Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-10-29 / 43. szám

1355. október 23. « MOLOTOV NYILATKOZATA AZ OSZTRÁK ÚJSÁGÍRÓKNAK Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere fogadta a Szovjet­unióban járó osztrák újságíró küldöttséget és válaszolt a kér­désekre. Az Ausztriát érintő kérdések mellett Molotov elvtárs a genfi konferencia kilátásaival kapcsolatban a következőket mondotta: a Szovjetunió pozitív eredményeket vár a genfi ér­tekezlettől s ügy hiszi, ilyen eredmények elérésének meg van a lehetősége. Arra a kérdésre, hogy van-e lehetőség az európai biztonság tényleges megszilárdítására, Molotov kijelentette, hogy „a szovjet kormány úgy gondolja, hogy van ilyen lehe­tőség. Van azonban olyan politikai irányzat is, amely az euró­pai biztonság megszilárdítása ellen irányul: ez a katonai szö­vetségek politikája. Éppen Ausztria, ez az Európa szivében fekvő ország bizonyította be, hogy nem kíván a katonai szö­vetségek útjára lépni. Nagy politikai és katonai jelentősége van ennek Európa — és nem csak Európa — országai számára. A Szovjetunió úgy gondolja, fontos, hogy az európai népek hat­hatósabban támogassák Európa országainak azt a törekvését, hogy távolmaradjanak a katonai tömböktől. Ennek a feltételei most kedvezőbbek, mint akár csak röviddel ezelőtt voltak. Még fontosabb a leszerelés problémája, melynek a Szovjetunió kü­lönös figyelmet szentel. Ezt bizonyítja az ENSZ leszerelési al­bizottsága elé terjesztett május 10-i javaslat-tervezet, Az a véleményünk, hogy most a legfontosabb egy olyan megegyezés, amely véget vet a fegyverkezési versenynek. A leszerelés egyes részletkérdéseit aiá kell rendelni ennek a fő törekvésnek. A főfeladat továbbra is az, hogy megszüntessük a fegyverkezési hajszát. Nem kétséges, hogy ez teljesen összhangban van az egész világ néped túlnyomó többségének kívánságával. Mi tehát arra fogunk törekedni, hogy elsősorban ebben a kérdésben tudjunk — még, ha egyenlőre talán nem is átfogó — meg­egyezésre jutni. A SAAR-V1DÉKI SZAVAZÁS ZAVART KELTETT NYUGATON Október 23-án a Saar-vidéken népszavazás volt az úgyne­vezett „európai statútum” kérdéséről. A szavazás egész nap tar­tott. Október 24-ére virradó éjjel ismeretessé váltak a szava­zat számlálás előzetes eredményei. Az AFP jelentése szerint a szavazók 67.7 százaléka a statútum ellen foglalt állást. A népszavazáson a Saar-vidékieknek „igen”-nel vagv „nem”-mel kellett váíaszoiniok erre a kérdésre: „Helyesli-e ön az európai statútumot?” Ezt a statútumot az 1954 október 23-án kötött francia-nyugatnémet egyezmény értelmében dolgozták ki. A statútum szerint a Saar-vidék „európai terület” lenne és „eu­rópai biztos“ igazgatná. A biztos tevékenységét a párizsi egyez­mények értelmében létesített „nyugat-európai katonai szövet­ség” szervei ellenőriznék. A népszavazás eredményének kihirdetésekor a Saar-videki rádió közölte, hogy Hoffmann miniszterelnök Saar-vidéki kor­mánya bejelentette a lemondását. Azt is közölte a rádió, hogy rövid időn bellii átmeneti kormányt hoznak létre és megszer­vezik a Saar-vidéki parlament megújítását célzó választásokat. Kétségtelen, hogy a választások után elkerülhetetlenül meg­növekedett a feszültség Franciaország és Nvugat-Németország között. A Times szerint „a statútum elvetése nagy kárt oko­zott. A francia-német kibékülésre irányuló sokévi munka gyü­mölcse veszélybe került”. A párizsi Aurore azt írja, hogv a választáson „a német nacionalizmus hangja volt a legerősebb”. A KÜLÜGYMINISZTEREK ÉRTEKEZLETE előtti napokban a világ közvéleményét élénken foglalkoztatják azok a kérdések, amelyekről Genfben tárgyalni fognak. P. Naumov a Pravdában arról ír, milyen várakozással tekint a nyugatnémet közvélemény a küszöbönálló genfi értekezletre. Kudrjaveev az Izvesztyijában a leszerelés kérdésével foglalko­zik, különös tekintettel az ellenőrzés kérdésére. Gazdag doku1- mentumok alapján ismerteti az ENSZ leszerelési albizottságá­nak munkáját és rámutat arra, hogv a nemzetközi ellenőrzés megoldásának kérdésében a népeknek a fegyverkezési verseny befejezésére és a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuld követelését kell szem előtt tartani. A nyugati sajtóban szaporodnak azok a hangok, amelyek bírállak a nyugati kormányok magatartását mind a német, mind pedig a leszerelés kérdését illetően. A France Observa- teur kifejti, hogy a három nyugati hatalomnak a német kér­désben elfoglalt álláspontja teljesen ellenkezik a dolgok reális állásával. „A nyugati hatalmaknak a genfi külügyminiszteri értekezlettel kapcsolatos terveit már gondosan elkészítették — írja a folyóirat —, de az a benyomás támad, hogy ezek a ter­vek nem alapulnak a realitásokon. E tervek a hidegháború for­mulái a'aoján készültek, holott az egymás mellett élés idősza­kában élünk“. A folyóirat véleménye szerint a nyugati hatal­mak a német kérdésben nem veszik figyelembe a nemzetközi feszültség enyhülése alapján felmerült feladatokat. A nyugati közvéleménynek a leszerelés kérdésében elfoglalt álláspontjára — amely nem azonos a nyugati kormányok állás­pontjával — jellemző a londoni Szövetkezeti Társaság politikai bizottságának határozata, amelyet eljuttatnak Eden miniszter- elnökhöz, MacMillan külügyminiszterhez, Attlee-hez és a par­lament számos tagjához. Az egymillió tagot számláló társaság felszólítja a kormányt, ítélje el Montgomery tábornagy leg­utóbbi felszólalását, amely a leszerelés ellen irányult, és je­lentse ki, hogy ez támadás volt a genfi négyhatalmi értekez­leten hozott határozatok ellen. A határozat egyébként megelé­gedéssel állapítja meg, hogy „csökkentek a nézeteltérések” az ENSZ leszerelési albizottságában és felszólítják a külügyminisz­teri értekezlet angol képviselőit: „törekedjenek olyan határo­zóit intézkedések meghozatalára, amelyeknek célja a leszere­lés és a nemzetközi együttműködés fejlesztése”. Megállapítható az is. hogy egyre több nyugati lap ismeri el a Szovjetunió politikájának helyességét és a nemzetközi fe­szülésén enyhítése érdekében kifejtett erőfeszítéseinek őszinte­ségét. Figyelemreméltó ebből a szempontból a Truth című sn- gol folyóirat vezércikke, amely a genfi négyhatalmi kormányfői értekezlet eredményeinek világánál a Szovjetunió külpolitiká­jával foglalkozik. „Oroszország kijelentheti — írja a folyóirat — méopedig vitathatatlanul teljes őszinteséggel jelentheti ki, hogy kész megbonthatatlan és örök megnemtámadási és barát­sági szerződéseket kötni a nyugati demokráciákkal. A békés egymás mellett élés a gyakorlatban igen könnyen megvalósul­hatna. Csakhogy az emberiségnek a háborús félelemtől való mentesítéséért annak a követelésnek teljesítésével kellene fizetni, hogy a hidegháború bizonyos befolyási övezeteit meg­szüntetik s Oroszországnak szabad és egyenlő lehetőséget biz­tosítsanak eszméi terjesztésére és azoknak a népeknek meg­segítésére, amelyeknek erre szükségük van. Mihelyt ezt elfo­gadják, — ezt pedig nem lehet elutasítani — a Nyugat a nem­zetközi viszonylatok megváltozásának gigászi problémája elé kerül. . .“ ■TlLnßiL^ß. Megnyitották a külügyminiszterek genfi konferenciáját A négy külügyminiszter szer­dán megérkezett Genfbe. Ugyan­akkor z Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság ,is elküldte hivatalos megfigyelőit a genfi konferenciára. Csütörtökön délután a külföl­di újságírók jelenlétében ünne­pélyesen megnyitották a kül­ügyminiszterek tanácskozását az ENSZ genfi székhazának nagy üléstermében. A tanácskozáson a következe kérdések kerülnek megvitatásra: 1. Európai biztonság é* a német probléma; 2. I.eszerclés; 3. További kapcsolatok kiépí­tése a Kelet és Nyugat között. A világ közvéleménye bízik abban, hogy a külügyminiszte­rek tanácskozását áthatja majd „Genf szelleme“. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség titkárságának felhívása a világ ifjúságához ßtOTßßß FRAKCIÓ E szónak tulajdonképpen kétféle értelmezése lehet. Az egyik, amikor a kapitalista országokban valamely pártnak azok a tagjai, akik egyszersmind a parlametnek, a helyi önkormányzati szerveknek, vagy valamely más társadalmi szervezetnek is tagjai, a párt politikájának szervezett vég­rehajtására különálló csoportot alkotnak. De egyszersmind a Frakció — valamely politikai pártnak a párt vonalától eltérő nézeteket valló része, amely nem ért egyet a pár1: általános vonalával. Tehát harcol a párt ellen — de annak soraiban marad. A frakciók létezése összeegyezhetetlen minden kommunista párt programjával és szervezeti sza­bályzatával, a párt akcióegységével. A Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség titkársága a DÍVSZ alapításának 10. évfordulója al­kalmából felhívást' intézett az egész világ ifjúságához. 1955. november 10-én ünnepli a Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetség alapításának 10. év­fordulóját — mondja a felhí­vás. Ezt a szövetséget a hábo­rú és a fasizmus elleni harc szülte és megerősítette a fiata­lok barátsága és derűlátása, úgyhogy a DÍVSZ olyan szer­vezetté növekedett, amely ma több, mint 300 ifjúsági szerve­zetet foglal magában 97 ország­ból és 85 millió tagja van. A történelem legerősebb ifjúsági szervezete. Valamennyi ország ifjúsága! Felhívunk benneteket, erősítsé­tek a nemzetközi enyhülést az ifjúság új, fokozott akcióival, küldöttségcserékkel, látogatások­kal, kulturális és sportieszíivá- lokkal, hogy a béke ügyét szol­gáljátok. Felhívunk benneteket, hogy még fokozottabban harcol­jatok a .tömegpusztító fegyve­rek eltiltásáért, az atomerő bé­kés felhasználásáért, a fegyver­kezés korlátozásáért, a népek kollektív biztonságáért, és az eddig még fennálló nemzetközi problémák tárgyalások útján va­ló megoldásáért. A genfi szel­lemnek minden nehézség elle­nére győzelmet kell aratnia valamennyi országban, vala­mennyi világrészben, — írja végül a felhívás. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága közzétette a november 7-i jeiszavakat A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága október 24-én közzétette jel­szavait a Nagy Október Forra­dalom ŐS. évfordulójára. A jelszavak a nemzetközi élet fontos időszerű kérdéseivel, a Szovjetunió békeszerető külpo­litikájával, a Szovjetunió és más államok viszonyával foglalkoz­nak. Felszólítják a szovjetor­szág dolgozóit, hogy méltó mó­don készüljenek a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusára és feladatokat tűznek ki a munkások, kolhoz­parasztok és értelmiségiek elé. HELYREIGAZÍTÁS Lapunk 42. számában a „Sasok földjén” című riport második hasábjának 19. és 20. sorába értelem zavaró hiba került. A mondat he­lyesen így hangzik: „És az ember nem szívesen szól arról, ami fáj”. V. A galambok visszatérnek Hitler 1939 augusztusában tartott bizalmas beszédében a ' következőket mondotta: ..Lengyelország megsemmisí­tése van előtérben. A cél: elpusztítani mindent, ami eleven, nem pedig az, hogy bizonyos vonalig eljussunk. Beszédeimben majd meg jo­gom indokolni a háború megindításának okát: mellé­kes, hogy az valószínűnek látszik, vagy sem. A győz­test senki sem fogja meg­kérdezni. igazat mondott-e, vagy sem ... Csak attól fé­lek, hogy az utolsó pillanat­ban valamelyik gazember in­dítványt fog tenni az egyez­kedésre ... Miután megtet- ■ tem a politikai előkészülete­ket, a katonák előtt nyitva áll az út." De a vesztes Németorszá­got és bűnös vezetőit meg­kérdezték, s napvilágot lá­tott Hitlernek ez a titkos beszéde is. Még Néró ajkát se hagyták el ilyen cinikus, pökhendi szavak. A történe­lemben Hitlerig nem volt'rá példa, hogy államférfi így beszéljen, hiszen még a hó­dító török szultánokban is volt bizonyos „nagyvonalú­ság", önmegtartóztatás. Hit­ler azonban önmagái, a ma­ga tényét adta: a kisvonalü gonosztevőt. Mintha nem is a. volt Németország főhadi­szállásán, hanem valami chi- cágoi bünianyán hangzottak volna el ezek a szavak. Azóta több, mint másfél évtized telt el. Belőle öt év pusztulást jelenteti Lengyel- országnak s a. világnak és tíz év békés építést, tíz év duplájh az ötnek, de min­dent helyrehozni. mégsem tudott. A könnyek még nem száradtak fel, a holtakról még nem porladt le a hús, amikor új kruppok és új hitierek ismét új álmokat kezdtek szövögetni. Varsóban még azt sem tudták, érde­mes-e felépíteni a várost, avagy máshol keressenek helyet új fővárosnak, amikor nyugaton már lázasan új bombákon, új lövedékeken és repülőkön kezdtek dolgozni. S itt, ekkor szólt közbe a nép. Milliók mozgalma in- d"ú meg: soha többé hábo­rúit Talán a véletlen összeta­lálkozása, talán csodálatos, bogy ugyanakkor, amikor bontogatni kezdte szárnyát Picasso fehér galambja, Var­só öreg városa felett is kö­rözni kezdtek az új lakók, a galambok. Tudós emberek állítják, hogy az ókorral és a középkorral, lejárt a le­gendák, a mondák korszaka, hogy a ma szürke egyhan­gúságában nem esik meg többé mondába, vagy legen­dába illő esemény. Igaz, nincsenek többé félistent és isteni teremtmények, nincse­nek kardos, pajzsos lovagok, de a mai életnek is meg­vannak a hozzá méltó hőset. Ezek a hősök emberek s mi­nél emberibbek, annál nagy­szerűbbek. Aki nem hiszi, hallgassa ősibb negyede. A megron­gált, vén épületek omladozó falai közé senki se merész­kedett. Csak egy volt, egy ember, a megmaradt ezrek közül, akit mindennap ott láttak az égremeredő romok tetején. 'Feketébe öltözött öreg néni volt, a hófehér haját cirógatta a tavaszt szellő, cibálta a nyári szél. Alit s etette az Öreg város első lakóit, a galambokat. Ők tértek vissza először s nyomukban az emberek. A- rnikor újjáépítenék az egész Öreg várost, s azt a régi fényében varázsolták ismét életre, mindenhol, arra töre­kedtek, hogy semmit se vál­toztassanak az épületeken. meg mi történt a romváros­ban, Varsóban. Amikor elcsitult a fegyver- zaj, innen is, onnan . is em­berek jöttek a romok közé s megszállták a város min­den lakható zugát, a pincé­ket és a lépcsődén házcson­kokat egyaránt. Utakat tör­tek a romokon, nézelődtek, szédelegtek. Még nem tud­ták sokan, hogy az új Len­gyelország új vezetői láza­san dolgoznak Varsó ujjá.- é.pítésének tervén. Később a régi gettó helyén, ahol csak a csupasz homok maradt, el­kezdtek építgetni is, de ab­bahagyták, mert látták, hogy úgy, olyan épületek, amilye­nek olt először elkészültek, sohasem varázsolják vissza, ide, a Visztula partjára a régi Varsót, azt a várost, amelyért véreztek és szen­vedtek. Különösen elhagyatott volt az Öreg város, Varsó leg­Csak egy helyen változtat­tak. Az Öreg város egyik épületének kapuja fölé, ott aho[ az öreg néni a galam­bokat etette, köbe vésték az öreg város első lakóit, az összebúvó, tekintgető galam­bokat. Milliók akarata hangzott el, amikor a párt kimondta, hogy fel kell építeni az Öreg várost úgy, amilyen hajdan volt és fel kell építeni Var­sót, szebben, tündöklőkben. Emberek tízezrei kezdtek dol­gozni lázasan, szenvedélye­sen s kezük nyomán egyre monumentálisakban formáló­dott ki az újjáépítés hatéves tervének lenyűgöző nagysá­ga. A régi Varsó jóformán csupa külváros volt s a terv kimondta: az új Varsónak ne tegyenek nyomortanyát, külvárosai, hanem csupa egymás mellé épült belvá­rosból álljon. ha az ember felmegy a Tudomány és Kultúra Palo­tájának erkélyére és kétszáz méter magasból végignéz Varsón, láthatja, hogy a ro­mok helyén egész új város épült, hatalmas negyedeivel. Itt nincsenek kerületek, ha­nem a város minden negye­dének külön neve van. A Visztula bal partján terül el többek között: Mary Mont, Zotiborz, Mtiranow, Miró w, Wola, Ochota, Rakowiec és Mokotow. A folyó jobb ol­datán viszont Praga, Gro- chow, Targowek, mint a vá­ros legjelentősebb negyedei. A negyedek mindegyike kü- lön-küíön megközelíti már. ma is Kassa nagyságát. Közvetlenül a Visztula bal partján húzódik meg a város legsűrűbben lakott negyede, az Öreg város és az Üj vá­ros, megszépült öreg tor­nyaival, kicsinosított, meg­fiatalított ősi. épületeivel. Vegyük először a legtöb­bet emlegetett városnegyed­be, az Öreg városba, utun­kat. A városnak ezt a részét teljesen úgy építették újjá, ahogy az a háború előtt volt. Az épületek külső alak­ja. formája, kezdve a cég­tábláktól, a kapuk fölött el­helyezett, kőbe vésett apró domb or művektől az épületek­re festett freskókig és ab­lakkeretekig, minden ugyan­olyan, mint hajdan volt. A városnak ezt a részét a kö­zépkor végén építették, az itt’megtelepedett gazdag ke­reskedők és céh iparosok. A gyönyörű reneszánszpaío- ták úgy állnak a Piac tér (Stary Rynek) négy olda­lán, ahogy azokat a dolgos, szépérzékü polgárok felépí­tették. Nehéz volt ez a munka, hiszen az épületeknek nagy­részt csak az alapzatuk ma­radt meg és róluk néhány festmény, fénykép tanúsko­dott, hogy ilyenek voltak. A romok bontásakor minden használható, régi kellékét az épületeknek külön választot­tak és azokat felhasználták az újjáépítésben. Ha semmi feljegyzés, rajz, vagy fény­kép nem volt az egyes épü­letek részeiről, akkor a régi lakók siettek az építészek agítségére és elmagyaráz­ták, hogy az épületnek az a része hogy nézett ki. Nem volt eddig rá példa az építészet történetében., bogy így újjávarázsoltak volna egy régi várost. Azó­ta. hogy az öreg város is- _ mét áll régi fényében, a vt- ’ lág minden tájáról elláto­gatnak oda az építészek, hogy tanuljanak, hogy lássa­nak és bíztatást nyerjenek minden veszendőben menő nagy régi érték megmenté­sére. (Folytatása következik)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents