­ménynek.. . Nevem már ott vi­rít a későn jövők tábláján... Ugyanúgy, ugyanott, mint teg­nap. Furcsán, bosszantón köz­vetítik nevem ezek a szép ka- ligrafált betűk... Már hallom a műhely moraját... Teljes gőzzel dolgoznak... Előbb be­nézek a kulcslyukon ..... Nekem úgyis minden mindegy... Bi­zony, dolgozhatnak,... és én nepn. .. Lief, ha én is, én is közietek lehetnék... De nekem már befellegzett..,. minden veszve... Medvetermetű, ember hajol a gépem fölé... Nem is ismerem ... Bizonyá­ra most vették fel helyettem... Jajj! Az orrom! Beszorult a kulcslyukba... Várj!... — Mi az, maga itt. van sza­ki kánt? — Művezető elvtárs kérem, azért jöttem ilyen... — De ilyenkor, hisz még az éjszakás műszak se ment el. Ez aztán az igazi szorgalom! — szól a művezető és barátsá­gosan mosolyogva veregeti a váltam. Valami szokatlanul fur­csa jó érzés szorongatja torko­mat. és a nagy rohanástól kiug- rani akaró szívem csendes nyu­godt ütemei vesz fel, soha töb­bé nem kések el... — Derék dolog ez szakikám, de ugyan hogy szánta rá ma­gár, hiszen még hat óra -sincs. —• Művezető , elvtárs kérem, azért jöttem iltjen-n-n .. . korán, hogy behozzam az eddigi késé­seket! MIKULKA GYULA IJ»SÍÜS=IS 1 üli Almáspité [Ti JJ Hatvan deka lisztet, fél sütőport, tizenöt deka cukrot, cseppnyi sót és egy tojás sárgáját összegyúrunk huszonöt deka margarinnal és kevés tejjel. Azután két részre oszt­juk s mindkét részt tepsinagyságára kinyújtjuk. Az egyik iapot zsírozott, lisztezett tepsi aljára helyezzük, meghintjük az almatöltelékkel, ráhelyezzük a másik lapot. A tetejét villával megszurkáljuk és tojás-sárgájával megkenve meg­sütjük. Töltelék: az almát megreszeljük, levét kicsavarjuk, ízlés szerint cukrozzuk és kevés fahéjat, morzsát keverünk bele. > KOLBÁSZOS SÜLT BURGO­NYA. Szükség szerinti mennyi­ségű burgonyát megmosunk, s héjjában főzni tesszük. Amikor félig megfőtt, leszűrjük, meg­hámozzuk, s vigyázva, átfúrjuk a közepét, kolbászt fűzünk bele és kívülről jól megzsírozzuk. A burgonyákat tepsibe rakjuk és sütőben megsütjük. A kivált burgonyarészekből pürét vagy mártást készítünk s a kolbá- szos burgonyához, tálaljuk. MAJONÉZES BURGONYA. 7- 8 darab burgonyát héjjában megfőzünk, megtisztítjuk., vé- • kony karikákra vágjuk, tálra rakjuk, ízlés szerint sózzuk. 2—3 tojást keményre főzünk, a sárgáját szitán áttörjük, a fe­hérjét pedig nagyon apróra el­vagdaljuk. Egy evőkanál mus­tárral 2—3 deci tejfellel, egy evőkanál olajjal jól elkeverjük s a burgonyára öntjük. (Aki szereti, kevés cukorral is ké­szítheti a majonézt.) OJ IFJÚSÁG — a CslSz Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden szombaton. Kiadja a Smena a CsISz Szlovákiai KözpontiBizottságának kiadóhivatala Bratisla­va, Prazská 9. — Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő Szőke József. — Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bratislava, Prazská 9. Telefon 227-17, 237-01. — Nyomja Merkantil n. v. nyomdája. — Előfizetés egy évre 30.— Kcs, félévre 15.— Kcs. — Terjeszti a postaszolgálat. — Rendeléseket minden postahivatal és minden kézbesítő átvesz. — Hírlapbélyeg D-55600 engedélyezve Bratislava 2. Kerületi Postahivatal. Feladó és irányítópostahivatal Bratislava 2.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents