Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-11-05 / 44. szám
1955. november 5. A genfi értekezlet Géniben az Egyesült Nemzetek Palotájában megnyílt a négy nagyhatalom külügyminisztereinek értekezlete. A palota udvarán a tudósítók, fotóriporterek. filmfelvevők százai várták az értekezlet megnyitására érkező külügyminisztereket. Október 27-én 15 óra 55 perckor megérkezett az értekezlet élsö ülésén elnöklő Pinay francia külügyminiszter. Nem sokkal ezután MacMillan angol külügyminiszter kocsija állt meg a bejárat előtt. Végül 15 óra 55 perckor égyidóben érkezett meg V. M. Molotov és John Poster Dulles amerikai külügyminiszter. A külügyminisztereket Jerofejev, az értekezlet főtitkárságának szovjet vezetője fogadta a nyugati főtitkárhelyettesek kíséretében. Az értekezlet megnyitása előtt Dag Hammarskjöldnek, az ENSZ főtitkárának nevében- A. Pelt, az ENSZ európai osztályának igazgatója útbaigazította a külügyminisztereket és az értekezlet többi résztvevőjét. Pelt tolmácsolta az ENSZ főtitkárának azt az óhaját, hogy a külügyminiszterek munkáját siker koronázza. Ezután Pinay megnyitó beszédével megkezdődött a négy nagyhatalom külügyminisztereinek genfi értekezlete. Ezt követően Harold MacMillan angol, Molotov szovjet, és Dulíes amerikai külügyminiszter szólalt fel. Max Petitpierre, a svájci államszövetség elnöke a külügyminiszteri értekezlet megnyitása alkalmából Pinayhez az értekezlet első ülésének elnökéhez intézett táviratában a svájei kormány és lakosság üdvözleteit és jókívánságait tolmácsolta a külügyminisztereknek és teljes sikert kívánt munkájukhoz. A GENFI ÉRTEKEZLET MÁSODIK üLESEn a külügyminiszterek megkezdték az első napirendi pont — az európai biztonság és Németország — tárgyalását. Az első felszólaló MacMillan angol külügyminiszter volt. Felszólalása végén beterjesztette a három nyugati hatalom közös memorandumát, amely szerződés-tervezetet tartalmaz a Németország üjra-egyesítésével kapcsolatos garanciákról és tartalmazza Németország újraegyesítésének tervét az úgynevezett Eden tervet. Utána az ülésen Molotov szovjet külügyminiszter szólalt fel. A szovjet küldöttség vezetője az értekezlet elé terjesztette megvitatás végett azt a javaslatot, hogy kössenek általános európai kollektív biztonsági szerződést és megfelelő szerződés tervezetet nyújtott be. Az ülésen felszólalt Pinay francia és Dulles amerikai külügyminiszter is. A KÜLÜGYMINISZTEREK ERTEKEZLETfiNEK harmadik ülése szombaton délután három órakor kezdődött és valamivel hét óra előtt fejeződött be. Az ülésen Molotov szovjet külügyminiszter elnökölt. Az ülés tárgya az első napirendi pont — az európai biztonság és a német kérdés megvitatása — volt. A nyugati külügyminiszterek úgy állították be a helyzetei, mintha a szovjet küldöttség csak az európai biztonság kérdésével foglalkozna és a német egység problémájáról nem terjesztene elő javaslatot. Molotóv hangsúlyozta, hogy részletesen ismerteti a szovjet álláspontot a német kérdésben, amikor a külügyminiszterek megkezdik ennek a kérdésnek a tárgyalását. Rámutatott arra, hogy a nyugati hatalmak javaslata az európai biztonság kérdéséről a berlini állásponthoz képest eíőretet't lépésnek minősíthető, és megállapítható, hogy a Szovjetunió és a nyugati hatalmak álláspontja között bizonyos közeledés jött létre. Hangsúlyozta azonban, hogy a biztonság problémáját nem az egyes államcsoportok, hanem valamennyi európai állam szemszögéből kell tekinteni. A német kérdést érintve kifejtette, hogy e kérdés tárgyalásánál meg keii hallgatni a két Németország képviselőit. A külügyminiszterek értekezlete hétfőn megkezdte a harmadik napirendi pont, vagyis a KELET ES NYUGAT KÖZÖTTI ALTALANOS KAPCSOLATOK kérdésének tárgyalását, ugyanakkor azonban folytatja az első napirendi pont az európai biztonság és a német kérdés vitáját is. A harmadik napirendi ponthoz mind a négy külügyminiszter hozzászólt, majd két javaslatot terjesztettek elő, Molotov, a Szovjetunió javaslatát, Dulles, Pinay és MacMillan pedig a közös nyugati javaslatot. A javaslatokat szakértőknek adtak át, akik november 10-én terjesztenek elő jelentést erről. Visszatérve az első napirendi ponthoz, Molotov a szovjet küldöttség nevében előterjesztette az európai biztonságra vonatkozó kiegészítő javaslatot, amiben javasolta, hogy hozzanak létre a Kelet és Nyugat közötti ellenőrzési övezeteket, amelyek a Német Szövetségi Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a velük szomszédos államok területén húzódnának. MacMillan megjegyezte, hogy a szovjet javaslat rendkívül érdekes és nagyfontosságú gondolatot tartalmaz. Az első napirendi ponttal kapcsolatban — mint ismeretes — javaslatot nyújtóit be a szovjet küldöttség és közös memorandumot a három nyugati küldöttség. E javaslat — tervezetek vitája símán a nézeteltérések így foglalhatók össze: a nyugatiak memorandumáról a szovjet küldöttség véleménye az, hogy e javaslat a helyzet realitásainak figyelmenkívüi hagyásával a német egység helyreállítását helyezi az európai biztonság problémája elé, ugyanakkor pedig nem ismeri el a német egység helyreállításában a két Németország közreműködésének szükségességét. Emellett mint V. M. Molotov mondotta, az európai biztonság emlegetése a nyugati javaslatban jobbára formáiig jellegű. Azért formális jellegű, mert benne mindent egy feladatnak rendelnek alá, mégpedig annak, hogy lehet elérni az egész, még hozzá a remilitarizált Németország bekapcsolását az északatlanti tömbbe. A szovjet küldöttség tehát éppen arra hívta fel figyelmet, hogy az európai biztonságot ne bizonyos országcsoport érdekelnek szempontjából, hanem Európa minden népének szempontjából vizsgálják. A nyugati küldöttségek vezetői a szovjet javaslattal szemben azt hozták fel, hogy az egyrészt megismétlése a kormányfők értekezletén benyújtott javaslatnak, másrészt pedig Németország egységének kérdését nem tárgyalja. E kifogásokkal kapcsolatban Mokstov rámutatott arra, hogy a kormányfők irányelveinek első pontjában előbb van szó az európai biztonságról, mint Németországról és egyébként is a német prob'é- mára vonatkozóan a Szovjetunió még előterjeszti javaslatait. Ami az európai biztonság megteremtéséről szóló szovjet javaslat „régi“ voltát illeti, ezzel kapcsolatban a helyzet az, hogy a javaslatot nem vizsgálták meg a kormányfők értekezletén, mint ahogy nem vizsgálták meg az európai biztonság kérdésére vonatkozó egyéb javaslatokat és elgondolásokat sem. A miniszterek kapták azt a megbízást, hogy ezeket a mostani értekezleten vizsgálják meg. Az európai biztonsági szerződés tervezete „ .......kormánya a béke megerősítésére irányuló törekvéstől áthatva és elismerve, hogy minden módon elő kell segíteni a nemzetközi feszültség csökkenését és az államok közötti bizalom megteremtését, az Egyesült Nemzetek Szervezetének békeszerető céljait és elveit követve, megállapodott ízen szerződés megkötésében. A szerződés tagállamai ünnepélyesen kijelentik, hogy vállalják a következő kötelezettségeket: 1. Cikkely A szerződő felelt kötelezik magukat, hogy nem alkalmaznak egymással szemben fegyveres erőt és az egymás közötti kapcsolatokban tartózkodnak az erővel való fenyegetőzéstől és az esetleg közöttük felmerülő vitákat békés eszközökkel oldják meg. 2« Cikkely Ha a szerződés egy vagy több tagállamát Európában fegyveres támadás éri valamilyen állam vagy államcsoport részéről, a szerződés többi tagállamai haladéktalanul minden olyan segítséget, még katonai segítséget is megadnak az Ilyen támadásnak áldozatul esett államnak vagy államoknak, amelyet a nemzetközi béke és az európai biztonság helyreállítása és fenntartása céljából szükségesnek ismernek el. 3. Cikkely A szerződés tagállamai kötelezik magukat, hogy semmilyen ürüggyel sem adnak közvetlen vagy közvetett segítséget európai támadó államnak. 4. Cikkely A szerződés tagállamai minden esetben tanácskozni fognak egymással, ha bármelyik tagállam véleménye szerint a szerződés egy vagy több tagállamát Európában fegyveres támadás fenyegeti, hogy az ilyen veszély elhárítása céljából hatékony intézkedéseket tehessenek. Haladéktalanul megtartják a Szükséges tanácskozást minden esetben, amikor a szerződés valamelyik tagállama ellen elkövetett támadás esetén a béke helyreállítása céljából összehangolt intézkedések foganatosítására van szükség. 5. Cikkely A szerződő államok kölcsönös megegyezés alapján külön szervet (vagy szerveket) alakítanak a fentemlített tanácskozások megtartása, valamint a biztonság biztosítását szolgáló olyan más intézkedések foganatosítása céljából, amelyekre az államoknak a jelen szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítésével kapcsolatban szükségük lehet. 6. Cikkely A szerződés tagállamai megállapodnak, hogy a jelen szerződésben vállalt kötelezettségek nem érintik az érvényes szerződésekben és egyezményeikben vállalt kötelezettségeiket. 7. Cikkely A jelen szerződésben az államok által vállalt kötelezettségek nem csorbíthatják a szerződés tagállamainak az egyéni és a kollektív önvédelemre való jogát, amelyet az ENSZ alapokmányának 51. cikkelye fegyveres támadás estére előír. 8. Cikkely A szerződés ideiglenes jellegű, és addig lesz hatályban, amíg nem váltja fel másik, olyan átfogóbb európai biztonsági szerződés, amely az érvényes szerződéseket és egyezményeket felváltja”. A szovjet küldöttség egyúttal szeretne felvetni még egy kérdést — mondotta Moiotov, — amely közvetlenül összefügg az európai biztonság szavatolásának feladatával. Mindnyájan emlékszünk arra, hogy a kormányfők irányelvei is megemlítik „olyan övezet létesítését Kelet és Nyugat között, ahol a fegyveres erők elhelyezése kölcsönös megegyezésnek lesz alávetve”. Ez a formula, amely szerint „a Kelet és a Nyugat között Övezetet létesítenek” megfelel I dén javaslatának. Ha azonban arról beszélünk, hogy övezetet teremtenek a Kelet és a Nyugat között, akkor világos, hogy azt kell szem előtt tartam, hogy a Kelet és a Nyugat közötti vonal ott van, ahol valóban van. Ezzel szemben a három miniszter tervezetében egészen mást olvashatunk erről az övezetről. Ebben a tervezetben olyan övezetről van szó, amely „az újraegyesített Németország és a kelet-európai országok közötti demarkációs vonal két oldalán terül el". Ez a javaslat nem felel meg a kormányfők részéről a „Kelet és Nyugat közötti” övezetre vonatkozólag adott irányelveknek és nem felel meg a mindenki által közismert reális tényeknek. A szovjet kormány figyelmesen tanulmányozta az övezetre vonatkozó összes javaslatokat és elgondolásokat és arra a következtetésre jutott, hogy ez a kérdés komoly figyelmet érdemel és meg kell kísérelnünk összeegyeztetni álláspontunkat ebben a kérdésben, annál is inkább, mert álláspontunk egész sor pontban sokban megegyezik. Attól az óhajtól vezettetve, hogy közeledjünk Eden úr javaslatához, mi a négy kormányfő irányelveinek megfelelően, A külügyminiszterek genfi értekezletének ülésterme. Szemben a szovjet küldöttség, középen V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere, a küldöttség vezetője. javasoljuk, egyezzünk meg a következőkben: 1. A fegyverzet korlátozásának és ellenőrzésének övezete Európában a Német Szövetségi Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a velük szomszédos államok, vagy ezek közül néhánynak a területét foglalja magában. 2. Az övezet kérdésére vonatkozó egyezményben elő kell írni az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy-Britannia és Franciaország ama fegyveres erőinek felső határát, amelyek ebben az övezetben elterülő államok területén állomásoznak. E csapatok létszámának kérdését kiegészítőén kell megvizsgálni. 3. A fegyveres erők korlátozására és ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségekhez, amelyeket az államok megfelelő egyezmény alapján vállalnak, ezeknek az államoknak hozzá kell járulniok és ezek az államok e kérdésben szabadon, szuverén jogaiknak megfelelően határozhatnak. 4. A fegyverzet csökkentésére vonatkozó kötelezettségek végrehajtása erdeke- ben az övezetbe tartozó területeken együttes ellenőrzést kell létesíteni a szerződésben résztvevő államok fegyveres erői és fegyverzete fölött. Ha megegyezés jönne létre közöttünk ebben a kérdésben, a továbbiakban pedig megegyezés jönne létre a többi érdekelt állammal is, ez nagy jelentőséggel bírna a béke megszjlár- dítása szempontjából és, elősegítené az európai feszültség csökkentését. Ugyanakkor egy ilyen megegyezés megkönnyítené a leszerelés kérdésének megoldását is* mert Európa egy meghatározott területének példája nyomán bebizonyosodna, hogy megvan a lehetőség azoknak a leszerelési intézkedéseknek alkalmazására, amelyeket később nagyobb arányokban lehetne megvalósítani. A szovjet küldöttség azt a reményét fejezi ki, hogy a szovjet kormánynak ezek a javaslatai megfelelő alapul szolgálnak az álláspontok közeledéséhez és elősegítik a szükséges megegyezést a négy hatalom között az európai biztonság biztosításának fontos kérdésében. DOlIiCDCjOnDOnüDDÜDCBDDOODODDOaDDDOPQaDDOOQO^QDQDQPODOOOŰDDlDDO^DDDDnClCiDDOODDDaDDOODaO 0 Jean-Maunce Hermann, Genf Az első napok után Géniben megkezdték a kormányfők által megállapított napirend első pontjának, az európai biztonság és a német egység kérdésének tárgyalását. ,4 javaslatokat letették a konferencia asztalára és elmondották az azokat ■ kísért> beszédeket. Első pillantásra nem látszik semmi új, az álláspontok a régiek maradtak s még mindig fennáll az a szakadék, amely elválasztja őket egymástól, A megegyezés továbbra is ugyanazokba az akadályokba ütközik, amelyek évek óta meggátolják a német kérdés megoldásál: a nyugatiak makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy csak úgy fogadják el a német egységet, ha egész Németországot bekebelezhetik az atlanti tömbbe, továbbra is csökönyösen visszautasítják a Német Demokratikus Köztársaság létének elismerését, melynek közreműködése pedig nyilvánvalóan szükséges az ország egyesítéséhez. A legfőbb gondot most arra fordítják, liögy a nyugati javaslatokat elfogadhatatlanná tegyék a Szovjetunió számára és ugyanakkor azok elfogadását minden tárgyalás . előfeltételévé tegyék. így akarják zsákutcába vinni a tárgyalásokat s a kudarc felelősségét elhárítani magukról. Mindazonáltal már az is beismerésnek számít, hogy gondolnak a világközoéle- tnényre. Immár negi mondhatnak — annyi évi visszautasítás után —r nyíltan neméi, az egyszerű emberek akarata a tárgyalóasztalhoz kényszer kelte azokat, akik évek hosszú során át hallani sem akartuk tárgyalásokról és most nem hagyhatják ott a tárgyalóasztal/. A militarista és revansvá- gyó bonni Németország újra] elf egy vérzésé a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen irányul — efelöl nem lehet semmi kétség. .4 közvélemény azonban nem hajlandó elfogadni az agresszió politikáját és nem akarja a háborút. Erre való tekintet<- tel tehát a nyugati hatalmak kénytelenek voltak belemenni abba. hogy a német kérdési összekapcsolják az/ európai biztonság kérdésével. Ezzel is nagy lépés történt előre. Igaz. á nyugati terv távol áll altól, hogy kielégítené Európa tényleges biztonságúnak követelményeit. A katonai tömbök fenntartása, vagyis az érők egyensúlyának régi politikája, amelynek mindig csak az volt az eredménye, hogy azután háború útján borították fel ezt az egyensúlyi, még mindig tagadja az igazi kölcsönös biztonságot, mely megkövetelné a tömbök egyetlen szervezetié olvasztását oly módon, hogy e szervezet ragjai kötelezzék magukat: agresszió esetén együttesen segítségére sietnek bármelyiküknek. E rendszerben a német egység megvalósítása is könnyűvé válnék és nem fenyegetne senkit sem. A nyugatiak ezzel szemben megelégednek azzal, hogy .biztosítékokat" ajánlanak a Szovjetuniónak, hogy így fogadtassák el vele egész Németországnak a ÁATO-ba való bekebelezését. De miiyen biztosítékok ellensúlyozhatnák azt a konkrét fenyegetést, amelyet a hitleri tábornokok vezette és revans- szellemtől fűtött új Wehr-, machtnak a nyugati táborba való bekapcsolása idézne fel? Annak idején a kisan- lant nem tudta megakadályozni Müncheni. A Csehszlovákiának adott nyugati biztosítékok sem gátolták meg Hitlert abban, hogy elfoglalja ezt az országot. Az egyedüli biztosíték csak az lehet, hogy megakadályozzák a német militarizmus feltámadását és Németországot a kölcsönös biztonság szilárd szervezetébe kapcsolják be. Ez a biztosíték hathatós lenne nem csupán a Szovjetunió, hartem Francia- ország és Németország valamennyi szomszédja számára. Mégis, az dz ajánlat, amelyet most Foster Dulles fett — még hű nem is komoly, s még ha Dulles nagyon jól tudja, hogy úgy sem fogadható el — egy évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna ... Adenauer kettős já/éka, melyet a Saar-ügybeH folytatott, sokakat mélyen elgondolkoztat. Vajon Németország. ha majd jelfegtjver- zik, nem próbál-e úgy tárgyalni a nemet egységről, hogy cserében felajánlja a NAT O-ból való kilépéséi? Vajon jó lesz-e, ha tétlenül bevárják, címig megjelenik Európa szivében, nacionalisták vezetésével, a. felfegyverzett német hadsereg? l’fl- jon nem lenne-e jobb előbb szervezni meg Európa biztonságát? A nyugati delegáció tagjai — bálkan — ma már ilyen kérdéseket lesznek fel maguknak. Másrészt viszont Nyugat- Németországban is érezhető az enyhülés légköre és egyre erősödik u Kelet és Nyugat között a kölcsönös kapcsolatok fejlesztése iránti óhaj. Szemmelláthatólag napról napra nő az egyesülés vágya. ,4z üzletemberek között éppúgy, mint a nép soraiban. ..Miért makacsolja meg tehát magát Adenauer — elmélkedett előttem egy német újságíró — miért nem akar találkozni Grotewohllat. amikor már együtt ebédelt Bul- gany innal és Hruscsovval is? Vajon a németek lemondanak az egyesülésről pusztán Adenauer személye? tekintélyét érintő megfontolások miaii? Vajon sokáig meg lehet-e még akadályozni a németeket abban, hogy megegyezzenek egymás között és hogy — min/ Raab osztrák kancellár tette — olyan ésskerü megoldást terjesszenek a nyugatiak elé. amelyet azok kénytelenek lesznek elfogadni? Ilyen Suttogások és kételyek húzódnak tehát a hivatalos álláspontok mögött. A hivatalos álláspontok továbbra is szemben állnak egymással, a vita azonban mértéktartó és udvarias nyelven folyik. „Genf szelleme“ lassan behatolt azoknak az agyába is, akik tíz év óta cSak a háborúra készülődtek. Genf hetijeiben megsárgultak, földre hullottak már azok a levélek, amelyek júliusban niég frissen zöldel- iek a fákon. De a levegő tiszta és üde, a kék égből éppoly ragyogóan süt alá a nap, mint júliusban, s a gallyakon csendben már készülődnek a rügyek a kővetkező tavaszra, melynek viSz- szafénét semmi sem akadályozhatja meg. □□axHDDDCE3aixiDaoaanDaDaoLXiaGmoíXJomaaxoxo3DaxiDPODacK} xDDoaixrainiEnaoiiiDOim
